A ​penge maga (Az Első Törvény 1.) 333 csillagozás

Joe Abercrombie: A penge maga

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Kilencujjú ​Logennek, a hírhedt barbárnak végül elfogyott a szerencséje. A kelleténél eggyel több viszályba keveredett bele, és hamarosan halott barbár válik belőle. Nem marad utána semmi, csak vacak dalok és halott barátok.

Jezal dan Luthar, az önzőség szobra nem vágyik veszélyes kalandokra, legföljebb a vívópáston szeretne dicsőséget kivívni magának. Csakhogy kitörni készül a háború, és a fagyos észak csatamezőin sokkal véresebb szabályok szerint küzdenek.

Glokta inkvizítor, a nyomorékból lett kínvallató semmit sem szeretne jobban, mint hogy koporsóban lássa hazatérni Jezalt. Persze ő mindenkit gyűlöl. Aki az árulást próbálván száműzni az Unióból, egymás után hallgatja a vallomásokat, annak aligha marad ideje barátságokat kötni – ráadásul a holttestek mutatta legfrissebb nyom talán egyenesen az állam rothadó szívébe vezet… Már ha elég ideig életben marad, hogy követhesse…

A PENGE MAGA DICSÉRETE:

„Csodálatra méltóan kemény, gyors és minden… (tovább)

Eredeti mű: Joe Abercrombie: The Blade Itself

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2010
632 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632451855 · Fordította: Kamper Gergely, A. Katona Ildikó
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2010
632 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632453743 · Fordította: Kamper Gergely, A. Katona Ildikó

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Kilencujjú Logen (Véres Kilences) · Sand dan Glokta · Collem West · Bayaz · Ferro Baldzsinn · Ardee West · Fekete Métely · Kutyaember · Jezal dan Luthar · Zordon · Háromfás Rudd · Hosszúláb testvér · Malacus Quai · Sepp dan Teufel · Tul Duru "Viharfelhő" · Yulwei


Kedvencelte 75

Most olvassa 27

Várólistára tette 351

Kívánságlistára tette 238

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Joe Abercrombie: A penge maga

"Melyik költő is írta, hogy nincs szörnyűbb fájdalom az összetört szív fájdalmánál? Szentimentális baromság. Több időt kellett volna eltöltenie a császár börtöneiben.
Elmosolyodott, kinyitotta a száját, és megnyalta az ínyét ott, ahol valaha az elülső fogai voltak. Az összetört szív mindig meggyógyul, de az összetört fog soha."

Ha valaki pár hónapja azt mondja, hogy elolvasom a kötetet és tetszeni fog, biztos kinevetem.
A háttér történet és indok egyszerű, a testvérem kedvence és az ízlésünk teljesen eltérő.
Hogy őszinte legyek a mai napig nem tudja kiolvastam és nem is ismerem be tetszett…még a végén megkapom a „na ugye megmondtam ” szöveget. :)

Maga a kötet elég vastagnak bizonyult, ehhez képest nem sok időbe telt és már az utolsó mondatot olvastam.
Bár a könyvfalásom nagyra növekedett, vannak kötetek amik után megállok, elgondolkodom, és levonok egy bizonyos következtetést.

Ezzel a könyvel is így történt.
Túl sok cselekményt éreztem fontosnak (bosszú,varázslókaland,küzdelem a mindennapokkal), de a gondolataimat leginkább a karakterek színessége, a több szálon futó történet részletessége kötötte le.
Fantasztikus fejlődéseknek lehettem tanúja, és nagyon tetszett az árnyaltságuk és az érzékelhető fejlődésük.
Nyilván mindenkit nem kedvelhettem… de most nem is tudnék felsorolni egy szereplőt se, aki ne fogott volna meg.

Nagyon érdekes színkavalkád a számomra és egyenlőre nem tervezem folytatni, de előbb – utóbb sort fogok keríteni rá.

Tetszett, olvassátok!

6 hozzászólás
>!
Rodwin
Joe Abercrombie: A penge maga

Már az egyik fülszöveges értékelésen megakadt a szemem – Mintha Tarantino fantasy regényt írna. Ez már csak jó lehet akkor, mert imádom a filmjeit.
Nem is csalatkoztam az én kis gonosz, ironikus lelkem, és a könyv jól egymásra találtunk.
Karakterábrázolásból jeles az írónak, remek karaktereket alkotott. Kilencujjú Logen az Északföldi barbár, akinek rettegik a nevét a világnak ezen a részén. hatalmas harcos volt, és még mindig az. Nem lehet nem kedvelni!
Sand dan Glokta inkvizítor, volt katona és vívóbajnok. A gondolatain jókat nevettem, igaz nem egy kedvelhető, jószívű karakter, de nekem talán ő volt a kedvencem.
Jezal dan Luthar százados, az önjelölt hős, Bayaz az őrült mágus, Ferro a messzi délről, igazi vad harcos, és még sorolhatnám.
Abercrombie karakterek sokaságával töltötte meg ezt a vad, és gonosz világot. Akik eleinte külön utakon járnak, majd a könyv második felére érnek össze a szálak.
Mellékszereplőkből is kapunk bőven, Kutyaember aki mindent kiszagol, Frost praktikális, Glokta izomembere, Hosszúláb kinek megannyi képessége van, hogy pár kedvencet említsek. :)
A könyv nagy bevezetője lehet a továbbiaknak, háború fenyeget Északról a vad Bethod, és hordái lévén. Délről gurkhul-iak nyomulnak. Bayaz meg egy titkos küldetésen dolgozik, itt valami tényleg készül!
Sokszor maró gúnnyal szembesülhetünk, gázolhatunk a mocsokban, és vérben, poros utcákon, havas tájakon, forró sivatagban, és kapunk kis romantikus szálat is. Látványos csatáknak lehetünk szemtanúi, csak úgy peregnek közben a lapok!
Ritkán unatkozhatunk a sorokat olvasva, mindig történik valami. Van itt minden, de tényleg nem a viráglelkű olvasónak írta Abercrombie.
Hogy mi lesz ebből arra nagyon kíváncsi leszek, jól szórakoztam, mindenkinek bátran ajánlom aki nem ijed meg egy kis vértől, és gúnytól. De azért remek humorral is találkozhatunk! Nem folytatom, olvassátok! :)
A térképet kicsit hiányoltam, de ez legyen a legkisebb bajom.

Újraolvasás 2017:
Az összes Abercrombie könyvet magam mögött tudva, kicsit furcsa érzés volt visszatérni mindennek a kezdetéhez. De elmondhatom, hogy most is roppant mód jól szórakoztam ebben az izgalmas világban. Glokta még mindig olyan sziporkázó mint volt, továbbra is az egyik kedvencem. A gondolataival, és a gúnyos beszólásaival mindent visz.
Logen továbbra is kedvelni való, pláne mikor kijön belőle a Véres Kilences.
Kutyaember, Métely és a bandájára szavak nincsenek, olykor többet nevettem rajtuk, mint egy vígjátékon.
Tarantino tényleg kitűnő filmet tudna rendezni a trilógiából. https://moly.hu/ertekelesek/2400933 Itt már kis is vannak osztva a szerepek. :)
Továbbra is kedvenc könyv, számomra imádni való karakterekkel.
Nem ez volt az első újraolvasásom, de most még a trilógia következő két része jön. :)

33 hozzászólás
>!
vIVIv
Joe Abercrombie: A penge maga

Nem találok szavakat! Kérem szépen Joe bácsi nagyon tud írni, én csak azt tudom mondani azoknak, akik még nem olvasták, hogy azonnal vegyék kézbe ezt a regényt és gondoskodjanak arról, hogy a folytatás a kezük ügyébe legyen, mert ha egyszer beszippant a történet onnantól viszlát külvilág. :) Komolyan mondom, hogy a könyv minden oldala zseniálisan van megírva, nincs benne unalmas rész. Hihetetlen? Pedig ez az igazság. :) A helyszínek bemutatása annyira jó, hogy az olvasó is ott lépked, harcol, menekül, varázsol a többi szereplővel együtt.
Kedvenc szereplő nincs, mert nincs és kész. Xd Ezt így nehéz elmagyarázni, de mindegyik karakter egyedi és a maga módján mégis kedveli az ember őket. Persze Bayaz vezeti a sort én úgy érzem. Őt nehéz überelni :D Sok a gúny, de van benne humor is ami kellőképpen van adagolva és jókor jó időben.
A következő kötet is tartogat bőven meglepetést én úgyérzem, hiszen több kérdés is felmerül spoiler

>!
gesztenye63 P
Joe Abercrombie: A penge maga

Komoly várakozásokkal kezdtem bele ebbe a könyvbe, de sok minden meg sem fordult a fejemben olvasás előtt. Nem gondoltam volna, hogy egy több mint 600 oldalas „előszó” az első betűtől az utolsóig maradéktalanul leköt majd. Hiszen végül is ez a fantasztikusan összerakott történet nem más volt, mint egy – várakozásaim szerint – igazán nagy ívű, izgalmas, jövőbeni kaland felvezetése, vagy akár mondhatnám tiszteletlenül, hogy fülszövege.
Arra sem gondoltam, hogy egy olyan fantasy regény ennyire fog majd tetszeni, amelyben ilyen sokszor és sok helyen asszociálok a klasszikus „antihősös” fantasy legendákra. Márpedig különböző helyszíneken és események leírása során éreztem igen közeli rokonságot „A Gyűrűk Ura”, vagy a GoT történéseivel, hangulatával. Jelentkezett ez az érzés a „nagy csapat” összeterelgetésénél, de a környező országok, birodalmak – egyébként meglehetősen nagyvonalúan kezelt – külső-belső viszonyaira, háborúira, egymás területével kapcsolatos ambíciózus terveire tett utalásoknál is. Ez az érzés azonban soha nem volt zavaró és egyszer sem terjedt ki a szereplők ábrázolására. A karakterek kidolgozása rendkívül eredeti, részleteiben is igazán egyedi. Ráadásul a három főszereplő egymástól – mind világukban, mind szocializációjukban – gyökeresen eltérő alkata szokatlanul harmonikusan tartja össze a szálakat.
Glokta karaktere szerintem zseniális. Belső monológjaival, a torz, önmarcangoló személyiségében rejlő keserűen intelligens humorral egyszerűen levett a lábamról. Szívesen olvasnék róla akár egy önálló történetet is! Kiválóan illeszkednek a képbe a mellékszereplők is, főképp az ugyancsak sajátos alkatú és lelkületű Első Mágus.
És itt jön az én harmadik nagy meglepetésem. Eszembe sem jutott volna, hogy ennyire fogok élvezni egy olyan fantasyt – amely bár rendkívül izgalmas, tele van akcióval és folyamatosan fenntartja a kellemes, bizsergető feszültséget, de – szinte kizárólag a karakterek jellemének minél teljesebb kibontására, a kapcsolatok, vonzások és taszítások lehető legmélyebb bemutatására koncentrál és tulajdonképpen „eltitkolja” előlem a tényleges cselekményt. Hiszek benne, hogy mindez megágyaz majd a folytatások elsöprő lendületű cselekményének :)
Izgalmas volt a rendszeres betekintés Logen és Jezal társainak csoportdinamikájába is. Különösen élveztem a hegyomlásnyi északi barbárok kommunikációját, belső konfliktusait és együttműködését, azt ahogyan néhány egyszerű alapvetés a végsőkig együtt tud tartani egy csapatot. Ugyancsak tetszett, hogy az író nem kevert fölöslegesen a cselekménybe törpöket, elfeket, tündéket és egyéb – a fantázia világában már ezerszer megénekelt – misztikus lényt. Bár semmi kifogásom ellenük, de valahogy ebbe a történetbe nem illettek volna. A sankák (már amennyit megtudtam róluk) számomra kicsit hajaznak igaz az orkokra, vagy még inkább az uruk-haira és az Evők szerepét sem látom még igazán – de ez most még egyáltalán nem zavaró!
Egyetlen gyengeségét éreztem csupán a műnek, ami számomra a világ felületes, elnagyolt ábrázolása – ha ez nem épp egyfajta tudatos kivárás a szerző részéről. Ez persze alkalmas lehet arra is, hogy még jobban felcsigázza a várakozásaimat a folytatások iránt.
Tetszett, hogy a regény gyakorlatilag csak a mágia (a klasszikus értelemben vett varázslás) bemutatása során követte a hard fantasy jól bevált toposzait. A viszonylag ritkán előkerülő „varázslós jelenetek” alkalmával tényleg úgy fogy el a levegő, úgy áll meg az idő és úgy következnek be emberi ésszel fel nem fogható dolgok, ahogyan az írva vagyon, ahogy azt a Nagy Elődök már előre vetítették az utókornak. Minden más ábrázolásában szinte pimaszul alkalmazza az iróniát, néha a cinizmust is. Teljesen realisztikus eszközöket használ és gondosan kerüli a túlfűtött, pátosszal teli heroikus ábrázolást.
Összességében, ez nekem öt csillag – megvett kilóra!

16 hozzászólás
>!
joopsy P
Joe Abercrombie: A penge maga

Elég régóta kerülgetem a könyvet, de mindig elriasztott a mérete. Most éreztem azt, hogy kezdek megérni a nagyobb lélegzetvételű könyvekhez és elérkezett az ideje ennek is.
Mivel tudtam, hogy ilyen vastag kősziklák esetében nem kell folyamatos akciójelenetekre számítanom, inkább stratégiai csatározásra és karakterközpontú történetre készültem. Nem lőttem mellé nagyon, de inkább az utóbbin volt a hangsúly. A világfelépítés egyszerűen bámulatos, nem tudok belekötni. De nagyon szerettem volna a könyvhöz egy térképet! (Rá tudtam guglizni én is, de egy papíralapú térkép lenne az igazi ehhez a világhoz.)
A több szálon futó cselekmény eleinte zavart, mert nem láttam át a szereplőket és ahogy ez lenni szokott, mire elkezdett érdekelni valaki, már át is léptünk egy másik szereplőre, de igyekeztem türelemmel hozzáállni és a közepe felé minden összeállt.

Logen egyből egy erős élet-halál küzdelemmel indított, ezért folyton a vele történő eseményekről akartam többet tudni, de aztán egyre kevesebbet szerepelt, ezért elvesztettem az érdeklődésemet az irányába. Aztán mikor Aduába értek, megint több szerepet kapott és nagyon szimpatikussá vált azzal, ahogy az ottani világra rácsodálkozik (Csövek… :D). A visszaemlékezései ismertették velünk, hogy ő azért nem egy ma született bárány. A végén pedig ez a gyakorlatban is beigazolódott.
Az egészben Glokta volt a legnagyobb arc. Amikor az emberek elszörnyülködnek, ő akkor van igazán elemében. Imádtam, mikor a viadal közben majdnem lefordult a lelátóról a röhögéstől. :D Őrült egy szereplő, annyi szent.
Jezal végig hidegen hagyott. Ő volt a gazdag, piperkőc ficsúr, aki a szereplők közti különbségek bemutatására volt jó egyelőre.
Jezal eseményszála mellől egyszer csak elkezdett kibontakozni egy Collem West, aki szerintem szépen végig tudja majd vinni az egész trilógiát. Mellesleg kiderül egy olyan lelki sérülése is, ami a manapság divatos romantikus könyvek alapja. :))
Ferro Baldzsin karaktere nekem kissé erőltetett, de majd meglátjuk, mi lesz belőle. Mindenesetre megtanulhatjuk tőle, hogyan kell kiiktatni és kibelezni az ellenfelet. :))
A mágusok… azok mágusok. Eddig minden történetben halálra idegesítettek a titkolózásukkal.
Hosszúláb testvéren nagyokat kacagtam. Őt összeereszteném Gloktával. Szerintem vidám komédia lenne. :D

Alig várom, hogy ez a díszes társaság beálljon a csatasorba. Ahogy rágugliztam a világhoz kapcsolódó térképre, elég jól látható, hogy a világnak csak egy aprócska szeletével ismerkedhettünk meg eddig, de most hajóra szálltak…

3 hozzászólás
>!
Lanore P
Joe Abercrombie: A penge maga

Megszenvedtem vele egy kicsit, no nem azért, mert nem varázsolt el a világ, amit Abercrombie létrehozott, de nagyon hosszúnak éreztem, és néha túl sok, túl aprólékos volt a történet, ráadásul a keménykötéses verzió konkrétan önvédelmi fegyverként is beválna: téglaméret, téglasúly. Ezt leszámítva azonban Kilencujjú Logen ismét egy olyan karakter, akit imádtam, pedig nem minden tulajdonsága pozitív, sőt! Az egész fantáziavilág lenyűgözött, semmi tündérpor vagy rózsaszín szemüveg, kellően brutális és véres volt ahol kellett, amivel viszont nem voltam kibékülve, hogy néhány dolog iszonyú részletességgel lett kifejtve (pl. a Mester háza), más témák pedig még elbírtak volna bővebbet is, pl. a Sankák sztorija, a karakterek jelleme, stb, ráadásul az izgalmas dolgok csak kb. az utolsó 200 oldalon jöttek, pedig előtte jópár fejezeten át kell rágni magát az embernek… tetszett, de nem lett kedvenc, és biztosan tartok egy jó nagy szünetet a folytatás előtt.

6 hozzászólás
>!
Laren_Dorr
Joe Abercrombie: A penge maga

Ha Quentin Tarantino valaha fantasy írásra adná a fejét, akkor valami hasonló regény születne mint A penge maga.
Ez jutott eszembe többször is olvasás közben és valóban sok hasonlóságot lehet fölfedezni Tarantino filmes stílusjegyeivel.
A sztori nem annyira lényeges, szinte nincs is, a hangsúly a karaktereken van és az egymás közötti interakcióikon, de micsoda karakterek ezek! Igazi elcseszett figurák, mint a gyilkolásba belefásult Logen, az ügyeletes Conan, akit az sem érdekel már hol van, mit csinál és miért, csak úgy van, és valami nagyon nincs rendben vele (ha Tarantino esetleg filmet csinálna belőle, el tudom képzelni Michael Madsent a szerepben). Vagy ott van a mocskos szájú, tisztaságmániás Bayaz, az ügyeletes Gandalf, aki meztelenül, himbálózó farokkal is kész harcba szállni (Samuel „fucking” L. Jackson egyértelműen erre a szerepre született, nem baj, ha fekete). Vagy a beképzelt Jezal, a tökéletes állával (bármelyik markáns állú hollywoodi szépfiú megteszi a szerepre). Na és persze a cinikus Glokta, dr. House fantasy alteregója ( Christoph Waltz vagy Steve Buscemi?).
Na és persze a humor. Azt tudni kell rólam, hogy egy átlag amerikai vígjátékot fapofával unatkozok végig, de egy jobb dr. House epizódot vagy egy kegyetlen Tarantino filmet teli szájjal röhögök végig. Így aztán nagyon betalált nálam ennek a könyvnek a cinikus, fekete és szarkasztikus humora.
Egyszerűen imádtam ezt a regényt, felüdített, szórakoztatott és a végén a Véres Kilences jutalomjátéka már-már katarzis közelbe vitt. Ilyenkor örülök, hogy még két féltéglányi folytatás vár rám.

11 hozzászólás
>!
smetalin
Joe Abercrombie: A penge maga

Ez egy hamisítatlan trilógia első része volt. Megismerkedhettünk a szereplőkkel, ki honnan jött, milyen háttérrel rendelkezik, milyen jellemvonásokat tudhat magáénak. Lassan készülődik elő valami, talán egy háború, vagy több háború? Egy kis bepillantást kapunk a mágiába is, bevallom arrafelé még nézelődtem volna többet is.
Amit nagyon hiányoltam, az egy térkép, olyan jó lett volna látni ki milyen messziről jött, és milyen messzire kell menniük, és egyáltalán el tudjam helyezni a városokat, királyságokat az Unió területeit.
És most akkor jöhet a folytatás, lássuk mi lesz hőseinkkel, kit hova sodor a történelem szele.

1 hozzászólás
>!
ViveEe P
Joe Abercrombie: A penge maga

Nem tudok semmi rosszat mondani a könyvre, de nekem még kell egy kis plusz, hogy akár rajongóvá váljak. :)
Nos..annyi szálon haladunk, hogy meg is értem, hogy ilyen vastag a könyv. Van itt bosszú, nemesi gőg és bizonyítási vágy, küzdelem a mindennapokkal, titokzatos máguskaland, és van, aki csak sodródik az árral… és mindeközben egy másik uralkodó benyújtja fennhatósági igényét az országra, és lassan megindul a háború.
A legtöbb karaktert szerettem, nekem Bayaz a kedvencem. Erős, pimasz, valahol vicces, van gonosz énje, és nagyon érdekel milyen kalandba keveri a szereplőket és az olvasót. A másik kedvenc Glokta, mert ő volt az egyetlen ember, aki igenis, mindent tudni akart, mindent meg akart érteni, és így az én gondolataimat közvetítette a könyvben. Szörnyen sajnálom az állapotát. Ellenben nagyon kíváncsi vagyok vele mi fog történni. Én minden jót kívánok neki. Logannel nincs baj, de engem zavar, hogy nagyjából csak van a könyvben.. később biztosan javul a dolog, kivárom. :)
A kis piperkőc bájgúnárt meg agyoncsapnám.. a „rangjához” méltóan viseltetik a többi ember iránt, és csak az énleszekazatyaúristen késztetés hajtja…. remélem csak egy szép jellemfejlődés bemutatása miatt van ez így.. A nőket hagyjuk, bár Ardee volt, hogy megmosolyogtatott.
Viszont ami kiakasztott, és lehet, hogy kis apróság.. hogy itt mindenki, korra, nemre, faji hovatartozásra, és társadalmi pozícióra tekintet nélkül köpköd… kedvem lenne tevéknek elképzelni a szereplőket.. legalább ez alátámasztaná ezt a viselkedést…
De kb. ez a legnagyobb bajom a könyvvel.. lássuk mit tartogat a következő rész. :)

7 hozzászólás
>!
bokrichard
Joe Abercrombie: A penge maga

Joe Abercrombie munkásságával a Szilánkos-tenger trilógia első két kötetén keresztül már megismerkedtem (nemsokára jön a 3.!). És ha akkor jókat mondtam, most nem tudom, hogy hova fokozzam mindezt. Totális idő-, és térérzékelési zavar, fel-felvillanó jelzők: ezekkel tudnám a benyomásaimat érzékeltetni. Brutális, lebilincselő, sötét, zord, trágár, véres, beles, PENGE! Öt éve még nem hittem volna, hogy egy fantasy így tud tetszeni. Akkor a Gyűrűk ura unalmai (bocsi a rajongóktól) éltek bennem. Most meg az a fajta lendület, az a fajta üresjáratmentes szín tiszta kaland tárult a szemem elé, ami előtt fejet kell hajtanom. Nincs mese, olvasni kell! Jöhet a következő kötet!


Népszerű idézetek

>!
Rodwin

– Meghalt – állapította meg teljesen fölöslegesen Severard.
– Egy nyílvessző a nyakban általában ilyen hatással van az emberre – szólt Glokta.

227. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sand dan Glokta
>!
Asteria

Férfi és nő között azt hívják barátságnak, amikor az előbbi huzamosabb ideig üldözi az utóbbit, mégsem jut vele semmire.

386. oldal

3 hozzászólás
>!
Hush_Campo

– Mi az? – kérdezte Logen, és a pipája után nyúlt. – Valami varázsfőzet? A Magas Művészet valamilyen nagyszerű terméke?
– Tea.
– Hm?
– Megnyugtatja az elmét, de élénkíti a testet. Kevés olyan kín van, amin egy bögre jó tea ne enyhítene. – Logen belepréselt egy darab taplót a pipájába.
– És ha egy fejszét állítanak a fejembe?
– Az a kevesek egyike

Kapcsolódó szócikkek: Kilencujjú Logen (Véres Kilences)
>!
Rodwin

Melyik költő is írta, hogy nincs szörnyűbb fájdalom az összetört szív fájdalmánál? Szentimentális baromság. Több időt kellett volna eltöltenie a császár börtöneiben.
Elmosolyodott, kinyitotta a száját, és megnyalta az ínyét ott, ahol valaha az elülső fogai voltak. Az összetört szív mindig meggyógyul, de az összetört fog soha.

147. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sand dan Glokta
>!
meacska

Mondd meg az apádnak, hogy neki kell eljönnie hozzám. Nem fecsérlem az időmet bolondokra és másodszülött fiúkra. Én már csak ilyen ódivatú vagyok. A ló fejével szeretek beszélni, nem a ló valagával. Értesz engem, fiacskám?

Kapcsolódó szócikkek: Bayaz
5 hozzászólás
>!
gesztenye63 P

Apám mindig azt mondta, hogy a múltban elvetett magok a jelenben szökkennek szárba.

>!
Vincenza

Nehéz nyugodtnak maradni, ha valaki halálosan retteg, tehetetlen, magára maradt, és csak könyörtelen emberek könyörületében bízhat.

Kapcsolódó szócikkek: Sand dan Glokta
>!
Rodwin

– Hurrá! – kiáltotta Glokta. – Megint zabkása! – A mozdulatlan Frostra pillantott.
– Zabkása és méz, fontosabb, mint a pénz, mindenki nagyot néz, ha van
zabkása és méz.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Sand dan Glokta
>!
Chöpp

Mindig azon a véleményen voltam, hogy az udvariasságra udvariassággal illendő felelni.

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: udvariasság
>!
Riszperidon P

(…) de ilyen szempár még soha nem nézett vissza rá. Mély, kifejező, aranysárga, mint a… Vizelet.

530. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Collem West · Ferro Baldzsinn

A sorozat következő kötete

Az Első Törvény sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Mark Lawrence: Tövisek Hercege
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
Raoul Renier: A hitehagyott
Glen Cook: A Fekete Sereg
Richard Morgan: A holtak szava
Victor Milán: Dinoszauruszurak
David Gemmell: Éjféli sólyom
David Gemmell: Legenda
William King: Sárkányvadász
Robert Jackson Bennett: Lépcsők városa