64. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Tizenkilenc ​perc 644 csillagozás

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

A világszerte méltán népszerű írónő új regénye olyan problémákat feszeget, amelyek nemcsak Amerikában, hanem Magyarországon is egyre inkább gondot jelentenek: visszaüssön-e, akit bántalmaznak? Érdemes-e minden értékítéletet és meggyőződést feladni, csak hogy befogadjon minket a közösség? Mekkora a szülők felelőssége, és meddig terjed a tanároké, a társaké, a környezeté? Homokba dughatjuk-e a fejünket, vagy ezzel csak saját magunkat és gyermekeinket veszélyeztetjük? Lehet, hogy nem elég jól, nem elég okosan szeretjük õket, és így nem is tudjuk megvédeni õket se maguktól, se a világtól?

Eredeti mű: Jodi Picoult: Nineteen Minutes

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
Athenaeum, Budapest, 2015
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934570
>!
Athenaeum, Budapest, 2012
550 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639797345 · Fordította: Kocsis Anikó
>!
Athenaeum 2000, Budapest, 2008
552 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639797345 · Fordította: Kocsis Anikó

Enciklopédia 6


Kedvencelte 175

Most olvassa 38

Várólistára tette 393

Kívánságlistára tette 312

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
BreeS
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

Az első könyvem Jodi Picoult-tól. Két éve olvastam először. Megkaptam ballagási ajándékként a barátnőmtől.
Ezt teszi egy jó könyv, igaz? Megváltoztat valamit az olvasóban. Hogy miután elolvastad már máshogyan nézz a világra. Megrendítő volt, és ugyanolyan hatással volt rám, mint két évvel ezelőtt. Hogy történhetett ez? Miért tették ezt Peterrel? Miért nem tudták hagyni? Annyi, de annyi kérdés merül fel bennem. Kegyetlen egy olvasmány. És manapság egyre több Peterhez hasonló gyerek élhet így. Nincsenek szavaim. Ha valamit, akkor ezt a könyvet kéne kötelezővé tenni az iskolákban! Azért, hogy legalább tudják, hogy az nem csupán „egy rossz szó” volt, nem „csak egy uzsonnásdoboz”. Talán felnyílna pár szem, hogy nem kell minden egyes percét megkeseríteni egy ártatlan gyereknek…..hiszen mit tett ellene? Ha nem bántott téged, akkor te miért bántod?

„A szeretet állítólag hegyeket mozgat meg, állítólag ez forgatja a világot, és ezen kívül más nem is kell nekünk, ahogy a Beatles mondja…”

http://breestoriesandbook.blogspot.com/2017/01/jodi-pic…

3 hozzászólás
>!
gab001 P
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

Nehéz ezek után bármit mondani, vagy akár csak gondolni is, bár még annál is nehezebb nem gondolni rá. Nekem ez az első könyvem az írónőtől és igazából nem is tudtam, hogy miről szól, amíg el nem olvastam az első pár oldalt. Egyébként valószínűleg nem is kezdek neki, mert féltem volna belevágni. De mivel már megtettem, így végigmentem az írónő által kijelölt úton, hogy megismerjem annak a 19 percnek a történetét. Tetszett a könyv felépítése, ahogy különböző nézőpontokból, az időben ugrálva újabb és újabb mozaikokból tárul elénk a teljes kép, mely már részleteiben is döbbenetes. Megrázó volt, ahogy egyre több részlet került a helyére. Bevallom, néha még lélegezni is elfelejtettem, annyira hatással volt rám a történet, mely kitöltötte minden gondolatomat, miközben olvastam. Hihetetlen, hogy az érzések milyen széles skáláját, mekkora távolságot jártam be közben. Megrázó élmény volt.

11 hozzászólás
>!
Szami81
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

Megkapta volna az 5*-ot, mert jó volt a történet, ha 550 oldal helyett mondjuk 300, és nem tudom meg, minden mellékszereplőről, mit evett reggelire, mit vett a boltban, hogy szült, hogy hívják a kutyáját, milyen színű zoknit vett föl reggel…
Nagyon szétforgácsolja a szálakat, sok felesleges részt kapunk, amit az olvasó nem tud hova tenni (pl, mikor levelet kap a börtönben, vagy a tolókocsis lány), sokfelé elkalandozik, majd bamm, kb 20 oldalban befejezi.

5 hozzászólás
>!
Miestas
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

Kötelezővé tenném a középiskolában tanárnak, diáknak és a szülőknek egyaránt!

Vajon mi kell ahhoz, milyen atrocitások, hogy egy tizenhét éves visszahúzódó srác tizenkilenc perc alatt kifordítsa sarkaiból a kisvárost ahol él? … tizenkilenc perc alatt tíz iskolatársát öli meg Peter …
Jodi Picoult igen kényes és sajnos egyre aktuálisabb témához nyúlt e könyv megírása során.
A történet különböző idősíkokban mozog, hol a nagyon régi múltban, hol csak pár nappal korábban mint amikor a szörnyűség megtörténik a Sterling-i iskolában. Haladva a történetben egyre több és több kép áll össze,mígnem a végén jön a csattanó.

Érdekesség:
Tudta valaki, hogy egy közgazdász a boldogságot is kutathatja, elméletet gyárthat róla, de azt már nem tudja,hogy a feleségét mi tenné boldoggá? Nekem a közgazdász végzettségű egyénnek ez a kutatási téma miért nem jutott eszembe?

„ Az egyenletre bámult, mígnem a számok összefolytak a szeme előtt .Akkor elkezdett szélsebesen írni megint a táblára. Hát miért nem jött rá korábban…? Mindenki tudja már,hogy ha a valóságot elosztod a vágyakkal, akkor megkapod a boldogsághányadost. Ha viszont fordítva csinálod ( a vágyakat osztod el a valósággal ),akkor nem a boldogság ellenpárját kapod…hanem reményt- ébredt rá Lewis. Ez nem más, mint színtiszta logika, fűzte tovább: ha a valóságot adottnak vesszük, akkor a vágyaknak nagyobbnak kell ennél lenniük, hogy megteremtődhessen az optimizmus . másrészt viszont igaz, hogy a pesszimista olyasvalaki, akinek vágyai kisebbek a valóságnál, mint az egyre kisebb törtszámok az osztáskor. Az emberi létalapja, hogy ez a szám a nulla felé közelít, de sose éri el-a reményt sosem adjuk fel ugye? Visszajön csőstül,ha muszáj. ”

19 hozzászólás
>!
ggizi P
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

Nagyon rossz érzésekkel olvastam ezt a könyvet.
A történet végig ugrált az időben, hogy minél inkább átérezhessük és beleláthassunk, mi okból fajulhattak el a dolgok ennyire. Nagyon elgondolkodtató volt és rengeteg kérdés felmerül ilyenkor a felelősség terén, de a családi hozzáállás egyértelműen behatárolja a probléma forrását. Nagyon sajnáltam Petert, aki olyan személyekkel volt körülvéve, akik nemhogy segítették volna megoldani, inkább tetézték a megalázó helyzeteket. spoiler
Maradtak bennem kérdések. Például miért csak a börtönben jutott eszébe Peternek megerősíteni a testét? Az edzett és erősebb test biztosan segített volna csökkenteni a saját fejében is az áldozat szerepét, nemcsak külsőleg változott volna. És Josie személye is fura volt. Értettem mit miért tett, bár egyetérteni nem tudtam vele spoiler.
Anyaként olvastam a könyvet, képtelen voltam elvonatkoztatni attól, hogy nekem is van egy érzékeny lelkületű kisfiam. Félelmetes gondolataim voltak… A szülői felelősség vitathatatlan.

>!
Novbert
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

550 oldalba belefér az Egri csillagok, vagy a Bűn és bűnhődés. 550 oldalon megírhatod másfélszer az 1984-et, vagy a Száz év magányt vagy a Mesterségem a halált, kétszer a Virágot Algernonnakot, hétszer a Közönyt. 550 oldalban megírhatod Asimov Alapítvány sorozatának első két kötetét.

550 oldalban egy 17 éves srác minden egyes évéről írhatnál harminc oldalt. 550 oldal elég arra, hogy fél oldalt írj 19 perc minden egyes másodpercéről.

550 oldalban bőven lenne lehetőség arra, hogy részletesen bemutasd egy tinisrác egész életének összes szenvedését, s azokat is, akik ezeket a szenvedéseket okozták. 550 oldal elég kéne hogy legyen ahhoz, hogy részletes lélekrajzot adj a menősrácokról, ahelyett, hogy sztereotipizálva, minden gonoszság forrásaiként, egyetlen jó tulajdonsággal sem rendelkező elkényeztetett vadbarmokként mutatod be őket. Persze ehhez az is kéne, hogy az 550 oldal nagy részét nem arra fecséreled, hogy teljesen érdektelen szereplők szenvedésében dagonyázol.

550 oldal elég kéne hogy legyen az okok részletes bemutatására is, arra, hogyan válik egy ártatlan kisgyerekből olyasvalaki, aki hidegvérrel lemészárolja az iskolatársait. 550 oldalban nem lenne szükséges arra korlátozni a folyamat bemutatását, hogy 5 évente kiragadsz egy jelenetet a srác életéből.

Persze ehhez az is kéne, hogy elgondolkodsz, mit is akarsz ezzel az 550 oldallal. A gyász feldolgozásával akarsz-e foglalkozni egy tragédia után (ekkor az előzmények lényegtelenek), a tragédiához vezető útra akarsz fókuszálni (ez esetben annak utóhatásai érdektelenek), azt akarod bemutatni, hogyan birkóznak meg a szülők a tudattal, hogy gyermekük gyilkos (ez esetben a bírónő, a lánya, a zsaru, az ügyvéd, a felesége és mindenki más egészen lényegtelen), esetleg a jog és az igazság(érzet) konfliktusaira helyeznéd a hangsúlyt (ez esetben a tárgyalótermen kívül szinte minden más lényegtelen). Persze 550 oldalba úgy érezheted, hogy ez az egész belefér, csak az a bökkenő, hogy így az írás teljesen fókusztalanná válik. Ami mindenről szól az nem szól semmiről.

550 oldal elég arra, elég kell legyen arra, hogy drámát írj. 550 oldalnyi dráma nem lesz attól se érdekesebb, se jobb, ha a végére még becsúsztatsz egy csattanót, ami ráadásul egyrészt visszamenőleg hitelteleníti el az egyik szereplő teljes cselekményszálát, másrészt a történet végkimenetelére semmilyen érezhető hatása sincs, harmadrészt – mivel minden könyvedben van valami csavar, így az olvasó számít rá – elég lelombozó, ha az ember félúton kitalálja, negyedrészt még inkább elvesz a hatásából, hogy az egész fordulat minden előzmény nélkül varázsütésre következik be pont a megfelelő pillanatban.
550 oldal elég kéne legyen arra, hogy ne egy csattanóra kelljen kihegyezni. A csattanós végű dolog, az a novella, tudod, ez meg regény.

550 oldal elég kéne legyen arra, hogy érdekes karaktereket, értelmes párbeszédeket, hiteles jeleneteket írj. Arra, hogy mondj valamit.
Kár, hogy ez most nem jött össze.

4 hozzászólás
>!
bokrichard
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

A legismertebb könyv JP tollából, de mindez idáig nem volt lehetőségem elolvasni. Sorsszerűen most, ezekben a (vészterhes?) időkben azonban kezembe vettem, és olvastam. Olvastam, és közben sok minden kavargott, és most is kavarog a fejemben. Nem is csak az iskolai szekálás, a fegyvertartás kérdése, de en block a teljes evolúción. Az ember viselkedése már év tízezredek óta ilyen: önfenntartás, és semmi más. Természetes, hogy egy bizonyos halmazban persze kialakult az altruizmus, kialakult egyfajta önkontroll a saját előagy irányította animalisztikus viselkedés elnyomására. Ez a réteg alakította ki azt a bizonyos „értékrendet”, ami kimondja, hogy ezt és ezt embertársaiddal ne tedd meg. A vallásoknak ez lenne az értelme, de az ember ezt is tönkretette, kisajátította, és átformálta olyanná, hogy minden állatias cselekvést megmagyarázzon, kimentve ezzel saját magát a felelősség alól.
És hogy hogy jön ez a gondolatom ehhez a könyvhöz? A tanulók, akik áldozatokká váltak, áldozatokká saját viselkedésüknek, mindezen gondolataim papíralapú megnyilvánulásai. Nem csoda, hogy JP leírta mindezt, hisz ez mindennapos. Ez tény, el kell fogadni, pont amiért fent is említettem. Peter hibás? Igen, és nem. Nem lehet egyértelmű döntést hozni, aminek okát szintén a fenti gondolataimban kell keresni. Önfenntartó ösztön. Azt hisszük, hogy többek, jobbak vagyunk az állatoknál, de tévedünk. A mindennapi életben vagy a tv-ben is látjuk ezeket,az internet is ontja a primitívebbnél primitívebb gondolatokat, és néha csodálkozunk. Pedig ez ősidők óta így megy. Az emberek bántanak más embereket. Miért? Mert megtehetik, és ez a kulcsszó, amire a könyv is rávilágít.

Szeretem, ha néha elgondolkozhatok. Ami most nálunk is megy, nem is említem, hogy mire gondolok pontosan, és közben ez a történet is, amit Picoult tollából megismertem. Bátor, hogy bevállal egy ilyen témát, és elismerésre méltó. Hála ezért, és az ehhez hasonló könyvekért, vagy egyéb tartalmakért, és az olyan emberekért, akik legyőzték a bennük élő vadállatot, van még értelme ennek.

>!
Lanore P
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

A téma – iskolai lövöldözés – sajnos elég aktuális mostanában is, így kíváncsi voltam, Picoult hogyan ír erről, de azt kell mondjam, nekem csalódás volt. Több, mint 500 oldalon keresztül a szereplők lelki vívódásait olvashattam, hosszúra nyújtva, ugyanazokat a dolgokat ismételve, unalmas részekkel. Gondolom, a legtöbb ember értetlenül áll az ilyen eseményeket nézve, és szeretné megérteni, hogy aki ilyet tesz, az miért teszi. Én is erre szerettem volna választ kapni, de a karakterek részletessége ellenére sem kaptam meg, sőt! Minden szereplő fejébe beleláthattam a könyv során, a gyilkoséba, az áldozatokéba, a családtagokéba, de valahogy nem győztek meg… a vége pedig úgy lett összecsapva, mintha 3 perce lett volna a befejezésre az írónőnek, és sikerült bevinnie egy olyan csavart, aminek végképp nem volt értelme, csak pislogni tudtam, hogy ezt meg miért?
Sokkal jobbat, többet ki lehetett volna hozni ebből a történetből, kár érte.

1 hozzászólás
>!
WindStorm P
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

(…) a boldogsághoz két út vezet: az ember vagy javít az őt körülvevő valóságon, vagy pedig lejjebb adja a vágyait.

Húú, Jodi ebben a témában felülmúlhatatlan!
Ez volt az első könyvem tőle, viszont elérte azt, hogy olvasás után az összes többit is a listámra tegyem.

A történet megváltoztatott. Elgondolkodtatott. Hosszan merengtem mit és hogyan lehetne máshogy csinálni. Aztán rájöttem, hogy nem a Világot kell megváltoztatni, hanem saját magunkat.

Megindító volt olvasni Peter fájdalmait, hogy mit tettek vele a többiek azért, mert kilógott a sorból. Sajnáltam őt, tényleg. Rengeteg gyermek van ilyen fájdalmakkal, ilyen ért sérelmekkel és vádakkal.
Emlékszem még hatodikos koromban egy új, csúnyácska lány érkezett az osztályomba, pár nap sem telt el és elkezdték piszkálni, beszólogattak neki. Én viszont mellé álltam, mert nem a külsejét néztem, hanem, hogy teljesen értelmes és kedves emberről van szó. Persze ezért cserébe engem is kitaszítottak a körből.
Visszagondolva eléggé gyerekek voltunk még, de ez nem mentség…

Picoult jártas az ügyvédi-jogi világban, és jól bánik a leírásukkal, a történetbe helyezéssel sem volt semmi kivetnivaló. Teljesen megfogtak a tárgyalótermi részek, nem igazán találtam bennük híbát, pedig laikus vagyok. A sztoriban van egy nagy fordulat, amire abszolút nem számítottam! Az írónő jól megcsavarta azokat a bizonyos szálakat, s nem tárta ám olyan könnyen a szemünk elé az igazságot. Megvárta amíg nagyot koppan az állunk.

lyennek kell lennie egy igazán kiválló regénynek! Pörgősnek, mégis feszültséggel telinek.

>!
Athenaeum, Budapest, 2012
550 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639797345 · Fordította: Kocsis Anikó
>!
Röfipingvin MP
Jodi Picoult: Tizenkilenc perc

Ülök a kényelmes fotelemben. Mellettem a kedvenc bögrémben finom, forró tea. Karamellát majszolok. Egész idilli helyzet.
Tanár vagyok. Voltam diák. Hálás vagyok. Rengeteg mindenért. Haragszom. Rengeteg mindenért. Próbálkozom, mint tanár. De szörnyű, hogy sose tudom, elég e, amit teszek. Hogy látom e, amit látnom kell. Hogy segítek e ott, ahol kell. Hogy megértem e, amit meg kell értenem. Meg tudom e érteni…
Sosem fogok választ kapni.


Népszerű idézetek

>!
Miamona

(…) a boldogsághoz két út vezet: az ember vagy javít az őt körülvevő valóságon, vagy pedig lejjebb adja a vágyait.

2 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

(…) lehet, hogy a rossz azért történik, mert különben elfelejtenénk, hogy milyen a jó.

1 hozzászólás
>!
tataijucc P

Az igazi teljesítmény azonban az, ha az ember jót és szeretnivalót talál egy olyan emberben, akit a világ utál és kiközösít.

2 hozzászólás
>!
Leara

Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és ez a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni?

126. oldal

>!
Leara

A fegyver semmi, ha nincs mögötte az ember, aki tartsa.

111. oldal (Athenaeum Kiadó, 2008)

>!
tataijucc P

Attól még, hogy az embernek valakivel közös a DNS-készlete, még nem kell, hogy legyen bennük bármi közös ezen felül.

3 hozzászólás
>!
tataijucc P

A szeretet táplálkozás: a másik személyből táplálkozunk, aki szinte a vérünkbe ivódik.

1 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Ha valaki mindig arra figyel, hogy az emberek mit gondolnak róla, akkor vajon nem felejti el, kicsoda ő igazándiból? Mi van, ha az arc, amit a világ felé fordít, csak egy maszk, ami alatt semmi sincs?

104. oldal (Athenaeum Kiadó, 2008)

>!
Miestas

Tizenkilenc perc alatt lenyírhatod a ház előtt a füvet. Befestheted a hajad. Megnézheted egy hokimeccs első harmadát… Tizenkilenc perc alatt meg tudod állítani a világot, és akár le is szállhatsz róla.

1 hozzászólás
>!
Hannah

Tudta, hogy különbség van aközött, hogy az embert valami boldoggá teszi, és aközött, hogy valami nem teszi boldogtalanná. A trükk éppen abban van, ha az embernek sikerül elhitetnie saját magával, hogy a kettő egy és ugyanaz.

160. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Laurie Halse Anderson: Jégviráglányok
Ben H. Winters: Gyilkosság világvége előtt
Madeleine Roux: Asylum – A bolyongó lélek
Deirdre Riordan Hall: Sugar
Estelle Maskame: Mondtam már, hogy szeretlek?
Dorothy Koomson: Az utolsó csepp
Han Kang: Növényevő
Katja Millay: The Sea of Tranquility – Nyugalom tengere
Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen