A ​pap felesége 34 csillagozás

Joanna Trollope: A pap felesége

Anna ​Bouvarie a helyi pap feleségeként húsz éven keresztül szolgálta Istent és az egyházközséget – számos különféle módon. Süteményt sütött, kihordta az egyházi lapokat, szorgalmasan mosta és vasalta férje karingeit, miközben magát és gyermekeit csakis a használt holmik vásárán talált viseltes ruhákba öltöztette. Ám amikor férje sikertelenül pályázik a főesperesi tisztségre, és a férfi csalódásában keserű magányba gubózik, kislányát pedig immár elviselhetetlenül zaklatják a helyi iskolában, Anna végül fellázad. Munkát vállal a helyi élelmiszerüzletben, ahol a pénzkereset mellett visszanyeri saját önértékelését is – szembeszállva az egyházközség döbbent rosszallásával és férje jéghideg dühével. S felkelti három nagyon is különböző férfi szenvedélyes érdeklődését, akik mind fontos szerepet játszanak Anna életének kivirulásában…

„Képes lettem volna megölni bárkit, ha megpróbálja kitépni kezemből ezt a könyvet… lebilincselő olvasmány.” (The Times)

„Az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
Kossuth, Budapest, 2013
340 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630974912 · Fordította: Robin Edina
>!
Kossuth, Budapest, 2013
ISBN: 9789630975841 · Fordította: Robin Edina

Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

Mariann_ P>!
Joanna Trollope: A pap felesége

A pap felesége a férfihoz megy hozzá, vagy a munkájához ?
Végig ez a kérdés motoszkált bennem.
Ugye nem mindenhol engedélyezett a papok házasodása, de most komolyan elgondokodtam , hogy talán nem is véletlen.
Igaz ez itt csak egy eset, egy példa, hogy ilyen is lehet, lehet, hogy máshol nem ütköznek ki ezek a problémák, de akkor is számításba kell venni, hogy ilyen is adódhat.

Anna, a pap felesége, aki egy oxfordi nyelviskolában dolgozik házasságkötésük előtt.
Első gyermekük megszületése után fel kell hagynia ezzel a munkával.
Férje áthelyezése során egy olyan közösségbe cseppennek, akik nem igazán fogadják el őket, fiatalnak, tapasztalatlannak tartják a házaspárt.
Ennek tudatában felvállalják a nők – és gyermekek istápolását, innentől kezdve nem volt nyugalmuk. A telefon, a csengő a nap bármely órájában megszólalhatott, a vendégszoba és a konyha tele hangoskodó emberekkel.
Nyomorban éltek, közben idegenek árgus szemek figyelték a ház belsejét, milyen körülmények között élnek , rend van-e ?
Anna elsősorban gyermekei érdekében megbocsáthatatlan lépésre szánja el magát, jelentkezik árufeltöltőnek egy áruházba.
Kínos perceket él át, amikor felismerik.
Férje odáig is elmerészkedik, hogy ő mondja fel ezt az állást. A viszonyuk elmérgesedik.
Teljes mértékben egyet tudtam érteni a feleséggel, nem ilyen életet érdemelt.
A végére némi kárpótlást kapott.
Sokszor előjött a templomok hangulata , a gyerekkori emlékeim.
Véleményem szerint méltatlanul áll ilyen rossz értékelésen.
Én még napokkal az olvasása után is gondolok rá, tehát nem egy sablonos könyv volt ez.

Bleeding_Bride IP>!
Joanna Trollope: A pap felesége

Bár csak idén fedeztem fel az írónőt magamnak, de már tudom, hogy a munkái garancia arra, hogy olyan valós élethelyzeteket, igazi hús- vér embereket és valós reakciókat kapok a lapok között.
A pap felesége tökéletesen bemutatja a házas nők oly gyakori helyzetét, hétköznapi küzdelmeiket, amikor az anyaság és feleség létben kínszenvedés saját egyénként is létezni. Kísértésekkel, valós elvárásokkal, közben lelkileg kicsit megnyomorodva, hiába a külvilág elvárása és normatívái.

Csoszi>!
Joanna Trollope: A pap felesége

A történet egy középkorú nő útkereséséről, a kisvárosi élet „szépségeiről” szól. Anna magányos, nincsenek barátai (az emberek hozzáállása miatt nem is lehetnek), húsz éven keresztül szolgálta az egyházközösséget, helyezte előtérbe férje papi hivatását és a családját. Eközben szép lassan elveszítette önmagát. Mikor rádöbben, hogy férje karrierje zsákutcába került, nem tud előrébb lépni a ranglétrán, elhatározza, hogy megpróbál kitörni a pénztelenségből és mindenki legnagyobb megdöbbenésére részidőben munkát vállal a helyi élelmiszerboltban. Anna élvezi a munkáját és szép lassan visszanyeri önbecsülését. Szinte kivirul, és két férfi is csapja neki a szelet, ám az otthoni légkör egyre elviselhetetlenebb az egész család számára. Peter, a férje egy ritka ellenszenves alak. Nálam akkor verte ki a biztosítékot, amikor elment az élelmiszerüzletbe és felmondott Anna nevében! Egy nem várt esemény hozza meg a nő számára a fordulatot.
Az írónő nagyon jól ábrázolja az emberi kapcsolatokat, a megromló házasságot, ahol a házastársak már képtelenek egymással kommunikálni ilyen-olyan sérelmek miatt, a pappal és feleségével szemben támasztott elvárásokat, a kisvárosi közösséget. Remek gondolatokat fogalmaz meg. Nagyon tetszett a befejezés. Elsősorban 35 éven felülieknek ajánlom.

juanito_b192 P>!
Joanna Trollope: A pap felesége

Azt hiszem, sejtem, miért szerepel a borítón az hogy „a családregények nagymesterétől”. Mert Trollope arról a világról ír, amiben mi is élünk. Olyan szereplőkről, akik köztünk élnek, olyan szituációkról, helyzetekről, amelyek akár velünk is megtörténhetnek. Mindezt olyan nagyszerű stílusban teszi, hogy az olvasó egy pillanatra se unja el magát. Az összes karakter emberi, a kedvencem Anna volt, fejet hajtok a bátorsága előtt, spoiler Petert nem tudtam hova tenni, kezdetben még sajnáltam is egy kicsit, de hamar kiderült, spoiler Régóta szemeztem Trollope műveivel, idénre többet is beterveztem, de ezek után nagyon kíváncsian várom őket.

btunde P>!
Joanna Trollope: A pap felesége

Nem tudom, tényleg megjelentek-e a borítón szereplő idézetek az adott lapokban, de az már sokat elárul szerintem a hitelességről, hogy név nélküli „idézetekről” van szó. Nevetségesek! Azt is olvasom a borítón, hogy rendszeresen szerepel a bestseller listákon. Nem néztem utána, remélem csak valahol a vége felé. És ha az Austenhoz hasonlítás Jane Austent takarja, ezen mélységesen fel vagyok háborodva.
Azért kezdtem el olvasni (azon túl, hogy kaptam, magamtól soha nem vettem volna meg, de még könyvtárból sem ki), mert vágytam egy kis vidéki hangulatra, és hogy nyugodtan méltatlankodhassak az egyház lelketlenségén. (Belátom Austen bármelyik könyve jobb választás lett volna ettől.)
A legbosszantóbb az, hogy maga a téma nagyon tetszik, de ennek a „nagyszerű” írónőnek valahogy semmit nem sikerült kihozni belőle. Ráadásul annyira könnyű megoldás(oka)t választott.
Ami nagyon tetszett (kb.5 oldal), a kizárólag saját magával törődő, sikeres barátnőnél töltött pár nap leírása.

amyylee>!
Joanna Trollope: A pap felesége

Kölcsönbe kaptam ezt a könyvet.Ha a boltban meglátom,a fülszöveg alapján én nem vettem volna meg.Egy könnyű kis szerelmi történetnek gondoltam,ami igaz is volt,de közben bepillantást kaphatunk egy „papfeleség” életébe.Érdekes volt olvasni hogyan is élnek és itélkeznek felette.A befejezést nem nyerte el a tetszésem,de egy könnyed olvasmánynak megérte.

Színek>!
Joanna Trollope: A pap felesége

A Mostohák és a Sógornők után picit csalódott vagyok. Ennek talán kicsit az is az oka, hogy távol áll tőlem a parókiák világa. Eddig nem is gondoltam milyen hatalmas kihívás lehet papfeleségnek lenni. Osztozni a férjen Istennel, az egyházzal, a hívek rajongásával, és még nem is beszélve arról micsoda lehetetlen küzdelem megfelelni egy vidéki egyház közösség évszázados elvárásainak, kárörvendő rosszindulatának. A történetben mi már csak a keserű, csalódott Petert ismerhetjük meg. Anna megfosztva minden önállóságától, mintha le volna kötözve keze lába ebben a házasságban, elvárások, megfelelések, -béklyók mindezek az Ő szabad lelkületének. Sok mindent elvisel egy feleség a házasságban, ha meg van az egyenlőség, de ha csak a megfelelési kényszer nehezedik rá menekül a lélektelen kapcsolatból. Törvényszerű, hogy talál valakit akinek Ő a fontos, az első. Érdekes fordulat miként változik, erősödik meg, tartása tiszteletet elismerést vív ki környezetében.A történet folyamán megismerhetjük, mint feleséget, anyát, mint nőt, és végül a múlttal megbékélő embert.

1 hozzászólás
mokata I>!
Joanna Trollope: A pap felesége

Erős, hitelesnek tűnő, néha kicsit hideglelős könyv. Egészen döbbenetes, mennyire képtelenek kommunikálni benne az emberek egymással. A falusi elvárás- és sztereotípiadömping pedig kifejezetten ijesztő. Szép, érdekes feloldás a végére, jóleső.

XX73>!
Joanna Trollope: A pap felesége

„Úgy érzem, erősebben hiszek Istenben, mint eddigi életemben valaha, de pillanatnyilag ki nem állom az egyházat.”

Megtapasztalva a protestáns papdinasztiákat, alaposan átérzem ennek a könyvbeli idézetnek a mélységeit. Láttam néhány megbotránkoztató példát, úgyhogy pillanatnyilag…

Ebben a könyvben a papfeleség nem kitüntetett szerepben él, hanem mindenki által lesajnált pozícióban próbálja újradefiniálni önmagát, megszervezni és finanszírozni családi életét, végre szabadon.

Manna2017>!
Joanna Trollope: A pap felesége

Ez volt az első könyvem Trollope-tól, azért vettem ki a könyvtárból, mivel állítólag ez az írónő egyik legjobb műve. Remélem ez nem így van, mivel nekem ez a regény kifejezetten csalódást okozott. Tudom ez az én hibám,mivel ez a regény egy tipikus szerelmes történet, egy egyszerű ponyva, nekem is így kellett volna a könyvhöz állni.

spoiler Végigolvastam a könyvet, mert nem szerettem volna abbahagyni, de engem kifejezetten untatott.

Egyedüli pozitívuma számomra az volt (amit látom, valaki pont negatívumként jegyzett meg :) ), hogy érdekesnek tartottam az anglikán egyház vidéki parókiáinak életét a felmerülő gondokkal együtt, mivel ezekről eddig sosem olvastam.


Népszerű idézetek

Csoszi>!

Lehetséges, hogy a korlátaim láthatatlanok, de attól még nagyon is erősek.

145. oldal

Szédültnapraforgó>!

egy idő után az embernek elege van abból, hogy állandóan türelmesnek kell lennie.

Csoszi>!

[…] úgy gondolom, meglehet, hogy az ember vágyakozik valami után, ugyanakkor retteg tőle.

156. oldal

Csoszi>!

A próbatétel szenvedéssel jár. A szenvedés pedig a lelki fejlődés szerves része.

66. oldal

Csoszi>!

– Semmi jó nem sül ki abból, ha az ember passzív…
– Azt én is tudom. De egész más lapra tartozik, ha valaki csapdába esettként vergődik.

146. oldal

Szédültnapraforgó>!

– Az összeomlás többnyire elkerülhetetlen – mondta –, amikor az embert bűntudat gyötri. A bűntudattal sokkal nehezebb együtt élni, mint a bánattal.

Csoszi>!

A bátorságot errefelé dacnak hívják.

118. oldal

Szédültnapraforgó>!

– Mind háttérbe szorítjuk az érzéseinket a túl sok gondolkodással. Félünk az érzelmeinktől, mert önkényesek és megfoghatatlanok. Gyakran éppen az irodalom teszi érthetővé számunkra saját érzelemvilágunkat. Szükségünk van rá, hogy belássuk: valójában a reakcióink azokra a dolgokra, amelyekre van befolyásunk, és amelyekre nincs, formálják az életünket.

Csoszi>!

Anna hirtelen megpördült.
– Ne szálljak szembe! Nem szállok én szembe semmivel az égvilágon! Az átkozott egyház az oka, Isobel, az az oka mindennek! Bezárt ajtók, visszautasítások, hierarchia, zűrzavar, szakadások, magány… Elegem van belőle! És abból is elegem van, hogy végig kell néznem mi történik Peterrel… – Elhallgatott és vett egy mély lélegzetet. – Az egyház egy börtön – tette hozzá kissé higgadtabban. – Lelki értelemben talán nem, ha az embernek szerencséje van, de emberileg mindenképp keserves börtön. Nem lehetek önmagam. Nem lehetek önálló egyéniség, csakis Peter felesége, az egyházközség, az egyház része. Negyvenkét éves vagyok, és már nem hiszem, hogy valaha önmagam lehetek. A gyülekezet lett a másik asszony az életemben… a házasságunkban.

44. oldal

Csoszi>!

– Anya – mondta Flora. – Emma anyukája golfozni jár.
– Tényleg?
– Sok anya golfozik. Emma anyukája megkérdezte, te vajon szeretnél-e, de én azt mondtam, hogy te minden idődet a Pricewell áruházban, a kertben vagy a német fordításaiddal töltöd.
– Örülök, hogy segítesz kedvező képet kialakítani rólam – válaszolta Anna kedvetlenül.

141. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Galsworthy: Modern komédia
Natasha Solomons: A Tyneford-ház
Barbara Taylor Bradford: A Ravenscar dinasztia
Sebastian Faulks: Madárdal
Ian McEwan: Vágy és vezeklés
William Nicholson: Anyaföld
Barbara Taylor Bradford: Egy gazdag nő
Jackie Collins: Bosszú
Santa Montefiore: A ház a tengernél
Julian Fellowes: Belgravia