Bár ​itt lennél 146 csillagozás

Jodi Picoult: Bár itt lennél

Diana ​O'Toole eltervezte az életét. Mire betölti a harmincat, kimondja a boldogító igent, harmincöt évesen a férjével és két gyerekkel New York külvárosában él, miközben művészeti szakértőként sikeres karriert épít az aukciósházak kíméletlen világában. Diana biztos benne, hogy sebész rezidens szerelme, Finn, a közelgő romantikus utazásukon megkéri a kezét.
Ám New Yorkban váratlanul felüti a fejét egy vírus, amely mindaddig csak a világ túlsó felén pusztított. Indulásuk előestéjén derül ki, hogy Finn-nek maradnia kell, mivel a kórházban minden orvosra szükség van. A férfi rábeszéli Dianát, hogy utazzon el nélküle, nehogy kárba vesszen a foglalójuk. A nő vonakodva ugyan, de nekivág a világnak.
Az álomutazás egyáltalán nem úgy alakul, ahogy azt Diana remélte. Az egész sziget karantén alá kerül, így Diana ott ragad az egzotikus üdülőhelyen, amíg újra meg nem nyitják a határokat. A fiatal nő a világtól elzártan, magára maradva, a komfortzónáján kívülre kényszerül. Amikor… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2021

>!
Athenaeum, Budapest, 2022
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635431595 · Fordította: Novák Petra
>!
Athenaeum, Budapest, 2022
368 oldal · ISBN: 9789632931654 · Fordította: Novák Petra

Enciklopédia 3


Kedvencelte 5

Most olvassa 14

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 84

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Jodi Picoult: Bár itt lennél

”A legapróbb dolgoknak kell örülni. Annak, hogy ma reggel újabb napra ébredtünk. Hogy van fedél a fejünk felett. Hogy a szeretteink jól vannak. Ha így van, akkor megvan mindenünk, amire csak szükségünk lehet. És a többi? Az mind csak ráadás.”

Jodi Picoult ezúttal egy olyan témához nyúlt, amely mindegy, hogy a világ mely táján élünk és milyen körülmények között, immáron két éve mindannyiunk életére jelentős hatással van. Természetesen ez nem más, mint a pandémia, amely bármennyire kézenfekvő alapötletnek tűnik, mégis nagy fába vágta vele az írónő a fejszéjét.

Legújabb regényében ugyanis a járványhelyzetet fiktív környezetbe helyezve, egy pár szemszögéből mutatja be. Diana a Sotheby’s ranglétráján menetel magabiztosan, míg kedvese, Finn sebész karrierjét építi. Épp a Galápagos-szigetekre utaznának, amely egyben az eljegyzésük helyszíne is lenne, amikor kirobban a Covid19-járvány. Az a páros, aki eddig megszállottan abban a hitben élt, hogy 100%-ig ők irányítják az életüket, hirtelen avval szembesül, hogy minden közösen kidolgozott tervüket felülírhatja a koronavírus. A lehangoló történetnek egyetlen színfoltja van, egy fordulat azonban ezt is átkeretezi.

Aki régóta követ Molyon, az tudja, hogy mennyire lelkes rajongója vagyok az amerikai szerzőnek, sose gondoltam, hogy bármelyik könyvében csalódni fogok, a Bár itt lennél! azonban elhozta számomra ezt a nem várt pillanatot. Ha a koronavírust dokumentáló regényként tekintünk rá, egyértelműen csalódás, hiszen megragad a felszínen, csupán a hírekből már agyonismételt információhalmaz ömlik ránk ismét elemi erővel. Ha pedig pusztán egy női sorsregényként értelmezzük, melyhez a járványhelyzet csupán a keretet adja, ugyanazokat a tanulságokat kapjuk, melyek korábban számtalan regényben sokkal inkább szívhez szólóan kifejtésre kerültek. Hiszen a történet nagy tanulsága, hogy nem lehet előre lefektetett tervek szerint élni, nem a pénz és a karrier tesz boldoggá, hanem a minőségi kapcsolataink. spoiler Teljesen hiányzik a regényből az az oknyomozó, egy-egy témát több szempontból feltáró lélektaniság, amely Jodi Picoult nagy-nagy erőssége. Megszoktam, hogy az írásai mindig elgondolkodtatnak és segítenek új nézőpontból láttatni a világot, mindez sajnos most teljesen elmaradt. Emellett pedig mélységesen leterhelt erről a témáról olvasni, valószínűleg nem igazán gondoltam át, csak örültem az új megjelenésnek.

Mariann_ P>!
Jodi Picoult: Bár itt lennél

Kicsit halogattam az olvasását, közben nézegettem a figyeltjeim értékeléseit, a véleményük többnyire csalódásról számolt be.
Most eljött az én időm is , kézbe vettem.
Maga a kezdés , a Galapagos az összes csodájával lenyűgözött. Még így is, hogy a lezárások miatt nehézségek adódtak , nem a nyüzsgő turistaparadicsomot láttuk.
Diana egyedül utazott ide, párja Ross rezidensként a kórházban maradt, a kezdődő koronavírus betegségről számolt be neki e-mailjeiben, már amikor térerő is akadt.
Iszonyatosan fáradt, de helyt kellett állni a hosszú műszakokban.
Azért megjegyezném, hogy valóban ilyen fáradt, kimerült csapatot bármelyik kórházban fellelhettünk volna ebben az időszakban.
A csavar után, amin gondolkodtam, hogy miért is kellett ezt így megírni, arra jutottam, hogy ha Mussotól elfogadom szó nélkül , akkor itt miért problémázok rajta ?
Zárójelben megjegyzem (nem tudom van-e ilyen mellékhatás ..)
A covid bemutatkozik az összes félelmével.
Tudom, hogy korlátozott bennünket az elmúlt időszakban, hogy a hátunk közepére sem kívánjuk, nem még arról is olvassunk.
A környezetemben voltak olyan emberek , akik el sem hitték, hogy akár a lélegeztetőgépes kiszolgáltatottságig is el lehet jutni.
Mások viszont félelemben élték az életüket, naponta átgondolták , hogy elmulasztottak -e valamit, veszélyben vannak-e ?
És itt jön az egészségügyi személyzet munkája, amit sokan elképzelni sem tudnak…
Ami megfogott még az a szülői szerep, a demencia minden kínja , pokla.
A tehetetlenség, amit érezni lehet még olvasás közben is, főleg, ha ismerős a helyzet..
Szeretem Jodi Picoult bírósági tárgyalásos könyveit, legutóbb ilyent olvastam, de most az életet rendező bíróság a járványt hozta, volt aki itt vezekelt.
Nekem éppen olyan nagy könyv, mint az írónő összes története.
Csodálom a sokoldalúságát.
Viszont megértem azokat is, akik nem akarnak vírusról, járványról olvasni, vagy éppen kellemetlen emlékeket hoz elő nekik ez a könyv.

maya75 >!
Jodi Picoult: Bár itt lennél

Ahhoz képest, hogy 30% magasságában majdnem letettem, a végére megszerettem ezt a könyvet. Megint nem olvastam fülszöveget, ami ezúttal hibának bizonyult, illetve így utólag már nem is tudom: ha látom, hogy a koronavírus és a karantén a téma, tuti, hogy el se kezdem, viszont mivel másról is szólt, kár lett volna kihagyni.
Természetesen van benne egy Joditól már megszokott, sőt elvárt csavar, amitől minden a feje tetejére áll, és egy csomó gondolkodni való az élet nagy kérdéseiről. spoiler
Amit már többször is meg akartam említeni pont Jodi könyvei esetén: én nem tudom, milyen szabály vonatkozik arra, hogy egy-egy könyv magyarul az eredeti borítójával jelenjen meg, vagy egész mással, de itt megint az a helyzet állt elő off, hogy nekem az eredeti borító sokkal jobban tetszik, nem értem a módosítás okát.

4 hozzászólás
bokrichard>!
Jodi Picoult: Bár itt lennél

Nem akarok a COVID-ról beszélni, Jodi ide vagy oda. Hadd említsem meg, hogy mindig várom Jodi könyveit, annak ellenére, hogy a legutóbbi könyvei a fasorban sincsenek azoktól, amiket néhány évvel ezelőtt olvastam. És itt a baj. Nekem ez a Picoult könyv nem adott semmi újat, és ez a legnagyobb hibája. Mert a COVID… Nem akarok róla beszélni, de annyit, hogy a dolgok felületesek ebben a szálban. És ha az életvezetési szálat nézem…, akkor is. A stílusa viszont letisztultabb, nem volt katyvaszos narratív ugrálás, viszonylag egyszerűbben haladtak a dolgok. Tény, hogy Jodi-s meglepetések várnak az olvasókra, de összességében… Nem tudom, hogy mit gondoljak. De nem a jófajta elgondolkodtatás van most, hanem a másik. Jodiban az volt eddig a jó, hogy igazi oknyomozóként a mélyére ásva világosít fel, és hökkent meg, gondolkodtat, de most nem jött meg, és ez sajnálatos. Remélem lesznek még régi szép idők.

2 hozzászólás
pappb12>!
Jodi Picoult: Bár itt lennél

Volt egy időszak, amikor eltántoríthatatlanul rajongtam minden Jodi Picoult kötetért. Aztán ez a lelkesedésem alábbhagyott, amikor az írónő egyre inkább misztikus, spirituális történeteket kezdett írni. Ez a könyve pedig csak hab a tortán nálam, negatív értelemben.
Már más írók más könyveinél is írtam, hogy az ilyen covid-történetek nekem mind olyan izzadságszagúak. Mintha csakis azért születtek volna meg, mert ez egy jó téma, amit minden valamire való írónak meg kell örökítenie a életművében. Pedig szerintem az emberek egy ilyen világjárvány után nem akarnak sem a karanténról, sem a rettenetes halálozási arányokról, sem a betegség ellen vívott szélmalomharcról olvasni a szabadidejükben. off Inkább túl szeretnénk ezen lépni, és visszatérni a sebeinkkel egy úgymond normális világba.
Szóval nekem az ilyen témájú könyvek mind olyan kötelezően megírt szagúak. Ezzel a történettel is ez volt a bajom, hogy minden gondolat, minden történés annyira kitervelt és kiszámítható volt, ezáltal számomra idegesítő is.
A könyv első felét, a Galapagos-szigetes részt még úgy-ahogy élveztem is. De a szereplők itt is olyan elnagyoltak voltak, a cselekmény pedig olyannyira kevéske, hogy inkább csak a különleges táj adta a pluszt, ami vitt az olvasásban előre.
A második fele pedig számomra teljesen élvezhetetlen volt.
Persze tudtam, hogy ez egy covid-regény, olvastam a fülszöveget, szóval nem lepett meg, de csak azért olvastam el, hogy egyszer legyen egy Jodi Picoult- plecsnim, mert a régebbi könyveit nagyon szerettem.

BBetti86 >!
Jodi Picoult: Bár itt lennél

Picoult kidobta a régi sablont, és egy újat kezdek el felfedezni. A második esélyek, alternatív életek, amelyet az utóbbi köteteiben ragoz, és nem tudom nem sajnálni, hogy nem a tárgyalótermi zsáner, amivel keveri a különben női, mély és lélektani történeteit.
Konkrétan erre a regényére nézve: nincs bírósági ügy benne. Én meg visszasírom, amikor a Picoult-szereplők tárgyalásra jártak. Helyette spoiler

Küzdöttem azzal, hogy újfent egy olyan hősnőt kaptam, akit nem szerettem meg. Diana tervező, listát író és pipáló személyiség volt. Megvolt a pasi, akihez hozzá készült menni, gyereket szülni, kertvárosba költözni vele. Megvolt az állás, kilátással a kinevezésre. Vagyis, a nagy tervek szépen kezdtek megvalósulni. Eddig tudtam azonosulni vele. A csavar és a bajom az, hogy amikor New Yorkba érkezik a Covid, orvos párja nem tud elutazni a tervezett közös nyaralásra, és Diana egyedül megy el a Galápagos-szigetekre. Ott aztán karanténba kerül egy szigeten, és átgondol dolgokat. és roppantul rühelltem, ahogy intézi a dolgait: spoiler Picoult erre bedob egy újabb csavart, és újraértékeli a történetet – akkor már azt az utat választja a nő, amit vállalhatónak tartok. Csak eddigre már annyira ellenszenves lett nekem korábban, hogy nem tudtam még csak együttérezni sem vele.

A szerelmi történeten túl vannak más rétegei is a kötetnek. Sok sérült ember, akik a helyüket és az életük értelmét keresik. Gabriel a bűntudatával, és ahogy kivonult a világból. Beatriz, akit egyszerre gyötör egy szerelmi csalódás és az a félelem, hogy nem fogadnák el annak, ami. spoiler A szerintem Yoko Onóról mintázott asszony (Kitomi), aki soha nem tudott kilépni abból, hogy kinek az özvegye, és akit még mindig gyászol is. Diana, akinek az anyjával vannak komoly és rendezetlen sérelmei. A szokott, lélektani és átélhető mélység, amit Picoult annyira jól ír. Tényleg kár, hogy mindenkit jobban tudtam kedvelni, mint magát a főszereplőt.

Végül, ez Covid-regény is. Finn leveleiből kegyetlen képet kapunk, milyen reménytelen és gyötrelmes harcot vívtak az orvosok. El is játszik azzal a történet, hogy micsoda ellentét van Diana idilli világa a szigeten és Finn kórházi valósága között. Ettől még drámaibb – sajnos Dianát még jobban utáltam érte, de egy ponton már fel is adtam, hogy próbáljam megkedvelni. spoiler

Hiába vannak jó jelenetei, hiába van szépen és érzékenyen megírva, a fenti két dolog nagyon rontotta az élményt. A két út könyve után újabb csalódás, tényleg jobban szerettem a szerző korábbi munkáit.

2 hozzászólás
Ananiila>!
Jodi Picoult: Bár itt lennél

Egy kicsit összecsapottnak érzem ezt a könyvet.
Az elején, ami inkább hasonlít egy útikönyvre a Galapagos szigetekről egy viszonylagos nyugalmat árasztott, miközben a covidról szóló hírek ellensúlyozták az idillt.
Pont kezdtem nagyon ráunni, amikor egy hirtelen fordulat következett be a történetben, számomra ekkor lett érdekes.
Ugyanakkor meg ez a része nem lett olyan jól körüljárva, mint az első rész.
A vége viszont tetszett.
Összességében egynek jó volt, de olvastam már jobbat is az írónőtől.

Dóriiikönyvei P>!
Jodi Picoult: Bár itt lennél

Igyekszem a Dóriii Könyves Társasága közös könyvének olyan könyveket választani, amik valamiért különlegesek. Erre a könyvre azért esett a választásom, mert az írónő korábbi kötete az Életszikra nagy hatással volt rám.
A történetben megismerhetjük Dianát, aki céltudatos mindent előre megtervező személy biztosra veszi, hogy rezidensként dolgozó élete párja álomnyaraláson fogja megkérni a kezét. Azonban az élet, pontosan egy vírus közbeszól, így a nyaralásra a nő egyedül utazik el. Eddig talán nem is tűnik Jodi Picultosnak a könyv, a nagy fordulatra egészen a 230.oldalig várni kell. Sajnos addig elég sok felesleges információt kapunk és olvasás közben az éreztem, hogy mint a rétest csak húzzuk a történetet. És ami még jobban “fájt”, hogy a nagy fordulat után is nagyon hamar visszatértünk az állóvízhez. Sok tanulság és elgondolkodtató történet van a könyvben, de sokkal rövidebb kivitelezésben jobban működött volna.
A könyvről készült kibeszélőt itt tudod megnézni:
https://youtube.com/live/mBGHm61QjCA

Niki_>!
Jodi Picoult: Bár itt lennél

Nagyon rég olvastam már az írónőtől, lehet, hogy emiatt (mert „kiestem” a stílusából), de ez a könyve valahogy egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. Lehet azért sem, mert kicsit más, mint a tőle eddig olvasottak. Aktuális témát boncolgat, a COVID járványt. Átszőve egy kis meseszerűséggel, hogy aztán a könyv felénél az olvasó azt se tudja hol van és mi is történt akkor a főszereplővel. Az biztos, hogy nagyon felejtős, nem fog bennem mély nyomot hagyni annak ellenére sem, hogy nagyon aktuális.

Catherinne>!
Jodi Picoult: Bár itt lennél

Régóta megvan a könyv, már megjelenéskor beszereztem, de csak most éreztem azt, hogy olvasni is akarom. A regény fő témája a Covid-19 és az álmok, ha spoilermentesen akarunk fogalmazni. A könyv felénél gyakorlatilag sokkot kaptam. Jómagam nem vagyok vírustagadó, de nem is “hagytam”, hogy a pandémiás helyzet az életvitelemet befolyásolja. Lehet, ha korábban a kezembe kerül a könyv körültekintőbb vagyok, de utólag örülök, hogy akkor nem olvastam.


Népszerű idézetek

Málnika P>!

Nem léphetsz előre anélkül, hogy valamit hátra ne hagynál.

155. oldal (Athenaeum, 2022)

Málnika P>!

Kemény lecke volt ugyan, de megtanultam, hogy nem szabad együtt maradni valakivel csak azért, mert közös a múltunk… Sokkal többet nyom a lantban az, vajon ugyanazt akarjuk-e a jövőben is.

179. oldal (Athenaeum, 2022)

Málnika P>!

Igaz, az ember lassan már nem tudja, mit higgyen. Vagy kinek higgyen.

30. oldal (Athenaeum, 2022)

Málnika P>!

A bakancslisták nem fontosak. A mérföldkövek sem fontosak. És a célok sem. A legapróbb dolgoknak kell örülni. Annak, hogy ma reggel újabb napra ébredtünk. Hogy van fedél a fejünk felett. Hogy a szeretteink jól vannak. Ha így van, akkor megvan mindenünk, amire csak szükségünk lehet. És a többi? Az mind csak ráadás.

361. oldal (Athenaeum, 2022)

Málnika P>!

Gyakorlatilag orosz rulettet játszunk az emberek életével.

95. oldal (Athenaeum, 2022)

Kapcsolódó szócikkek: orosz rulett
Málnika P>!

És ami a hihetetlen az egészben: bármikor megnézheti az ember a műalkotást, a párbeszéd mindig más. Nem azért, mert bármi változna a vásznon, hanem mert a néző maga változik.

342. oldal (Athenaeum, 2022)

Málnika P>!

Mindenki – gondolom keserűen. Pontosabban a hírolvasók, akik a Fehér Ház sajtószóvivőjének a szócsövei, aki meg az elnök szócsöve.

30. oldal (Athenaeum, 2022)

Dorothea_>!

Az elfoglalt valójában egy udvarias kifejezés arra az emberre, aki folyton arra figyel, amije nincs, és észre sem veszi, amije van.
Ez egyfajta védekező mechanizmus, hiszen ha valaki felhagy a mindennapi rohanással, motoszkálni kezd benne a gondolat, miért is vágyik egyáltalán arra a sok mindenre.

210. oldal

Tami_E>!

„Az elfoglalt valójában egy udvarias kifejezés arra az emberre, aki folyton arra figyel, amije nincs, és észre sem veszi, amije van.”

202

BDetty90 P>!

Az ember akkor tudja felmérni, hová jutott, ha látja, honnan indult.

12. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: November 9.
Ella Maise: Első pillantás
Emily Henry: Nyáron a párom
Penelope Bloom: Her Muffin – Felfalnám
Jeaniene Frost: Sírig hű szerelmed
Diane Chamberlain: Ellopott házasság
Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Cora Reilly: Becsület
B. E. Belle: Szépségek
Abby Jimenez: Van helyem a világodban?