Joanna Trollope igen valósághűen rajzolja meg regényeiben a jellegzetes angol életet és a jellegzetes angol szereplőket. Ebben a regényében egy hatvan körüli képzőművész, Anthony Brinkley és hasonló korú felesége, Rachel családját ismerjük meg. Három jól sikerült fiuk közül Edward és Ralph már nős, amikor Luke is megnősül, és vele bekerül a családba Charlotte. Az ő érkezése a családba nyílttá teszi az addig inkább a felszín alatt húzódó konfliktusokat, és a kezdetben szinte tökéletesnek tetsző idill szertefoszlik. A regény szereplői nagyon is emberi gyarlóságok jellemzik, nem csoda hát, hogy az egymáshoz való viszonyaikat valójában jól-rosszul leplezett, vagy éppen leplezetlen kínok-keservek, sértettségek és viszályok terhelik.
Sógornők 51 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2011
Enciklopédia 1
Kedvencelte 2
Várólistára tette 25
Kívánságlistára tette 16
Kiemelt értékelések
Anyós viccek kedvelőinek kötelező – egyébként nem egy mulatságos történet, mielőtt valaki félreértené a bevezetőm.
Trollope gyönyörű regényt ír fiús anyákról, kinek csemetéi megnősülnek, és anyuka furcsa viszonyba keveredik a választottal.
Külön érdekessége a történetnek, hogy egy kontrollmániás fiús anyuka elevenedik meg, akinek 3, egymástól nagyon különböző személyiségű fia van, ezért értelemszerűen a párjaik is nagyon másképp kezelik anyóst és a habitusát. Mintha minden forgatókönyvet megkapnánk egyszerre.
Megjegyzés: az én anyósom úgyis rosszabb…
Így jár a figyelmetlen könyvet polcról lekapó. Azt gondoltam Trollope a 19. században élt és nem írt sci-fit. Aztán rájöttem, hogy nem Anthony, hanem Joanna könyvét olvasom.
Mindannyian voltunk/vagyunk gyermeke valakinek. Nagy többségünk előbb-utóbb lesz feleség/férj, anya/apa, menny/ vő. És… anyós!!
Ezek az állapotok belekerülhetnének az emberiség nagy létkérdéseibe, mint például Raszkolnyikov. Mégis csak kevesebben csapunk agyon baltával öregasszonyokat.
De nem. Ezek a „hogyan éljük túl mennyünket/anyósunkat” tipusú életvezetési tanácsok szirupos, coelhos könyvekben kerülnek terítékre.
Ne legyek igazságtalan, mert ez a könyv egyáltalán nem szirupos. Pergő ritmusú, gyorsan olvasható.
Felszínes.
Ajánlásra olvastam, és nem csalódtam, sőt nagyon megszerettem. Olvasmányos, a mindennapi életet és emberi kapcsolatokat bemutató mű.
A családregény egy nagy eseménnyel, a legkisebb fiú esküvőjével kezdődik, majd szépen megismerkedünk az egész családdal: a három fiúval, a három sógornővel, a szülőkkel és gyerekekkel. Megannyi szereplő, megannyi sors, megannyi látásmód. Érdekes volt látni és belegondolni az írónő segítségével, hogy hányféle ’szerepet’ képvisel egyetlen személy a családban (egy személyben nő, anyós, anya, nagymama, feleség; vagy éppen meny, feleség, anya, lány és persze nő).
A történet alakulása során megismerhetjük a családtagok gondolatait, múltjukat, reakcióikat a családban felmerült problémákra, s kiderül a tökéletesnek hitt házasságnak is megvan a saját drámája. A különböző élethelyzetek megjelenítése során az írónő olyan hétköznapi témákat érint, mint pl.: hogyan lépjen egy nő tovább, ha gyermekeinek már saját családja van; mi az, ami egy házasság magánügye és mi tartozik a szülőkre; a legidősebb fiútestvérnek mennyire kell felelősséget vállalnia a testvérei életéért; mi történik, ha a családfő másik városban talál munkát; házasságot megmenteni képes egyéni döntések; egy házasságban mennyire adják fel magukat a felek; az esküvő utáni új, közös élet kialakítása; a nagy családi egység megerősítése.
Úgy érzem olyan tartalmas könyv, amelyet érdemes többször elővenni, újraolvasni, elgondolkodni.
Olvasás után rákerestem Aldeburgh városára illetve a madárrezervátumra gyönyörű helyszínek, amelyeket valóban nehéz otthagyni.
Érdekes családtörténet, lehet belőle tanulni szülőknek,gyerekeknek, anyósoknak, menyeknek, vejeknek egyaránt. Cselekményes, mozgalmas, többféle embertípust felvonultató és a kompromisszumot kereső. Olvasás után sokáig foglalkoztatott a kötet több szereplője, egymáshoz való viszonyuk. Ilyen nehéz elengedni a felnevelt, saját útjára lépő gyermekünket, elfogadni, hogy neki is joga van saját tapasztalatokhoz, tévedésekhez, szülőkkel ellentétes véleményekhez, meggyőződésekhez?
Tegnap jót beszélgettem az egyik barátommal a történetről, neki 2 felnőtt (iker) fia van, nekem 2 felnőtt lányom. Kölcsönadtam neki a könyvet, ha elolvasta majd folytatjuk. Ez olyan könyv amiről (a történethez kapcsolódva, saját tapasztalatokkal összevetve) sokat lehet beszélgetni.
Azt hiszem, ez nyomtalanul áthaladt rajtam, majd kicsit később kíváncsi leszek arra, hogy mire fogok egyáltalán emlékezni belőle. Szükségem volt rá a komolyabb olvasmányok között, el fogom kérni a barátnőmtől a másik Trollope-könyvét is kölcsönbe, mert a Zsivago doktor meg a kortárs magyarok között kell a változatosság, de alapvetően nem vágott a földhöz. Egyik karakterrel sem tudtam azonosulni, hidegen hagyott a sorsuk alakulása, nem tanultam belőle semmi különöset… egynek jó, gyors hétvégi, pihenős, tengerpartos, nyaralós olvasmány.
Jó volt, még talán jobb, mint a Mostohák. Pedig az is jó, szinte egy szuszra végig olvastam.
Semmi különös, csak a tökéletes család…. az idillbe, anyu egyeduralmába beleszólnak a menyek. Ők is önállóak és esetleg vannak dolgok, amit másképp látnak, akarnak folytatni, mint a családi hagyomány. Hagyni kell a gyerekeket élni, elengedni őket. Még, ha ez nem is mindig egyszerű a szülőnek.
Örültem, hogy mindenkinek megjött a jobbik esze a végére. Együtt jó a család.
Tökéletes karakterek, igazi élet van a lapokon.
Ez az a könyv, amit nem a világmegváltásra írtak. Itt nincsenek ninják, nincsenek sárkányok, nincsenek kémek és pszichopaták. Ez az élet. Az angol élet és az angol család, amiben az emberek kicsit magukra ismerhetnek. Kissé nehézkesen tudtam megjegyezni és fejben elrendezni, hogy ki kinek a kije, de a végére összejön a dolog. Amit még éreztem, hogy a téma, a feszültségek forrása kidolgozottságát tekintve valahol a felszínesség és az igazi mély lélektan között van. Jónak jó, tanulságos, de néha a Barátok közt bevillant…
Évekkel ezelőtt fedeztem fel Joanna Trollope könyveit. Már hét regényét elolvastam angolul, és mivel nagyon tetszettek, vártam, mikor adják ki végre magyarul is. Ez már a harmadik magyarul megjelent könyve, és az első, amit magyarul olvastam.
Könnyű, nyári olvasmány, mégis tartalmas és elgondolkoztató.
Azt szeretem Trollope regényeiben, hogy nem papírmasé, fekete-fehér, jó-rossz emberekről ír. A problémák is meglehetősen összetettek, legtöbbször egy egész család életét érintik. A tanulságok sem másolhatók vagy gépiesen levonhatók, inkább az a tanulság, hogy az élet bonyolult, a megoldások sokfélék lehetnek, és próbáljunk meg toleránsan, a másik szempontjait is figyelembe véve eltöprengeni azon, hogyan tovább. A felnőtt gyerekeket a szülők, a szülőket a felnőtt gyerekek „elengedésére”, megértésére, elfogadására ösztönzi.
Nem úgy öt csillag, mint egy magas szépirodalmi alkotás, de a maga kategóriájában nagyon jó.
Igazi „családregény” (egy kicsit más értelemben, mint amire a családregény kifejezét használjuk), telis-tele problémákkal, amelyek minden családban előfordul(hat)nak. Különböző, a mai korra jellemző élethelyzetekben jelennek meg a szereplők. Érdemes elolvasni, mindenki magára ismerhet egy kicsit. Legyen az apa, anya, após, anyós, gyermek, férj, feleség, unoka, sógor, sógornő. Érdemes rákeresni az interneten Aldeburghra, majd elgondolkodni, hogy mi ott otthagynánk-e ezt a gyönyörű vásokát…
Népszerű idézetek
– Anyám arról is beszélt, hogy az ember hiába tudja az eszével, hogy a gyereke nem a tulajdona, csak kölcsönbe kapja, mégis nagyon nehéz elengednünk őket. Majd meglátjuk mi is, ha Mariella nagyobb lesz… És azt is mondta, hogy törekedjünk arra, hogy érdekes munkánk legyen, és jó párkapcsolatunk, hogy – ha majd eljön az ideje – ne csüngjünk Mariellán, hagyjuk, hadd élje a saját életét.
289. oldal
Az esküvő publikus, a házasság már nem az. Ez nem afféle színpadi előadás, ahol megtapsol a közönség, ha jó vagy, és a súgó kisegít, ha eltolsz valamit! A problémáitokat nektek, kettőtöknek kell megoldanotok!
Petra angol. Petra művész. Petrának nincs családja. Petrát lehet birtokolni, a saját képükre formálni. Lassan már kezd ugyan úgy gondolkodni, mint ők. Azt persze nem veszik észre, gondolta Sigrid elkeseredett dühvel, hogy amennyivel közelebb édesgetik magukhoz őt, annyival nő a távolság köztük és köztem. Nekem másik országban él a családom, ha valaki, én aztán tudom, mi fán terem a távolság.
69. oldal
Nem, semmiképp nem szabad a családja ellen hangolnia őt. Segítenie kell. Nem támadhat rá azok után, hogy őszintén megosztotta vele belső vívódásait. Az igaz, hogy véletlenül fájdalmas pontjára tapintott, de nem rosszindulatból tette. Egyszerűen csak férfi. Elefánt a porcelánboltban.
– Szerintem attól retteg, hogy elveszíti az unokáit.
– De…
– Azt hiszem, ezért olyan dühös mostanában. Egyébként sem a tapintat mintaszobra, és most még dühöng is. De elsősorban önmagára haragszik. Azt nem hinném, hogy nem kedvel bennünket, és azt végképp nem, hogy vissza akarja kapni a fiait. Még akkor sem kellenének neki, ha felajánlanánk őket…
275. oldal
– Én nem próbálok elmenekülni…
Az anyja hallgatott. Csak akkor válaszolt, amikor már az ajtónál járt:
– Az nem is működik, Sigi. Úgyis cipeled magaddal az egész hóbelevancot, akárhová mész. Hiába változtatsz a körülményeken: ha önmagadon nem változtatsz, minden ugyanaz marad. Ezt hajtogatom unos-untalan a pácienseimnek is. kár ki is írhatnám a rendelőm falára.
244. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Sarah Morgan: A mozaikcsalád 84% ·
Összehasonlítás - Nicky Pellegrino: Olaszország, szeretlek! 82% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek 95% ·
Összehasonlítás - Beth O'Leary: Az ágybérlő 88% ·
Összehasonlítás - Jules Wake: Hóesés Notting Hillben 88% ·
Összehasonlítás - Carole Matthews: Cukrászda a kertben 88% ·
Összehasonlítás - Sarah Morgan: Megtalállak karácsonykor 87% ·
Összehasonlítás - Lia Louis: Nyolc boldog óra 87% ·
Összehasonlítás - Isabel Wolff: Mesés ruhák kalandjai 86% ·
Összehasonlítás - Jenny Colgan: Piciny Csodák Péksége 85% ·
Összehasonlítás