Beszélj ​úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje – kisgyerekes szülőknek 94% 37 csillagozás

Közvetlenül a Békés szülő, boldog gyermek után is nagyon élveztem (vagy épp azért?), ugyanaz a tanulság, csak máshogy tálalva. Ez a könyv lényegében egy tanfolyam történetét viszi végig, így hemzseg a személyes történetektől. Szépen lassan meg is kedveltem minden szereplőt.
És a legfőbb tanulság? Ismerd el az érzéseit. Ezen kívül persze még hegyomlásnyi tipp és trükk van benne, meg fontos dolgok, amire figyelni kell, de minden alapja az empátia. Nagy levegővétel, és háromra együttérzünk! Megy ez! :)

Érdekes, és hasznos könyv, kisgyerekes szülőknek abszolút ajánlom.
Azonban mindenképp érdemes úgy neki vágni, hogy előtte tudasítjuk magunkban, hogy amit itt olvasni fogunk az messze (nagyon messze) áll attól a nevelési stílustól, amit szerintem a legtöbbünk tapasztalt gyerekként, illetve amit az oktatási rendszerünkben is megtapasztaltunk. Ami bizony a szigorú, poroszos, tekintély elvű nevelés.
Úgy hogy pedagógiát tanultam, és gyakoroltam is 7 éven át; úgy, hogy nyitott vagyok a legújabb tendenciákra is (kritikusan de mégis nyitott); úgy hogy érzem ez a fajta nevelés ami igazán jó fele mutat a gyerekeink szempontjából, mégis baromi nehéz elsajátítani ezt a fajta pozitív nevelést.
Pedig érdemes, ha nem akarunk tartós károkat okozni a gyerekek lelkében.
Erre ad rengeteg javaslatot, és példát a könyv.
DE azt se felejtsük el, hogy nincs tankönyvi gyerek, így amit egy, kettő, három, sok könyvben olvasunk, az nem biztos, hogy pont a mi gyermekünkre lesz érvényes, vagy épp nála fog beválni.
Legyünk kreatívak, türelmesek, nyitottak.

Nagyon sok hasznos tanács van benne, időről időre majd elő kell venni a későbbiekben is. Szerencsére van minden fejezet végén egy-egy összefoglaló és tipp-táblázat. Nem túl amerikai sem, hála az égnek. A sztorik mindig lényegretörők, tele tanulságokkal, jó tippekkel, néha még el is érzékenyültem, amikor olvastam őket.

Kipróbáljuk, hogy megyen a gyakorlatban. :D

Szerintem ezt minden kisgyerekes szülőnek olvasnia kellene. Gyakorlati tanácsok, hogyan legyen együttműködőbb a gyermekünk. Rávilágít a gyerek szemszögén keresztül, hogy amikor sokszor idegesen, dühösen, frusztráltan utasítjuk, elvárunk valamit tőle, akkor az milyen érzés lehet nekik, mitől feszülnek be, válnak dacossá, lázadóvá. A könyv azzal is számol, hogy a nehéz helyzeteket nem lehet mindig higgadtan, játékosan, kreatívan kezelni, de segítséget nyújt, hogyha van lelkierőnk az idegpróbáló pillanatokban nagy levegőt venni és szánni pár percet arra, hogy más mederbe tereljünk egy konfliktushelyzetet, akkor vannak eszközök a kezünkben, amikkel tudunk élni.
Nagyon tetszett, hogy tényleg a gyakorlatiasságon van a hangsúly a könyvben. Minden fejezet végén összefoglalóval, pontokba szedve, hogy mire figyeljünk, mi tudatosítsunk magunkban. Néhány módszert kipróbáltam már és egész jól működtek, úgyhogy gyakran fogom forgatni a könyvet, hogy ne merüljenek feledésbe a tanácsai.

Miután az ember körülbelül negyven ponton kap lelkiismeret furdalást (ne kapjatok) és legalább ugyanennyi ponton jön rá, hogy szöges ellentétét csinálja minden nap a gyermeknevelési how-to-do-nak, miután mindezeken felülkerekedünk, nevetünk egyet és rájövünk, hogy egy nagyon hasznos, gyakorlati tanácsokkal gazdagon ellátott könyvet tartunk a kezünkben.
Mikor beköszönt a 2-3 éves kori dackorszak, rájövünk, hogy amit addig arcon pörgésnek hittünk, és elveszettségnek, az nem volt az. Most kezdődik igazán. Felnőttként már sokszor nagyon nehéz „visszamennünk gyerekbe”, átélni az ő pillanatnyi érzéseit, gondolataikat, nehezen tudunk higgadtan és megfontoltan úgy reagálni az adott helyzetre, hogy az mindenkinek jó legyen. Persze, nem lehet ezt tankönyvből csinálni, sem pedig tökéletesen. Sosem szabad elfelejtenünk, hogy mindannyian próbálkozunk, igyekszünk a legjobb formánkat hozni, így a könyvnek sem az a célja, hogy bűntudatot keltsen bennünk, ellenben rengeteg gyakorlati példát, párbeszédet, képes segédanyagot hoz.
A fejezetek végén összegezve megtaláljuk a kedves és hasznos, gyakorlati tippeket, hogy hogyan próbáljuk meg elviselhetővé tenni a sokszor elviselhetetlen helyzetet.

Ha csak egy gyerekneveléssel kapcsolatos könyvet olvas az ember, szerintem ez legyen az! Nagyon olvasmányos, szórakoztató a stílusa, és abszolút mindennapi helyzeteket ír le.

A ’90-es évek szülötteinek talán kicsit furcsa lehet az írók gyermekekhez való hozzáállása, hiszen szerintem minket mindenhogy neveltek, csak a könyvben leírtak szerint nem. Szóval azt már tudom, belőlem mi lett, meglátjuk, a fiamból mi lesz, ha a könyven szereplő tippeket is bevetem a hétköznapokban. :)

„Minden érzés elfogadható, csak a tetteket kell korlátozni.”

Imádtam!!! Ezt a könyvet minden kisgyermekes szülőnek (és a nagymamáknak is) el kellene olvasni. Már kölcsön is adtam édesanyámnak.

Egyszerre 3 dolgot adott a könyv:
1. Megerősített abban, hogy nagyjából jól csinálom, de azért van még mit tanulni
2. Ahá-élmény is kaptam a könyvtől, a rengeteg új megoldási ötlet zseniális!
3. Rájöttem, hogy szinte az összes módszer a férjemnél is működne! :D

Érdekes könyv, kipróbáltam 1-2 “fogást” egy 2,5 éves delikvensen, működni látszanak. Járnék én is olyan szemináriumra, amire a könyvben megszólaló szülők járnak, az még hatékonyabbnak tűnik, de amíg nem indul egy olyan a mi környékünkön, addig majd ezt a könyvet forgatom.

És működik! :o
Minden kisgyerekesnek szívből ajánlom, egy igazi „gamechanger”. :D