Partvidékiek 157 csillagozás

Joanne Harris: Partvidékiek Joanne Harris: Partvidékiek

Bretagne egyik kis szigetén mintha megállt volna az idő. A táj és a tenger gyönyörű, ám a közösséget mélyben fortyogó indulatok és régi sérelmek osztják meg: a sziget két településének lakói, a jómódú Le Houssiniere-iek és az elszegényedett Les Salants-iak hosszú ideje engesztelhetetlen ellenségek.
Nem csoda, hogy a művész Madeleine, azaz Mado annak idején a nagyvárosba menekült. Tíz év után azonban visszatér az apjához, és döbbenten látja, hogy a gátlástalan vállalkozó, Brismand meg akarja szerezni a salantsiak földjeit, hogy terjeszkedhessen.
Mado harcba száll, hogy az utolsó pillanatban megmentse szülőfaluját. Megpróbálja felrázni az embereket, ám a babonás falusiak gyanakvása legyőzhetetlen. Ráadásul Madónak szembe kell néznie a múlt tragédiáival és egy rettenetes titokkal is, amely az apját kísérti. Egyetlen szövetségese a vonzó, titokzatos idegen, az angol Flynn, aki már egy ideje a szigeten él.

Eredeti mű: Joanne Harris: Coastliners

Eredeti megjelenés éve: 2002

>!
Libri, Budapest, 2018
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634330547 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Libri, Budapest, 2018
492 oldal · ISBN: 9789634335399 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2004
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639602671 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

1 további kiadás


Kedvencelte 18

Most olvassa 4

Várólistára tette 63

Kívánságlistára tette 34

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Csoszi
Joanne Harris: Partvidékiek

Első olvasásom Joanne Harris-től, és fogalmam sem volt, mire számítsak. Leginkább úgy tudnám jellemezni, hogy hullámzó és kiszámíthatatlan, akár a tenger. Miután végigküzdöttem (kínlódtam) magam a könyv első harmadán önmagamhoz képest gyalázatosan lassan haladtam, kb. 130 – 140 oldalt olvastam öt nap alatt, miután elkaptam a fonalat, szinte faltam az oldalakat. Nem szeretném lehúzni az elejét, mert nem volt rossz, csak épp telis-teli volt hosszú, szinte már végtelennek tűnő leírásokkal, én meg időhiányban szenvedtem és türelmetlenül vártam, hogy történjen végre valami. És amikor már történt, na akkortól élveztem az olvasást. Nagyon tetszett Mado visszatérése a szigetre, küzdelme, hogy beilleszkedjen és felrázza az álmos falu lakóit, időseket és fiatalokat egyaránt. Egy olyan célt talál, ami az egész közösséget egységbe forrasztja. Ősi ellenségek összefognak és együtt küzdenek. Mire elérik céljukat, a lakók mernek nagyot álmodni és reménykedni sorsuk jobbra fordulásában.

>!
Bur3sz
Joanne Harris: Partvidékiek

Ez a regény is annyira jellemző Harrisra. Az emberi kapcsolatok jellemzése, annak változásai egy kis közösségben. A jó és rossz egymáshoz való viszonya. A széthúzás és összefogás hullámzása a történések tükrében.
Nekem bizonyos elemekből visszaköszön a Csokoládé, ám mégis teljesen más történet. Ebben is van nému varázslat, misztikum. De csak egy csipetnyi. Pont amennyi kell.
Joanne Harris kedvelőinek kihagyhatatlan, másoknak meg azért, hogy kedvelőkké váljanak!

>!
Áfonya74 P
Joanne Harris: Partvidékiek

Talán ez volt az első Joanne Harris regény, amit megvásároltam. Bevonzott, és mai napig rabul ejt a könyv borítója. Csodás. Rusztikus. Tengeri kütyüs.
Szeretem az írónő írásainak hangulatát. Szeretem, ahogyan az emberi kapcsolatokat, titkokat, konfliktusokat ábrázolja. Ahogyan kibontakoztatja egy szigetnyi kis közösség, egy szétesett kis kolónia mindennapi életét, küzdelmét, álmait, vágyait, hogy aztán egy közös cél érdekében összefogjanak és összekovácsolódjanak.

1 hozzászólás
>!
Szamღca
Joanne Harris: Partvidékiek

Joanne Harris könyveiben elsősorban a hangulatot szeretem. Lényegében, lecsupaszítva szerintem a könyvei elég hasonlóak: adva van egy kis (többnyire) francia közösség ahol a helybèliek között nincs igazán egyetértés, jellemzőek a kis versengések, széthúzások – majd felüti a fejét a gonosz és a közösségnek félre kell tennie a nézeteltéréseket, össze kell fognia, hogy legyőzzék a rosszat es győzedelmeskedjen a jó.

Annak ellenére, hogy érzem a könyveiben ezt az egyformaságot minden könyve egy picit más, és engem mindegyik egy bizonyos fokig elvarázsol.

Ebben a könyvében egy kis francia sziget lakóinak mindennapjaiba kapunk bepillantást. A sziget két ellentètes végèn élő közösség heves gyűlöletet táplál egymás iránt. A sziget addig is gazdagabb fele még jobban elkezd gazdagodni mig a szegényebb fele egyre rosszabb helyzetbe kerül. Ide tèr vissza a regeny főszereplője; anyja halála utan, hogy apjának és a falubelieknek segítsen.

Érdekes ès hangulatos volt de nekem a nevek vagy nagyon egyformán vagy nagyon idegenül csengtek ezért pár főszereplőt leszámítva a regény végéig nem tudtam elhelyezni a szereplőket, hogy ki kicsoda és kinek a kicsodája. Ettől függetlenül a hangulata megvolt és végülis kellemes kikapcsolódást nyújtott.

>!
szadrienn P
Joanne Harris: Partvidékiek

Néhány értékelő finoman próbálta jelezni, hogy nem ezt a regényt tartják a szerző legjobbjának, de én makacsul a tengert akartam, a sós levegőt, a sirályokat, és meg is kaptam belőlük az áhított mennyiséget.
Szerettem, hogy az események színhelye egy kis sziget, ahol az emberek sorsa összefonódik az áramlatok, az árapály változásaival, és a környezet annyira meghatározó, hogy a hullámok szinte átcsapnak a könyv lapjain.
„Lassú víz partot mos” – mi más is lehetne a történet mottója? Türelem, a végén jönnek csak az igazi meglepetések!

1 hozzászólás
>!
brigi11 P
Joanne Harris: Partvidékiek

Ahogy leveszek a polcról egy Joanne Harris könyvet, már akkor simogatja a lelkemet. Most sem volt ez másképp. Minden benne van, ami miatt szeretem az írónő könyveit, mégis egy kicsit más. Nem igazán szerettem a szereplőket, talán Flynn volt, aki legjobban érdekelt és nem is lepődtem meg a végén. Kicsit hiányzott belőle a mágia, a varázslat és ez a szülő-gyerek kapcsolat is érdekesen lett befejezve. Tény, hogy nem a legjobb könyve az írónőnek, de én elfogult vagyok és így is szerettem.

>!
Ellie_Andrews P
Joanne Harris: Partvidékiek

Joanne Harris mindig igaz, mindig tiszta, és mindig egy kissé idealista, meseszerű. Van egyfajta varázslatos hangulata a történeteinek, egyfajta sós karamellás-fahéjas-narancsos íze a sorainak.Nem téveszthető össze mással, soha, semmilyen körülmények között. Ha a Partvidékiek nem is a legjobb regénye,akkor sem elhanyagolható, félredobható fércmű. Ragyognak a mondatai. A gondolatok, mondatok a fejedbe szállnak, megigéznek. Érzed a tenger illatát, a sós szél nyomát az ajkaidon, hallod a hullámok zizegős zaját, ahogy megtörnek a sziklákon, a parton. A te csontodig is hatol a hideg. Te is salantsi leszel arra az időre, amíg a könyv lapjai közé bújsz. Velük reménykedsz. Velük harcolsz. Nekik szurkolsz. Érted őket. Érzed őket. Egy vagy velük. Erre képes Harris a maga egyszerű, nem hivalkodó, kedves módján. Nincsenek izzasztó szexjelenetek, óriási első pillantásra egymásba szeretések, nincsen hangos, szenzációhajhász kifejezésmód, még a fülszöveg is hétköznapi élveket ígér csupán. Mondhatnánk, hogy Harris nem modern, nem mai, és bizonyos szinten igazunk is lehetne. De mégis az, hiszen ma él és alkot, kortársunk ő, és oly világokba enged nekünk betekintést, amiket nélküle soha nem ismernénk meg. A Partvidékiek szerény, lassú folyású, és akció jelenetektől mentes, de lélekemelő, valódi és szenvedélyes. Az a fajta sokrétű, kétségbeesett, parázsló szenvedély izzik fel a lapokon, amely magával ragad, és a lelked legmélyére hatol. Azt a fajta akaratot tárja fel, mely az ember sajátja, és ami – ha egyszer felhorgad – akár az életünket is megéri áldozni érte. Ritka pillanatokat örökít meg. Harris, ha nem számít mainak, hát azért, mert manapság nem élnek így emberek, de mégis jó olvasni erről. Joanne Harrist olvasni jó. Egyszerűen csak jó.

>!
Habók P
Joanne Harris: Partvidékiek

Regény egy kis szigetről és lakóiról. Regény a széthúzásról, a vetélkedések hátráltató hatásáról. Regény az összefogásról. A csalásról, a hamisságról, a szenvedésről. És talán a megtisztulásról. De addig még…
Ja, és nagyon jó!

2 hozzászólás
>!
Nikkincs
Joanne Harris: Partvidékiek

Most már biztosan állíthatom, hogy nálam Joanne Harris a Joker Írónő lesz. Azaz olyan, akinek a könyveire bármikor ugrom, akinek a regényeit többször is el fogom olvasni és akinek a történeteit a polcomon szeretném tudni szép sorjában egymás mellett. Szerencsém van, mert a Partvidékiek már ott is van. És azért is érzem magam szerencsésnek, mert egy olvasástól és könyvektől megcsömörlött időszakom után, ez volt az a történet, amely annyira magával ragadott, hogy felfedeztem újra az olvasás élményét. Joanne Harris úgy teremtette meg ezt a kis szigetet és a lakóit a lapokon, hogy szinte láttam magam előtt az egymással torzsalkodó szigetlakókat, hallottam a partnak csapódó hullámok zaját, éreztem a tenger szagát és ha nagyon koncentráltam, akkor még a homokot is éreztem a talpam alatt. Mert Joanne Harris így tud írni és így tud hangulatot teremteni! Persze vannak, akik szerint ebben a könyvben nem történik semmi, de én ezt abszolút nem így gondolom. Itt az emberek közötti kapcsolatokon, a szigetlakók érzelmein, babonáin van a hangsúly, ebbe a közegbe lehet igazán elveszni. Kár, hogy pár napig tartott csak ez az érzés, mert olvastam volna még tovább is!

12 hozzászólás
>!
Anó P
Joanne Harris: Partvidékiek

Tetszett a könyv, belevesztem a szigeti kis település lakóinak világába. Egyszerű halászcsaládok élnek itt, akiknek megélhetése a tengertől és a turizmustól függ. Nagy a szegénység, de zajlik az élet – sokféle ember, több nemzedék, konfliktusok, szerelmek és féltékenység Les Salantsban…
Madót feltétel nélkül megszerettem. Mennyit küzdött a szigetlakókért, s azért, hogy szeretve gyűlölt apja megbecsülését elnyerje! S mikor úgy tűnik, kettőjük kapcsolata végre rendeződik… de nem akarok spoilert, olvassátok el! Még annyit: az írónő gondoskodik róla, hogy a könyv vége felé, (amikor már nem is vártam igazán) is legyenek izgalmak, feszült pillanatok! Szinte az utolsó percig.


Népszerű idézetek

>!
Csoszi

A változatosság kedvéért gondolj egy kicsit magadra. Ne cipeld a hátadon a világ minden gondját.

>!
Nikkincs

Otthon, a biztos pont, ahova a szív iránytűje mutat.

10. oldal

>!
forElle P

Próbáltam elképzelni, hogy nem érdekel, hol az otthonom, nem érzem a szívemet szüntelenül húzó erőt. Borzalmas szabadság lehet.

>!
Ellie_Andrews P

Milyen bolondot csinál belőlünk a szeretet! Milyen vademberré tesz!
Abban tévedtem, hogy a szeretetet ki lehet érdemelni. Meg lehet szolgálni. Természetesen a sziget szól belőlem: a hit, hogy mindenért fizetni kell, mindennek megvan az ára. De az érdemnek semmi köze ehhez.

398. oldal - Negyedik rész: Álommanó, 55. fejezet (Libri, 2018)

>!
forElle P

Talán ezt szereti, gondoltam: semmi kötöttség, semmi felelősség. Szeret szigetként élni.

>!
kolika

… azt gyűlöljük legjobban, aki ellen mi követtünk el valami jóvátehetetlent.

>!
Ellie_Andrews P

Biztos hallottam a hangját, de csak akkor fordultam meg, amikor a keze a vállamra nehezedett. Tenyeremet a kesztyű alatt feltörte az ásónyél. Minden lélegzetvétel fájt. Arcomra sár száradt. Mögöttem állt, bokáig vízben. Szokásos ironikus arckifejezése helyett haragosan és aggodalmasan nézett rám.
– Az isten szerelmére, Mado! Hát sosem adja fel?

161. oldal, Első rész- Gazdátlan roncsok, 20. fejezet (Libri, 2018)

>!
Ellie_Andrews P

– Talán a túlélés nem elég – válaszoltam. – Esetleg vissza kellene ütni.

145. oldal

>!
Ellie_Andrews P

– Ha Aristide el akarja puskázni ezt az esélyt – jelentette ki elszántabban –, az ő dolga. A Pointe-on azon az éjszakán a Szent szólt hozzám. Azt mondta, hogy mostantól mi vagyunk szerencsénk kovácsai. És én eszerint élek.

296. oldal - Második rész: Az ár megfordul, 40. fejezet (Libri, 2018)

>!
Ellie_Andrews P

Anya folyton a befejezetlen munkák miatt nyúzta GrosJeant, azért, amit félbehagyott, a polcokért, amelyeket nem épített meg, a kilyukadt csatornáért. Végül keserű tréfának tekintette apámat, építőnek, aki elkezd, de sosem fejez be semmit, mesterembernek, aki évente csak egy hajót épít, világ lustájának, aki egész nap egy szemétdombon tanyázik, aztán hirtelen felbukkan, és elvárja, hogy meleg étel legyen az asztalon.

312. oldal - Harmadik rész: Hullámlovas, 42. fejezet (Libri, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Elisabeth Morris: Bretagne
Kovács Gáborján: Normandia és Bretagne
Ronald Millar: Tonhalászok közt Bretagne partjain
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Gail Honeyman: Eleanor Oliphant köszöni, jól van
Robert Galbraith: Gonosz pálya
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Diane Setterfield: A tizenharmadik történet
Alastair Reynolds: Napok háza
Sinéad Moriarty: Született szülők