„Tartozom egy vallomással. Olyan anya mellett nőttem fel, aki sikerkönyveket írt a gyereknevelésről. (…) Ilyen előzmények után illene, hogy gyerekjáték legyen számomra a nevelés. (…) Rá kellett jönnöm, hogy a nevelésben semmi sem könnyű vagy tökéletes. Van, amikor a puszta túlélés is éppen elegendő cél.” – írja Joanna Faber Julie Kinggel közösen írt könyvének bevezető részében. Joanna Faber valóban szinte az anyatejjel szívta magába a gyermek megértését és nevelését újszerű módon felfogó szülői attitűdöt, és kisgyermekként volt módja beleszokni egy sikeresen működtetett szülő – gyermek kapcsolatba, hiszen édesanyja, Adele Faber – többek között – a Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje és a Testvérek féltékenység nélkül könyvek társszerzőjeként lett ismert. A gyermek felnőtt, és maga is szülő lett: részben a ráhagyományozott, jól bevált eszköztárral vághatott neki a gyermeknevelés kalandjának, részben azonban olyan új kihívásokkal kellett szembenéznie, amelyek… (tovább)
Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje – kisgyerekes szülőknek 31 csillagozás

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Beszélj úgy, hogy érdekelje Reneszánsz
Enciklopédia 5
Kedvencelte 2
Most olvassa 46
Várólistára tette 65
Kívánságlistára tette 71
Kölcsönkérné 7

Kiemelt értékelések


Közvetlenül a Békés szülő, boldog gyermek után is nagyon élveztem (vagy épp azért?), ugyanaz a tanulság, csak máshogy tálalva. Ez a könyv lényegében egy tanfolyam történetét viszi végig, így hemzseg a személyes történetektől. Szépen lassan meg is kedveltem minden szereplőt.
És a legfőbb tanulság? Ismerd el az érzéseit. Ezen kívül persze még hegyomlásnyi tipp és trükk van benne, meg fontos dolgok, amire figyelni kell, de minden alapja az empátia. Nagy levegővétel, és háromra együttérzünk! Megy ez! :)


Érdekes, és hasznos könyv, kisgyerekes szülőknek abszolút ajánlom.
Azonban mindenképp érdemes úgy neki vágni, hogy előtte tudasítjuk magunkban, hogy amit itt olvasni fogunk az messze (nagyon messze) áll attól a nevelési stílustól, amit szerintem a legtöbbünk tapasztalt gyerekként, illetve amit az oktatási rendszerünkben is megtapasztaltunk. Ami bizony a szigorú, poroszos, tekintély elvű nevelés.
Úgy hogy pedagógiát tanultam, és gyakoroltam is 7 éven át; úgy, hogy nyitott vagyok a legújabb tendenciákra is (kritikusan de mégis nyitott); úgy hogy érzem ez a fajta nevelés ami igazán jó fele mutat a gyerekeink szempontjából, mégis baromi nehéz elsajátítani ezt a fajta pozitív nevelést.
Pedig érdemes, ha nem akarunk tartós károkat okozni a gyerekek lelkében.
Erre ad rengeteg javaslatot, és példát a könyv.
DE azt se felejtsük el, hogy nincs tankönyvi gyerek, így amit egy, kettő, három, sok könyvben olvasunk, az nem biztos, hogy pont a mi gyermekünkre lesz érvényes, vagy épp nála fog beválni.
Legyünk kreatívak, türelmesek, nyitottak.


Nagyon sok hasznos tanács van benne, időről időre majd elő kell venni a későbbiekben is. Szerencsére van minden fejezet végén egy-egy összefoglaló és tipp-táblázat. Nem túl amerikai sem, hála az égnek. A sztorik mindig lényegretörők, tele tanulságokkal, jó tippekkel, néha még el is érzékenyültem, amikor olvastam őket.


Szerintem ezt minden kisgyerekes szülőnek olvasnia kellene. Gyakorlati tanácsok, hogyan legyen együttműködőbb a gyermekünk. Rávilágít a gyerek szemszögén keresztül, hogy amikor sokszor idegesen, dühösen, frusztráltan utasítjuk, elvárunk valamit tőle, akkor az milyen érzés lehet nekik, mitől feszülnek be, válnak dacossá, lázadóvá. A könyv azzal is számol, hogy a nehéz helyzeteket nem lehet mindig higgadtan, játékosan, kreatívan kezelni, de segítséget nyújt, hogyha van lelkierőnk az idegpróbáló pillanatokban nagy levegőt venni és szánni pár percet arra, hogy más mederbe tereljünk egy konfliktushelyzetet, akkor vannak eszközök a kezünkben, amikkel tudunk élni.
Nagyon tetszett, hogy tényleg a gyakorlatiasságon van a hangsúly a könyvben. Minden fejezet végén összefoglalóval, pontokba szedve, hogy mire figyeljünk, mi tudatosítsunk magunkban. Néhány módszert kipróbáltam már és egész jól működtek, úgyhogy gyakran fogom forgatni a könyvet, hogy ne merüljenek feledésbe a tanácsai.


Miután az ember körülbelül negyven ponton kap lelkiismeret furdalást (ne kapjatok) és legalább ugyanennyi ponton jön rá, hogy szöges ellentétét csinálja minden nap a gyermeknevelési how-to-do-nak, miután mindezeken felülkerekedünk, nevetünk egyet és rájövünk, hogy egy nagyon hasznos, gyakorlati tanácsokkal gazdagon ellátott könyvet tartunk a kezünkben.
Mikor beköszönt a 2-3 éves kori dackorszak, rájövünk, hogy amit addig arcon pörgésnek hittünk, és elveszettségnek, az nem volt az. Most kezdődik igazán. Felnőttként már sokszor nagyon nehéz „visszamennünk gyerekbe”, átélni az ő pillanatnyi érzéseit, gondolataikat, nehezen tudunk higgadtan és megfontoltan úgy reagálni az adott helyzetre, hogy az mindenkinek jó legyen. Persze, nem lehet ezt tankönyvből csinálni, sem pedig tökéletesen. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy mindannyian próbálkozunk, igyekszünk a legjobb formánkat hozni, így a könyvnek sem az a célja, hogy bűntudatot keltsen bennünk, ellenben rengeteg gyakorlati példát, párbeszédet, képes segédanyagot hoz.
A fejezetek végén összegezve megtaláljuk a kedves és hasznos, gyakorlati tippeket, hogy hogyan próbáljuk meg elviselhetővé tenni a sokszor elviselhetetlen helyzetet.


Imádtam!!! Ezt a könyvet minden kisgyermekes szülőnek (és a nagymamáknak is) el kellene olvasni. Már kölcsön is adtam édesanyámnak.
Egyszerre 3 dolgot adott a könyv:
1. Megerősített abban, hogy nagyjából jól csinálom, de azért van még mit tanulni
2. Ahá-élmény is kaptam a könyvtől, a rengeteg új megoldási ötlet zseniális!
3. Rájöttem, hogy szinte az összes módszer a férjemnél is működne! :D


Érdekes könyv, kipróbáltam 1-2 “fogást” egy 2,5 éves delikvensen, működni látszanak. Járnék én is olyan szemináriumra, amire a könyvben megszólaló szülők járnak, az még hatékonyabbnak tűnik, de amíg nem indul egy olyan a mi környékünkön, addig majd ezt a könyvet forgatom.


Nagyon jó, szuper személyes példák, és nem akar meggyőzni a könyv, hogy ez vagy az TUTIra be fog válni, ezért hoz sok sok ötletet egy-egy szituációra, hisz a gyermekek sem egyformák és a napok valamint a hangulatuk sem. Lehet csemegézni és próbálkozni. Nagyon szimpatikus a nézőpont és a lányomnál nagyon sok ötletet kipróbáltam már a könyvből, szinte mindig beválik valami


Jò sok hònapig olvastam ezt a könyvet mire a végére értem, mert bár nagyon is olvasmányos és szòrakoztatò, nekem mégis időbe telt mire megemésztettem, kipròbáltam, magunkra alakìtottam. Aztán megint haladtam vele, de volt, hogy inkább visszalapoztam, mert az vált számunkra aktuálisabbá. Kicsit olyan, mint egy enciklopédia amit időről időre érdemes lehet elővenni, akár össze-vissza beleolvasni.
A “Beszélj ùgy..” a válaszkész nevelés egyik alapműve, amit már bőven a dackorszak előtt is érdemes a kezünkbe venni, mert időbe válhat megtanulni, hogy a pillanat hevében majd minél többször megfelelően reagáljunk. A könyv nagyon sok mintamondatot ad a szánkba különböző helyzetekre lebontva amik jò kiindulási alapot adnak és különösen hálás vagyok, hogy a fejezetek végén tényleg rövid összefoglalòk vannak, amik segìtenek felfrissìteni az olvasottakat hosszù idő után is.
Lényeg ami lényeg, mindenkinek bátran ajánlom, hogy lapozzon bele, aki valamilyen formában kapcsolatban áll gyerekekkel; de azoknak is, akik felnőtt kapcsolataik kommunikáciòján szeretnének javìtani és ehhez tennék meg a legelső lépést.
Népszerű idézetek




Amikor választási lehetőséget kínálunk, mindkét opciónak vonzónak kell lennie! Bár csábító lenne azt mondani, hogy „Vagy velem jössz most azonnal, vagy itthagylak és szétmarcangolnak a kóbor kutyák. Te döntesz, kicsim!”, igyekezzünk ellenállni a kísértésnek.
53. oldal




Hogy mit tanultam ebből? Hogy minden gyerek más. Hogy az egyiknél működnek bizonyos eszközök, a másiknál viszont nem. Hogy néha érdemes a gyerek kezébe adni a vezetést és hagyni, hogy irányítsa az eseményeket. Hogy máskor viszont a legjobb intézkedni – levenni a felelősséget a gyermek válláról. Hogy a gyereknevelés művészet, nem tudomány. És hogy ne higgyem, hogy mindent jobban tudok.
264. oldal




A papírra vetett érzéseknek és vágyaknak még akkor is varázslatos ereje van, ha a gyerekek még nem tudnak olvasni.
19. oldal, 2-es számú eszköz: Ismerjük el az érzéseket írásban!




Nemrég felnőttként én is megtapasztaltam ezt az ellenállhatatlan késztetést az ellenkezésre, amikor a helyi könyvtárban megláttam egy halom könyvet, és mögöttük a falon egy feliratot: NE NYÚLJ EZEKHEZ A KÖNYVEKHEZ! Sejtettem, hogy van ennek valamilyen ésszerű magyarázata. Valószínűleg ezeket a könyveket még nem vitték be a rendszerbe. Mégsem tudtam ellenállni a kísértésnek. Odalopództam a halomhoz, kinyújtottam a kezem, és hozzányúltam a könyvekhez. „Na, ehhez mit szóltok?” Gyermeki öröm töltött el.
Ilyen az emberi természet. Nem tehetünk róla, és a gyerekeink sem jobbak. Nem szeretjük, ha utasítanak valamire. A közvetlen parancs közvetlen ellenállást vált ki. Ha parancsot adunk a gyerekeknek, magunk ellen beszélünk. Hiába szeretnénk engedelmességre bírni őket, lázadást szítunk a szívükben.
41. oldal, Második fejezet - Az együttműködés elérésnek eszközei...




Évekkel ezelőtt az alábbi beszélgetést folytattam a fiam négyéves barátjával, Noah-val:
Én: Noah, Dannek öt perc múlva indulnia kell.
Noah: Mennyi idő öt perc? Hosszú vagy rövid?
Én: Az attól függ, hogy érzed magad. Ha jól, akkor rövidnek érződik. Ha fáj valamid, például ruhacsipesz szorult az orrodra, akkor hosszúnak tűnik.
Én (néhány perccel később): Noah, miért van ruhacsipesz az orrodon?
Noah: Hogy tovább játszhassunk.
56. oldal, Joanna története: Az idő természetéről




A gyereknek sokat segít, ha tudja, hogy mit érez a másik ember. Tudniuk kell, hogy mikor rémültek, frusztráltak vagy dühösek a szüleik vagy a tanáraik. Ha a szavaink nem illeszkednek az érzelmeinkhez, nem értik, mi történik körülöttük.
64. oldal, 7-es számú eszköz: Mondjuk el, mit érzünk!




Egy háromévesnek az az izgalmas nyaralás, ha eltölthet egy órát egy új játszótéren, harminc percig tapicskolhat egy sáros patakban, kap egy finom uzsonnát, majd otthon bebújhat a saját ágyába. Amíg a gyerekeink kicsik, kovácsoljunk egyszerű, szerény terveket, így ritkábban (és olcsóban) csalódunk majd.
193. oldal




Ha a gyerek azért sír az autóban, mert az az édesség jár a fejében, amelyet nem kaphatott meg a boltban, nem most van itt az ideje előadást tartani a fogszuvasodásról. Valljuk csak be! Az édesség finom! Ugye milyen jó lenne, ha minden nap ehetnénk édességet, mégsem tenne kárt a fogunkban? Mit reggeliznénk akkor? Csokis drazsét vagy nyalókát? És mit ebédelnénk? Biztassuk a gyereket, hogy ő is szálljon be a fantáziálásba. Emlékszem egy emlékezetes hazaútra, amikor a három fiam boldogan fantáziált egy olyan világról, ahol még az autó is cukorból lenne, sőt a járdát is édesség borítaná.
27. oldal, 4-es számú eszköz: Ha a valóságban nem megoldható, adjuk oda képzeletben!




Nem azt mondom, hogy kényelmetlen kompromisszumokat kell kötni, vagy a háromévest kell kinevezni főnöknek. Csak annyit állítok, hogy az emberi lények, a legkisebbek is, szeretik, ha beleszólhatnak az életük alakulásába. Rengeteg lehetőséget kínálhatunk a gyerekeinknek, és természetesen nem arra gondolok, hogy nyomjuk a kezébe a slusszkulcsot vagy a hitelkártyát.
50. oldal, 2-es számú eszköz: Ajánljunk fel választási lehetőséget!
Hasonló könyvek címkék alapján
- Ruby Wax: Használati utasítás az emberhez ·
Összehasonlítás - Laura Markham: Békés szülő, boldog gyermek 97% ·
Összehasonlítás - Vekerdy Tamás: Jól szeretni 94% ·
Összehasonlítás - Vekerdy Tamás: Érzelmi biztonság 93% ·
Összehasonlítás - Gary Chapman – Ross Campbell: Gyerekekre hangolva 93% ·
Összehasonlítás - Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés 94% ·
Összehasonlítás - Singer Magdolna: Ki vigasztalja meg a gyerekeket? 95% ·
Összehasonlítás - L. Stipkovits Erika: Szeretettel sebezve 92% ·
Összehasonlítás - Kádár Annamária: Mesepszichológia 91% ·
Összehasonlítás - Thomas Gordon: P. E. T. 92% ·
Összehasonlítás