Elrabolt ​az apám 317 csillagozás

Jodi Picoult: Elrabolt az apám Jodi Picoult: Elrabolt az apám Jodi Picoult: Elrabolt az apám

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában – amely eltűnt személyek felkutatásából áll – rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket.

Jodi Picoult – éppúgy, mint előző, A nővérem húga címú, nagy sikerű könyvében – izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve, mesterien gombolyítja a cselekmény fonalát az emberi viszonyok-érzések, a szerelem, a szenvedély és a szülői szeretet útvesztőiben. Vajon előkerül-e az a személy, aki azt sem tudta eddig önmagáról, hogy elveszett?

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632937748
>!
Athenaeum, Budapest, 2014
366 oldal · ISBN: 9789632933757
>!
Athenaeum, Budapest, 2011
366 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639615724 · Fordította: Kocsis Anikó

1 további kiadás


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Andrew Hopkins/Charles Edward Matthews · Delia Hopkins/Bethany Matthews · Elise Vasquez · Eric Talcott · Fitzwilliam MacMurray


Kedvencelte 15

Most olvassa 19

Várólistára tette 178

Kívánságlistára tette 143

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
gumicukor
Jodi Picoult: Elrabolt az apám

Az egyik legjobb Picoult könyv, amit eddig olvastam!

Szépen felépített cselekmény, és a vége is a helyén volt, ami számomra eddig Picoult nagy hiányossága volt. A végén lévő csavar meglepett, tetszett, hogy spoiler, és hogy nem derült ki teljes mértékben, hogy most akkor mi is történt valójában. Ez egy új és üdítő változatosság volt az irónőtől.

Az egyetlen dolog, ami miatt levonom a fél csillagot, hogy Delia a könyv nagy részében a halálba idegesített. spoiler

>!
mrsp
Jodi Picoult: Elrabolt az apám

Akik egy kicsit is ismernek vagy olvastak már tőlem korábban Jodi Picoult kritikát, azok tudhatják, hogy az írónő munkásságának egyik legnagyobb rajongójának tartom magamat. Imádom, imádom a könyveit, szép lassan összegyűjtöm és el is olvasom az életművét. Így nem meglepő, hogy tavaly karácsonyra is a gyűjtemény hiányzó darabjainak egy részét kértem. Köztük volt az Elrabolt az apám is, amit most el is olvastam. És egyetlen apró hiba kivételével imádtam.

Ez a könyv egy mestermű. Olyan szinten lebilincselt, hogy amikor nem olvastam, folyton felé kanyarodtak a gondolataim, és állandóan csak olvasni akartam. Nagyon, de nagyon nagy kedvenc lenne… ha nem úgy végződött volna, ahogy. Emiatt nagyon csalódott vagyok, de végül is ez a kis hiba eltörpül amellett, hogy milyen tökéletes egyébként ez a könyv.

Kezdjük a ténnyel, hogy az alapsztori milyen ötletes, Joditól már megszokott, olyan, amire soha nem gondoltál volna, de bizony akár meg is történhetne épp a szomszédodban vagy akár veled is. Imádom amit ez a nő művel, egyszerűen zseniális. Egy olyan regénye sincs, amire azt mondanám, hogy nem érdekel a fülszöveg elolvasása után, mert már csak az ötlet is mindig felkelti a figyelmemet.

Aztán ott vannak a szokásos elemek, amik miatt imádom Picoult regényeit: a részletek feltárása, váltott szemszög, bírósági részek, megdöbbentő részletek.

Amit még külön kiemelnék, az a párhuzam Eric és Elise között. Szerintem a tény, hogy spoiler Imádom, hogy Jodi ilyen apróságokra is figyel.

És mi az, ami nem tetszett? Az, ahogyan lezárta. spoiler és nem értem, hogy miért kellett elhúznia előttünk a mézesmadzagot, és utána ilyen felemás módon lezárni a sztorit. Ez nagyon, de nagyon nem kellett a végére. Nagyon nem.

http://mostjo.blogspot.hu/2015/10/jodi-picoult-elrabolt…

3 hozzászólás
>!
Bur3sz
Jodi Picoult: Elrabolt az apám

Nehezen vettem fel a fonalat. Kicsit zavart a történet szálára felfűzött gyöngyszemek, a fejezetek, mindig más szemszögéből. de ahogy haladt előre a történet, mindég új és még újabb fordulatokkal fűszerezve, úgy ejtett rabul. Most ki merem jelenteni, h nagyon jó regény. nem könnyed olvasmány. Igen mélyen szántó gondolatokat tartalmaz. Sok benne a psychológia. Az elrabolt gyerek énjének elvesztése, majd újra magára találása, a szereplők egymáshoz fűződő viszonya.
Még nem olvastam az írónő tollából, de ez alapján nem hagyom ki a többi regényét sem, amennyiben hozzájuk férek.

7 hozzászólás
>!
tees06
Jodi Picoult: Elrabolt az apám

Szeretem Jodi Picoult regényeit. Nálam a top 3 Picoult regények között van. :) Az Elrabolt az apám egy igazán elgondolkodtató kötet. Ember legyen a talpán az, aki eldönti, hogy a kötetben szereplő apa bűnös, vagy ártatlan. Nem gondol bele az ember, de valójában nehéz meghatározni, hogy mi is tekinthető bűnnek. Az, amikor ártunk valakinek, vagy az amikor úgy tesszük, hogy tudjuk, hogy ártunk, de ezzel jót is cselekszünk. Nem mindegy, hogy hogyan értelmezzük, és Jodi Picoult itt is feszegeti a határokat. Mindezek mellett tetszett a nézőpontok váltogatása, és különösen szerettem olvasni a gyermekkori történeteket. :)

http://discussion.blog.hu/2017/07/05/kezbe_kell_venni_e…

>!
bibrizz
Jodi Picoult: Elrabolt az apám

(Most nézem, hogy az utolsó három értékelésem mind 4,5 csillag. Valami lehetett a levegőben). :))

Első könyvem az irónőtől. És @moonchristal ajánlotta, hogy ezzel kezdjem. Ha tetszik, akkor a többi is fog. Ez úton is köszönöm.

Tetszett! :)

A 4,5 csillga csak azért volt, mert egy adott ponton, kicsit sok volt a spoiler.
Pörgős volt és merem állitani, hogy kimozditott az olvasási válságomból :D
Biztos, hogy még fogok Joditól olvasni. Az, hogy melyik lesz a következő könyve, még nem tudom :)

1 hozzászólás
>!
blueorchid
Jodi Picoult: Elrabolt az apám

Első könyvem az írónőtől és biztos, hogy nem az utolsó. Általában szokott zavarni, hogy ha sok információt kapok egyszerre több szereplőtől is, de ebben a könyvben nem idegesített(ek) a váltott szemszög(ek). Voltak jelenetek, amikor még a hideg is kirázott! Annyira jó volt olvasni, olyan gördülékeny volt majdnem végig a történet. Szépen lassan kaptuk az új információkat, tényleg mintha egy „damilra fűznénk fel a gyöngyöket,” mint tények.
Olyan egyedi volt a könyv több szempontból is. Tetszett, a helyszín: Arizona, számomra ez egy teljesen új környék volt a sivatagokkal, kaktuszokkal, lakókocsiparkkal… Hasonlót sem olvastam még eddig. Továbbá tetszett az indiános mellékszál is, valamint Ruthann egyénisége az ő élettörténetével..
Sajnálom Ericet, szerintem Delia nem mindig tudta, mit akar. Oké, megértem, össze volt zavarodva. De ne könyörögjön már neki, hogy vállalja el az apja ügyét, utána meg faggassa, mikor tudja, hogy ilyet tilos csinálni?! spoiler
A végén ugye kiderül, hogy spoiler
Viszont muszáj egy fél csillagot levonnom a börtönös részek miatt – szerintem túl hosszú és részletes volt. Még most sem értem, mi szükség volt erre a sok börtönös balhéra a történet szempontjából. :\

>!
bokrichard
Jodi Picoult: Elrabolt az apám

Jodi második könyvét tartottam a kezemben, és hát… Ez valahogy vegyes érzéseket váltott ki bennem. Értem, hogy a koncepció az a lélektaniság köré épített rejtélyes, már-már krimi jellegű cselekmény. Nekem a Nővérem húgához képest ez kevésbé tetszett. Túl sokat akar: bemutatja az emberi, és szülői kapcsolatokat igazi mély pszichológiával, de a szerelmi háromszög nekem nem kellett volna bele, sőt én az indiános részt se nagyon értettem. Nagyon kellett figyelnem, mert ebben a könyvben is akadnak időbeli ugrások, de ezt a jól megszokott szereplő központúság valahogy kiegyensúlyozta. A karakterábrázolás itt is mesteri, de a szerelmes szereplők kissé idegesítettek. A mondanivaló megvan, nagyon sok olyan gondolat van benne, ami igaz, és elgondolkodtató, és ez a lényeg az írónő könyveiben. Nemsokára folytatom az ismerkedést!

>!
Kincses_Nóra I
Jodi Picoult: Elrabolt az apám

Ez a könyv sajnos nem hagyott túl mély nyomot az életemben, sőt. Egyszeri elolvasásnak jó, de valahogy nem talált meg. sok egy helyben topogás volt, pár felesleges történet szól. Sokadik könyvnek egyszer olvasható, de semmiképen sem Picoult kezdő könyv.

1 hozzászólás
>!
Mazsola_78 P
Jodi Picoult: Elrabolt az apám

Nem rossz könyv, de az eddig olvasott másik két könyv az írónőtől sokkal jobban tetszett. Nagyon jól ábrázolt karakterek, igazából szinte mindenkit kedveltem (kivéve Elisát és Viktort), miután az ő nézőpontjukat megismertem, meglepetésemre még Ericet is, pedig az alkoholistákkal eddig soha nem tudtam kicsit sem elnéző lenni.
A börtönélet is nagyon hihetőnek (és megrázónak) tűnt, annyira szorítottam Andrewnak.

Ami kevésbé tetszett, az az, hogy számomra nem volt teljes (pontos) a lezárás, pár dolgot az én fantáziámra, megítélésemre bízott az írónő.

>!
Emília5
Jodi Picoult: Elrabolt az apám

Imádom Jodi Picoult könyveit, magas elvárásom is van épp emiatt vele szemben, így erre most csak 4 csillagot tudok adni, mert nem érintett meg annyira, mint a többi könyve. Az eddig megjelent összes könyvét olvastam (kivéve a Szelíd vadakat), ez volt az utolsó hiányzó darab. Nem volt rossz, de a hősök sem férkőztem úgy a szívembe, mint az eddigiek, és a cselekményben is voltak olyan részek, amelyek nem ragadtak annyira magukkal. Szokásos egyébként a stílus, a vonalvezetés, a szereplők felváltva beszélnek, mindenkit megismerhetünk, jön a bírósági tárgyalásos rész is, sőt börtönben játszódó epizódok is vannak, ez mind jó benne, bár voltak számomra kicsit érdektelenebb részek, és természetesen ott a szerelmi szál, ez sem úgy alakul, ahogy számomra elvárható lett volna.. ezért van az egy pont levonás. Azért természetesen Jodi még így is kedvenc!


Népszerű idézetek

>!
ritusss

Néha rájön az ember, hogy bekötött szemmel megy át a saját életén, és megpróbálja eltagadni, hogy maga kötötte szorosra a csomót a vakká tevő kendőn.

23. oldal

>!
tataijucc P

Vannak leckék az életben, amiket nem tanítanak sehol, mégis meg kell tanulni.

>!
ritusss

Ha az ember nem tesz fel kérdéseket, nem biztos, hogy attól fél: az arcába hazudnak. Inkább attól tart, hogy megmondják neki az igazat.

81. oldal

>!
tataijucc P

Az emlékek nem az agyban vannak, hanem a két ember közti térben.

>!
mohapapa I

Az ember bármit kitalálhat magának, és kinevezheti azt a saját életének. Azt hittem, ha ezt elég sokszor csinálom, a végén még hinni is fogok önmagamnak.
Ha az ember nem tesz fel kérdéseket, nem biztos, hogy attól fél: az arcába hazudnak.
Inkább attól tart, hogy megmondják neki az igazat.

81. oldal

1 hozzászólás
>!
mrsp

A Barbie egyik kezében tölcséres fagyi, a másikban videokazetta van valami romantikus női filmmel. Overallt visel, meg bolyhos papucsot, s övén egy pisztoly lóg. A nyakában táblácska: Vigyázz, menstruálok!

79. oldal, Delia

>!
katen P

Amikor egy nő terhes, már alig várja, hogy újból birtokba vehesse saját testét. Mégis, szülés után az ember rájön, hogy lényének jelentős része függetlenedett tőle, kívülre került, s most már ki van téve mindenféle veszélynek – egyebek mellett annak, hogy bármely pillanatban eltűnhet a szemünk elől. Ezért aztán életünk hátralevő részében azon fáradozunk, miképpen tarthatnánk őt mindig magunk mellett, hogy vigyázhassunk rá. Ez a legkülönösebb dolog az anyaságban: amíg az embernek nincs gyereke, nem is tudja, hogy ez mekkora hiány.

17. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya · gyermek · terhesség
>!
tataijucc P

Vannak álmok, amelyek nem szállnak el az ébredéssel

26. oldal

>!
mrsp

Mindig rosszabbnak kell lennie, hogy aztán jobb lehessen.

52. oldal, Eric

>!
mrsp

A legkönnyebb úgy rejtőzködni, ha az embert mindenki látja. Senki sem gyanakszik egy olyan emberre, aki nyílt kártyákkal játszik.

54. oldal, Andrew


Hasonló könyvek címkék alapján

Vi Keeland: Egomániás
John Green: Alaska nyomában
Vi Keeland: Csak szex
Brittainy C. Cherry: Tűzeső
Nicholas Sparks: Az utolsó dal
Nicola Yoon: Minden, minden
Kelly Oram: Cinder és Ella
Dan Wells: Fragments – Töredékek