Pengeélen (Az Első Törvény világa 4.) 105 csillagozás

Történetek az Első Törvény világából
Joe Abercrombie: Pengeélen

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az Unió seregében hemzsegnek a rohadékok, de csak egyikük hiszi azt, hogy hősiessége révén megmentheti társait a gurkhuliaktól: a senkivel össze nem hasonlítható Sand dan Glokta ezredes.

Curnden Begy és a tucatja egy titokzatos tárgyért érkeztek a Crinnán túlra. Egyetlen apró bökkenő akad: egyikük sem tudja, mi is a szóban forgó tárgy.

Shevedieh, Styria legjobb tolvaja egyik katasztrofális helyzetből a másikba bonyolódik legjobb barátja és legnagyobb ellensége, Javre, a hoskoppi oroszlánasszony oldalán.

Sok évnyi vérontás után Bethod, az idealista hadúr mindenáron békét akar teremteni Északföldön. Már csak egyetlen egy ember áll az útjában – saját eszét vesztett bajnoka, észak legrettegettebb embere, a Véres Kilences…

„Ez a könyv egy tökéletes, véres svédasztal. Újabb és újabb fogásokon keresztül mélyebben megismerhetjük a regények mellékszereplőit, és mindennek a jellegzetes Abercrombie-féle humor ad különleges pikantériát.”
– Dave Bradley, SFX

Eredeti megjelenés éve: 2016

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Sötét örvény Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634570288 · Fordította: Kamper Gergely

Enciklopédia 13

Szereplők népszerűség szerint

Kilencujjú Logen (Véres Kilences) · Blighi Whirrun (Törtmogyoró) · Curnden Begy · Javre · Sneci káplár · Bethod · Déli Szende · Scorry Oson · Shevedieh · Shylo Vitari · Templomos


Kedvencelte 7

Most olvassa 5

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Rodwin>!
Joe Abercrombie: Pengeélen

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Mondhatni Én is pengeélen táncoltam, egy-egy novella elolvasása után, annyira tetszett. Jó volt végre újra az Első Törvény világában barangolni Abercrombie-vel, még ha csak ilyen kis rövid szösszenetekre is.
Ritkán olvasom ilyen könyveket, amiben csak novellák vannak, mert inkább a hosszadalmas regényekben merülök el, de ettől függetlenül nagyon tetszett az egész. Minden történet egy kicsit hozzátett, és kitágította ezt a komor világot. Hozta az abercrombie-i humort, amit én nagyon kedvelek. Nem mondom, hogy mindegyik történet kiváló volt, de többségében jobb sztorikat kaptunk, kevés volt, ami nem nyerte el a tetszésemet.
Javre és Shev történetei igencsak dominálnak, ezek nagyon jó humorral voltak megírva, nekem nagyon tetszettek. Gloktából is kaptunk egy nyúlfaroknyit, még mikor fiatal volt, és nem az a megkeseredett gúny. De feltűnik Templomos, Cosca, Gorst ezredes, Murcatto, Begy, Whirrun, és persze Kilencujjú, egy nem túl fényes életszakaszában.
Kedvencem talán a Pocsék egy meló lett, Whirrun és Begy neve szinte garancia a sikerre. Kaptunk egy mini Hősöket, ebben a rövid írásban.
De Logen történetét is nagyon erősnek tartom. Jó volt újra róla olvasni.
Ezzel elolvastam Abercrombie minden magyarul megjelent könyvét. Azt kell, hogy mondjam zseniális a pasi! Nem húzza az időt, mint egyes írók, és így is minőségi munkát tesz le olvasók százezrei elé.
Ez a könyve is majdnem tökéletes. Én pedig hamarosan újraolvasom az Első Törvény trilógiáját.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634570288 · Fordította: Kamper Gergely
3 hozzászólás
vicomte P>!
Joe Abercrombie: Pengeélen

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Abercrombie novelláskötete is egyértelműen a rajongókat szólítja meg, akár csak Lawrence-é, ám vele ellentétben ezek a novellák nem feltétlenül igénylik az eredeti regények ismeretét, habár igen sokat hozzátesz az élményhez, ha az ember ismeri a szereplők sorsának későbbi alakulását…
De mindenképpen abszolút pozitívum, hogy a novellák között még felszínes odafigyeléssel olvasva is meg-meg villannak az összefüggések, amitől a világ élő, mozgásban lévő benyomást tesz az olvasóra és az események díszletéből valóságos építőelemmé lesz.

Gyönyörű rohadék
San dan Glokta nem volt mindig az a torz, megkínzott alak, akiből az inkvizíció feje lett a trilógiában. Egykoron jóképű férfi, rettenthetetlen párbajhős és nagyvonalú úriember volt. Vagy inkább egy önhitt, beképzelt fajankó, akinek az egójánál csak a vakmerősége volt hatalmasabb.
Apró szívességek
Abercrombie itt hozza be az egyik új szereplő párosát, akik mint amolyan női Fafhrd és Szürke Egerész az Unió számos helyén keverednek összetűzésbe különböző al- és félvilági szervezetekkel. Shev, aki a csöppet sem jövedelmező, de annál veszélyesebb tolvaj szakmát hagyta ott, hogy egy lepukkant kenderszívó bárt futtasson elátkozza azt a napot, amikor összeszedi és felgyógyítja Javrét, egy harcias istennő kiugrott papnőjét. Ez a történet az ő első közös kalandjukat meséli el, amely során enyhén szólva is kiakasztják a helyi alvilág fejét.
Pocsék melók
Curden Begy meg egy rakás északföldi nevesember off megbízást kap, hogy szerezzen meg egy nagyhatalmú varázstárgyat egy faluból. És persze ahogy ilyenkor lenni szokott, minden ami rosszul sülhet el, hát rosszul is sül el.
Lógjunk meg!
Egy szösszenetnyi Shev és Javre, amelyből kiderül, hogy Javre istennőjének főpapnője egyáltalán nem nézi jó szemmel a nő kiugrását. És ezt egy Javréhoz mértan harcias, bár másra specializálódott másik papnő hozza a duó tudomására.
Pokol
Egy másik rövid szösszenet, amely Dagoska bevételét követően játszódik és inkább keserű, mint cinikus, ami merőben új hangulat Abercrombie-nél.
Két nő
Egy újabb Shev és Javre történet, amelyben a két nő ezúttal Északföldére keveredik. És utálják is mint a szart… És még az sem igazán dobja fel őket, hogy egy híd közepén összefutnak Blighi Whirrunnal, akit mi, olvasók legutóbb Begy társaságában hagytunk. Némi kardforgatók közötti kvázi farokméregetést követően, kiderül, hogy nem csak Javre nyomában lihegnek az ádáz papnők, hanem Whirrunnal is van némi elszámolni valója Bethodnak, Északfölde királyának. Miután a trió mindkét csapattal megküzd, némi vita támad, hogy akkor mint újdonsült szövetségesek, mégis melyik ősellenséggel is számoljanak le hamarabb…
Rosszkor, rossz helyen
Egy igazi színesítő novella, ami oldalnézetből ábrázolja a Hidegen tálalva eseményeit, azoknak a szemszögéből, akik leginkább megszívták a Monza Murcato bosszúhadjáratát.
Szóval, a cím nem árul zsákbamacskát.
Szép kis útonálló
A Vérvörös vidék Déli Szendéje egy rablóbanda tagjaként egy elhagyott városban bujkál a volt cimborái elől. De nem sokáig, mert kénytelen kenyértörésre vinni a dolgot.
Tegnap, egy Barden nevű falu közelében
A Hősök idején játszódó történet, ami megint csak kicsit oldalnézetből mutatja az eseményeket, amelyek itt sem hősiesebbek, mint az alap regényben. Ami érdekesség, hogy itt az egyik kulcsszereplő, a furcsa hangú elit Uniós bajnok.
Három nő
A Hidegen tálalva eseményeit követően Talinsban játszó Shev és Javre sztori, amelyben nem csak a páros első kalandjában kinyírt alvilági figura apja akar bosszút állni a nőkön, de feltűnik Shev szívszerelme is, a gátlástalan szélhámos Carcolf is. Úgyhogy a kavarás kavarás hátán garantált. De a történet lezárása meglepően szomorú – mert még a legcinikusabb embernek is vannak érzelmei, amelyeket fel lehet horzsolni.
Szabadság!
Egy stílusgyakorlat és paródia egyben.
Annak a rakásnyi ballépésnek a bemutatása, ami Coscát, a vén és elgyávult és kissé meg is gárgyult zsoldosvezért a Vérvörös vidék elszabadult batárként a szakadék felé rohanó eseményeinek útjába vetette, ahogy azt egyik hű talp- és tintanyaló bértollnoka formába öntötte.
Nehéz idők
Egy körnovella, amelyben egy rejtélyes tárgy – amit annak idején Begy is meg akart szerezni – jár kézről kézre Sipani városában, és közben számos olyan figura kezébe is megfordul, akiket a korábbi novellákból is ismerhetünk. Többek között Shev, Javre és Carcolf is.
Szörnyeteg születik
Számomra kissé érthetetlen, hogy miért is került ez a sztori a kötet végére, miközben időrendben az első kellett volna legyen… Talán azért, mert a Véres Kilences kvázi eredettörténete kissé megfekheti az ember gyomrát és talán pár dolgot el is spoilerez?

nope P>!
Joe Abercrombie: Pengeélen

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Több éves kihagyás után most rövid időn belül a második Abercrombie olvasásom volt a Pengeélen és habár eleinte nagy volt a lendület, a kötet végére kicsit lankadt a lelkesedésem. Volt néhány történet, ami nagyon tetszett, de azt hiszem, a regények jobban állnak az írónak.
Amik nagyon-nagyon jól sikerültek ebben a kötetben, azok Shev és Javre történetei off, illetve a Nehéz idők is egy határozottan jól sikerült sztori. A Gyönyörű rohadék, a Pokol és a Pocsék melók elég jók, de a Rosszkor, rossz helyen, a Szép kis útonálló és a Tegnap, egy Barden nevű falu közelében inkább csak az egynek elmegy kategória. A Szabadság! csak akkor mond bármit is az embernek, ha olvasta a Vérvörös vidéket, de akkor is elég unalmas, a Szörnyeteg születik meg pont annyira kellett a Véres Kilences karakterének, mint nekem egy újabb vizsgaidőszak off. Ez utóbbitól azt vártam, hogy kapunk valami képet róla, hogyan és miért lett Logen – egyik énje – olyan, amilyen, de konkrétan csak még pár rémtett részletesebb leírását olvashattuk.
A novellák elején lévő évszámok ötletesek, de mivel nem rémlik, hogy bármelyik korábbi kötetben akár csak elvétve találkoztam volna eggyel, ilyen szempontból sokat nem mondtak. Ezek alapján a történetek alapján találgathattam, hogy kb mikor történtek a korábbi kötetek, de ennyi.
Jó lett volna ezen kívül egy rendes térkép a kötet elejébe, mert a fantasy-knál kifejezetten szeretem tudni, hogy merre járnak a szereplők és ugye ha azt olvasom, hogy Westport, az nem olyan, mint ha Madrid lenne odaírva, ergo nem tudom elhelyezni nagyjából sem fejben.
Összességében jó kis kikapcsolódás volt, de hanyatt nem estem tőle.

Lorenza_Pellegrini>!
Joe Abercrombie: Pengeélen

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Imádom az író stílusát. Nekem az összes történet teszett, volt amelyikből az ismert karakterekről tudtam meg többet és volt amelyikből magáról a világról. Szerintem Abercrombie nem is tudna olyat írni amit ne olvasnék örömmel.

Szilárd_Berke IP>!
Joe Abercrombie: Pengeélen

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Joe Abercrombie kötet? Egyik kedvenc íróm, szóval nincs kérdés, kosárban a helye. Hogy antológia? Hm. Még izgalmasabb a helyzet, hiszen novelláknál más az írói feladat, más a kihívás; ami működik regény terjedelemnél, vajon működik-e itt is? Joe-nál összességében remekül, bár a végeredmény azért nála is megbicsaklik pár helyütt. Nézzük az elbeszéléseket egyesével.

1) Gyönyörű rohadék 5/3
Eredettörténet Gloktához, abból az időből, amikor ezredesünk a vivőkörök ünnepelt kardmestere. Ez az írás kissé olyan lett, mint maga a főhős: „ripacskodó, pipiskedő”, hogy a jelzőt jelzőre halmozó írótól idézzek. Mesterkéltnek hat, befejezetlen, de West, Rews és Sneci szereplése pozitív adalék. Ujjgyakorlatnak tökéletes, felvezetésnek egy kötetben talán kevéssé…

2) Apró szívességek 5/5

Shev, a mestertolvaj és segédje, Severard első története. Itt tűnik fel a színen az „óriás” termetű északi harcosnő, Javre. Az „ellenfél” szemszögéből nézve ez egy „rosszkor rossz helyen” sztori, mégpedig nagyon is élénk, pezsgő ritmussal, remek jellemábrázolással.

3) Pocsék melók 5/5

Begy és Whirrun. Ennyi pont elegendő ahhoz, hogy izgatottan faljam a sorokat. És nem is hiába: ez itt bizony egy „Hősök” kötet „kicsiben”. És működik, kérem szépen.:) Így kell felhajtani a senkiföldjén egy varázstárgyat, amit „Diablo” feelinges törzsi szekta őrizget. Pocsék egy meló.

4) Lógjunk meg! 5/5

„- Szerintem lógjunk meg a városból – javasolta Javre. – Nem, nem, nem! Kivételesen szó sem lehet róla! – csattant fel Shev. – Nem lehet csak úgy végigszáguldani az életen, mindenhol csak romokat hagyva hátra a baklövéseid után.”
Shev és Javre története folytatódik, és bekerül a képbe az Arany Rend a templomos lovagjaival, mégpedig az ellenkező oldalon. Szépen kimunkált csatajelenet van kialakulóban, súgja az előérzetem, és így is lesz. :) Rövid, de frappáns, és alapvetően egy önmagában is kerek epizód.

5) Pokol 5/2,5

„Kahdia egyszer azt mondta neki, túl sokat gondolkodik ahhoz, hogy jó ember legyen.”

Kulcsszavak: gurkhuliak (természetesen Evőkkel az élen) ostromolják Dagoskát, Templomos menekülni próbál az elkerülhetetlen vég elől. Amolyan „mutassunk a világból egy újabb szeletet” geofrámiás novellácska, semmi több.

6) Két nő 5/4

Valahol Északföldön vagyunk, és hát Javre méltó ellenfélre (megtoldhatnám még pár szerepkörrel, de nagyon spoileres lenne) talál Blighi Whirrun személyében. Üldözők csaholnak mindkét legendás alak sarkában, szóval a csontzúzás garantált, a kérdés már csak az, kik lesznek a túlélők közt. Már ha lesznek túlélők.

„Kurva Északföld!” Javre

7) Rosszkor, rossz helyen 5/4

Nyúlfarknyi sztori a Valint és Balk Pénzintézet styriai fiókjából, számomra ismeretlen főhőssel. A második egy amolyan „királygyilkos” éjszakáról, aztán egy csata, amiben Murcatto is feltűnik, és mi egy zsoldos nézőpontjából éljük át az eseményeket. És persze valaki mindig rosszkor lesz rossz helyen. Mondhatnám, hogy „tipikus” töltelék anyag, de Abercrombie kevés leütésből parádésan felvillantja, hogyan is érdemes/lehet eltérő nézőpontokat tálalni a tisztelt olvasó elé.

8) Szép kis útonálló 5/5

Aki szerette a Vérvörös vidék western hangulatát, annak minden „filmes” stílusjegyével együtt, ezt is kedvelni fogja. Szende sztorija, jó véres, komor, fordulatokat tartogató.

„- Az ember azt hinné, hogy valami démon vagy, és mind a két kezedben két-két kardot forgatsz, úgy suttogták a nevedet. Hát képzeld el, b*szod, mekkorát csalódtam, mikor kiderült, hogy csak egy csálé fogú, húgyszagú riadt kislány vagy.”

9) Tegnap, egy Barden nevű falu közelében 5/4

Az Unió Északföldét dúlja, a történések színhelye egy farm és egy mellette elhaladó útvonal, amelyen az utánpótlás szekerei cammognak az ellátmánnyal, Gorst ezredes irányítása alatt. A farm gazdája aggódó arccal figyeli a menetet, és megérzései nem csalják meg, ez a karaván bizony nem fog itt sértetlenül elvonulni. Kapunk több nézőpontot is a rövidke (ám erőteljesen kivitelezett eseményhez), számomra mindegyik hatásos volt, talán Gorsté és a gazdáé tetszett a leginkább, de a másikak is élvezetesek.

„…egy falevél sem döntheti el maga, milyen utat járjon be a szélben.”

10) Három nő 5/4

Shev, Javre, Vitari és persze az elmaradhatatlan üldözők újabb felvonása. (Ha még nem írtam volna, itt már nyilvánvalóvá válik, hogy rengeteg a kötetben a klasszikus „menekülök valami/valaki elől” sztori.) Joe előhúz a tarsolyból egy újabb fordulatot, és nehezíti a túlélési esélyeket azáltal, hogy Javre seggrészeg (gyakorta az, de most úgy igazából). :)
És… Shev élettörténete szintet lép, meg kell hozzon egy súlyos döntést.

11) Szabadság! 5/4

Nicomo Cosca méltatása egy „neves biográfus” tollából, avagy lélegző történelem egyenesen a hadszíntérről, házi történetírónk tollából, erős kontroll alatt. :)
Maga a novellácska csak átlagos lenne, apró fejezet egy hosszabb történetből, de a szarkasztikus humor, maga az alap ötlet és Cosca alakja feljebb tornázza a skálán.

12) Nehéz idők 5/4

Carcolf mestertolvaj (Shev szerelméről van szó) sztorija, ezzel az írással már találkozhattunk egy másik antológiában (Zsiványok, Fumax kiadó). A történések egy ellopott küldemény körül forognak nagy intenzitással, jól adagolt humorral. Jellegzetesen Abercrombie stílus, és lezárt történet Sipani alvilágából.

13) Szörnyeteg születik 5/5

Hősök pl.: Bethod, Sömör és Calder, utóbbiak még gyerekek, és feltűnik még Begy, Kutyaember, csak hogy pár neves embert is megemlítsek a Véres Kilencesen kívül.
Bethod célja itt egy asztal melletti megegyezés, mielőtt Csörgőnyakú és emberei ellene fordulnának teljes haderejükkel. Nagy a tét, és Bethodnak most csak a szavak ereje áll rendelkezésre, és persze hadúri tekintélye, hogy megőrizze saját emberei támogatását, miközben visszaállítja maga mögé Csörgőnyakút. És ehhez „csupán” egyetlen gesztust kell tennie…
Félelmetes, ahogy átjön Kilencujjú karaktere, szinte beleborzong pár helyütt az ember. Erős írás, nem véletlenül zárja ez a kötetet.

„- Egyesek bármit elpusztítanának, egyes-egyedül azért, mert úgy érzik, megtehetik – suttogta. – De egy igazi vezető számára a háború csak végső megoldás lehet. Ha háborúznod kell, máris vesztettél.” Bethod

Summázat:
Szerintem az utóbbi húsz év egyik legjobb egyszerzős fantasy antológiája. Abercrombie mindazt magabiztosan hozza alkotóként novella kategóriában, amit a regényeiben is. Nem többet, nem kevesebbet, nem lesz belőle egy Moorcock vagy Vance, ami az ötletességet illeti, de nem is ezt vártam el tőle, hanem hús-vér karaktereket, pörgő cselekményt, realizmust, kiömlő beleket, szexet és káromkodást. :) Kiváló anyag a „low fantasy” irányzaton belül.

2 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Joe Abercrombie: Pengeélen

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Úgy gondolom, hogy egyszerűen nincs a novellák között gyengébb darab. Mindegyik hozzátesz valamit a nagy egészhez: jobban megismerjük a világot, még inkább megszeretünk egyes karaktereket, és persze főként nagyon élvezzük az olvasást. Nem túl bonyolult vagy igazán sok gondolkodást igénylő darabok ezek, de talán nem is baj – Joe Abercrombie szerintem nagyon érzi ezeket az antihősöket, akikkel ugyan élőben soha nem beszélgetnénk két mondatnál többet, de talán pont ez teszi egyszerre nagyon izgalmassá és humorossá a kalandjaikat.
A kedvencem egyébként a „Pocsék melók”, de szinte az összes Shevedieh-Javre kalandot végignevettem, vagy ott vannak azok az írások, ahol Abercrombie érezhetően kísérletezik kicsit, és emiatt különösen érdekesek. Vagy Nicomo Cosca csodálatosan modoros csatája, vagy Glokta, esetleg Szende feltűnése…
Szóval igen, nálam mind a „veszett szórakoztató” kategóriába esett.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-08-10+…

smetalin>!
Joe Abercrombie: Pengeélen

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Apró kis szösszeneteket kaptunk, és itt az aprón a hangsúly. nekem hiányzott a lezárás, hisz némelyik történet elkezdődött, benne voltunk valamiben és vége. Kiragadott élethelyzetek voltak az előző évekből. A szereplők régi ismerősök voltak, de nem volt vége a sztoriknak, mintha egy könyv közepét olvastam volna, ezért a csillag levonás. Amúgy, minden jó volt hisz ismerjük a stílusát, az pedig mesteri!

Fallen_Angel>!
Joe Abercrombie: Pengeélen

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Igazából egy bajom van a könyvvel, mégpedig az, hogy a puha kötése nagyon rosszul mutat a két kemény kötésű sorozat mellett. Persze sose legyen nagyobb problémám, de azért szúrja a szememet.

A Pengeélen szépen kiegészíti Az Első Törvény világát, a 13 történet felidézi a korábbi szereplőket, illetve van, amelyik új szereplő szemszögéből mutat be ismert eseményeket. A kedvenc a Szörnyeteg születik volt, talán az a novella a legütősebb az egész könyvben. De jól szórakoztam a Gyönyörű rohadékon (főleg, amikor rájöttem, hogy kiről szól), Sworbreck modoros feljegyzésén Coscáról és örültem, amikor Nyájas szemszögéből olvashattam pár oldalt, mert Glokta, Logen és Cosca mellett ő volt az egyik kedvencem.
Nincs más hátra, mint várni egy új Abercrombie könyvre, mert jelenleg nincs több, amit olvashatnék, mindet kivégeztem…

Tarja_Kauppinen IP>!
Joe Abercrombie: Pengeélen

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

A hathengeres vadkenderes újra száguld, ha a korábbiakhoz képest nem is teljes gőzzel, de ahhoz azért épp eléggé, hogy kellemesen szórakozzunk.

Mocskos és profitorientált egy világ ez. Nem a könyvben foglalt (bár az is), hanem ez itt, amelyben még Abercrombie is holmi kompromisszumokra kényszerült, mentorainak az unszolására. Amit a végén be is vall amúgy. Genyó egy dolog ez.
Hanem ami hiteles, az hiteles. Gloktáról meg a többiekről sokkal inkább hiszem el, hogy léteznek, mint egy csomó olyan karakterről/világról/történetről/miegyéből, amelyeket a valóságba teremtett alkotójuk képzelete. Piszkosul reális egy univerzum ez; mimózalelkeknek nem való.

A Három nőnek erősen beharangozó-fílingje van; ide a rozsdás bökőt, hogy a következő trilógia előszele. Aminek én úgy örülök, hogy na. A három nőből (ami igazából öt) kettő régi kedvencem.
Aztán persze akadnak itt gyengébb darabok is. Amik úgy gyengébbek, ahogy mondjuk A folyón át a fák közét kegyetlen mód lehúztam azért, mert más Hemingwayekhez képest nincs abban a bizonyos fasorban se. Abercrombie a fantasy Remarque-ja – no és persze néha Hašekje –, ezek pedig az ő egyéb művei, amelyeket úgyis el fogsz olvasni, ha az életművében eddig eljutottál, vagy ha éppenséggel nincs vízóraaknád, ahová lemászhatnál akkor, amikor egy hideg, sötét, redvás és nyirkos helyen szeretnéd érezni magad.

Szóval Abercrombie is eladta magát, és a trónokharcás Martin zsoldjába szegődvén hűbérura parancsára némi engedményekre is hajlandó volt. Világa azonban annyira sötét és amorális volt már eddig is, hogy az indokoltat olykor meghaladó mértékű erőszak, a hatásvadászat ízűen explicit szexualitás, vagy például az egyik új főszereplő hölgy nemi elhajlása* nem lóg ki a képből, sőt. Ezek nem jók, de a kenderszívás, az alkoholizmus és egymás szemének a különösebb ok nélküli kiégetése sem jó. Abercrombie-t az ember nem az idealista énjét ápolgatandó olvas.

Láttunk már tőle jobbat is, de ami eddig működött, az működik most is. 3,5 és 5* közötti novellák; ha meg a Star Wars tejre és a Hupikék Törpikék joghurtra volt kereslet, akkor miért is ne lehetne Kilencujjúval meg a többiekkel eladni egy olyan kötetet, amitamúgy is elolvasnánk persze, de így azért, lássuk be, nagyobb lelkesedéssel tesszük.

*Ezek azok az elemek, amik számomra martinosak. Amik miatt ő meg én sehogy sem tudunk egy hullámhosszra kerülni, és amiért elég hamar félbehagytam A trónok harcát is. Abercrombie eddig sem volt éppenséggel erőszakmentes, de ha megnézzük, A penge maga óta hová jutottunk, bizony elég komoly a differencia – és bár helye a kedvenceim között alighanem megingathatatlan, ez a tendencia azért nem a legüdvösebb.

2 hozzászólás
Rune>!
Joe Abercrombie: Pengeélen

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Ez a kötet az évek alatt kialakult hullámzó viszonyomat az íróval volt hivatott pozitív irányba terelni. 4 könyvvel a hátam mögött egyrészt szeretem Abercrombie stílusát, mert nagyon jól ír, jók a karakterei és szeretem a világot, amit létrehozott. Viszont egy idő után elkezdtek untatni/bosszantani a folyton ismétlődő sémák, amelyek a regényeiben felbukkannak spoiler. Szóval a Hidegen tálalva után pár évre elment a kedvem az írótól. Aztán @nope értékelése a Vérvörös vidék kapcsán megint felkeltette az érdeklődésem az Első törvény világa iránt.
Kifejezetten jól esett, hogy csak novellányi történetekben kellett elmerülnöm egy-egy szereplő sorsában. A kötet első 1/3-a nagyon berántott, bár jól ismert szereplők mellett spoiler sok-sok ismeretlen szereplő is felbukkant, de ennek ellenére kifejezetten jól szórakoztam. Pl. Shev és Javre párbeszédein hatalmasakat röhögtem a Két nő-ben. Aztán a közepe kissé leült nekem. Ráadásul itt is feltűntek a fent már ecsetelt sémákból spoiler De az utolsó történetet nagyon vártam, mert tudtam, hogy a kedvenc szereplőmről fog szólni spoiler. Ami viszont a végére nem a kellő hatást váltotta ki nálam, mert kissé forgó gyomorral csuktam be a könyvet.
Szóval összességében nem haladtam egy tapodtat sem előre az íróval. :) Ugyanúgy vannak jó és nagyon idegesítő pillanatai minden olvasáskor, de ha kellő hangulatban van az ember, akkor lecsúszik jóízűen egy-egy ilyen kötet. Szóval mostanában nem fogom folytatni, de azért azt hiszem nem adom fel a további részek olvasását.


Népszerű idézetek

Rodwin>!

A meglepetés olyan, mint a szüzesség. Az ember egyetlen esélyt kap rá,
hogy felhasználja, de általában úgyis irgalmatlan csalódás a vége.

229. oldal

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Kapcsolódó szócikkek: meglepetés
2 hozzászólás
Rodwin>!

Egy élet kemény munkája kell hozzá, hogy valaki emberré váljék.
Hogy ez az élet véget érjen, ahhoz elég pár pillanat.

198. oldal

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Rodwin>!

– Láttam két északföldit. Az egyik egy könyvet olvasott.
– Tényleg? Olvasott?
Nyájas rántott egyet a vállán.
– Mindenhol vannak olyanok, akik szoktak olvasni.

328-329. oldal

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Rodwin>!

Olvasd a könyvedet, ha valami szépre vágysz.

163. oldal

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

2 hozzászólás
>!

Begy úgy érezte, fontos, hogy egy főnök úgy járjon, mint aki tudja, hová tart.
Főleg, amikor nem tudja.

65. oldal

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Rodwin>!

Végtére is nem létezik olyan élesre fent fegyver, ami felérne egy kihegyezett ceruzával…

389. oldal

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

1 hozzászólás
nope P>!

Aki kedves, azzal senki nem törődik.

166. oldal

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

1 hozzászólás
nope P>!

Mindig van rosszabb eshetőség, mint a legrosszabb, amit az ember el tud képzelni, és az esetek jelentős részében valóra is válik.

249. oldal

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Kapcsolódó szócikkek: Shevedieh
nope P>!

– A csalódás is az élet része.

286. oldal

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

nope P>!

Ha háborúznod kell, máris vesztettél.

359. oldal

Joe Abercrombie: Pengeélen Történetek az Első Törvény világából

Kapcsolódó szócikkek: Bethod

Hasonló könyvek címkék alapján

Raoul Renier: Az exorcista
George R. R. Martin: A Hét Királyság lovagja
William King – David Guymer – Nathan Long – Ben McCallum – Josh Reynolds: Gotrek és Felix: Omnibus 2.
Aurora Lewis Turner: Ashley / Bolygókeringő 1–2.
George R. R. Martin: Kardok vihara
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom
Richard Morgan: Az acél emléke
Anthony Ryan: A pária
Greg Keyes: Született Királynő
Glen Cook: A Fekete Sereg