Egész ​évben karácsony 81% 87 csillagozás

Szeretem Joanne Harrist. Szeretem benne, hogy jól, szépen ír, hogy olyan karaktereket alkot, akiket könnyű szeretni vagy utálni. Szeretem, hogy egyedi zamata van az írásainak, hogy minden könyvének megvan a hangulata, amely ha képes megfogni magának, utána már nem ereszt.

Az Egész évben karácsony címe és borítója természetesen megtévesztő, hisz két karácsonyi történet van csak benne, a többi novella nem kapcsolódik az ünnephez. Maga a címadó novella a groteszk Harrist idézi, ezért is szerettem annyira. A másik kiemelkedő ezek közül a Süti, amely egy hátborzongatóan jó írás.

A kedvesebb, szelídebb novellák közül egyértelműen a két Faith és Hope írás emelkedik ki. A két idősotthonban élő hölgy kalandjai egyszerre szórakoztatóak és szomorkásak. Harris nagyon jól rámutat arra, hogy milyen torz a társadalomban az idősek megítélése, hogy akkor halálra ítéljük már őket, amikor még ők vígan élnének, még ha a maguk módján is. És talán ez az, amit legjobban szeretek az írónőben: hogy a történeteinek üzente van, de nem szájbarágósan adja azt át neked, hanem elgondolkodtat a világról, amelyben élünk.

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet! A kedvenc íróknál az a legszebb, hogy teljesen ki tudok kapcsolódni, nem vizsgálgatom a szöveget, hogy jó lesz-e, hanem megbízom már a korábban olvasott 8-10 könyv színvonalában, tudom mire számíthatok :)

[Jó tudni: a kötetben két (azaz 2 db) karácsonyi témájú novella van, a 'kedves' kiadó a karácsonyi hajrát meglovagolva készítette ezt a giccses karácsonyi borítót, az egyszeri olvasókra gondolva, akik vmi karácsonyit szeretnének olvasni/adni.
Az eredeti cím: A Cat, a Hat and a Piece of String – Egy macska, egy kalap és egy darab madzag. JH megmagyarázza az előszóban miért ezt választotta: egy interjúban feltették – ezt a dögunalmas pótkérdést, tanultam ilyenekről én is… – avagy mit vinne egy lakatlan szigetre, a fenti dolgokat mondta.]

Nem mindig tudom, hogy állok én Joanne Hariss-szel. Van könyve, ami kevésbé hatott meg, de pl. a Csokoládét vagy az Ötnegyed narancsot nagyon szerettem.
Így aztán voltak kétségeim, mikor lecsaptam erre a könyvre, de kiderült, hogy a hozzám közelebb állóak közül való. Persze, nem volt minden novella annyira jó, de ami igen, az bőven elég volt arra, hogy összességében igen pozitív élmény legyen. A jobb novellái ütősek voltak, érzékenyek – néha felemelőek, néha szívszorítóak, de hatással voltak rám. […]
[…] Még annyit jegyeznék meg, hogy bár az eredeti cím tény, hogy kissé fura (A Cat, a Hat and a Piece of String), az előszó ismeretében ezerszer jobban illik hozzá, kár hogy magyarul inkább egy véletlenszerű novella címét kapta meg…. bővebben az egyes novellákról is: https://kirantottbaranyfelho.blogspot.hu/2017/09/joanne…

Egész évben karácsony. Jó novella. De nem annyira, hogy címadó legyen, különösen nem egy ilyen heterogén kötetnek. Ezekben a novellákban csak egy a közös – a színvonal. Persze van olyan, ami nekem kevésbé tetszik – általában a groteszkebb hangvételűek – de az is az én hibám, az ötlet és a történet megírása ott is szuper. (Bár itt is van kivétel, az Erdei nimfa – így fákról írni más nem tud!) De mit keres ez a könyv a böngésző „Szerelmes” polcán???

Kicsit félve fogtam neki ennek a novellás kötetnek, pedig saját példányt vettem belőle, annak ellenére, hogy eleinte nem érte jó fogadtatás, vagy legalább is én nem sok jót olvastam róla.
Természetesen a legtöbbet azért, mert a cím és a borító elég megtévesztő. Na de hát újraértelmezve Forrest Gump gondolatát: egy novellás kötet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod mit olvasol ki belőle.
Ebben a doboz bonbonban pedig aztán temérdeknyi lélekfalánkság van. Egyeseknek olyan édes és kellemes ismerős íze van, (Faith és Hope sztorik) másoknak megkeményedett mézeskalács íze ( Egész évben karácsony) egyeseknek, olyan átlagos, elment egynek nyamm-nyamm (Harry Stone sztori) és voltak olyan darabok, amelyek nem mondanám, hogy édesek voltak, sőt valójában igazán nehezen emészthetőek, de igazság szerint mélyen belevájták magukat a lelkembe (Süti, Kíván-e ismét csatlakozni, Erdei nimfa, A Játék.)
Úgyhogy összességében Harris megint elbűvölt. Tetszett, ahogy a témák és érzések váltogatták egymást és mégis ugyanazt az írói melengető varázst szórta rám, melyet már úgy megkedveltem történetei során.

Mivel novelláskötetről van szó, nem meglepő, hogy vegyes lett az élmény. Van ami nagyon tetszett (Faith és Hope visszavág; Futótűz Manhattanben; Múzsa), de a nagyrészük, max semleges. Kicsit sajnálom a ráfordított időt, de most már mindegy.
Ez persze csak az én véleményem.
Kóstolj bele és dönts Te!
U.i.: Az a plusz 40 oldalnyi részlet az újabb kiadványokból pedig külön tök felesleges volt nekem.

Gyönyörű, érzékeny, lebilincselő történetek.
Imádtam olvasni, egyszerűen nem tudok betelni vele, olyan gyönyörűen ír.
Voltak könnyek, nevetések, ábrándozások.
Nincs olyan történet a könyvben, amit valami miatt ne zártam volna a szívembe.

Nem volt ez rossz novellás kötet, voltak benne kifejezetten mély, elgondolkodtató és könnyedebb, de jól megírt darabok is. Mint a legtöbb ilyen válogatásnál itt is voltak olyanok, amik kevésbé érintettek meg, amikkel nem volt meg a kapcsolódás.. és itt térnék rá a legnagyobb gondomra ezzel a kötettel. Nagyon mást ígér, mint amit végül ad, és ez valószínűleg a magyar kiadás hibája. Nem néztem utána, úgyhogy csak tippelek, hogy anno az Ulpius karácsony környékén adta ki ezt a könyvet, ráerőszakolva az egyik (szerintem a gyengébbek közé tartozó) novellát címadónak, hozzátéve egy télies-karácsonyos borítót, hogy pöröghessen a kassza… de ez a könyv azon túl, hogy volt néhány karácsonyi történet benne, néhány ami a szeretet különböző formájáról szólt nem egy karácsonyi könyv. Ez egy nagyon vegyes novella gyűjtemény, amihez az eredeti cím tökéletesen passzolt (és nem látom az okot, hogy magyarul miért ne működhetett volna)… de sajnos ezzel a magyar címmel olyan elvárásokat állított fel a kötet magával szemben, amiknek nem tudott megfelelni.

Mint minden novellagyűjteményben, itt is volt olyan írás, ami tényleg megfogott magának, és olyan is, amit csak elolvastam. Viszont a legtöbbre pozitívan emlékszem vissza, a kötet maga szépen fel volt építve, a realista és a fantasztikus novellák keveredésével.

Minden novella elején szerepelt egy bekezdésben a keletkezés története, vagy inkább, hogy milyen inger, igény hatására írta az írónő. Én bevallom nem mindent olvastam el, és azt a keveset is a novella után, ha igényeltem, mert némelyiknél pont nem akartam tudni, hogy milyen világi esemény eredményezte, elég volt a novella maga.

A Futótűz Manhattanben című szerepelt a 27 képtelen történet között, ismertem már, így a kötetben előrébb helyezkedő Esős napok és hétfők című előzményét régi ismerősként köszöntöttem. Kellemes hangulatúak, és különösen szeretem ezt a témát, hogy az istenek közöttünk járnak.

Bajban vagyok, mert lassan elfogynak a Harris könyveim és borzasztóan fog hiányozni az írónő. Ez egy fájdalmasan szép novellás könyv és én nem hittem, hogy ennyire fogom szeretni. Olvasás közben vissza köszönt pár könyve, amit régen olvastam és nagyon örültem neki. Azt hiszem ebben a könyvben, mindenki megtalálja saját magát.