Urak ​és játékosok (St. Oswald fiúiskola) 218 csillagozás

Joanne Harris: Urak és játékosok

Alig ​kezdődik meg az új tanév a tekintélyes, nagy hagyományokra visszatekintő St. Oswald Fiúgimnáziumban, a tanárok és a diákok máris az iskolai lét sűrűjében találják magukat. A versengések, szerelmek és féltékenykedések, kisstílű viszályok hátterében azonban valami sötét árny is megmozdul. Egy tizenöt éven át rejtegetett sérelem végül félelmetes alakot ölt. Kit rejt a „Tégla” álnév, ki az, akinek kegyetlen tréfái lassanként erőszakba, majd gyilkosságba torkollnak? És hogyan dönt romba iskolai rendszabályokat, barátságokat és szerelmeket, megállapodott életeket egy rég elfelejtett botrány? „Az iskoláskor mély nyomokat hagy mindannyiunkon. Akkor kezdődnek a legnagyobb barátságaink. Akkor ejtik rajtunk a legmélyebb sebeket. És néha történik valami, ami örökre elkísér, aminek emlékétől nem szabadulunk, és ami évekkel később megbosszulja önmagát. Ez nem igaz történet. De az is lehetne” – írja a Szederbor, a Partvidékiek, a Szent bolondok világhírű szerzője.… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
466 oldal · ISBN: 9639602914 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 3


Kedvencelte 53

Most olvassa 3

Várólistára tette 119

Kívánságlistára tette 64

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Zsuzsanna_Makai>!
Joanne Harris: Urak és játékosok

Előre szólok, csapongani fogok, és nem leszek összeszedett.
Évek óta vallom azt, h Joanne Harris túl van becsülve. Nem olyan jó író, mint amilyennek mindenki tartja. Most, a könyv felénél elgondokodtam, hogy két könyvét olvastam eddig, a Szederbort/nem tetszett/, és a Csokoládét/tetszett/ hogy ítélhettem ez alapján…
Ezt a könyvet egyszer már elkezdtem, kb 50-70 oldal után adhattam fel, most CSAK azért kezdtem bele, mert nem volt nálam más, kb ugyanott akartam abbahagyni, mint először, de mindig jöttek a 'nincsennálammás'-ok, amikor is a 2-3 csillagos könyv kb a 150. oldalon egyszer csak csillagos ötössé vált, és a napi kb két oldal helyett az utolsó kb 200 lement 3 nap alatt, és imádtam!
Sokáig úgy is gondoltam, h kedvencelni fogom, de az eleje miatt bünti van, így csak 5★.
Most spoiler lesz, de nem akarok elárulni vele mégse mindent, így csak azoknak szól, akik olvasták. Szóval, letettem 3 hétre, és elfelejtettem, ki a gyerek főhős, és elkezdtem figyelni, mit árul el magáról, konkrétan semmit, ez lett gyanús. Amint kiderült miért, addigra már kitaláltam én is. Ennyire okos vagyok véletlen balfékségből…

2 hozzászólás
vicomte P>!
Joanne Harris: Urak és játékosok

Harris, eddig általam olvasott könyveinek közös jellemzője, hogy mindig egy-egy mikroközösség belső feszültségeit, és az abból kibontakozó emberi drámát mutatják be minden öncélú, művészieskedő írói eszköz felhasználása nélkül.

Ez a regény sem kivétel. Itt a hátteret egy elit fiúiskola, a St. Oswald adja, amely mindkét narrátor számára az élet egyik alapkövévé vált. Az iskolákban játszódó történetekre jellemzően Harris sem kerüli meg, hogy némi társadalomkritikai élt ne csempészne a regényébe, de ez a könyv elsősorban mégsem erről szól.

A sötét gyaloggal jelzett fejezetekben egy megszállott, szociopata személyiség vendettáját követhetjük nyomon, amit a gyermekkorban elszenvedett folyamatos frusztrációk, és egyre mélyebb traumák miatt indít a St. Oswald ellen.

A sötét gyalog nem egyszerű eset. Hiába az intelligenciája és a merészsége, hiába a szimpátia, amit a gyenge jellemű, de erőszakos apjától, és az iskolatársaitól elszenvedett megaláztatások miatt érezhet az olvasó, hiába a magánya és kívülállósága miatti szánalom, de az mindenkit letipró bosszúvágy, ami az iskola ellen hajtja, mérhetetlenül taszítóvá teszi.

Ő a játékos ebben a könyvben. De olyan játékos, aki nemcsak hogy nem ismeri, de nem is érti a fair play szabályait. Aki habozás és lelkiismeret-furdalás nélkül áldoz fel bárkit, hogy célba érjen.

A fehér király az iskola doajenje, a nagyapakorú, kicsit bogaras latintanár, akiben valóban mintha a konzervatív angol szellemiség, sőt maga a St. Oswald gimnázium, öltött volna testet.

Az ő élete is eltéphetetlenül összekapcsolódik a St. Oswalddal: nem véletlen az sem, hogy a sötét gyalog bár folyamatosan viszi be a csapásait az iskolának és a tantestület tagjainak, mégis őt tekinti az egyetlen komoly ellenfelének.

S az is természetes, hogy a történet végén ők ketten kerülnek szembe egymással, és a végén kiderül, hogy egy gyalog mivé is válhat, ha keresztülér a táblán, sőt az is, hogy vajon képes-e mattot adni…

Habók P>!
Joanne Harris: Urak és játékosok

Új tanév indul a St Oswald Fiúgimnáziumban. Stratiley, a latintanár és osztályfőnök századik trimeszterét kezdi el, és érdeklődve figyeli az kezdő tanárokat, mi pedig megismerhetjük egy jól működő magániskola mindennapjait, a tanárok pozícióharcait, a diákok csínytevéseit. Aztán elkezdődik a lidércnyomás. Apró bosszantások a tanári szobában (eltűnt napló, eltűnt teásbögre), majd komolyabb kellemetlenségek, féltve őrzött titkok derülnek ki, rágalmak kelnek szárnyra – de ki lehet az a bizonyos „Tégla”, aki mindezt előidézi ? Ki az, aki tizenöt évvel korábbi események miatt hadjáratot indít az iskola ellen? Látszólag könnyű a választ, de akik ismerik Harris írásait, tudják, hogy számíthatnak a Nagy Csavarra.

Gyöngyi0309 P>!
Joanne Harris: Urak és játékosok

Még középiskolában olvastam az írónőtől, akkoriban olvastam A Kékszeműfiút, akkor nem tudtam, hogy több könyv is van a St. Oswald iskoláról.
Gondoltam most pótolom ezt a lemaradást. Lassabb történet, szokás szerint szomorú sorsok. Engem most becsapott az írónő, mesélőnk kilétét nem sejtettem, noha az első perctől kezdve tudjuk ki áll a háttérben a vége felé azért nagy meglepetést okozott. Nagyon tetszett a lezárás, az, hogy maradtak nyitott kérdések, nem lett minden szál elvarrva, inkább hihető. Egy ilyen magániskola mindig érdekes helyszín, a maga elszigetelt világa, saját szabályai miatt. Az iskola maga nem annyira durva, mégis zárt világ, ezt nagyon szépen érzékeltette az írónő. Nemsokára olvasom a harmadik St.Oswaldról szóló történtete.
spoiler

evé>!
Joanne Harris: Urak és játékosok

Először is nem a könyv hibája (vagy csak részben), de kb. 300 oldalt elég lassan olvastam el. Amikor letettem, nem igazán akartam újra felvenni. Pedig Joanne Harris a legnagyobb kedvencem, a negatív szereplői is olyan jók, hogy bármit szívesen elolvasok tőle. Most viszont egy picit unatkoztam, el-elkalandoztam olvasás közben, és el-elvesztettem a fonalat. Rengeteg a szereplő, váltakoznak a nézőpontok, egyszerre fut a történet a jelenben és a múltban, ráadásul iszonyatosan aprólékos, inkább fókuszál a hangulatteremtésre, mint a cselekményre. Az én kissé fáradt elmém pedig nem volt erre vevő. Ismétlem ez nem a könyv hibája. De aztán jött a fordulópont (szombat van, kipihent vagyok stb.) és innen nem volt megállás. Nem vagyok egy profi krimi-olvasó, így engem sikerült megvezetnie. Mondjuk egy kicsit előbb esett le a nagy csavar, mint ahogy kiderült. (én az a típus vagyok, aki együtt nyomoz a szereplőkkel és ha tippje van, nem a könyv végére lapoz, hogy megtudja igaza van-e, hanem vissza, hogy lássa a nyomokat, amik addig elkerülték a figyelmét. Ott voltak mindenhol. Tehát egy vérbeli krimirajongó valószínű nagyon gyorsan összepakolta volna a dolgokat…)
A vége is tetszett, nem gyártottam elméleteket, de egy ilyen egyedi könyvhöz az ilyen nem mindennapi befejezés passzol leginkább.
Pár év múlva, ha kicsit kopik az emléke, nagy élvezettel fogok újraolvasni, újrafelfedezni.

Nita_Könyvgalaxis>!
Joanne Harris: Urak és játékosok

Mindig is érdekelt, milyenek lehetnek az elit iskolák, ahova a „pórnép” nem férkőzhet be. Most Joanne Harris regényén keresztül kicsit bepillanthattam ebbe a világba. Ráadásul egy betolakodó és egy régi motoros szemével is megismerhettem a St. Ostwaldot, amelynek világa egy időre engem is magával ragadott.
Harris nagyon jól bemutatja azt, hogy mi az ember egyik fő vágya. Hogy lássák . Hogy találjon valakit, aki előtt leveheti álarcát, anélkül, hogy sérülne. Hogy valaki igazán őt lássa . És vannak, akik ezért minden határt képesek átlépni…
Elgondolkodtató és magával ragadó könyv, nálam az év egyik kedvence.

3 hozzászólás
Briza>!
Joanne Harris: Urak és játékosok

Az első néhány fejezet hatására kételkedni kezdtem: hogyan válhatott Harris a kedvenc írómmá?
Míg bele nem rázódtam a két szereplő időbeli síkban való ugrálásához, kissé zavarosnak tűnt követni a történetet. Jegyzeteket kellett folytatnom, hogy kiigazodjak a Szent Osvald fiúgimnázium széles tanári gárdájának alakjai között, de sikerült. A könyv felénél bekövetkezett hirtelen fordulat teljesen felrázott, és nyomozni kezdtem, ki is lehet a tantestületben megbúvó aljas Tégla. De nem jöttem rá! Miután Harris az orromnál fogva vezetett, végig rossz nyomon jártam. Teljesen ledöbbentett, nem is értem miért kételkedtem az elején.

tonks >!
Joanne Harris: Urak és játékosok

Joanne Harris könyvei mindig elkapnak. Ez a regény is elkapott, csak nem tudom, örülök-e ennek.

Jó párszor leesett az állam, van amit előre tudtam, de a legnagyobb WTF pillanatok szinte bele hoppanáltak a történetbe, annyira nem számítottam rájuk.
Végig izgalmas és érdekes volt a sztori, le a kalappal a történetvezetési stílus előtt, nehéz volt elszakadnom a könyvből.
De.
De ezek a szereplők, istenem, ennyi gyűlöletet és gyarlóságot, ennyi megkeresedett életet! Ismerem én az élet árnyékos oldalát, és ismerni is akarom, de itt olyan szinten nem szerettem senkit, hogy ha Shakespeare-i dráma lett volna a vége és mindenki kinyiffan, az se igazán érdekelt volna… de a vége azért felbosszantott, szerintem nem volt katarzis.

Számomra Joanne Harris topkönyve továbbra is a Partvidékiek, de ezzel a regénnyel végre leróttam egy nagy tartozásomat az egyik kedvenc írónőm felé.

RandomSky>!
Joanne Harris: Urak és játékosok

Az egyik kedvenc Harris könyvem, pedig a „gasztro” regényeit is nagyon szeretem (ez meg nem az). Anno ezt írtam róla ekultra: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2008-04…

Nikkincs>!
Joanne Harris: Urak és játékosok

Nem sok Joanne Harris regényt olvastam eddig, ezzel együtt is csak hármat, de ez a könyv számomra messzemenően a legjobb. Nehéz szavakkal leírni mit is éreztem olvasás közben. Egyszerűen beette magát a hangulat, az egész atmoszféra a bőröm alá. Nagyon tetszett a téma: azaz egy elit fiúiskola és az ellene – hosszú évek alatt – szőtt bosszú. Ahogy megismerjük a St. Oswald fiúiskolát, úgy leszünk egyre kíváncsibbak az ott tanító tanárokra, a diákokra és arra a személyre, aki régi, gyermekkori sérelmét szeretné megtorolni mindezeken az embereken. Számomra olyan volt ő, mint egy pók, mert szép csöndben meghúzódik ő is a sarokban, szövi-szövögeti kis hálóját, ami egyre terebélyesebb lesz, de mivel olyan kis vékonyka fonálból készül a csapdája, ezért észre sem veszed. Aztán jön az első légy, aki fennakad a hálójában, majd elindul a láncreakció és szép sorban fennakadnak a többiek is. Aztán még erre jött az a bizonyos csavar is és be kell, hogy valljam, engem bizony sikerült meglepni, de nagyon. A főszereplők is nagyon jó karakterek: imádtam Roy Straitley tanár úr karakterét, aki számomra az igazi, nagybetűs, elhivatott Tanár példája. Az életét az iskolára tette fel, így nem véletlen, hogy ő lett a Tégla (a bosszúálló) legkeményebb ellenfele. A Tégla karakteréről meg csak annyit, hogy talán ez az első olyan könyvem, ahol a negatív karaktert nem tudtam utálni, mert bár gonosz, persze, ugyanakkor fenomenális, ahogy felépítette és kivitelezte a tervét, illetve ahogy gyermekkorában részese lett az iskolának, holott nem tartozott ahhoz a bizonyos elit körhöz. Szóval ezt a könyvet muszáj elolvasni! (Én a 2012-es várólista csökkentés keretében tettem ezt, és ha a kihívást esetleg el is bukom, már sokat adott nekem, mert miatta lekerült a polcomról.)

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Nikkincs>!

Amikor az ember annyi tanári értekezletet ül végig, mint én, kezdi felismerni az ilyen helyeken tenyésző faunát. Minden iskolának megvan az ökoszisztémája és a társadalmi keveredése, de mindenütt ugyanazok a fajok dominálnak. Az Öltönyösök (az új igazgató érkezése óta egyre több van belőlük) falkában vadásznak és természetes ellenségeik a Tweedzakósok. Ez utóbbi magányos, felségterületüket őrző állatok, bár időnként átadják magukat a vigasságnak, mégsem kedvelik különösebben a társaságot, ami fogyatkozó számukat is magyarázza. Aztán ott vannak a Stréberek, akiknek Geoff és Penny Nation a tipikus példájuk, a Kishivatalnokok, akik a Mirrort olvassák a tanári értekezleteken, ritkán láthatóak egy csésze kávé nélkül, és mindig elkésnek az órákról, a Diétás Joghurtok (e vadak rendszerint nőneműek, és legfőbb elfoglaltságuk a pletykálkodás meg a fogyókúra), a mindkét nembeli Mezei Nyulak (akik – ha bajt szimatolnak – bevágtatnak az első földalatti odúba), valamint tetszőleges számban a Sárkányok, Kedveskék, Fura Madarak, Öregfiúk, Ifjú Titánok meg mindenféle rendű és rangú különcök.

34. oldal

Chillingó>!

Meglepő, milyen könnyen elfordulnak az embertől a barátai, ha egyszer a bajtársiasság mázát lemossa a félelem vagy az önérdek.

313. oldal

tasiorsi>!

A legtöbb felnőtt úgy véli, hogy a kamaszkor érzései valahogy nem is számítanak, és a harag, a gyűlölet, a szégyen, a borzalom és a reménytelen, meghunyászkodó szerelem perzselő érzéseiből ki lehet nőni, mert ez csak valami hormonális jelenség, az igazi előtti próbamenet. De ez nem az volt. Tizenhárom évesen minden számít: éles széle van mindennek, és mindegyikkel megsebezzük magunkat.

250. oldal, Sakk, 4.

FruzsinaRacz>!

… Anderton-Pullitt, az okos, társtalan, esetlen fiú, akinek rengeteg allergiája van, köztük – ha hihetünk neki – egy olyan különös asztma, ami miatt felmentést kapott matekból, franciából, testnevelésből, hétfői házi feladatból, a kollégiumi értekezletek, gyűlések és istentisztelet alól.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyűlés
FruzsinaRacz>!

Egy heg piszkálása perverz kielégülést okoz. A szerelmesek is mindig ezt teszik: a fájdalom legerősebb forrását keresik, és dagonyáznak benne, a költők által tévesen önzetlenségnek hitt makacs ostobasággal áldozzák fel magukat a szerelem oltárán.

321. oldal

2 hozzászólás
tasiorsi>!

De nincs rosszindulatúbb a szerelmesnél, hacsak a halálos beteget ide nem számítjuk, akivel sok tekintetben megegyeznek. Mindkettő önző, visszahúzódó, manipulatív, labilis, minden kedvességét a szeretett személynek (vagy saját magának) tartja fenn, és veszett kutyaként ront a barátainak.

321. oldal, Futár, 5.

3 hozzászólás
Szanik>!

A számítógépet tagadók – akik közé én is tartozom – kihalóban levő állatfaj, és a vezetőség szerint süketnéma és vak.

32. oldal

feeling_good>!

Akkor még nem tudtam, de abban a pillanatban üzentem hadat. Nem fogadnak be? Akkor majd elfoglalom én! Elfoglalom, és senki, semmi sem állíthat meg. Meghúzták a határt. Újabb határt kell átlépnem, kifinomultabb blöfföt kell lelepleznem, amely ősi arroganciájában nincs tudatában annak, hogy éppen ebben rejlik romlásának csírája. Egy másik határ hívogatott, hogy lépjem át.
Mint amilyen a gyilkosságé.

Kapcsolódó szócikkek: blöff
TauCeti>!

Isten mentsen egy olyan vezetőtől, akinek túl sok a szabad ideje.

140. oldal

Szanik>!

Ha van valami, amit az elmúlt tizenöt évben megtanultam, az a következő: a gyilkosság nem nagy ügy.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Joss Stirling: Storm és Stone
Agatha Christie: A Sittaford-rejtély
Agatha Christie: A sittafordi rejtély
Agatha Christie: A Bertram Szálló
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Marni Bates: Láthatósági mellény lúzereknek
Papp Dóra: Tükörlelkek 2.
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Erin Watt: Cifra palota