Ötnegyed ​narancs 300 csillagozás

Joanne Harris: Ötnegyed narancs Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Les ​Laveuses apró falu a Loire mentén. Ide tér vissza Framboise, hogy élete végét szülőfalujában élje le. Nevét, kilétét gondosan titkolja, kemény munkával rendbe hozza a régi házat és a gazdaságot, kis vendéglőt is nyit, amely hamarosan közkedveltté válik. Visszatérése azonban felkavarja benne a faluval kapcsolatos gyermekkori emlékeit.

A múltbéli szál a német megszállás ideje. A lázadó természetű, akkor kilencéves Framboise özvegyen maradt anyja kemény kézzel vezeti a gazdaságot, neveli gyermekeit, akik újságokért, ritka élelmiszerekért, rúzsokért apró kis füleseket, megfigyeléseket szállítanak a németeknek. Sőt, egyikükbe, a fiatal Tomas Leibnizbe Framboise lassan bele is szeret. Háború idején a falu mindezt nem nézi jó szemmel, s a család körül lassan lincshangulat alakul ki… A titkolt múltra a jelen drámai eseményei közepette fény derül, mígnem Framboise kénytelen leleplezni önmagát, és vállalni a múltat.

A Csokoládé és a Szederbor szerzője, Joanne Harris e… (tovább)

Eredeti mű: Joanne Harris: Five Quarters of the Orange

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Libri, Budapest, 2018
444 oldal · ISBN: 9789634334095 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Libri, Budapest, 2018
444 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634330530 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
424 oldal · ISBN: 9789632543437 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

2 további kiadás


Enciklopédia 9


Kedvencelte 64

Most olvassa 10

Várólistára tette 123

Kívánságlistára tette 62

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Menthetetlenül fogékony vagyok arra az ezerféle ízre, színre, illatra, zamatra, ami Joanne Harris regényeiből kiapadhatatlanul árad.
Ebben az esetben azonban hiába sorakoznak bódító, fűszeres likőrök, olajok, befőttek a kamra polcán, az első perctől sejthető, hogy egy fanyar, keserű történet van kibontakozóban, aminek tökéletes szimbóluma a narancs, a narancshéj.
Framboise, az emlékeit felidéző főhősnő nem az a karakter, aki könnyen belopja magát az emberek szívébe. Szúrós, tüskés, sokszor kíméletlen, fiúsan vad, és minden tettére rányomja bélyegét az anyai szeretet keserves hiánya.
Kislányként testvéreivel együtt kétségbeesetten küzd a figyelemért, a kedvességért, az elfogadásért, semmi más nem számít, az erkölcsi, etikai határok elmosódnak, és ez végzetessé válik a német megszállás alatt álló francia faluban, a második világháborús környezetben.
Számomra a konok, mégis annyira sebezhető főszereplő alakja volt a regény egyik fő erőssége, és az édes ízektől óvakodó olvasóként szerettem érezni azt a kesernyés aromát, ami az összes fejezetet áthatotta.

6 hozzászólás
>!
Bur3sz
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Ismét egy fantasztikus Harris regény. Talán az egyik legjobb. Ez nem a mítikus, mese szerű vonulatot követi, hanem a megtestedült valóság. A kőkemény, realista, fájdalmas valóság. Tele titkokkal, ármánnyal és mélyen elrejtett, őszinte szeretettel.
Számomra a fél csillag levonás a regény bevezetője miatt van. Lehet, velem van a baj, de nehezen akartam rátalálni a történet fonalára. Mindezek ellenére melegen ajánlom mindenkinek.

>!
vicomte P
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Nehéz megmondani, mi a nagyobb közhely: az, hogy a gyerekek önzők és kegyetlenek, vagy az, hogy a háború a leghitványabb vonásokat hozza elő mindenkiből.

Ha felszínesen nézzük, ugyanis ez lehetne a premisszája Harris regényének, de ennyi alapján megítélni épp úgy tévedés lenne, mint ahogy a Csokoládét romantikus történetnek címkézni.

Az írónő regényeinek az egyik legfőbb erénye, hogy hétköznapi főszereplőit úgy teszi ki tragédiába hajló élethelyzeteknek, hogy eközben nem válik patetikussá, sem pedig hiteltelenné, köszönhetően, hogy nem él azokkal az olcsó, hatásvadász és kliséhasogató eszközökkel, amelyekre a hollywoodi sémákon nevelkedett olvasóközönség kondicionálva van.

Ebben a könyvében is elkerüli a bevett fordulatokat: a regény hiába játszódik a II. világháború alatt megszállt Franciaországban, mégsem a német megszállókkal szembeni ellenállás, vagy épp a kialakult helyzettel való megalkuvás a fő motívum, hanem egy tanyán élő család széthullása, amelyhez a körülmények is hozzájárulnak, de nem ez az elsődleges ok.

A férje elvesztését követően a család összes terhét cipelő feleség, akit a betegsége kívülállóvá tesz egy zárt közösségben, és önként vállalt magányra kényszerít, olyan egyedüllétre, amelyből nem tud kitörni, s már nem is próbálkozik.
Az elfojtott érzelmek, a ki nem mutatott szeretet fájdalmat és dacot gerjeszt a gyerekeiben, leginkább a történet elbeszélőjében, Framboise-ban, aki vissza is vág, mit sem törődve azzal, hogy a tettei milyen következményekkel járnak.

Framboise szemszögéből követhetjük végig a háború alatt megesett dolgokat, s azokat az eseményeket is, amelyek úgy ötven évvel azt követően játszódnak, és elválaszthatatlanul összefonódnak az egykor elkövetett bűnnel.

A történet most is szikár, szinte sallangmentes, amely, akár csak Mamie Framboise ételei, szívvel készülnek, pontos recept alapján, fölös adalékanyagok nélkül. A szereplői hitelesen hétköznapi emberek, aki csupán boldogulni szeretnének a felfordult világban; itt nincsenek hősök, de nincsenek valódi gazemberek sem, még ha mindenki besározódott is így vagy úgy a történtek miatt.

>!
Szamღca
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Nagyon, nagyon szeretem Joanne Harris könyveinek a hangulatát. Olyan andalító számomra olvasni… szinte érzem a finom ízeket… mert minden könyvében valamit süt-fôz…. és olyan ügyesen spékeli mondanivalóját francia szavakkal és fűszernövények neveivel hogy számomra nagyon kellemes hangulatot teremt. Amikor olvasom szinte érzem az izeket a számban és látom a kis francia falu házait, a tájat….
Ebben a regényében két szálon fut a cselekmény. A fő szál a múlt; II. Világháború időszaka. Framboise, a regeny főszereplője E1 sz.ben meséli el, részben a múltban történteket amikor ő 9 éves volt, részben a jelent mikor visszatér álnéven a kis faluba es nyit egy hangulatos kis éttermet. Miközben anyukája régi receptkönyvèt lapozgatja feltárul a szomorú múlt – nyara előttünk. Német megszállás időszaka; a gyerekek félárván – majdnem mondhatni árván hiszen anyjuk nem sokat fogalalkozik velük állandó migrénjei miatt; szeretetet, kedvességet abszolút nem kapnak – nőnek fel a Loire melletti kis faluban.
Barátságot kötnek egy német tiszttel akitől megkapják azt a fajta törődést, odafigyelést ami hianyzik életükből…. a lányok beleszeretnek a fiu testveruk meg példaképnek tekinti. Ők információkat visznek a tisztnek aki cserébe mindenféle dologgal kedveskedik nekik. Természetesen az ott élő franciák ezt nem nézik jó szemmel…. és ahogy haladunk a történetben egyre sűrűsödnek a rossz előjelek, hogy ennek nem lehet jó vége….
Ennek az egy nyárnak az eseményei egész életüket beàrnyèkoljàk és es a jelenre is kihatnak….

>!
Miamona
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Joanne Harris olyan nekem, mint éhezőnek egy falat kenyér. De nem ám akármilyen, száradt, szikkadt fajta, hanem a legtitkosabb, ezer éves hagyományokon alapuló recept szerint sütött, legfinomabb hozzávalókból gyúrt, kívül ropogós, belül gőzölgően elomlós kenyér, amit ha az ember maga akar elkészíteni, és szóról szóra követi is a receptet, soha nem lesz ugyanolyan, mert hiányzik a titkos összetevő, amit Joanne Harris-nek hívnak.

Ez a regénye valóban egy kicsit más, mint a többi, de ennek ellenére, vagy talán éppen ezért sikerült ezt is visszavonhatatlanul, kedvencként szívembe zárni.

Bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2014/06/joanne-ha…

>!
Briza
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Nem tudtam nem szeretni ezt a könyvet, a főszereplő iránt viszont vegyes érzelmeket tápláltam. Az ellenszenv birkózott bennem az elfogadással – rokonszenvnek azért mégsem nevezném – , s nagy többségében az előbbi győzött. Ez volt az egyik legjobb könyv, amit Joanne Harristől olvastam. És ezután is akarok még!
Ani lőbvnyökini matlunatini gyeni soktitini tevlenyini sini. Kacsini tzani meni metréni, gyohni katlovini kesepékini lóbsápakini élefasszivini inlészebini, inríelini mesini űreszgyeni.
Aki szeretné elolvasni mit is írtam az előző két mondatban, annak elárulom, hogy a megfejtés kulcsa a könyvben rejlik.

1 hozzászólás
>!
ZsúésKrisz_Olvas
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Elvesztem a könyv rengetegében, ami egyáltalán nem küzd, hogy fenntartsa az érdeklődésünket, mégis valami egészen furcsa módon körbefog minket a titokzatosságával.
A végére viszont minden a helyére került, ráadásul még tetszett is, ez a melankolikus, búskomor történet.
A könyv jó példa, hogy miként határozhatja meg a múltunk a jellemünket, és ezzel együtt a jövőnket is.
Bővebben:http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/03/joanne-harris-otneg…

>!
Áfonya74 P
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Az első Joanne Harris olvasásom.
Ami elsőként megfogott benne, hogy gyönyörűen ír! Talán még sohasem ejtett rabul az első oldalakon egy író/írónő sem.
Nem tudtam, mire számíthatok tőle, mert nem szeretek előre értékeléseket olvasni egy könyvről sem. De messze felülmúlta a várakozásaimat!
Ez a könyv olyan számomra, mint egy üveg édes-kesernyés narancslekvár!

>!
dezirel
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Joanne Harrist a Szederborral ismertem meg, majd jött a Csokoládé sorozat. Mindkettővel levett a lábamról. Az a pici misztikum, a varázslat, a szereplők, a hangulat. Valamiért azt hittem ez a regénye is ebbe a vonalba tartozik és vártam, hogy történjen valami rendkívüli és reálisan megmagyarázhatatlan. Hiába. Ettől még élveztem az olvasását, hiszen Harris otthonosan mozog a krimis, thrilleres világban is, még ha nem is a klasszikus, megszokott módon. A feszültség ott lapult a sorok között és ahogy ugrált a jelen és a múlt között, érezhető volt, ahogy egyre közelebb kerülünk az eseményekhez mindkét szálon.
A feszültség fő forrása az elbeszélő, a főszereplő személye, gondolatai. A jelenben egy idős, megkeseredett, konok asszony. A múltban egy lázadó kilenc éves kislány, aki folyamatos harcot vív kemény anyjával. És egy titok, amire lassan fény derül a nő emlékeiből és az anyja örökségéből.
Egy kicsit kettős érzésem van most, hogy befejeztem. Egyrészről Harris zseniálisan ír. A szereplők, a történet, a hangulat, a stílus, minden a helyén van. Nekem viszont egy kicsit megfeküdte a gyomrom a kérlelhetetlen makacsság és a bosszúszomj. Az ártani akarás és a tudatlanságra épülő rosszindulat. Az, hogy végigolvastam egy négyszáz oldalas könyvet és mintha valaki folyamatosan a víz alatt tartotta volna a fejemet, ahol az emberi viselkedés, érzések és cselekedetek negatív oldalát láthattam csak. Nem volt jó érzés. Igen, ilyen a világ, ilyenek az emberek és néha szembe kell nézni vele.
Nem vette el a kedvem Joanne Harris-től ez az érzés, sőt! Csak tudatosította, hogy miért is nem falom egymás után a könyveit.
És most veszek egy mély levegőt!

4 hozzászólás
>!
Ibanez MP
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Hát ez közepesre sikeredett. Első olvasmányom Harristől, van még egy könyve nálam (a Partvidékiek). Igazából szerintem a történet jó lett volna, de valahogy a tálalás olyan kusza és lassú módon történt, hogy ahelyett, hogy az izgalmat (hogy pontosan mi is lesz a végkifejlet) fokozta volna, elkezdett unalmassá válni… a receptek meg, kövezzetek meg, nekem a halálom, ha nagyon különleges kajaleírásokra vágyom, ott az internet, vagy veszek egy receptgyűjteményt vagy ilyesmi, még egy-két apró, érdekes leírás (pl. az elején az egyik lekváré) még engem is megfogott, de jóból is megárt a sok, elég egy-kettő, vagy inkább úgy megoldva, mint az Édességek kicsiny boltja c. könyvben, hogy az említett édességek a kötet végében le vannak írva.

Aztán a szereplők. Még az anyát valahol megértem, három gyerekkel egyedül maradni a háborús időkben, ráadásul egyre súlyosbodó betegséggel, nem egyszerű. De azt mindenképp furcsállom, hogy azután, hogy a férjét elveszíti, nem „csimpaszkodik” a gyerekeibe, mármint inkább úgy tűnik, mintha nem is érdekelné a sorsuk, nem félti őket, nem magyaráz el semmit, pedig azért már nem olyan picik. Attól, hogy keménységre akarja nevelni őket, lehetne anya. Persze abban a korban kevésbé volt „divat” kimutatni a szeretetet, de így is túl közönyösnek találtam a gyerekeivel szemben.

A gyerekek egyike se szimpatikus. Ráadásul még a nagyobbak is, ahelyett hogy élelmesnek mondanánk őket, inkább buták, önteltek, soha nem gondolnak bele semmibe, hogy mit okoznak, bár még ha belegondolnak, se érdekli őket, csak meglegyen a kis cigijük, csokidarabjuk… így meg, hogy az apjuk elesett a háborúban, többszörösen is érthetetlen volt, mennyire könnyen csapódnak a németekhez. Még a legkisebb esetében kérdéses volna, hiszen az apjára se emlékszik nagyon, de a nagyobbik – főleg a fiú! – esetében azt lehetne várni, hogy inkább a németeknek tesz alá… tény, hogy Boise többször megemlíti, hogy gyáva. A középső lány meg… hát hogy 12 évesen valaki már 16 évesre rúzsozza-cicomázza magát, nos, ne is csodálkozzon nagyon, ha előbb-utóbb esetleg rossz vége lesz a dolognak… Az meg, hogy Boise rendre átveri az anyját a narancsokkal, nálam jó pár husángolást megért… volt az anyjának elég baja (mint kiderült, még annál is több)…

Boise idős korai cselekményei se kötöttek le annyira, nem értettem, hogy mikor elég nyilvánvaló, hogy a rokonai milyenek (és erre már ő is többször rájött), miért engedi még mindig őket magához és oszt meg velük újabb dolgokat… Én biztos az ajtóm ki nem nyitottam volna nekik…

A könyv olyan 200 oldalba összehúzva, kicsit felpörgetve és meghúzva az unalmas részeket egész jó lett volna. Így csak közepeske.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Amadea

Anyám minden gyümölcsöt imádott a narancs kivételével, azt azonban még a házba se engedte be. Látszólag szeszélyből valamennyiünket gyümölcsről és egy receptről nevezett el: Cassist a sűrű feketeribiszkés tortájáról, Framboise-t a málnalikőrjéről, Reinette-et a reine-claude nevű zöld ringlófajtáról, amely a ház déli fala mellett sűrűn nőtt, mint a szőlő, és édes leve nyár közepén felhőkben vonzotta a darazsakat. Volt idő, amikor száznál több fánk volt (alma, körte, szilva, ringló, cseresznye, birs), nem is szólva a málnatövekről és az eper-, egres- és ribiszkeágyásokról, amelyek gyümölcsét megszárította, elraktározta, vagy lekvárt, likőrt főzött belőle, pâte brisée-n, crème pâtissière-en és mandulakrémen csodálatos, nagy kerek tortákat sütött belőle. Illatuk, színük, nevük fűszerezi emlékeimet. Anyám úgy gondozta őket, mintha kedvenc gyermekei volnának. A fagy ellen tüzet gyújtott, amelyet saját téli tüzelőnkkel tápláltunk. Tavasszal talicskaszám hordtuk ki a trágyát, a töveknél beforgattuk a földbe. Nyáron a madarakat sztaniolpapírból kivágott formákkal tartottuk távol, a faágak végére kötöttük őket, és a csíkok remegtek, csapkodtak a szélben, vagy üres konzervdobozokat kötöttünk össze, és a girlandot felakasztottuk a fákra, hogy zörgésükkel kísérteties madárriasztó hangot adjanak, színes papírból forgókat készítettünk, vadul pörögtek, így a gyümölcsösünk csecsebecsék, fényes szalagok és pengő huzalok karneválja volt, mint valami nyár derekán rendezett karácsonyi ünnepély. És minden fának neve volt.

18. oldal

>!
Morn

Nagyon népszerű a meggylikőröm, igaz, némi bűntudatot érzek, hogy nem emlékszem a meggy nevére. A likőr titka, hogy nem magozom ki a gyümölcsöt. Széles szájú üvegben egymásra rétegezem a meggyet és a cukrot, minden réteget fokozatosan tiszta szesszel fedek le (a legjobb a cseresznyepálinka, de megteszi a vodka, sőt az armagnac is), amíg az üveg félig meg nem telik. Aztán a szájáig teletöltöm szesszel, és várok. Havonta egyszer óvatosan megforgatom az üveget, hogy feloldódjon az esetleg lerakódott cukor. Három év alatt a szesz kiszívja a meggy színét, és mélyvörössé színeződik, a magig átjárja a gyümölcsöt, behatol a kemény héj alatti apró magba is. Illata átható, valaha volt őszök emlékét idéző. Kis likőröspohárban kell felszolgálni, mellé kanalat adni, hogy kihalászhassuk a meggyet, majd a szájban forgassuk, míg a szétmállott gyümölcs elolvad a nyelv alatt. Hegyes foggal harapjuk ketté a magot, hogy a benne rejtőző likőrt kiszívjuk, tartsuk hosszan a szánkban, nyelvünk hegyével ízlelgessük, gördítsük nyelvünk alá, majd újra fel, mint egyetlen olvasószemet. Próbáljuk fölidézni érése idejét, azt a nyarat, azt a fülledt őszt, amikor a kút kiszáradt, amikor darázsfészkek voltak, találjunk rá a múltra, az elveszett és újra megtalált múltra a gyümölcs közepén levő kemény magban…

19. oldal, Első rész - Az örökség - 2 (Ulpius-ház, 2010)

2 hozzászólás
>!
szadrienn P

Amikor anyám meghalt, bátyámra, Cassisra hagyta a gazdaságot, a borospincében levő vagyont a nővéremre, Reine-Claude-ra, és rám, a legfiatalabbra az albumát és egy kétliteres üveget, amelyben egyetlen fekete, teniszlabda nagyságú Périgord szarvasgomba lebegett a napraforgóolajban, és amely, ha kinyitjuk az üveget, még ma is az erdő talajának erős, nyirkos illatát árasztja.

(első mondat)

>!
szabreni

Nem látom be, miért lenne a vér köteléke egyben a szereteté is.

15. oldal

>!
szadrienn P

Ó, az anyám értette a bort, értette bizony. Azt, ahogy édes lesz, erjed, az élet forrását és meglágyulását az üvegben, a sötétedést, a lassú átalakulást, azt, ahogy egy új évjáratban az aromák csokra kibomlik, mint egy bűvész papírvirága.

>!
szadrienn P

Elálldogáltam mellette, hallgattam halk, monoton mormolását, és együtt főztük anyám bouillabaisse angevine-ját, a vöröshagymás, kakukkfüves hallevest, és sütöttük ezüstpapírban a tárkonyos, vadon termő gombával ízesített sügért.

>!
ZsúésKrisz_Olvas

A gyász sokféle formát ölthet: van aki némán, mások dühösen, megint mások gyűlölködve siratnak. A bánat ritkán hozza ki az emberekből a legjobbat (…)

376. oldal

>!
szadrienn P

Hajnali ötkor a Loire még nyugodt és pompás látványt nyújt a ködpárában. A napnak ebben a szakában gyönyörű a víz, hűvös és varázslatosan halvány, a homokzátonyok eltűnt kontinensekként emelkednek ki belőle. A víznek még éjszakai illata van, a korai napsugár itt-ott csillámló árnyat permetez a felszínére.

>!
szadrienn P

Jellegzetes vörösarany kora októberi nap volt, a levegő friss, csípős és mámorító, mint az almapálinka, és az ég még hajnalban is olyan kristálytiszta, lilába játszó kék volt, amilyen csak a legszebb őszi napokon lehet.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jessica Sorensen: The Coincidence of Callie & Kayden – Callie, Kayden és a véletlen
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
J. Lynn: Wait for You – Várok rád
Lisa De Jong: When It Rains – Amikor esik…
Susan Mallery: Fahéj és karamella
Anthony Capella: A kávék költője
Susan Mallery: Egy csipetnyi gyömbér
Anthony Capella: A jégkirálynő
Judith Ryan Hendricks: Francia kenyér
Tiffanie Darke: Úritök