Ítélet 88 csillagozás

Jodi Picoult: Ítélet

Jóképű idegen érkezik az álmos New England-i kisvárosba, Salem Fallsba, remélve, hogy mindent tiszta lappal kezdhet. Az egykori előkészítős leányiskolai tanárt a múltban súlyos vádak érték, amelyek megpecsételték jövőjét. Aztán egyszer csak egy nyugalmas kisvárosban találja magát, amelynek a kocsmájában mosogat, Addie Peabody irányítása alatt. Ám Salem Fallsban egy tinilányokból álló csapat tagjai sötét titkokat rejtegetnek – és Jack kiváló célpontnak tűnik, hogy megvádolják őt.
A modern boszorkányperek világában Jacknek újra bizonyítania kell az ártatlanságát egy egész város előtt, amely válaszokat vár.
Vajon bízhatunk-e az igazságszolgáltatásban? És a nő, akit mindennél jobban szeret, vajon mindezek fényében megbízik-e még benne?

Eredeti mű: Jodi Picoult: Salem Falls

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
496 oldal · ISBN: 9789632938059 · Fordította: Babits Péter
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
496 oldal · ISBN: 9789632937571 · Fordította: Babits Péter

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Jordan McAfee · ügyvéd · Charlie Saxton


Kedvencelte 3

Most olvassa 18

Várólistára tette 96

Kívánságlistára tette 86

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Jodi Picoult: Ítélet

Jodi Picoult ezt a könyvet 2001-ben írta, bő másfél évtized múlva került nekünk, magyar olvasóknak a kezünkbe, ennek ellenére, témáját tekintve, aktuálisabb nem is lehetne. Mondhatnám azt is, hogy ismét egy darázsfészekbe nyúlt Jodi, egy olyan darázsfészekbe, amely már tíz és húsz évvel ezelőtt is jelen volt és ma sincs ez másképp.

Salem Falls egy olyan hely, ahol sötét titkok lappanganak, hazugságok és titkok, amelyek megülik az ember lelkét. Amelyek egyik pillanatban túlnőnek önmagukon és másik pillanatban már visszafordíthatlan a helyzet. Ilyenkor jön a Jodinál már megszokott bírósági tárgyalás, ami mégsem egyforma sosem.

A kitaszítottság, a megbélyegzés mélységeit mutatja meg ez a könyv, a szerelem és bizalom erejét, és miközben végig bizonytalanságban tart. A végén, az utolsó mondatoknál azt veszed észre, hogy nem veszel levegőt, mert a legutolsó sorával is fejbevág ez a történet.

Bővebben: https://konyvutca.blogspot.com/2018/06/jodi-picoult-ite…

>!
BreeS 
Jodi Picoult: Ítélet

Tanulságos, megdöbbentő és valós. Elgondolkodtat magáról az ítéletről, az emberek elítéléséről. Kell pár nap, hogy átgondolva értelmes mondatba tudjam fogalmazni gondolataimat. Jelenleg csak ülök…és legszívesebben kitörölném a könyv történetét, hogy újra belevágjak. Mindenkinek el kellene olvasnia Jodi könyveit, hiszen ez a nő csak olyan témához tud nyúlni, amivel a világ összes szőnyeg alá söpört dolgait felszínre dobja, óriási porfelhőt képezve.

Drága könyvmoly, kérlek olvasd el ezt a könyvet, mert muszáj! Ha olvastál Joditól azért, ha nem olvastál tőle, akkor meg azért!

3 hozzászólás
>!
tonks
Jodi Picoult: Ítélet

Valahol a felénél jártam még csak, amikor eldöntöttem, hogy mindegy, meddig kell a könyv kedvéért fennmaradnom, mert egyszerűen ki kell olvasnom. Jodi Picoult a kevés kedvenc íróm egyike, de még így is meglepett, mennyire magával sodort a történet szinte az első oldaltól és nem eresztett el egy pillanatra sem. Van Picoultnak jobb, nagyobb dilemmákba, gondolatokba taszító regénye, itt viszont a karakterek vittek mindent, érdekesek voltak és lehetett elemezni a közöttük levő kapcsolatokat. (Mindenek ellenére szimpatizáltam Jack-kel, az anyján nagyon kiakadtam…) A befejezés azért nagyon gyorsan eljött, vártam volna még valamit, de attól még igazi Picoult befejezés.

u.i.: szépnek tartom a borítót, de nem illik a könyvhöz, túl rózsaszín.
u.i.2.: nemrég olvastam/néztem az Éles tárgyakat, gyakran eszembe jutott olvasás közben, vannak párhuzamok.

>!
Lomax
Jodi Picoult: Ítélet

Ez a regény érdekes élmény volt számomra, több okból kifolyólag is.
Megszoktam, hogy Jodi regényei általában mindig letehetetlenek és rendkívül feszültek, itt viszont más volt a helyzet. Ha fel kellene osztanom a könyvet-és felfogom, mert csak így tudom elmagyarázni- akkor három részre tenném. Beszélünk itt a regény első feléről, ami új, és érdekes. Aztán beszélünk a könyv utolsó feléről, ami izgalmas és gyors. És legvégül beszélünk a könyv második feléről, ami… unalmas, lassú, egy helyben álló.
Az írónő akkor még nagyon új volt ebben az írásidban, amikor ezt a könyvet írta, és sajnos ez meg is látszik rajta. Észrevettem, hogy itt nem tudja olyan hatásosan adagolni az információkat, nem tudja olyan ügyesen észrevétlenül oda nyomni a tudnivalókat. Nem olyan kifinomult és ravasz.
S a legmegdöbbentőbb számomra, amit nem szoktam meg tőle, hogy nem derül ki a végén sok minden. A fő téma igen, de a kis megmagyarázatlan dolog, amíg végig vonultak a regényben, azokra így se kapunk semmilyen választ. Ettől függetlenül a könyv nem volt rossz, élveztem és érdekelt, a téma igen erős és aktuális, de azért itt van az a kis de.

A könyv rengeteg mindenről szól, kezdve az igazságtalanságtól a hazugságig, a titkokig, a manipuláción át a szerelemig. Van nekünk egy emberünk, aki 8 hónap börtönben ült, mert elítéltél kiskorú szexuális zaklatásáért. Nemi erőszakért. Amikor Jack kijön a börtönből, új életet akar kezdeni, csendesen meghúzódva. Talál egy kisvárost, ahol relatív jól kezd alakulni a sorsa, de aztán a kisvárosban megtudják ki is ő és elszabadul a pokol. Olyannyira, hogy egy újabb lány megvádolja nemi erőszakért.

Vajon Jack bűnős? Bűnős volt a múltban is?

A történet maga, mint már mondtam, ma is aktuális, tíz évvel ezelőtt is aktuális volt, és tíz évvel később is aktuális lesz. Érdekes bemutatása és keverése az erkölcsnek, a jó és rossz harcának, a jogi útvesztőknek. Rengeteg olyan információt tartalmazott, amivel megtudhatta az olvasó, hogy ilyen esetben mik az erőarányok, mik a kiinduló pontok.

A szereplők árnyaltak és szerethetők, megint megkaptuk a rendőr-ügyvéd-gyanúsított-civil kombót. Amit imádok, itt mégis kicsit más volt, mint eddig.

Amint már kitértem rá, nem egészen olyan precízen kidolgozottak itt a dolgok, s sajnos ez a karaktereken is érződött. Nem minden szereplőről van szó, volt olyan, akit sikerült megformálni jól is, de sajnos volt olyan is, akit nagyon nem, és ami még rosszabb, ez a karakter még az egyik főszereplő is volt.

A könyv vége nagyon kiszámítható, nem kaptam választ mindenre, de azért tetszett a befejezés, bár az utolsó egy mondatot egyáltalán nem értettem, az se lett megmagyarázva, így éreztem egy kis csalódottságot és ingerültséget.

Nem volt rossz könyv, de nem is Jodi legjobb műve. Ajánlani ajánlom, de nem lesz a kedvencem.

>!
szandrabene
Jodi Picoult: Ítélet

Nemi erőszak az összes címke közül ez jellemzi a legjobban a könyvet. Nagyon nyomasztó téma, nagyon nyomasztó történet. A végétől paff vagyok. (Bár a DNS vizsgálatnál elkezdtem erre gyanakodni) Örültem, hogy elvarrt minden szálat maga után az írónő.
Mindig felháborodással tölt el, ha nemi erőszakkal kapcsolatos dologról hallok, és a bűnös kevesebbel ússza meg, mint a tisztitótűz, kasztrálás, örökké tartó fajtalankodás a cellatársak részéről, szóval minden esetben elégedetlen vagyok. De mi van akkor, ha a vádlott ártatlannak vallja magát, mi van akkor, ha tényleg nem követett el semmit? Eddig ebbe bele se gondoltam, soha nem gondoltam bele, hogy hány elítélt lézeng ártatlanul úgy, hogy semmit sem követett el, és, hogy hány veszélyes, erőszaktevővel smúzolok a kenyér sorba, vagy a szupermarketben zöldség vásárlás közben.
Előítéletes voltam ez idáig, úgy gondoltam, hogy egy prostituáltat nem lehet megerőszakolni, és, hogy a börtönben csak és kizárólag bűnözők csücsülnek. Ez a könyv egy pofon volt, hogy az élet nem csak fekete és fehér, nem csak jó és rossz van, nem csak igazság és hamisság létezik. Meg értettem egy életre, hogy Addig mindenki ártatlan, míg be nem bizonyosodik a bűnössége.
A világ egy veszélyes hely, mindegy, hogy Amerikában, Ukrajnában, Jemenbe, vagy Skandináviában élsz, mindenütt veszély leselkedik az emberre, de az is előfordulhat, hogy minket magunkat tekintenek a veszély forrásának. Tanulság: ne ítélj első pletykára, mert ítélkezhetnek ám feletted is könyörtelenül.

>!
robinson P
Jodi Picoult: Ítélet

A téma elgondolkodtató és a végére készülj fel egy nem mindennapi megoldásra…nagyon jó lett!
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/07/itelet.html

>!
bokrichard
Jodi Picoult: Ítélet

JP egyik legrégebbi, mégis legutóbb megjelent könyve olyan, mint majdnem mindegyik másik alkotása, legalábbis a téma választást tekintve: örökzöld, aktuális minden időben. Nos, ami a kidolgozottságát illeti, ott már nem feltétlenül hasonló: koraiságát nagyon jól tükrözi főként az első felében érzett csapongás, a hirtelen megnövekedett számú szereplők, és a piszkos ügyleteik, az időben való számomra kicsit kaotikus ugrálás. Emiatt, a három fő részre osztott könyv első szekcióját nagyon nehéz volt olvasnom. Kicsit úgyis éreztem magam, mint amikor az Átmeneti üresedést olvastam: nagy felhajtás, ami mögött ott van a zseni, de hogy lehet elviselni addig? Aztán a második részre kapcsolószerűen jött az olvashatóság: elindult a billogozás, a prejudikáció. A könyv sokkal többről szól, mint a nemi erőszakról vagy a szerelmi kapcsolatok hullámzásáról. Ez igazi keresztmetszete a társadalomnak. Igen brutális méreteket ölt az a fajta vádaskodás, a kiközösítés, a köpködés, és még fokozhatóak a szenvedések, amiken Jack keresztülment. A legdurvább az, ami majd minden könyvben is szokott lenni: mindez a való életben is megtörténhet. JP nem köntörfalaz, a könyv utolsó kétharmada pörgős izgalmak közepette taglózza le az olvasót,igaz, a válasz nekem kicsit evidens volt spoiler. Mindenki jól ki lett boncolva, a titkok annyian vannak, mint égen a csillag, de a végére kikerekedik a történet. Eleinte erős közepes lett volna, de a végére igen erőssé vált a könyv.

>!
White13 P
Jodi Picoult: Ítélet

Ez nagyon odavagott most. Zsenialis regeny, remekmu Joditol. Meg keresem a megfelelo szavakat. Egyszeruen olvasnotok kell ezt a konyvet!

Update :spolier nelkul nagyom nehez lenne elmondani, mitol igazan zsenialis a konyv, de aki majd olvassa, es megvitatna, irjon :)

>!
Virág_Blogger P
Jodi Picoult: Ítélet

„Azt hiszik, Jack St. Bride egy személyben hozta el Salem Fallsba a gonoszt, pedig az mindig is ott lappangott.”

Ítélet – előítélet, bírósági végszó és végül az én személyes kis ítéletem Jodi Picoult történetéről, mely egy szóban ennyi lenne: remekmű. Az írónő ismét társadalmunk mélyére nézett, s fájdalmas képet mutatott az emberi kegyetlenségről egy szexuális visszaéléssel vádolt férfi, s az ellene zsigerből fellépő New England-i kisváros lakói által. Feltételezések, vádak, bizonyítékok és cáfolatok születnek e ötszáz oldal alatt, ám Jodi Picoult sosem hagyja, hogy biztosak legyünk a dolgunkban: újabb és újabb csavarokkal változtatja a hazugság és igazság közti verseny állását, felvetve a kérdést: vajon mennyire befolyásolják ítélőképességünket a sztereotípiák? Sokat átélt, különleges karakterek, göröngyös és buktatókkal teli életutak bontakoznak ki a lapokon, miközben az írónő félelmetes lelki mélységek, abszurdnak ható misztikus elemek és kifinomult humor közt jár kötéltáncot egy igazán harmonikus, és maradandó olvasmányélményt nyújtó művet hozva létre.

Teljes értékelésem a könyvről a blogomon olvasható: http://neverletmegobyviranna.blogspot.com/2018/08/moder…

>!
wzsuzsanna P
Jodi Picoult: Ítélet

Jodi Picoult regényeivel már sok évvel ezelőtt összebarátkoztam, és kevés kivétellel azóta is igyekszem minden új könyvét elolvasni. Szeretem, hogy műfaji szempontból nem könnyen behatárolható, sablonos munkák ezek, hanem olyanok, ahol mindenből van egy kevés: egy kis dráma, egy kis romantika, egy kis krimi, mindez megfűszerezve egy kivétel nélkül egyedi és provokatív témaválasztással. Leginkább talán mégis azért szeretem, hogy mind a rendszeresen megjelenő jogi vonal (a könyveiben általában valamilyen tárgyalás köré épül a cselekmény), mind a karakterek jelleme igényes és jól felépített, ami mindig tartogat meglepetéseket is.

„Minden hazugsághoz két ember kell- valaki kitalál egy tetszetős mesét, a másik meg van olyan ostoba, hogy elhiggye.”

Talán ez az idézet a legalkalmasabb arra, hogy összefoglalja az Ítélet lényegét és központi konfliktusát. Adott egy titokzatos, megnyerő idegen, aki váratlanul bukkan fel a csendes kisvárosban, Salem Falls-ban, hogy új életet kezdjen, egy mély sebeket rejtegető, magányos és kiszolgáltatott nő, ráadásként pedig egy csapat tinédzser lány, akik nem biztos, hogy pontosan olyanok, mint amilyennek a szüleik elképzelik őket. Miután Jack próbál beilleszkedni a kis közösségbe, és múltját hátrahagyva újra boldogulni, legvadabb rémálma válik valóra, amikor olyan bűncselekmény gyanújába keveredik, amellyel már egyszer szembe kellett néznie. Valaki biztosan hazudik, de ahogy azt Jodi-nál megszokhattuk, az utolsó pillanatig nem vehetjük biztosra, hogy kicsoda, azt pedig végképp nem, hogy milyen indítékok állnak a háttérben. (…)
Ha valamilyen szempontból ki kellene emelnem ezt a regényt a többi Picoult-könyvhöz képest, akkor talán azt mondanám, hogy eddig ebben éreztem a legjobban eltaláltnak a „mindenkinek van valami takargatnivalója”-szálat. Ráadásul ezek a takargatnivalók sokszor kimondva sincsenek egyértelműen, csupán lebegtetve, amitől még inkább úgy érezzük, hogy rengeteg feszültség lappang a nyugodt és csendes felszín alatt. A közel 500 oldal végig fent tudta tartani az érdeklődésemet, szerettem volna minél előbb a végére érni, hogy megtudjam, ki felett kell ítéletet mondanom és miért. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/07/itelet.html


Népszerű idézetek

>!
wzsuzsanna P

Minden hazugsághoz két ember kell – valaki kitalál egy tetszetős mesét, a másik meg van olyan ostoba, hogy elhiggye.

323. oldal

1 hozzászólás
>!
krisztin1 P

– Most nem ügyvédi minőségemben vagyok jelen – bocsátotta előre Jordan. – Csak úgy, mint egy másik apa.
Charlie betessékelte és leültette a virágmintás kanapéra, melynek támlájára gyapjúkendőt terítettek.
– Igaz is. Elfelejtettem, hogy van egy kölyke.
– Tudom, rossz hír – vigyorodott el. – Az ügyvédek is képesek szaporodni.

330. oldal

Kapcsolódó szócikkek: apa · Charlie Saxton · gyerek · Jordan McAfee · szaporodás · ügyvéd
3 hozzászólás
>!
Zoe27

Az elszalasztott lehetőségek sosem csak a felszínt sebzik meg – mindig csontig hatolnak.

72. oldal

>!
wzsuzsanna P

Ahogy eltávolodsz a fájdalomtól, egyre inkább gyémántnak tűnik, nem szénnek.

476. oldal

>!
robinson P

– – Nyolc hónap… átkozottul hosszú idő.
– Jóval kevesebb, mint hét év.

>!
White13 P

– Néha elég egy pillanat, hogy az ember élete fenekestül felforduljon.

38. oldal

>!
White13 P

„Azért csinálta, mert tudta, milyen érzés gödörbe kerülni, és hogy olyankor mekkora szükség van valakire, aki segít kimászni belőle. Azért csinálta, mert tudta, hogy a telefonok, e-mailek és faxok világában is lehet valaki végtelenül magányos.”

42. oldal

>!
robinson P

– – Próbálnak megtörni, hogy olyasvalaki legyek, aki nem vagyok.

>!
robinson P

A vér úgy szökött felfelé az igazgató arcán, mint a hőmérő higanyszála.

>!
szandrabene 

A hazugságok csak annyira erősek, mint a bolondok, akik elhiszik őket.


Hasonló könyvek címkék alapján

Rebecca Hamilton: Az öröklétű – The Forever Girl
Cassandra Clare: Üvegváros
Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Tracy Chevalier: A kék szűz
Kami Garcia – Margaret Stohl: Beautiful Creatures – Lenyűgöző teremtmények
Debora Geary: Modern boszorkány
Alex Flinn: Beastly – A szörnyszívű
Meg Cabot: Jinx
Kresley Cole: A sötétség démona