Nem ​ígértem rózsakertet 41 csillagozás

Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez ​a könyv is a hatvanas években keletkezett, mint két híres társa, Sylvia Plath Az üvegburá-ja és Ken Kesey film- és színdarab-változatában is nagy sikerű műve, a Száll a kakukk fészkére. Joanne Greenberg regénye is a bestsellerlisták élére került, sikeres film is készült belőle, Bibi Andersson és Kathleen Quinlan játszotta a két főszerepet, a pszichiáter doktornőt és betegét, Deborah-t, a tizenhat éves skizofrén lányt. Fried doktornő Hitler elől ment Amerikába, Deborah Blau nagyapja még a múlt század végi szegénység elől, Lettországból. Ugyanazzal a dühödt makacssággal, amivel meggazdagodik, elégtételt is akar venni a sorstól minden fiatalkori sérelemért. Ezért van Deborah-nak egy tucat kézzel hímzett selyemruhája, német nevelőnője, ezért jár télen a legjobb iskolába, nyáron a legjobb táborba. Szülei sokáig nem sejtik, hogy dédelgetett csodagyermeküket annyira megviseli a világ hazugsága és kegyetlensége – az orvosoké, akik ötéves korában tumort operálnak ki belőle, a nagyapáé,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1964

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Trubadúr Zsebkönyvek Trubadúr

>!
Trubadúr, 2024
298 oldal · ISBN: 9789636560089
>!
Trubadúr, 2023
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156490056 · Fordította: Dezsényi Katalin
>!
Európa, Budapest, 1997
314 oldal · ISBN: 9630752277 · Fordította: Dezsényi Katalin

Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

zárt osztály


Kedvencelte 11

Most olvassa 2

Várólistára tette 147

Kívánságlistára tette 119

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

A nagy számok törvénye, hogy időnként számomra Nagy Kincsekre bukkanok. Az Abszolút kedvencek, amik száma – szintén a nagy olvasási számoknak köszönhetően – szépen gyarapodik, idén már a negyedik regénnyel lett számosabb Joanne Greenbergnek köszönhetően, aki saját elmekórtani esetét és pszichiátriai tapasztalatait sűrítette bele elképesztően eredeti és izgalmas módon a Nem ígértem rózsakertet című kötetébe, melyet anno nem saját neve alatt adott ki – megkímélve ezzel rokonait, barátait és ismerőseit. Mert bizony a stigma örök és nem múló, bár – ahogy az utószóban említi, az elmebetegségnek sem az okát, sem a gyógyulásának mikéntjét tudni nem lehet, de az való, hogy a betegek, vagy az ezekben az állapotokban krónikusan szenvedők egyharmada bizony meggyógyul. Ahogy Joanne is.
16 éves ifjoncként került kórházba, miután ereit az őt kirekesztő világ felé feltárva fájdalomkiáltása felhangzott, és letagadhatatlanná vált szerető családja számára. A gyógykezelését csodával határos módon egy kiváló orvosnő vette a kezébe – meggyőződéssel állítom, hogy felerészt az övé a gyógyulás érdeme, felerészt pedig a kiváló elmével rendelkező, hihetetlenül okos és belátó Deborah-é, aki mégis maga gyártotta maga köré saját, különbejáratú poklát. A pokla neve Fugosz. Saját istenei, nyelve, elképesztően kifejező nyelvtana, csodálatos vidékei befogadják, rejtik, védelmezik a lányt, majd ellene fordulnak. Két világ kirekesztettjeként és bántalmazottjaként, fájdalmak között, fagyos hidegben próbál megmaradni Deborah, és állapota, belső és külső világának leírása mélységesen magával ragadja/taszítja/vonzza/elkápráztatja az olvasót. Nemkülönben elkápráztatja Dr. Fried jelleme, személyisége, őszintesége, nagyszerű orvosi teljesítménye, és a Z osztály számtalan színes hölgyének színes egyénisége, A betegség színpompás megjelenési formái, amelyek szomorkás együttérzést és – a furcsa kötődéseket látva – derűs, felszabadító nevetést váltanak ki. Közben elhangzik és kimondatik sok tűrhetetlen igazság, amelyet oly nehezen visel el a Látszat Valóság, a világ, amelyben élnünk kell, és amelyhez meg kell tanulnia igazodnia mindenkinek, hisz nincs mód máshol, máshogyan élni. A hazugságokat így vagy úgy, de elviselnünk kell, vagy megtanulni velük élni. A pszichiátriai betegek számára ezt az utolsó lépést megtenni látszik hihetetlenül nehéznek.
Meggyőződésem, hogy Deborah nem került volna ilyen lehetetlen állapotba (hogy védekezése a hazug világ ellen betegségben nyilvánuljon meg), ha nem lett volna ennyire hiperérzékeny és különlegesen értelmes gyermek. A világ ezt MINDIG „kihasználja”. És nem is gyógyulhatott volna meg, ha nem lett volna ennyire hiperérzékeny és különlegesen értelmes ember. És még egy dolog: a szeretet és a kötődés a kulcs. A Mesterkulcs. Anélkül semmi sem megy (úgy, ahogy kellene).
Mindig egy ilyen regényre vágytam! Valahányszor belefogtam egy lelkibetegről, vagy lelkibetegségről szóló könyvbe, mindig valami ilyesmit szerettem volna. Most Végre sikerült.

8 hozzászólás
n P>!
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

..hagynikéneülepednibennemdeannyiramondanámmár-hogyolyanvoltmintegyörvényhogyfullasztóésfojtogatóhogyjöttközelebbésközelebb-ésénhagytammertérteniakartammegérteniaztamitnemislehet-szerettemDeborathésúgymegöleltemvolna-deőeztnemakarnávagynemtudnáelfogadni-háthogyszeressükazthátmilyennehézszeretni aztakinemtudezzelmitkezdeni-deaszeretettanulható-afélelemlegyőzhetőéséntanultamettőlalánytól

…hát ilyen ez a könyv, úgy olvassátok

„Egyformának lenni mindenkihez:
Emberfeletti nagy szív kell ehhez.

Én a szívemet szétszakítottam,
Ahány darabja, annyifele van.

Pár rongydarab jutott mindenkinek, –
És nem jutott az egész senkinek.”
(Reményik Sándor)

3 hozzászólás
Maya>!
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

Sokáig tartott, míg végre sikerült beszerezni. Megérte.
Sok mindent akartam mondani róla olvasás közben. Aztán mikor befejeztem, arra gondoltam, hogy kellene hagyni egy kicsit ülepedni. Emésztgettem, boncolgattam, de még mindig nem jutottam sehová. Nagyon úgy érzem, hogy újraolvasós könyv lesz belőle.
Hová vezet, ha mindent megadnak egy gyereknek, csak épp azt nem, amire igazán szüksége lenne? Miért nem szabad kifejezni az érzelmeket? Miért kell annyit hallgatni?
Miért kell mindig erősnek látszani?

anni_olvas >!
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

Na ez volt az a könyv, ami mellé MUSZÁJ volt olvasnom valami teljesen mást is, méghozzá párhuzamosan.
A Nem ígértem rózsakertet egy 16 éves lány induló, majd kibontakozó skizofréniájáról szól. Olvasás előtt laikusoknak érdemes pontosabban utánanézni a betegségnek, mert a könyvben nincs semmi magyarázat, csak a kórállapot, a tünetek, a lány, Deborah belső gondolatai és betegségének kialakulásának okai nagyvonalakban.
Nagyon nehéz, de nagyon jó olvasmány, ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a téma iránt vagy csak laikusként szeretne közelebbi képet kapni a pszichiátriai betegségekről, ugyan nem modern, korszerű képet, ám valami olyat, ami a pszichiátria múltjának is tekinthető.

Agi_Temesvari>!
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

Amilyen nagy hatással volt rám ez a történet, olyan nehéz most megfogalmaznom mindazt, amit érzek vele kapcsolatban. Ráadásul Chöpp értékelésével több pontom tudok azonosulni, a kapcsolat & szeretet súlyáról megfogalmazta a lényeget helyettem is.

Etalon, ahogy a mentális betegséget a tünetektől és a társadalmi stigmától szenvedő fél megélésein át láttatja. De annak is ajánlani fogom ezentúl, aki olvasna róla, milyen egy igazi terapeuta & terápia.

Rajongtam Dr. Fried katerekteréért, sokszor meghatottak a párbeszédek, ahol megnyilvánul. Nagyon jól példázza, ahogy a jó terápia az emberség, az odafordulás, az őszinte kíváncsiság, a bizalom- és a kapcsolódás kiépítésének képességén múlik. Hogy mennyire semmis, sőt akár káros is a szimpla „tudás”, képzettség a képesség nélkül, hogy a legsötétebb tünetek mögött is lássa az embert, kísérni tudja velük együtt.

Így szeretnék olvasni ezentúl ezekről a témákról. Tudva & meghatva attól, hogy a most – mikor ezt írom – 91 éves Joanne Greenberg magáról mintázta a 16 évesen skizofréniával diagnosztizált & elmegyógyintézetbe került főhösét. Tudva, hogy a gyógyíthatalannak bélyegzett betegségéből:
– volt bátorsága szembenézni & feldolgozni a tünetek mögött megbújó valódi fájdalmat: az egyszerre privilégizált (család kifelé mutatott képében „különlegesnek” kikiáltott) & érzelmileg elhanyagolt, 5 évesen daganaton átesett, a társai által megszégyenített gyerek izolációját.
– antropológus professzorként dolgozott & több, mint 20 könyvet írt.
– a könyvével nem csak az „őrültek” megértését, a velük való szolidaritást tette lehetővé, de igyekszik lemosni a gyógyíthatatlanság stigmáját: a súlyos betegek egy jelentős része meggyógyul, de nem kapnak figyelmet/ titkolóznak az előítélet miatt (ahogy Joanne Greenberg is tette, sok éven át és még pár évig miután először egy álnéven adták ki a könyvét).
Egy interjúban Joanne elmondja, hogy Deborah történetében a fikció a konkrét tünetek leírása volt – a sajátjaitól meg akarta tartani a távolságot –, minden más valós. Amit még megerősít & ezt a történet is remekül visszaadja: a gyógyuláshoz bátorság & némi remény szükséges.

Fun fact, hogy Dr. Fried is valós személyt testesít meg: Frieda Fromm-Reichmann (Eric Fromm felesége) a skizonfrénia pszichoterápiás gyógyításában valóban úttörő volt.

Így is csak nehány számomra fontos rétegét tudtam most visszaadni. Bekerült a kedvencek közé, még sokszor fogom újra átlapozni.

1 hozzászólás
vadvirág>!
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

Zseniális! A legjobb könyv, amit ebben a kategóriában olvastam!

Panni_Sárdi>!
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

Joanne Greenberg, rendkívül hitelesen kalauzol fájdalmas, nehéz, de végül valóban sikeres terápiáján keresztül.
Gyógyítható e a skizofrénia pszichoterápiával ? Erre a kérdésekre is választ kapunk. Úgy gondolom, különleges bátorság társul egy remek írói tehetséggel, így születhetett meg ez a remek könyv!

fukszia>!
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

Ötödször olvastam, de még mindig tudott újat mondani!
Nagyon szeretem!


Népszerű idézetek

vadvirág>!

– Nézze. Én nem ígértem rózsakertet. Egy szóval sem mondtam, hogy van örök igazság… és békét, boldogságot sem ígértem. Én abban lehetek a segítségére, hogy szabadon megküzdhessen mindezekért. Az egyetlen valóság, amit én felajánlhatok, az maga a kihívás, és meggyógyulni annyit tesz, hogy az embernek jogában áll elfogadni vagy elutasítani, annyira, amennyire képes rá. Én olyat, ami nem igaz, nem ígérek, a rózsakert világa, ahol minden maga a tökély, hazugság… ráadásul dögunalom.

124. oldal

madárka>!

– Volt egyszer egy betegem, aki a legrémesebb kínzásoknak vetette alá magát, és amikor megkérdeztem, miért csinálja, azt felelte: „Elejét akarom venni, hogy a világ tegye ugyanezt.” Erre megkérdeztem: „Miért nem vár, amíg kiderül, mit csinál a világ?”, mire ő: „Hát nem érti? Végül mindig bekövetkezik, de így legalább én teszem tönkre magamat.”

46. oldal

6 hozzászólás
Chöpp >!

A könyvekbe temetkezve bálnaként bukott le a fenékre, a felszínre vetődött, levegőt vett, és ismét alámerült.

356. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Chöpp >!

Teljességgel lehetetlen volt elmondani nekik, milyen mérhetetlenül hatalmasnak érzi a távolságot önmaga és az emberi faj többi képviselője között, hiába, hogy ő is közülük való.

304-305. oldal

madárka>!

– Élni annyit tesz, mint küzdeni – mondta Deborah. – A kettő egy és ugyanaz.

273. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · küzdelem
1 hozzászólás
Chöpp >!

[…] az ember a szeretteit sosem kímélheti meg mindattól, amitől szeretné megkímélni.

55-56. oldal

Chöpp >!

Átlagos napokon a Látszatot, mint egy vetítővásznat, felhúzhatta a teste és lelke elé, de a vasárnap a Pihenés és Szabadság napja volt, és ez kibillentette az embert az egyensúlyából. A vasárnap kikapcsolódást, békét, áhítatot és szeretetet ígért. Az emberi tökéletességbe vetett hit újbóli leszögezése volt. Csakhogy éppen vasárnaponként a Látszatnak sohasem sikerült a teljes rejtőzködés, s a vasárnap délután eszelős küzdelem volt annak érdekében, hogy az ember elrejtse a többi világot, mielőtt beköszönt a hétfő mindazon követeléseivel, hogy rendre a hazugságokat ismételgessék, és a felszín legyen tökéletes.

313-314. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vasárnap
Chöpp >!

John Stainer „hétszeres ámenjének” szövegét követve elnézett a vasárnapi gyülekezet fölött, és eltűnődött, vajon köszönetet mondtak-e ezek itt valaha is Istennek, amiért világosság honol az agyukban, köszönetet mondtak-e azért, hogy barátaik vannak, hogy fázással és fájdalommal képesek reagálni a természet törvényeire, hogy eléggé alapos a rálátásuk ezekre a törvényekre ahhoz, hogy reményeket formálhassanak, mondtak-e köszönetet a barátokért, azért, hogy a nappalok és éjszakák a természet ritmusa szerint követik egymást, a felszálló szikrákért, a barátokért… Van-e róla fogalmuk, hogy milyen gyönyörű és irigylésre méltó az életük?

339-340. oldal

1 hozzászólás
Chöpp >!

A történetem távolról sem egyedi. Több mint egyharmadunk teljesen meggyógyul különösebb kezelés nélkül, sokan pedig különféle kezelések és megközelítések által. De az elmebetegek fő megítélése azon a viszonylag kevés emberen alapul, akik még nem találtak rá a megfelelő kezelésre vagy a félelemből, magányból és gyötrelemből kivezető útra. Nem tudjuk, mi okozza vagy gyógyítja meg a súlyos mentális betegséget. Azt viszont tudjuk, hogy az együttérzéssel párosított tudás és a bizalom kiépítése sokszor vezet sikerhez.

382. oldal Utószó


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Keyes: Szép álmokat, Billy!
Sylvia Plath: Az üvegbura
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Dennis Lehane: Viharsziget
Sylvia Plath: Az üvegbura / Mary Ventura és a Kilencedik királyság
Paulo Coelho: Veronika meg akar halni
Diana Hunt: Őrület határán
Leda Schwartz: A negyedik szerető
Sebastian Fitzek: A terápia
Elizabeth Kostova: Hattyútolvajok