Csodalány 146 csillagozás

Jodi Picoult: Csodalány

Mariah ​White életében másodszor kapja rajta férjét egy másik nővel, lányuk, a hétéves Faith pedig életének minden fájdalmas másodpercében vele van. A gyors válást követően Mariah depresszióval küzd, Faith azonban új barátra lel. Egy képzeletbeli barátra, aki lehet, hogy mégsem annyira képzeletbeli…
Faith folyamatosan beszélget az „őrzőjével”, s hamarosan a Bibliából kezd idézni – a könyvből, amelyet sem ő, sem egyetlen rokona nem olvasott. Mariah pánikba esik, pszichiáterek hada vizsgálja a kislányt, de nem találnak nála semmit.
Egy nap aztán Faith kezén stigmák jelennek meg, és csodás gyógyulások követik az útját. Mariah-nak szembe kell néznie a ténnyel, hogy Faith – a kislány, aki sosem kapott vallásos neveltetést – talán tényleg Istennel beszélget.
Ahogy lenni szokott, Faith csodálatos gyógyító ereje nem marad titokban. A hívők és a médiacápák hordái ostromolják a házat, és ha ez nem lenne elég, a kislány apja, Colin gyermekelhelyezési pert indít volt… (tovább)

Eredeti mű: Jodi Picoult: Keeping Faith

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Athenaeum, Budapest, 2015
568 oldal · ISBN: 9789632934808 · Fordította: Peiker Éva
>!
Athenaeum, Budapest, 2015
568 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934518 · Fordította: Peiker Éva

Kapcsolódó zóna

!

Jodi Picoult

90 tag · 49 karc · Utolsó karc: 2017. július 5., 21:45 · Bővebben


Enciklopédia 5


Kedvencelte 12

Most olvassa 13

Várólistára tette 112

Kívánságlistára tette 114

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
Jodi Picoult: Csodalány

És… ismét elvarázsolt!
spoiler

A történet felépítése sokban eltér a megszokottól – például egy-egy fejezetet nem sajátítanak ki a szereplők, hanem folyamatosan váltakoznak a nézőpontok, néha bekezdésenként. Egy-egy történést, eseményt vagy helyzetet több ember által ismerünk meg, míg már nem is tudjuk, hogy kivel értünk egyet, kit féltünk és kinek szurkolunk. Ráadásul nagyon sokára jött be az eddig olvasott Jodi Picoult regények alapjait képező bírósági-tárgyalásos szál! Bírtam, hogy nem erre domborította ki a cselekményt, de mégis hangsúlyos szerepe volt a történetben az ügyvédi játszmáknak.

A karakterek nem egysíkúak, mindenki szépen felépített, folyamatosan bomlanak le a rétegeik, kivéve egyét – a könyv Fő Gonoszáét, aki szimplán egy nagyon utálható, negatív karakter. (Persze ő – talán – csak szerintem a történet Fő Gonosza. Legszívesebben elásnám az apa ügyvédjét… annyira egy ripacs!) Nekem a leginkább Ian és Kenzie karaktere tetszett, sosem lehettem biztos a következő lépéseikben.

Bővebben a blogon: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/09/jp-csodalany.html

2 hozzászólás
>!
gumicukor
Jodi Picoult: Csodalány

Először is a kiadásról: csodaszép borító, igényes kinézet és undorító, elütésekkel teli oldalak. Szinte minden, MINDEN oldalra jutott egy elütés. Komolyan mondom, nem értem… @Athenaeum_Kiadó, ez most nagyon nem sikerült! Én ilyet ki sem adnék a kezeim közül, de Ti megtettétek. Lelketek rajta, óriásit csalódtam a kiadóban. Az eleje vészesebb volt, ahogy fogytak az oldalak, hála a jó égnek, ritkultak a hibák. Viszont az elején volt olyan, hogy – bár a történet tetszett, lekötött – majdnem abbahagytam az olvasást, olyan mérges lettem. Kövinek inkább küldjétek el nekem kiadás előtt, aláhúzogatom a hibákat. :D Tehát ennyit a kiadásról, most kivételesen ezért nem fogok csillagot levonni.

Jodi Picoult könyveit imádom! A témát, a váltakozó szemszögeket, a változatos és sok szereplőt, mindent. Ebben a könyvben is megvolt minden, ami nekem kell. Talán a téma most az én ízlésemtől kicsit távolabb állt, mint szokott JP esetében, de el tudta úgy adni a sztorit, hogy szeressem.

Ami viszont nem tetszett, és sorozatos hibának tartom az írónő esetében: a befejezés. És ebben az esetben annyira zavaró volt, hogy sajnos muszáj levonnom fél csillagot. Az utolsó fejezet utolsó részét nem tudtam hova tenni. Inkább meg se írta volna. Vagy, és ez egy másik lehetséges opció, hogy a borsószem agyamig nem jutott el az infó, amit át akart adni. Pedig kétszer is elolvastam a végét, különböző időpontokban… Alapvetően szeretem a nyitott befejezést, ebben az esetben azt, hogy spoiler, de most annyira nyitottra és zavarosra sikerült, hogy teljesen elrontotta az élményt. Nagyon sajnálom, hogy Picoult a saját magának adott magas labdáit végül sajnos nem tudja teljesen leütni.

Ha valaki olvasta a könyvet, és el tudná mondani, hogy mit szűrt le az utolsó 1 oldalból, légyszi ne tartsa magában, mert nagyon érdekelne. De én ehhez sajnos kevés vagyok.

>!
robinson MP
Jodi Picoult: Csodalány

Kedvelem az írónő munkáit, jó néhányat olvastam is. Vannak saját, személyes kedvenceim tőle. Mikor a fülszöveget böngésztem kissé félve fogtam az olvasáshoz: a családi válság valamiféle szent maszlaggal lesz leöntve, erre tippeltem, rosszul. Szerencsére a történet komoly és időtálló, remek szórakozást ad. Imádtam olvasni, bizony azt a bizonyos saját top listámat felborította, helyet kér a dobogón.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/09/csodalany.html

>!
loveQhuay P
Jodi Picoult: Csodalány

Ó Istenem!

Végre egy olyan Picoult könyv, ami után csak boldogságot érzek és nem kell magam utána álomba sírnom. Igazán felüdülő érzés mosolyogni. JP még mindig meg tud lepni. Ennyi év és ennyi könyv után még mindig.

Imádom. JP egy biztos pont; történhet bármi, az ő könyvei mindig meglepnek és mindig tökéletesek. Mindenkinek csak ajánlani tudom!

Szerettem Faith-t, Ian-t, a tárgyalás menetét, és egy az egyben az egész könyvet! Féltem sokáig, ismerve JP szokásait…. és volt pillanat amikor azt hittem kapunk egy A nővérem húga féle befejezést, vagy egy Törékeny-t. spoiler

Azért a záró mondat odavágott.

Vannak csodák. Igen.

>!
Bur3sz
Jodi Picoult: Csodalány

Kicsit szkeptikus vagyok a csodákkal, de maga a regény Jodisan lehengerlő és majdhogynem tökéletes. Mindössze szakmai szemmel találtam benne egy-két apró hibát, de ez lehet a fordítás számlájára is írni.
Úgy érzem, a kedvencek listája bővült egy újabb regénnyel.

>!
Zsófi_és_Bea P
Jodi Picoult: Csodalány

Jodi Picoult témaválasztásai engem mindig lenyűgöznek, most sem volt ez másképp. Olyan témához nyúlt ebben a könyvében is, ami igazán elgondolkodtat. És nem is igazán az gondolkodtat el, hogy van Isten vagy nincsen, mert nyilvánvalóan a hívő emberek azt mondanák, hogy van, a nem hívők pedig, hogy nincs. A két csoport között még rengeteg ember van, aki nem tudja ezt az ősrégi kérdést ilyen egyszerűen megválaszolni. Mert minden ember szeretne hinni valamiben, valakiben. Szeretnénk, ha lenne, de ha megnyilvánulna valamilyen formában, egy "csodában', akkor nem biztos, hogy hinnénk a csodának, a tényeknek, és mi magunk is megpróbálnánk megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, és belemagyaráznánk a csodába a tudományt, a tényeket, és megnyugodnánk, hogy akkor ez nem is csoda. Ez az, ami igazán elgondolkodtató, hogy hinnénk-e egy csodában, ha a szemünk előtt zajlana le? Sokkal nehezebb hinni egy csodában, mint nem, könnyebb megtagadni és megmagyarázni azt. Szóval a könyv egyik témája, hogy Faith Istent látja-e, vele beszélget-e, Isten-e a barátja, vagy mindez csak szélhámosság, pszichotomatikus tünet, egy kislány képzelgései. A stigmák megjelenése csoda-e vagy pedig szülői bántalmazás? A hihetetlen gyógyulások, feltámadások csodának tekinthetők-e vagy pedig van rá magyarázat?

Az édesanyja hisz Faith-nek, hiszi, hogy lánya nem hazudik, nem vitatja a csodát, a lehetetlent, csak meg akarja védeni gyermekét, azt akarja, hogy egy 7 éves gyereknek megfelelő életet éljen. És nekem inkább erről szólt a könyv. Az anyai szeretetről. Arról, hogy mire képes egy anya, hogy megvédje gyermekét. Arról, hogy mennyire erős a szeretet egy anya és gyermeke között. Mire képes ez a szeretet? Egy megalázott, gyenge nő hogyan válik erős, a lányáért mindenkivel megküzdő emberré. Egy bizonytalan, önbizalomhiányban szenvedő, jó anyaságában állandóan kételkedő anya hogyan jön rá arra, hogy bármennyire is erőlködik nem lesz képes megvédeni a gyermekét a tragédiáktól, a tévedésektől és a rémálmoktól. „Talán egy anya feladata nem az, hogy menedéket biztosítson, hanem hogy mellette legyen, amikor a gyermek földet ér… és utána vigaszt nyújtson.” A szeretet az, amiről ez a könyv szól. A szeretet pedig lehet sokféle, fájdalmas, szomorú, örömteli, apai, anyai, testvéri, emberi, isteni…

Nem maradt ki a bírósági tárgyalóterem sem a történetből, ami már szinte megszokott Picoult-tól, és én ezt is nagyon szeretem, élvezem a macska-egér harcot, ami a tárgyalóteremben folyik, elégedetté tesz, ahogyan a tanúk egymás után felvonulnak, a „rossz” ügyvéd és a „jó” ügyvéd megküzd egymással, mindig van még itt is valami meglepetés, és győz, akinek győznie kell.:)

Azt kell mondjam így a végére, hogy nemhiába Jodi Picoult az egyik kedvenc íróm.:) És még a romantikus szálról nem is írtam. :)

Itt még olvashatsz erről: http://konyvutca.blogspot.hu/2015/09/jodi-picoult-csoda…

>!
Fanolda___Angie
Jodi Picoult: Csodalány

A Csodalány egy rendkívül különleges könyv volt. Egyszerűen élmény volt számomra az olvasása. Bonyolult problémákat vesézett ki, ám ez adta a varázsát. Jodi merészsége lenyűgözött. Játszi könnyedséggel boncolgatott olyan hajmeresztően komplikált témákat, amiket eddig nem sok író mert megemlíteni. A könyv kidolgozott, részletes és precíz volt egyben. A karakterek szerethetőek, jól felépítettek. Váltott szemszögben íródott, aminek én mindig nagyon örülök. Ajánlom, jó kis könyv volt!
Olvasd tovább »> http://fanolda.blogspot.hu/2015/12/jodi-picoult-csodalany.html

>!
mrsp
Jodi Picoult: Csodalány

Mint minden Picoult regény, ez is elbűvölő volt. Általában nem szeretem a túlzottan vallási töltetű könyveket, de itt remekül működött a téma. Picoult minden oldalról megközelítette a kérdést, ezzel pártatlanította magát a vallási kérdéstől: a felsorakoztatott keresztény papok és püspökök a keresztény, a rabbik a zsidó, Ian Fletcher személye az ateista, Millie, Mariah és a többi személy pedig a világi nézőpontot testesítették meg. Ez tetszett, nem volt elfogult, nem harsogta, hogy melyik félnek van igaza.

Nem maradhatott el a szokásos váltott nézőpont, és a bírósági jelenet sem, de most a változatosság kedvéért a szereplők nem kaptak saját fejezetet, csak bekezdéseket. Szerintem így jobb volt, mert kicsit erőltetett lett volna néhány jelentéktelenebb szereplőt 5-10 oldalon keresztül beszéltetni. Mint mindig, most is az igazság győzött a tárgyalóteremben, aminek őszintén nagyon örültem, bár a legutolsó pillanatig sem lehetett sejteni, hogy ki áll nyerésre.

A végével nem vagyok teljes mértékben kibékülve, mert jobban szeretem, ha lezárják a történetet, és megmondják, hogy tulajdonképpen mi is történt, nem csak utalnak rá. Ettől függetlenül ezért nem vonok le pontot, mert elgondolkodtatott, és lehet, hogy egyik válasz sem tetszett volna. :)

>!
Sisyll
Jodi Picoult: Csodalány

Nem tudom mi a vészesebb. Mikor Jodi ír egy történetet, mellyel érzelmi taccsra vág, vagy az, hogy olyat olvasok tőle, ami nem vág taccsra, viszont ez nem jelent jót és ezért vagyok kiakadva… Valószínűleg az utóbbi, mert sosem egyszerű az érzelmi vasút, amire ez a nő mindig felültet, de legalább élvezem. A Csodalánynál pedig szempillám sem rebbent.

Katasztrófának azért nem mondanám. A téma ismét nem egyszerű és talán kicsit jobban is feladta a leckét az utószóból gondolva.
Valószínűleg a koncepció része, hogy a kis főhősnőnk neve Faith, az édesanyja pedig Mariah, amik találó nevek, csak engem mégis idegesítettek. Azért én itt kicsivel több kreativitást vártam volna, na de sebaj megbékéltem a dolgokkal.
A szereplők közül talán Ian volt, akit úgy ahogy megkedveltem, mert némi jellemfejlődés volt érezhető. A többieknek nem igazán sikerült a szívemhez közel kerülni. Talán a kis csodalánynak még lett volna esélye, de pont az ő szemszögéből jutott a legkevesebb. Így pedig csak kusza találgatások maradtak meg kérdőjelek…

Nem tudom miért nem ütött be a sztori. Vallások és hit terén nem mozgok valami otthonosan. Van egy kialakult világképem, van amiben és akiben tudok hinni, úgy gondolom, hogy csodák is léteznek.
A sztori pozitívuma is megvolt azért, mert a válás sosem egyszerű, az sem, ahogy az emberek a nem hétköznapi dolgokra reagálnak. Ezekről mindig érdemes beszélni, mert nehéz megtalálni az arany középutat. Nehéz úgy elválni, hogy a gyerek ne sérüljön nagyon. Nehéz hinni is, mikor valami különleges történik. Keressük a magyarázatot, holott lehet az lenne a legjobb, ha elfogadnánk, hogy csodák már pedig vannak. A könyv ezen problémák egyvelege.
Izgulni is izgultam azért, mert kíváncsi voltam mégis mi kerekedik ki ebből. Szóval a koncepció jó volt, de nekem már túl volt kicsit komplikálva, a tárgyalásoknál is kapkodtam a fejem. Így a végére csak az az érzés maradt benne, hogy: oké, ezt is elolvastuk.
Foghatnám arra is az egészet, hogy a Csodalány még a karrierje elején íródott és akkor még nem rendelkezett azzal a mágiával, ami oly sokszor elvarázsolt. A stílus már akkor is kezdett érződni, de mégsem az igazi. Lehet ha ezzel a könyvvel kezdtem volna anno, a barátságunk rövidebb lett volna. Szerencsére nem így történt. Így ez a könyv is egy kedves kis emlékké válhat a Picoult élményeim között.

2 hozzászólás
>!
BoneB
Jodi Picoult: Csodalány

Az igazság az, hogy nekem ez most nem nagyon jött be, pedig ilyet még Picoult könyvre nem igazán mondtam. Persze a tárgyalótermi részek még mindig kedvenceim, de az csak a könyv végén volt. És igen szorítottam Iannak, hogy spoiler
De az igazság az, hogy már a 3. fejezetnél sejtettem, hogy mi lesz a vége. Persze voltak csavarok a tárgyalótermi részekben, de nem volt olyan igazi Picoultos vége. Az a nagy megdöbbentő vég, amihez szoktam az hiányzott. Ez a sok vallásos rész pedig engem valahogy nem kötött le, sőt szerintem kicsit húzta-nyúzta ezt a részt, mint a rétest. Úgy éreztem, hogy Picoult kezd kifogyni a témákból, olyan jót meg már sose fog írni, mint a Nővérem húga…


Népszerű idézetek

>!
mrsp 

Neked kell eldöntened, mit hozol ki magadból.

21. oldal

5 hozzászólás
>!
robinson P

– Mi volt maga? – bukik ki belőle önkéntelenül a kérdés.
A férfi elneveti magát.
– Úgy érti, mielőtt seggfejként reinkarnálódtam?

157. oldal

>!
AniTiger MP

Anyám mindig azt mondta, hogy ha minden kötél szakad, tudni fogod, kihez fordulhatsz. Hogy családnak lenni nem társadalmi szerkezet, hanem ösztön.

30. oldal

Kapcsolódó szócikkek: család
>!
Mpattus P

Nem kell elfogadnunk egymás hitét… de el kell fogadnunk, hogy mindenkinek joga van abban hinni, amiben hinni szeretne.

559. oldal

>!
robinson P

– Nagyon akartam egy barátot – folytatja a kislány. – És minden este ezt kívántam, amikor hullócsillagot láttam. És aztán eljött.

312. oldal

>!
Mentavirág

Hogy lehet, hogy fogalmad sincs, mennyire fontos számodra valaki, amíg el nem veszítheted?

196. oldal

>!
robinson P

A kezével lángra lobbantja bennem a tüzet. Azt hiszem, ez a szerelem.

401. oldal

>!
Mentavirág

– Mindig is morfondíroztam azon, hogy Istent miért Atyaként emlegetik – suttogja. – Az apák folyton az elvárásaikkal jönnek. Az anyák szeretnek feltétel nélkül, nem gondolod?

125. oldal

>!
AniTiger MP

– Tartozom egy vallomással.
– Én valahogy mindig ezt hozom ki az emberekből.
– Egyszer belopóztam gyónni.
– Gyónás a gyónásról – kacag fel MacReady atya.
– Még csak tízéves voltam. Meg akartam tapasztalni, milyen. De féltem, hogy megszólal majd valami riasztó, tudja, valami érzékelő készülék, ami kimutatja, hogy nem vagyok katolikus.
– Á, a protestánsoknak vannak frankó technikai kütyüi.

171. oldal, Hét

Kapcsolódó szócikkek: gyónás
>!
VNoémi P

Tapasztalatom szerint a szerelem nem arról szól, hogy az ember akarja a másikat. Sokkal csábítóbb, ha téged akarnak.

272. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Chaim Potok: Kezdetben
Joseph Heller: Isten tudja
Philip Roth: Ellenélet
Jonathan Safran Foer: Minden vilángol
Philip Roth: Düh
Chaim Potok: A nevem Asher Lev
Chaim Potok: Davita hárfája
Chaim Potok: Fények könyve
Chaim Potok: Az ígéret
Chaim Potok: A kiválasztott