Ötnegyed ​narancs 364 csillagozás

Joanne Harris: Ötnegyed narancs Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Les ​Laveuses apró falu a Loire mentén. Ide tér vissza Framboise, hogy élete végét szülőfalujában élje le. Nevét, kilétét gondosan titkolja, kemény munkával rendbe hozza a régi házat és a gazdaságot, kis vendéglőt is nyit, amely hamarosan közkedveltté válik. Visszatérése azonban felkavarja benne a faluval kapcsolatos gyermekkori emlékeit.

A múltbéli szál a német megszállás ideje. A lázadó természetű, akkor kilencéves Framboise özvegyen maradt anyja kemény kézzel vezeti a gazdaságot, neveli gyermekeit, akik újságokért, ritka élelmiszerekért, rúzsokért apró kis füleseket, megfigyeléseket szállítanak a németeknek. Sőt, egyikükbe, a fiatal Tomas Leibnizbe Framboise lassan bele is szeret. Háború idején a falu mindezt nem nézi jó szemmel, s a család körül lassan lincshangulat alakul ki… A titkolt múltra a jelen drámai eseményei közepette fény derül, mígnem Framboise kénytelen leleplezni önmagát, és vállalni a múltat.

A Csokoládé és a Szederbor szerzője, Joanne Harris e… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2001

>!
Libri, Budapest, 2018
444 oldal · ISBN: 9789634334095 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Libri, Budapest, 2018
444 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634330530 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
424 oldal · ISBN: 9789632543437 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

2 további kiadás


Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Loire


Kedvencelte 72

Most olvassa 11

Várólistára tette 163

Kívánságlistára tette 80

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

”Nem kapaszkodtam bele. Olyan ez, mint ár ellen úszni. Kimerítő. Még a legerősebb embernek is idővel fel kell adnia a hiábavaló küzdelmet, hogy a folyó kivigye a partra. Haza.”

Az Ötnegyed narancs egy igazán különleges családtörténet, amelyet erősen átsző a történelem és a gasztronómia. A regény címe találóbb talán nem is lehetne, nemcsak azért, mert a narancs kulcsmotívumként jelenik meg benne, az írás édessége mellett ugyanis pont olyan erőteljesen savanykás, mint maga a gyümölcs. Elbeszélője, a 64 éves Framboise szülőfalujába visszatérve meséli el gyerekkorának történetét; azét a gyerekkorét, amely tele van fájdalommal, szeretethiánnyal és titkokkal. Miközben fokozatosan megismerhetjük a múlt megrázó eseményeit, a jelenre gyakorolt hatását is kiválóan megragadja. Emellett természetesen az ízek és az illatok sem maradhatnak ki, amelyek hasonlóan erőteljesen dominálnak, mint Joanne Harris többi könyvében. A kemény, migrénes rohamokkal küzdő Mirabelle szeretetnyelve a főzés volt; a hajdinapalacsinta ízét szinte éreztem a számban, akárcsak az anyához hasonlóan a narancs mindent átható illatát az orromban. A regény kiválóan szemlélteti a második világháború erkölcstelenségét, akárcsak az örökölt sorsot. Mély, lehangoló, mégis egy csöpp reményt adó írás, megtört sorsokról, feldolgozásról és újrakezdésről.

szadrienn P>!
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Menthetetlenül fogékony vagyok arra az ezerféle ízre, színre, illatra, zamatra, ami Joanne Harris regényeiből kiapadhatatlanul árad.
Ebben az esetben azonban hiába sorakoznak bódító, fűszeres likőrök, olajok, befőttek a kamra polcán, az első perctől sejthető, hogy egy fanyar, keserű történet van kibontakozóban, aminek tökéletes szimbóluma a narancs, a narancshéj.
Framboise, az emlékeit felidéző főhősnő nem az a karakter, aki könnyen belopja magát az emberek szívébe. Szúrós, tüskés, sokszor kíméletlen, fiúsan vad, és minden tettére rányomja bélyegét az anyai szeretet keserves hiánya.
Kislányként testvéreivel együtt kétségbeesetten küzd a figyelemért, a kedvességért, az elfogadásért, semmi más nem számít, az erkölcsi, etikai határok elmosódnak, és ez végzetessé válik a német megszállás alatt álló francia faluban, a második világháborús környezetben.
Számomra a konok, mégis annyira sebezhető főszereplő alakja volt a regény egyik fő erőssége, és az édes ízektől óvakodó olvasóként szerettem érezni azt a kesernyés aromát, ami az összes fejezetet áthatotta.

6 hozzászólás
Bur3sz>!
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Ismét egy fantasztikus Harris regény. Talán az egyik legjobb. Ez nem a mítikus, mese szerű vonulatot követi, hanem a megtestedült valóság. A kőkemény, realista, fájdalmas valóság. Tele titkokkal, ármánnyal és mélyen elrejtett, őszinte szeretettel.
Számomra a fél csillag levonás a regény bevezetője miatt van. Lehet, velem van a baj, de nehezen akartam rátalálni a történet fonalára. Mindezek ellenére melegen ajánlom mindenkinek.

vicomte P>!
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Nehéz megmondani, mi a nagyobb közhely: az, hogy a gyerekek önzők és kegyetlenek, vagy az, hogy a háború a leghitványabb vonásokat hozza elő mindenkiből.

Ha felszínesen nézzük, ugyanis ez lehetne a premisszája Harris regényének, de ennyi alapján megítélni épp úgy tévedés lenne, mint ahogy a Csokoládét romantikus történetnek címkézni.

Az írónő regényeinek az egyik legfőbb erénye, hogy hétköznapi főszereplőit úgy teszi ki tragédiába hajló élethelyzeteknek, hogy eközben nem válik patetikussá, sem pedig hiteltelenné, köszönhetően, hogy nem él azokkal az olcsó, hatásvadász és kliséhasogató eszközökkel, amelyekre a hollywoodi sémákon nevelkedett olvasóközönség kondicionálva van.

Ebben a könyvében is elkerüli a bevett fordulatokat: a regény hiába játszódik a II. világháború alatt megszállt Franciaországban, mégsem a német megszállókkal szembeni ellenállás, vagy épp a kialakult helyzettel való megalkuvás a fő motívum, hanem egy tanyán élő család széthullása, amelyhez a körülmények is hozzájárulnak, de nem ez az elsődleges ok.

A férje elvesztését követően a család összes terhét cipelő feleség, akit a betegsége kívülállóvá tesz egy zárt közösségben, és önként vállalt magányra kényszerít, olyan egyedüllétre, amelyből nem tud kitörni, s már nem is próbálkozik.
Az elfojtott érzelmek, a ki nem mutatott szeretet fájdalmat és dacot gerjeszt a gyerekeiben, leginkább a történet elbeszélőjében, Framboise-ban, aki vissza is vág, mit sem törődve azzal, hogy a tettei milyen következményekkel járnak.

Framboise szemszögéből követhetjük végig a háború alatt megesett dolgokat, s azokat az eseményeket is, amelyek úgy ötven évvel azt követően játszódnak, és elválaszthatatlanul összefonódnak az egykor elkövetett bűnnel.

A történet most is szikár, szinte sallangmentes, amely, akár csak Mamie Framboise ételei, szívvel készülnek, pontos recept alapján, fölös adalékanyagok nélkül. A szereplői hitelesen hétköznapi emberek, aki csupán boldogulni szeretnének a felfordult világban; itt nincsenek hősök, de nincsenek valódi gazemberek sem, még ha mindenki besározódott is így vagy úgy a történtek miatt.

Miamona>!
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Joanne Harris olyan nekem, mint éhezőnek egy falat kenyér. De nem ám akármilyen, száradt, szikkadt fajta, hanem a legtitkosabb, ezer éves hagyományokon alapuló recept szerint sütött, legfinomabb hozzávalókból gyúrt, kívül ropogós, belül gőzölgően elomlós kenyér, amit ha az ember maga akar elkészíteni, és szóról szóra követi is a receptet, soha nem lesz ugyanolyan, mert hiányzik a titkos összetevő, amit Joanne Harris-nek hívnak.

Ez a regénye valóban egy kicsit más, mint a többi, de ennek ellenére, vagy talán éppen ezért sikerült ezt is visszavonhatatlanul, kedvencként szívembe zárni.

Bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2014/06/joanne-ha…

moonchristal P>!
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Kevés olyan könyve van Joanne Harrisnek, ami után ne éreztem volna valamiféle katarzist, és mindeközben egy kis magányt, ürességet, affélét, mikor valami tényleg tökéletesnek vége van, és az ember valahogy nem tud magával mit kezdeni. A fülszöveg alapján válogatva nem véletlenül tartogattam az írónő könyvei közül ezt utoljára, valahogy éreztem, még a szokásosnál is kiemelkedőbb, különlegesebb élményben lesz részem.
Így aztán különösen is nehéz szavakba önteni, mit érzek, annyi gondolat kavarog bennem, de egyik sem megfelelő arra, hogy kifejezzem vele az élményt.
Csodálatos? Az írásmód mindenképpen, mert lenyűgözőek az írónő leírásai, olyan szépen árnyaltak, választékosak, finomak. De a történet csak néhol édeskés, máskor olyan, mint a narancs, kicsit savanykás, kicsit kesernyés is egyben, de azért kerek, egész, minden hibájával együtt.
Minden sorával, minden szavával kifejezi a könyv, milyen is az ember, milyenné válik a háború alatt, milyenné teszik az előítéletei, a pénz, a hatalom, és mint mindig, a félelem. Az ember csak ember marad, a maga gyarlóságával, az egójával, és a saját igazságával, amit néha annyi ideig ismételget magában, hogy maga is elhiszi, még ha a tények meg is cáfolják.
Kedveltem a szereplőket, mindegyikük nagyon érdekes volt, nehéz sorsok, nehéz döntések, hozzá bámulatosan érzékletes jellemleírások. Az Ötnegyed narancs egyszerre háborús regény, történelmi regény és még lélektani is, közben pedig csodaszép krónikája néhány nehéz sorsú gyermeknek egy nagyon nehéz korban.
Nagy élmény volt olvasni a könyvet, még biztos, hogy napokig a hatása alatt leszek.

Szamღca>!
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Nagyon, nagyon szeretem Joanne Harris könyveinek a hangulatát. Olyan andalító számomra olvasni… szinte érzem a finom ízeket… mert minden könyvében valamit süt-fôz…. és olyan ügyesen spékeli mondanivalóját francia szavakkal és fűszernövények neveivel hogy számomra nagyon kellemes hangulatot teremt. Amikor olvasom szinte érzem az izeket a számban és látom a kis francia falu házait, a tájat….
Ebben a regényében két szálon fut a cselekmény. A fő szál a múlt; II. Világháború időszaka. Framboise, a regeny főszereplője E1 sz.ben meséli el, részben a múltban történteket amikor ő 9 éves volt, részben a jelent mikor visszatér álnéven a kis faluba es nyit egy hangulatos kis éttermet. Miközben anyukája régi receptkönyvèt lapozgatja feltárul a szomorú múlt – nyara előttünk. Német megszállás időszaka; a gyerekek félárván – majdnem mondhatni árván hiszen anyjuk nem sokat fogalalkozik velük állandó migrénjei miatt; szeretetet, kedvességet abszolút nem kapnak – nőnek fel a Loire melletti kis faluban.
Barátságot kötnek egy német tiszttel akitől megkapják azt a fajta törődést, odafigyelést ami hianyzik életükből…. a lányok beleszeretnek a fiu testveruk meg példaképnek tekinti. Ők információkat visznek a tisztnek aki cserébe mindenféle dologgal kedveskedik nekik. Természetesen az ott élő franciák ezt nem nézik jó szemmel…. és ahogy haladunk a történetben egyre sűrűsödnek a rossz előjelek, hogy ennek nem lehet jó vége….
Ennek az egy nyárnak az eseményei egész életüket beàrnyèkoljàk és es a jelenre is kihatnak….

Briza>!
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Nem tudtam nem szeretni ezt a könyvet, a főszereplő iránt viszont vegyes érzelmeket tápláltam. Az ellenszenv birkózott bennem az elfogadással – rokonszenvnek azért mégsem nevezném – , s nagy többségében az előbbi győzött. Ez volt az egyik legjobb könyv, amit Joanne Harristől olvastam. És ezután is akarok még!
Ani lőbvnyökini matlunatini gyeni soktitini tevlenyini sini. Kacsini tzani meni metréni, gyohni katlovini kesepékini lóbsápakini élefasszivini inlészebini, inríelini mesini űreszgyeni.
Aki szeretné elolvasni mit is írtam az előző két mondatban, annak elárulom, hogy a megfejtés kulcsa a könyvben rejlik.

1 hozzászólás
ZsúésKrisz_Olvas>!
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Elvesztem a könyv rengetegében, ami egyáltalán nem küzd, hogy fenntartsa az érdeklődésünket, mégis valami egészen furcsa módon körbefog minket a titokzatosságával.
A végére viszont minden a helyére került, ráadásul még tetszett is, ez a melankolikus, búskomor történet.
A könyv jó példa, hogy miként határozhatja meg a múltunk a jellemünket, és ezzel együtt a jövőnket is.
Bővebben:http://zsuolvas.blogspot.hu/2016/03/joanne-harris-otneg…

Áfonya74>!
Joanne Harris: Ötnegyed narancs

Az első Joanne Harris olvasásom.
Ami elsőként megfogott benne, hogy gyönyörűen ír! Talán még sohasem ejtett rabul az első oldalakon egy író/írónő sem.
Nem tudtam, mire számíthatok tőle, mert nem szeretek előre értékeléseket olvasni egy könyvről sem. De messze felülmúlta a várakozásaimat!
Ez a könyv olyan számomra, mint egy üveg édes-kesernyés narancslekvár!


Népszerű idézetek

szabreni>!

Nem látom be, miért lenne a vér köteléke egyben a szereteté is.

15. oldal

Amadea>!

Anyám minden gyümölcsöt imádott a narancs kivételével, azt azonban még a házba se engedte be. Látszólag szeszélyből valamennyiünket gyümölcsről és egy receptről nevezett el: Cassist a sűrű feketeribiszkés tortájáról, Framboise-t a málnalikőrjéről, Reinette-et a reine-claude nevű zöld ringlófajtáról, amely a ház déli fala mellett sűrűn nőtt, mint a szőlő, és édes leve nyár közepén felhőkben vonzotta a darazsakat. Volt idő, amikor száznál több fánk volt (alma, körte, szilva, ringló, cseresznye, birs), nem is szólva a málnatövekről és az eper-, egres- és ribiszkeágyásokról, amelyek gyümölcsét megszárította, elraktározta, vagy lekvárt, likőrt főzött belőle, pâte brisée-n, crème pâtissière-en és mandulakrémen csodálatos, nagy kerek tortákat sütött belőle. Illatuk, színük, nevük fűszerezi emlékeimet. Anyám úgy gondozta őket, mintha kedvenc gyermekei volnának. A fagy ellen tüzet gyújtott, amelyet saját téli tüzelőnkkel tápláltunk. Tavasszal talicskaszám hordtuk ki a trágyát, a töveknél beforgattuk a földbe. Nyáron a madarakat sztaniolpapírból kivágott formákkal tartottuk távol, a faágak végére kötöttük őket, és a csíkok remegtek, csapkodtak a szélben, vagy üres konzervdobozokat kötöttünk össze, és a girlandot felakasztottuk a fákra, hogy zörgésükkel kísérteties madárriasztó hangot adjanak, színes papírból forgókat készítettünk, vadul pörögtek, így a gyümölcsösünk csecsebecsék, fényes szalagok és pengő huzalok karneválja volt, mint valami nyár derekán rendezett karácsonyi ünnepély. És minden fának neve volt.

18. oldal

Morn>!

Nagyon népszerű a meggylikőröm, igaz, némi bűntudatot érzek, hogy nem emlékszem a meggy nevére. A likőr titka, hogy nem magozom ki a gyümölcsöt. Széles szájú üvegben egymásra rétegezem a meggyet és a cukrot, minden réteget fokozatosan tiszta szesszel fedek le (a legjobb a cseresznyepálinka, de megteszi a vodka, sőt az armagnac is), amíg az üveg félig meg nem telik. Aztán a szájáig teletöltöm szesszel, és várok. Havonta egyszer óvatosan megforgatom az üveget, hogy feloldódjon az esetleg lerakódott cukor. Három év alatt a szesz kiszívja a meggy színét, és mélyvörössé színeződik, a magig átjárja a gyümölcsöt, behatol a kemény héj alatti apró magba is. Illata átható, valaha volt őszök emlékét idéző. Kis likőröspohárban kell felszolgálni, mellé kanalat adni, hogy kihalászhassuk a meggyet, majd a szájban forgassuk, míg a szétmállott gyümölcs elolvad a nyelv alatt. Hegyes foggal harapjuk ketté a magot, hogy a benne rejtőző likőrt kiszívjuk, tartsuk hosszan a szánkban, nyelvünk hegyével ízlelgessük, gördítsük nyelvünk alá, majd újra fel, mint egyetlen olvasószemet. Próbáljuk fölidézni érése idejét, azt a nyarat, azt a fülledt őszt, amikor a kút kiszáradt, amikor darázsfészkek voltak, találjunk rá a múltra, az elveszett és újra megtalált múltra a gyümölcs közepén levő kemény magban…

19. oldal, Első rész - Az örökség - 2 (Ulpius-ház, 2010)

2 hozzászólás
Kókuszka>!

Egy gyerek nem gyümölcsfa. Túl későn jött rá. Nincs recept, hogyan érleljünk meg egy gyereket az édes, biztonságos felnőttkorra.

281. oldal

szadrienn P>!

Elálldogáltam mellette, hallgattam halk, monoton mormolását, és együtt főztük anyám bouillabaisse angevine-ját, a vöröshagymás, kakukkfüves hallevest, és sütöttük ezüstpapírban a tárkonyos, vadon termő gombával ízesített sügért.

szadrienn P>!

Amikor anyám meghalt, bátyámra, Cassisra hagyta a gazdaságot, a borospincében levő vagyont a nővéremre, Reine-Claude-ra, és rám, a legfiatalabbra az albumát és egy kétliteres üveget, amelyben egyetlen fekete, teniszlabda nagyságú Périgord szarvasgomba lebegett a napraforgóolajban, és amely, ha kinyitjuk az üveget, még ma is az erdő talajának erős, nyirkos illatát árasztja.

(első mondat)

szadrienn P>!

Ó, az anyám értette a bort, értette bizony. Azt, ahogy édes lesz, erjed, az élet forrását és meglágyulását az üvegben, a sötétedést, a lassú átalakulást, azt, ahogy egy új évjáratban az aromák csokra kibomlik, mint egy bűvész papírvirága.

ZsúésKrisz_Olvas>!

A gyász sokféle formát ölthet: van aki némán, mások dühösen, megint mások gyűlölködve siratnak. A bánat ritkán hozza ki az emberekből a legjobbat (…)

376. oldal

Morn>!

A bimbótól gyümölcsérésig gondozott, majd lepárolt bor, amely vegyi folyamatok során válik azzá, ami, többet érdemel, mint hogy egy részeges alak vedelje, akinek a feje tele van ostobaságokkal. A bor megérdemli a tiszteletet. Örömet. Gyöngédséget.

254. oldal, Negyedik rész - A La Mauvaise Réputation - 6 (Ulpius-ház, 2010)

szadrienn P>!

Jellegzetes vörösarany kora októberi nap volt, a levegő friss, csípős és mámorító, mint az almapálinka, és az ég még hajnalban is olyan kristálytiszta, lilába játszó kék volt, amilyen csak a legszebb őszi napokon lehet.


Hasonló könyvek címkék alapján

Anthony Capella: A jégkirálynő
Lucinda Riley: A meredély szélén
Annemarie Selinko: Désirée
Robin LaFevers: Sötét diadal
Juliet Grey: A fényűzés napjai
Lucinda Riley: Fény az ablak mögött
Victor Hugo: A nyomorultak
Juliette Benzoni: Az álarcos
Juliette Benzoni: Gyilkosság Versailles-ban
Juliette Benzoni: Virradat