Visszhangok ​szimfóniája (St. Mary-krónikák 2.) 35 csillagozás

Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája

Egy ​londoni küldetés igazán rémesen alakul, amikor a Hasfelmetsző Jack után nyomozó történészekre előbb talál rá a sorozatgyilkos maga. Max tehát ismét az életéért futhat, ezúttal a viktoriánus kori Whitechapel ködbe burkolózó utcáin.
Ám ez még csak a kezdet. Mert Max még ennél is nagyobb kutyaszorítóban találja magát. Egy régi ismerőssel kerül szembe, aki mindenáron el akarja pusztítani a St. Maryt, és ha kell, akár az egész emberi történelmet megsemmisíti vele együtt.
Hajmeresztő (és hajmeresztően mulatságos) kalandok Ninive függőkertjeitől Thomas Becket meggyilkolásáig, nem beszélve egy előre nem tervezett dodómentő akcióról. A Történettudományi Kutatóintézet időutazói tovább terjesztik a káoszt a világban. Mert az ötórai teánál is jobban esik egy kis entrópia.

Az angol írónő időutazós komédiasorozatának második darabja egészen más, mint az előző: más színű borítót kapott, a fejezetek száma sem ugyanannyi benne, még picivel rövidebbre is sikerült. Egy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2018
336 oldal · ISBN: 9786155859007 · Fordította: Szente Mihály
>!
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628726

Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 18


Kiemelt értékelések

>!
Sai_home
Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája

A második rész pont olyan, mint az első.
Egy ilyen sorozatnál fontosnak tartom, hogy a soron következő rész hasonló legyen a korábbiakhoz, de valamiben túltegyen azokon, eggyel nagyobb legyen a tét. Itt ez meg is van meg nem is, inkább olyan érzésem lett, mintha abba se hagytam volna az olvasást, egyszerűen folytatódott a mese úgy, ahogy addig.
Vannak olyan szálak, amik átívelnek a köteteken (ezeket gondolnám fő szálaknak), ebben a sorozatban ezek alig kapnak szerepet, inkább egymástól többé-kevésbé független történetek vannak, némelyek jobbak, mások unalmasabbak. De továbbra is időutazós.
A sci-fi részek kicsit talán javultak, már elhangoznak olyan szavak, hogy paradoxon, de csak odaveti az író, nem jelent semmit, legalábbis nem gátolja a szereplőket látszólag semmiben. El kell felejteni gondolkodni, ok-okozatokkal foglalkozni és akkor sokkal élvezhetőbbé válik. Ne töltsük az időnket ellentmondások feloldásán, az író sem teszi, a szereplők sem, miért pont nekünk kellene?
Érdekes az a koncepció, hogy bejön egy szál, amiről az ember azt gondolja, hogy igen, ez akár több köteten is keresztül húzódhat, elgondolkodtató lehet, jön az izgalom, de tíz oldallal később meg is oldódik. Az írónő nagyon vigyáz, nehogy túlterhelje az olvasókat! :)
Összességében azért kap több csillagot, mint az első részt, mert hozza azt, amit elvártam tőle (ami jóval kevesebb, mint amit az első résztől vártam), de tényleg pont ugyanolyan, mint az volt.

>!
WerWolf
Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája

Azt mondják, hogy a St. Mary krónikák csajos sci-fi…nos, aki ennek a résznek az első három fejezetét elolvassa az szerintem másképpen fogja megítélni a kötetet.
Nagyon erősen indít Jodi Taylor. Egy horrorisztikus cselekménnyel kezd, amitől feláll az ember hátán a szőr. Utána sajnos egy kicsit visszaesik, és végig hullámzik a sztori. Vannak benne izgalmas részek, és vannak kevésbé izgalmasak. A legjobban talán az zavart, hogy az olvasó elől eltitkol részeket, miközben a szereplői „megbeszélik” egymással szövegen kívül.
Nehéz lehet egy olyan történetet megírni, ahol a fő cselekményszál mellett más szálak is önálló életre kelnek, majd lezárulnak. Kicsit olyan volt, mintha több történetet olvastam volna, melyeket egy szál ölel körbe. Voltak nagyon vicces részek, és voltak szomorúak is.
Összességében, kicsit hullámzó volt a teljesítmény, de az olvasó számíthat arra, hogy minden egyes fejezettel egy újabb kaland vár rá.
Bizonyos korokban többet is elkalandoztam volna, de mint tudjuk, mindegyik kötet véges terjedelmű. Pozitívum, hogy a sorozat azért nem olyan rövid, szóval várnak még ránk izgalmas, vicces és érdekes pillanatok!

>!
Lisie87 P
Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája

Nem rossz, nem túl jó. Én elvoltam vele. Előnye, hogy gyorsan tudtam vele haladni, mert eseménydús volt. Néha kicsit összekuszálódtak a szálak, és a hősnőnk motivációját sem értettem. Egynek elment.

>!
Niki_
Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája

A könyv első fele nagyon lagymatag volt számomra, de lehet, hogy csak azért érzem így, mert a költözés miatt ez a fele volt az, amit vagy 120 megszakítással olvastam. Nem volt igazán sem időm, sem energiám belemerülni. Gondolkodtam azon, hogy elkezdem az elejéről, amikor végre volt lehetőségem folytatni komolyabb megszakítások nélkül az olvasását, de annyira élt még bennem a történet eleje, hogy úgy éreztem ez nem lenne jó döntés.
A második fele viszont végre izgalmas és fordulatos volt. Először Ninive, majd Stuart Mária kora, mind a két kor kellő izgalmat ad az olvasónak. Fordulatosak voltak, izgalmasan megírva.
A történet cselekményei, a fordulatok, minden ilyen téren a helyén van, a szereplőket nem érzem eléggé kidolgozottnak. Ugyanakkor nagyon jó, izgalmasan és fordulatosan megírt történet. Olyan, amikor a szereplők gondolnak egyet és hipp-hopp, ott teremnek valahol, az írónő pedig remekül az olvasó elé tudja festeni, hogy mit látnak, tapasztalnak az adott korban.
Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert nagyon izgalmas sejtés lett a könyv végén, hogy hová fognak utazni a harmadik részben. Remélem, hogy addigra Max is megérik a korának megfelelően.
Bővebben: http://azajtom.blogspot.com/2018/09/jodi-taylor-visszha…

>!
reta09
Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája

Ez a könyv a humorával és az írói stílusával megint levett a lábamról. Jodi Taylor a kedvenc szerzőimhez lépett elő. Alig várom, hogy a következő részt is olvashassam, amit a történet vége előirányoz. Nem függővéges, csak megmondja, hova megyünk legközelebb. Ismét nagyon pörgős és letehetetlen volt. Este álltam neki a könyvnek, hogy csak belekezdek. Aha… Ahogy azt Móricka elképzelte! Nem engedte letenni magát a könyv, mert úgy lett vége az egyik fejezetnek, hogy muszáj volt folytatni! Nem, mintha bántam volna, de másnap azért elég fáradt voltam.

Bővebb értékelés:
https://habarkonyveskocsma.blogspot.com/2018/05/jodi-ta…

>!
vöri P
Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája

Ó, borzalom. Csakis azért adtam egy esélyt a második kötetnek a sorozatból, mert alapvetően a múltjárós koncepció nagyon is kedvemre való lenne, és a két csillagot is azért kapja egyáltalán, mert tényleg akadtak is benne jó ötletek, és 15-20 poénból 1 szerintem is vicces volt, de mindenki jobban jár, ha nem kínzom magam tovább ezzel, Jodi Taylorral szerintem sose fogok tudni egy hullámhosszra kerülni. Aki szereti a sorozatot, vagy tervezi olvasni ezt vagy a további köteteket, azt a bővebb kifejtéstől megkímélném – tényleg nem szeretnék senkinek a lelkébe taposni, aki rajong, de ki kell adnom magamból, mert számomra tényleg megrázó élmény volt olvasni, nem utolsó sorban azért is, mert tényleg szerettem volna szeretni. Azt hiszem az elvétve előforduló menő ötletek és fordulatok miatt vagyok dühös, mert lehetett volna jó is, és az mindig sokkal jobban fáj, mint amikor egyértelműen nem tetszik valami.

spoiler
spoiler
spoiler
spoiler
spoiler

>!
Dyta_Kostova IMP
Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája

A négy csillag inkább valahol három és fél valamint négy között van, legyen mondjuk három és háromnegyed.
Erősen hullámzó színvonalú a történet: jó a felvezetése, hiszen rögtön izgalmas szituációban találjuk az előző kötetben megismert szereplőket, majd eztán egy lapos, töltelékszöveggel telerakott periódus következik, ahol a főhős szenvelgő magánélete teljesen lelombozza az olvasót. Az a jellegzetes angol humot, ami a hosszú mondatok odacsapó végén legyinti meg az embert, némileg javítja az unalmasabb részeket, egyes aranyköpéseken valóban jól lehetn evetni. De azért senki ne higgye, hogy teljesen komolytalan a történet, fellelni benne kifejezetten undorító részleteket is, horrorba hajló mozzanatokat, amiken a pongyola, humorosra vett megfogalmazás próbál felsegíteni a helyenként sötét atmoszférából. Az kifejezetten jót tesz ennek a regénynek és regényfolyamnak, hogy az időutazást nem próbálja meg valós fizikai érvekkel belénk magyarázni, cserébe viszont megengedi, hogy szabadon mozogjunk a korok és események között, így egy kötetben többféle utazás is garantált. A végére épp egy ilyen húzza fel az olvasmányélményt, ráadásul olyan jól működik a kötet(ek) végére elhelyezett horog, hogy folytatni akarjuk a következő adaggal. Tehát minden hektikussága ellenére is ez egy szórakoztató regény, ami nem akar túl okos lenni, ezért kikapcsolódásnak tökéletes.

>!
theodora
Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája

Tetszett ez a rész, remekül szórakoztam rajta, de úgy érzem sok történetszál lóg a levegőben. Még az előző rész kapcsán olvastam valahol, hogy több elejtett mondat, vagy részlet majd később fog tisztázódni és remélem ennél így is lesz. Egyelőre furának tűntek egyes dolgok, és az egész rész kapkodósabbnak. Ettől függetlenül hozta azt a humort, ami miatt megszerettem ezt a sorozatot, na és sok eszement kalandot.
Max és Leon kapcsolata kissé melodramatikusan alakul – van itt szörnyű veszekedés, a másik kizárása, sajnos Max eléggé nehezen tud megnyílni. Pedig a könyv elején meg van lebegtetve egy érdekes kérdés, csak sajnos elsikkad a sok esemény között… :)
Ajánlom ezt a könyvet – na és persze az első részt, ha még nem olvastátok – azoknak akik szeretik a pörgő, humoros könyveket, az időutazós sztorikat és a hamisítatlan angol miliőt! :)

>!
Saille P
Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája

Ez már egy sokkal jobban muzsikáló kötet volt mint az első! A történet egyenesebb vonalú, a kalandok egymásból következtek és felfedtek sok eddig csak meglebegtetett rejtélyes szálat. Bár időben most sem tudom pontosan hol vagyunk (hány év telt el, mióta Max belépett a St.Marybe), de legalább nem ugrik éveket oda-vissza! Már lassan azt hittem azt direkt csinálta az írónő, hogy időutazósabbá tegye a sztorit. :) Érdekes, hogy rögtön a jövőbe is utazunk, hogy megmentsék a jövőbeli St.Maryt ahonnan Farrell főnök is jött, de a többi is jó kis kaland, bár azért némi önvédelmi jártasságot elvárnék ilyen kalandos múltjáróktól. Az érzelmekkel kicsit kurtán-furcsán bánik a szerző, mert hol utálják egymást a fő karakterek, hol egymásnak esnek szexuálisan is, a finomságok a kapcsolatokban nem nagyon jelennek meg. De sebaj, a főgonoszt továbbra sem sikerült elkapni, úgyhogy hajrá további részek!

Borító 4,5*

>!
jezsek P
Jodi Taylor: Visszhangok szimfóniája

Elnézést attól, akit rosszul érint, ezt én magamban a tingli-tangli kategóriába sorolom. Ilyesmit szoktam olvasni a kocsiban várva, vagy futás közben, mert nem kell a mondatokat ízlelgetve megállni, elgondolkodva felnézni a messzibe révedve, vagy újra-újraolvasni egy szóképet, hogy teljes szépségében kibomolhasson. Van néhány karakteres szereplő, színes helyszín, főgonosz és összeesküvés, múltbéli kalandozások, semmi bonyolult. Jobbféle tingli-tangli, két fajsúlyosabb közötti időre, tehát folytatom a sorozatot.


Népszerű idézetek

>!
theodora

Egy esemény kivált egy másikat, ami előidéz valami mást, és az elágazó szálak szétfutnak és behálózzák az egész Történelmet. Minden tett végigvisszhangzik az évszázadokon. Egyre gyengébb és gyengébb lesz, de sosem hal el teljesen. Szoktunk beszélni a szférák zenéjéről, de a Történelem a visszhangok szimfóniája. Minden apró tettnek elsöprő erejű következményei vannak. Ezek nem mindig láthatóak, és néha, a mi játszmáinkban, a hatás megelőzi az okot, nem pedig fordítva.

201. oldal

Kapcsolódó szócikkek: történelem
>!
theodora

A munkánknak az az egyik legjobb oldala, hogy ha valaki elég sokáig életben marad, kiválaszthatja, melyik legyen az utolsó ugrása.

(első mondat)

>!
theodora

– Á, dr. Maxwell! Mondja, miért visel egy vörös kígyót az irodámban?
– Elnézést, uram. Kinek az irodájában viseljem?

49. oldal

>!
reta09

A közhiedelemmel ellentétben mi, múltjárók nem vagyunk teljesen hülyék.

13. oldal, 1. fejezet

>!
reta09

– Látta mostanában?
– David, egész délelőtt mellette kotlottam. Persze hogy láttam.
– Nem… jól megnézte magának?
– Tudja, a vezetők nemigen szoktak odaállni a másik elé, és közvetlen közelről belenézni a képébe. Valószínűleg büntetendő sértésnek számít.

218. oldal, 14. fejezet

>!
reta09

Ha arra gondoltam, hogy a jellemző munkaterületünk egy-egy véres csatamező vagy egy patkányokkal teli nyomortelep, vagy éppen egy látványos, de veszélyes természeti katasztrófa környéke… hát, lehetett volna sokkal rosszabb is. Egy fantasztikus parkban voltunk. Mi baj történhetett?

238. oldal, 15. fejezet

1 hozzászólás
>!
reta09

– Ajándéknak szánjuk, Ian – szólt közbe Peterson megsemmisítően gúnyos hangon. – Az ajándékot nem szokás visszakérni. Ha belegondolok, mi mehet maguknál karácsonykor… Jézusom…

263. oldal, 16. fejezet

>!
reta09

Farrell vállalta, hogy főz, engem pedig a szaktudást nem igénylő munkára osztottak be: darabolás, hámozás és néha zabálás. Mindez órákig tartott. Akárcsak utána a rendrakás és a takarítás.
    És a házat is rendben kellett tartani, tüzet gyújtani, üríteni a vödröket(!), és ez ismétlődött újra és újra. Ezek az emberek hogyan találtak időt háborúzni, félrelépni, ékszert lopni, birkát kergetni, és a többi hagyományos időtöltésére ennek a rég letűnt kornak?

273. oldal, 17. fejezet

>!
Inmelius_Mudri_Jolcsi

Sajnos, még csak keveset ismerek önök közül, úgyhogy legyenek szívesek, fogjanak egy matricát, írják rá a keresztnevüket, és ragasszák olyan helyre, ahol láthatom! Ne feledjék, hogy nem vagyok nagyon magas!
Ha ezt az én St. Marymben mondtam volna, a rohadékok a sliccükön viselték volna a matricát. Itt mindenki nagy komolyan felragasztotta a magáét a bal mellzsebére. Ezeknek nem sok humorérzékük volt.

>!
Audrey07

A régi bizonytalanságok sosem távoznak teljesen. Csak ott ólálkodnak a háttérben, készen arra, hogy ránk vessék magukat, amikor a legkevésbé számítunk rájuk. És amikor a legkevésbé sem hiányoznak…

157. oldal 11. fejezet


A sorozat következő kötete

St. Mary-krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robin O'Wrightly: Andrea & Andrea
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Harry Harrison: A technicolor® időgép
L. J. Wesley: Egy űrállomás-takarító naplója – A teljes történet
John Scalzi: Vörösingesek
Eoin Colfer: Ja, és még valami…
Douglas Adams: A kétség lazaca
J. Goldenlane: Csillagok szikrái
On Sai: Calderon, avagy felségáruláshoz bricsesz dukál
J. D. Robb: Halálos rögeszme