Csokoládé (Csokoládé-trilógia 1.) 780 csillagozás

Joanne Harris: Csokoládé Joanne Harris: Csokoládé Joanne Harris: Csokoládé

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő, Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lasquenet-be, és megnyitja „csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja… Íme az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

Eredeti mű: Joanne Harris: Chocolat

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Libri, Budapest, 2017
408 oldal · ISBN: 9789633105153 · Fordította: Szántó Judit
>!
Libri, Budapest, 2017
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634330523 · Fordította: Szántó Judit
>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540030 · Fordította: Szántó Judit

7 további kiadás


Enciklopédia 38

Szereplők népszerűség szerint

Vianne Rocher · Armande Voizin · Anouk · aztékok · Francis Reynauld atya · Roux

Helyszínek népszerűség szerint

Lansquenet-sous-Tannes


Kedvencelte 138

Most olvassa 28

Várólistára tette 320

Kívánságlistára tette 175

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
KönyvParfé
Joanne Harris: Csokoládé

A könyv hasonlít a filmhez, mégis nagyon különbözik tőle – és a maga nemében nekem mindkettő tetszett.
Úgy látszik öregszem, ugyanis azt veszem észre, egyre jobban szeretem a lassú folyású történeteket. Ez a regény pontosan olyan, mint egy falat minőségi csokoládé, amely apránként olvad csak szét a szájban. Az írónő sietség nélkül mutatja be a komor várost, a lakóit és a felszín alatt megbújó problémákat, de mindezt olyan ízesen teszi, hogy öröm olvasni a sorokat.
Bővebben: http://konyvparfe.blog.hu/2017/06/21/joanne_harris_csok…

16 hozzászólás
>!
Miamona
Joanne Harris: Csokoládé

Csokoládé Joanne Harris módra

Hozzávalók:

– 1 eldugott, (a felszínen) szürke falu, ahol megállt az idő
– 1-2 gerezd mélyen őrzött, lappangó titok
– 1 Isten nevében mindenre elszánt pap
– 1 löketnyi szél, mely az ódon levegőbe némi életet lehel
– 1 titokzatos, vonzó idegen, aki ismeri az élet receptjét
– pár szerethető, és legalább annyi keserű figura az íz harmóniájáért
– 1 marék ösztön
– 1 púpozott evőkanál misztikum
– 1 teáskanál extra szűz boldogság és önfeledt öröm
– 1 csipetnyi múlandóság
– 1 késhegynyi gonoszság
– 1 mokkáskanálnyi esendőség
– és csokoládé minden mennyiségben, formában és ízben

Elkészítés:

A hozzávalókat jó alaposan keverjük össze. Ne géppel, csakis kézzel! Csomómentességre ne is törekedjünk, mert lehetetlenség elérni. Az így alakult masszát ne öntsük semmiféle formába, hagyjuk, hogy saját maga öltsön alakot. Sütőben, a lehető legnagyobb hőfokon süssük addig, míg a számunkra legjobb állagot el nem éri. Ha kész, azonnal, forrón fogyasszuk, ne hagyjuk kihűlni!

Elkészítési idő:

Ha nekikezdünk hamar elkészül, mert le sem bírunk majd állni.

Az eredmény:

Egy keserédes, szinte kortalan történet emberekről, embereknek; sors a sorsnak, lélek a léleknek, tegnap a mának, ma a holnapnak.

Nehézségi fokozat: 10/10

Jó étvágyat kívánok! :)

>!
eme P
Joanne Harris: Csokoládé

Jó volt, meglepően jó, és a filmtől meglepően eltérő. Meghatározó, lényeges pontokban eltérő, máshová helyezi a hangsúlyokat, pontosabban a filmfeldogozás helyezi máshová őket – picit édesebb-romantikusabb, szerelmi szálakra élezettebb, könnyedebb, de még így is komoly és gondolatébresztő. Ez a csokoládé viszont árnyalatokkal sötétebb, és ebből fakadóan kesernyésebb. De én amúgy is a keserű csoki híve vagyok.
Ami feltűnő ebben a regényben, sokkal inkább, mint a filmben, az a magány és a hiányérzet, amellyel szinte mindenkinek meg kell küzdenie, és amely sokkal erősebb, mint holmi ránk vagy önmagunkra erőszakolt szabályrendszer, tiltások és előírások tömkelege. Ez utóbbiak változatlansága, szinte kőbe vésett állandósága sem képes feloldani a magányt és a bizonytalanság démona keltette félelmet. Vianne, de Reynaud sem képez kivételt – előbbi életében a gyökértelenség, a hontalanság, az örök változás állandósul, utóbbinál az önmegtartóztatás szigora és kegyetlen következetessége kövesül meg. Első pillantásra könnyű volna azt mondani, hogy az örök változás, a megújulás pogány életöröme robban bele a szigorú szabályok örömtelen, megváltásra váró, szürke hétköznapjaiba. A jó megmérkőzik a rosszal és fölébe kerekedik… De érzed, hogy mégsem ennyire egyszerű a helyzet, nem ennyire sarkított. A szereplők tetteit, reakcióit árnyaltabban motiváló elbeszélés nem engedi ennyire leegyszerűsíteni a sémát. Mindkét főszereplő életében, gondolataiban ott a kísértő múlt, és ott vannak kézzelfogható emlékei: egy csomag kártya, az anya hamvai, a nagybeteg pére… A hozzájuk intézett gyónásszerű monológok, a beléjük való kapaszkodás a múlttal, önmagukkal való szembenézést jelentenek, útmutatásra várást vagy épp az elbocsátás lassú megtanulását. Nem, senki nem lehet teljességgel biztos semmiben, legkevésbé önmagában.
Vianne dinamizmusa, az élet felé, az érzés és érzék felé való nyitást szelíden kiharcoló varázsa az, ami végül kimozdítja helyéből a mát közönnyel szemlélő világot. Kapcsolatokat, közösséget kovácsol, szeretetet hint az emberek közé, önbizalmat ad, önismeretre késztet, örömtelibbé teszi mindenki életét, miközben önmaga végig küzd (önmagával is), bár tele van reménnyel, az állandóság, a gyökerek utáni fájóan édes vágyakozással. Mindez annak ellenére, hogy tudja: nincs mód kitérni a változás elől. Az állandóság gondosan felépített álma csak annyit ér, mint a homokvár a tengerparton.
Persze azért az ember mindig építgeti álmait-várait, még akkor is, ha már megtanulta a fenti igazságot. A szél meg fúj, rendületlenül. Illatokat hoz, ízeket, csokoládéédeset, hullámkeserűt. Az élet lüktetését.

6 hozzászólás
>!
krlany I+SMP
Joanne Harris: Csokoládé

Viszonylag ritkán olvasok lektűrt, leginkább csak csalódni szoktam bennük, úgyhogy kénytelen voltam leszögezni magamban azt a tényt, hogy nem az én világom ez a műfaj… Ám időnként kikacsintok. Itt a film győzött meg arról, hogy el is kell olvasnom a művet, no meg a @vegazus által életre keltett Mini Könyvklub, melyben e hónapban ezt olvastuk közösen.
A könyv nem a film. De legalább olyan jó, csak más vonalon, már ha nem támasztasz vele szemben elvárásokat, mondjuk a film alapján.
Szerettem az első oldalától az utolsóig, annak ellenére, hogy a papnak a bigottságával már az első oldalakon sikerült felbosszantania.
Vianne körül még a könyvet becsukván is sok titok maradt. Ezt a „boszorkányos” múltat jó lett volna jobban kifejteni, de hátha majd a következő kötetben.
Amit nagyon sajnáltam, hogy Armande-tól elbúcsúztunk, és nem derült ki, ő honnan tud dolgokat Vianne-ről?
Az ember azt hinné, hogy ez egy milyen könnyed könyv… pedig nem. Tele van fajsúlyos kérdésekkel, amin érdemes elidőzni, meg azon is, hogy vajon ki a „jó keresztény”… egyre inkább úgy tűnik nekem az életből (és a könyvből is), hogy az, aki nem hangoztatja vallását.
Vajon okszerű-e, hogy a lázadó, szabadságszerető, életet megélő, szenvedélyes emberek, a legtoleránsabbak, a legel- és befogadóbbak?
Egyébként meg, ha egy ilyen Csokoládézó közelébe kerülhetnék, azt hiszem nagy bajok lennének… nem tudnék ellenállni én sem a sok finomságnak, és azt hiszem még csak meg sem próbálnám.:)
https://kulturleny.wordpress.com/2015/05/29/2415/

1 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Joanne Harris: Csokoládé

Nehéz friss szemmel nézni egy régi kedvencre, mégis megpróbálom.
Ez a történet varázslatos, hiszen Vianne és a lánya, Anouk a széllel érkeznek – kicsit Mary Poppins-osan – egy apró, szürke faluba, amire igazán ráfér a vérfrissítés. A történet február 11-én kezdődik, Húshagyó kedden és március 31-ig játszódik, Húsvéthétfőig. Mi történik, egy idegen Csokoládéboltot nyit a böjt idején? A könyv ezt meséli el, de még hogy!
Élvezetes, izgalmas, néhol sötét és szomorú. Belekeveredik a hithez való hűség témája, a falánkság bűnével szemezés, a vándoréletet élő cigányok kirekesztésének gondja, a másság elítélése, az elfogadás és még sok minden. Újraolvasósan jó könyv, amihez egy többször újranézhető filmet sikerült készíteni fantasztikus szereplőkkel! Igazából örülök, hogy ez a könyv lett a Mini-könyvklub könyve, mert én nagyon szeretem – és ez már a sokadik újraolvasásom volt. Mégsem emlékeztem a pap titkára, Vianne múltjára, Roux történetére, Armande-ra, Guillaume-ra… semmire.

Miért kéne megnézned a filmet?
Johnny Depp csokit eszik benne! (Ha ez nem győzött meg: ráadásul a film tele van olvadt, kevert, formázott csokival-bonbonnal, gusztusos ételekkel, italokkal… nyamm…! Szóval minden van benne, mi szemnek-szájnak ingere!)

Fél pont levonás: imádom a film végét, a könyv vége so-so. Egyszerűen nem érzek késztetést a folytatása a Csokoládé-trilógia esetében!

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/05/joanne-harr…

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2003
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639475602 · Fordította: Szántó Judit
8 hozzászólás
>!
clarisssa MP
Joanne Harris: Csokoládé

A filmet láttam előbb és nagyon-nagyon szerettem, tinikorom egyik kedvence volt. A könyv, nagy meglepetésemre, sok részletben eltér, de a már ismerős hangulattal, bájos helyszínével és a könnyen megkedvelhető szereplőkkel nagy öröm volt újra találkozni. Volt, ami a filmben tetszett jobban, volt, ami a könyvben, azonban összességében filmpárti maradtam. Nem a csini Johnny Depp és a fantasztikus Juliette Binoche miatt, hanem inkább azért, mert a film folyamatosan magával tudott ragadni, ezzel szemben most olvasás közben meg azt éreztem, hogy hol felkap és magával visz engem is az a furfangos északi szél, hol meg itt hagy, aztán lapozgathatom tovább kissé unatkozva ezt a könyvet… (Azt meg már csak zárójelben teszem hozzá, hogy a könyvbéli Vainne-nak volt egy olyan húzása spoiler, amit képtelen vagyok elfogadni spoiler.) A folytatást azonban mindenképpen tervezem elolvasni, kíváncsi lettem rá.

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2007
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632540030 · Fordította: Szántó Judit
5 hozzászólás
>!
Lynn
Joanne Harris: Csokoládé

A filmet már régesrégen láttam. Az a sok csoki (nyamm…), forró csoki (nyammm…), no meg persze Johnny Depp (khm…) és végül a bájos francia kisváros (énisénis!).

Aztán elolvastam a könyvet és rádöbbentem, hogy vagy én emlékszem csehül, vagy egész más a film, mint a könyv. Nem volt könnyű elvonatkoztatni a filmből megismert helyszíntől, de csak sikerült. Imádtam a kisvárost, azokat az épületeket. Mondjuk nem költöznék oda… Mondjuk nincs is Lansquenet-sous-Tannes. És épp ezért szinte bárhol lehet. Bármelyik országban. Hisz nem a léte a lényeges, hanem az, hogy az emberek sokfélék és kis helyen is akad mindenféle személyiség – problémákkal, örömökkel, viszállyal.

Nagyon megkedveltem Vianne karakterét. Azt, hogy a „Mosolyogj, az összezavarja az embereket”-elv szerint él. Azt, hogy szókimondó és nem fél. Még a paptól se, akinek bizony elég nagy hatalma van a városka lakói felett. De miért is? Mert ő a beidegződés, a hagyományok megtestesítője. Fogódzó, amire mindenkinek szüksége van. És erre jön egy jöttment szó szerint, egy modern Mary Poppins, akit csak úgy odarepít a szél és azt mondja, hogy meg lehet ám férni mindenkinek egymás mellett. Lehet inni egy forró csokit a mise után vasárnaponként, ki lehet lépni a nem működő kapcsolatból és szabad önálló döntéseket hozni… Persze nem úgy, hogy közben saját magunknak tesszük fel a béklyókat, mint ahogy a pap is tette.

Furcsa az anya lánya kapcsolat is. Mind Vianne és az ő anyja, mind Vianne és Anouk között. Érdekes így leírva látni, hogy idegenként tekint a gyerekére. De végülis valahol igaza van. Még emésztem ezt a gondolatot…

3 hozzászólás
>!
gab001 P
Joanne Harris: Csokoládé

Távolról sem annyira romantikus, mint a film. Ez azonban nem vált hátrányára, így is elbűvölt az írónő szemléletes történetszövése. Imádtam a kis falu lakóit, akik fokozatosan elfogadják, sőt igénylik a változást. Kiszámítható, hogy merre tart a történet, mégis tartogat meglepetéseket. Tetszett, hogy az eseményeket Vianne és a pap felváltva meséli a saját szemszögéből. Teljesen elteltem a különböző csokoládék és édességek leírásával is, szinte a számban éreztem az ízüket. Elvarázsolt.

8 hozzászólás
>!
Tilla
Joanne Harris: Csokoládé

Ízig-vérig francia, női, nyári olvasmány. Nagyon aranyos, szeretnivaló történet, két nap alatt hamm befaltam (a csokoládé már csak ilyen). Kicsit talán túl sok volt a „mondta szomorúan”, „kérdezte vágyakozón” és „kiáltotta felszabadultan”, szóval pontosan meg volt mondva a kedves nyaraló olvasónak, hogy mit érez éppen a szereplő, készre formázva, becsomagolva (a csokoládé már csak ilyen). Ennél egy lehelletnyit jobban szeretem járatni az agyamat a miérteken és a hogyanokon, ám rossz szavam csupán ennyi, mert egyébként tényleg igen finom volt (a csokoládé már csak ilyen).

>!
Sipor P
Joanne Harris: Csokoládé

Nagyon magával ragadó könyv a jó és a rossz örök harcáról, csakhogy itt egyik fél sem fekete és fehér, hanem mindkettő szürke.
Teljesen mást vártam (nem láttam még a filmet), valami nagyon romantikusat, nagyon édeset, mint a tejcsoki, de mégis keserű étcsokit kaptam (ami egyáltalán nem zavart). Nagyon életszerűen és árnyaltan voltak ábrázolva a karakterek, úgy éreztem olvasás közben, mintha én is a kis francia faluban élnék.


Népszerű idézetek

>!
Sárhelyi_Erika I

Boldogság. Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív. Keserű. Édes. Élettől lüktető.

176. oldal, 23. fejezet - Március 8., szombat

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · csokoládé
1 hozzászólás
>!
Sárhelyi_Erika I

Rimbaud tizenhat éves korában azt mondta: a lehető legtöbbet akarja megélni, a lehető legmagasabb fokon. Nos, én hamarosan nyolcvan leszek, és kezdem azt hinni, hogy neki volt igaza.

Kapcsolódó szócikkek: Arthur Rimbaud
>!
Chrissie

– Hát Kínában is élt? – nézett rám Joséphine kíváncsian.
Megráztam a fejem.
– Nem, ott nem. De New Yorkban nagyon sok kínait ismertünk. Ők a halálban a halott életét ünneplik.
Joséphine arcára kiült a kétség.
– Szerintem a halálban nincs semmi ünnepelnivaló – mondta végül.
– Nem is a halált ünneplik – magyaráztam –, hanem az életet. Az élet egészét. Amihez a vége is hozzátartozik.

212. oldal (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006)

>!
Sárhelyi_Erika I

(…) sajnáltam a lányomat, aki láthatatlan barátokat keres, hogy benépesítse az űrt maga körül. Önző anya, aki azt képzeli, hogy ezt az űrt ő egymaga is kitöltheti. Önző és vak.

>!
Sárhelyi_Erika I

A halál legyen ünnepélyes, mondogatta anyám. Mint egy születésnap. Ha eljön az időm, úgy szeretnék felszállni a magasba, mint egy rakéta, és aztán csillagfelhőbe burkolva visszahullani, hogy halljam, amint az emberek ámuldozva felmorajlanak: hűűű…

Kapcsolódó szócikkek: halál · születésnap
>!
Sárhelyi_Erika I

Álmokat árulok, könnyű kis vigasztalást, édes és ártalmatlan kísértéseket, hogy a szentek fancsali képpel pottyanjanak a magasból a pralinés és nugátos tálcák közé. Hát, olyan nagy bűn ez?

>!
krlany I+SMP

Csokoládéból jövendölni nem könnyű mesterség. A látomások homályosak, szétzilálják őket a felszökő és fejünkbe szálló illatok.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csokoládé · jóslás
>!
Chrissie

Hagytam, hadd sírjon. Nem mondtam, hogy majd minden elrendeződik. Nem próbáltam vigasztalni. Néha jobb, ha az ember nem bolygatja a dolgokat, ha szabad utat enged a fájdalomnak.

180. oldal (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2006)

>!
Rysonne

Elvonult, mint egy rossz háborús filmben a jól nevelt náci.

>!
stippistop SMP

– Ha jól értem, maga szerint mindaz, amiben egész életem során hittem – a bűn, a megváltás, a test sanyargatása –, voltaképpen semmit sem jelent?
Ünnepélyes hangja megmosolyogtatott.
– Úgy látom, elbeszélgetett Armande-dal – állapítottam meg barátságosan. – Nos, úgy mondanám: magának is, neki is joga van a meggyőződéséhez; mindaddig, amíg jól érzik magukat vele.
– Vagy úgy. – Olyan gyanakodva figyelt, mint aki arra számít, hogy bármely pillanatban szarvaim nőhetnek. – És ha nem veszi arcátlanságnak a kérdést: tulajdonképpen mi az, amiben maga hisz?
– A varázsszőnyeg röptében, a rúnák varázslatában, Ali Babában és a Szűzanya körüli látomásokban, a csillagközi utazásokban és a vörösbor üledékéből kiolvasható jövőben…
– És Florida, chérie? Disneyland? Az Everglades? Hozzájuk mit szólnál? Halljuk, mi a véleményed?
Buddha. Frodo mordori utazása. Az oltárszentség átlényegülése. Dorka és Totó. A húsvéti nyúl. Az űrből jött idegenek. A valami, ami a szekrényben rejtőzik. A feltámadás és a forgó kártyákból kirajzolódó Élet… A maga idején mindben hittem. Esetleg úgy tettem, mintha hinnék. Vagy mintha nem hinnék.
Ahogy te akarod, anyám. Az a fő, hogy te boldog légy…
És most? Most éppen miben hiszek?
– Úgy gondolom, hogy az életben egy a fontos – feleltem végül. – Az, hogy boldogok legyünk.
Boldogság. Egyszerű, mint egy csésze csokoládé, vagy tekervényes, mint az emberi szív. Keserű. Édes. Élettől lüktető.

175-176. oldal (Ulpius, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Dorka · Zsákos Frodó

A sorozat következő kötete

Csokoládé-trilógia sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ian McEwan: Vágy és vezeklés
David Nicholls: Egy nap
Jenny Downham: Amíg élek
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Joss Stirling: Storm és Stone
Louisa Reid: A fájdalom helye
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó
Katie Fforde: Száz boldog esküvőm
Katie Fforde: Ház kilátással
Joanna Trollope: Értelem és érzelem