Szent ​bolondok 157 csillagozás

Joanne Harris: Szent bolondok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A Csokoládé, a Szederbor, az Ötnegyed narancs, a Partvidékiek és A francia konyha világhírű szerzője ezúttal időutazásra indul a tizenhetedik századi Franciaországba, a boszorkányperek, a királygyilkosság és a vallási téboly hazájába.

Juliette-et, a Szárnyas Asszony néven ismert kötéltáncosnőt körülményei arra kényszerítik, hogy kislányával, Fleurrel együtt Sainte Marie-de-la-Mer isten háta mögötti apátságában keressen menedéket, ahol Auguste nővérként éldegél a jólelkű apátnő gyámsága alatt. Ám rövidesen új szelek fújnak: IV. Henrik meggyilkolása hatalmas zűrzavart idéz elő Franciaországban.
Az apátnő halála után megérkezik Isabelle, az új rendfőnöknő, és Juliette meg az apátság békés élete szintén felbolydul. Mert a jövevény egy korrupt nemesi család tizenkét esztendős gyermeke. Isabelle ráadásul Juliette múltjának egyik kísértetét is magával hozza, aki papnak álcázza magát, és akitől Juliette jó okkal retteg…

Eredeti mű: Joanne Harris: Holy Fools

Eredeti megjelenés éve: 2003

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
396 oldal · ISBN: 9637253696 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Kedvencelte 14

Most olvassa 10

Várólistára tette 44

Kívánságlistára tette 29


Kiemelt értékelések

>!
mokus33
Joanne Harris: Szent bolondok

Nem tudom, hogy csinálja Joanne Harris, de minden könyve különbözik egymástól, miközben egyértelműen felismerhető a stílusa. Vannak olyan elemek, amiket előszeretettel használ, de egyébként mindig tud újat mutatni. Most sem történt ez másképp. Úgy érzem, bármilyen korhoz, bármilyen témához és helyszínhez nyúl is, mindig maradandót alkot.
Most a XVII. századba repülhettem vissza a regény lapjait olvasva, a könyv nagy része egy kolostorban játszódik, de csak annyi vallásosság van benne, amennyi feltétlenül szükséges, sőt, inkább megfricskázza a vallást, mint támogatja. A cselekmény izgalmas, nem annyira látványos, inkább csak finoman ármányos, de pont ettől jó. A karakterek is pont annyira színesek, mint amilyeneket Joanne Harristól már megszokhattam, egyikük sem csak jó vagy gonosz, mindegyikük árnyalt és színes egyéniség. A végkifejlet nekem kicsit kusza volt, azt szívesebben olvastam volna más módon megírva, kicsit zavart a szemszögek közötti csapongás. Voltak részek, amik halványabbra sikerültek, végül emiatt a két dolog miatt vontam le az egy csillagot.

>!
kolika
Joanne Harris: Szent bolondok

Témaválasztásával már megint meglepett Joanne Harris. A cirkusz pezsgő, szabad életének felvonását az apácakolostor csendes magánya követi. A főszereplők maradnak, de a közönség és a színpad változik.Érdekes ez a két teljesen ellentétes világ bemutatása, főleg úgy, hogy tőlem mindkét világ messze áll. A cirkusz szabados, hangos világát nem választanám életvitelemnek, de az apácák önkéntes magánya sem szimpatikus számomra.
Olvastam a történetet, s akaratlanul is eszembe jutott, hogy az emberek mennyire hiszékenyek, mennyire azt látják, amit egy jó rábeszélő képességgel megáldott ember láttatni akar velük. S hogy a apátság eléggé zárt terébe is mennyire ott vannak a negatív tulajdonságok: a gőg, a kivagyiság, a bujaság, a mohóság, a szolgalelkűség, a tudatlanságból, vagy naivságból eredő hiszékenység, az énnek a másik felé helyezése, az elvakultság stb. S mondhatnám, hogy ez az 1600-as évek, a boszorkányperek korszaka, de valójában ezek a tulajdonságok a mi világban is éppúgy ott vannak, élnek, virágzanak, s véleményem szerint nem is pusztulnak ki soha, míg ember van a földön.
A műből természetesen a szerelmi szál sem hiányzik, s ezek a mozgatórugói a történet jó részének. És a bosszúvágy.
LeMerle megítélésével kapcsolatban bajban vagyok. A ő szemszögéből is megmutatott történet arra utal, hogy szereti Szárnyas asszonyát, de ahhoz képest jó sokszor magára hagyta, mentve saját bőrét. Ha más nem segített volna – tőle teljesen függetlenül –, akkor azontúl igencsak plátói szerelemről, a néhai kedves utáni szerelemről lehetne beszélni. Vagy ő is az tipikus rosszfiú, akinek nem lehet ellenállni? Juliett biztosan így gondolta.

>!
Nüx_Játékterme P
Joanne Harris: Szent bolondok

Nagyon magával ragadó történet volt ez. Joanne Harrishez méltóan rengeteg volt a varázslat a könyvben, ami nagyon tetszett.
Le Merle-et egyszerűen gyűlöltem. Megbocsáthatatlan volt a módszere, amivel maga mellé akarta állítani Juliette-et (és ezt úgy mondom, hogy nekem nincs még gyerekem).
Isabelle anyát pedig inkább sajnáltam, mint utáltam. Szegény, félrevezetett gyermek.
Juliette „pogány” magyarázatai a vallási dolgokra nagyon tetszettek.
Rengeteget megtudtam nem csak a középkorról, hanem az apácák életéről is.
Nagyon ajánlom, mert – mint Joanne Harris minden könyve – nagyon gazdagító olvasmány.

>!
Habók P
Joanne Harris: Szent bolondok

Harris mindig meg tud lepni a témaválasztásaival. Ezúttal a hugenották korába visz el – noha a történelem csak néhány mondattal szerepel, hiszen ez a történet igazából bármikor játszódhatna. Minden korban vannak vándorok és vannak világtól önként vagy kényszerből elzárt/elszigetelt közösségek – ezúttal cirkusz és kolostor. És mindig van néhány megvezethető bigott ember, akit sokan követnek, ha ezt egy szélhámos használni tudja.. bármikor kialakulhatnak szörnyű helyzetek.

>!
Miamona
Joanne Harris: Szent bolondok

Az eddig olvasottak közül a „leggyengébb” Harris regényem, de még így is jócskán átlagon felüli. Vagy talán elfogult lennék az írónővel szemben!? Na és, ugyan kinek ártok vele… :) Rajongok a szavaiért, hangulat- és képteremtő erejéért.
Itt most a történeten kissé ódon nehézkesség ült, ezért is tudtam lassabban, kisebb adagokban haladni. Nem elég a cirkusz semmihez sem hasonlítható furcsa világa, a maga rikítóan vidám festék alatti repedezett keserűségével; az olvasónak még egy mindentől elzárt, tömjéntől és hamis pompától vakító apáca renddel is meg kell birkóznia. Ha meg a kettő találkozik, ott kő kövön nem marad. Bátor és izgalmas témaválasztás, mély és fontos üzenetekkel, problémafelvetésekkel.
Mert bizony, olykor kicsit nem árt a dolgok rejtett, meglazult köve mögé nézni, mi is lappang ott valójában…

10/7

3 hozzászólás
>!
BZsofi +SP
Joanne Harris: Szent bolondok

Egyszer régen, talán még 2005-ben beletört a bicskám. Megtaláltam az 58. oldalon a könyvjelzőmet. Most viszont teljesen beszippantott a történet és újra meg újra megbabonázott. Éreztem a forróságot, a tenger sós illatát, a kenyér ízét a számban, Perette vihogását… ilyet csak Harris tud.

1 hozzászólás
>!
Mátrixi
Joanne Harris: Szent bolondok

Mondatai, mint a bogáncs. Bogáncsmondatokból bogáncstörténet(ek). Ragad(nak) hajba, ruhába, lélekbe

>!
Kerol
Joanne Harris: Szent bolondok

Nagy rajongója vagyok Harrisnek, de az nem a legsikerültebb regénye. Pedig van varázslás, egyedülálló anya a gyermekével, ármány és fordulat is. Valahogy mégsem tudott magával ragadni annyira, mint a többi könyve. Nekem valami hiányzott, éppen ezért nem is hagyott mély nyomokat bennem.

>!
geszti
Joanne Harris: Szent bolondok

Egy újabb különleges történet Joanne Harristől, ami teljesen más, mint az eddig olvasottak. Nem tudok elfogulatlanul nyilatkozni Harrisről, mert nagyon szeretem a hangulatteremtő képességét, azt a csipetnyi boszorkányságot, amit sok könyvébe belecsempész. A Csokoládé nagy kedvenc, így kimondottan jólesett a hasonló anya-lánya szál, megörültem neki.
Félelmetes az emberi butaság, és hiszékenység, amire a történet épül. Nagyon találó, „Szent bolondok”… valóban azok…

2 hozzászólás
>!
Bodza
Joanne Harris: Szent bolondok

Az első JH olvasmányom volt, de rögtön beleszerettem. :)


Népszerű idézetek

>!
Maria_pillowbook P

De ahogy a szigetlakók mondják: minden visszatér. És a múlt úgy tör rá az emberre, akár a dagály.

31. oldal

1 hozzászólás
>!
feeling_good

A mifélénknek nincs Istene, mondta mindig Le Borgne, mert mi nem az Ő képére vagyunk formálva. Szent Bolondok vagyunk, félig készek, akiket törötten vettek ki a kemencéből. Hogyan is imádkozhatnánk? És még ha tudnánk is, mit mondhatnánk Neki?

90. oldal

>!
katacita I

Tizenharmadik születésnapom valamiféle eszmélést hozott. Az a nyár gyönyörűségek sóvár körmenetének tűnt: újfajta tudatosság, határtalan energia, az ízek és az illatok intenzívebb érzékelése jellemezte. először vettem észre az út menti virágokat – nekem legalábbis így tűnt –, a tengerparton leszálló este illatát, anyám parázson megfeketedett, de a kemény hamuréteg alatt puha, friss kenyerének az ízét. Felfigyeltem arra is, hogy milyen élvezetes, amikor a ruhám a bőrömhöz súrlódik, vagy amikor a jeges patakvíz fürdéskor rám fröccsen… Ha ez pogányság, akkor nem tudtam betelni vele.

43. oldal

1 hozzászólás
>!
Miamona

A Bibliában természetesen az a csodálatos, hogy mindennek az igazolására van idézet, még a bujálkodásra, a vérfertőzésre és a gyermekgyilkosságra is.

115. oldal

>!
SallySlingshot

Mivel tartozunk a Teremtőnek, aki aranytrónjáról ítélkezik? Kértük mi, hogy teremtsen meg bennünket? Kértük, hogy lehajítson bennünket a földre, mint egy dobókockát?

>!
Miamona

De azt mondják, mindig a jó gyerekektől kell óvakodni. Eljön a pillanat, amikor még a legkezesebb bárány is elér arra a pontra, amelyen túl a lélek térképészei már semmit sem tudnak felvázolni. Ez a pont lehet a függetlenség kinyilatkoztatása. Az én igenlése.

268. oldal

>!
Miamona

Sosem féltem a magasban, sőt kifejezetten élveztem. Egy bizonyos magasságból mindenki – férfi, nő, gazember, király – egyformának tűnik, mintha a rang és a vagyon csupán véletlen szempont volna, és nem Isten által eleve elrendelt dolog.

55. oldal

>!
Miamona

– Kedves Juliette – mosolyodott el. – Ha Isten valóban odafent van, ami a te Kopernikuszod szerint bizony nagyon, de nagyon messze van, akkor nem bízom a nézőpontjában. Számára én csak egy porszem vagyok. Idelent, onnan, ahol én állok, minden másként fest.

63. oldal

>!
Miamona

Úgy érzem, valami rettenetesen hibádzik egy olyan Teremtőben, aki szüntelenül, a pusztulásig próbára teszi teremtményeit, a világot gyönyörűségekkel rakja meg, hogy aztán kijelentse, minden gyönyör bűn, és az emberiséget tökéletlennek teremti, majd elvárja tőle, hogy tökélyre törekedjék. Az ördög legalább tisztességesen játszik. Ismerjük az álláspontját.

42. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Damian Stănoiu: Apátnőválasztás
Wilhelmine V. Hillern: És mégis jönni fog! I-II.
Mariana Alcoforado: Portugál levelek
Georges Bernanos: A Kármel napja
Lázs Sándor: Apácaműveltség Magyarországon a XV–XVI. század fordulóján
Alessandro Manzoni: A jegyesek
Umberto Eco: A rózsa neve
Brigitte Riebe: A rajnai kolostor
Jesús Fernández Santos: Kívül a falon
Brian Staveley: A császár pengéi