Találj ​rám! (Találj rám! 1.) 122 csillagozás

Jodi Picoult: Találj rám!

A világ tele van olyan emberekkel, akiket senki más nem lát.

Mi a közös Virgilben, Alice-ben, Jennában és Serenityben? Adott pillanatban mindannyian ugyanott voltak – csakhogy nem mindegy, az a pillanat mikor volt az időben.
Jenna, a tizenhárom éves kislány az anyját, Alice-t keresi, Alice viszont nem keresi Jennát. Virgilt tíz éve foglalkoztatja a baleset, amely az elefántrezervátumban történt, s pontosan azóta tudja, hogy egykor, nyomozóként nagyot hibázott. Serenity, az egykori sztármédium épphogy belecsöppent ebbe az ügybe, máris nyakig benne van: vajon megtalálja-e újra szellemi vezetőit vagy továbbra is csak unatkozó amerikai háziasszonyok mindennapjait dobja fel?
A Találj rám! Jodi Picoult legjobb regényeit idézi: a misztikumot a valósággal, a mesét az álmokkal, a bűnt a bűnhődéssel ötvözi.

Eredeti mű: Jodi Picoult: Leaving Time

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Athenaeum, Budapest, 2014
456 oldal · ISBN: 9789632933818 · Fordította: Babits Péter
>!
Athenaeum, Budapest, 2014
454 oldal · ISBN: 9789632933658 · Fordította: Babits Péter

Enciklopédia 24

Szereplők népszerűség szerint

Alice Metcalf · Gideon Cartwright · Jenna Metcalf · Maura · One Direction · Serenity Jones · Tallulah · Thomas Metcalf · Virgil Stanhope

Helyszínek népszerűség szerint

Boone


Kedvencelte 26

Most olvassa 9

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 72

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
bozs P
Jodi Picoult: Találj rám!

Betalált! Más mint az eddig tőle olvasott könyvek, de jobban is tetszett. Nem hiányoltam a sok jogi témát.
Imádom az állatokat, így az elefántos részek lenyűgöztek! Az utóbbi időben több családtagom eltávozott, az elefántok gyásza szíven ütött.
Kedvenc szereplőm Serenity a médium volt. Most lehet bolondnak nézni, de mostanában az egyik kutyánk a plafont bámulva, közben morogva rohangál a nappaliban, szerintem szellemeket üldöz. Ahogy öregszem egyre jobban hiszek a szellemvilágban. De tegnap megmondtam a kutyusnak, hogy ne kergesse őket, akik itt vannak csakis jót akarnak! :)

2 hozzászólás
>!
Zabothegyező I
Jodi Picoult: Találj rám!

Jodi Picoult volt az az írónő, akinek a könyveit hónapokig csak néztem a könyvesboltokban, de sosem vettem belőlük egyet sem. Nem mintha nem izgatott volna különösen egy-egy példány, de valahogy sosem volt elég erős késztetésem az olvasásra. Nyilván közrejátszott a halogatásban az is, hogy nem túl figyelemfelkeltőek a borítók, inkább a romantikusok stílusára hajaz szinte mindegyik, s abból én nem kérek. Ám, amikor a moly.hu-n is folyton szembejött velem egy-egy értékelés vagy újabb megjelenés, már nem tudtam elsiklani felette. Súlyos témákat feszegető regényeket emlegettek az olvasó kollégák, amelyekben többnyire a szenvedő fél a főhős. Ezzel engem meg is nyert egy ismerkedésre, így az Athenaeum kiadó jóvoltából elolvastam a Találj rám! című, legújabb kötetet, s ezzel egy korszak kezdetét vette.
Élvezem, hogy nincs egyelőre, akihez hasonlíthatnám az amerikai írónő stílusát. Az más kérdés, hogy mennyire nagyra tartom Őt a húszon is túlmutató kötetei száma miatt. Alig 48 évesen már temérdek bestsellert írt, mindegyikben kíméletlenül őszinte és társadalomkritikus témákat feszeget. A munkamániás Jodi Picoult a hétvégék kivételével szinte folyton ír, egészen elvetemült tettekre képes egy-egy regénye miatt: megtanult tehenet fejni, börtönbe vonult, Alaszkába utazott egy eszkimó faluba és még szellemvadászatra is hajlandó volt. Gyakran gondolkodom azon, hogy a sok szenvedő szereplőt egy-egy regényben az alkotó mennyire formálja a saját képéről, mennyire lehet saját tapasztalat a leírtaknak akár csak egy kis része is, ám ezt nem merem elképzelni Picoult esetében. Mindegyik regényében igen súlyos esetekkel ismerteti meg az olvasót, nem kívánom elhinni, hogy saját tapasztalataiból merítkezett.
A Találj rám! sem kivétel, egy édesanyját kereső kislány történetét ismerhetjük meg a legújabb kötetből. Bár segítségére lesz egy nyomozó és egy médium is, mégis mindvégig a kislány kitartását és akaraterejét becsülhetjük igazán. Kedvemre való volt a rengeteg hasznos információ az elefántokról. Ilyen szépen, történetbe fűzve még sosem olvastam állatokról. Jodi Picoult olyan végtelen alázattal és szeretettel ír ezekről a hatalmas állatokról, hogy teljesen elfeledkezhettem az egyébként izgalmas történetről és szívhattam magamba a tudást. Míg az elefántoknak csak a cirkuszokból ismert tulajdonságaival találkozik a hétköznapi ember, Picoult megmagyarázza, mennyivel jobb állatok ők néhány mutatvány megtanulásánál, hiszen empátiára képesek, szerények és vadak egyszerre.
A regény szerkesztése és a történetmesélés is olvasóbarát. Több szemszögből mutatja be a cselekményt, párhuzamosan futó cselekményszálakkal, rövidebb-hosszabb monológokkal és sajátos értekezésekkel az elefántok tulajdonságairól. Kiemelném, hogy egy-egy roppant izgalmasan záruló fejezet után normális esetben nem szeretem a hosszú leírásokat egy teljesen más témáról, de jelen esetben az elefántok ismertetője abszolút kedvencemmé vált, teljesen kiszakított a történetből. Épp ettől pörög néhol a történet, máshol egészen lelassul, de mindvégig izgalomban tart. A könyv háromnegyedéig építkezik Jenna múltja és jelene egyetlen történetbe gyúrva, majd egy teljes káosszá növi ki magát az egész cselekmény. Amikor már egészen biztosan nem értjük, hogy ki kivel hol mikor mit csinált, akkor ráhúz még néhány oldalnyi csavart, hogy egészen biztosan feladjuk a találgatást. A tipikus „ki a gyilkos” kérdésen túl itt még ezernyi másik is felvetődik: pl., mi történt a múltban, mi van a jelenben? Mert hiszen „adott pillanatban mindannyian ugyanott voltak – csakhogy nem mindegy, az a pillanat mikor volt az időben”. Egyetlen csalódást okozott csak a könyv, azt is egy hatalmas pofon formájában nyújtotta át. Ez pedig a végén csattant, amikor felbolygatott, megőrjített. Nem árulom el, hagyom, hogy szédüljetek tőle Ti is.
„A Találj rám! Jodi Picoult legjobb regényeit idézi: a misztikumot a valósággal, a mesét az álmokkal, a bűnt a bűnhődéssel ötvözi.”- olvashatjuk a fülszövegben. Lássuk hát azokat a legjobb regényeket külön-külön is!

14 hozzászólás
>!
dezirel
Jodi Picoult: Találj rám!

Mindig szeretek Picoult-ot olvasni, olyan olvasmányos és egyszerű a stílusa, mintha valaki halkan duruzsolva mesélné a történetet.
Most is a megszokott váltott szemszög, de csavart rajta egy kicsit és belevont némi természetet és természetfelettit. Az elefántokról nem tudok sokat, soha nem tartoztak azok közé az állatok közé, amikre valamiért felfigyelek. Egészen mostanáig. Valami hihetetlen teremtmények, amilyen hatalmasak és vadak, annyira tudnak érzékenyek és gondoskodók lenni. Élmény volt róluk ennyi mindent megtudni.
A másik szál, a természetfeletti igen csak meglepett. Picoult-ra a tárgyilagosság jellemző, szokatlan volt tőle ez a vonal, de olyan profin szőtte bele a történetbe, hogy nem akadtam fent rajta(egyetlen fejezet volt a kivétel, de a történet vége felől teljesen más színt kapott, helyén volt)
Összességében annyit, hogy sokkal többet kaptam, mint amire számítottam, minden klappolt, az a pici plusz is megvolt, amitől kedvencé válik egy könyv és már alig várom, hogy újraolvashassam.

2 hozzászólás
>!
Sisyll
Jodi Picoult: Találj rám!

Ó, te jó ég!
Ó, te jó ég!
És még egyszer: ó, te jó ég!

Tegnap mikor befejeztem a könyvet, nagyjából ez a három mondat jutott eszembe, ami elég kifejező, de azért értékelésnek kevés.
Már említettem pár értékelésemben, hogy Picoult mindig nagyon megdolgozza a lelkivilágom. Ez most sem történt másként.
Igaz, most kicsit úgy érzetem másabb történetet olvasok, mint amihez hozzászoktam tőle, ettől függetlenül végig a körmöm rágtam, hogy mi lesz, szorítottam Jennáért és Alicért.
Még mindig imádom, ahogy a történetet több szereplőn keresztül vezeti végig.
Nagyon megragadott hogy a történet fő témája mellett szó esett az elefántokról, Afrika varázslatosságáról. Minden egyes kis fejezet, ami róluk szólt ráhangolódás volt az alap történetre.
A vége pedig… Hát oda valóban csak az „Ó, te jó ég! ”-gel tudom jellemezni. Egyszerűen ott az izgalmam valahogy szerte foszlott és mély csenddé olvadt.
Picoult ismét megfogott. Lassan és alaposan kezdett körém tekeredni a történettel, aztán egyre éreztem a feszültséget, a végén pedig hirtelen szabadon engedett, hagyva hogy a lelkem és a testem reagáljon mindarra, ami történt. Kész lettem tőle. De a legjobb értelemben.

1 hozzászólás
>!
tonks 
Jodi Picoult: Találj rám!

Hát most csalódtam.
Jodi Picoult könyvei biztos pontként pihennek a polcomon, több remek olvasmányélményt is kaptam már tőle, és a mostani semmihez-sincs-kedvem hangulatban is azt hittem, hogy az írónő egycsapásra kigyógyít a nyavalyámból.
És bár kigyógyított, elég rossz ízű gyógyszerrel tette. Nem tudtam pontosan mire számítsak, ahogy az eddigi könyveinél sem. Eleinte rendben ment minden, faltam a lapokat, aztán a könyv közepe táján rá kellett jönnöm, hogy egyáltalán nem érzem magamhoz közel a szereplők több mint a felét, köztük a kulcsfigurát, aki mindent összeköt, Alicet. Picoultot ismerve már tudtam előre, hogy lesz egy csavar, ami szerencsére a kellő pillanatban jól működött, de egyáltalán nem javított számomra a könyv több részén. spoiler A jogi kérdések most elefántok képében voltak jelen, és bár rengeteget tanultam, annyira nem került hozzám a sztori ezen része sem.

>!
loveQhuay P
Jodi Picoult: Találj rám!

Kedves Jodi Picoult!

Tudatnam veled, hogy bar szamitottam ra, es azt hittem sikerult megedzodnom az eddigi konyveid altal, de azt kell mondjam, ismet osszetorted, szep apro kis darabokra a szivemet.
Koszonom, hogy ilyen kozelrol megismerhetten altalad az elefantokat.
Abban a hitben olvastam vegig, hogy nem fogok nagyon meglepodni a vegen, most tuljarok az eszeden es rajovok arra, amire mindenki csak a legvegen fog! Tevedtem. De meg mekkorat!
Minden szereplo a szivemhez nott, mindenkinek a happy end-jeert szurkoltam, de a szokasodhoz hiven, az utolso par oldalon tepted darabokra a szivemet, es vettel el tolem mindent, amirol azt hittem mar az enyem volt.
Jenna, egyik szemem sir, a masik nevet erted.
Alice, millio darabra torted, ragasztottad, aztan ismet torted a szivem es a lelkem.
Virgil, viszek neked egy Jack Daniels-t, ha feletek jarok!
Serenity, nem is tudom mit mondjak, de tudom hogy tudod mit akarok.
Gideon. Gideon. Nem tudtam hogy kepes leszel meg Alice-nel is jobban megkinozni es tancolni az osszetort szivemen.
Thomas, remelem az elmedben rohadsz meg.

Ismet egy elmeny volt. Alig varom a Jodi Picoult erzelmi hullamvasut kovetkezo allomasat konyv formaban.
Kedvenc!!!

>!
robinson MP
Jodi Picoult: Találj rám!

Erőltetett, zagyva, amerikai. A médium miatt pedig totál hiteltelen. Az elefántos részek jók, de ez nekem nagyon nem jött be…
http://gaboolvas.blogspot.hu/2014/11/talalj-ram.html

6 hozzászólás
>!
mrsp
Jodi Picoult: Találj rám!

Megint egy Picoult könyv, megint egy újabb megélt élet.. Jodi nagy rajongója lévén nagyon izgatott lettem, amikor megláttam, hogy újabb könyve jelenik meg az életművét gondozó kiadó, az Athenaeum által, és a fülszöveg elolvasása nélkül is beleszerettem, ahogy ránéztem a borítóra. Nos, ennél az olvasásnál nem volt meg az az egyhangú „Tökéletes volt.” véleményem, viszont egyetlen egy dolgon kívül imádtam a könyvet.

A történetet a 13 éves Jenna Metcalf szemszögéből indítja az írónő, és ahogy Jenna megismerkedik Serenityvel, majd Virgillel, úgy lépnek be az ő nézőpontjaik. Alice Metcalf narrációja is rendkívül hangsúlyos a történetben, hiszen az ő történetmesélése bontakoztatja ki és szövi egybe a múltat és a jelent, kezdve attól az időtől, amikor még Jenna születése előtt kutatásokat végzet Botswanában, és ez a narráció Jennáéval együtt ad egy teljes, érthető képet.

Be kell vallanom, Alice szemszögét egy kicsit untam, mivel majdnem végig az elefántokról volt szó, és mivel annyira nem rajongok értük, ezért számomra egy kicsit érdektelen volt pár bejegyzés, mégis új dolgokat tanultam meg belőle az elefántokról, amiket nem is gondoltam volna.

Tetszett, hogy minden szereplőről megtudhattunk mindent, amit meg kellett tudnunk, és a végén, amikor összeállt a kép, a legkisebb információ-morzsáknak is óriási jelentőségük volt, olyan apró részleteknek, amelyek felett elsiklik az ember. Picoult könyveit nagy figyelemmel kell olvasni, hiszen ez a történeteinek jellegzetessége.

A végén volt egy óriási csavar, ami számomra nagyon nem hiányzott a sztoriba, és ahogy olvastam a molyok értékeléseit, másokat is ez az egy részlet zavart. Szerintem simán kihagyhatta volna ezt Jodi, bár tény és való, hogy ez volt a történet csattanója, a nagy finálé. Én mégis megmaradnék annál a Picoultnál, aki a szemmel látható realitás talaján mozog. Na de sebaj, olvastam már ennél furcsább dolgot is.

Összességében habár nem a legjobb Picoult könyv, mégsem tudom azt mondani rá, hogy rossz, vagy hogy nem élveztem, mert Jodi változatlanul kedvenc, még mindig imádom.

http://mostjo.blogspot.hu/2014/12/jodi-picoult-talalj-r…

>!
Vhrai P
Jodi Picoult: Találj rám!

Nem ismertem az írónő könyveit, azt hittem ez is a szokásos szirupos, nyálas valami lesz….Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. A végkifejletet megpróbáltam találgatni, de erre nem gondoltam volna. (Pedig utólag kézenfekvő a dolog.) Annyi biztos, hogy nem ez az utolsó könyvem Jodi Picoult-tól.

>!
BoneB
Jodi Picoult: Találj rám!

Ezt a könyvet most nem éreztem Picoult-osnak, nem volt benne semmi olyan helyzet, amitől azt mondtam volna, hogy igen ez az ő könyve. Oké, az elefántok kihalása, állatkertbe, cirkuszba zárása egy valódi probléma, de pont az elefántos része annyira nem érdekelt. Ott néha unatkoztam is. A gyomozás, kutatás része izgalmas volt. Hát a végén a csavar pedig földhöz vágott rendesen na ez Picoult-os volt. Virgilt nagyon bírtam, mikor már kijózanodott. :) Kár, hogy nem spoiler.


Népszerű idézetek

>!
tonks

Annyi haszna sincs, mint erkélyajtónak a tengeralattjárón.

165. oldal

2 hozzászólás
>!
mrsp

A gyűlölködőkkel foglalkozni olyan, mint mosogatni a Titanicon. Mi értelme?

57. oldal, Serenity

Kapcsolódó szócikkek: Titanic
>!
robinson P

Egyedül dolgozom, hacsak nem számítom állandó társamat, Jack Danielst.

87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: whisky
>!
mrsp

Ha valaki egyszer faképnél hagyja az embert, mindig várja, mikor történik meg újra, míg végül már nem is közeledik senkihez, nehogy idővel fontossá váljon számára. Így észrevétlenül elveszíthet bárkit.

23. oldal, Jenna

>!
mrsp 

A világ tele van olyan emberekkel, akiket senki más nem lát.

50. oldal, Serenity

>!
bmgrapes I

(…) a gyász olyan, mint egy ronda kanapé, amitől nem tudsz megszabadulni. Körbedekorálhatod, leboríthatod egy csicsás takaróval, betolhatod a szoba másik sarkába, de végül meg kell tanulnod együtt élni vele.

202. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász
5 hozzászólás
>!
mrsp

Egyszerűen nem létezik jobb édesanya, mint egy elefánt. Talán ha mi, emberek is két évig lennénk várandósak, a befektetett idő minket is jobb anyává tenne. Egy elefántborjú nem tud hibázni. Lehet rosszcsont, kilophatja az ételt az anyja szájából, mozoghat túl lassan vagy beragadhat az iszapba, az anya a végtelenségig elnéző vele. Az utód az elefánt legbecsesebb kincse.

218. oldal, Alice

Kapcsolódó szócikkek: anya · elefánt
>!
Maria_Petrovszki

A történet tanulsága az, hogy bár néha veszettül igyekszünk megváltani a világot, ezzel csak annyira megyünk, mintha szitával próbálnánk megfogni a szökőárat. A történet tanulsága az, hogy bármennyire próbáljuk, és bármennyire akarjuk, nem minden történet ér boldog véget.

14. oldal

>!
mrsp

– Hé, bébi – szólít le egy fickó. – Meghívhatlak egy italra?
Tizenhárom vagyok – felelem.
– Én meg Raoul.

390. oldal, Jenna

Kapcsolódó szócikkek: Jenna Metcalf
>!
Sisyll

Nincs idegesítőbb, mint olyan jelet kapni, amiről nem tudjuk mire utal.

163. oldal Serenity

Kapcsolódó szócikkek: Serenity Jones

Hasonló könyvek címkék alapján

Theresa Caputo: Élet az élet után
Curtis Sittenfeld: Sisterland – Ikerország
Lisa Jane Smith: Sötét szövetség
Lee Goldberg: Mr. Monk Hawaiiban
James Van Praagh: Befejezetlen ügy
Deres Kornélia: Képkalapács
Elisa Medhus: Fiam és a túlvilág
James Van Praagh: Menny és Föld
Stephen Paul Thomas: A fekete mágia szívében
Jane Roberts: Az „ismeretlen” valóság 1.