Szederbor 381 csillagozás

Joanne Harris: Szederbor

Jay ​Mackintosh ifjú korában írt egy könyvsikert, azóta írói válságban szenved. Együtt él Londonban barátnőjével, iszogat és álnéven gyenge regényeket ír. A pincéjében viszont ott lapul hat üveg gyümölcsbor, amelyek megváltoztatják az életét. Vesz egy tanyát az isten háta mögötti kis francia faluban, ahol elbűvöli a táj, az emberek, de még inkább titokzatos szomszédnője, a remeteéletet élő Marise Jay. Végre-valahára belekezd új regényébe, rendbe hozza az elhanyagolt tanyát, beilleszkedik a falu életébe, és egyre közelebb kerül a szomszédasszonya titkának megfejtéséhez. Újra átéli gyermekkora végzetes nyarát, amikor megszűnt a hite öreg barátjában, Joe-ban és annak „hétköznapi mágiájában”. De Joe váratlanul visszatér, s vele a csoda is.
Aki ezt a könyvet kézbe veszi, annak különös illat csapja meg az orrát. A cukor és alma és szederzselé és füst rendkívüli, átható illata. Nosztalgiát ébresztő illat, melynek birtokába bátran nézhetünk az ínséges idők elébe…
Joanne Harris… (tovább)

Eredeti mű: Joanne Harris: Blackberry Wine

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632543420 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2006
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639475599 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2005
340 oldal · ISBN: 9639475599 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

3 további kiadás


Enciklopédia 6


Kedvencelte 77

Most olvassa 8

Várólistára tette 127

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Joanne Harris: Szederbor

„Szeretem Joanne Harris fantáziáját. Szeretem, hogy egy egyszerű kis történet köré milyen varázslatot épít. Mint a fűszereket egy jól begyakorolt receptúrában, úgy adagolja jól bevált kis trükkjeit. Itt egy kicsi varázslat, ott egy csipet mágia. Reménytelenül beleszerettem a műveibe. Pedig valójában ez nem egy eget rengető, különös történet, de mégis, ezzel a körítéssel azzá lett.”
További gondolatokat itt olvashatsz:
http://zsuolvas.blogspot.hu/2017/10/joanne-harris-szede…

>!
AfterEight P
Joanne Harris: Szederbor

"A bor beszél. Kérdezzünk csak meg bárkit. Az utcasarki orákulumot,
az esküvői lakomára betérő hívatlan vendéget, a szent őrültet.
Millió hangon szólal meg.
Megoldja a nyelvet, mélyen eltemetett titkokat hoz napvilágra, olyanokat,
amelyekről talán nem is volt tudomásunk. Kiabál, őrjöng, suttog. Nagy tervekről,
tragikus szerelmekről és iszonyatos árulásról szónokol. Sikoltozva kacag.
Magában kuncog. Önnön tükörképe előtt sír. Tovatűnt nyarakat és
olyan emlékeket kelt életre, amelyeket jobb lenne elfelejteni.
Minden üvegből más idők, más helyek könnyű illata lebben elő, a legközönségesebb Liebfraumilchtől a királyi Veuve Clicquot-ig mind szerény csoda.
Vagy ahogy Joe nevezte: hétköznapi mágia. Az alapanyag átalakítása álmokká."

Szerettem a varázslatot.

>!
Bur3sz
Joanne Harris: Szederbor

Egy történet Lansquenet-ból, miután Vianne elment a lányával.
Igen, ez a történet is a Csokoládé része és mégsem az. A szereplők megjelennek, ám a varázslat máshoz kötődik. De itt is itt a kislányát magányosan nevelő anya és a mágia. Aki megkedvelte a Csokoládéval Joanne Harrist, ezt a könyvét se hagyja ki!

>!
Marianna88 P
Joanne Harris: Szederbor

Nem igazán tudom hova tenni a könyvet. Még sosem olvastam az írónőtől, ez volt az első könyvem tőle, és ez is úgy, hogy igazából az Ötnegyed narancsot terveztem olvasni tőle, de @Asteria emlegette, hogy egy kedves barátnője nagyon ajánlgatja neki a Szederbort. Na megláttam a könyvtárban mindkét könyvet, és már repültek is a táskámba.
Annak ellenére, hogy már több olvasásom futott, belekezdtem ebbe is, mert valami megmagyarázhatatlan okból kíváncsi lettem.
Tulajdonképpen a történet maga nem volt számomra túl érdekfeszítő, de jól esett ábrándozni arról – a könyv segítségével –, hogy én is elköltözöm egy eldugott vidéki faluba, és saját magam termelem meg a gyümölcsöket, zöldségeket, és hogy mindenki mindenkit ismer a faluban és összetartanak….tulajdonképp hasonlóan indult az életem anno Fehérgyarmaton annyi különbséggel, hogy Fgy. város (régen közel 10e lakossal, most már csak 8e körül). De a szomszédban laktak az anyai nagyszülők, a két portát egy nagy baromfiudvar választotta el, a két kertben a gyakoribb zöldségeket megtermelték a szüleink (paprika, paradicsom, borsó, zöldbab, sóska, répa, petrezselyem, karalábé), a kapun kívül meggyfák, cukorrépa, az udvar közepén birsalmafa….és a nagyszülők eljártak egy csodálatos gyümölcsös kertet gondozni, ahová időnként engem is elvittek. 10 éves koromig így éltem, aztán költözés Tatabányára panelba, majd Budapestre.
Ezekkel az élményekkel olvastam a könyvet, és óhatatlanul is előtört belőlem egy nagyon erős nosztalgia, amit eddig azért igyekeztem elnyomni, hiszen az eszemmel tudom, hogy sajnos itt Budapesten több lehetőségem van a megélhetésre…
A regényt olvasva folyamatosan azon kattogott az agyam, hogy milyen jó lenne érteni a gyümölcsfákhoz, milyen jó lenne így élni….
A történet végén persze minden titokra fény derül, és én nagyon elégedett voltam a végkifejlettel. Büszke vagyok Jay-re és a döntésére.

2 hozzászólás
>!
mazsof
Joanne Harris: Szederbor

Hű, hát jól megszenvedtem ennek a regénynek az elejével. De amint túlestem az első 50-60 oldalon, már sokkal jobban tetszett. Joanne Harris könyveinek mindig van egy sajátos, különös hangulata – itt sem volt ez másképp. A cselekmény igen lassan bontakozik ki, ahogy haladunk előre, egyre inkább felgyorsulnak az események, kiváltképp az utolsó pár fejezetben, ahol fény derül a titkokra is. Bár kicsit lezáratlannak érzem a végét, valahogy mégsem az: az egész regény hangulata összhangban állt a végével. spoiler A mágikus realizmus címkével ellátott regények sokszor nem nyerik el tetszésemet, de itt kifejezetten tetszettek ezek az elemek.

>!
Batus
Joanne Harris: Szederbor

Joanne Harris jó. Joanne Harris kellemes. Joanne Harris egy olyan írónő, akinek a regényeire néhanapján szüksége van az embernek, hogy egy kicsit megsimogassák a lelkét a különleges illatokkal és érzetekkel. Annyira élő és eleven az egész történet, hogy még éjjel is „zümmögött és pezsgett a szoba, mint valami sötét pezsgő.”

6 hozzászólás
>!
Briza
Joanne Harris: Szederbor

Teljesen elvarázsolódtam ettől a könyvtől. Legszívesebben már az első 30-40 oldal után kedvencnek kiáltottam volna ki, de azért is megvártam a végét. Élveztem a két idősíkon játszódó történetet, s azt ahogy szinte észrevétlenül elvegyülnek egymásban, mint Földialma Joe gyümölcsborainak alapanyagai. Szinte filmként peregtek előttem az események. Joanne Harris szinte költői képei annyira magával ragadtak, hogy kedvet kaptam a könyvei elolvasásához.

5 hozzászólás
>!
Miamona
Joanne Harris: Szederbor

Bizony. Egy kicsit közhelyes és elcsépelt ez a regény, és nekem mégis roppant jólesett! Azt nem mondom, hogy felért a Csokoládéhoz, mert közel sem, de nagyon jól szórakoztam, (az olykor számomra kezdetlegesnek tetsző) joanneharrisi világban, ahol minden illat, íz, szín megelevenedik, ahol minden egy kicsit magányos, ódon és magának való, finom porréteggel bevont csillogás. Ahol „Néha valóságos és képzeletbeli tulajdonképpen egy és ugyanaz.”

Minden Joanne Harris regény (amiket legalábbis eddig olvastam) „Az örökkévalóság puha kis fészke”, ami magában hordozza egy, de leginkább több „élet hordalékának misztikus egzotikumát”. A bor beszél, az ősz tűzszagúan érkezik, a június pedig hajóként. A szépérzék usb-vel töltve! Ez Joanne Harris számomra, és (remélem) ez is marad! :)

Tábortűznyit, megfeketedett fűszertartónyit, pince hűvösnyit, kifakult tintányit, édesgyökérnyit, sülő zsírnyit és az Abba listavezető dalnyit bővebben:
http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2018/02/joanne-ha…

>!
RandomSky
Joanne Harris: Szederbor

HammerWorld No. 154 / 2003. május
Joanne Harris az az áldott nő, aki a Csokoládé c. film alapjául szolgáló regényt írta. Ha megérintett a film és/vagy a könyv világa, életigenlése, az apró, akár hétköznapi dolgok csodáira rávilágító története, akkor nem is kérdéses, hogy tetszeni fog a Szederbor is.
E könyv egy Jay Mackintosh nevű férfiról szól, aki ifjúkorában írt egy roppant sikeres könyvet, ám a regény jelenidejében már évek óta írói válságban szenved. Álnéven kiadott, olcsó ponyvaregények írásából tartja fönn magát, az egészségesnél sűrűbben hajt le egy-egy üveg bort, és van egy barátnője, akivel nem nevezhető pompásnak a kapcsolata, noha együtt laknak Londonban. És vannak emlékei gyermekkora néhány meghatározó nyaráról, amiket egy bizonyos Joe-val, a különleges növényekkel teli kertjét ápolgató volt bányásszal töltött – mely évekből mára csupán hat üvegnyi gyümölcsbor maradt meg kézzel fogható valóságban. Mert valahol, valaha, történt valami, ami elvette Jay hitét a csodákban…
Ám egy szép napon újra csak történik valami, s nem telik bele sok idő, Jay máris egy kicsiny francia falucskában (ugyanaz, mint a Csokoládéban!) találja magát, egy tanya birtokosaként. Az új helyen nem csupán Joe emléke éled föl, mint a Jay kezenyomán újjáéledő kert, de újra megjön az írói ihlet is. És van miből meríteni: ott van hozzá a falu megannyi lakója. Többek között a csupa titok szomszédasszony, Marise.
Tovább nem mondom, aki ismeri a Csokoládét, tudja, mire számítson (meglepetésekre is!). Hangulatos, kedves regény ez, csupa íz, csupa illat. Nekem szerencsém volt, télutón olvastam, amikor a legjobb, de májusban is megteszi a magáét. Még szép, hiszen épp olyan szép és életteli a könyv, mint ez a hónap! És remélem, lesz belőle film, már csak azért is, mert az öreg Joe csupa jó zenét hallgat (pl. Thin Lizzy-t)!

1 hozzászólás
>!
Judit91
Joanne Harris: Szederbor

A hangulata érdekes volt, magával ragadó, de a történettől többet vártam.
Két szálon fut a cselekmény, az egyik a jelenben játszódik, a másik a múltban, a főhős kamaszkorában, de egyiknek se sikerült igazán megfognia. A fő kérdések, mi történt Joe-val, és a szomszédasszonnyal is elég lagymatagok voltak. spoiler A szereplők közül senkit se sikerült megkedvelnem, igaz, negatív érzelmeket se váltottak ki belőlem.
Kellemes olvasmány, de nem tudtam megszeretni. Lehet, rossz időben talált meg, ki tudja.


Népszerű idézetek

>!
Sozora

A bor beszél. Kérdezzünk csak meg bárkit. Az utcasarki orákulumot, az esküvői lakomára betérő hívatlan vendéget, a szent őrültet. Millió hangon szólal meg. Megoldja a nyelvet, mélyen eltemetett titkokat hoz napvilágra, olyanokat, amelyekről talán nem is volt tudomásunk. Kiabál, őrjöng, suttog. Nagy tervekről, tragikus szerelmekről és iszonyatos árulásról szónokol. Sikoltozva kacag. Magában kuncog. Önnön tükörképe előtt sír. Tovatűnt nyarakat és olyan emlékeket kelt életre, amelyeket jobb lenne elfelejteni. Minden üvegből más idők, más helyek könnyű illata lebben elő, a legközönségesebb Liebfraumilchtől a királyi Veuve Clicquot-ig mind szerény csoda. Vagy ahogy Joe nevezte: hétköznapi mágia. Az alapanyag átalakítása álmokká. Laikus alkímia.

(első mondat)

>!
tasiorsi

Ha elég messzire utazol, mondogatta mindig Joe, felfüggesztesz majd minden szabályt.

70. oldal, Tizenharmadik fejezet

>!
Avilda

– Olyan, akár az ihlet – mondta végül. – Az ember olykor a reggelt sem tudja várni. Néha mindent félbe kell hagynia, különben elillan, mielőtt rájönne, mi is az.

64. oldal

>!
Bélabá P

A szellő erősebben fújt, füst, cirkusz, égetett cukor, alma és Szent Iván-éj illatát hozta.

>!
Niann

– Egy regényben vagy novellában még a legszürkébb, leghidegebb szereplőt is humanizálni lehet azzal, ha adunk mellé valakit, akit szeret. Egy gyereket, egy szeretőt, végszükség esetén akár egy kutyát is.

49. oldal

>!
Boglárka_Madar P

Zöldeskék szeme arannyal pettyezett nyár volt.

Kakukkfű- és esőillata volt. Haja virágvízesés.

>!
cassiesdream

Ne felejtsd el, nem a külső számít, hanem ami belül van. A szíve. Soha semmi nem tűnik el igazán.

167. oldal Harmincegyedik fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Carole Martinez: Összevarrt szívek
Neil Gaiman: Amerikai istenek
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!
Peter Mayle: Provence-i borbalhé
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Murakami Haruki: A színtelen Tazaki Cukuru és zarándokévei
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Jessie Burton: A babaház úrnője
Salman Rushdie: Luka és az élet tüze