Ez a rész nekem jobban tetszett, mint az első. Hőseink repertoárja 2 újabb taggal bővült, egyikük Tüske, a harcias és heves természetű lány, és Brand, a kicsit lassú felfogású fiú, akiben nemes szív lakozik.
Az első rész főszereplője, Yarvi atya, aki itt már miniszterként tetszeleg, most nem kapott akkora szerepet, hiszen nem csak róla szól, viszont nem is szorult túlzottan a háttérbe. Pont annyiszor tűnik fel, hogy ne nyomja el a két másik szereplőt, így az olvasó őket is alaposan meg tudja ismerni.
Tetszett a szereplők jellemfejlődése, főleg Tüske, aki nevéhez méltóan viselkedett mindenkivel, de szép lassan rájött, hogy vannak nagyobb értékek is annál, mint a folyamatos harag, düh és mások eltaszítása saját magától.
Brand, aki folyamatosan dicsőségre vágyott, de később rájött, hogy nem is olyan ez, mint ahogy elképzelte.
Yarvi atya pedig, nos, ő fondorlatosabb, mint valaha.
Történetünk ebben a kötetben, egy kibontakozó háború előszelét hozza magával, ami itt még mindig nem történik meg, csak az előkészületek zajlanak éppen, és a bábuk elhelyezgetése azon a bizonyos képzeletbeli sakktáblán.
Abercrombie itt remekül egyensúlyoz a személyes drámák, és a történet sodródása között, feszült hangulattal teli jeleneteket teremt, és mindemellett a humort sem hanyagolja el.
Egyetlen olyan részt sem találtam, ami egy pillanatra is unalmas lett volna, pedig ha őszinte akarok lenni, olyan túl sok minden nem történt a könyvben. De mégis, talán a nem túl részletes és minden apróságot bemutató írásmód hiányának köszönhetően, végig le tudta kötni a figyelmemet, mert több teret hagyott, hogy odaképzeljem a le nem írt gondolatokat. Egyszerűen csak jó volt látni, hogy mi történik hőseinkkel, és hogy milyen kalandokba keverednek.
Ebben a könyvben viszont, az előző részhez képest, eléggé megnőtt a trágár szavak aránya. Ezért sem tudom hová tenni, hogy most young adult vagy sem.
Maradjunk annyiban, hogy egy Abercrombie-tól nem megszokott, picit másfajta megközelítésben írt mese, egy olyasmi kaland, mint az Első törvény, csak nincsenek olyan mélyen kifejtve a karakterek, és kevesebb a káromkodás.
Most pedig jöjjön pár spoileres rész. Ugyanis az van, hogy az író elültetett bennem egy érdekes gondolatot, ami szerint arra gondolok, hogy ez a könyv bizony nem fantasy, spoiler
Több olyan jelenetet is találtam, amelyek alapján levonom ezt a következtetést.
Ezek pedig a következők:
1:
Részletek:
spoiler
Magyarázat:
spoiler
2:
Részletek:
spoiler
Magyarázat:
spoiler
3:
Részletek:
spoiler
(…)
spoiler
(…)
spoiler
(…)
spoiler
Magyarázat:
spoiler
4:
Részletek:
spoiler
Magyarázat:
spoiler
5:
spoiler
Végül pedig a helyesírási hibák. Sajnos ez a könyv sem menekül meg tőle, kedves @Athenaeum_Kiadó, ugyanis hemzsegnek a hibák. Ez első részben is volt… hát nem kevés, és ebben is maradt vagy 40-50 darab biztosan.
Lemaradt betűk, ebből van a legtöbb, aztán lemaradt kötőjelek a párbeszédek és a leíró részek között, meg vagy egy tucatnyi vesszőhiba.
Lassan kezdek hozzászokni, hogy mennyire botrányos állapotban van a hazai könyvkiadás, pedig nem kéne ennek így lennie.