Partvidékiek 175 csillagozás

Joanne Harris: Partvidékiek Joanne Harris: Partvidékiek

Bretagne egyik kis szigetén mintha megállt volna az idő. A táj és a tenger gyönyörű, ám a közösséget mélyben fortyogó indulatok és régi sérelmek osztják meg: a sziget két településének lakói, a jómódú Le Houssiniere-iek és az elszegényedett Les Salants-iak hosszú ideje engesztelhetetlen ellenségek.
Nem csoda, hogy a művész Madeleine, azaz Mado annak idején a nagyvárosba menekült. Tíz év után azonban visszatér az apjához, és döbbenten látja, hogy a gátlástalan vállalkozó, Brismand meg akarja szerezni a salantsiak földjeit, hogy terjeszkedhessen.
Mado harcba száll, hogy az utolsó pillanatban megmentse szülőfaluját. Megpróbálja felrázni az embereket, ám a babonás falusiak gyanakvása legyőzhetetlen. Ráadásul Madónak szembe kell néznie a múlt tragédiáival és egy rettenetes titokkal is, amely az apját kísérti. Egyetlen szövetségese a vonzó, titokzatos idegen, az angol Flynn, aki már egy ideje a szigeten él.

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Libri, Budapest, 2018
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634330547 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Libri, Budapest, 2018
492 oldal · ISBN: 9789634335399 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2004
406 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639602671 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

1 további kiadás


Kedvencelte 19

Most olvassa 2

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Csoszi>!
Joanne Harris: Partvidékiek

Első olvasásom Joanne Harris-től, és fogalmam sem volt, mire számítsak. Leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy hullámzó és kiszámíthatatlan, akár a tenger. Miután végigküzdöttem (kínlódtam) magam a könyv első harmadán önmagamhoz képest gyalázatosan lassan haladtam, kb. 130 – 140 oldalt olvastam öt nap alatt, miután elkaptam a fonalat, szinte faltam az oldalakat. Nem szeretném lehúzni az elejét, mert nem volt rossz, csak épp telis-teli volt hosszú, szinte már végtelennek tűnő leírásokkal, én meg időhiányban szenvedtem és türelmetlenül vártam, hogy történjen végre valami. És amikor már történt, na akkortól élveztem az olvasást. Nagyon tetszett Mado visszatérése a szigetre, küzdelme, hogy beilleszkedjen és felrázza az álmos falu lakóit, időseket és fiatalokat egyaránt. Egy olyan célt talál, ami az egész közösséget egységbe forrasztja. Ősi ellenségek összefognak és együtt küzdenek. Mire elérik céljukat, a lakók mernek nagyot álmodni és reménykedni sorsuk jobbra fordulásában.

Bur3sz>!
Joanne Harris: Partvidékiek

Ez a regény is annyira jellemző Harrisra. Az emberi kapcsolatok jellemzése, annak változásai egy kis közösségben. A jó és rossz egymáshoz való viszonya. A széthúzás és összefogás hullámzása a történések tükrében.
Nekem bizonyos elemekből visszaköszön a Csokoládé, ám mégis teljesen más történet. Ebben is van nému varázslat, misztikum. De csak egy csipetnyi. Pont amennyi kell.
Joanne Harris kedvelőinek kihagyhatatlan, másoknak meg azért, hogy kedvelőkké váljanak!

Szamღca>!
Joanne Harris: Partvidékiek

Joanne Harris könyveiben elsősorban a hangulatot szeretem. Lényegében, lecsupaszítva szerintem a könyvei elég hasonlóak: adva van egy kis (többnyire) francia közösség ahol a helybèliek között nincs igazán egyetértés, jellemzőek a kis versengések, széthúzások – majd felüti a fejét a gonosz és a közösségnek félre kell tennie a nézeteltéréseket, össze kell fognia, hogy legyőzzék a rosszat es győzedelmeskedjen a jó.

Annak ellenére, hogy érzem a könyveiben ezt az egyformaságot minden könyve egy picit más, és engem mindegyik egy bizonyos fokig elvarázsol.

Ebben a könyvében egy kis francia sziget lakóinak mindennapjaiba kapunk bepillantást. A sziget két ellentètes végèn élő közösség heves gyűlöletet táplál egymás iránt. A sziget addig is gazdagabb fele még jobban elkezd gazdagodni mig a szegényebb fele egyre rosszabb helyzetbe kerül. Ide tèr vissza a regeny főszereplője; anyja halála utan, hogy apjának és a falubelieknek segítsen.

Érdekes ès hangulatos volt de nekem a nevek vagy nagyon egyformán vagy nagyon idegenül csengtek ezért pár főszereplőt leszámítva a regény végéig nem tudtam elhelyezni a szereplőket, hogy ki kicsoda és kinek a kicsodája. Ettől függetlenül a hangulata megvolt és végülis kellemes kikapcsolódást nyújtott.

Áfonya74>!
Joanne Harris: Partvidékiek

Talán ez volt az első Joanne Harris regény, amit megvásároltam. Bevonzott, és mai napig rabul ejt a könyv borítója. Csodás. Rusztikus. Tengeri kütyüs.
Szeretem az írónő írásainak hangulatát. Szeretem, ahogyan az emberi kapcsolatokat, titkokat, konfliktusokat ábrázolja. Ahogyan kibontakoztatja egy szigetnyi kis közösség, egy szétesett kis kolónia mindennapi életét, küzdelmét, álmait, vágyait, hogy aztán egy közös cél érdekében összefogjanak és összekovácsolódjanak.

1 hozzászólás
szadrienn P>!
Joanne Harris: Partvidékiek

Néhány értékelő finoman próbálta jelezni, hogy nem ezt a regényt tartják a szerző legjobbjának, de én makacsul a tengert akartam, a sós levegőt, a sirályokat, és meg is kaptam belőlük az áhított mennyiséget.
Szerettem, hogy az események színhelye egy kis sziget, ahol az emberek sorsa összefonódik az áramlatok, az árapály változásaival, és a környezet annyira meghatározó, hogy a hullámok szinte átcsapnak a könyv lapjain.
„Lassú víz partot mos” – mi más is lehetne a történet mottója? Türelem, a végén jönnek csak az igazi meglepetések!

1 hozzászólás
brigi11 P>!
Joanne Harris: Partvidékiek

Ahogy leveszek a polcról egy Joanne Harris könyvet, már akkor simogatja a lelkemet. Most sem volt ez másképp. Minden benne van, ami miatt szeretem az írónő könyveit, mégis egy kicsit más. Nem igazán szerettem a szereplőket, talán Flynn volt, aki legjobban érdekelt és nem is lepődtem meg a végén. Kicsit hiányzott belőle a mágia, a varázslat és ez a szülő-gyerek kapcsolat is érdekesen lett befejezve. Tény, hogy nem a legjobb könyve az írónőnek, de én elfogult vagyok és így is szerettem.

Kabódi_Ella P>!
Joanne Harris: Partvidékiek

Joanne Harris mindig igaz, mindig tiszta, és mindig egy kissé idealista, meseszerű. Van egyfajta varázslatos hangulata a történeteinek, egyfajta sós karamellás-fahéjas-narancsos íze a sorainak.Nem téveszthető össze mással, soha, semmilyen körülmények között. Ha a Partvidékiek nem is a legjobb regénye,akkor sem elhanyagolható, félredobható fércmű. Ragyognak a mondatai. A gondolatok, mondatok a fejedbe szállnak, megigéznek. Érzed a tenger illatát, a sós szél nyomát az ajkaidon, hallod a hullámok zizegős zaját, ahogy megtörnek a sziklákon, a parton. A te csontodig is hatol a hideg. Te is salantsi leszel arra az időre, amíg a könyv lapjai közé bújsz. Velük reménykedsz. Velük harcolsz. Nekik szurkolsz. Érted őket. Érzed őket. Egy vagy velük. Erre képes Harris a maga egyszerű, nem hivalkodó, kedves módján. Nincsenek izzasztó szexjelenetek, óriási első pillantásra egymásba szeretések, nincsen hangos, szenzációhajhász kifejezésmód, még a fülszöveg is hétköznapi élveket ígér csupán. Mondhatnánk, hogy Harris nem modern, nem mai, és bizonyos szinten igazunk is lehetne. De mégis az, hiszen ma él és alkot, kortársunk ő, és oly világokba enged nekünk betekintést, amiket nélküle soha nem ismernénk meg. A Partvidékiek szerény, lassú folyású, és akció jelenetektől mentes, de lélekemelő, valódi és szenvedélyes. Az a fajta sokrétű, kétségbeesett, parázsló szenvedély izzik fel a lapokon, amely magával ragad, és a lelked legmélyére hatol. Azt a fajta akaratot tárja fel, mely az ember sajátja, és ami – ha egyszer felhorgad – akár az életünket is megéri áldozni érte. Ritka pillanatokat örökít meg. Harris, ha nem számít mainak, hát azért, mert manapság nem élnek így emberek, de mégis jó olvasni erről. Joanne Harrist olvasni jó. Egyszerűen csak jó.

Habók P>!
Joanne Harris: Partvidékiek

Regény egy kis szigetről és lakóiról. Regény a széthúzásról, a vetélkedések hátráltató hatásáról. Regény az összefogásról. A csalásról, a hamisságról, a szenvedésről. És talán a megtisztulásról. De addig még…
Ja, és nagyon jó!

2 hozzászólás
Spepa >!
Joanne Harris: Partvidékiek

Szinte majdnem olyan volt ez a regény, mint amire már nagyon régóta vágytam. Hangulatában, helyszínválasztásában, alaphelyzetében, már-már történetszövésében is. Alapvetően kedvelem a „hősünk hosszú idő után visszatér gyerekkora színhelyére, egy eldugott vidéki településre, hogy szembenézzen a családi titkokkal, múltbéli sérelmekkel” kezdődő történeteket. Ennek ellenére voltak fenntartásaim, mert eddigi egyetlen próbálkozásom Harris-szel katasztrófális emlékként élt bennem. Egy értékelés mégis felkeltette az érdeklődésemet pár éve, az előző olvasás óta pedig eltelt 9 év, úgyhogy úgy döntöttem, hogy mégis teszek egy új kísérlet az írónővel. És egyáltalán nem bántam meg.

A szigeti élet viszontagságai, a sós levegő, a homokos dűnék, a tenger ereje, megzabolázhatatlansága és kiszámíthatatlansága, Mado makacssága és kitartása, a két szigeti település örök ellentéte, a helyiek szívóssága, babonái olyan keserédes egyveleget alkotott, amiből nem is igazán szerettem volna szabadulni. Pont nemrég panaszkodtam arról, hogy mostanában nem kötnek le hosszú távon a könyvek, de ennél a történetnél mégis azt éreztem, hogy kétszer ekkora terjedelemben is szívesen olvasnám. Pedig nem állítom, hogy egy picit sem zavartak a les salants-iak közötti belső feszültségek és a konfliktusuk a másik településsel, egy idő után önismétlő lett a dolog, de hát ezek az emberek nem arról ismertek, hogy csak úgy elengedjék a sérelmeiket. Ideig-óráig félre tudják tenni őket egy közös cél érdekében, de amint valami akadály merül fel, azok azonmód újra felszínre törnek. A történet vége kicsit szappanos lett az ízlésemhez képest, de mindezek összességében nem rontottak az élményen. Szerettem azt az időszakot, amit Mado társaságában tölthettem ebben a csodálatos kis elzárt világban. Bretagne eddig is a kívánságlistámon volt, de jelenleg nem sok hely van, ahol szívesebben lennék, mint egy kis faluban valahol Északnyugat-Franciaország partvidékén.

10 hozzászólás
blueorchid>!
Joanne Harris: Partvidékiek

Nehezebb olvasmányaim közé tartozik ez a könyv. Nem olvastam még eddig az írónőtől, nem tudtam mire számítsak. Engem a címkék és a borító győztek meg: babona, család, tenger, természet…, a borító pedig magáért beszél.

Lassan haladtam vele, főleg a könyv harmadáig. Félre szerettem volna tenni, (semmiképpen sem abbahagyni), de a könyv nem engedett el. Bevallom őszintén, a francia nyelv és kultúra nagyon távol áll tőlem. Francia szavak, kifejezések, nevek viszont minden oldalon voltak, ami szintén megnehezítette számomra a haladást. Ezeknél mindig megtorpantam, a kiejtésen illetve a jelentéseiken gondolkoztam… Persze ha ismerném a nyelvet, akkor ez nálam pluszpont lenne, de így elég zavaró volt.

A szereplők közül senkit nem kedveltem jobban, senkit nem utáltam; bár nem is ez a lényeg a történetben szerintem. Kiemelném Soeur Extase-t és Soeur Thérèse-t, a két karmelita apácát. Jelenlétük üde színfolt a történetben. Parádés volt a „pletykafészkek” eszmecseréje. Kíváncsivá tett az is, vajon mit titkolhat ennyire az óvatos és rejtélyes Flynn? Mi miatt ennyire meggyötört GrosJean? Ezekre és sok-sok más titokra csak a könyv felétől kaphatunk választ. Érdemes várni.

Összességében tetszett nagyon a könyv. A helyszín csodálatos, és a helyiek sokszínűségében, régi hagyományaikban, babonáikban jó elveszni. Számos emberi hibára, mindennapok problémáira világít rá. Ezek közül is kiemelném a versengést, ami tényleg annyira jellemző manapság. Az összefogás, az együtt küzdés, a közös cél sokszor megoldás lehet.

>!
Libri, Budapest, 2018
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634330547 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Népszerű idézetek

Csoszi>!

A változatosság kedvéért gondolj egy kicsit magadra. Ne cipeld a hátadon a világ minden gondját.

Nikkincs>!

Otthon, a biztos pont, ahova a szív iránytűje mutat.

10. oldal

kolika>!

… azt gyűlöljük legjobban, aki ellen mi követtünk el valami jóvátehetetlent.

forElle>!

Próbáltam elképzelni, hogy nem érdekel, hol az otthonom, nem érzem a szívemet szüntelenül húzó erőt. Borzalmas szabadság lehet.

Kabódi_Ella P>!

– Talán a túlélés nem elég – válaszoltam. – Esetleg vissza kellene ütni.

145. oldal

Kabódi_Ella P>!

Milyen bolondot csinál belőlünk a szeretet! Milyen vademberré tesz!
Abban tévedtem, hogy a szeretetet ki lehet érdemelni. Meg lehet szolgálni. Természetesen a sziget szól belőlem: a hit, hogy mindenért fizetni kell, mindennek megvan az ára. De az érdemnek semmi köze ehhez.

398. oldal - Negyedik rész: Álommanó, 55. fejezet (Libri, 2018)

Kabódi_Ella P>!

Biztos hallottam a hangját, de csak akkor fordultam meg, amikor a keze a vállamra nehezedett. Tenyeremet a kesztyű alatt feltörte az ásónyél. Minden lélegzetvétel fájt. Arcomra sár száradt. Mögöttem állt, bokáig vízben. Szokásos ironikus arckifejezése helyett haragosan és aggodalmasan nézett rám.
– Az isten szerelmére, Mado! Hát sosem adja fel?

161. oldal, Első rész- Gazdátlan roncsok, 20. fejezet (Libri, 2018)

forElle>!

Talán ezt szereti, gondoltam: semmi kötöttség, semmi felelősség. Szeret szigetként élni.

Kabódi_Ella P>!

– Ha Aristide el akarja puskázni ezt az esélyt – jelentette ki elszántabban –, az ő dolga. A Pointe-on azon az éjszakán a Szent szólt hozzám. Azt mondta, hogy mostantól mi vagyunk szerencsénk kovácsai. És én eszerint élek.

296. oldal - Második rész: Az ár megfordul, 40. fejezet (Libri, 2018)

Kabódi_Ella P>!

Anya folyton a befejezetlen munkák miatt nyúzta GrosJeant, azért, amit félbehagyott, a polcokért, amelyeket nem épített meg, a kilyukadt csatornáért. Végül keserű tréfának tekintette apámat, építőnek, aki elkezd, de sosem fejez be semmit, mesterembernek, aki évente csak egy hajót épít, világ lustájának, aki egész nap egy szemétdombon tanyázik, aztán hirtelen felbukkan, és elvárja, hogy meleg étel legyen az asztalon.

312. oldal - Harmadik rész: Hullámlovas, 42. fejezet (Libri, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Joss Stirling: Summer
Dunajcsik Mátyás: A Szemüveges Szirén
Tracey Garvis Graves: Kötelék
Tracey Garvis Graves: Péntek a Szigeten
Lilian H. AgiVega: A Bermudák királynője
Jenn Bennett: Alex, nagyjából…
Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra
Anna Banks: Poszeidón
Jenny Han: We'll Always Have Summer – Örökké nyár lesz
Ruth Ware: A nő a tízes kabinból