Szívverés 140 csillagozás

Jodi Picoult: Szívverés

Mit ​kell egy nőnek magától értetődően feláldoznia gyermekeiért, családjáért? Mi az, amit még szülőként sem adhat fel? Megilleti a nőt az emberi méltóság joga akkor is, ha a méltóság fenntartásának a hűtlenség az ára? Mit tehet egy anya, ha csak két rossz lehetőség közül választhat?
Paige O'Toole-nak csak homályos emlékei vannak az édesanyjáról, aki akkor hagyta el őt, amikor Paige ötéves volt. Most, amikor művészi álmaiért és orvos szerelméért Chicagóba költözik, elhagyja apját, ám házasságkötése után anyjáról még halványan élő emlékei kétséget ébresztenek benne, hogy ő maga alkalmas lesz-e az anyaságra. Rájön, hogy ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel vállalhasson gyermeket, előbb fel kell kutatnia az édesanyját, és meg kell értenie, miért hagyta el őt.

A The New York Times könyves sikerlistáját másfél évtizede uraló Jodi Picoult legemblematikusabb írói eszköze a morális pánik ábrázolása. Szereplőit olyan krízishelyzetekben ismerjük meg, amelyekben nemcsak az ő… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1993

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632938462 · Fordította: Goitein Veronika
>!
Athenaeum, Budapest, 2019
480 oldal · ISBN: 9789632939186 · Fordította: Goitein Veronika

Enciklopédia 5


Kedvencelte 3

Most olvassa 14

Várólistára tette 98

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Jodi Picoult: Szívverés

„…jobb átugrani a zűrös múltat. Ha nem hátrafelé nézünk, nem botlunk meg olyan könnyen.”

Jodi Picoult már korai, ám hazánkban csak nemrég megjelent regényében is egy nagyon fontos társadalmi kérdést boncolgat, sőt témaválasztásában szerintem a Szívverés az eddig megjelent legbátrabb írása. Ugyanis az anyaságról és a nők helyzetéről egy olyan megközelítésben ír, amelyet alig mer kimondani valaki, nemhogy leírni. A túlidealizált családanya szerep ezúttal kíméletlen, brutális őszinteséggel elevenedik meg a lapokon. A főszereplő, Paige a mostanság sokat hangoztatott örökölt sors megtestesítője, akinek családi minta hiányában kell szembenéznie saját anyaságával. Vajon megismétli édesanyja döntését, vagy képes lesz felülírni a múltat? Hogyan határozza meg önmagát, amikor egy csapdába esett vadnak érzi magát sírós újszülöttje és karrierista orvosférje mellett, teljesen alárendelve magát nekik? Nem könnyű válaszokat adnia, hiszen a szülés utáni depresszió, a segítség nélküli, napi 24 órás csecsemőellátás, a beszűkült élet, a ki nem bontakozható tehetség és a múlt titkai nehezítik a tisztánlátást. Az írónőtől megszokott bírósági tárgyalás ezúttal elmarad, a szereplőknek saját bírájukként kell szembenézniük önmagukkal, legnagyobb félelmeikkel. A Szívverés egy brutálisan nehéz, mégis olvasmányos könyv, amely olyan érzékenyen mutatja be a nők kiszolgáltatott helyzetét, ahogy azt eddig kevesen tették meg.

11 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Jodi Picoult: Szívverés

Már éppen azt akartam írni, hogy nem értem, mi történhetett Jodival, ugyanis egy kicsit más ez a könyv, mint amit megszoktam tőle, amikor észrevettem, hogy ezt bizony nem most írta, hanem 1993-ban. Ha jól tudom, akkor ez a második regénye. Így már megbocsátom neki azokat a kifogásaimat, amelyek olvasás közben felmerültek bennem.
Az a véleményem, hogy Jodi már ebben a könyvében is igazán érzékeny témát feszeget, a nők, az anyák leterheltségét, és ebből fakadó szabadságvágyát. Mennyire lehetnek önmaguk a nők egy olyan kapcsolatban, ahol a férfi nem veszi észre a feleség magányosságát, depresszióját? Ahol a saját karrierje fontosabb, mint a kettőjük kapcsolata, vagy akár újszülött gyermeke.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2019/05/jodi-picoult-sziv…

bokrichard>!
Jodi Picoult: Szívverés

Jodi Picoult kezdeti könyveinek egyike, jól látszik nem csak a dátumon keresztül. A téma nagyon érdekes, és egyedi. Kevés könyvben mutatkozik meg ilyen szembeötlően a szülőség, mint fogalom. A fő irány az anyaság kérdése elvileg, de indirekten a másik szülő szerepét is bemutatja, igaz elég egyoldalúan. Ami Jodira jellemző, hogy a könyvei komolyságuk ellenére olvasmányosak, itt ugyanannyira igaz. Viszont koraiságra utalva itt még nem elég karakteresek a szereplők. Az anyaság nagyon nehéz dolog, könnyűnek látszik, de nem az. A menekülés vágyunk evolúciós alapú, de a fejlettebb utóagyi részünk másra sugall minket. Paige-nél más a helyzet, de sok szempontból. Nem lehet elítélni szerintem, sőt, én sajnáltam is, megértettem a bajait. Nicholas nem volt szimpatikus (pedig orvos, és én is), Ez a könyv nem annyira karikírozza ki a problémákat, nekem kissé mattabbnak hat az összkép, mint más könyveinél, de a lényeg itt is átjön, mint minden könyvénél. Megéri elolvasni, nem csak leendő szülőknek.

BarbyMalik0112 P>!
Jodi Picoult: Szívverés

Nagyon szeretem Jodi Picoult történeteit, mindig olyan történetet tár az olvasói elé, amiben problémák jelennek meg, méghozzá olyanok, amelyek aktualitásukat nem vesztették el. Ezennel az anyaság nehézségeit és döntéseit, jókat és rosszakat egyaránt megszólaltat az írónő, hiszen mindennek van fényesebb és árnyoldala is.

Ismét elgondolkodtatott az írónő, ahogyan eddig is tette. Feltettem magamnak a kérdést: Én milyen szülővé akarok válni?

Ugyanakkor bármennyire is élveztem a történetet, feltűntek hibák, amelyek lehet abból adódnak, hogy Jodinak első regényei közül való a Szívverés. Hiányoltam a karakterek kidolgozottságát, a történet rendezettségét, és úgy éreztem, az utolsó oldalakon számos újabb kérdést felvetett számos kérdés lényegében a mű tetőpontja. Zavart, hogy nem varrta el rendesen a szálakat, és ezzel nyitva hagyta magát a cselekményt.

A Szívverést azoknak ajánlanám, akik az írónő minden regényeire kíváncsiak, akiket érdekel, hogyan fejlődött a könyvei során, valamint azoknak, akik kíváncsiak egy nyílt és őszinte történetre a családról, házasságról, és arra: mégis mi történik a happy end után?

Bővebben a blogomon » https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2019/06/jodi-picou…

Paulinusz_Tünde P>!
Jodi Picoult: Szívverés

Bevallom az elején azt gondoltam, hogy egy nagyon langymeleg családi történetet olvasok, de ahogy haladtam előre, úgy változott a véleményem.
Csodásan megfogalmazott regényt kapunk, ezer meg egy kérdéssel. Hegyként tornyosul előttünk a család, mint fogalom, és a legborzasztóbb ebben, hogy a világon millió ilyen család van. Megrepedt, elhasadt, számosszor összeragasztott, majd az első koccanásra széteső apa, anya, gyerek(ek).
A családi traumák, a szüleinktől kapott genetikailag kódolt viselkedésmintáink, és az általuk belénk ültetett félelmek, frusztrációk, és abnormális értékrendek mélyen belénk ivódnak, akár több generáción keresztül tönkre tudják tenni az életünket. Árokmély traumák és fájdalmak merevednek belénk, kételyeink kullancsként csüngenek rajtunk. Itt megemlíteném Picoult éleslátását a vallással kapcsolatban, mert zseniálisan fűzi bele a mondandójába.

Rengeteg fájdalom és keserűség van ebben a könyvben, de első olvasatra banálisan hangzik mind, engem is megtévesztett, aztán szépen elkezdtük kibontani egymást, és rácsodálkaztam pár dologra a saját életemből. Nem egyszerű és nem szép, amikor az ember ezekben a könyvekben meglátja önmagát vagy a családja egy részét. Van, hogy nehezen azonosulunk egy-egy szereplővel, de itt nem volt nehéz dolgom.

Paige egy olyan kislány, akit elhagyott az édesanyja, és ez rányomja a bélyeget az egész életére. El is menekül előle, de persze cipeli ezt magával mindenhova, túl nő az árnyékán. Sajnáltam Paiget. Nem lehet elszökni a szüleink árnyéka elől, nem tudjuk megváltani önmagunkat. A szorongás addig sanyargat minket, míg már fogalmunk sincs, hogy a döntéseinkkel mit teszünk. Elbizonytalanodunk, az önértékelésünk a nulla alá esik, és kétségbeesetten szeretnénk megtudni, hogy kik is vagyunk valójában.
Külön tetszett a könyvben, hogy nem egyoldalról mutatja be az „elrontott” életet Picoult, hanem rögtön két ékes példáját is megkapjuk.
Nos, nem tudom mennyit kell feladnunk önmagunkból az életünk során, de megtippelem, hogy többször is többet. Az örök kétségeink ellenére mégis megpróbálunk helytállni mindenkor, és mindenhol. Nem tudjuk más, hogy csinálja, csak érezzük esetleg, hogy ez most megy vagy nagyon nem megy.
Pro és kontra érvek feleselnek a könyvben, ami frissítő, ugyanakkor bennünk van a remény, hogy főszereplőink lassan kiérnek a fényre, megmelengeti őket a nap, felolvadnak, és talán sok mindent meg is értenek. Rájöttem, hogy Jodi írásait ezért szeretem, mert bármikor képes elhitetni velem azt, hogy ezek a dolgok, bármennyire is félelmetesek, az életünk részei.

Sztike74>!
Jodi Picoult: Szívverés

Tavaly olvastam először az írónőtől, ez volt a második könyvem tőle.
Több nehéz témát is érint ebben a regényében, úgy mint: abortusz, szülés utáni depresszió, vagy hogy egy édesanya elhagyja a családját. Paige életén végigkövethetjük nemcsak az okozatokat, de az okok nagyon mély lélektani hatásait is. Szinte fáj, ahogy a szülés utáni elszeparáltságot, s a kisbaba születése utáni boldogság helyett a mérhetetlen elkeseredettséget és magányosságot bemutatja. Az eltávolodás után szintén nagyon érzékletes a befejezés.

„Mégis mi történik pontosan úgy, ahogy azt az ember eltervezi? Az életet nem lehet előre eltervezni. Az életet élni kell.”

katie_nagy>!
Jodi Picoult: Szívverés

Én nem tudom mi van velem és a Jodie Picoult könyvekkel újabban, de mostanában nagyon félre nyúlok velük.
A Szívverés Paige és Nicholas kapcsolatát mutatja be: miként szeret egymásba egy független, önmagát kereső, hibát hibára halmozó fiatal lány és egy céltudatos, arisztokrata orvostanhallgató. Bemutatja milyen akadályokat kell leküzdenie egy kezdő anyukának, aki maga sem biztos abban, hogy alkalmas, vagy készen áll-e egy ilyen feladatra.
A könyv jó lehetne, de tele van felesleges részletekkel, spoiler a befejezés pedig borzasztó.
Még nem adom fel, továbbra is rajongok az írónőért, de na. Volt már ennél jobb is.

2 hozzászólás
Zoe27>!
Jodi Picoult: Szívverés

Picoult mint mindig most is összezavart teljesen. Mindig amikor azt hiszem, hogy egy kérdésben fekete – fehér döntést tudok hozni, mire jön Ő egy remekül megírt történettel és elkezdek kételkedni magamban, de hogy szebben hangozzon új oldalamat ismerem meg.
Az regény elején eldöntöttem, hogy elítélem az anyát, de ahogy olvastam nem tudtam rá haragudni, mert megértettem és együtt éreztem vele, ahogy az apával is.
Ilyenkor jövök rá arra, hogy valóban minden okkal történik, hogy mindenkinek megvan a saját története a döntései mögött.

Emília5>!
Jodi Picoult: Szívverés

Idáig az összes magyarul megjelent könyvét elolvastam Jodi Picoultnak. Tetszett ez is, bár nem a kedvenceim közé tartozik, kicsit hiányoltam belőle azt a megszokott erősebb lendületet, aztán erre meg is kaptam a magyarázatot, ez még az első könyvei közül való. A szokásos érzékeny, fontos témák felvetésébe ez a könyv is beleillik. A csűrcsavar a végéről hiányzik, de így is kerek a történet. Azért várok már egy olyan erőteljesebb könyvet tőle, mint a Vezeklés vagy a Találj rám! vagy a Sorsfordítók, a Törékeny – ezektől nekem ez messze elmaradt.

1 hozzászólás
Lady_E>!
Jodi Picoult: Szívverés

Bár nagyon szeretem Jodi Picoult könyveit, de ez most valahogy nem fogott meg.
Elképzelhető, hogy azért, mert egyáltalán nem tudtam azonosulni sem Paige-dzsel, sem egyik másik karakterrel, de ez most nem szippantott be.
Viszont ez a könyve is nagyon szépen meg van írva, úgyhogy egyszer olvasásra még így is ajánlom.


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

Mégis mi történik pontosan úgy, ahogy azt az ember eltervezi? Az életet nem lehet előre eltervezni. Az életet élni kell.

117. oldal

6 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S amíg újra találkozunk,
Hordjon tenyerén az Isten.

197. oldal

7 hozzászólás
Málnika P>!

Talán neki van igaza, és jobb így, jobb átugrani a zűrös múltat. Ha nem hátrafelé nézünk, nem botlunk meg olyan könnyen.

314. oldal, II. rész: Növekedés, 1993 nyara

Bea_Könyvutca P>!

Írj egy listát mindarról, amire képes vagy!, tanácsolta. Elvileg egy ilyen lista összeállítása után az ember jobb véleménnyel lesz saját magáról és a képességeiről.

226. oldal

Kókuszka>!

Apám pedig a szemembe nézett, és azt mondta, hogy a szabadságot nem szabad elvenni attól, akinek az az élete.

252. oldal

Kókuszka>!

Istenem, micsoda különbség van egy olyan élet között, amit elvárnak, és egy olyan között, amit valóban meg akarok élni.

376. oldal

Málnika P>!

Nicholas közel három évtizedet töltött azzal, hogy kerülte a kudarcot. Időközben rájött, hogy elhalad mellette az élet.

33. oldal, I. rész: Fogantatás 1985-1993

Bea_Könyvutca P>!

Az orvosok idejekorán megtanulják, hogy a halál az élet része. A szülőknek ugyanezt nem volna szabad megtanulniuk.

462. oldal

Kókuszka>!

Az emberek lehet, hogy megbocsátanak, de felejteni soha nem tudnak.

364. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Sarah Jio: Párizs összes virága
Colleen Hoover: It Ends with Us – Velünk véget ér
Cora Reilly: A vágy hatalma
Nicholas Sparks: Hosszú utazás
Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár
Aly Martinez: A legsötétebb hajnal
Vi Keeland: Csak szex
Emma Chase: A királynő férjet keres