Értelem ​és érzelem 25 csillagozás

Joanna Trollope: Értelem és érzelem Joanna Trollope: Értelem és érzelem

„Két ​testvér nem is lehetne ennyire más természet. Elinor Dashwood építésznek tanul, erénye a türelem és a megbízhatóság. Lobbanékony húga, Marianne viszont édesanyjukra ütött, ugyanolyan szenvedélyes és kreatív, megtölti a házat drámával, gitárzenével, miközben a zeneművészeti főiskoláról álmodozik. Ám amikor édesapjuk, Henry Dashwood hirtelen meghal, az egész családnak el kell költöznie Norlandból, amely húsz éven át volt szeretett otthonuk. A társadalmi rang biztonsága nélkül értékeiknek komoly próbát kell kiállniuk. Vajon képes lesz Elinor higgadtan, józanul nézni, hogy egy másik lány kivetette a hálóját a férfira, akit ő szeret? Vajon meginog majd Marianne hite az egyetlen igazi szerelemben, amikor megismerkedik a vidék leghelyesebb fiújával, John Willoughbyval? És egy olyan világban, amelyben a közösségi média és az ott hangoztatott vélemények formálják az eseményeket, vajon győzhet a szerelem a konvenciók és a rosszallás fölött? Joanna Trollope szellemesen, a társadalmi… (tovább)

Eredeti mű: Joanna Trollope: Sense & Sensibility

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Kossuth, Budapest, 2014
ISBN: 9789630979399 · Fordította: Dudik Annamária Éva
>!
Kossuth, Budapest, 2014
336 oldal · ISBN: 9789630978668 · Fordította: Dudik Annamária Éva

Most olvassa 2

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
ppeva P
Joanna Trollope: Értelem és érzelem

Még három csillag is csak azért, mert szeretem Trollope-ot is, Austent is. De ez az átültetett Értelem és érzelem nagyon nem tetszett.
Az, hogy Austen regényeiben így éltek az emberek, az szomorú, és örvendetes, hogy azóta sok minden változott. De az, hogy a Trollope-féle változatban is hasonlóan élnek és gondolkodnak emberek, az egyszerűen szánalmas. Mert most már van, lenne választási lehetőség. Ennek ellenére emberek méltatlanul töltik el az életüket, megragadva a „ki örökli az udvarházat”, „ki méltó kinek a kegyeire” témakörében, klisékben gondolkozva, panelekben beszélgetve, egymást skatulyákba besorolva. (Igaz, náluk már megjelenik a Facebook, a Twitter, az sms, a youtube, az ipod – de minek, ha semmi értelmesre nem használják…)
Elhiszem én, hogy még manapság is vannak ilyen emberek. De ez az egész szánalomra méltó, családfenntartóját és öröknek hitt birtokát elveszítő család ott vesztette el az együttérzésemet, mikor a könyv elején azt mondja az egyik (még a legpozitívabbra festett) családtag:
„Egyikünk sem alkalmas igazán a munkára, de dolgoznunk kell.”
Egy fiatal nő, aki mellesleg építésznek készül, úgy vélekedik, hogy tulajdonképpen sem ő, sem anyja, sem a húgai nem alkalmasak igazán a munkára, mert megszokták, hogy valaki eltartja őket, megoldja az életüket. A háromgyerekes, középkorú anyának (nullkilométeres tanári diplomával) fogalma sincs arról, hogy a víz, a villany, a lakhatás, az élelem pénzbe kerül, és azt valakinek elő kell teremteni. A két húg közül az egyik még túl fiatal (de már kellően pimasz és elkényeztetett), a másik viszont beteg, súlyos asztmás, és ezért különleges bánásmódot igényel és harcol ki magának. A legidősebb lány az, aki kvázi „feláldozza magát”, és dolgozni kezd, mert ő az értelem megszemélyesítője a családban, a többiek érzelem vezérelte gondolkodásmódjával szemben.
Szóval ők voltak, ők lettek volna a pozitív szereplők. Hozzájuk képest kellett volna kidomborodni a gáncsoskodók, kivagyiak, pletykások, ostobák taszító tulajdonságainak. De mindenki szépen, egysíkúan besimult számomra a negatív szereplők közé, még attól se ájultam el, hogy a regény végére egyesek némi munkához, belátáshoz vagy értelmes tevékenységhez kezdtek kedvet érezni.
A fentiek után igazán érdektelenné vált, hogy ki kinek a szívét töri össze, ki ki után epekedik, és kikből lesz egy pár a könyv végére.
Ami legjobban hiányzott ebből a modern korba átültetett regényből, az a kedves humor, a görbe tükör hatás volt, ami miatt Austen regénye kiemelkedett a romantikus történetek közül. Amiből ott érezni lehetett, hogy azért ez nincs így jól, bizony, kicsit komolytalanok ezek az emberek, és kellene néhány dologban változniuk a szereplőknek is, a környezetnek is.
Trollope-nál ez a kikacsintás hiányzik. Ő inkább túlélezi a negatív karaktereket, életidegenné teszi a pozitív szereplőket – és ettől pont az a plusz vész el, amitől az eredeti annyira jó volt.

2 hozzászólás
>!
tonks
Joanna Trollope: Értelem és érzelem

Ekkora kihagyott ziccert!

Fáj a szívem, fáj az agyam.
Úgy éreztem ez a könyv jó lesz, mert miért ne lehetne jó, hiszen alapból érdekes a „modernizáljuk Austent” elképzelés, ahogy olvastam, az írónő is vérbeli író és vérbeli angol, sok teát iszik és felismeri az esernyőt. A legtöbb Austen folytatásból/újra gondolásból/koppincsból a lelket szoktam hiányolni és az eredetiség hiányát. És úgy éreztem, egy ilyen projekt során muszáj eredetinek lenni. Nem?
Nem.
Egyszerűen nem értem, mi mehetett ennyire félre. Egyrészt olvastatja magát a könyv, és bár az elején sokszor emlékeztetned kell magad, hogy ez most a napjainkban játszódik, lassan a könyv is ráébred erre és modernebb, hétköznapibb lesz a szöveg.
Csak épp a szereplők nem ébredtek rá arra, hogy már nem Austen korában élnek. Komolyan, ha a Dashwood lányok egy időutazós kúton átesve pottyantak volna a 21. századba, nem lettek volna ennyire szerencsétlenek, mint így.
Adott 4 nő, akik életéből minden érdemes férfi kihal, elvesztik a tetőt a fejük felül és nincs pénzük. Mit csinál egy modern nő? Először is gondolkodik, mit lehetne tenni, mennyi a pénz, mennyi egy megfelelő ház, lehet-e valahol munkát szerezni, stb. és stb.
És ezek mit csinálnak? Keseregnek és várják, hogy a sült galamb a szájukba repüljön. Az anya konkrétan rácsodálkozik arra, hogy létezik olyan a világban, hogy rezsi.
Elinor – Ellie – még a legnormálisabb, tényleg az értelem az egészben. Egyszer kétszer ő is tesz azért hajmeresztő megjegyzéseket, de két lábbal áll a földön.
Margaret valamiért bolondul a kocsikért, de sajnos az írónő jobbára elintézi azzal, hogy a fülhallgatóval a fején magába zárkózik. És sajnos a Margaretről elcsalt időt Marianne-re szánja.
Sokaktól olvastam már, hogy mennyire utálják Marianne-t, de én mindig is szerettem és örültem a boldogságának. De itt, úristen, de utáltam! Állandóan nyavalyog, bőg, amiatt hogy költözni kell, amiatt, hogy hova költöznek, elgitározgat, miközben mindenki más teljes erővel pakol, leszólja Ellie kevés fizetését, miközben neki semmi terve sincs a jövőre nézve. Nem akar se tanulni, se dolgozni, várja a nagy szerelmet. Aztán csalódik és újfent nyavalyog és bőg, és a hatalmas lelki fájdalmában nem képes levenni a vizes cuccait se, inkább tesz még egy lapáttal az asztmájára.
A konfliktusok, bonyodalmak ugyanazok, mint amiket annak idején Austen a maga idejében megálmodott. A kulcsszó a „maga idejében”, mert a legtöbb probléma a mai világban azért nem olyan áthatolhatatlan akadály, jesszus, egy csomó problémát az megoldott volna, ha a telefonálnak a szereplők, de akkor valami új, értelmesebb bonyodalmat kellett volna kitalálni, így Trollope sz@rt rá. Bezzeg az édes Edwardból csinált egy szánalmas Edet, arra még futotta az erejéből :P

Ritkán vagyok ilyen dühös egy könyvre, kár érte,
Remélem a modern Klastrom titkához jobban nyúltak hozzá.

>!
Lucy_Saint
Joanna Trollope: Értelem és érzelem

Egy újabb klasszikus feldolgozása ami kiállta a próbát.
Trollopenak sikerült meggyőznie arról, hogy bár az idő múlik és a technika fejlődik, de az ember lánya még mindig ugyanazokkal a problémákkal küzd(pénz, pasi stb.).
Szóval részemről az Austen-projekt további köteteire is vevő leszek , kivéve ha Mr. Darcy kezébe bilincset és ostort adnak.
Az egy kicsit sok lenne.

7 hozzászólás
>!
maevis
Joanna Trollope: Értelem és érzelem

Ez nekem csak egy három és felesre volt elég. Az írónőnek már az elején annyira profin sikerült minden szereplőt megutáltatni velem, hogy ezen a későbbiekben lezajló jellemfejlődésük is csak nagyon keveset segített. Elinor volt az egyetlen szereplő, akitől nem rázott ki a hideg már az elején, de ő is elég egyhangúra és nagyon is szürke egérre sikerült. Az édesanya, Belle egy iszonyú tehetetlen és szerencsétlen nő benyomását keltette, aki mindig minden problémát hárít magáról, oldja csak meg Elinor azokat. Elinor húga, Marianne egy elkényeztetett ostoba liba tipikus példája, aki azt képzeli, hogy az élet csakis körülötte forog. A legkisebb lány Mags, szokásos tinédzser, semmi különlegeset nem mutat.
Lehet, hogy én értettem félre, vagy csak túl sokat vártam ettől a könyvtől, de tőlem nagyon messzire áll ez az életfelfogás, amit az egész Dashwood család produkál, mely szerint róluk mindig valaki másnak kell gondoskodnia, két fűszálat nem tennének keresztbe a haladásuk vagy továbblépésük értelmében. Nem szeretek ennyire gyenge emberekről olvasni, elszomorít, hogy a gyengeségüket ilyen természetes dolognak tartják.
Az első Joanna Trollope könyvem, most nem is tudom, hogy érdemes-e más műveibe beruháznom.

1 hozzászólás
>!
KNW I
Joanna Trollope: Értelem és érzelem

Szerettem volna, ha még jobban elrugaszkodik az eredetitől. Igazából izgultam, meri-e egyáltalán. Szerettem volna, ha a szereplők is kicsit mások, a cselekmény is jobban különbözik. Lehetett volna benne több Edward…
Ami igazán jól sikerült, az Sir John megformálása. Egyértelmű, hogy JT őt szerette a legjobban…

>!
Mpattus P
Joanna Trollope: Értelem és érzelem

Semmiképp sem szeretném elvitatni a szerző, Joanna Trollope írói érdemeit, melyeket a könyv végi fülszöveg tudomásomra hoz, s mely érdemek a 335 oldalon keresztül számomra rejtve maradtak, viszont ez a regényszerűség jóindulatom minden cseppjével is: silány. Ráadásul, ami még kínosabb: nem működik. Pedig a szerző már-már izzadságszagúan próbál egyensúlyozni a modern világ és a XVIII – XIX. századi történethez való hűség mezsgyéjén. Sajnos, nem jön össze.

Folytatás itt:
http://szembetuno.blogspot.hu/2015/04/nem-ertem-az-erze…

>!
Lewy_666
Joanna Trollope: Értelem és érzelem

Szerintem ez a legrosszabb kritika, amit eddig könyvre adtam. Na nem mintha igénytelenül lett volna megírva, a stílussal nem volt semmi baj. Viszont adott helyette egy olyan társadalom, ami életképtelen lenne a mai világban. A rettenetesen moden hölgynél Nintendo van, a térerő miatt házat építenek a fára. Mindenkit a másik vagyona és pedigréje érdekel. A három testvér közül az egyiket agyonverték volna már, ha létezne, a másik teljesen átlagos, bár enyhén búskomor, a harmadik meg nem tölt be gyakorlati szerepet. Az anyjuk, mint olyan, a létező legrosszabb szülő, akit ismerek, mert nem csinal semmit, azon kívül, hogy feltúrja a lánya szobáját egyszer.
Soha. Többet. Nope.

>!
l2njpx
Joanna Trollope: Értelem és érzelem

Mmmmm, nem túl jó. Sajnos. Parafrázisnak sem mondanám, mert az nem átirat, ami ugyanaz. Mert ebben semmi változtatás nincs. Ez konkrétan taktra ugyanaz. Az nem átirat, hogy lovaskocsi helytt Alfa Romeo, meg a párbeszédek alatt sms-eznek. Egy csapat élhetetlen, lusta, buta nő szenvelgése lett egy értékes eredeti regényből. Miért????

>!
Salsita
Joanna Trollope: Értelem és érzelem

Volt néhány ígéretes felvillanás, de majdnem végig olyan érzésem volt, mintha valaki fogta volna az eredeti könyvet, és bekezdésenként lefordította volna mai nyelvre. Az eredeti karakterek teljesen életképtelenül mozognak a modern körülmények között:(( Erőltetett volt, eredetibb interpretációra számítottam.

>!
Britta89
Joanna Trollope: Értelem és érzelem

Jó volt olvasni. Kicsit különleges volt a megszokott szereplőket modern környezetben látni. A stílusa könnyed és szórakoztató. A lányok személyisége nem változott. Könnyű volt azonosulni a szereppel. Csak ajánlani tudom!


Népszerű idézetek

>!
Kókuszka

Az ember saját magától nem szabadulhat meg, szóval kénytelen megpróbálni olyan emberré válni, akit el tud viselni.

260. oldal, 15.fejezet-Értelem és érzelem (Kossuth, 2014)

>!
Lewy_666

Barátságosan megpuszilta Elinort, atyáskodva elővett egy laptopot és egy üveg pezsgőt az autó csomagtartójából, majd elindult a lány után a házba, és közben dőlt belőle a szó.

49. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Cassandra Clare: Üvegváros
Philippa Gregory: A másik Boleyn lány
Jane Austen: Meggyőző érvek
Jane Austen: Tartózkodó érzelem
Jane Austen – Seth Grahame-Smith: Büszkeség és balítélet meg a zombik
Veronica Roth: A lázadó
Katherine Webb: Örökség
Robert James Waller: Ezernyi út porából
Mary Westmacott: Az élet súlya