Half ​a War – Az ütközet (Szilánkos-tenger 3.) 25 csillagozás

Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet

Skara ​hercegnő országa és benne minden, amit szeretett, a szeme láttára lett vérré és hamuvá. A trónörökös nem menekített onnan mást, csak a szavait, amelyekből azonban – megfelelően használva – a kardnál is veszélyesebb fegyver válhat. Ügyesen kell forgatnia őket, legyőznie félelmeit és élesre köszörülni elméjét, ha vissza akarja szerezni örökségét.
Az agyafúrt Yarvi atya hosszú utat járt be, míg nyomorék rabszolgából a király minisztere lett. Sok szövetségest szerzett, de sok ellenséget is. Majd szemben találta magát a legnagyobb hadsereggel, amit a hátán hordott a föld, mióta az elfek háborúba indultak az istenek ellen. Az ellenséges erőket vezető ember pedig nem imád istent, csak magát a Halált.
Van, aki harcra és hősi halálra született, mint Tüske, a harcos és Raith, a fegyverhordozó, másoknak viszont a fényben lenne a helyük, mint a kovács Brandnek és a fafaragó Kollnak. De amikor Háború Anya kitárja acél szárnyait, az egész Szilánkos-tenger éjbe borul, és a… (tovább)

Eredeti mű: Joe Abercrombie: Half a War

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
444 oldal · ISBN: 9789632935027 · Fordította: Bottka Sándor Mátyás
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
444 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632937151 · Fordította: Bottka Sándor Mátyás

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 6

Várólistára tette 31

Kívánságlistára tette 56


Kiemelt értékelések

>!
WerWolf
Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet

Méltó befejezése a trilógiának!
Azért nem olyan felhőtlen az örömöm…a könyv első fele igencsak eltér az első két résztől. Nincs benne kaland és a humor is eltűnt (jó, néha felbukkan). Nincs másról szó, mint csatáról, harcokról és konfliktusokról. Már kezdtem lemondani a regényről. Aztán, kb. a felétől kezdett izgalmas lenni a történet. Ettől a ponttól kezdve pedig csak kapkodtam a fejem és nem győztem csodálkozni Abercrombie leleményességén és történetvezetésén.
Nem egy kiszámítható fordulatokat tartalmazó kötet, az már biztos. Szereplői összetettek, olyannyira, hogy aki a kedvencünk lehetett az első két rész valamelyikében, az nem kizárt, hogy most a leggyűlöltebb karakter lesz, és fordítva. Az emberek változnak és ezt Abercrombie nagyon szépen beleépítette a történetbe. A hatalom pedig megszédíti az embert.
Egyes helyeken találhatunk egy kis sci-fi áthallást is a történetben, ami nekem külön tetszett.

16 hozzászólás
>!
robinson P
Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet

Ez a harmadik kötet az első két rész mellett tehát némileg más lett, eltérőbb nem csak a borítóját tekintve. Talán kevesebb benne a kaland és a humor is visszafogottabb, de szerencsére ismét új és szerethető főszereplőket kapunk a régiek mellé.
https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/01/joe-abercrombie-h…

>!
bokrichard 
Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet

Ricsi, a Könyvmoly elolvasta a Könyvet, ezzel bezárta a Trilógiát. Dark borító, dark hangulat, hogy tömören és röviden fogalmazzam meg a benyomásaimat. Érzem a Véget, érzem, hogy más Szelek fújnak már a Szilánkos-tengeren, és bár az ismerős szereplők mellett fel-feltűnnek új karakterek is, sajnos terjedelem hiányában nem jut elég hely igazán tündökölni, de persze kimaxoltak, amennyire lehet. Ez is kerek lezárás, de annyira nem erős, nem érzem azt a fajta megmagyarázhatatlan bizsergést, ami az első kettő kötet olvasásakor jött, és buzdított, hogy Abercrombie-t olvassak. Mindenesetre ügyes könyv, ügyes megoldás, szeretem a mottót, miszerint: Többet ésszel, mint erővel! Nem vagyok egy izomkolosszus, így az IQ domborítása, a fifikás, furmányos bosszú és megtorlás nálam nyerő.

>!
tinuviel89
Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet

Ez a kötet sokban különbözött az első kettőtől. Mintha felülírta volna az első két részt.
Amit igaznak hittünk, az sem igaz.
A hősök valahogyan „hőstelenítődnek”. Spleen és melankólia szövi be az egyenes utakat, és győznek a cselszövések.
A végkifejlet pedig mindent vitt!
És ezek az „elfek” nagyon rejtélyesek, bár sejthető mi történt velük.

>!
Vác_nembéli_István_fia_istván
Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet

Igen így kell befejezni egy sorozatot , és elkezdeni egy következőt vagyis jó lenne ha fojtatódna mert nem lett igazán vége .Egy csomó új esemény elindult amire igazán kíváncsi lennék.
Miről is szólt a főkirály elinditotta a seregét hogy meg büntesse az ellene lázadókat. Itt vannak a régi ismerősök és kapunk 1-2 új szereplőt is . sok harc aminek őrültem, de mégis volt hiány érzettem pl . a humor amit szeretem az előző két kötetben, a cselszövések valahogy itt nem volt az igazi próbálta az író leplezni ki is a ludas pár igazán aljas gaztettben de nem sikerült olyan egyértelmű volt hogy csak na , és amikor lebukott végtelenül szánalmas volt ,igen tudom a hatalom meg bolondítja az embert. Egyet tudok mondani csalódtam ezért nem tudok 5 csillagot adni rá.

>!
Könyveskuckó_reblog
Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet

YouTube ajánlóm:
https://youtu.be/5xttJJw56XQ

Három év hosszú várakozás után végre idén mintegy újévi ajándékként megkaparintatjuk a Szilánkos-tenger trilógia befejező részét, a Half a Wart! Az utóbbi hónapokban egyébként ölre menő vita folyt a könyv megjelenése és borítója körül, a molyok egymás vérét vették és hadakoztak a kiadóval, de most már fellélegezhetünk! Keményborítós kiadással és ugyanolyan méretben örvendeztet meg minket a harmadik rész.

Először is, igen, látom, hogy a borító fekete, engem igazából nem idegesít, nekem mindegy, és így elolvasván a könyvet, talán még jobb is így, mintha fehér lenne, mint az első két rész. Mert őszintén szólva ez a kötet majdhogynem merőben más, mint a Half a King és a Half the World nem csak hangulatában, de a karaktereket tekintve is.

Rendben, persze, megnyugtatok mindenkit, itt is itt van Tüske Batu, Yarvi atya, Brand, Koll, Rin, Grom-gil-Gorm, Uthil király meg mindenki más, viszont egyesek karaktere annyira elképesztő változáson ment át, hogy alig ismerni rájuk. Persze, ezt már a második résznél is elmondhattuk Yarvi atya kapcsán, de ez a harmadik kötet már pláne hab a tortán ilyen tekintetben. Úgyhogy a viselkedési minták teljesen felborulnak, de, hogy legyen egy kis fénypont is a történetben, szokás szerint ismét új, szerethető főszereplőket kapunk.

Skara hercegnő, bár csak 17-18 éves, mégis hirtelen kénytelen mihamarabb felnőtt nővé érni és felelősségteljes döntéseket hozni gyakorlatilag jó tanács nélkül. Fel kell vennie a kesztyűt, hogy a két uralkodóhoz, Grom-gil-Gormhoz és Uthilhoz méltón csatlakozzon ő is a szövetségükhöz a Főkirály és Wexen nagyanya megállítása érdekében. A szemünk láttára cseperedik hát fel ez az eleinte félelmekkel teli lány, hogy aztán erőskezű uralkodóvá váljon.

A másik új karakterünk pedig Reith, aki kemény harcosként csak a háborút, vérengzést és öldöklést tartja szeme előtt, amíg meg nem tapasztalja az élet kedvesebb oldalát is.
Így tehát, ha már a régi szereplőinknek nem is tudunk tiszta szívből szurkolni, legalább újak költözhetnek helyükre a szívünkbe. Kicsit ugyan problémás megszeretni őket, mert a tendenciát figyelembe véve az olvasó végig attól tart, hogy ők is teljesen kibújnak majd a bőrükből, de szerencsére ez a jelenség az írónál csak kötetváltáskor szokott előjönni. Szóval ezúttal nyugodtan hajthatjuk álomra a fejünket. 500 oldalon át készülünk a nagy, végső küzdelemre és vívjuk meg azt, előkészítve a terepet a békére – ámbár megtanulhattuk volna már, hogy Béke Atya sosem tartós, mindig csak Háború Anya következő közbeavatkozásáig tart.

Ami nem igazán tetszett a könyvben, hogy míg egy-két köztes ütközetet részletesen leír, a végső leszámolás, találkozás főgonoszkáinkkal közel sem sikerült olyan fennköltre, hangsúlyosra, mint szerettem volna, illetve nem nagyon szentel figyelmet például a Főkirály karakterére sem. Pedig biztos vagyok benne, hogy sok olvasó kíváncsian várta már a felbukkanását és vad elképzeléseikben központi szerepet kellett volna, hogy kapjon Wexen nagyanyával együtt a harmadik kötetben, sajnos ez azonban nem így alakult. Kicsit olyan a könyv, mintha még várnánk hozzá folytatást vagy legalább kiegészítést, olyan hirtelen és faramucin ért véget. Bár ha optimistán fogjuk fel, akkor csak a való életet mutatja be: a körforgást magát. Gonoszok mindig voltak és lesznek is.

Érdekesség még egy akár „sci-finek” is mondható szál a történetben (legalábbis van, aki így értelmezi), én viszont inkább azt mondanám, hogy kapunk némi utalást a jelenlegi világunkra is – ha viszont így tekintünk a dologra, akkor máris felmerül bennem a kérdés, hogy fantasy helyett nem-e a disztópia besorolást kellett volna kapnia a könyvnek. Őszintén kíváncsi vagyok, vajon a többi olvasó mit fog erről gondolni.

Összességében tehát végre lezárult a sorozat, nagyjából úgy, ahogy arra számít az ember, nyilván, ha valaki imádta az első két részt, akkor ezt is muszáj elolvasnia, de számomra nem egészen hozta azt az elvárt hatást, amit szerettem volna.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7/10 – Skarával és Raith karakterével elégedett voltam, de Yarvi atya, Rin, Koll meg kb. majdnem mindenki idegesített kicsit. Értem, hogy jellemfejlődés, de mintha kibújtak volna a bőrükből teljesen.
Borító: 9/10 – Nekem igazából nincsen vele problémám másokkal ellentétben.
+ pont: Mert végre kaptunk egy lezárást és Skara személyiségéért.
– pont: Az unalmas részekért, a néha túl sok lányos romantikáért, és mert pár karakter kábé nem is volt már önmaga.

>!
bolyhoska
Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet

Sorozatokat hosszú idő kihagyásával nem érdemes olvasni, ez most is megerősítést nyert. A főbb szereplők és irányvonalak megvoltak, de ezért közel sem maradt meg 100%-osan minden mellékszereplő vagy részlet.
Összességében elégedett vagyok a lezárással, ez a sorozat hozzám sokkal közelebb áll, mint az Első törvény ciklus. Kellően realista, kidolgozott, nem bánik itt sem kesztyűs kézzel a szereplőivel, de nem olyan erőltetetten gusztustustalan, mint a korábbiak.
Vannak a regénynek igazán jó pillanatai, személyes kedvencem Raith vonzódásának tetőpontja spoiler.
Nagyon is jó volt ez!

>!
nyolcadikutas
Joe Abercrombie: Half a War – Az ütközet

„Keresem a szót, Keresem a hangot…” – énekli az Illés.
Nos, igen.
Nagy ívű történet régi és új arcokkal. de az első kötet varázsa egyre inkább megkopik. Talán nem is a történettel van a baj és nem is az előadással, hanem a szerkezettel. Bár, ahogy tanultuk anno, a balladák felépítménye is ugyanaz örök idők óta. És ha van egy működő váz, minek is változtatni rajta, ugye?
Talán furcsa lesz, de nekem ez a történet hajaz az előzőre, persze teljesen más – mondják majd sokan –, és bizonyára mindenkinek igaza lesz – Éljen a liberalizmus! –, de akkor is. Legalább a gondolat még szabad.
A sci-fi meg… ehh! Disztópia? Ezek eszembe sem jutottak. Az elf fegyverek lőfegyverek, az én olvasatomban semmi több annál.


Népszerű idézetek

>!
Könyveskuckó_reblog

Aki nem elégedett azzal, amije van, az valószínűleg azzal sem lesz elégedett, amije nincs.

>!
robinson P

– Királyok, parasztok… a Halálban mind egyformák vagyunk.

>!
Könyveskuckó_reblog

A bizalom olyan, mint az üveg (…) Szép meg hasznos, de csak egy bolond nehezedik rá teljes súlyával.

Kapcsolódó szócikkek: bizalom
>!
robinson P

Vesztettek anélkül, hogy egyetlen csatát vívtak volna.

>!
robinson P

– A farkas nem vár ajándékot a birkáktól – nézett vissza rá ellenségesen Gorm.

>!
robinson P

– Régen azt hittem, a világ tele van hősökkel. De rájöttem, hogy csak szörnyetegek vannak mindenfelé, semmi más.

>!
Könyveskuckó_reblog

Soha ne hamarkodd el a választ, tanította Kyre anya. Még ha tudod is, mit fogsz mondani, erőt sugároz, ha megváratod őket.

>!
AnitaL

-Sajnálom – szipogott Skara.
-Nincs mit sajnálni – Tüske megpöccintette a nyakában lógó, aranykulcsot – Én ennél jobban sírok minden reggel, amikor eszembe jut, hogy kihez mentem feleségül.

45. oldal

>!
LairoW

– A harcosnak a Halál mellett a helye – válaszolta Raith, és felállt –, hogy bemutathassa őt az ellenségeinek.

" Hamvak "


Hasonló könyvek címkék alapján

Rick Riordan: Athéné jele
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Mary E. Pearson: Az árulás szépsége
George R. R. Martin: Kardok vihara
J. K. Rowling: Harry Potter
Michael J. Sullivan: Percepliquis – Az elveszett város
A. O. Esther: Kristályfény
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka