Életszikra 26 csillagozás

Jodi Picoult: Életszikra

Zaklatott férfi ront be Mississippi állam abortuszklinikájára. Lövöldözni kezd, majd túszul ejti a túlélőket. Hugh McElroy túsztárgyaló a helyszínre siet. A telefonjára érkező üzenetekből jön rá, hogy tizenöt éves lánya, Wren is a klinikán tartózkodik. De vajon hogy reagálnak a túszok? Egy nővér úrrá lesz saját pánikrohamán, és segít egy sebesült nőn. Egy orvos a hite miatt gyakorolja hivatását… Most éppen ezt a hitet teszi próbára az élet. Egy magzatvédő aktivista páciensnek álcázva tapasztalja meg, milyen annak a gyűlöletnek a kereszttüzében lenni, amit őt is szított. De vajon mi a túszejtő valódi célja? A lebilincselő történet visszafelé halad az időben, így az emberi sorsok szépen lassan bontakoznak ki.
Jodi Picoult korunk egyik legvakmerőbb írója. Most éppen azt boncolgatja, hogyan lehet egyszerre figyelembe venni a várandós nő és a még meg nem született gyermeke jogait. Az Életszikra beszélgetésre, vitára inspirál… és talán megértésre sarkall.

Eredeti mű: Jodi Picoult: A Spark of Light

>!
Athenaeum, Budapest, 2018
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632938318
>!
Athenaeum, Budapest, 2018
368 oldal · ISBN: 9789632938622 · Fordította: Goitein Veronika

Enciklopédia 1


Kedvencelte 3

Most olvassa 16

Várólistára tette 105

Kívánságlistára tette 124

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Jodi Picoult: Életszikra

Jodi Picoult önmagához hűen ismét nagyon érzékeny témához nyúlt. Ebben a regényében a még meg nem született gyermekek, a magzatok jogait, illetve a várandós nő jogait állítja szembe, vagy boncolgatja egymás mellett, mindenféle nézetből és megvilágításban.

Méghozzá egy túszdráma kellős közepén kapcsolódunk be a történetbe, vagy azt is mondhatnám, hogy ott kezdődött minden, de ez nem lenne igaz, mert nem ott és nem akkor kezdődött.

A történet elgondolkodtató, a téma megosztó, és helyenként igen felkavaró. A könyv nem foglal állást sem az abortusz mellett, sem ellene. Csak véleményeket, sorsokat, életeket sorakoztat fel. Hogy segítsen a megértésben. Minden élet más, mindenki a saját életét éli, amiről egy kívülálló nem alkothat véleményt. Mert nem él az adott helyzetben, nem tudja, hogy miért teszi meg egy nő azt, amit soha nem fog elfelejteni. Vannak helyzetek, amikor nincs más lehetőség, és vannak helyzetek, amikor van.
Bővebben: https://konyvutca.blogspot.com/2018/11/jodi-picoult-ele…

>!
robinson P
Jodi Picoult: Életszikra

Az abortusz témaköre elég sok vitát fog kavarni, mégis elgondolkodtató, ahogyan Jodi nagy érzékenységgel, empátiával megírta ezt a regényt.
Jodi ismét lenyűgözött! Egy erőteljes és provokatív, gondolkodásra inspiráló új regényt ad olvasóinak.
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/10/eletszikra.html

>!
moonchristal P
Jodi Picoult: Életszikra

Nagyon nehéz ezt a könyvet értékelni. Hogy miért? Alapból egy annyira megosztó, és mai napig kicsit tabunak számító témát dolgoz fel (abortusz), hogy ezt Jodi Picoult éleslátásával és stílusával keverve, sejthető a végeredmény.
Igen, nagyon nyomasztó, és közben egyszerre nagyon merész, hogy ilyen nyíltan ír erről a témáról. Hogy rám milyen hatással volt? Nem is tudom, valahogy másra számítottam. Furcsa volt ez a stílus, hogy visszafelé halad az időben, aztán meg olyan kurtán-furcsa lett a lezárás is. spoiler
Mindentől függetlenül egy színvonalas, mély gondolatokkal és érzésekkel teli könyvet kaptam, újraolvasni nem fogom, mert ahhoz a téma túl fájdalmas, viszont tetszett a végszó, ahol kicsit megtudtuk az írónő véleményét is a témában, és sok egyéb érdekesség is van benne, amit nem is gondoltam volna. (Pl. törvényhozás Amerikában a téma kapcsán.)
Mindenképpen csak akkor ajánlom olvasásra, ha az ember jó hangulatban van, máskülönben esélyes néhány napig a rémálmok hada, és az enyhe depresszió.

>!
BarbyMalik0112 P
Jodi Picoult: Életszikra

Jodi Picoult ismét nagyot alkotott. Olyan témát választott könyvének, amely elgondolkodtatja az olvasót, döntéshelyzetbe hozza: Vajon ő miként cselekedne egy hasonló helyzetben? Melyik oldalon állna?

Az abortusz alapjáraton is egy nehéz téma, ezt pedig az írónő különböző oldalakról vizsgálja, elemzi, majd egy különös középutat talál a szépirodalmi alkotás és a szakmai regény között. Ki meri mondani, amit gondol, mégis a végső döntést az olvasóra hagyja.

Egy élvezetes, fordulatos, de legfőképpen tanulságot regény az életnek egy olyan részéről, amely abszolút vitatémaként is felmerülhet. Segít nem elítélni, sokkal inkább megérteni a helyzetet.

Azoknak ajánlanám a könyvet, akik nem rettennek el egy lelkileg nehéz témától, szeretik az írónő stílusát, vagy egy lebilincselő történetre vágynak a való életnek egy csöppet sem könnyű szeletéről.

Bővebb értékelés a blogomon: https://barbyesakonyvek.blogspot.com/2018/11/jodi-picou…

>!
Mariann_ P
Jodi Picoult: Életszikra

Szerintem ez egy fantasztikusan jó könyv. Izgalmas, felkavaró.
AZ USA-ban egy abortuszklinikán játszódik.
Egy férfi beront,lövöldöz, halottak, sebesültek, majd túszokat ejt.
Megjegyzem, ott nem minden államban engedélyezett, ahol igen, ott is vannak az abortusz ellenes aktivisták .
Én , aki szülésznőként dolgoztam, úgy láttam, aki rákényszerül, személyes tragédiaként éli meg, majd végigkíséri az egész életét.
Helyette esetleg megszülni és örökbe adni ?
Nos volt részem ilyenben is : „Nehogy megmutassa, mert akkor nem tudom elengedni, megszakad a szívem !!”
Itt is kibontakoznak a saját történetek , a túszul ejtettek , a túszejtő, a túsztárgyaló addigi élete.
A könyv a riasztással kezdődik, hirtelen sok a szereplő, aztán visszafelé haladunk az időben.
Jodi Picoult remek írónő, vége fele is tud meglepetést okozni.
Én ahogy végeztem a könyvvel , az elejét újból elolvastam.
Ajánlom az olvasását, bár vannak nem egészségügyben jártasokat esetleg felkavaró részei is.

>!
Linszyy
Jodi Picoult: Életszikra

Miért is nem olvastam én eddig Jodi Picoult-tól?
Jodi Picoult legújabb könyve nem csak odaszögezi az olvasóját, hanem meg is rázza, az orra alá dörgöli a kegyetlen valóságot, és véleményformálásra sarkallja. Az ilyen könyvekre mondom azt, hogy megéri megírni, és az ilyen témákról pedig azt, hogy nem tudunk róla eleget beszélni.
https://youtu.be/ysIw7HABThE

1 hozzászólás
>!
Adry_olvasósarka_blog P
Jodi Picoult: Életszikra

A könyv minden lapján érződik az alapos háttérmunka. Néha úgy érzem, hogy Jodi Picoult regényei valahol a szakirodalom és a szépirodalom határán mozognak. Az alaptörténetek miatt jellemző az írónőre, hogy nehezen olvashatóak a könyvei, de ez is szubjektív, mert korábban mesélte nekem az egyik olvasónk, hogy egy szuszra elolvasta az Ítélet című könyvet, ami valljuk csak be, szintén nem egy habos-habos történet. Az eddig olvasottak közül ez volt az első olyan könyve, ami megrázott, felzaklatott, napok óta vissza-visszatérő gondolatom, hogy mit tettem volna én, ha hasonló helyzetbe kerülök, mint a klinikát felkereső lányok. Morális kérdéssé vált az abortusz a 21. században, de ezzel gyilkosságot követnek el a nők? Olvasás után nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy mitől jobb a gyermeknek, ha olyan anya mellett nő fel, aki nem fogja szeretni, mert nem olyan emlék köthető hozzá, amire szívesen visszaemlékezik. Mennyivel jobb, ha a gyermek nevelőszőlőkhöz kerül? Sajnos, egyik megoldás sem jó!
A teljes értékelés a linkre kattintva elolvasható: http://adrykacska.blogspot.com/2018/11/jodi-picoult-ele…

>!
Ariadne
Jodi Picoult: Életszikra

A történet felkavaró, néhol megrázó vagy épp meglepő, és kétségbeejtő, hogy ez mennyire valóságos. Bár Jodi Picoult regényének eseményei fiktívek, akár a mindennapokból kiragadott dokumentumregény is lehetne. A történet karaktereinek élethelyzetére a valóságból is könnyűszerrel lehetne példát hozni, ahogy azt a szerző meg is tette, hiszen rengeteg abortuszon átesett nővel beszélt, megismerve hátterüket, okaikat, lelki vívódásaikat.
Nem könnyű téma, de ahogy Picoult regényeivel kapcsolatban már egy párszor elmondtam, szükséges.

Bővebben: https://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/2018/11/jodi-pi…

>!
Könyveskuckó_reblog
Jodi Picoult: Életszikra

Vajon eleget foglalkozunk az abortusz kérdésével, vagy a XXI. század beköszöntével már a téma is feledésbe merült? Vagy csak itt, Magyarországon nem kerül szóba, mert egységes a törvény?
„A terhességmegszakítás ma az Egyesült Államokban legális. Ez elsősorban az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1976-os döntésének az eredménye. Ez mondta ki országosan, hogy az egyes államok nem tilthatják be az abortuszt, az egységesen, az egész országban legális. Októberben kinevezték az amerikai Legfelsőbb Bíróságba Donald Trump ultrakonzervatív jelöltjét, Brett Kavanaugh-t. Ezzel a kinevezéssel az Egyesült Államok legfőbb jogi döntéshozó szerve jókorát mozdult konzervatív irányba, több döntéspárti aktivista pedig attól tart, hogy a konzervatív bírók most újra elővehetik az 1976-os döntést, és hatálytalaníthatják.” (forrás: 444.hu)

Jodi Picoult, aki könyveiben mindig rendkívül megosztó témákat tárgyal, ezúttal az abortusz témakörét vette górcső alá. Egy olyan témát, amely már a kezdetek óta jelen van, és egy örök kérdést feszeget: Lehetnek-e már emberi jogai egy embriónak, és ha igen, kinek a jogai az elsődlegesek. Az embrióé, vagy az anyáé?
„Hippokratész azt tanácsolta, a nőknek: ha el akarnak vetélni, ugráljanak, rugdossák a sarkukkal a saját ülepüket, amíg az embrió ki nem esik; ha ez mégsem működne, akkor egérürüléket, mézet, egyiptomi sót, gyantát és sártököt kell a méhbe helyezni. Egy nyolcadik századi szanszkrit kézirat szerint forró víz vagy párolódó, gőzölgő hagyma fölé kell ülni. Scribonius Largus, Claudius császár udvari orvosa egy mandragóragyökérből, ópiumból, vadmurokból, opopanaxból és borsból készített főzetre esküdött.”

A kóma, rák, asperger szindróma, és megannyi megosztó téma mellett – amellyel Jodi Picoult kortárs író foglalkozik –, legújabb könyvében az abortuszt vetette fel egy krimibe hajló, fordított kronológiai sorrendű történetszálon keresztül. Adott ugyanis egy női klinika, ahol többek között abortuszt végeznek, s ahol egy ámokfutó lövöldözni kezd, és túszokat ejt. A kötetet olvasván egy egész napot göngyölíthetünk fel, a végkifejlettől kezdve visszafelé haladva aznap reggelig. Vajon ki hogyan és miért került arra a bizonyos klinikára? Kinek mi a (személyes) mozgatórugója, amiért éppen tüntet az abortusz ellen, vagy amiért éppen szüksége van rá? Létezik-e egyáltalán egyetlen helyes álláspont?

Picoult könyveiben mindig az az érdekes – és aki olvasott már tőle, az jól tudja –, hogy sosem részrehajló. A megosztó, vitás kérdéseket mindig, mindkét oldalról bemutatja, megtárgyalja, a szereplőkön keresztül érvel az egyik vagy épp a másik oldal mellett, és sosem ad megoldó kulcsot. Hiszen az élet is olyan, hogy nekünk, magunknak kell kialakítani a saját véleményünket, és aszerint helyesen cselekedni. De mi a helyzet, ha a hitünk, vallásunk vagy éppen törvényünk írja elő, mit tehetünk? Mi a helyzet, ha ez a törvény mondjuk változó, és nem egységes? Mihez tartsuk magunkat?

A könyv alapja nagyon erős, ütős, elgondolkodtató, velős, és a cselekményre sem lehet túl nagy panasz, hiszen pörgős, és izgalmas. A fordított történetvezetéssel viszont nem először gyűlik meg a bajom, és most sem voltam vele elégedett. Gondolkodtam rajta félúton, hogy talán az egészet fordítva kéne olvasnom, mint a japánok, hátulról előrefelé lapozva, és talán valóban ez lett volna a helyes döntés, mindazonáltal az ember mindig próbálja követni az író „utasítását”, hogy pontosan átjöhessen az, amit az író átadni szeretett volna a lapokon, történeteken keresztül. Vajon ha fordítva olvassuk a művet, a hatás egészen más lesz? De utólag végül is már mindegy. Így azonban elmondható, hogy elég nehéz eleinte megkülönböztetni a különböző szereplőket, főleg, hogy az elején már mindent tudnunk kellene róluk, ők ismerik egymást, mindenkinek minden nyilvánvaló, csak mi, ártatlan olvasók vagyunk vakon vezetve, és majdnem négyszáz oldalon kell átrágni magunkat, mire minden szereplőt helyrerakunk. Csak a végére tudjuk összerakni a puzzle darabkákat, hogy ki kicsoda pontosan, mi a múltja, mi a története, hogyan jutott oda, ahova, mi a mozgatórugója, és számomra legalábbis ez nagyon zavaró volt. Volt olyan szereplő, akit vagy húsz évvel idősebbnek gondoltam, mire kiderült, hogy gyakorlatilag kábé úgy tizenéves lehet. De lehet, hogy ez is egy olyan hatás, amelyet az írónő át akart adni. Hiszen így szinte muszáj ítélkeznünk, anélkül alakítunk ki elhamarkodott véleményeket a karakterekről, hogy jobban megismernénk őket, és csak idővel értjük meg.

Bár néhol vontatottnak éreztem a könyvet, összességében egyébként már csak a témájáért is megéri elolvasni, és mint mindig, Picultnak ez is egy olyan könyve, ami nagyon jó beszélgetésalapot tud szolgáltatni, amely gondolatokat ébreszt az emberben, olyanokat is, amelyek normál, rohanó világunkban esetleg nem érintettek lévén meg sem fordulnának a fejünkben. Ajánlom tehát nőknek (és férfiaknak is) az olvasását, tulajdonképpen úgy tizenhat év felett.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7,5/10 – Izzy karaktere elég szimpatikus, talán vele tudtam legjobban azonosulni, kidolgozott, de a tömbiek gyakran összefolynak, mivel a történet fordítva folyik, nehéz megkülönböztetni, megismerni őket. Apró morzsákból kell dolgozni, ami néha elég megtévesztő vagy fárasztó tud lenni.
Borító: 7,5/10 – Nem rossz, de igazából a témához annyira nem találom hozzáillőnek, sokkal ütősebb is lehetett volna, ami utal az abortusz témára.
+ pont: Mert nagyon érdekes az alapfeltevés, egy olyan téma, amiről aktuális beszélni, írni.
– pont: Mert nem tetszett ez a fordított idősík, hogy a történet végétől haladunk az eleje felé, és gyakran vontatott volt.

>!
n0n0ka_ P
Jodi Picoult: Életszikra

Szeretem az olyan témákkal foglalkozó könyveket, amik elgondolkodtatnak, pro és kontra érveket sorakoztatnak fel bennem és vitára sarkallanak. Nagyon tetszett, ahogy Jodi Picoult életre keltette, saját történettel és múlttal ruházta fel a szereplőket. Ez volt az első könyvem az írónőtől, de biztos, hogy olvasni fogok még tőle.


Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea P

Aki egész életében csak magára számíthat, arra szinte drogként hat, ha valaki végre törődik vele.

72. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Szülőnek lenni olyan, mint szappanbuborékot tartani a kezedben, amit óvni kell, miközben ejtőernyővel kiugrasz egy gépből, megmászol egy hegyláncot, majd háborúba mész. El akarod rejteni, hogy biztonságban tudhasd, ne érje természeti csapás, erőszak, előítélet és gonoszság, de persze mindez lehetetlen küldetés. Állandó rettegésben élsz, hogy kipukkad a buborék, vagy hogy te magad teszel kárt benne. És tudod, hogy ha az a buborék eltűnik, te is semmivé válsz.

200. oldal

2 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P

Mindnyájan képesek vagyunk olyan dolgokra, amiket el sem tudtunk képzelni magunkról.

52. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

De ki mondta, hogy csak egyféleképpen lehet normálisnak lenni?

100. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Mindig ez a legfontosabb, nem? Hogy a világ szemében megfelelően láttassuk magunkat, bárkik is legyünk máskor, amikor senki nem figyel.

111. oldal

3 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P

… talán néha jobb, ha a titkok megmaradnak titkoknak.

145. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Fiacskám, sose hagyd, hogy mások mondják meg neked, mi lehet belőled, és mi nem!

39. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Ne azért nézz a másik tányérjába, hogy vajon neki több jutott-e. Csak azért, hogy lásd, vajon elég jutott-e neki is.

131. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Néha nem is tűnik fel, mennyire erős a szeretet, csak akkor, amikor érezhető a hiánya. Néha észre sem vesszük a szeretetet, mert az megváltoztat, átformál, de olyan lassan, hogy szinte fel sem tűnik.

244. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szeretet
>!
Zsófi_és_Bea P

Hiányozni fognak ezek a részletek. Elgondolkodott: amikor valaki elhagyja az árnyékvilágot, vajon magával vihet-e a zsebében a pillanatokból bármit, szorongathatja-e, lenyelheti-e őket, hogy örökre vele maradjanak.

311. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tóth Krisztina: Akvárium
Pák Ván-sza: Annak az ősznek három napja
Adrian P. Swanson: Az abortusz dráma
Pergel Zsolt: Idegen gyermek
Noah Gordon: A doktornő
Bali Edina Zsanna: Abortáltak
Annalisa Strada: Két rózsaszín csík
Dancs Rózsa: Pokoljárás
Tamás Zsuzsa: Mit tud a kert