Vezeklés 258 csillagozás

Jodi Picoult: Vezeklés Jodi Picoult: Vezeklés

Sage Singer egy pékségben dolgozva próbálja elfelejteni édesanyja tragikus halálát és saját boldogtalan magányát. Egy önsegítő csoportban megismerkedik Josef Weberrel, akivel életre szóló barátságot köt. De egy nap az idős Weber szörnyű titkot árul el a múltjából, és olyan szívességet kér Singertől, ami komoly erkölcsi dilemmába taszítja a nőt. Ki ez az ember, akit barátjának hitt, hol van a határ bűn és bűnhődés, megbocsájtás és kegyelem között? Hogyan védjük meg a családunkat, és miként léphetünk ki az ördögi körből, hogy végre ne a múlt diktálja a jövőt?

Eredeti mű: Jodi Picoult: The Storyteller

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Athenaeum, Budapest, 2014
578 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932866 · Fordította: Babits Péter
>!
Athenaeum, Budapest, 2013
580 oldal · ISBN: 9789632933023 · Fordította: Babits Péter
>!
Athenaeum, Budapest, 2013
578 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932866 · Fordította: Babits Péter

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Leo Stein · Minka Singer · Sage Singer · Josef Weber


Kedvencelte 64

Most olvassa 16

Várólistára tette 142

Kívánságlistára tette 171

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
tmezo P
Jodi Picoult: Vezeklés

Kavarognak bennem az érzések.
Ez egy nagyszerű könyv a lelkiismeretről, de ugyanakkor borzalmas is a népirtásról szóló részek miatt. Nagyon részletesen ismerteti az írónő egy elkövető és egy túlélő világát a múltban, amitől olykor kirázott a hideg. Mindezt összeszőtte a jelennel, ahol nehéz döntés elé állít egy olyan embert, aki nincs teljesen tisztában a családjában történt tragédiákkal. A végére összekapcsolódnak a múlt és a jelen szálai, ami hatalmas csavarban végződik.
Nagyon ütős, emészteni kell, de a polcomon a helye.

5 hozzászólás
>!
Nina__
Jodi Picoult: Vezeklés

Egyszerűen nem találok szavakat.

Zseniális, megindító, elgondolkodtató mű, ami sokkol, felkavar és összetöri a szíved.

Kihagyhatatlan.

>!
BoneB
Jodi Picoult: Vezeklés

Az eleje kicsit unalmas volt, már majdnem elkenődtem, mert nem erre számítottam Picoult-tól, de aztán kezdtek kibontakozni a dolgok, kezdett izgalmas lenni. Nekem az upioros részek nem tetszettek, én azokat kihagytam volna, bár értem, hogy nem lehetett kihagyni, spoiler Nagyon nem lettem volna Sage helyébe, valószínű nekem nem is jutott volna eszembe, hogy hivatalos úton is folytathatnám a történetet.
A holokausztos részek ismerősek voltak, biztos ugyanazokat az igaz történetes könyveket olvastuk Jodi-val.
Azért titkon reméltem egy tárgyalótermes befejezést… A végén a csavar… húú, hát erre nem számítottam.

>!
cseri P
Jodi Picoult: Vezeklés

Ezt jól megírta JP, persze nem vagyok szakértő a témában, de az a benyomásom, hogy a holokauszttúlélő szereplő története akár (majdnem) így is megeshetett volna.
Az upióros sztoriért én nem voltam oda, de úgy látszik, a mai vámpíros-vérfarkasos-zombis világban egy ilyen elengedhetetlen.
A végével nem értettem egyet, az ott szerintem el lett hibázva, a csavarra pedig rájöttem (nem volt nehéz, de ez nálam akkor is nagy szó.)
Elvitathatatlan érdeme, hogy olyanok is olvasnak így a holokausztról, akik szerintem egyébként nem tennék.

1 hozzászólás
>!
Bur3sz
Jodi Picoult: Vezeklés

Nem a szokványos JP regény. A torok szorító történet most is megvan, sőt még megrázóbb formában, mint eddig, de mégis más. Fantasztikus lendület, csodás kivitelezés. Többet nem tudok mondani Picoultról. Olvasni kell! Főleg azért is, mert a téma soha nem avul el.

2 hozzászólás
>!
mrsp 
Jodi Picoult: Vezeklés

Hihetetlen, hogy milyen régóta áll ez a könyv olvasatlanul a polcomon, ahhoz képest, hogy Jodi a kedvenc íróm. Eddig valahogy féltem tőle, túl vastag, ráadásul a fülszöveg annyira nem is fogott meg. Aztán szerencsére rávettem magam, hogy elolvassam, és az érzelmek annyira széles skáláját vonultatta fel előttem, hogy konkrétan végig vagy vigyorogtam, vagy bőgtem. Vagy mindkettőt egyszerre.

Ez a regény kicsit eltér az átlagos Picoult-i könyvtől, több szempontból is. Egyrészt egy valós történelmi esemény játszik benne nagy szerepet, a holokauszt, míg az írónő többi könyve inkább hétköznapi családok különleges problémáiról szól. A másik, hogy nincsenek benne ügyvédek és ügyészek, sőt, bírósági tárgyalás sincs. Ilyen Picoult-könyvet még nem olvastam, nagyon meglepett. Tavaly lett egy óriási kedvenc könyvem, a Valaha testvérek voltunk. Na, a Vezeklés nagyon hasonlított rá, ezért egyértelmű volt, hogy ez is kedvenc lesz.

A főszereplők közül Sage, Minka, Leo és Mary nagyon körül kerültek a szívemhez, de még a negatív szereplőként jelen lévő Josefet és Adamet is a szívembe zártam többé-kevésbé. Tetszett az alaptéma, a sütés és hogy ez milyen módon kapcsolódik Sage sebeihez és a családja történelméhez. Tetszett a jelenben játszódó, vallásos pékség története, de ami a legjobban tetszett, az Josef visszaemlékezése. Ezt a részt körülbelül végigbőgtem, hol csak potyogtak a könnyeim, hol hevesen zokogtam, egyszerűen annyira valóságos, annyira brutális, annyira élő és szívbemarkoló történetet festett le elénk Picoult a második világháború egyszerű embereiről és a haláltáborok élő-lélegző szenvedőiről, amilyet csak ő tud. Nagyon különleges élményt adott nekem ez a könyv, biztosan újra fogom olvasni.

>!
mazsolafa
Jodi Picoult: Vezeklés

„Nem az az erő, ha valami retteneteset teszel a náladnál gyengébbekkel, Reiner. Az az erő, amikor hatalmadban áll valami retteneteset tenni, mégsem teszed.”

Picoult már megint zseniálisat alkotott. Súlyos könyv ez súlyos témával, amit mégis olyan játszi könnyedséggel, gördülékeny stílusban, váltott perspektívával, hús-vér karaktereivel tár az olvasó elé, hogy az már fájdalmasan szép.
Zsigerekig hatol, lelket borzol és keresi a kérdést lehet-e embernek maradni minden körülmények között.

>!
Iloonka
Jodi Picoult: Vezeklés

Ez volt az első Jodi Picoult könyvem. Eleinte vonakodtam kissé, mert egy olyan dolgot felhánytorgat, ami tényleg nagy dilemma az ember életében és igazából mi sem tudjuk a helyes választ. Hol a határa annak ,hogy megbocsájtjuk egy embernek a vétkét? És ha nem, attól mi is olyanok leszünk, mint ők? Én nem vagyok vallásos, még meg se vagyok keresztelve. Az én hitem viszont abban rejlett, hogyha valaki elkövet valamit a múltban annak jár a második esély, ha rászolgál. Igen, mert egész végig abban a hittben voltam ,hogy Josef Reiner. Aki állítása szerint próbálta makulátlanul élni a világháború után. A történet alatt az is felvetődött bennem ,hogy sokan még mai napig nem tudtak maguknak a németeknek se megbocsátani, amit tettek. Viszont nem minden fekete-fehér. És nem minden ember egyforma. Ez saját vélemény és már külön megy a történettől ,de azért leírom. Én nem ítélem el a németeket a múltjuk miatt, mivel nem mindenki akarta közülük akkor sem a háborút. És egyikük sem egyforma. Szép színtelen lenne a világ, ha mindene ország nemzete ugyan olyan lenne. Viszont mindenképpen tanulságos, hogy mit nem szabad a jövőben tenniük az embereknek. Ami hát nehéz, mert a mai napig vannak rasszisták. Valaki utálja ezt vagy azt a nemzetet, mintha az emberiség nem tanulna a korábbiakból.
Amiket Minka elmesélt, azt már tudtam a töri óráról is. mégis ahogy elmesélte valahogy sokkal jobban átéreztem lett az, ami történt. Viszont azt hiszem annyira nem, sőt senki sem, aki valóban megélte. Egy dolog beszélni róla vagy leírni. Mi nekünk fogalmunk sincsen hogy valójában milyen megterhelő volt, hisz abban a tudatban vagyunk ,hogy velünk nem fordulhat elő.
Különös, de engem sokkal jobban megragadott a múlt, mint a jelen. Saget és Leot mellékszereplőnek éreztem. Minka és Josef volt az igazi főhőse ennek a történetnek.
Nekem Franz volt a legemberibb karakter. Nem tudom miért, de ő neki külön figyelmet fordítottam. Valahogy ő embernek tűnt az embertelenségben. Ha már arról beszéltem ,hogy nem mindenki ugyanaz, akkor ez különösen igaz rá. Ahogy megismertük megtudtuk ,hogy ő a legkevésbé akarna ártani valakinek. Egyetlen egyszer vétkezett és azt nem tudta soha megbocsátani. spoiler
Minka pedig hihetetlen ember volt. Volt egy készsége annak ellenére, hogy zsidó volt és erre felkapták a fejüket.És ő próbált nem mindenkit egy kalap alá venni. Ami azt hiszem fontos üzenet volt, mint Minka, mint az olvasó felé.
Elég megterhelő volt számomra ez az olvasmány. Világos, hogy a múltat nem lehet semmisé tenni. A múltját ezért is takargatják sokan. Mert nem akarják ,hogy elítélkezzenek felette. Viszont más esetben ezzel köpjük szemben magunkat, hisz honnan tudjunk ,hogy különbek vagyunk?
Az értékelésemen látszódik ,hogy érzelmileg eléggé letaglózott engem az olvasmány. Ezért is kezdem érteni miért tartják zseniális írónak Picoult.

>!
chhaya P
Jodi Picoult: Vezeklés

Jó könyv, nehéz téma, jól megírva…

Találó a könyv eredeti címe (The Storyteller – kb. "A történetmesélő"), hisz javarészt tényleg visszaemlékezésekről, a múlt elmeséléséről van szó. Kezdi Josef Weber, aki náci háborús bűneiről vall, folytatja Minka nagyi a háború alatti élményeivel, és azzal a könyvecskével, aminek hátborzongató történetét az őt körülvevő élet alakítja. spoiler De itt van még Sage is, aki nem tudja túltenni magát egy jóvátehetetlen tragédián, s így képtelen továbblépni és a jelenben élni… Ezért találó a magyar cím is, mert a múlt nem hagyja szereplőinket nyugodni (és ezért nem bánom kivételesen, hogy ennyire eltért a fordító az eredetitől).

A holokauszt fontos téma és beszélni kell róla. A bűnösöket meg kell büntetni, de elgondolkodtató dilemma elé állít az írónő: elévülhet-e a gyilkosság bűne? Feltétlen ki kell szabni a büntetést egy 90 éves éves öregembernek, egy 70 éve elkövetett bűntettért, akit amúgy is megtörtek az események? Főleg, ha egy olyan szintű emberiség elleni tettről van szó, mint a II. világháború alatt elkövetett népirtás… Más erkölcsi kérdések is felmerülnek. Meg lehet bocsátani a gyilkosnak? Van-e joga, és ha igen, akkor kinek van joga megbocsátani? Feloldozni őt? Kegyelmet adni? Nehéz kérdések.

Jodi Picoult jól ír. Lassan bontakozik ki a cselekmény, de a hosszas bevezető szükséges a kerek történethez, hogy a múlt eseményei szépen összefonódhassanak a jelennel. (Persze a megdöbbentő kapcsolódások, titkok és csavarok itt sem maradhatnak el). Továbbra is imádom az általa alkalmazott váltott szemszöget, hogy ezáltal az összes szereplő gondolataiba és motivációjába bepillantást nyerhetünk. Leót különösen megkedveltem, Sage-dzsel pedig mélyen együtt éreztem.

Mit is írhatnék még? Ennyit. Érdemes olvasni.

>!
Kincses_Nóra I
Jodi Picoult: Vezeklés

Ez valami olyan könyv volt, amire abszolút nem számítottam Picoult-tól. Két történet szál van, nekem mindkettő nagyon mélyem belém vésődött, még a keret sztori is. Nehéz téma, nem is gondoltam, hogy tőle fogok ilyet olvasni, ráadásul ilyen jól megírva. Megríkatott ez tény, kétszer is a könyv, igazán letehetetlen.


Népszerű idézetek

>!
Rhia

A veszteség nagy paradoxonja: hogyan nyomhatja a vállunkat valami, ami nincs többé?

19. oldal

>!
minett

Amíg valaki más érdekeit a magunké elé helyezhetjük, addig van valaki, akiért élhetünk. Ha már nincs senki, mi értelme bárminek is?

Kapcsolódó szócikkek: Minka Singer
>!
tmezo P

– (…) Az igaz szerelem olyan mint a kenyér. Csak a helyes összetevők kellenek hozzá, egy kis meleg, meg némi varázslat, és máris megkel.

236. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Minka Singer · szerelem
>!
robinson P

– Egy félre sikerült vacsorából még nem tudhatod, hogy nem illetek össze – érvel.
– Anya! Azt hitte a Disznó-öbölről, hogy grillbüfé.

114. oldal

>!
robinson P

Boldog akarok lenni, de nem olyan áron, hogy valaki mást boldogtalanná teszek.

515. oldal

>!
kriszmanesz

Elképesztő, mi mindenről meggyőzzük magunkat, ha egyszer elkezdünk hazudni.
Elhisszük például egy ócska melóról, hogy a karrierünk. A csúnyaságunkat hibáztatjuk, amiért távol tartja az embereket, holott valójában az a félelem nyomorít meg minket, hogy ha túl közel engedünk magunkhoz valakit, az még mélyebben megsebezhet. Azt mondjuk magunknak, hogy biztonságosabb szeretni olyat, aki sosem fog viszontszeretni, mert nem veszíthetjük el, ami sosem volt a miénk.

466-467. oldal (Athenaeum, 2013)

>!
believe P

A testvérem hitt minden legendás teremtményben: koboldokban, sárkányokban, vérfarkasokban, őszinte emberekben…

55. oldal

>!
White

Már nem ismerem azt a másik nevet. Az a személy számomra olyan, mintha soha nem is létezett volna.
Ami persze nem igaz. Mindnyájunkban él egy szörnyeteg, és mindnyájunkban él egy szent is. A kérdés csak az, melyiket tápláljuk-melyiknek engedjük, hogy a másik fölé kerekedjen.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Josef Weber
>!
robinson P

Olyan sokféleképp felbomolhat egy család – elég hozzá egy apró kis önzés, kapzsiság vagy rossz szerencse. Mégis, ha szorosan összefonják, a család a létező legerősebb kötelék.

514. oldal

>!
BoneB

– Sajnálom, Ralph, de sosem tudnék olyan férfival élni, aki szexuális célzásnak veszi, ha azt mondom, rakja a cuccát a mosógépbe.

Harmadik rész (Athenaeum, 2013)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
J. Nozipo Maraire: Zenzele
Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről
John Irving: Árvák hercege
B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány
Francine Rivers: Az ártatlanság gyermeke
Chaim Potok: Kezdetben
Paul Verhaeghen: Omega minor
Kristin Harmel: A felejtés édes íze