Szederbor 421 csillagozás

Joanne Harris: Szederbor

Jay ​Mackintosh ifjú korában írt egy könyvsikert, azóta írói válságban szenved. Együtt él Londonban barátnőjével, iszogat és álnéven gyenge regényeket ír. A pincéjében viszont ott lapul hat üveg gyümölcsbor, amelyek megváltoztatják az életét. Vesz egy tanyát az isten háta mögötti kis francia faluban, ahol elbűvöli a táj, az emberek, de még inkább titokzatos szomszédnője, a remeteéletet élő Marise Jay. Végre-valahára belekezd új regényébe, rendbe hozza az elhanyagolt tanyát, beilleszkedik a falu életébe, és egyre közelebb kerül a szomszédasszonya titkának megfejtéséhez. Újra átéli gyermekkora végzetes nyarát, amikor megszűnt a hite öreg barátjában, Joe-ban és annak „hétköznapi mágiájában”. De Joe váratlanul visszatér, s vele a csoda is.
Aki ezt a könyvet kézbe veszi, annak különös illat csapja meg az orrát. A cukor és alma és szederzselé és füst rendkívüli, átható illata. Nosztalgiát ébresztő illat, melynek birtokába bátran nézhetünk az ínséges idők elébe…
Joanne Harris… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632543420 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639475599 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
340 oldal · ISBN: 9639475599 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

3 további kiadás


Enciklopédia 10

Helyszínek népszerűség szerint

Moszkva


Kedvencelte 83

Most olvassa 8

Várólistára tette 131

Kívánságlistára tette 77

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

ZsúésKrisz_Olvas>!
Joanne Harris: Szederbor

„Szeretem Joanne Harris fantáziáját. Szeretem, hogy egy egyszerű kis történet köré milyen varázslatot épít. Mint a fűszereket egy jól begyakorolt receptúrában, úgy adagolja jól bevált kis trükkjeit. Itt egy kicsi varázslat, ott egy csipet mágia. Reménytelenül beleszerettem a műveibe. Pedig valójában ez nem egy eget rengető, különös történet, de mégis, ezzel a körítéssel azzá lett.”
További gondolatokat itt olvashatsz:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/10/joanne-harris-szede…

Kabódi_Ella P>!
Joanne Harris: Szederbor

Lelke titkos rekeszébe csak a könyvein át léphetett be. A könyvén át.

Most egy kicsit úgy érzem magam, mint akit becsaltak a csalitosba, majd magamra hagytak árván, kissé kifosztva. Mert hogy varázslat az volt itt: illatok, ízek, érzések, természeti mágia, útkeresés, izgalom, értelem. Minden élt és beszélt, megszólította nem csak a főszereplőt, de az olvasót is.

Azután, hogy Lansquenet-sous-Tannes-ba ilyen könnyű a visszatérés! Kevésbé bájos, inkább komikus pletykafészek a kis városka, nem úgy, mint Vianne idejében. Talán magában Vianne-ben rejlett mindaz, ami ahhoz kellett, hogy a többi karakter is igazán életre keljen?

Joe – vagyis Joanne – próbálkozott, azt meg kell hagyni. Homályos, huncut kijelentéseket, célzásokat tett. Meg akart mutatni valamit, minden látható és láthatatlan erejével, hogy a hittel magával milyen sokra képes az ember. Joe szélhámos volt vagy mágus? Magam sem tudom, talán mind a kettő egy kicsit.

Jay váratlan párfordulása valóban eszement. A múlton képtelen lévén túltenni magát oda a maga módján visszautazott, eldobva mindent, ami még számíthat az életben. Nem mondom, hogy ragaszkodnia kellet volna a hírnévhez, a pénzhez, vagy akár a barátnőjéhez, de valamihez mégis csak kellett volna, nem? Hogy lehet leélni évtizedeket anélkül, hogy bármi is igazán az emberhez nőjön? Tényleg ilyen üres életet teremt magának az ember felnőtt élete során, amit csak így hátra lehet hagyni, megbánás és felelősségvállalás nélkül? Nem tudom. Sokszor költöztem már életem során, de ritkán fordítottam hátat az egész addigi életemnek. Valami mindig maradt, amihez ragaszkodhattam.

Szóval az van, hogy utazol a sorokkal, élvezed. Érzed az illatokat, a szagokat, az ízeket. Látod a tájat, az embereket és füledbe susognak a Különlegességek. Működik, él a varázslat. Beleéled magad. Szereted. És amikor végre eljön a fordulópont, a mindent vagy semmit feszítő, mostoha pillanata, az egész hirtelen véget ér! Csak úgy. Fura érzéseim vannak, mintha valamit elvettek volna tőlem. A könyvolvasás értelmét: a kiteljesedést, a végkifejletet. Ott vágta el az írónő a fonalat, ahol a leginkább még szőni, csavarni kellett volna rajta. Hegymenetben megtorpant. Ezért álldogálok itt a csalánosban, összemarva, becsapva.

Maga az írás a szokásos harrisi mese, üde és varázslatos. Ám nincs vége. Most mihez kezdjek? Ezt a könyvet Joanne Harris szó szerint nem fejezte be…

AfterEight>!
Joanne Harris: Szederbor

"A bor beszél. Kérdezzünk csak meg bárkit. Az utcasarki orákulumot,
az esküvői lakomára betérő hívatlan vendéget, a szent őrültet.
Millió hangon szólal meg.
Megoldja a nyelvet, mélyen eltemetett titkokat hoz napvilágra, olyanokat,
amelyekről talán nem is volt tudomásunk. Kiabál, őrjöng, suttog. Nagy tervekről,
tragikus szerelmekről és iszonyatos árulásról szónokol. Sikoltozva kacag.
Magában kuncog. Önnön tükörképe előtt sír. Tovatűnt nyarakat és
olyan emlékeket kelt életre, amelyeket jobb lenne elfelejteni.
Minden üvegből más idők, más helyek könnyű illata lebben elő, a legközönségesebb Liebfraumilchtől a királyi Veuve Clicquot-ig mind szerény csoda.
Vagy ahogy Joe nevezte: hétköznapi mágia. Az alapanyag átalakítása álmokká."

Szerettem a varázslatot.

K_A_Hikari>!
Joanne Harris: Szederbor

„Amit az ember nagyon akar, azt végül mindig eléri.”

Megjött a kedvem, hogy némi ruhával és ellátmánnyal felkerekedjek és magam is ellátogassak a Bordeaux-tól nem messze lévő településre, aztán zöldségeket termesszek, lekvárt főzzek, gyógynövényekből „talizmán”zacskókat kössek, és egyszerűen csak élvezzem egy más, távoli táj minden varázsát.
Azt hiszem tökéletes történetet választottam ahhoz, hogy megismerkedjek Joanne Harris munkásságával, stílusával.
Hangulat kell hozzá, kicsit meg kell állni, le kell lassulni, hogy igazán át tudjuk élni a történetet. Ízlelgetni kell a szavakat, mint egy jó bort. Kiélvezni a zamatát.
Nehéz volt visszatérni a valóságba a francia faluban tett kirándulás után.

Blogbejegyzés: https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2019/08/joanne-harr…

4 hozzászólás
Bur3sz>!
Joanne Harris: Szederbor

Egy történet Lansquenet-ból, miután Vianne elment a lányával.
Igen, ez a történet is a Csokoládé része és mégsem az. A szereplők megjelennek, ám a varázslat máshoz kötődik. De itt is itt a kislányát magányosan nevelő anya és a mágia. Aki megkedvelte a Csokoládéval Joanne Harrist, ezt a könyvét se hagyja ki!

Batus>!
Joanne Harris: Szederbor

Joanne Harris jó. Joanne Harris kellemes. Joanne Harris egy olyan írónő, akinek a regényeire néhanapján szüksége van az embernek, hogy egy kicsit megsimogassák a lelkét a különleges illatokkal és érzetekkel. Annyira élő és eleven az egész történet, hogy még éjjel is „zümmögött és pezsgett a szoba, mint valami sötét pezsgő.”

6 hozzászólás
mazsof>!
Joanne Harris: Szederbor

Hű, hát jól megszenvedtem ennek a regénynek az elejével. De amint túlestem az első 50-60 oldalon, már sokkal jobban tetszett. Joanne Harris könyveinek mindig van egy sajátos, különös hangulata – itt sem volt ez másképp. A cselekmény igen lassan bontakozik ki, ahogy haladunk előre, egyre inkább felgyorsulnak az események, kiváltképp az utolsó pár fejezetben, ahol fény derül a titkokra is. Bár kicsit lezáratlannak érzem a végét, valahogy mégsem az: az egész regény hangulata összhangban állt a végével. spoiler A mágikus realizmus címkével ellátott regények sokszor nem nyerik el tetszésemet, de itt kifejezetten tetszettek ezek az elemek.

Marianna88 P>!
Joanne Harris: Szederbor

Nem igazán tudom hova tenni a könyvet. Még sosem olvastam az írónőtől, ez volt az első könyvem tőle, és ez is úgy, hogy igazából az Ötnegyed narancsot terveztem olvasni tőle, de @Asteria emlegette, hogy egy kedves barátnője nagyon ajánlgatja neki a Szederbort. Na megláttam a könyvtárban mindkét könyvet, és már repültek is a táskámba.
Annak ellenére, hogy már több olvasásom futott, belekezdtem ebbe is, mert valami megmagyarázhatatlan okból kíváncsi lettem.
Tulajdonképpen a történet maga nem volt számomra túl érdekfeszítő, de jól esett ábrándozni arról – a könyv segítségével –, hogy én is elköltözöm egy eldugott vidéki faluba, és saját magam termelem meg a gyümölcsöket, zöldségeket, és hogy mindenki mindenkit ismer a faluban és összetartanak….tulajdonképp hasonlóan indult az életem anno Fehérgyarmaton annyi különbséggel, hogy Fgy. város (régen közel 10e lakossal, most már csak 8e körül). De a szomszédban laktak az anyai nagyszülők, a két portát egy nagy baromfiudvar választotta el, a két kertben a gyakoribb zöldségeket megtermelték a szüleink (paprika, paradicsom, borsó, zöldbab, sóska, répa, petrezselyem, karalábé), a kapun kívül meggyfák, cukorrépa, az udvar közepén birsalmafa….és a nagyszülők eljártak egy csodálatos gyümölcsös kertet gondozni, ahová időnként engem is elvittek. 10 éves koromig így éltem, aztán költözés Tatabányára panelba, majd Budapestre.
Ezekkel az élményekkel olvastam a könyvet, és óhatatlanul is előtört belőlem egy nagyon erős nosztalgia, amit eddig azért igyekeztem elnyomni, hiszen az eszemmel tudom, hogy sajnos itt Budapesten több lehetőségem van a megélhetésre…
A regényt olvasva folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy milyen jó lenne érteni a gyümölcsfákhoz, milyen jó lenne így élni….
A történet végén persze minden titokra fény derül, és én nagyon elégedett voltam a végkifejlettel. Büszke vagyok Jay-re és a döntésére.

2 hozzászólás
Zita_Csunderlik>!
Joanne Harris: Szederbor

Második olvasásom az írónőtől, meglepve vettem észre, hogy ugyanott játszódik, mint a Csokoládé című könyv, amit nagyon szerettem. Több ismerős arc feltűnik abból a történetből, de itt ők csak mellékszereplők. A történet két idősíkon játszódik, amit nagyon szeretek. Az elején egy kicsit túl gyakran ugrált a két idősík között, ez nem tetszett annyira, illetve a darazsas rész sem, ezért a fél csillag levonás. Ettől eltekintve imádtam, a hangulatát, a történetet, a rejtélyeket, és a helyszínt ahol játszódik. Nem mellesleg a borítója is nagyon tetszik.

Briza>!
Joanne Harris: Szederbor

Teljesen elvarázsolódtam ettől a könyvtől. Legszívesebben már az első 30-40 oldal után kedvencnek kiáltottam volna ki, de azért is megvártam a végét. Élveztem a két idősíkon játszódó történetet, s azt ahogy szinte észrevétlenül elvegyülnek egymásban, mint Földialma Joe gyümölcsborainak alapanyagai. Szinte filmként peregtek előttem az események. Joanne Harris szinte költői képei annyira magával ragadtak, hogy kedvet kaptam a könyvei elolvasásához.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Sozora>!

A bor beszél. Kérdezzünk csak meg bárkit. Az utcasarki orákulumot, az esküvői lakomára betérő hívatlan vendéget, a szent őrültet. Millió hangon szólal meg. Megoldja a nyelvet, mélyen eltemetett titkokat hoz napvilágra, olyanokat, amelyekről talán nem is volt tudomásunk. Kiabál, őrjöng, suttog. Nagy tervekről, tragikus szerelmekről és iszonyatos árulásról szónokol. Sikoltozva kacag. Magában kuncog. Önnön tükörképe előtt sír. Tovatűnt nyarakat és olyan emlékeket kelt életre, amelyeket jobb lenne elfelejteni. Minden üvegből más idők, más helyek könnyű illata lebben elő, a legközönségesebb Liebfraumilchtől a királyi Veuve Clicquot-ig mind szerény csoda. Vagy ahogy Joe nevezte: hétköznapi mágia. Az alapanyag átalakítása álmokká. Laikus alkímia.

(első mondat)

tasiorsi>!

Ha elég messzire utazol, mondogatta mindig Joe, felfüggesztesz majd minden szabályt.

70. oldal, Tizenharmadik fejezet

Avilda>!

– Olyan, akár az ihlet – mondta végül. – Az ember olykor a reggelt sem tudja várni. Néha mindent félbe kell hagynia, különben elillan, mielőtt rájönne, mi is az.

64. oldal

Bélabá>!

A szellő erősebben fújt, füst, cirkusz, égetett cukor, alma és Szent Iván-éj illatát hozta.

Niann>!

– Egy regényben vagy novellában még a legszürkébb, leghidegebb szereplőt is humanizálni lehet azzal, ha adunk mellé valakit, akit szeret. Egy gyereket, egy szeretőt, végszükség esetén akár egy kutyát is.

49. oldal

Avilda>!

Az írás folyamata kicsit olyan, mint az őrület, egy mindent összevetve nem jótékony megszállottság.

168. oldal

cassiesdream>!

Ne felejtsd el, nem a külső számít, hanem ami belül van. A szíve. Soha semmi nem tűnik el igazán.

167. oldal Harmincegyedik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Nicolas Barreau: A nő mosolya
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!
Sarina Bowen: Bittersweet – Keserédes
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Helena Silence: Enigma
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Guillaume Musso: Az angyal hív
Anna Gavalda: Vigaszág