Vezeklés 360 csillagozás

Jodi Picoult: Vezeklés Jodi Picoult: Vezeklés Jodi Picoult: Vezeklés

Sage Singer egy pékségben dolgozva próbálja elfelejteni édesanyja tragikus halálát és saját boldogtalan magányát. Egy önsegítő csoportban megismerkedik Josef Weberrel, akivel életre szóló barátságot köt. De egy nap az idős Weber szörnyű titkot árul el a múltjából, és olyan szívességet kér Singertől, ami komoly erkölcsi dilemmába taszítja a nőt. Ki ez az ember, akit barátjának hitt, hol van a határ bűn és bűnhődés, megbocsájtás és kegyelem között? Hogyan védjük meg a családunkat, és miként léphetünk ki az ördögi körből, hogy végre ne a múlt diktálja a jövőt?

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
580 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632937953
>!
Athenaeum, Budapest, 2014
578 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932866 · Fordította: Babits Péter
>!
Athenaeum, Budapest, 2013
580 oldal · ISBN: 9789632933023 · Fordította: Babits Péter

1 további kiadás


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Josef Weber · Leo Stein · Minka Singer · Sage Singer


Kedvencelte 91

Most olvassa 22

Várólistára tette 213

Kívánságlistára tette 202

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
mate55
Jodi Picoult: Vezeklés

A megbocsátás első lépése az, hogy valaki azt mondja, hogy sajnálom. Ha valami igazán szörnyű dolgot tettél az életedben, és később életed hátralévő részében megpróbálsz jó dolgokat cselekedni, kitörölheted ezt a „foltot” valaha is az életedből? Vajon a gyilkosság kegyelmi cselekedet lehet? Picoult történeteit olyan karakterekkel tölti be, akik erkölcsi kegyetlenségekkel és életmódot megváltoztató döntésekkel szembesülnek. Ebben a regényében egy különösen fájdalmas kérdéssel foglalkozik: a németek által a holokauszt során a zsidók ellen elkövetett bűncselekmények, valamint a túlélők fennmaradó igazságszolgáltatásának hiányával. Négy történet, (Sage pék élete, Josef meséje az SS-ben töltött napjairól, Minka története az Auschwitzi életében, valamint Ania, a pék lánya és a démonnal való romantikus életének hitvilága.) amelyek párhuzamos vonalak mentén bontakoznak ki Auschwitz legsötétebb óráiról. A regény mesemondói mind a személyes, mind a kollektív borzalmakról beszélnek – olyan történetekről, amelyek nemcsak életüket változtatták meg. Egy hatalmas erkölcsi dilemma, amely megkérdőjelezi a jó és a rossz korlátait. Minden bizonnyal egy olyan könyv, ami sokkal több kérdést vet fel, mint amit megválaszol. (Mint pl. miért nem értékeljük az igazságosságot? Hol húzható meg a határ a büntetés és az igazságosság, a megbocsátás és az irgalom között?)

>!
bokrichard
Jodi Picoult: Vezeklés

JP köszönetnyilvánításából egy beszédes részlet: Ijesztő feladat olyan regényt írni, amelynek alapja az emberiség ellen valaha elkövetett egyik legszörnyűbb bűn, mert még ha művünk puszta fikció is, tartozunk a részletek pontos felidézésével azoknak, akik túlélték, és azoknak is, akik nem.

Én ennél többet ehhez nem is kívánok mondani, mert a témával kapcsolatosan elég sok helyen leírtam a véleményemet. Ilyen szempontból pont annyira megdöbbentő, elborzasztó, mint a legjobbak. De azért néhány ponton hibádzik a könyv. A első rész nekem nem annyira áll össze a többivel, ami viszont kétségtelenül erős. Oroszlán és Zsálya spoiler viselkedése meg annyira tájidegen, annyira YA bizonyos esetekben, hogy az már zavaró. És ami a legfőbb, ami nem minden könyvében érezhető Picoult-nak, de itt nagyon is, az a hatásvadász, amerikai történetfonás. A mondanivaló erősítése miatt úgy érezte szeretett írónőm, hogy ehhez az olcsó eszközhöz kell nyúlnia, ami számomra nem annyira baj (csak a végén, de ott eléggé), egyesek szemében azonban szálka lehet, mert ez veszélyes. A brutális őszinteség, ami beszél a könyvből, és belőlem is, amikor ezeket leírom, de attól még JP egyik nagyon erős könyve ez, érdemes a rajongóknak elolvasni.

1 hozzászólás
>!
tmezo P
Jodi Picoult: Vezeklés

Kavarognak bennem az érzések.
Ez egy nagyszerű könyv a lelkiismeretről, de ugyanakkor borzalmas is a népirtásról szóló részek miatt. Nagyon részletesen ismerteti az írónő egy elkövető és egy túlélő világát a múltban, amitől olykor kirázott a hideg. Mindezt összeszőtte a jelennel, ahol nehéz döntés elé állít egy olyan embert, aki nincs teljesen tisztában a családjában történt tragédiákkal. A végére összekapcsolódnak a múlt és a jelen szálai, ami hatalmas csavarban végződik.
Nagyon ütős, emészteni kell, de a polcomon a helye.

5 hozzászólás
>!
Anaire 
Jodi Picoult: Vezeklés

Huhh! Szóval, a könyv 80%-áig egészen biztos voltam benne, hogy kedvencnek fogom jelölni, teljesen lenyűgözött. A történetvezetés zseniális volt, Jodi gyönyörűen írt a jóságról, a gonoszságról, a lelkierőről, nehéz döntésekről, erkölcsi dilemmákról, megbocsátásról, és a reményről, ami még a legkegyetlenebb helyzetekben is ott csücsült a sorok között. Az egész tele volt érzelemmel, számtalanszor belesajdult a szívem. Aztán jött az utolsó rész, ami mintha egy másik író tollából származna, és ami egy hatásvadász, az előzményekhez szerintem egyáltalán nem méltó lezárást adott ennek a borzasztóan nehéz és fájdalmas témát feldolgozó történetnek.
Habár maradt bennem pár megválaszolatlan kérdés, és a vége miatt picit csalódott vagyok, összességében nagyon örülök neki, hogy elolvastam, az első két rész sokat adott, és biztosan fogok még olvasni az írónőtől – jobb befejezésekben reménykedve.

>!
Athenaeum, Budapest, 2013
580 oldal · ISBN: 9789632933023 · Fordította: Babits Péter
>!
Nina__
Jodi Picoult: Vezeklés

Egyszerűen nem találok szavakat.

Zseniális, megindító, elgondolkodtató mű, ami sokkol, felkavar és összetöri a szíved.

Kihagyhatatlan.

>!
BoneB
Jodi Picoult: Vezeklés

Az eleje kicsit unalmas volt, már majdnem elkenődtem, mert nem erre számítottam Picoult-tól, de aztán kezdtek kibontakozni a dolgok, kezdett izgalmas lenni. Nekem az upioros részek nem tetszettek, én azokat kihagytam volna, bár értem, hogy nem lehetett kihagyni, spoiler Nagyon nem lettem volna Sage helyébe, valószínű nekem nem is jutott volna eszembe, hogy hivatalos úton is folytathatnám a történetet.
A holokausztos részek ismerősek voltak, biztos ugyanazokat az igaz történetes könyveket olvastuk Jodi-val.
Azért titkon reméltem egy tárgyalótermes befejezést… A végén a csavar… húú, hát erre nem számítottam.

>!
cseri P
Jodi Picoult: Vezeklés

Ezt jól megírta JP, persze nem vagyok szakértő a témában, de az a benyomásom, hogy a holokauszttúlélő szereplő története akár (majdnem) így is megeshetett volna.
Az upióros sztoriért én nem voltam oda, de úgy látszik, a mai vámpíros-vérfarkasos-zombis világban egy ilyen elengedhetetlen.
A végével nem értettem egyet, az ott szerintem el lett hibázva, a csavarra pedig rájöttem (nem volt nehéz, de ez nálam akkor is nagy szó.)
Elvitathatatlan érdeme, hogy olyanok is olvasnak így a holokausztról, akik szerintem egyébként nem tennék.

1 hozzászólás
>!
icu79 P
Jodi Picoult: Vezeklés

Nagyon nehéz könyv, minden értelemben. A holokausztról olvasni sosem könnyű, ez most sem volt másként. Ráadásul az írónőtől megszokott stílus és forma garantálja a teljes beleélést. Nagyon tetszett, hogy a múlt történéseit ennyire kivetítette a jelen embereinek életére, és szerintem nagyon jó megoldás volt a párhuzamos idősíkon haladás.Jól esett, hogy egy kis romantikus szállal próbálta enyhíteni a történések súlyát. Én egy Picoult könyv után sosem vagyok képes hosszú ideig újra a kezembe venni az írónőtől bármit, úgy érzem ez most így lesz…

>!
Bur3sz
Jodi Picoult: Vezeklés

Nem a szokványos JP regény. A torok szorító történet most is megvan, sőt még megrázóbb formában, mint eddig, de mégis más. Fantasztikus lendület, csodás kivitelezés. Többet nem tudok mondani Picoultról. Olvasni kell! Főleg azért is, mert a téma soha nem avul el.

2 hozzászólás
>!
mrsp
Jodi Picoult: Vezeklés

Hihetetlen, hogy milyen régóta áll ez a könyv olvasatlanul a polcomon, ahhoz képest, hogy Jodi a kedvenc íróm. Eddig valahogy féltem tőle, túl vastag, ráadásul a fülszöveg annyira nem is fogott meg. Aztán szerencsére rávettem magam, hogy elolvassam, és az érzelmek annyira széles skáláját vonultatta fel előttem, hogy konkrétan végig vagy vigyorogtam, vagy bőgtem. Vagy mindkettőt egyszerre.

Ez a regény kicsit eltér az átlagos Picoult-i könyvtől, több szempontból is. Egyrészt egy valós történelmi esemény játszik benne nagy szerepet, a holokauszt, míg az írónő többi könyve inkább hétköznapi családok különleges problémáiról szól. A másik, hogy nincsenek benne ügyvédek és ügyészek, sőt, bírósági tárgyalás sincs. Ilyen Picoult-könyvet még nem olvastam, nagyon meglepett. Tavaly lett egy óriási kedvenc könyvem, a Valaha testvérek voltunk. Na, a Vezeklés nagyon hasonlított rá, ezért egyértelmű volt, hogy ez is kedvenc lesz.

A főszereplők közül Sage, Minka, Leo és Mary nagyon körül kerültek a szívemhez, de még a negatív szereplőként jelen lévő Josefet és Adamet is a szívembe zártam többé-kevésbé. Tetszett az alaptéma, a sütés és hogy ez milyen módon kapcsolódik Sage sebeihez és a családja történelméhez. Tetszett a jelenben játszódó, vallásos pékség története, de ami a legjobban tetszett, az Josef visszaemlékezése. Ezt a részt körülbelül végigbőgtem, hol csak potyogtak a könnyeim, hol hevesen zokogtam, egyszerűen annyira valóságos, annyira brutális, annyira élő és szívbemarkoló történetet festett le elénk Picoult a második világháború egyszerű embereiről és a haláltáborok élő-lélegző szenvedőiről, amilyet csak ő tud. Nagyon különleges élményt adott nekem ez a könyv, biztosan újra fogom olvasni.


Népszerű idézetek

>!
Rhia

A veszteség nagy paradoxonja: hogyan nyomhatja a vállunkat valami, ami nincs többé?

19. oldal

>!
minett

Amíg valaki más érdekeit a magunké elé helyezhetjük, addig van valaki, akiért élhetünk. Ha már nincs senki, mi értelme bárminek is?

Kapcsolódó szócikkek: Minka Singer
>!
tmezo P

– (…) Az igaz szerelem olyan mint a kenyér. Csak a helyes összetevők kellenek hozzá, egy kis meleg, meg némi varázslat, és máris megkel.

236. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Minka Singer · szerelem
>!
robinson P

Boldog akarok lenni, de nem olyan áron, hogy valaki mást boldogtalanná teszek.

515. oldal

>!
robinson P

– Egy félre sikerült vacsorából még nem tudhatod, hogy nem illetek össze – érvel.
– Anya! Azt hitte a Disznó-öbölről, hogy grillbüfé.

114. oldal

>!
kriszmanesz P

Elképesztő, mi mindenről meggyőzzük magunkat, ha egyszer elkezdünk hazudni.
Elhisszük például egy ócska melóról, hogy a karrierünk. A csúnyaságunkat hibáztatjuk, amiért távol tartja az embereket, holott valójában az a félelem nyomorít meg minket, hogy ha túl közel engedünk magunkhoz valakit, az még mélyebben megsebezhet. Azt mondjuk magunknak, hogy biztonságosabb szeretni olyat, aki sosem fog viszontszeretni, mert nem veszíthetjük el, ami sosem volt a miénk.

466-467. oldal (Athenaeum, 2013)

>!
Anaire 

(…) mert bár kevés szabály létezik a csoportban, az a kevés nagyon következetes: hallgasd meg a másikat, ne ítélkezz, és ne korlátozz senkit a gyászában.

Első rész - Sage

>!
White13

Már nem ismerem azt a másik nevet. Az a személy számomra olyan, mintha soha nem is létezett volna.
Ami persze nem igaz. Mindnyájunkban él egy szörnyeteg, és mindnyájunkban él egy szent is. A kérdés csak az, melyiket tápláljuk-melyiknek engedjük, hogy a másik fölé kerekedjen.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Josef Weber
>!
Könyvszédelgő

A testvérem hitt minden legendás teremtményben: koboldokban, sárkányokban, vérfarkasokban, őszinte emberekben…

55. oldal

>!
robinson P

Olyan sokféleképp felbomolhat egy család – elég hozzá egy apró kis önzés, kapzsiság vagy rossz szerencse. Mégis, ha szorosan összefonják, a család a létező legerősebb kötelék.

514. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Belinda Alexandra: Zafír égbolt
John Boyne: A csíkos pizsamás fiú
Colleen Hoover: November 9.
Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó
Diane Ackerman: Menedék
Hajdú-Antal Zsuzsanna: Visszatérünk
Colleen Hoover – Tarryn Fisher: Never never – Soha, de soha 2.
Brittainy C. Cherry: Tűzeső
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Lois Lowry: Számláld meg a csillagokat