Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Gyere haza 365 csillagozás
Zoe Baxter sikeres és elismert zeneterapeuta, hangszereivel és énekével számtalan beteg embernek segít a gyógyulásban. Számára mégiscsak egy dolog igazán fontos: az hogy számtalan sikertelen próbálkozás után végre anya lehessen. Amikor újra bekövetkezik a tragédia, férje helyett újonnan megismert barátnője, Vanessa lesz az, aki kiáll mellette, kapcsolatuk pedig őszinte szerelemmé alakul. Szembe kell nézniük azonban a kirekesztettséggel és azzal, hogy milyen mérhetetlen akadályokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a társadalom családként tekintsen rájuk. A szerző hetedik magyarul megjelenő regényében ismét szívhez szólóan ábrázolja e különös szerelem rezdüléseit és a legőrjítőbb fájdalmat, amit egy anya átélhet: ha le kell mondania gyermekéről.
Eredeti megjelenés éve: 2011
Enciklopédia 22
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 62
Most olvassa 8
Várólistára tette 179
Kívánságlistára tette 135
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
”…nem a nemi identitás a fontos egy családban, hanem a szeretet.”
Nagyon hálás vagyok, hogy az idei évben már több nagyszerű, elgondolkodtató olvasmány került a kezeim közé, de leginkább azért, mert Jodi Picoult munkássága végre eljutott hozzám is, végérvényesen a kedvenc íróim között helyet kapva. Gyere haza című regényéről sokan gondolják, hogy a kevesebb több, én viszont kifejezetten szeretem, ahogy a maga komplexitásában ábrázolja az életet. A homoszexualitás, a pánszexualitás, a meddőség, a mesterséges megtermékenyítés, a magzat jogai, a bigott vallásosság és a zeneterápia is fontos részét képezi ennek a történetnek, amely egyszerre hihetetlenül megindító, ugyanakkor sokszor elementáris dühöt váltott ki belőlem. Az érzelmek széles skáláját hozza elő az olvasóból, miközben egy különös per bontakozik ki. A végét egyáltalán nem tartom utópikusnak, nagyon remélem, hogy a jövő is együtt fog érteni velem, és eljön majd az az idő, amikor az értelmetlen címkézés helyett a szeretet diadalmaskodik. Hiszen a lényeg, hogy a gyermekek szeretetben nőhessenek fel, és ahogy nap mint nap tapasztalható, a “tradicionális” családmodell erre nem feltétlenül jelent garanciát.
Függetlenül attól, hogy az olvasó hogy viszonyul az azonos neműek vonzódásához, maga a könyv nagyon jó. Picoult körbe járja a témát jogilag, orvosilag: „Valahol menet közben rátelepedett a politika és a vallás és a törvény. Valahol megszűnt emberekről szólni.”
Váltott nézőpontban mutatja be Zoe, Max, és Vanessa gondolatait. Az állandó lombikbébi program kiöli a romantikát, ugyanakkor anyagilag is megterhelő. Zoé válása után megismerkedik Vanessa-val, aki mellett megtalálja a boldogságot, felvállalják a másságot, összeházasodnak. Max, aki közben a vallás felé fordul, az egyházzal karöltve perben igyekszik megakadályozni a még meg nem született három lefagyasztott embriójukat Vanessa szülje meg. A két nőnek szembe kell néznie a társadalom és az egyház támadásával is. Az írónő most is kényes témát dolgoz fel, ahol a szeretet, az önbecsülés, a felelősségvállalás elsődleges szerepet tölt be, szembeállítva a más véleményt nem tűrő bigott katolikusokkal.
“A biztonság viszonylagos. Olyan közel lehetünk a parthoz, hogy szinte érezzük a talpunk alatt, amikor váratlanul összezúzzuk magunkat a sziklákon.”
Most csak annyit tudok írni, hogy szeretnék még sokat olvasni Jodi Picoult-tól. A könyvben sorra jöttek a nehéz témák, de én nagyon szerettem ezt a történetet.
Mit is írhatnék? Jodi Picoult jól, olvasmányosan, érdekesen ír…. friss, mai „meleg” témát választott, bátran nyúl mindenhez, ami elképesztő, megosztó is lehet? Lehet.. Egyház és homoszexualitás. Nagyon fontos az ember életében a szerelem. Egy nőnek az anyaság megélése szintén. Mindenki legyen boldog a párjával, akármilyen nemű is, mert a boldogsághoz mindenkinek joga van. Nehéz, nem is lehet egyértelműen állást foglalni a gyerekvállalás kérdésében… A magam véleményét is megtartom magamnak. Egy idézettel zárnék a történetből:
.." nem a nemi identitás a fontos egy családban, hanem a szeretet."
http://gaboolvas.blogspot.hu/2013/06/gyere-haza.html
Ezt a JP könyvet sem sikerült indulatoktól mentesen végig olvasnom. Volt, hogy le is kellett tennem, annyira felhúztam magam a cselekményen.
A történetben szereplők helyzete, bonyolult, és szövevényes. Picoult egyébként is mestere annak, hogy összekuszálja a szálakat, mert cselekményeibe mindig belevisz újabb, és újabb fordulatokat, amivel szinte a végtelenségig bonyolítja azokat. Amit nagyon szeretek még a történetvezetései kapcsán, hogy minden oldalt bemutat. Megismerem a szereplők lelkiállapotát, motivációját, gondolatait, élethelyzetét, egyszóval: beléjük látok.
Ami viszont bennem a legtöbb indulatot kiváltotta olvasás közben, az az egyház hozzáállása, és megnyilvánulása a homoszexualitással kapcsolatban volt. Az a mérhetetlen képmutatás, és pofátlanság amiről olvastam az események kapcsán, attól komolyan felfordult a gyomrom. Az agymosásról, és a Biblia csűrés-csavarásáról már nem is beszélnék.
Összességében, ismét egy nagyszerű könyvet olvastam a szerzőtől. Nehéz témák, bonyolult élethelyzetek, komoly indulatok jellemzik könyveit, és ez sem volt kivétel.
Bűnös szenvedélyem a Jodi, pedig tudom, hogy hatásvadász, felszínes és szájbarágós egyszerre. Minden évben ír egy könyvet, és szerintem mindig el is fogom olvasni, mert érdekes témákat ír meg olyan stílusban, hogy a befogadásba gyakorlatilag nem kell energiát fektetni, szóval ez nagyon pihentető.
Amúgy most egy kicsit (nagyon…) részrehajló volt, azonkívül ahogy szokta, megint egy csomó dolgot eltúlzott és gondolom, hogy ez-az nem is úgy van, ahogy írta, továbbá egy kicsit kurtán-furcsán lett vége. De nem baj.
Nem ez az első könyvem sem az írótól, sem a szexuális másságról.
Nincs is vele semmi bajom, én úgy vélem, hogy mindenki úgy éli az életét, ahogy neki jó, amíg nem bánt másokat vele, és főleg az általam szeretetteket és engem.
Az, ahogyan ír JP, nekem nagyon tetszik, olvasmányos, vannak benne olyan részek is, amelyek nekem sok tekintetben újat mondanak, de hát azért olvasunk, hogy tanuljunk és okuljunk is belőle, főleg, ha általa szórakozunk is.
A szereplők?
Nos, teljesen életszerűek, mint ahogyan az alkoholizmus, a másság, majd az ezeken való elgondolkodás is.
Teljesen hétköznapiként szembesültem az eseményekkel, istenem, hát ilyen a világunk.
Hibázunk, megbánjuk, jó esetben próbáljuk jóvá tenni, több, kevesebb sikerrel.
Alkoholizmus ide vagy oda, számomra a legszerethetőbb karakter Max volt, bármiket is cselekedett a történet folyamán. Mégis ő volt a legigazabb, a legemberibb, és azt hiszem, hogy ő az, aki igazán a valóságot tükrözi.
Ráadásul a történet olyan jól van megírva, hogy nem nagyon tudtam letenni, csak amikor már éjszaka fájt a szemem a lámpa fényétől.
Megint sok mindent tanultam az életről, és annyi okos gondolatot találtam, hogy nem győztem jegyzetelni.
Voltál már úgy, hogy a hideg tél közepén vágytál egy forró fürdőre, de beleültél az üres kádba, és úgy kezdted engedni a vizet? Az elején majd’ megfagysz, ahogy a forró víz melegít alulról, a hűvös levegő pedig reszketésre késztet. Amíg nem lesz elég meleg víz a kádban, nem érzed jól magad, ha viszont megtelik, elmerülsz a forró vízben, és elégedetten hunyod le a szemed, és ki sem akarsz szállni… Gyere haza pont ilyen volt számomra. Az elején borzasztóan lassan haladtam, szinte reszkettem közben. Nem a stílussal volt baj, félreértés ne essék, de arról olvasni, hogy egy nő sok-sok lombikprogram után kihord egy gyermeket, akivel végül elvetél, és világra kell hoznia a halott magzatot, az borzongató. Márpedig így kezdődik Jodi Picoult regénye, azonban aki megfutamodik az első 40-50 oldal után, az egy nagyon jó élményt veszít el.
Tovább: http://kulturkrimo.blog.hu/2017/03/06/gyere_haza_395
Azt hittem, már mindent láttam Jodi Picoulttól, a tini öngyilkosságtól kezdve, az amisokon át a holokausztig, amit csak el lehet képzelni, hogy valaki kimond, amikor megkérdezik: szerinted mi a legnehezebb téma a világon? Na, hát jött a Gyere haza (egyébként az újonnan megjelent Apró Csodákon kívül ez az utolsó olyan könyv, ami magyarul megjelent Joditól, és eddig nem olvastam – most már igen :) ) és megint csak megingatta a kis világomat, most éppen három, amúgy is nehéz témát összefűzve.
Elsőnek ott van a gyermekvállalás, a terméketlenség témája, ami nagyon mellbe vágott, mert abszolút bele tudtam élni magam, hiszen már bennem is felmerült (szerintem mindenkiben), hogy mi van, ha oda kerül a sor, és nem lehet gyermekem? Mert általában mindenkinél az az összkép, hogy felnő, megházasodik, és lesznek gyermekei, de sokan ilyenkor egy óriási pofont kapnak az élettől, mikor kiderül, hogy mégsem lehet gyerekük. Na mindegy, szóval ez a szál abszolút könnyen átérezhető és hiteles lett, Jodi nagyon jól megfogta a témát, több olyan sarkalatos pontra rátapintott, ami komolyan elgondolkodtatott:
– hogy habár mindenki az anyukákat sajnálja, az apukáknak is ugyanolyan borzalmas az, ha nem lehet gyerekük
– hogy mekkora anyagi terhet ró egy családra az, ha belevágnak a lombikbébi programba
– hogy milyen igazságtalan, hogy tinik ezreinek sikerül véletlenül teherbe esnie, akik pedig igazán akarják, soha nem lesznek képesek rá
– hogy mennyire kiöli a romantikát egy házasságból, ha minden a mesterséges megtermékenyítés körül forog.
Szóval ezt a szálat Jodi eszméletlenül jól eltalálta.
Aztán ott volt a vallási szál, Reid és Liddy, valamint a gyülekezetük által, ami többször is megjelenik Jodi könyveiben, és mindig értetlenül állok azelőtt, hogy hogy lehet egyszerre hívőnek lenni, és utálkozni meg mocskolódni, itt is nagyon magvas gondolatokat írt le az írónő.
És a harmadik, az LMBT szál szintén eszméletlenül jó lett. Azt hiszem, Jodi még nem írt ilyesmiről, de nagyon jól megfogta a témát, tetszettek itt is az élet nagy kérdései:
– miért emelik ki azt, hogy „a meleg lányom/fiam/testvérem/stb.”, míg azt nem, hogy „a hetero lányom/fiam/testvérem/stb.”?
– miért lenne jobb egy gyereknek instabil családban felnőni, mint két azonos nemű ember szerető családjában?
Illetve nagyon tetszett az is, hogy Jodi olyan államot választott, ahol nem engedélyezett a melegházasság, ezzel bemutatva, hogy mekkora viszontagságokon kell végigmennie egy párnak ahhoz, hogy ugyanazokat a jogokat megkapják, mint más, hetero pár.
A bírósági ügy is nagyon tetszett, habár bevallom őszintén, néha bele-belelapoztam, ugrottam oldalakat, mert már kicsit unom ezt a folyamatos, 100+ oldalas bírósági hercehurcát minden könyvben. A végkifejlet rendkívül ütős lett, nagyon tetszett, hogy nem lett olyan lehetetlenül extrém vége, mint például a Törékenynek, mégis fordulatos, izgalmas és tipikusan olyan elégedettség-érzéssel eltöltő befejezést kaptunk.
Nem volt egy egyszerű történet. Voltak részek, amelyektől a hideg kirázott. A tiszteletes és az ő Biblia értelmezései a világból ki tudnának kergetni. Nem normális az a tiszteletes. Zoe nagyon nehéz dolgokon ment keresztül, amit egy csodáért vállalt. Én nem éreztem nagy szeretet közte és Max között. Valahogy nem volt meg szerintem a stabil háttér. Mondjuk Max alkoholizálása miatt nem zártam a szívembe. Vanessa kedves nő, illik Zoe-hoz. Nem érdemelték meg, amit kaptak. Szerintem Max-et nagyban befolyásolta a testvére, no meg a pap, ezért lett tárgyalás. Reid és Liddy nem igazán voltak szimpatikusak.
Népszerű idézetek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Colleen Hoover: All Your Perfects – Minden tökéletesed 90% ·
Összehasonlítás - Hugyec Anikó: Túl hosszú út 98% ·
Összehasonlítás - B. B. Easton: Az öltönyös 91% ·
Összehasonlítás - Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége 86% ·
Összehasonlítás - Colleen Hoover: Layla 85% ·
Összehasonlítás - Bálint Erika: A nap csókja 82% ·
Összehasonlítás - Lisa Wingate: Elrabolt életek 92% ·
Összehasonlítás - Aly Martinez: Szerelem a pokolból 92% ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: Fiatal szerető 89% ·
Összehasonlítás - Vi Keeland: Csak szex 89% ·
Összehasonlítás