46. legjobb kortárs könyv a molyok értékelése alapján

Apró ​csodák 201 csillagozás

Jodi Picoult: Apró csodák Jodi Picoult: Apró csodák

Ruth ​Jefferson már több mint húsz éve dolgozik szülész szakápolóként egy connecticuti kórházban, amikor egy újszülött vizsgálatát követően váratlanul másik páciens mellé osztják be. Az újszülött szülei a fehér felsőbbrendűséget hirdetik, ezért nem akarják, hogy az afroamerikai Ruth akár csak hozzáérjen a gyermekükhöz. A kórház helyt ad a kérelmüknek, másnap azonban a kisbaba életveszélyes állapotba kerül, miközben egyedül Ruth tartózkodik a csecsemőszobában. Engedelmeskedjen a főnöke utasításának, vagy avatkozzon közbe?
Ruth habozik megkezdeni az újraélesztést, s ennek eredményeként emberöléssel vádolják. Kennedy McQuarrie közvédő vállalja az ügyét, de már a legelején váratlan tanáccsal szolgál: ragaszkodik ahhoz, hogy faji kérdések szóba sem kerülhetnek a bíróságon. Ruth, aki értetlenül áll a döntés előtt, próbálja folytatni az életét – már csak kamasz fia érdekében is –, miközben az ügye egyre nagyobb port kavar. Miután megkezdődik a tárgyalás, Ruthnak és Kennedynek ki… (tovább)

Eredeti mű: Jodi Picoult: Small Great Things

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Athenaeum, Budapest, 2017
480 oldal · ISBN: 9789632937045 · Fordította: Babits Péter
>!
Athenaeum, Budapest, 2017
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632936543 · Fordította: Babits Péter

Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Benjamin Franklin


Kedvencelte 30

Most olvassa 22

Várólistára tette 139

Kívánságlistára tette 128

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Jodi Picoult: Apró csodák

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez volt az eddigi legjobb, amit az írónőtől olvastam.
Nagyon nehéz témát dolgoz fel, ami sajnos ténylegesen átszövi a mindennapjainkat. Véleményem szerint nincs olyan ember, aki el tudná kerülni, hogy szembesüljön a rasszizmussal.
Sajnos jómagam is többször láttam már ezt a viselkedésfajtát, és egyszerűen undorítónak tartom, hogy mennyire képesek vagyunk elutasítani másokat.
Szeretném azt hinni, hogy én az a típusú ember vagyok, aki mindenkit elfogad, amíg be nem bizonyítja annak ellenkezőjét – hogy nem érdemes rá. Alapvetően bennem is vannak előítéletek, ezt nem tagadom, de szeretem nem bőrszín, etnikum, vallási felekezet alapján megítélni az embereket. Hogyan is hihetném azt, hogy engem is elfogadnak az emberek, ha én nem látom őket nyitottan?

Jodi tökéletesen bemutatta ezt a világot, tökéletesen érzékeltette Ruth érzéseit és gondolatait. Bele sem gondol az ember, hogy mennyi apró jel van, ami megmutatja, mi vagy ki taszít minket a világban. Néha csak ámulva olvastam, hogy Ruth miket él át. Jómagam sem gondoltam bele, hogy a passzív rasszizmusnak mennyi formája van.
Nagyon tetszettek a bíróságon játszódó jelenetek. Kennedy tökéletesen vezette végig az ügy szálát, anélkül, hogy faji kérdéseket kevert volna a történetbe. Örültem, hogy enélkül is sikerült „megnyernie” az ügyet.
Annak azonban még jobban örültem, hogy Ruth szóhoz jutott. Hogy elmondhatta, Ő hogyan élte meg ezt az egészet.

Úgy vélem, ez is egy olyan könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia. Szeretném, ha több emberből válna Turk Bauer: aki hajlandó átlépni a korlátain, hajlandó kinyitni a szemét, és teljesen új emberként látni a világot.

3 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P
Jodi Picoult: Apró csodák

Izgalmas, elgondolkodtató könyv volt, és bár most nem használtam el papírzsebkendő csomagokat, mint Jodi más könyveinél, mégis mélyen megérintett. Ha szétnézünk az életünkben, mindannyian találhatunk olyan emléket, tapasztalatot, amelyben valamilyen megkülönböztetés folytán a peremre szorultunk, kiközösítésnek estünk áldozatul, és még csak nem is tehettünk róla. És ellene sem. Érezhettük azt a kilátástalanságot és keserűséget, amit ez a nehéz helyzet okozott. Amit Ruth és a hozzá hasonló feketék érezhetnek nap, mint nap.

Imádom a tárgyalótermes részeket Jodi könyveiben, ám itt mégis egy másik rész volt a kedvencem. Mégpedig az, amikor Kennedy, a fehér ügyvédnő egy teljesen feketék lakta negyedbe téved. Amit ott él át és tapasztal, az zseniális rész volt.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2017/07/jodi-picoult-apro-…

>!
Niitaa P
Jodi Picoult: Apró csodák

A teljes értékelést elérhetitek a blogomon: http://niitaabell.blogspot.hu/2017/10/jodi-picoult-apro…

"Igazából nem tudom, hol kezdjem. Több napja, hogy befejeztem ezt a könyvet, s még mindig nem tértem igazán magamhoz. Többször is megnyitottam ezt az ablakot, hogy na, most jól le fogom írni a gondolataimat, majd öt perc bámulás után be is zártam, mert nem tudtam felszínre hozni azt, amit kiváltott belőlem. Még most sem érzem magam teljesen olyannak, mint régen, s valószínűleg már sosem leszek olyan, mint mielőtt elolvastam az Apró csodákat. Ez a könyv megváltoztatott. Lenyúlt a lelkem legmélyére, s ott rendezett be magának egy sarkot hosszú távra.
(…)
Jodi Picoult legújabb lefordított kötete maga egy apró csoda. Ez a nő, ahogy ír… egyszerűen fantasztikus. Minden embernek kötelező lenne az életében legalább egy Picoult kötetet elolvasnia! Annyi rengeteget tanulhatunk belőle, s emellett teljesen átformálja az adott dolgokhoz történő hozzáállásunkat. Sosem mézesmázos, mindent a maga valójában tár elénk. Nem könnyű megemészteni gyakran ezt a brutális őszinteséget, ami átlengi, de pont ezért lenne fontos, hogy minél több ember kezébe eljusson. Átformál. Engem ez a kötet meg is könnyeztetett. Csak ültem a székemben a könyv fölött és zokogtam. Sírtam a szereplőkért. Sírtam a történetért. De legfőképp: sírtam önmagamért, s azokért a dolgokért, amiket úgy ahogy Ruth, már én sem tehetek meg sosem. Egy résznél teljesen azonosultam vele. Máskor bosszantott. De olyan mértékben emberi volt, hogy hallottam a hangját. Szólt hozzám. Jodi Picoult az egyik legnagyobb kortárs írónk.
Bátran vegyétek a kezetekbe a könyveit, nem fog elmaradni a hatás!'

4 hozzászólás
>!
robinson P
Jodi Picoult: Apró csodák

A nagy figyelem az Apró csodák esetében a kirekesztés, rasszizmus témájára irányul. Kicsit olyan érzésem volt, hogy túl sokat akar megmutatni nekünk az írónő, ám ő maga is érezte, hogy idegen és veszélyes terepre tévedt. Így csupán felvillant egy problémát, karcolja csak a felszínt. A történet magva erős és fontos. Olvastam már ettől merészebb és valósabb problémafelvetést, ábrázolást ebben a témában Greg Ilestől vagy Harper Lee tollából. Ez csak egy „jó kis Picoult”.

http://gaboolvas.blogspot.hu/2017/07/apro-csodak.html

2 hozzászólás
>!
White13 P
Jodi Picoult: Apró csodák

Ez a konyv nem otos, hanem csillagosotos.
Most fejeztem be, es meg mindig dobbenten nezek ki a fejembol. Nem is a tortenet lezarasa miatt, spoilerezni nem akarok. Hanem az egesz tema nagyon kegyetlen. Vagyis maga a szintiszta valosag.
Pontosan az, amit nap, mint nap atelunk, mi eppen melyik oldalon allva. Gazdagok vagyunk, vagy szegenyek? Melegek vagy heterok? Romak vagy magyarok? A sort folytathatnam meg.
Mondhatnank azt, hogy kivetelek mindig akadnak, ettol meg egy alap koncepcio létezik bennunk, masok fele. En meg pont azt mondom, hogy bar ez igaz, es sok szempontot figyelembe veszunk egy-egy esetben (vallas stb) az alapveto kérdésekben nem kulonbozunk egymastol.
Tisztessegesen elunk vagy sem? Elfogadjuk az adott tarsadalom szabalyait vagy sem? Segitunk es nem artunk? Elunk es elni hagyunk?
Meg ezer kerdest irhatnek ide.
Valojaban ebben nem vagyunk masok.
Kirabolunk valakit vagy sem, megolunk e valakit vagy sem, a legjobb tudásunk szerint neveljuk a gyerekunket, eljuk a hazas vagy egyedulallo eletunket, gondoskodunk e az idosebb generaciorol, segitjuk e a csaladunkat – nos, ezekben tokeletesen mindegy, hogy „kik”, „mik” vagyunk.
Feherek, feketek, melegek vagy heterok, vagy barmik az egvilagon.
Vagyis ennek igy kellene lennie. Mindenki fejeben, es mindennapjaiban is.
Es meg mindig olyan messze vagyunk ettol.
Naponta olvasok cikkek alatti kommenteket, es rengeteg alkalommal tudnék uvolteni attol, sokan hogyan gondolkodnak, mit ereznek. Aztan lehiggadok, es csak siman szomoru leszek. Es aggodom. Attol vagy azert, hogy mennyi indulat, gyulolet, felelem (tudatlansagbol fakadoan is) van az emberekben. Hogy neha mennyivel konnyebbnek hiszik azt, hogy beallnak egy sorba, csoportba, es mastol varjak az iranymutatast az eletukben. Hogy sokan lustak gondolkodni, vagy csak erdektelenek, megis amikor megnyilvanulnak, omlik beloluk valami rettenet.
Nem leszek alszent, mindenkiben letezik egyfajta eloitelet, tapasztalatokkal is birunk, negativ, pozitiv ertelemben is. De ezeket általános igazsagkent, vagy mindenkire ervenyesnek kezelni eleg buko dolog. Kabe minden embernek van legalabb ket olyan ismerose, aki miatt mar nem tud altalanos ervenyu lenni egy-egy elmelet.
Innentol fogva meg kerdem en, miről beszelunk?

Olvassatok, erdemes. Az egyik legjobb konyve Picoultnak.

7 hozzászólás
>!
BreeS
Jodi Picoult: Apró csodák

Izgalmas, kegyetlen, igazi!
A valóság.-> Ezt mondanám rá. Felnyitotta a szemem olyan dolgokra, amiken nem gondolkodom el csak úgy nap, mint nap. Ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia! Mindenkinek rá kellene döbbennie a tetteinek súlyára. Mindenkinek magába kellene néznie.

Vajon megéri…megéri gyűlölködni?
Megéri egymásra mutogatni?
Kérdezem én…Megéri?

Bővebben: https://breestoriesandbook.blogspot.hu/2017/08/jodi-pic…

>!
gumicukor
Jodi Picoult: Apró csodák

A Csodalány értékeléséhez hasonlóan ezt is a kiadás értékelésével kezdeném. Akkor sem kaptam, most sem várok semmilyen reakciót az @Athenaeum_Kiadó-tól. Gondolom ha arra nincs pénz (?), hogy lektorokat fizessenek, akkor arra sincs, hogy Molyon figyeljék az olvasók észrevételeit… Továbbra is szánalmasnak tartom, hogy bárki is kiad a keze közül ilyen munkát. Tele van elütésekkel, következetlenségekkel (egyik mondatban így hívnak valaki, másikban úgy), és akkor a fordításról még nem is beszéltem. Teljesen inkompetens fordítókkal dolgoznak, pedig a Csodalányt és ezt a könyvet nem is ugyanaz fordította. Szóval összességében a kiadás kritikán aluli, de lassan az Athenaeumtól nem is várok mást.

És akkor a könyvről. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy a könyv kisarkította a helyzetet, de nagyon meglepődtem, hogy a rasszizmus ennyire jelen van Amerikában. Azt gondoltam volna, hogy ott a büdös nagy demokráciában höh, még leírni is nevetséges a más bőrszín nem igazán számít. Holott persze én is hallom a híreket, amikor a rendőrök véletlenül lelőnek egy feketét stb. Ettől még megdöbbentő volt! Nagyon jól átadta a könyv az egész hangulatát, és talán most kapta el legjobban az írónő a váltott nézőpontokat. Itt aztán nagyon különböző beállítottságú emberek gondolatait olvashattam. Ki merem jelenteni, hogy ez a könyv tetszett a legjobban Jodi-tól. És végre megtanult befejezést írni!

1 hozzászólás
>!
bokrichard
Jodi Picoult: Apró csodák

És íme, el is jutottam addig a pontig, hogy JP összes eddigi magyarul megjelent könyvét elolvashattam. És egy élmény, egy érdekes, elgondolkodtató élmény volt minden alkotása, ahogy ez is. Ám itt is, mint majd mindennél akadtak vele problémák.

Kezdésnek talán az első gondolatomat osztom meg, ami egy szólás: Aki sokat markol, keveset fog. És igen, Jodi sokat markolt. A rasszizmus afroamerikai problémái minket kevésbé érintenek, azonban erős táptalaja az irodalomnak. Ez a könyv egy érdekes (különösen nekem az) kontextusban mutatja be azokat a problémákat, amiket egy ilyen helyzet adhat: mi van akkor, ha az egészségügyben, egy alá-fölérendelt viszonyban jelenik meg e kínos szituáció. Alapjában véve nem nagyon szoktam állást foglalni JP kötet értékeléskor, csak így magamban mérlegelem a prokat/kontrákat, de itt kikívánkozik belőlem néhány gondolat. Van az a momentum, amikor az orvos tesz egy esküt, amiben kifejti, hogy nem árt. Már tudom, hogy egyéb egészségügyi szakdolgozónak is kell-e efféle fogadalmat tenni, emellett a lelkiismeret dolgozik nyilván, ami Ruthban is van, az elejétől fogva látszik. Van egy másik kifejezés is, ami az abszolút vitális indikáció. Ez azt jelenti, hogy bizonyos életveszélyes helyzetekben kifejezetten a beteg/beteg családja kérésének ellenére is megtehetik a szükséges lépéseket a túlélés érdekében (nem ideértve az újraélesztéses mizériát). És itt ez a helyzet, egyértelműen. Ezért nem volt akkora a dilemma a történetben számomra. De Ruth hirtelen elfelejti mindezt, elfelejti, hogy ő miért is csinálja azt amit, kivetkőzik önmagából, ami nagyon furcsa. Ellenpólusban a bébi családja, akiknél ellenszenvesebb, gyűlölnivalóbb karaktereket alig hordott hátán a Föld. Összességében, a témában való elmélyültség mértéke nincs azzal arányban, amennyire eltúlzottan a szereplők. És a vége… Nyálas, amerikai, közhelyes, valahogy a komolyságát a helyzetnek kicsit tönkrevágja. Sorry, de ezt éreztem.
Ennek ellenére nagyon jó még mindig a stílus, érdemes olvasni, mert a háttérinformáció gyűjtésében verhetetlen az írónő, erősek a témák, tabudöntögetők. Ezután is keresem majd, és folytatom tőle az olvasást, mert nagyon szeretem!

2 hozzászólás
>!
Virág_Blogger P
Jodi Picoult: Apró csodák

„Különbség van az aktív és a passzív rasszizmus között. Kicsit olyan ez, mint a mozgójárda a repülőtéren: ha gyalogolunk, gyorsabban haladunk, mint azok, akik csak állnak, de végül mindnyájan eljutunk ugyanoda.”

Bár szigorúan véve apró csodákról beszélünk, szerintem még vita tárgyát képezhetné, mégis mekkora csoda az, amit Jodi Picoult ezzel a durván ötszáz oldallal szabadjára eresztett. Talán az emberiség egésze szempontjából csakugyan apró, ugyanis akármennyire sajnálatos is, köztudott, hogy egy ember, de még egy könyv sem képes önmaga megváltoztatni a világot. Mégis, ha az egyénre gyakorolt hatását tekintjük, az a bizonyos csoda már hatalmas, ragyogó, olyan, mint valami tűzijáték az agyban. Felnyitja az ember szemét, elgondolkodtat, üt-vág és beeszi magát az ember fejébe, hogy aztán ott dübörögjön nem csupán olvasás alatt, de utána akár hetekig tovább. Mert egy ilyen történet mellett egyszerűen nem mehetünk el szó nélkül, nem állhatunk tovább az utolsó oldal után anélkül, hogy jó alaposan megrágnánk a történet minden kegyetlenségét, igazságtalanságát – s a valóságot, amit mélyremenően, több teljesen különböző életúton keresztül mutat be. Köntörfalazás nélkül, nyíltan, elkeserítően, izgalmasan – zseniálisan.

Teljes értékelésemet a könyvről a blogon olvashatjátok: http://neverletmegobyviranna.blogspot.com/2018/07/jodi-…

>!
Detty89 P
Jodi Picoult: Apró csodák

Jodi Picoult kivételes tehetséggel bír. Olyan, sokszor hosszú évekig nyúló kutatómunkát végez, amitől a történetei hitelesek, életszagúak.
Amennyire szeretem, annyira nehezen veszem rá magamat a könyvei elolvasására. Az összes magyarul megjelent (sőt, néhány angol nyelvű is) kötete a polcomon csücsül, de évente ha egyet elolvasok tőle, akkor az már jónak számít. Őszinte, provokatív, néhol felháborító, de mégis igaz, amit a nagyvilággal tudatni akar.

Ez a könyv egy nagyon kényes témát boncolgat. Elég merésznek tartom, mivel Amerikában ilyen módon a rasszizmusról beszélni nem hétköznapi vállalkozás.
Borzasztó lehet úgy élni, hogy mindig, mindenkinek bizonyítanod kell, csupán a bőrszíned miatt. Ami nekünk evidens és normális, azért másnak a poklok poklát kell megjárni.

Ajánlom, ha érdekel a téma, ha félsz tőle vagy csak egyszerűen meg akarod érteni a miérteket.


Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea P

Tudja, hogy van: az élet megy tovább. Mi mást tehetnénk, mint hogy mi is vele megyünk?

270. oldal

>!
robinson P

– Az Y generáció tagjai számára csak az én fontos. Azt hiszik, minden köröttük forog, vagyis amikor döntést hoznak, csak arra gondolnak, hogyan befolyásolja mindez az ő életüket. Az egoizmus igazi aknamező.

Kapcsolódó szócikkek: egoizmus
9 hozzászólás
>!
robinson P

Azok a legjobb hazugságok, amelyekbe az igazság magvát csomagoljuk.

>!
robinson P

Talán amennyire szeretünk valakit, annyira vagyunk képesek gyűlölni is.

1 hozzászólás
>!
Zsófi_és_Bea P

– Mit olvasol?
– Nem emlékszem a címére. Van benne egy rákos grófné, meg egy vámpír, aki felajánlja neki, hogy halhatatlanná teszi. Látod? Mindig van remény. – Felsóhajt. – A könyvklubnak lesz.
– Ki választotta?
– Hát, nem én. A könyvet nem én választom, csak a bort.
– Utoljára a Nagy kakikönyvet olvastam, szóval nincs jogom ítélkezni.

275. oldal

>!
Mentavirág

Ez is mutatja, hogy minden kisbaba gyönyörűnek születik.
Az teszi csúnyává, amit kivetítünk rá.

17. oldal

>!
Virág_Blogger P

Különbség van az aktív és a passzív rasszizmus között. Kicsit olyan ez, mint a mozgójárda a repülőtéren: ha gyalogolunk, gyorsabban haladunk, mint azok, akik csak állnak, de végül mindnyájan eljutunk ugyanoda. Az aktív rasszizmus az, amikor a fejünkre tetováltatunk egy horogkeresztet. Az aktív rasszizmus az, amikor közöljük a főnővérrel, hogy afroamerikai ápolónő nem nyúlhat a gyerekünkhöz. Vagy nevetünk egy négeres viccen. De a passzív rasszizmus? Amikor látjuk, hogy csak egyetlen fekete dolgozik az irodában, mégsem kérdezünk rá a főnöknél, hogy miért. Amikor olvassuk a negyedikes gyerekünk történelemkönyvét, és látjuk, hogy a feketék múltjából egedül a rabszolgaságot említi, mégsem kérdezünk rá, hogy miért. Amikor a bíróságon olyasvalakit védünk, aki ellen csakis a bőrszíne miatt emeltek vádat, mégis elsiklunk a tény felett, mintha nem lenne fontos.

>!
Virág_Blogger P

– Magának méltányosság kell.
[…] – Törvény előtti egyenlőséget akart mondani – javít ki.
– Nem, méltányosságot. Egyenlőség az, ha mindenkit egyformán kezelünk, a méltányosság azonban figyelembe veszi a különbségeket is, hogy mindenkinek legyen esélye a győzelemre. – Felemelem a tekintetem. – Az első tisztességesnek tűnik, a második az. Egyenlőség, ha ugyanazt a nyomtatott vizsgalapot adjuk mindkét diáknak, de ha egyikük vak, míg a másik látó, ez nem méltányos. Egy Braille-írásos és egy nyomtatott vizsgalap ugyanazokkal a kérdésekkel – ez méltányos.

2 hozzászólás
>!
Zita_Kucsora

A kisbabák tényleg olyanok, mint az üres papírlapok. Amikor a világra jönnek, még nem hordozzák magukban a szüleik előítéleteit, sem az egyházuk ígéreteit, sem azt a képességet, hogy kettéválasszák az emberiséget olyanokra, akiket kedvelnek, és olyanokra, akiket nem. Semmit sem hoznak erre a világra, csak a törődés iránti igényt. S ezt a törődést akárkitől elfogadják, bőrszínre való tekintet nélkül.

68. oldal

>!
Könyvkuczkó P

„Nincs igazság, amíg a nem érintettek ugyanúgy fel nem háborodnak, mint az érintettek."
Benjamin Franklin

Kapcsolódó szócikkek: Benjamin Franklin

Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandra Ripley: Scarlett
J. D. Robb: Halálos születés
Harry Harrison: Vissza az Édenbe
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Elif Shafak: Becsület
Ficsku Pál: Gyerekgyár
Hernádi Gyula: A péntek lépcsőin
Kim Edwards: Az emlékek őrzője
Születéskalauz 1999
Kristi Gold: Boldog új évet, Hamupipőke!