Életszikra 210 csillagozás

Jodi Picoult: Életszikra

Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon hogy reagálnak a túszok? Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását… Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit ő is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja? A lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen lassan bontakoznak ki.
Jodi Picoult korunk egyik legvakmerőbb írója. Most éppen azt boncolgatja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a várandós nő és a még meg nem született gyermeke jogait. Az Életszikra beszélgetésre, vitára inspirál… és talán megértésre sarkall.

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632938318 · Fordította: Goitein Veronika
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
368 oldal · ISBN: 9789632938622 · Fordította: Goitein Veronika

Enciklopédia 3


Kedvencelte 17

Most olvassa 13

Várólistára tette 179

Kívánságlistára tette 174

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Málnika P
Jodi Picoult: Életszikra

„Minden gyermek megérdemli, hogy megszülethessen? Minden nő megérdemli, hogy maga dönthessen a testéről? Hol lehet a közös nevező?”

A gondolatébresztő túszdráma Mississippi állam egyetlen abortuszklinikáján játszódik. A történet igen bravúros megoldással időben visszafelé bontakozik ki, így tudunk meg egyre többet a résztvevőkről: az abortuszon átesettekről, a csupán vizsgálatra érkezőkről, a klinika dolgozóiról, egy kémkedő aktivistáról, a kint tüntető magzatvédőkről, a túsztárgyalóról és a személyes okból lövöldöző támadóról. A drámai történés és a személyes sorsok mellett azonban a főszerep egyértelműen az abortusz megítélésének jut. Számos fontos megközelítést feszeget a könyv; a magát életvédőnek nevező doktor például az alábbit fogalmazza meg: „Talán a kérdés nem is az, hogy mikortól számít embernek a magzat, hanem az, hogy mikortól nem számít embernek a nő?”

Úgy tűnhet, a könyv célja, hogy tárgyilagosan bemutassa a keményen egymásnak feszülő álláspontokat, a korrekt tájékoztatás jegyében mindkét oldalról, a különböző szereplőkön keresztül. Azonban a sorok között olvasva nem lehet nem észrevenni, hogy mindenki csupán addig magzatvédő, amíg nem saját magáról van szó. Az ítélkezés sajnos túl nagy szerepet kap ebben a kényes társadalmi kérdésben is, ahol egyszerre kellene védeni a magzatot és a gyermeket váró nőt. De vajon minden esetben az a legjobb a magzatnak, ha megszületik? Joy az a szereplő, aki számomra hiteles választ tudott adni a felmerülő kérdésekre. Ő ugyanis nem különféle elvont elméletekkel közelíti meg a súlyos témát, az üres szavak helyett saját tapasztalatai beszélnek. Kemény, de egyben lenyűgöző és feledhetetlen olvasmány, amit mindenkinek szívből ajánlok, aki szeret néha a felszín mögé látni.

19 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P
Jodi Picoult: Életszikra

Jodi Picoult önmagához hűen ismét nagyon érzékeny témához nyúlt. Ebben a regényében a még meg nem született gyermekek, a magzatok jogait, illetve a várandós nő jogait állítja szembe, vagy boncolgatja egymás mellett, mindenféle nézetből és megvilágításban.

Méghozzá egy túszdráma kellős közepén kapcsolódunk be a történetbe, vagy azt is mondhatnám, hogy ott kezdődött minden, de ez nem lenne igaz, mert nem ott és nem akkor kezdődött.

A történet elgondolkodtató, a téma megosztó, és helyenként igen felkavaró. A könyv nem foglal állást sem az abortusz mellett, sem ellene. Csak véleményeket, sorsokat, életeket sorakoztat fel. Hogy segítsen a megértésben. Minden élet más, mindenki a saját életét éli, amiről egy kívülálló nem alkothat véleményt. Mert nem él az adott helyzetben, nem tudja, hogy miért teszi meg egy nő azt, amit soha nem fog elfelejteni. Vannak helyzetek, amikor nincs más lehetőség, és vannak helyzetek, amikor van.
Bővebben: https://konyvutca.blogspot.com/2018/11/jodi-picoult-ele…

>!
klara_matravolgyi
Jodi Picoult: Életszikra

Erre a könyvre nincsenek szavak. Szégyellem azt a képmutató társadalmat amiben élünk, és ez teljesen független az álláspontomtól az abortusz ügyében. Egész egyszerűen elfogadhatatlannak tartom, hogy vannak csoportok, akik nem fogadják el mások döntését, és erőszakosan rá akarják erőltetni másra a saját hitüket. De ha ők kerülnek bajba, az „más”. Nos, nem más. Csak ezzel próbálják leplezni a saját képmutatásukat.
Nagyon jól tette az írónő, hogy írt erről a máig tabuként kezelendő témáról. Erről beszélni KELL, mert az abortuszok száma nem fog soha csökkenni, maximum a körülmények lesznek illegálisak és veszélyesek. Hiszen tudjuk, mi az a két dolog, amiért egy nő bármit megtesz…

>!
robinson P
Jodi Picoult: Életszikra

Az abortusz témaköre elég sok vitát fog kavarni, mégis elgondolkodtató, ahogyan Jodi nagy érzékenységgel, empátiával megírta ezt a regényt.
Jodi ismét lenyűgözött! Egy erőteljes és provokatív, gondolkodásra inspiráló új regényt ad olvasóinak.
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/10/eletszikra.html

>!
Ferger_Jolcsi P
Jodi Picoult: Életszikra

Nem egy könnyen emészthető könyv. Az abortusz témakörét boncolgatja, de az olvasó döntésére bízza, hogy hogyan ítéli meg a történteket. Több szemszögből olvashatjuk az eseményeket, így minden oldalról körbejárhatjuk a témát. Számomra nagyon sok rész volt benne, ami felzaklatott, úgyhogy olyanoknak ajánlom ezt a könyvet, akik bírják a keményebb, tabu témákat boncolgató köteteket. Az események visszafelé haladnak délután négy órától kezdve egészen reggel nyolcig, óránként olvashatjuk az előzményeket, amik a végkifejletig vezettek. A végén pedig a délután 5 órai eseményeket taglaló fejezetben derül ki, hogy mi lett ennek az egésznek a következménye. Alig vártam, hogy a végére érjek, mert egy erős kezdés után teljes bizonytalanságban olvastam végig a kötetet, hogy vajon mi lesz a szereplőkkel a végére. Izgalmas volt, ütős volt, de durva is.

>!
gabiica P
Jodi Picoult: Életszikra

Ez a könyv eltért az eddig megszokott stílustól, de ez nagyrészt előnyévé vált. Bevallom, az elején nehéz volt követni az eseményeket, hiszen fordítva kellett gondolkozni és kicsit zavaróak voltak az ugrások, de miután ráéreztem a történet vonalára, már egyáltalán nem éreztem hátránynak.

Ismét egy nagyon kemény témát dolgoz fel, amely átszövi az emberek mindennapjait, mégis annyira megosztó, hogy kiemelt és különleges szerepet kap. Nem számít, mikor olvasod, hiszen úgy gondolom, ez mindig megőrzi aktualitását, főleg mai világunkban.
Tényszerűen mutatja be a két álláspont eltérő véleményét és noha szerintem sikerült annyira tárgyilagosnak maradnia, hogy egyik pont mellé sem áll, bennem, mint olvasóban, mégis elérte, hogy valamelyik felé húzzak, hiszen ember vagyok én is.

Jól megírt történet, célját elérte, hiszen szerintem nincs olyan, akiben ez nem formál véleményt vagy nem generál feszültséget…

>!
bokrichard 
Jodi Picoult: Életszikra

Nagyon fontos, hogy az emberek ilyen könyveket is elolvassanak. Ám csakis a szerző utószava után döntöttem el, hogy 5 csillagot adok rá, addig a sok név, a sok életút ösvényén eltévedve járva is okultam. Sok értékelés elhangzott már ennél a könyvnél is, nem hiszem, hogy újat tudnék mondani. Nagyon jó, hogy Jodi nem ítélkezve ír, példásan okítva nem dönt a fejünk felett, ezt sokan írták, és én is megteszem. Az abortuszról alkotott gondolataimat máshol megírtam már, inkább untatásképp jöjjenek hazánkból az infók. Nálunk az 1992 évi LXXIX törvény a magzati élet védelméről szóló passzus írja le a kritériumokat, melyek alapján dönthető el az abortusz kérdése (nem kötelező hf, de megéri 1x elolvasni.) A könyvben nagyon jól elkülönül a társadalmi megítélése a témának, a pro life, és pro choice mozgalom számos aspektusa kíválóan tükröződik. Én, mint orvos nem írok véleményt. Jodi sem tette, nagyon jó utat járva. Olvassunk, okuljunk, mert érdemes, hibák ide vagy oda.

>!
WindStorm
Jodi Picoult: Életszikra

Mindnyájan képesek vagyunk olyan dolgokra, amiket el sem tudtunk képzelni magunkról.

Tudom – tudom, elfogult vagyok, mert imádom Jodi-t, de számomra ő nem tud rossz könyvet írni. Nagyon szeretem a történeteit, nem csak azért, mert nehéz témákat boncolgat, hanem azért is, mert kedvelem az írói stílusát és a megközelítéseit. Hiába van sok leírás mindegyik regényében, engem azok is levesznek a lábamról.

Első blikkre tudtam, hogy ez a könyv is összefog törni, na de ennyire? Az ember azt hinné, hogy könnyű lesz elfogadni a történetben felsorolt tényeket és ellenérveket. S mégsem. Számomra nehéz volt a tartalom, mégis rengeteget gondondolkodtam olvasás közben. Mindegyik fél szerepében elképzeltem magam, és nem igazán tudtam valahogy egyik oldalra sem állni. Hiszen az emberek élete nem éppen sima és gördülékeny. Igenis vannak bukkanók, sőt mélységes szakadékok is, s egyiket sem ismerjük igazán annyira, hogy előitéletesek legyünk. Persze nem azt mondom, hogy az abortusz mindent megold, de nem tudhatjuk miért esett erre az illető választása.

Ha mégis választanom kellene, vagy esetleg mondanom valamit, akkor: Egy gyermek nem dönti el, hogy mikor és hová szülessen, viszont, ha már elkezdődött fejlődni, akkor mindent megkell adni a számára, hiszen joga van az Élethez, a jóhoz, a szeretethez, s egyáltalán nincs jogunk elvenni ezt tőle. De, természetesen jogunk van nem megadni neki a lehetőséget, például védekezéssel, fogamzásgátló tablettával. Így nem ártunk sem magunknak, sem pedig egy ártatlan magzatnak, aki védekezés nélkül megjelenne.

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632938318 · Fordította: Goitein Veronika
3 hozzászólás
>!
cseri P
Jodi Picoult: Életszikra

Régebben elég sok Jodi Picoult-könyvet olvastam, aztán megcsömörlöttem tőle, a rázós témák, amiket választ, érdekelnek, de a hatásvadász csomagolásra viszont rá lehet unni. Igazából most se ez érdekelt volna, összekevertem egy másikkal (Apró csodák), de ha már itt volt és annyira nem haladok sajnos a most olvasott Knausgarddal, ez lett a hétvégi olvasmány.
A téma nyilván egy olyan, amit nem hagyhat ki egy ilyen profilú írónő, de mi újat lehet még mondani az abortuszról az Árvák hercege után. Azzal tekerte meg az egészet, hogy visszafelé haladunk az időben. Ez is egy írói fogás, ilyet is olvastam nemrég (Minden eltűnt lány). De neki jobban sikerült, igaz, nem is krimit ír, jól összeállnak a dolgok. Arra tudok gondolni, hogy ez a sztori önmagában kevés lett volna egy Picoult-regényhez, azért kellett egy kicsit megcsavarni.
A történetből egy dolgot nem értek, de azt nagyon nem. spoiler
A korábbi értékelések egyikében valaki azt írja, a szerző nem foglal állást, ezen felvontam a szemöldököm, mert nagyon erősen és igen egyértelműen állást foglal. De itt azért tudni kell a hátteret, nagyon más – és államonként is eltérő – törvények vonatkoznak az abortuszra, mint mondjuk nálunk, ettől nem lehet elvonatkoztatni.

3 hozzászólás
>!
Virág_Blogger P
Jodi Picoult: Életszikra

Ha azt mondod, Jodi Picoult, azt mondom profizmus.

Ha mutatsz egy Picoult könyvet, azt mondom, kényes témák, tabuk, és a hozzájuk szükséges alaposság.

Ha azt mondod, Életszikra, azt mondom, ez a leggyönyörűbb provokáció, amihez valaha szerencsém volt.

Ebben a regényében az írónő egy feszültségekkel teli túszdrámába ágyazva újabb vitaindító kérdést szegezett az olvasóknak: miközben a sokszínű karaktergárda által számos nézőpontot felfedett és bemutatott, biztos kézzel rántott be engem – és szerintem még sokatokat – is az abortusz és magzatvédelem témakörébe, mindvégig gondolkodásra, véleményalkotásra sarkallva – nem arra, hogy vakon kövessek másokat, hanem hogy önállóan megszüljem, mi a helyes számomra.
Különleges felépítés, nagy morális dilemmák, emberi jogok, feminizmus, fél óra elmélkedés / fejezet átlag, gyönyörű, érzékletes írásmód és megkapó emberi sorsok – ennyi kellett, hogy kijelenthessem, az Életszikra túlszárnyalt a szememben minden eddigi Picoult regényt.

Teljes értékelésem a könyvről a blogomon olvasható: https://neverletmegobyviranna.blogspot.com/2019/02/jodi…


Népszerű idézetek

>!
Bea_Könyvutca P

Mindnyájan képesek vagyunk olyan dolgokra, amiket el sem tudtunk képzelni magunkról.

52. oldal

1 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

De ki mondta, hogy csak egyféleképpen lehet normálisnak lenni?

100. oldal

1 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

Szülőnek lenni olyan, mint szappanbuborékot tartani a kezedben, amit óvni kell, miközben ejtőernyővel kiugrasz egy gépből, megmászol egy hegyláncot, majd háborúba mész. El akarod rejteni, hogy biztonságban tudhasd, ne érje természeti csapás, erőszak, előítélet és gonoszság, de persze mindez lehetetlen küldetés. Állandó rettegésben élsz, hogy kipukkad a buborék, vagy hogy te magad teszel kárt benne. És tudod, hogy ha az a buborék eltűnik, te is semmivé válsz.

200. oldal

2 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

Fiacskám, sose hagyd, hogy mások mondják meg neked, mi lehet belőled, és mi nem!

39. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

Aki egész életében csak magára számíthat, arra szinte drogként hat, ha valaki végre törődik vele.

72. oldal

>!
Kókuszka P

Elgondolkodott, hogy vajon tényleg csak akkor lehetünk-e képesek rátalálni az elveinkre, ha először megtaláljuk, hogy mi az, amit ellenzünk.

45. oldal

2 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

… talán néha jobb, ha a titkok megmaradnak titkoknak.

145. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

Mindig ez a legfontosabb, nem? Hogy a világ szemében megfelelően láttassuk magunkat, bárkik is legyünk máskor, amikor senki nem figyel.

111. oldal

3 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P

Ne azért nézz a másik tányérjába, hogy vajon neki több jutott-e. Csak azért, hogy lásd, vajon elég jutott-e neki is.

131. oldal

>!
Málnika P

Minden gyermek megérdemli, hogy megszülethessen?
Minden nő megérdemli, hogy maga dönthessen a testéről?
Hol lehet a közös nevező?

45. oldal (Athenaeum, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út
J.D. Barker: A hatodik éjszaka
Calia Read: Elborulva
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Dennis Lehane: Viharsziget
Stephen King: Az
Stephen King: A ragyogás
Thomas Harris: A vörös sárkány
Josh Malerman: Madarak a dobozban