Gyere ​haza 287 csillagozás

Jodi Picoult: Gyere haza Jodi Picoult: Gyere haza

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Zoe Baxter sikeres és elismert zeneterapeuta, hangszereivel és énekével számtalan beteg embernek segít a gyógyulásban. Számára mégiscsak egy dolog igazán fontos: az hogy számtalan sikertelen próbálkozás után végre anya lehessen. Amikor újra bekövetkezik a tragédia, férje helyett újonnan megismert barátnője, Vanessa lesz az, aki kiáll mellette, kapcsolatuk pedig őszinte szerelemmé alakul. Szembe kell nézniük azonban a kirekesztettséggel és azzal, hogy milyen mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a társadalom családként tekintsen rájuk. A szerző hetedik magyarul megjelenő regényében ismét szívhez szólóan ábrázolja e különös szerelem rezdüléseit és a legőrjítőbb fájdalmat, amit egy anya átélhet: ha le kell mondania gyermekéről.

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
474 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632937960 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Athenaeum, Budapest, 2012
474 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932071 · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

politikus


Kedvencelte 49

Most olvassa 7

Várólistára tette 148

Kívánságlistára tette 116

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Málnika 
Jodi Picoult: Gyere haza

”…nem a nemi identitás a fontos egy családban, hanem a szeretet.”

Nagyon hálás vagyok, hogy az idei évben már több nagyszerű, elgondolkodtató olvasmány került a kezeim közé, de leginkább azért, mert Jodi Picoult munkássága végre eljutott hozzám is, végérvényesen a kedvenc íróim között helyet kapva. Gyere haza című regényéről sokan gondolják, hogy a kevesebb több, én viszont kifejezetten szeretem, ahogy a maga komplexitásában ábrázolja az életet. A homoszexualitás, a pánszexualitás, a meddőség, a mesterséges megtermékenyítés, a magzat jogai, a bigott vallásosság és a zeneterápia is fontos részét képezi ennek a történetnek, amely egyszerre hihetetlenül megindító, ugyanakkor sokszor elementáris dühöt váltott ki belőlem. Az érzelmek széles skáláját hozza elő az olvasóból, miközben egy különös per bontakozik ki. A végét egyáltalán nem tartom utópikusnak, nagyon remélem, hogy a jövő is együtt fog érteni velem, és eljön majd az az idő, amikor az értelmetlen címkézés helyett a szeretet diadalmaskodik. Hiszen a lényeg, hogy a gyermekek szeretetben nőhessenek fel, és ahogy nap mint nap tapasztalható, a “tradicionális” családmodell erre nem feltétlenül jelent garanciát.

>!
Kókuszka 
Jodi Picoult: Gyere haza

Függetlenül attól, hogy az olvasó hogy viszonyul az azonos neműek vonzódásához, maga a könyv nagyon jó. Picoult körbe járja a témát jogilag, orvosilag: „Valahol menet közben rátelepedett a politika és a vallás és a törvény. Valahol megszűnt emberekről szólni.”
Váltott nézőpontban mutatja be Zoe, Max, és Vanessa gondolatait. Az állandó lombikbébi program kiöli a romantikát, ugyanakkor anyagilag is megterhelő. Zoé válása után megismerkedik Vanessa-val, aki mellett megtalálja a boldogságot, felvállalják a másságot, összeházasodnak. Max, aki közben a vallás felé fordul, az egyházzal karöltve perben igyekszik megakadályozni a még meg nem született három lefagyasztott embriójukat Vanessa szülje meg. A két nőnek szembe kell néznie a társadalom és az egyház támadásával is. Az írónő most is kényes témát dolgoz fel, ahol a szeretet, az önbecsülés, a felelősségvállalás elsődleges szerepet tölt be, szembeállítva a más véleményt nem tűrő bigott katolikusokkal.

>!
eme P
Jodi Picoult: Gyere haza

Csúnyán melléfogtam ezzel a kötettel. Komolyabb témával foglalkozó szórakoztató irodalmat kerestem, de látszik, hogy nem vagyok túlságosan témában e téren, így sikerült kiválasztanom Picoult kevésbé sikerült könyveinek egyikét a „sokat markol, keveset fog” kategóriából.
Mintha a szerző arra törekedett volna, hogy ahány fontos, de talán túságosan trendivé vált téma a világon létezik, mind egy kötetbe sűrítse, és ráadásul minden létező hatásvadász fogást, közhelyet és klisét felhasználjon az olvasmányosság és népszerűség érdekében. Igazi, hamisítatlan bollywoodi történet kerekedett belőle, amely sekélyesen és didaktikus módon, néha propagandaízűen közelíti meg a központi témákat – meddőséget, vetélést, lombikbébiprogramot és jogi vetületeit, különböző betegségeket, homoszexualitást, vallást (sőt, bűn és bűnhődés motívumát) és az ezekhez kapcsolódó élethelyzeteket, reakciókat. Picoult, bár ténylegesen fontos, sokakat érintő problémákat választott, inkább csak a felszínt kapargatja, sztereotípiákra épít, és mondhatni, a végletekig lebutított képleteket alkalmaz.*
Ráadásul saját sémáitól sem bír szabadulni (de lehet, nem is akar, ha már egyszer beváltak…) spoiler. Bár a nézőpont-váltogatás lehetőséget adott volna az elbeszélőnek az árnyalásra, a kérdések több oldalról való körbejárására és nem utolsósorban a karakterek egyénítésére, Picoult-nak ez sem igazán jön össze. Néha teljesen mindegy, kinek a nézőpontja érvényesül, az elbeszélői hang ugyanaz. Max bölcselkedései például gyakran válnak hiteltelenné, érzi az ember, hogy a karakter inkább a narrátor szócsöveként funkcionál, mintsem hús-vér emberként. (Azon már csak mosolyogni tudtam, ahogy mindenki gátlástalanul hallgatózik a regény folyamán, csak azért, hogy Picoult elkerülje a túlságosan hagyományosnak gondolt mindentudó elbeszélő alkalmazását.)
Nincs ezt miért csűrni-csavarni: nem tetszett. Igaz, nem hallgattam meg a kötethez tartozó (a zeneterapeuta főszereplő karakteréhez passzoló), nem mellesleg „jó” marketingfogásként bevetett zeneszámokat. Egy pillanatig sem éreztem késztetést rá. De sejtem, hogy amúgy sem változtatták volna meg a kötetről kialakult véleményemet.
De… (mert az is van), eredeti szándékommal ellentétben még nem mondtam le teljesen a Picoult-könyvekől. @Maya nemrégiben meggyőzött, hogy adjak egy esélyt a Tizenkilenc percnek. Nem tagadom, eléggé szkeptikus vagyok, de azért teszek majd egy próbát.

* Bár nem vagyok különösebben vallásos, azért nekem is feltűnt, mennyire sarkítva vázolja fel például az egyház-homoszexualitás viszonyát, mennyire fekete-fehér a két oldalhoz kapcsolódó karakterek rajza. Bigott, merev és korlátolt hívők egyik oldalon, empatikus, csak pozitívan ábrázolt karakterek a másikon. Sehol egy kivétel. Igaz, a vallást csak az Örök Dicsőség Gyülekezete képviseli, de mindenképp túl egyoldalú a kép.

>!
robinson P
Jodi Picoult: Gyere haza

Mit is írhatnék? Jodi Picoult jól, olvasmányosan, érdekesen ír…. friss, mai „meleg” témát választott, bátran nyúl mindenhez, ami elképesztő, megosztó is lehet? Lehet.. Egyház és homoszexualitás. Nagyon fontos az ember életében a szerelem. Egy nőnek az anyaság megélése szintén. Mindenki legyen boldog a párjával, akármilyen nemű is, mert a boldogsághoz mindenkinek joga van. Nehéz, nem is lehet egyértelműen állást foglalni a gyerekvállalás kérdésében… A magam véleményét is megtartom magamnak. Egy idézettel zárnék a történetből:
.." nem a nemi identitás a fontos egy családban, hanem a szeretet."
http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/06/gyere-haza.html

14 hozzászólás
>!
angelmanna
Jodi Picoult: Gyere haza

Ezt a JP könyvet sem sikerült indulatoktól mentesen végig olvasnom. Volt, hogy le is kellett tennem, annyira felhúztam magam a cselekményen.

A történetben szereplők helyzete, bonyolult, és szövevényes. Picoult egyébként is mestere annak, hogy összekuszálja a szálakat, mert cselekményeibe mindig belevisz újabb, és újabb fordulatokat, amivel szinte a végtelenségig bonyolítja azokat. Amit nagyon szeretek még a történetvezetései kapcsán, hogy minden oldalt bemutat. Megismerem a szereplők lelkiállapotát, motivációját, gondolatait, élethelyzetét, egyszóval: beléjük látok.

Ami viszont bennem a legtöbb indulatot kiváltotta olvasás közben, az az egyház hozzáállása, és megnyilvánulása a homoszexualitással kapcsolatban volt. Az a mérhetetlen képmutatás, és pofátlanság amiről olvastam az események kapcsán, attól komolyan felfordult a gyomrom. Az agymosásról, és a Biblia csűrés-csavarásáról már nem is beszélnék.

Összességében, ismét egy nagyszerű könyvet olvastam a szerzőtől. Nehéz témák, bonyolult élethelyzetek, komoly indulatok jellemzik könyveit, és ez sem volt kivétel.

>!
cseri P
Jodi Picoult: Gyere haza

Bűnös szenvedélyem a Jodi, pedig tudom, hogy hatásvadász, felszínes és szájbarágós egyszerre. Minden évben ír egy könyvet, és szerintem mindig el is fogom olvasni, mert érdekes témákat ír meg olyan stílusban, hogy a befogadásba gyakorlatilag nem kell energiát fektetni, szóval ez nagyon pihentető.
Amúgy most egy kicsit (nagyon…) részrehajló volt, azonkívül ahogy szokta, megint egy csomó dolgot eltúlzott és gondolom, hogy ez-az nem is úgy van, ahogy írta, továbbá egy kicsit kurtán-furcsán lett vége. De nem baj.

13 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Jodi Picoult: Gyere haza

Nem ez az első könyvem sem az írótól, sem a szexuális másságról.
Nincs is vele semmi bajom, én úgy vélem, hogy mindenki úgy éli az életét, ahogy neki jó, amíg nem bánt másokat vele, és főleg az általam szeretetteket és engem.
Az, ahogyan ír JP, nekem nagyon tetszik, olvasmányos, vannak benne olyan részek is, amelyek nekem sok tekintetben újat mondanak, de hát azért olvasunk, hogy tanuljunk és okuljunk is belőle, főleg, ha általa szórakozunk is.
A szereplők?
Nos, teljesen életszerűek, mint ahogyan az alkoholizmus, a másság, majd az ezeken való elgondolkodás is.
Teljesen hétköznapiként szembesültem az eseményekkel, istenem, hát ilyen a világunk.
Hibázunk, megbánjuk, jó esetben próbáljuk jóvá tenni, több, kevesebb sikerrel.
Alkoholizmus ide vagy oda, számomra a legszerethetőbb karakter Max volt, bármiket is cselekedett a történet folyamán. Mégis ő volt a legigazabb, a legemberibb, és azt hiszem, hogy ő az, aki igazán a valóságot tükrözi.
Ráadásul a történet olyan jól van megírva, hogy nem nagyon tudtam letenni, csak amikor már éjszaka fájt a szemem a lámpa fényétől.
Megint sok mindent tanultam az életről, és annyi okos gondolatot találtam, hogy nem győztem jegyzetelni.

>!
mrsp
Jodi Picoult: Gyere haza

Azt hittem, már mindent láttam Jodi Picoulttól, a tini öngyilkosságtól kezdve, az amisokon át a holokausztig, amit csak el lehet képzelni, hogy valaki kimond, amikor megkérdezik: szerinted mi a legnehezebb téma a világon? Na, hát jött a Gyere haza (egyébként az újonnan megjelent Apró Csodákon kívül ez az utolsó olyan könyv, ami magyarul megjelent Joditól, és eddig nem olvastam – most már igen :) ) és megint csak megingatta a kis világomat, most éppen három, amúgy is nehéz témát összefűzve.

Elsőnek ott van a gyermekvállalás, a terméketlenség témája, ami nagyon mellbe vágott, mert abszolút bele tudtam élni magam, hiszen már bennem is felmerült (szerintem mindenkiben), hogy mi van, ha oda kerül a sor, és nem lehet gyermekem? Mert általában mindenkinél az az összkép, hogy felnő, megházasodik, és lesznek gyermekei, de sokan ilyenkor egy óriási pofont kapnak az élettől, mikor kiderül, hogy mégsem lehet gyerekük. Na mindegy, szóval ez a szál abszolút könnyen átérezhető és hiteles lett, Jodi nagyon jól megfogta a témát, több olyan sarkalatos pontra rátapintott, ami komolyan elgondolkodtatott:
– hogy habár mindenki az anyukákat sajnálja, az apukáknak is ugyanolyan borzalmas az, ha nem lehet gyerekük
– hogy mekkora anyagi terhet ró egy családra az, ha belevágnak a lombikbébi programba
– hogy milyen igazságtalan, hogy tinik ezreinek sikerül véletlenül teherbe esnie, akik pedig igazán akarják, soha nem lesznek képesek rá
– hogy mennyire kiöli a romantikát egy házasságból, ha minden a mesterséges megtermékenyítés körül forog.
Szóval ezt a szálat Jodi eszméletlenül jól eltalálta.

Aztán ott volt a vallási szál, Reid és Liddy, valamint a gyülekezetük által, ami többször is megjelenik Jodi könyveiben, és mindig értetlenül állok azelőtt, hogy hogy lehet egyszerre hívőnek lenni, és utálkozni meg mocskolódni, itt is nagyon magvas gondolatokat írt le az írónő.

És a harmadik, az LMBT szál szintén eszméletlenül jó lett. Azt hiszem, Jodi még nem írt ilyesmiről, de nagyon jól megfogta a témát, tetszettek itt is az élet nagy kérdései:
– miért emelik ki azt, hogy „a meleg lányom/fiam/testvérem/stb.”, míg azt nem, hogy „a hetero lányom/fiam/testvérem/stb.”?
– miért lenne jobb egy gyereknek instabil családban felnőni, mint két azonos nemű ember szerető családjában?
Illetve nagyon tetszett az is, hogy Jodi olyan államot választott, ahol nem engedélyezett a melegházasság, ezzel bemutatva, hogy mekkora viszontagságokon kell végigmennie egy párnak ahhoz, hogy ugyanazokat a jogokat megkapják, mint más, hetero pár.

A bírósági ügy is nagyon tetszett, habár bevallom őszintén, néha bele-belelapoztam, ugrottam oldalakat, mert már kicsit unom ezt a folyamatos, 100+ oldalas bírósági hercehurcát minden könyvben. A végkifejlet rendkívül ütős lett, nagyon tetszett, hogy nem lett olyan lehetetlenül extrém vége, mint például a Törékenynek, mégis fordulatos, izgalmas és tipikusan olyan elégedettség-érzéssel eltöltő befejezést kaptunk.

>!
Woland
Jodi Picoult: Gyere haza

Voltál már úgy, hogy a hideg tél közepén vágytál egy forró fürdőre, de beleültél az üres kádba, és úgy kezdted engedni a vizet? Az elején majd’ megfagysz, ahogy a forró víz melegít alulról, a hűvös levegő pedig reszketésre késztet. Amíg nem lesz elég meleg víz a kádban, nem érzed jól magad, ha viszont megtelik, elmerülsz a forró vízben, és elégedetten hunyod le a szemed, és ki sem akarsz szállni… Gyere haza pont ilyen volt számomra. Az elején borzasztóan lassan haladtam, szinte reszkettem közben. Nem a stílussal volt baj, félreértés ne essék, de arról olvasni, hogy egy nő sok-sok lombikprogram után kihord egy gyermeket, akivel végül elvetél, és világra kell hoznia a halott magzatot, az borzongató. Márpedig így kezdődik Jodi Picoult regénye, azonban aki megfutamodik az első 40-50 oldal után, az egy nagyon jó élményt veszít el.

Tovább: http://kulturkrimo.blog.hu/2017/03/06/gyere_haza_395

>!
LittleStar
Jodi Picoult: Gyere haza

Nekem a maga módján ez a könyv is tetszett. Nem mondom, hogy felért a Sorsfordítókhoz, de hozta a szokásos Jodi stílust, még ha kicsit lájtosabbra is sikerült. Hozzáteszem a szereplőkkel egyáltalán nem tudtam azonosulni, egyikkel sem. két kedvencem volt az egyik Liddy a másik pedig Lucy, de ők csak mellékszereplőkként futottak a történetben, saját szemszöget ugye nem kaptak (mondjuk ezt picikét sajnálom). A másik, ami miatt lejött a fél csillag a bírósági tárgyalásos részek, néha már olyan szinten untattak, hogy azt hittem sose lesz vége. Ezt még egyik Picoult könyvnél se éreztem így. Max, Zoe és Vanessa olyan szinten ellenszenvesek voltak egytől egyig, hogy el se hittem, hogy ilyen van, ritka az amikor ennyire utálom az összes főszereplőt. Ettől függetlenül a történet fogható volt a maga módján, bár persze nem minden lépéssel értettem egyet, de jó volt ez így, ahogy volt. Nem minden könyv lehet tökéletes :) 4*


Népszerű idézetek

>!
Miamona

Akkor tudhatjuk valakiről, hogy illik hozzánk, ha a dolgok, amelyeket nem kell elmondania, fontosabbak azoknál a dolgoknál, amelyeket el kell.

220. oldal

>!
cassiesdream

Minden élethez tartozik kísérőzene.

Kapcsolódó szócikkek: élet · zene
>!
Miamona

Szerintem a zene az emlékezés nyelve.

Kapcsolódó szócikkek: zene
>!
Miamona

A barátság sokban hasonlít a szerelemre: a szikra és az újdonság lassan megkopik, és átadja a helyét valami kényelmesnek és kiszámíthatónak; olyan lesz, mint egy kardigán, amelyet esős vasárnapokon veszünk elő a fiókból, amikor valami melegre és ismerősre vágyunk.

131. oldal

>!
Miamona

Amikor Max felesége voltam, összetévesztettem a szerelmet a mentőkötéllel. Majd én megmentem, majd én leszoktatom az ivásról. Csakhogy más dolog olyasvalakit toldozgatni, aki összetört, és más dolog olyasvalakire lelni, aki egésszé tesz.

244. oldal

>!
Málnika 

Az nem szeretet, ahol feltételek vannak.

468. oldal, Max (Athenaeum, 2012)

>!
Málnika 

De valójában nem az dúlt fel, hogy Zoe kibe lett szerelmes. Azért lettem feldúlt, mert én mint anya sose választottam volna ezt az utat a lányomnak. Egyetlen szülő sem akarhatja a gyerekének, hogy egész életében a szűklátókörű emberekkel kelljen harcolnia.

445. oldal (Athenaeum, 2012)

>!
Miamona

A zene, amit hallgatunk, talán nem határoz meg minket.
Viszont piszok jó kiindulási pont.


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Harlan Coben: Az erdő
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
William Landay: Jacob védelmében
Bernhard Schlink: A felolvasó
Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje
Heinrich Böll: Egy szolgálati út vége
Vercors: Tropi-komédia
Katie Cotugno: Hogyan szeress?