Nekem ez az első regényem Jodi Picoult-tól, korábban még nem futottunk össze, tehát összehasonlítással nem szolgálhatok, hogy a többi történetéhez képest mennyiben más az első young adult korosztálynak szóló könyve. Persze több szempontból is különleges ez a könyv, hiszen együtt írták a lányával, erről az előszóban részletesen be is számol Jodi. Természetesen azért nagyjából ismerem Jodi munkásságát, nagyon komoly témákról ír, ahol mindig valamilyen lélektani témát boncolgat, nos itt ilyesmire nem kell számítani, a Sorok között egy kifejezetten szórakoztató, igazi tündérmese.
Ami azonnal szembeötlik a regény kézbevételekor, az a gyönyörűséges kivitelezés. Yvonne Gilbert nevét egy életre megjegyeztem, annyira megtetszettek az illusztrációi. Részletesen kidolgozottak a meséhez tartozó rajzok, hosszan lehet bennük gyönyörködni. A másik illusztrátorról is essék szó, Scott M. Fisher készítette a könyvben felbukkanó árnyrajzokat, szintén remekül kiegészítve a szöveget.
A szerzőpáros remekül teljesített, élvezetes, sodró lendületű történetet alkottak, amit nem könnyen hagy félbe az olvasó. Végig feszültségben tartottak, vajon milyen módon sikerül megoldani a herceg „kiszabadítását”.
Ami engem azonnal megfogott Delila karakterében, az a mesék iránti vonzalma. Én még élénken emlékszem a gyerekkori meséimre, pontosan azért, amit Delila is előszeretettel alkalmaz, egy-egy kedvenc mesét a végtelenségig újraolvassa. Igenis van olyan történet, amit nem lehet megunni, és újraolvasva mindig fel lehet fedezni olyan részletet, ami felett korábban elsiklottál. Az sem hátrány, ha olyan szereplőkkel találkozol a mesékben, akiket nagyon is el tudnál képzelni a valóságban is. Delila pont erről ábrándozik az olvasás során, nagyon tetszik neki Oliver herceg, aki hősies és bátor, megmenti a szerelmét és boldogan élnek, amíg … Egy újraolvasás alkalmával rájön, hogy kapcsolatba tud lépni Oliverrel, méghozzá egy bizonyos oldal olvasásánál, ahol Oliver egyedül szerepel. Ha más is a színen van, akkor a mese zajlik a maga útján. De azon a bizonyos 43. oldalon Oliver a segítségét kéri. Szeretne kiszabadulni a könyvből, mert meg akarja ismerni a kinti világot, és persze Delilát. Természetesen a lány tisztában van vele, hogy erről senkivel sem beszélhet, mert hibbanttá nyilvánítják. Anyjának egyébként is az a véleménye, hogy túlságosan ragaszkodik a könyvhöz, és pszichológusra van szüksége.
A regény felépítése nagyon ötletes, váltott szemszögben olvashatjuk Delila és Oliver nézőpontjait, de a könyvbéli meséből is több részlet szerepel a regényben, teljes képet alkotva ezzel a herceg világáról.
Ha már itt tartunk, nagyon szerettem ezeket a részeket olvasni, amikor becsukódik a könyv, és a mesebéli szereplőknek nem a szerepüket kell játszaniuk, hanem élhetik a saját életüket, „civilben” beszélgetnek egymással, vagy épp a hobbijukkal foglalkoznak. Így sokat megtudhattam róluk, a főgonosz valójában inkább kedves és segítőkész, a kutyus egy átváltoztatott péklegény, és így tovább.
Az a különleges ebben a történetben, hogy abszolút kortalan. Ugyanolyan lelkesedéssel olvashatja egy kiskamasz, egy nagyobbacska középiskolás vagy éppen a felnőtt korosztály. Nekem nagyon tetszett a történet, mindenképp a beszerzendő könyvek közé tartozik, olyan, amit a család minden tagja elővesz és szívesen olvassa.