Half ​the World – A harcos (Szilánkos-tenger 2.) 88% 78 csillagozás

Új kalandra szólított fel a Szilánkos-tenger világa, röviddel az első könyv olvasása után. Ez nálam mindig nagy várakozással, és kedvvel történik, ha a forgatókönyvet Abercrombie mester írja. Bár az is közrejátszott, hogy az előző részt igencsak tetszett, a fiatal főszereplő ellenére is. Nagyon megkedveltem ott az ifjú Yarvit.
Nos itt már más volt a helyzet, új hősök írják a történetet, Tüske Bathu és Brand személyében. Yarvi pedig már miniszteri mivoltában ténykedik. Kicsit fura volt így látni, pláne úgy, hogy az előző könyvben szinte minden róla szólt, itt meg egy mellékszereplőt alakít.
A két fiatalt összehozza egy véletlen baleset, és szinte az egész könyvön keresztül végigkövethetjük a vívódásukat, kalandjaikat. Szemtanúi lehetünk a tini románcuknak, és minden velejáró nyűgnek, ami nekem már sokszor kicsit sok volt.
Olyan volt, mintha Tarantino, tinikkel rendezne filmet…és lássuk be, abból semmi jó nem sülne ki, bár őt ismerve, még ezt is megoldaná. :)
Magasra tette a mércét Abercrombie az első törvénnyel, és a világában játszódó könyveivel. A Harcos messziről súrolja csak.
Persze tudom, hogy ifjúsági könyvnek készült, és ők biztos jobbra is értékelik. Számomra sokszor vontatott, és unalmas volt. De azért előfordultak benne zseniális mondatok, https://moly.hu/idezetek/597449, mint ez is.
Tüskét nem sikerült a szívembe zárni, már az első pillanattól unszimpatikus volt. Brand meg a másik fele volt, a tesze-tosza fiúcska.
Grom-gil-Gorm majd talán több szerepet kap a következő részben, és én is boldogabb leszek.
De összességében egy nem rossz kis fantasy, ami a nagy többségnek tetszik. A könyv végével is elégedett voltam.
Egy nagy kalandba csöppenhetünk, nagy utazással spékelve, kevésbé árnyalt, de azért kedvelhető karakterekkel.
Kicsit többet vártam, az előző könyv után. A folytatásra azért mindenképp benevezek, mert kíváncsi vagyok, hogyan is alakul Gettföld sorsa.
Abercrombie rajongók ne csüggedjetek, nektek lehet jobban tetszik majd. :)

Az eleje nem ütött akkorát, mint amit vártam, főleg azért, mert új főszereplője lett a könyvnek Tüske személyében, akit őszintén szólva eléggé rühelltem az első pár fejezetben. Nem értettem a dacosságát, az akaratosságát, a vadságát, de aztán valahogy minden helyreállt, felbukkantak az első rész szereplői, ismét Yarvi-val járhattam be a Szilánkos tenger minden zegzugát, vele, velük harcoltam, szövetségeseket és ellenségeket szereztem… és a harcok közepette egyszercsak megláttam Tüskében azt, amit kellett. Elképesztő karakter ez a lány, igazi harcos amazon, aki – mint kiderült – ugyanolyan érző szívű nő, mint bármelyikünk, ugyanolyan álmai és reményei vannak, még akkor is, ha ezt egy erős, áthatolhatatlannak tűnő fal mögé rejti. Mindeközben a felépített világ is változott, a szereplőknek egymás után sikerült meglepniük, és a végén már megint azt hittem, hogy pár fejezet kimaradt a kötetemből, úúúgy olvastam volna még… várom a befejező részt, Tüskét, Brandet és Yarvit, újabb csavarokat, és egy brutáljó befejezést!

Ifjúságinak túl Abercrombie, Abercrombie-nak túl ifjúsági. De tetszeeeett.
Én mindig szerettem, ha valaki kicsit ki mer lépni a komfortzónájából, még ha az eredmény néha vegyes is lesz. De nekem ez a sorozat eddig kedvenc gyanús.
Az elején meglepett kicsit, hogy akik az előző részben főszereplők voltak, most csak „sima” szereplők, sőt, párra mondhatni, hogy mellékszereplő.
Az új főszereplőket nagyon gyorsan megszerettem. Jókat röhögtem Tüske nőietlenségén, meg, hogy egy bizonyos szituban milyen esetlen, miközben simán legyak egyszerre négy férfit. Mondjuk lehet jobb hangulatomban fogott meg a könyv, mert lehet, hogy ha máskor olvasom, zavart volna a Branddel való szenvedése, de most valahogy pont jólesett a kis lelkemnek az első próbálkozások esetlensége.
Nagy elvárásokkal állok az utolsó rész elé, ha tartja a szintet, kedvenc lesz.

A borító. Ahogy az elsőről, sajnos ugyanúgy erről is nagyon csúnyán lekopott a festék, akárhogy is vigyáztam. Tény, hogy a végére nem festett annyira vállalhatatlanul, de azért esztétikailag ez sem szép már. Ez az egyetlenegy pozitívuma a harmadik kötet borítójának. Az biztos nem fog kopni, de, hogy rettentően néznek ki egymás mellett a polcon, az is biztos.

Nemrég, a Tűzlény értékelésében tűnődtem arról, hogy vajon miért van ilyen kevés fiúknak szóló YA hazánkban – ebben azóta sem jutottam előrébb, de az biztos, hogy Sandersonhoz hasonlóan Abercrombie is nagyon profi a műfajban.
A Half the World talán klasszikusan a trilógiák középső része, de örülök, hogy ettől függetlenül képes volt megújulni. Persze a többi Abercrombie-kötethez képest ez a sorozat még mindig kicsit idillibb és kevésbé fájdalmas (vagy másként: nem akar minden áron darabokra törni), de legalább nem túlírt (ez legfeljebb a szokásosnál nagyobb sor- és betűköz miatt tűnik így), és ettől függetlenül is elképesztően izgalmas. S ami a legfontosabb: nem butább, nem nézi hülyének az olvasót.
Egyszerűen jó olvasni. Hiába nincs annyi ötlet benne, a rejtélyek és intrikák, az izgalmas kalandok könnyedén kárpótolnak. Hiába érezni a szereplők kezelésén az ifjúsági hangot és stílust, ez nem probléma: kedveljük a szereplőket, szimpatikusak, szeretjük, ahogy előttünk változnak. Néha nem baj, ha boldogok is lehetnek.
Úgyhogy jó volt ez, kamaszfiúknak egyenesen kötelező olvasmány.
Bővebben: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-01-09+…

A könyv első harmada nem annyira tetszett, és azt mondogattam magamnak, hogy kár volt folytatni a történetet. De aztán egyre izgalmasabbá váltak a történések, és új kedvenceket avattam. A főszereplő Tüske a végére egész szerethetővé vált, Yarvi meg még mindig izgalmas karakter. Most már kíváncsi vagyok a záró kötetre, remélem meg fog jelenni magyarul.

Legalább annyira tetszett, mint a korábbi kötet. Igen, Abercrombie tudja tartani a szintet.
A régi szereplők mellett megjelenik egy új, még formálódó karakter, egy beszédes névvel: Tüske. Nagy kedvenc a harcos amazon, aki a regény végére igazi kiforrott személlyé válik. És igen, Yarvi atya visszatér, akit már az előző kötetben is szerettem, itt sem alakul másként a helyzet. Ismét mennek a kalandozások a Szilánkos-tengeren, ismét az ifjonti hangulat önt el a kalandos, verekedős, öldökölős részletek olvasásától. Lebilincsel, és közben meg olyan hamar vége, hogy csak na (még akkor is, ha sajnos egyéb irányú elfoglaltságok miatt kevés időm jutott rá). Már várom, hogy a könyvtár a 3. kötetet is beszerezze.

Ez a rész nekem jobban tetszett, mint az első. Hőseink repertoárja 2 újabb taggal bővült, egyikük Tüske, a harcias és heves természetű lány, és Brand, a kicsit lassú felfogású fiú, akiben nemes szív lakozik.
Az első rész főszereplője, Yarvi atya, aki itt már miniszterként tetszeleg, most nem kapott akkora szerepet, hiszen nem csak róla szól, viszont nem is szorult túlzottan a háttérbe. Pont annyiszor tűnik fel, hogy ne nyomja el a két másik szereplőt, így az olvasó őket is alaposan meg tudja ismerni.
Tetszett a szereplők jellemfejlődése, főleg Tüske, aki nevéhez méltóan viselkedett mindenkivel, de szép lassan rájött, hogy vannak nagyobb értékek is annál, mint a folyamatos harag, düh és mások eltaszítása saját magától.
Brand, aki folyamatosan dicsőségre vágyott, de később rájött, hogy nem is olyan ez, mint ahogy elképzelte.
Yarvi atya pedig, nos, ő fondorlatosabb, mint valaha.

Történetünk ebben a kötetben, egy kibontakozó háború előszelét hozza magával, ami itt még mindig nem történik meg, csak az előkészületek zajlanak éppen, és a bábuk elhelyezgetése azon a bizonyos képzeletbeli sakktáblán.
Abercrombie itt remekül egyensúlyoz a személyes drámák, és a történet sodródása között, feszült hangulattal teli jeleneteket teremt, és mindemellett a humort sem hanyagolja el.
Egyetlen olyan részt sem találtam, ami egy pillanatra is unalmas lett volna, pedig ha őszinte akarok lenni, olyan túl sok minden nem történt a könyvben. De mégis, talán a nem túl részletes és minden apróságot bemutató írásmód hiányának köszönhetően, végig le tudta kötni a figyelmemet, mert több teret hagyott, hogy odaképzeljem a le nem írt gondolatokat. Egyszerűen csak jó volt látni, hogy mi történik hőseinkkel, és hogy milyen kalandokba keverednek.
Ebben a könyvben viszont, az előző részhez képest, eléggé megnőtt a trágár szavak aránya. Ezért sem tudom hová tenni, hogy most young adult vagy sem.
Maradjunk annyiban, hogy egy Abercrombie-tól nem megszokott, picit másfajta megközelítésben írt mese, egy olyasmi kaland, mint az Első törvény, csak nincsenek olyan mélyen kifejtve a karakterek, és kevesebb a káromkodás.

Most pedig jöjjön pár spoileres rész. Ugyanis az van, hogy az író elültetett bennem egy érdekes gondolatot, ami szerint arra gondolok, hogy ez a könyv bizony nem fantasy, spoiler
Több olyan jelenetet is találtam, amelyek alapján levonom ezt a következtetést.
Ezek pedig a következők:

1:
Részletek:
spoiler
Magyarázat:
spoiler

2:
Részletek:
spoiler
Magyarázat:
spoiler

3:
Részletek:
spoiler
(…)
spoiler
(…)
spoiler
(…)
spoiler
Magyarázat:
spoiler

4:
Részletek:
spoiler
Magyarázat:
spoiler

5:
spoiler

Végül pedig a helyesírási hibák. Sajnos ez a könyv sem menekül meg tőle, kedves @Athenaeum_Kiadó, ugyanis hemzsegnek a hibák. Ez első részben is volt… hát nem kevés, és ebben is maradt vagy 40-50 darab biztosan.
Lemaradt betűk, ebből van a legtöbb, aztán lemaradt kötőjelek a párbeszédek és a leíró részek között, meg vagy egy tucatnyi vesszőhiba.
Lassan kezdek hozzászokni, hogy mennyire botrányos állapotban van a hazai könyvkiadás, pedig nem kéne ennek így lennie.

Ez ismét csak fantasztikusan jó volt!

Szóval kicsit részletesebben:
Az elején Tüske egyáltalán nem volt szimpatikus, vagdalkozó kislány, aki haragszik az egész világra, és ezért másokat büntet.
De épp ezért volt ennyire látványos a jellemfejlődése. Nem egyik pillanatról a másikra következett be a pálfordulás, hanem fokozatos volt és követhető, aminek nagyon örültem.
Yarvie a szokásos fondorlatos önmagát hozta, és alaposan összekuszálta a szálakat.
Kíváncsian várom a következő részt, azt hiszem igazi, epikus háborúnak leszek szemtanúja.
Hamarosan meg fogom próbálni az író többi, „felnőtt” könyvét is – bár azért tisztázzuk: a Szilánkos tenger sorozat minden, csak nem ifjúsági.

A könnyített hangvétel (már ha Logenhez és Gloktához viszonyítunk) nem válik a sorozat kárára. Érdekes látni, milyennek képzeli Abercrombie a YA irodalmat, felnőtt fejjel is tökéletesen megállja a helyét. Nem azt mondom, hogy kiemelkedő a felnőtt mezőnyben, de jobbak között van.

Azért voltak részek, amikor a tinédzserlámúr (vagy lemur :D) miatt sötét, lefelé pontozó gondolataim támadtak. Viszont átgondolva teljesen jogos, hogy felnőttként ennyire fájnak a tizenévesek hülyeségei (kb. engem nem szeret és soha nem szeretett senki, ezért inkább megközelíthetetlen durcás kis ördög leszek stb.), hiszen magunk is átéltük már, és utólag visszagondolva a saját idiótaságunkat is fájdalmasnak látjuk. Úgyhogy szerencsésen túllendültem ezen a csillaglevonósdin, és elnézőbb lettem az „életkori sajátságokkal” szemben. :)

Az „elfek”, meg varázslatos tárgyaik és épületeik piszkálják a fantáziámat, de Abercrombie-ról el tudom hinni, hogy van akkor troll, hogy homályban hagyja az egész kérdést, és nem ad kielégítő magyarázatot a sorozat lezárásakor.

Kedvelem Abercrombie stílusát: pörög, nem bonyolódik bele részletes leírásokba, ügyesen vált nézőpontokat, és a cselekményben is van a tarsolyában egy-egy váratlan fordulat. Nincs ez másként a Half the World regényei kapcsán sem. Az első kötet ugyan feltette nálam a kérdőjelet, mert kissé „lágyra” sikerült egy „A penge magához” vagy a „Hidegen tálalva” c. anyaghoz képest, de ugye young adult kategória… „A harcost” meglepően hamar megkedveltem: még mindig oda merném adni a gyerekeimnek (no jó, nem ez lenne a listavezető az ajánlásaim közt), de nagyon eltalált a ritmus, eltaláltak a szereplők, és a világból is többet kapok, mint reméltem. Kivételesen a lezárással is elégedett vagyok, és a történetvezetés végig lekötött. Kedvenc jelenet spoilerek nélkül? A lovas nomádok támadása, és az Első Város fejezetei en bloc. És persze a Tüske vs Brand történetszál felépítése… és kezelése. :)