Ítélet 87% 275 csillagozás

Jodi Picoult ezt a könyvet 2001-ben írta, bő másfél évtized múlva került nekünk, magyar olvasóknak a kezünkbe, ennek ellenére, témáját tekintve, aktuálisabb nem is lehetne. Mondhatnám azt is, hogy ismét egy darázsfészekbe nyúlt Jodi, egy olyan darázsfészekbe, amely már tíz és húsz évvel ezelőtt is jelen volt és ma sincs ez másképp.

Salem Falls egy olyan hely, ahol sötét titkok lappanganak, hazugságok és titkok, amelyek megülik az ember lelkét. Amelyek egyik pillanatban túlnőnek önmagukon és másik pillanatban már visszafordíthatlan a helyzet. Ilyenkor jön a Jodinál már megszokott bírósági tárgyalás, ami mégsem egyforma sosem.

A kitaszítottság, a megbélyegzés mélységeit mutatja meg ez a könyv, a szerelem és bizalom erejét, és miközben végig bizonytalanságban tart. A végén, az utolsó mondatoknál azt veszed észre, hogy nem veszel levegőt, mert a legutolsó sorával is fejbevág ez a történet.

Bővebben: https://konyvutca.blogspot.com/2018/06/jodi-picoult-ite…

„Azért csinálta, mert tudta, milyen érzés gödörbe kerülni, és hogy olyankor mekkora szükség van valakire, aki segít kimászni belőle. Azért csinálta, mert tudta, hogy a telefonok, e-mailek és faxok világában is lehet valaki végtelenül magányos.”

A tizedik körhöz hasonlóan az Ítéletet sem sikerült rögtön megkedvelnem, nem értettem, hogy áll majd össze a rengeteg szereplő, illetve a boszorkány vonal sem áll hozzám közel. Azonban, ahogy egyre jobban bontakozott ki a történet, és megismertem a szereplőket, majd beindult az izgalmas bírósági per, azon kaptam magam, hogy az írónőnek ez a könyve is alaposan elvarázsolt. A nemi erőszak a regény kulcstémája, amely ezúttal is több szempontból kerül bemutatásra. Emellett megjelenik a börtönök világa, a wicca vallás követése, egy kis közösség erőviszonyai, a sorsdöntő előítélet, hosszú gyászfolyamatok, a bosszú keserűsége, a szeretet ereje és a bizalom kérdése is. Addie és Jack sebzett karaktereit igazán könnyű volt megszeretni, azonban Gillian viselkedése teljesen érthetetlen volt számomra. Megszoktam, hogy Jodi Picoult regényeiben minden szereplő motivációja érthető és logikusan levezethető, így Gillyvel egyáltalán nem tudtam mit kezdeni. Az utolsó mondatok azonban mindenre magyarázatot adtak, én pedig ismét egy páratlan olvasmánnyal lettem gazdagabb.

Jodi Picoult megint elvarázsolt.
Azt viszont nem értem ,hogy miért nem olvastam el eddig, hiszen itt várakozott a polcomon.
Az amerikai kisvárosba egy idegen érkezik , nincs hol lakjon, nincsen állása, pénze , csomagja. Persze, mi tudjuk, hogy a börtönből jött.
Nem beszél róla senkinek, bizalom kérdése, hogy sikerül-e beilleszkednie.
Középiskolai tanár volt, most egy presszóban mosogat.
Közben kiderül , de csak számunkra, hogy nem követett el semmit.
Itt a városban egy tinilányokból álló csapatnak pont az ideális célpont, újabb el nem követett erőszakkal vádolják.
A lányok szülei befolyásos emberek , a kirendelt ügyvédje is olyan tessék-lássák módon áll az ügyhöz.
A bírósági tárgyalás sem ígér semmi jót Jack számára.
Lesz-e valaki, aki megmenti?
Rendkívül izgalmas könyv, benne éltem.
Ha a cselekménye nem kötött volna le, akkor találtam benne jópár olyan mondatot amiért mindenképpen érdemes volt olvasni, annyira szépen volt megírva.
Nekem nagyon tetszett.

Tanulságos, megdöbbentő és valós. Elgondolkodtat magáról az ítéletről, az emberek elítéléséről. Kell pár nap, hogy átgondolva értelmes mondatba tudjam fogalmazni gondolataimat. Jelenleg csak ülök…és legszívesebben kitörölném a könyv történetét, hogy újra belevágjak. Mindenkinek el kellene olvasnia Jodi könyveit, hiszen ez a nő csak olyan témához tud nyúlni, amivel a világ összes szőnyeg alá söpört dolgait felszínre dobja, óriási porfelhőt képezve.

Drága könyvmoly, kérlek olvasd el ezt a könyvet, mert muszáj! Ha olvastál Joditól azért, ha nem olvastál tőle, akkor meg azért!

Nemi erőszak, hamis vádak, molesztálás, bántalmazás, boszorkányság, átok. Ezek mind egy könyvbe tömörítve, talán soknak hangzik, mégis Jodi olyan egyszerűséggel tálalja elénk, mintha csak a reggeli limonádénk lenne egy verőfényes tavaszi napon. Csak mikor a végére érsz a könyvnek és onnan tekintesz vissza, akkor jön az az érzés, hogy „Te jó ég!”.
Szóval egy újabb rabul ejtő, tökéletes regény a kikapcsolódáshoz, és hogy leszállítson minket a mindennapok kényelméből, hogy „hahó, ideje, hogy észrevedd, mi folyik a világban körülötted”.
Én imádtam. Mindenkinek szívvel ajánlom.
Továbbiak: https://zsuolvas.blogspot.com/2019/01/jodi-picoult-itelet.html

Nemi erőszak az összes címke közül ez jellemzi a legjobban a könyvet. Nagyon nyomasztó téma, nagyon nyomasztó történet. A végétől paff vagyok. (Bár a DNS vizsgálatnál elkezdtem erre gyanakodni) Örültem, hogy elvarrt minden szálat maga után az írónő.
Mindig felháborodással tölt el, ha nemi erőszakkal kapcsolatos dologról hallok, és a bűnös kevesebbel ússza meg, mint a tisztitótűz, kasztrálás, örökké tartó fajtalankodás a cellatársak részéről, szóval minden esetben elégedetlen vagyok. De mi van akkor, ha a vádlott ártatlannak vallja magát, mi van akkor, ha tényleg nem követett el semmit? Eddig ebbe bele se gondoltam, soha nem gondoltam bele, hogy hány elítélt lézeng ártatlanul úgy, hogy semmit sem követett el, és, hogy hány veszélyes, erőszaktevővel smúzolok a kenyér sorba, vagy a szupermarketben zöldség vásárlás közben.
Előítéletes voltam ez idáig, úgy gondoltam, hogy egy prostituáltat nem lehet megerőszakolni, és, hogy a börtönben csak és kizárólag bűnözők csücsülnek. Ez a könyv egy pofon volt, hogy az élet nem csak fekete és fehér, nem csak jó és rossz van, nem csak igazság és hamisság létezik. Meg értettem egy életre, hogy Addig mindenki ártatlan, míg be nem bizonyosodik a bűnössége.
A világ egy veszélyes hely, mindegy, hogy Amerikában, Ukrajnában, Jemenbe, vagy Skandináviában élsz, mindenütt veszély leselkedik az emberre, de az is előfordulhat, hogy minket magunkat tekintenek a veszély forrásának. Tanulság: ne ítélj első pletykára, mert ítélkezhetnek ám feletted is könyörtelenül.

„Minden hazugsághoz két ember kell – valaki kitalál egy tetszetős mesét, a másik meg van olyan ostoba, hogy elhiggye”
Az írónő megint nehéz témát boncolgat. Van-e kiút a megbélyegzésből, lehet-e új életet kezdeni, ha már valakire rásütötték a kiskorú terhére elkövetett szexuális visszaélés vádját. Játszhatunk-e a másik ember életével saját érdekeink érdekében, meddig mehetünk el? Feszült, drámai történet, miközben a hazugság és igazság között vergődünk. Megismerjük a börtönéletet, a mágiával, boszorkánysággal játszadozó lánybandát, a hallucinogén okozta módosult tudatállapotot, a karakterek jelenét és múltját. Az érzelmek széles skáláját vonultatja fel. Jól felépített, elgondolkodtató történet.

Hihetetlenül izgalmas történt volt számomra.
Olvasás közben több érzés is kavarodott bennem! Dühös, voltam, a lányokra, Addie iránt együttérzést, megértést, sajnálatot éreztem! Jack pedig… Végig izgultam, hogy derüljön már ki, jöjjön már a vége, és nem azért, mert untam, egy percét sem lehet unni a történetnek!
Picoult könyvei, nem tartoznak a kedvenceim közé, több kötete is hagyott bennem űrt maga után, de ezzel a könyvel megvett, az biztos! Kedvenc lett! Számomra a kedvenc fogalma, az, amikor egy könyvet bármikor újra olvasnék! Ezt a könyvet, akár azonnal is!

Elég sokáig tartott mire rászántam magamat, hogy elolvassam ezt a könyvet.
@Mariann és @Sornyul biztatására kezdtem bele. Féltem azoktól a címkétől amelyeket soha nem olvasok. off Hálásan köszönöm Nekik, mert nem bántam meg, hogy elolvastam. Maga a történet fantasztikus volt, de volt egy kis gondom vele.
Jól indult, de rövid időn belül azt sem tudtam hol vagyok. Zavaros volt minden. A sok szereplő, egyik történet úgy ment át a másikba, hogy csak néztem: most hol tartok, mit olvasok? Volt amikor néhány mondatot visszaolvastam. Aztán lassan kialakult, de még később is csak úgy a semmiből beugrott egy- egy rész ami múlthoz köthető, de ezek olyan se eleje, se vége részek voltak. Megértettem én, de nekem fura volt. Egyértelműen nem tetszett a könyv felépítése. Igaz, hogy ez volt az első könyvem Jodi Picoulttól, de úgy gondolom az írónőnek van egy stílusa, amit nekem nem igazán jön be. Meg próbálok még olvasni tőle, majd akkor eldől, hogyan tovább.

Valahol a felénél jártam még csak, amikor eldöntöttem, hogy mindegy, meddig kell a könyv kedvéért fennmaradnom, mert egyszerűen ki kell olvasnom. Jodi Picoult a kevés kedvenc íróm egyike, de még így is meglepett, mennyire magával sodort a történet szinte az első oldaltól és nem eresztett el egy pillanatra sem. Van Picoultnak jobb, nagyobb dilemmákba, gondolatokba taszító regénye, itt viszont a karakterek vittek mindent, érdekesek voltak és lehetett elemezni a közöttük levő kapcsolatokat. (Mindenek ellenére szimpatizáltam Jack-kel, az anyján nagyon kiakadtam…) A befejezés azért nagyon gyorsan eljött, vártam volna még valamit, de attól még igazi Picoult befejezés.

u.i.: szépnek tartom a borítót, de nem illik a könyvhöz, túl rózsaszín.
u.i.2.: nemrég olvastam/néztem az Éles tárgyakat, gyakran eszembe jutott olvasás közben, vannak párhuzamok.