Kékszeműfiú (St. Oswald fiúiskola) 218 csillagozás

Joanne Harris: Kékszeműfiú

Élt egyszer egy özvegyasszony, akinek három fia volt: Fekete, Barna és Kék.
Fekete volt a legidősebb: mogorva és agresszív.
Barna volt a középső gyerek: félénk és lassú felfogású.
De az anya kedvence Kék volt: a gyilkos.

Eredeti mű: Joanne Harris: Blueeyedboy

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
600 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632544052 · Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Benjamin Winter (kekszemufiu)


Kedvencelte 27

Most olvassa 17

Várólistára tette 168

Kívánságlistára tette 132

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
pat P
Joanne Harris: Kékszeműfiú

Hé! Ilyet nem ér csinálni!
Határozottan durva meccs volt. Eleinte még egész szépen tartottam magam, de aztán csúf technikai K.O. lett a vége. Bemutatnám az olvasási élmény szakaszait:
1. Most akkor ki kicsoda, és mikor kiről van szó? (20%-ig.)
2. Nem értem ezt a webnaplós hülyeséget, valószínűleg jobb lenne egy normális regény, de végül is érdekesek a karakterek, meg az emlékek, hogy ki miért alakult ilyenre. (50%-ig.)
3. Á, kezd összeállni! De ne már… hát én most visszaolvasok az elejéből ezt-azt. Jé, tényleg. Na, nem is vagyok én olyan hülye. Hehe. Harris-kém, föl kéne kötnöd alaposabban. (60% környékén.)
4. ??????????????? Most mi van? Nem mondod komolyan. :))) (70%-nál, pont.)
5. Á, szóval így. Hát jó. Mondjuk átvillant rajtam korábban is, de nem tippeltem volna rá. Hm. (80%)
6. Hogy hogy? Ne már… várjunk csak…. no megállj csak, fantáziám nekem is van, meg feltámadt bennem több gyanú is, nem versz át. (90% körül, de itt már igen erősen elmosódik.)
7. Na ne szívass. (95%)
8. Hogy mi van???!!! Valaki magyarázza el! (Utolsó oldal.)

Hogy volt-e értelme végül, azt én nem tudom. De lenyűgöző, milyen gyönyörűen él vissza a normál gondolkodás két alapvető jellegzetességével. Egyrészt azzal, hogy az emberi agy rendszert akar, és egy adathalmazból mindig kiválasztja azt, ami belefér egy aktuálisan koherens rendszerbe, és nem is igazán fogja fel az ennek ellentmondó információkat. Meg azzal, hogy az ember azért valahol elvárja, hogy valaki előbb-utóbb igazat mondjon.
Meg gondolom vannak olyan írói fogások is, amiket profin alkalmaz. És röhögött írás közben, tudom…

36 hozzászólás
>!
Amadea
Joanne Harris: Kékszeműfiú

Azúrkék
Egy anyjával élő, 42 éves kórházi takarító.
Kobaltkék.
Egy internetes fórumot vezető, fikciókat író blogger.
Királykék.
Egy különleges adottsággal rendelkező fiú.
Éjkék
Egy gyilkos?

De hova lesz a tükörkép, amikor eltörik a tükör?

(Bővebben a blogban.)

2 hozzászólás
>!
Bur3sz
Joanne Harris: Kékszeműfiú

Hú… ! Vagyis nem. De mégis. Akkor most mi van? Ki kicsoda? Amikor már azt hittem, értem, kiderült, hogy semmi nem az, aminek látszik. Senki nem az, akinek gondolnánk. Egy igazi boszorkánykonyha a 21. században. Katartikus élmény. Egy darabig biztosan elrágódom majd rajta. Egy biztos. Nem volt könnyed olvasmány.

2 hozzászólás
>!
Nikkincs
Joanne Harris: Kékszeműfiú

Beteg. De zseniálisan az! Kiszámíthatatlan. Ahogy Joanne Harris is az, akin a sokadik könyve után sem találok fogást, és ugyanúgy leborulok a tehetsége előtt mint eddig bármelyik regénye esetében.

3 hozzászólás
>!
Miamona
Joanne Harris: Kékszeműfiú

@Miamona webnaplója a molyfüggők. hu-n
Bejegyzés: július 19-én, kedden, 8 óra 35 perckor
Hozzáférés: nyilvános
Hangulat: bódult
Zene: En Vogue: „Riddle” (Rejtély)

Sosem szerettem igazán puzzle-t játszani… Vagy a türelmem hagy cserben, vagy egy-két kósza darabkát egyszerűen a föld nyel el, és a kép így sosem lesz teljes. Máskor elég egy óvatlan mozdulat, és saját magam rombolom le az addig összeállt kohéziót.
Nos, Joanne Harris egy igazi boszorkány! A szó legnemesebb értelmében. Elérte, hogy vele még a puzzle-t is élvezzem. Igaz, hogy az előbb felsorolt elemek, szinte már kötelezően olvasáskor is jelen voltak, de valahogy, csalafinta módon mindig rávett, hogy folytassam. Azaz, a könyv nem csak figyelemfelkeltő, de fenntartó is, aminél szebb bókot talán nem is kaphatna.
Egyedi hangulata Joanne Harris-es és mégsem… Az érzékek pedig még nagyobb turmixgépben keverednek, mint például a Csokoládéban, vagy Csokoládécipőben. Joanne Harris számomra most már hivatalosan is az érzékek és érzékelések koronázatlan királynője.

Összességében: 10/8

4 hozzászólás
>!
Csokihab
Joanne Harris: Kékszeműfiú

Hű.
Egyetlen szóval ennyit lehetne mondani mert egy elég mély érzelmekkel teli könyvet vettem a kekszemufiu-val a kezembe.
A könyv felépítése egy bloghoz (webnapló) hasonlít. Sőt nyugodtan lehet rá mondani, hogy ez a könyv egy blogos felület, a „rosszfiukrock” amiben a felhasználók az interneten írhatják a naplóbejegyzéseiket és ha szeretnék bárkivel megoszthatják azt. Vagy ha nem szeretnék az internet elé tárni „korlátozott” hozzáféréssel is elláthatják így csak az írója által használt jelszóval olvashatóak ezek a bejegyzések. Mivel a történetet egyik főbb szereplő sem élőben és egyenesen mondja hanem a hat részre tagolt könyv részeinek minden „fejezete” egy naplóbejegyzés. Először kekszemufiu kezdi el bevezetni blogjának olvasóját a fikcióiba amelyekben nyíltan beszél a gyilkosságokról és az erőszakról. A könyv előrehaladtával egyre jobban megismerhetjük kekszeemufiu-t és a fikciói amik néha valóságosnak is tűnnek bár ki tudja kekszemufiu nagyon rejtélyes az egész könyvben. A könyvben kiderül, hogy egy írókörbe jár és egy szintén oda járó nőszemélyről is bővebben kezd beszélni. Elmeséli, különleges képességét, a családtagjainak az egymáshoz való viszonyát, illetve a múltját is feldolgozza a fikcióiban. A fikciói közül azok amelyeknél a „nyilvános” hozzáférés van megadva azt mindenki látja, de ahol „korlátozott” a hozzáférés azt saját magának írja és nekünk a könyvet olvasóknak. Nehéz erről a könyvről olyan értékelést írni ahol nem áruljuk el a fontosabb részleteit a történetnek és nem is érdemes, mert egy, a könyvben lévő csavar után teljesen átértékeltem az olvasottakat és a reakció annyi volt, hogy „Ez meg hooogy is van??”. Harrisnek egy könyvét olvastam és ott is megcsavarta a szálakat és teljesen leesett az állam. A könyv vége felé (kb. az utolsó 200 oldal) elkezdi összefoglalni a könyvben elhangzottakat és minden szálat elvarr. Megtudjuk egy haláleset titkát, kiderülnek az egész könyvet átívelő kérdésekre a válaszok és persze alapos döbbenet is társul majd egyes kérdések megoldásaihoz.
Igen nem véletlenül írtam, hogy haláleset, és szerintem nem is számít olyan nagy titoknak hisz… „az anya kedvence Kék volt: a gyilkos.”

Összegzésben egy 4-es csillagot adnék a könyvre, és még egy felet, hogy ne legyen annyira lent a százaléka, mert szerintem nehéz olvasmány és tudom, hogy többen abbahagyták, vagy kínkeservesen szenvedték végig. Nekem is biztos el kell olvasnom még egyszer a könyvet, hogy feldolgozzam kekszemufiu történetét.

1 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Joanne Harris: Kékszeműfiú

Miután letettem a könyvet, elég rendesen kavarogtak a gondolataim. Mi is a vége a történetnek? Mit is fogok én erről írni?
Kékszeműfiú története egyszerre felkavaró, gyomorforgató és szomorú. Felkavaró a testvéreivel és az édesanyjával való viszonya, egész Malbry városka lakóinak titkai; gyomorforgatóak a nyilvános naplóbejegyzések, és az édesanya válogatott tettei; szomorú, hogy valaki csak az online térben tudja élni az életét, szinte már az válik valósággá számára.
Ebben a könyvben minden hazugságban igazság rejlik, és minden igazságban hazugság. Harris továbbra is briliánsan ír, a képek, az ízek, a szagok kavalkádját kapjuk meg tőle. Viszont nem fogom bánni, ha újból békésebb vizekre fog evezni…

>!
abstractelf
Joanne Harris: Kékszeműfiú

WOW! A fülszöveg már magában elvarázsolt anno, és bár a könyv elején kicsit unatkoztam, de miután sikerült belemerülnöm, vége volt mindennek. Micsoda fordulatok, milyen jóféle karakterek! Egy élmény volt olvasni ezt a könyvet, és biztos, hogy még újraolvasom a jövőben.

>!
Habók P
Joanne Harris: Kékszeműfiú

Joanne Harris négy regényét olvastam eddig, most, hogy ezt megláttam a polcon nem volt kétséges, hogy jön velem. Aztán itthon elolvastam a fülszöveget, és már nem is tudtam, hogy igazából kell-e ez nekem. De sajnos elkezdtem. És az első néhány oldal után már csak két választásom volt – vagy viszolyogva végigolvasom, vagy a sarokba vágom. Néhány további oldal után már nem volt választási lehetőség. Írni róla viszont nehéz, hisz mindenről kiderül, hogy igaz, aztán hogy nem is igaz, aztán hogy igaz, de nem úgy, és a végén nem is tudom, hogy az van-e, amit én gondoltam, vagy csak valahol a közepén nem figyeltem, és ezért félreértem az egészet… Vagyis még egyszer el kell olvasnom???

>!
Judit_Sike P
Joanne Harris: Kékszeműfiú

Úgy látom ennek a könyvnek az értékelését elfelejtettem megírni, de most pótolom.
Hát sajnos félbe kellett hagynom, pedig nagyon nagy reményekkel vágtam neki. És láttam a kommentekből, hogy bonyolult lett, de a vége ütős. Szóval úgy gondoltam, hogy az elejét kibírom, aztán majd jönnek a jó részek.
Csak az a gond, hogy kb az első 100 oldalon egy szót sem értettem. Olvastam én, de úgy semmi. Fogalmam sincs ki a főszereplő, kikről beszélt, mit is csinált, mi volt ez az egész. Szóval annyira leszívta az energiámat, hogy teljesen hülyének érzem magam, mert nem tudom felfogni miről szól, hogy abba kellett hagynom. Sajnálom, mert nem hagyok félbe könyveket, de sajnos ezt nem bírtam.


Népszerű idézetek

>!
Nita_Könyvgalaxis P

Természetesen nem hiszek a kísértetekben. Az élőkben is alig.

439. oldal

>!
Timosz

A világot ugyanis nem a szerelem, nem is a pénz, hanem a megszállottság mozgatja.
Megszállottság? Hát persze. Valamennyien megszállottak vagyunk. A tévéé, a farkunk nagyságáé, a pénzé. a hírnévé, mások szerelmi életéé.

>!
Timosz

Hazugság? Igen, mindenki hazudik. Amióta az eszemet tudom, én is hazudok. Ez az egyetlen, amit jól csinálok, és szerintem ki kell aknáznunk az erősségeinket, nemde?

Kapcsolódó szócikkek: Benjamin Winter (kekszemufiu) · hazugság
7 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell

Azt hiszem, senki sem születik gonosznak. Csak rosszul választunk.

>!
egyszerű_teremtés

Beteg virág vagyok…
Mindazonáltal nem azok vagyunk-e mind?

27. oldal

>!
Timosz

Buzi. Azért mondják, mert azt hiszik, fáj majd. Az ő világukban buzinak lenni kétségkívül a legrosszabb sors. Számomra viszont éppen az ellenkezője. A legrosszabb sors olyanná válni, mint ők: túl hamar megnősülni, munkanélküli-segélyen élni, rászokni a sörre és az olcsó cigarettára, olyan gyerekeket csinálni, akik pontosan olyanok lesznek, mint ők, mert ha van, amiben jók, akkor az a szaporodás – nem élnek sokáig, de istenemre mondom, rendkívül termékenyek! –, és attól, hogy egyikre sem vágyom, buzi lettem a szemükben…

Kapcsolódó szócikkek: Benjamin Winter (kekszemufiu)
>!
Timosz

Az élet persze más tészta. Az élet másból sem áll, mint elvarratlan szálakból. És néha a fonalról, ami olyan kétséget kizáróan a labirintus közepébe vezet, kiderül, hogy csak összegubancolódott madzag, és ott maradunk rémülten a sötétben, és egyre jobban eltölt bennünket a meggyőződés, hogy az igazán érdekes események tőlünk egy kőhajításnyira folynak továbbra is, de már nélkülünk…

>!
Timosz

Mintha annak alapján, mivel iszom a kávét vagy mit veszek fel éjjel az ágyba, ítéletet alkothatnátok. Holott a lényeg az, hogy teát iszom, és meztelenül alszom.
Megváltozott a rólam alkotott benyomásotok? Változott volna-e bármi is, ha azt válaszolom, hogy sosem sírok? Hogy rossz volt a gyerekkorom? Hogy a születési helyem százmérföldes körzetén kívül még sosem jártam? Hogy félek a testi erőszaktól, migrénem szokott lenni, és gyűlölöm magam?
Némelyik, vagy mind, akár igaz is lehet.

Kapcsolódó szócikkek: Benjamin Winter (kekszemufiu)
>!
Nita_Könyvgalaxis P

Szerelem? Hát, igen. Olyan sokféle van. Van az erósz : a legegyszerűbb és legmulandóbb. Van a philia : a barátság, a lojalitás. Van a sztorge : a szeretet, amit a gyermek a szülei iránt érez. A thelema : a szerepjátszás utáni vágy. Az agapé : a plátói szerelem, a barát, a világ, az idegen iránti szeretet, akit nem ismerünk, az emberiség iránti szeretet.

455. oldal

6 hozzászólás
>!
Timosz

Mert az anyai szeretet kritikátlan, önzetlen és önfeláldozó, az anyai szeretet mindent megbocsát: a hisztizést, a könnyeket, a közömbösséget, a hálátlanságot vagy a kegyetlenséget is. Az anyai szeretet egy fekete lyuk, ami elnyeli a bírálatot, felment minden vád alól, megbocsátja az istenkáromlást, a lopást és a hazugságot, és még a leggonoszabb cselekedetet is olyasmivé változtatja, ami nem az ő hibája…
Még a gyilkosságot is.


Hasonló könyvek címkék alapján

Marie M.: Ahol a mesék véget érnek
Via: Webszerelem
Ollé János (szerk.): II. Oktatás-Informatikai Konferencia
Paul Tremblay: Szellemek a fejben
Kelly Oram: Cinder és Ella
Szántai Zita: Hűvösvölgyi Gimnázium B épület 1. – Vivi és a Rómeók
Németh Eszter: Kötéltánc
Zoe Sugg: Girl online
Mira Grant: Feed – Etetés
Chloe Seager: Randikatasztrófák