Egyik ​átkozott dolog a másik után (St. Mary-krónikák 1.) 107 csillagozás

Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​St. Mary Történettudományi Kutatóintézet ártatlannak tűnő, ódon homlokzata mögött a megszokottól igencsak eltérő tudományos tevékenység folyik. A történész munkatársak fizikai valójukban látogatnak el a szakma érdeklődésére leginkább számot tartó korszakokba és helyszínekre, hogy később az ő szemtanúként szerzett, első kézből származó tapasztalataik alapján lehessen a legfontosabb történelmi eseményekről szóló leírásokat kiigazítani. Bár ők ezt nem tekintik időutazásnak, úgy pattognak ide-oda híres dátumok – példának okáért a peterloo-i vérfürdő, a westminsteri apátság alapjainak lerakása és a Somme-offenzíva – között, mint a gumilabda, időközben szakadatlanul hódolva kedvenc ténykedéseiknek, nevezetesen a megfigyelésnek, a dokumentálásnak, a mértéktelen teaivásnak és a halál torkából való megmenekülésnek. A ritka szünetekben a környék lakóiban iparkodnak – az intézetben sűrűn bekövetkező robbanások miatt inkább kevesebb, mint több sikerrel – megszilárdítani az elképzelést,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155628429 · Fordította: J. Magyar Nelly
>!
Metropolis Media, Budapest, 2017
376 oldal · ISBN: 9786155628429 · Fordította: J. Magyar Nelly

Kapcsolódó zóna

!

St. Mary Történettudományi Kutatóintézet

22 tag · 40 karc · Utolsó karc: 2021. július 11., 14:01 · Bővebben


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Dr Edward Bairstow · Leon Farrell (Főnök) · Madeleine Maxwell (Max) · Markham · Sussman · Tim Peterson


Kedvencelte 4

Most olvassa 6

Várólistára tette 159

Kívánságlistára tette 131

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

gesztenye63 P>!
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

Fura dolog lehet az ivás. Nem tudom, miért ez jut eszembe az Egyik átkozott dolog a másik után kapcsán. Talán azért, mert emlékeimben még él az ezredévekkel ezelőtt volt bohó ifjúkorom, amikor alkalmanként kellemesen kétes társaságban múlattuk a kamasz estéket és éjeket, miközben kézről kézre járt az olcsó, likőrgyári tömény. Isszuk, mert inni kell. Kellemesen bódulunk, mert attól jön a hangulat. Aztán meg nem igazán tudjuk abbahagyni, hiszen meredek a lejtő. De jön a másnap, és keserű a szájíz, a gyomor háborog, és összességében olyan állagú, mint egy pöcegödör. Szóval eljött a csömör ideje, és ha újra kezdhetnénk, akkor inkább ésszel innánk. Valahogy így voltam én a St. Mary Történettudományi Kutatóintézet első kalandjával is.
Való igaz, hogy beszippant, olvastatja magát, szórakoztat is közben (kb. oly mértékben és módon, mint a 70-es évek Charlie angyalai sorozatának egy epizódja – tehát felhőtlenül, gondolkodás nélkül), de a végére úgy érzed, hogy császárkörtét vedeltél nyakló nélkül, pedig emlékeid szerint valami minőségi párlat csicsás üvegét bontottad meg az este.
Szóval, adott egy nem túl egyedi, de örökzöld téma, az időutazás. Annál eredetibb az ötlet megvalósításának beágyazása: csináljunk egy tudományos intézetet, valahol az esős-ködös (mindig friss teafűtől illatozó) Albionban, ahol néhány elkötelezett és kellően vakmerő tudós, történész spoiler dolgozik, és építsünk köréjük egy olyan szervezetet, amely mindenben kiszolgálja az ő munkájukat.
Keressünk egy öntörvényű, magányos ifjú zsenit, aki tökéletesen beválik majd a regény főszereplőjeként (mondjuk, legyen ő egy vadóc kiscsaj, mert olyan már úgyis régen volt az utóbbi időben, ugyebár!). Eresszük rá Miss Maxwellt a St. Mary-re, majd vigyorogjunk a bájos káoszon, amit megjelenése a belső viszonyokban rövid idő alatt okozni képes. Mindeközben küldjük őt és csapattársait különböző küldetésekre, akciózzunk, szórakoztassuk a nyájas olvasót, hozzunk be romantikus-szerelmi, ármánykodó-intrikus szálakat. De miközben hőseink, hol az első nagy világégés francia frontján sertepertélnek, hol pedig bekukkantanak a westminsteri apátság építési munkálatai mögé, azért mutassuk meg az olvasónak, hogy van ám itt a háttérben csúnya, gonosz, pénzsóvár ellenség is – a barbárok nem csak képletesen állnak ott a kapuknál. Nyilvánvalóan itt ágyazunk meg a soha véget nem érő folytatásoknak, és ez a vonal mondhatni egy hosszúra nyúlt függővég (kicsit olyan, mint egy beleolvasó a még meg sem írt következő kötetekből).
Az intézet és hátterének leírásával, az időutazás technikai eszközeinek felületes bemutatásával nincs is gondom. Ezen a szinten nincs többre szükség. A karakterek kidolgozása azonban, még bemutatkozó kötet szintjén is sekélyes, foghíjas volt számomra, a szereplők gondolati-érzelmi hátterének bemutatása leginkább néhány „baromira trendi és kúúúl vagyok” jellegű, tini tempójú diszkusszióban merült ki.
Mindig óvatos vagyok azokkal a művekkel, ahol azt olvasom a háttérinfók között, hogy az eddig meg nem értett, el nem ismert, sugárzó tehetségű alanyi költő egyszer csak, négy év alatt elkövet közel húsz hosszabb-rövidebb sztorit, ugyanarra az ötletre építve, amelyek zajos sikere varázsütésre a mindenkori listák élére rántja. Természetesen van ilyen leosztás. Ám adott esetben ez a könyv engem még nem győzött meg.

Egyszóval szórakoztató, izgalmas kalandregény (az időutazás témaköre miatt, akár belépő szintű SF), de végtelenül kommersz tömegtermék, tulajdonképpen „egyéjszakás könnyed huncutkodás”. Csak óvatosan az esetleges másnapi macskajajjal!

9 hozzászólás
Oriente>!
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

Két szempontból szeretnék írni erről az könyvről: értékelném mint kalandregényt (ez nagyon szubjektív lesz) és értékelném mint sci-fit (némileg tárgyilagosabb nézőpontból).

A kalandregény
Sokszor írok olyat elmarasztaló értékelésekben, hogy lehetett volna legalább vicces.
Mert meggyőződésem, hogy egy kis humor a legdrámaibb, legsötétebb történetekben is olyan, mint a fahéj egy keserű cappuccino tetején: fűszerez. Viszont három púpos kanál cukor sem menti meg azt a cappuccinot, ami gyenge espressoból készül. (Elnézést a hasonlatokért, meghalt a kotyogósom, amikor olvasni kezdtem, és ez kritikus időszaknak bizonyult az életemben.)
Elképzelhető, hogy bennem lapul a hiba, de hiába az oldalanként két-három, akkurátusan pozícionált humorbonbon, arcizmom sem rándult. Kínomban nevettem néhol – és úgy sejtem nem a megfelelő helyeken, inkább csak így dolgoztam fel, amikor hőseink valamelyikének sanyarú megpróbáltatásai kicsapták nálam a melodráma-biztosítékot.

Szeretem a pörgős, eseménydús történeteket – ki ne szeretné – és sok logikai hibát, következetlenséget megbocsátottam volna Jodi Taylornak, ha minimális élvezetet nyertem volna a szövegből. De igazán csak akkor döbbentem rá, mennyire kevés nekem ez az előadásmód, amikor egy hirtelen hangulatnak engedve, belelapoztam egy másik zsánerregénybe és mintha üde hegyi levegőt kortyoltam volna egy hosszú, unalmas pincefogság után. Nem bánt, ha valami könnyed és egyszerű, mert az frissítő lehet, de akárhányszor belestem a változatos kalandok színes takarója alá, nem találtam ott semmit, amiért érdemes lett volna felhajtani.

A sci-fi
A könyv központi és egyúttal egyetlen ún. sci-fi eleme az időutazás. Ez a sok szinten támadható, ámde népszerű sci-fi toposz számos csapdát tartogat, amit a regény meg sem próbál elkerülni, de erre a témára nem is szeretnék most több szót vesztegetni. Más miatt gondolom, hogy a regény mint science fiction, értékelhetetlen.
A szereplők és események egy történettudományi intézmény köré szerveződnek, vagyis egy soft science téma felől közelítünk. De a cselekményt előmozdító alapfeltevés nem egyszerűen tudománytalan, hanem józan ésszel mérve is irracionális. A szóban forgó intézmény ugyanis egyfajta alkalmazott tevékenységet végez: adatot szolgáltat egy egyetemnek és azon keresztül a társadalomnak azzal, hogy gyakorlatilag történeti hipotéziseket ellenőriz avagy javít az adott korszakban gyűjtött tényanyaggal. Időutazással, igen. Ez pedig egy olyan „racionálisnak” beállított világképet közvetít, amelyben a bölcsészettudományok ilyen gyermeteg módon működhetnek. A megrendelő, legyen az maga az egyetem(!), vagy az egyetem közvetítésével valamely hivatal vagy magánszemély, teljesen megelégszik az új eredményekkel, mindennemű forrásmegjelölés avagy forráskritika nélkül – hiszen az időutazás szupertitkos, mind az adatszerzés módja, mind a körülményei a ház falai között maradnak. Azt hiszem ez az eljárásmód még egy népszerű internetes hírportál ismeretterjesztő rovatában sem állná meg a helyét.
A regény tehát nagyjából a tündérmese kategóriáját maxolja ki, mégsem ajánlanám gyerekeknek se (természetesen trükkösen húzza ki magát néhány döngetős jelenettel az ifjúsági besorolásból is).

PS. Aki olvasta már, esetleg segíthetne nekem megfejteni egy rejtvényt:
spoiler

10 hozzászólás
Bibi_️3>!
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

Wow!! Ismered az érzést, amikor végzel egy könyvvel és a hideg kiráz?! :D na ez pont olyan volt!!!

„Jobb hallgatni, és hagyni, hogy tök hülyének nézzenek, mint kinyitni a szád, es azzal minden kétséget eloszlatni.”

Na most az első gondolatod kb annyi lehet, hogy mi a túrót csinálok én a SF világban. Ami igazából teljesen jogos is lehetne, hiszen nekem abszolút nem vág a „kategóriámba”, ha egyáltalán volt ilyen, hogy „kategóriám” valaha. Mostanában pedig végképp nincs ilyen, hogy Bibi kategóriája, mert olyan brutál módon feszegetem a határaimat, hogy néha magam is meglepem vele.
…….
értékelésem a könyvhöz lent a linken ..

https://bibibuchlove.blogspot.com/2018/02/miert-olvasok…

3 hozzászólás
Lisie87 P>!
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

Kicsit idegenkedtem a könyvtől, kihívásra választották ki, ezért adtam neki egy esélyt. Így utólag belegondolva nem is bántam meg. :)
Ha az ember nem veszi komolyan, hanem olyan limonádé könyvként olvassa, akkor igazán szórakoztató, lehet vele haladni és élvezetes olvasmány. Az eleje nehezen indult be, de amikor már irányba állt a történet, akkor csak úgy repültek az oldalak.
Tetszett az időutazós rész, főleg, amikor spoiler . Akció dús és romantika is van benne egy csipetnyi, ami úgy pont ideális. Szegény hősnőnk kap a történet során hideget, meleget, kicsit bolond is, de amúgy szerethető!
Összességében elvoltam a történettel. Ha az olvasó valami könnyedre vágyik, akkor nyugodtan sort keríthet rá! :)

worsi P>!
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

Hű, hát ez remek volt! Legszívesebben egy szuszra elolvastam volna, ez olyan. Pörgős, izgalmas, letehetetlen, egy pillanatra se unalmas. Egy idő után az tűnt föl, hogy jobb, ha nem olvasom este elalvás előtt, mert utána éjjel nemigen alszom – mert vagy a történteken agyalok, vagy időutazós hülyeségeket álmodok szünet nélkül.
    Úgy kezdtem neki, hogy azt vártam, hogy kicsit olyasmi lesz, mint az Időtlen szerelem-trilógia. A hátára az van írva, hogy „Aki szereti Douglas Adams és Terry Pratchett humorát, az ezt is falni fogja, nagy kanállal!” Az ilyenek engem sose győznek meg. Ez a könyv valamiért mégis nagyon érdekelt. És egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam, hanem sokkal jobb!
    Időutazós kalandregény, ami ráadásul még vicces is. Egyszer valahol a főszereplő elgondolkodik egy kérdésen az időutazással kapcsolatban: ha x ekkor ebbe az időbe ment, akkor ez meg az történt vele, de akkor miért és mikor és mitől keletkezett amaz? (Direkt nem idézem pontosan.) Azt a választ kapja, hogy „Szerintem ne akarj továbbmenni! Ez az út a tébolyba vezet.” Úgy döntöttem, hogy megfogadom ezt a tanácsot, és nem gondolkodom sokat a regényen, csak élvezem. Bejött.
    Hatalmas pluszpont, hogy bár sorozat, nincs rettentő függővége, így könnyebb kibírni a következő kötetig. Ami van még pár szerencsére, mert jó kis világ ez. Kedvenceltem is a sorozatot gyorsan.
@Galaktika, ugye a folytatásait is tervezitek kiadni?

13 hozzászólás
WerWolf>!
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

Röviden:
Szereted a Doctor Who-t? Akkor ezt is kedvelni fogod!
Bővebben:
Jodi Taylor gondolt egyet, és összemixelte a Doctor Who és a Titkok könyvtára történeteket. Megfűszerezte egy kis angol humorral, és végül felpörgette az eseményeket. Megelőzve a 13. Dokit, női főszereplőt választott, amit nagyon jól ki is tudott használni.
Egy igazán izgalmas és pörgős időutazós sci-fi.
Max a húszas éveinek a vége felé jár, amikor lehetősége adódik csatlakozni a St. Mary intézet munkatársaihoz, akik a múltat járják, hogy pontosítsák és feltárják a történelmet.
A cím is nagyon találó, ugyanis valóban, egyik átkozott dogot követi a másik, és alig van időnk megpihenni, már újabb slamasztikába kerülnek a hőseink. A múltjárók hullanak mint a legyek, ami köszönhető a történelem azon törekvésének, hogy ne változzanak az események.
J. Magyar Nelly a szabad-fordítás eszközét alkalmazta és hozta a történet nyelvezetét közel a magyar olvasókhoz. Néha talán egy kicsit átesett annak a bizonyos lónak a túloldalára, de még mindig jobb így, mint érthetetlen angol humort és szlenget olvasni.
Könnyed, szórakoztató és egy percig sem unalmas történet.
Fél csillag levonás azért jár, mert a történelmi hűség imitt-amott kicsit megcsorbult és a tudományos rész is igencsak kurta lett. Cserébe kaptunk egy jó nagy adag kalandot :)
Jelenleg a sorozat a 9. kötet megjelenésére vár, és számos köztes rész is született, kisregény vagy novella formában. Szóval aki belevág az készüljön fel 9+6 kötetre ;) És nem úgy néz ki, hogy Jodi Taylor lassan a befejező részt írná.

5 hozzászólás
NewL P>!
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

Nekem tetszett. Jó kis zűrzavar van benne, elég szarkasztikus a humora, érdekes alapfelvetés, kavar az idővel, a történelemmel, és a lehetőségekkel. Bár elég sok minden megmagyarázatlan maradt benne, és van egy-két olyan csavar amit nem értek, de ettől függetlenül élveztem a St. Mary intézetben történteket. Ugyan a történet nem függővéges, de addiktív, ezért valószínűleg megpróbálom folytatni angolul, mert nem biztos hogy lesz türelmem kívárni a magyar megjelenést.

B_Petra>!
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

A kihívások vittek rá, hogy elolvassam, sőt már a második részt olvasom, de nem azért mert olyan jó, hogy azonnal rábuktam, nem, minden sorozat érdemel esélyt de itt nálam be is csukódik a kapu.
Biztosan mindenki látta A Könyvtáros cimű filmet Noah Wyle-al, nos ez nekem ugyanaz csak rózsaszín csillám póni lány verzióban, és egy ici -pici Jurassik Park-al. A tudományos / sci-fi rész totális hiánya, valamint az időutazás és annak paradoxona teljesen lacikonyha stílusa nem is zavart annyira, mint a főhősnő karaktere.
Egy ilyen érzelmileg kiegyensúlyozatlan, hisztis, éretlen nőcske, teljesen végletekbe bukó szereplő, hihetetlenül életképtelennek tartom, sikerült úgy megírni, hogy a karakterfejlődésd teljesen elkerülte.
A történet lapos és egy borzasztó hosszú előszó, bevezető kötet, csupa sallangal és értelmetlen kitérővel, meghatározhatatlan főgonosszal, és vajmi köze van az igazi történelemhez. Olyan történelmi szálakat vonultat fel amit már százszor kifacsartak, elcsépeltek.
Annak tudom be a határozott nem tetszésem, hogy kinőttem ebből a korszakomból, és nem én vagyok a célközönsége a sorozatnak.

cicus61 P>!
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

Hát ez egy nagyon jó könyv! :) Nagyon imádom egyébként is az időutazós könyveket. Ez a könyv tehát csakis a kedvencem lehet és úgy is lett! Szó szerint befaltam a könyvet egy nap alatt :) Szinte fájt, amikor le kellett tenni egy kicsit. A történet tényleg eszméletlenül jó volt, kicsit nehezen indult az elején, túl sok volt az előkészület, ez az egyetlen negatívum. A szereplők is nagyon jók voltak. Már alig várom, hogy megszerezzem a következő részeket is. Ajánlom!

Sai_home>!
Jodi Taylor: Egyik átkozott dolog a másik után

Könnyen olvasható, kikapcsoló regény, időutazással, főszereplőnővel, lövöldözéssel, dínókkal, jópasival.
Mindig kicsit félve nyúlok az olyan könyvekhez, ahol szerepel, a „humor” vagy az „angol humor” kifejezés, mert sokszor valami erőltetett dolgot kapok, ami egyáltalán nem működik. Itt nincsen erről szó, nem teszi tönkre a történetet, mivel sehol sincsen benne humornak nyoma sem. Az egész számomra olyan volt, mintha egy 15-éves lányt megkérnék, hogy írjon egy felnőttszereplős könyvet, írja le, hogy szerinte milyen lehet egy munkahely és az emberek gondolkodása 30-40-évesen. Nem feltétlen rossz koncepció ez, de egy idő után kicsit fárasztó, hogy a felnőttlét abban nyilvánul meg, hogy isznak és isznak és isznak (na nem vizet), illetve néha jól megverik egymást. Kicsit erős, hogy az írónő mennyire lenézi a bölcsészdoktorokat egyébként:D
A történet maga igencsak pörgős, csak úgy zúdulnak ránk a történések, egy csomó másik könyv eszembe is jutott közben, de leginkább a D.O.D.O, ami ugyanez, csak jobban megvalósítva és fantasy-hátteret hozzárakva. Ebben a könyvben ugyanis az időutazásra nincsen magyarázat (nem baj ez), így maradhat akár sci-fi is (bár felvetődik bennem, hogy mégis fantasy ez, de majd a többi rész tisztázhatja ezt a sejtésemet).
A legnagyobb hiba, hogy teljesen irracionális már az alaphelyzet is, még ha az időutazásos részeket ki is vennénk, akkor is. Az időutazós paradoxonokkal egyáltalán nem is törődik, és valamiért sietni kell a visszautazással, ha éppen meg akarnak menteni valakit, semmi tervezés, mint általában, csak hopp be a gépbe és gyerünk…
Szóval okés a könyv, a sci-fi-részeket kevésbé kritikus szemmel néző olvasknak még jó is lehet, én főleg erre vagyok kihegyezve, szóval ezt értékelem :)


Népszerű idézetek

Bibi_️3>!

Jobb hallgatni, és hagyni, hogy tök hülyének nézzenek, mint kinyitni a szád, es azzal minden kétséget eloszlatni.

1 hozzászólás
sasviki95 P>!

[…] hát ugye köztudott, milyen könnyen elterelhető a múltjárók figyelme. A koncentrálóképességü időtartalma pont, mint egy… Mit is akartam mondani?

Kapcsolódó szócikkek: Madeleine Maxwell (Max)
theodora P>!

Valami csórikám törvénye kimondja, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Mi megtettünk minden tőlünk telhetőt, de ha netán olyasmi következik be, amit nem láttunk előre, akkor majd improvizálunk.

320. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Murphy törvényei
Morcant>!

Az intézetben nem elhanyagolható tényező az idő. A vezetőség azt az érvet szokta felhozni, hogy ha valaki a saját munkahelyén is képtelen időben odaérni egy megbeszélésre, az a szerencséjében sem bízhat, hogy majd pont belebotlik a hastingsi csatába.

114-115. oldal

worsi P>!

     – Ha nem okoz túl nagy kényelmetlenséget, javasolhatnám, kérem, hogy mindenki haladéktalanul hagyja el az épületet?

34. oldal, 2

2 hozzászólás
reta09>!

Hát… ettől aztán egyből világos lett minden. Ám ahogy egyszer Lisa Simpson megjegyezte: „Jobb hallgatni, és hagyni, hogy tök hülyének nézzenek, mint kinyitni a szád, és azzal minden kétséget eloszlatni.” Úgyhogy csöndben maradtam.

21. oldal, 1. fejezet

reta09>!

– Tudnál hozni egy kis fát?
– Miféle fát?
– Mit értesz az alatt, hogy „miféle”? Muszáj nektek, múltjáróknak mindig mindent agyonbonyolítani? Fát, és kész.
– Úgy értem, száraz fát? Nedves fát? Tűzifát? Épületfát?
– Épületfát?
– Ismerlek. Nyilván összeütsz sebtében egy szállodát. Vagy függőhidat. Esetleg úszómedencét.

170. oldal, 9 fejezet

tttblog>!

– Akkor most – szólalt meg az igazgató – megteázunk.

19. oldal


A sorozat következő kötete

St. Mary-krónikák sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada
Jasper Fforde: Egy regény rabjai
Douglas Adams: Vendéglő a világ végén
Szemán Zoltán: 301
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
J. Goldenlane: Holdnak árnyéka
Martin Kay: Titkok útvesztője
Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág
Tasnádi István – Jeli Viktória – Vészits Andrea – Gimesi Dóra: Az ellopott időgép