Nem ​ígértem rózsakertet 23 csillagozás

Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez ​a könyv is a hatvanas években keletkezett, mint két híres társa, Sylvia Plath Az üvegburá-ja és Ken Kesey film- és színdarab-változatában is nagy sikerű műve, a Száll a kakukk fészkére. Joanne Greenberg regénye is a bestsellerlisták élére került, sikeres film is készült belőle, Bibi Andersson és Kathleen Quinlan játszotta a két főszerepet, a pszichiáter doktornőt és betegét, Deborah-t, a tizenhat éves skizofrén lányt. Fried doktornő Hitler elől ment Amerikába, Deborah Blau nagyapja még a múlt század végi szegénység elől, Lettországból. Ugyanazzal a dühödt makacssággal, amivel meggazdagodik, elégtételt is akar venni a sorstól minden fiatalkori sérelemért. Ezért van Deborah-nak egy tucat kézzel hímzett selyemruhája, német nevelőnője, ezért jár télen a legjobb iskolába, nyáron a legjobb táborba. Szülei sokáig nem sejtik, hogy dédelgetett csodagyermeküket annyira megviseli a világ hazugsága és kegyetlensége – az orvosoké, akik ötéves korában tumort operálnak ki belőle, a nagyapáé,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1964

>!
Európa, Budapest, 1997
314 oldal · ISBN: 9630752277 · Fordította: Dezsényi Katalin

Kedvencelte 4

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
n P
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

..hagynikéneülepednibennemdeannyiramondanámmár-hogyolyanvoltmintegyörvényhogyfullasztóésfojtogatóhogyjöttközelebbésközelebb-ésénhagytammertérteniakartammegérteniaztamitnemislehet-szerettemDeborathésúgymegöleltemvolna-deőeztnemakarnávagynemtudnáelfogadni-háthogyszeressükazthátmilyennehézszeretni aztakinemtudezzelmitkezdeni-deaszeretettanulható-afélelemlegyőzhetőéséntanultamettőlalánytól

…hát ilyen ez a könyv, úgy olvassátok

"Egyformának lenni mindenkihez:
Emberfeletti nagy szív kell ehhez.

Én a szívemet szétszakítottam,
Ahány darabja, annyifele van.

Pár rongydarab jutott mindenkinek, –
És nem jutott az egész senkinek."
(Reményik Sándor)

3 hozzászólás
>!
Maya
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

Sokáig tartott, míg végre sikerült beszerezni. Megérte.
Sok mindent akartam mondani róla olvasás közben. Aztán mikor befejeztem, arra gondoltam, hogy kellene hagyni egy kicsit ülepedni. Emésztgettem, boncolgattam, de még mindig nem jutottam sehová. Nagyon úgy érzem, hogy újraolvasós könyv lesz belőle.
Hová vezet, ha mindent megadnak egy gyereknek, csak épp azt nem, amire igazán szüksége lenne? Miért nem szabad kifejezni az érzelmeket? Miért kell annyit hallgatni?
Miért kell mindig erősnek látszani?

>!
marcipáncica P
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

Azt nem tudnám megmondani, hogy mit vártam ettől a könyvtől, a fülszöveg a Száll a kakukk fészkére és Az üvegbura mellé emeli föl, és bár utóbbit még nem olvastam, szerintem egyértelmű, hogy a másik két műről miért hallott már mindenki, ez meg merül el a feledés homályában szép lassan.
A téma jó, egy skizofréniától szenvedő tinédzser lány megpróbáltatásai, belső viaskodásai, és az őt kezelő, a világháború elől Amerikába emigráló doktornő segíteni akarása, miközben kapcsolatuk egyre jobban elmélyül, és közben saját démonaikkal is megküzdenek. Eddig nincs is semmi probléma, a probléma ott kezdődik, hogy ezt sikerült végletesen unalmasan, vontatottan és minden érzelmi töltést mellőzve tálalni.
A könyv nem ifjúsági regénynek készült, mégis nyelvezete és stílusa egyfajta klasszikus „young adult” érzést hagyott bennem maga után, a téma is olyan, amit fiatalok is bátran olvashatnának, és talán azért, mert az írónő ezt szem előtt tartva írta meg könyvét, a mű mellőzi a szépirodalmi mélységet.
A könyvnek nincs semmiféle története, történnek dolgok, beszélnek emberek, semmi maradandó esemény nem rázza fel azonban, amitől bármiféle kötődést érezhetnénk a szereplőkkel, amiért érdekelne a sorsuk, vagy amitől azt mondhatnám olvasás után, hogy igen, ezt megérte végigolvasni. Nem érte meg.
A szereplők egyszerűen élettelen papírmasé figurák, akiknek bár akad háttértörténetük, és kapunk róluk leírást, nincs meg az a plusz, amitől élővé, szerethetővé válnának, megismerhetnénk őket. Nevek jönnek és mennek, szereplők belépnek és kilépnek a történetből anélkül, hogy bármiféle nyomot hagynának.
A könyv felesleges, unalmas köröket fut, ugyanazokat az erőltetett drámai témákat hozza fel (a lány családi háttere, a terapeutanő háborús emlékei), amikről egyszer is elég lett volna beszélni, mégis újra és újra visszatértünk ezekre, bár ezek a jelenetek semmi pluszt nem adnak hozzá a történethez, vagy a szereplőkhöz.
Nem bántóan rosszul megírt könyv, egész egyszerűen csak lapos, ami nem tudott érzelmeket kiváltani belőlem, nem fogott meg semmilyen módon, nem érte el, hogy érdekeljen miről vagy kiről olvasok.

>!
anni_olvas
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

Na ez volt az a könyv, ami mellé MUSZÁJ volt olvasnom valami teljesen mást is, méghozzá párhuzamosan.
A Nem ígértem rózsakertet egy 16 éves lány induló, majd kibontakozó skizofréniájáról szól. Olvasás előtt laikusoknak érdemes pontosabban utánanézni a betegségnek, mert a könyvben nincs semmi magyarázat, csak a kórállapot, a tünetek, a lány, Deborah belső gondolatai és betegségének kialakulásának okai nagyvonalakban.
Nagyon nehéz, de nagyon jó olvasmány, ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a téma iránt vagy csak laikusként szeretne közelebbi képet kapni a pszichiátriai betegségekről, ugyan nem modern, korszerű képet, ám valami olyat, ami a pszichiátria múltjának is tekinthető.

>!
vadvirág
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

Zseniális! A legjobb könyv, amit ebben a kategóriában olvastam!

>!
OláhBeáta
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

Imádtam. Nagyon sok dologra rávilágított…sokszor megdöbbentett, elszomorított, elgondolkodtatott. Sokszor olyan érzésem volt, hogy le kell tennem, mert megfolyt teljesen. Néha annyira belemerültem, hogy már azon kezdtem gondolkozni, hogy nem rólam szól e:)

>!
Bencuska
Joanne Greenberg: Nem ígértem rózsakertet

Félelmetes a zavaros elmék világa.Szükségük van a segítségre, de kevés aki visszatalál a való világba.A környezetük pedig végig szenved velük vagy nélkülük.


Népszerű idézetek

>!
madárka

– Volt egyszer egy betegem, aki a legrémesebb kínzásoknak vetette alá magát, és amikor megkérdeztem, miért csinálja, azt felelte: „Elejét akarom venni, hogy a világ tegye ugyanezt.” Erre megkérdeztem: „Miért nem vár, amíg kiderül, mit csinál a világ?”, mire ő: „Hát nem érti? Végül mindig bekövetkezik, de így legalább én teszem tönkre magamat.”

46. oldal

6 hozzászólás
>!
vadvirág

– Nézze. Én nem ígértem rózsakertet. Egy szóval sem mondtam, hogy van örök igazság… és békét, boldogságot sem ígértem. Én abban lehetek a segítségére, hogy szabadon megküzdhessen mindezekért. Az egyetlen valóság, amit én felajánlhatok, az maga a kihívás, és meggyógyulni annyit tesz, hogy az embernek jogában áll elfogadni vagy elutasítani, annyira, amennyire képes rá. Én olyat, ami nem igaz, nem ígérek, a rózsakert világa, ahol minden maga a tökély, hazugság… ráadásul dögunalom.

124. oldal

>!
vadvirág

Hadd jegyezzem meg, hogy a tünetek nem azonosak a betegséggel – mondta a doktornő. Ezek a tünetek a védekező mechanizmus, a védőpajzs szerepét töltik be. Ha hiszik, ha nem, a betesége jelenleg az egyetlen biztos talaj a lába alatt.

129.

>!
madárka

Mérgező vagyok és ezt gyűlölöm. Szégyenben, meggyalázva fogok elpusztulni, és ezt gyűlölöm. Gyűlölöm magamat, és azokat, akik átvernek. Gyűlölöm az életemet és a halálomat. Az én igazságomért cserébe a világ csak hazugságokat ad…

205. oldal

>!
madárka

– Élni annyit tesz, mint küzdeni – mondta Deborah. – A kettő egy és ugyanaz.

273. oldal

1 hozzászólás
>!
madárka

A pokol peremén tántorgó embrek leginkább az ördögtől féltek, azoknak viszont, akik már lent voltak a pokolban, az ördög is csak valaki közülük való, náluk semmivel sem különb.

82. oldal

>!
madárka

– Deb, ki a csuda mondta neked, hogy annak, hogy az ember tényeket, elméleteket és nyelveket tanul, bármi köze van önmaga megismeréséhez? (…) Az ember csak tanul, tanul és továbbra is sikó.

143. oldal

>!
madárka

– Van választása? Lehet az ember normális elhatározás alapján?

145. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Michael Greenberg: Süss le, nap!
A. F. Brady: Vakság
Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?
Leah Scheier: Csak a te hangodat hallom
Dennis Lehane: Viharsziget
Köllő Andor: Rózsák Álma
Kevin C. Powers: Sivatagi madarak
Elizabeth Moon: A sötét sebessége
Elizabeth George: Elenáért tettem
Andrew Klavan: Ne szólj száj