Szinte ​éjsötét 20 csillagozás

Joanna Bator: Szinte éjsötét

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Ezen a világon még létezik a jó, és érdemes harcolni érte. Erről szól ez a könyv.” (Joanna Bator)

Joanna Bator, generációjának egyik legizgalmasabb lengyel szerzője korábbi regényeihez hasonlóan ismét a sziléziai Wałbrzych városába kalauzolja olvasóit. Alicja Tabor varsói újságíró nyomában bejárjuk családja fájdalmas történetének összes helyszínét, megismerjük gyermekkora legfontosabb szereplőit. Alicja visszatér szülővárosába, hogy tényfeltáró riportot készítsen a városban rejtélyes módon eltűnt gyerekekről. Régi családi házukban üt tanyát, amelyről kiderül, hogy évtizedekkel korábban németek lakták… Az események sok szálon futnak szerteszét és gubancolódnak újra össze, megkínzott állatok és „macskafalók”, önjelölt próféták, különös macskanénék és hibbant csontvadászok bukkannak fel. Alicja a helybéliek elképesztő történeteinek mozaikdarabkáiból a bűnténysorozat mellett lassanként összerakja saját tragikus gyermekkorának mozaikképét is…

Tartalomjegyzék

>!
Magvető, Budapest, 2016
420 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631433975 · Fordította: Hermann Péter
>!
Magvető, Budapest, 2016
420 oldal · ISBN: 9789631434224 · Fordította: Hermann Péter

Enciklopédia 9


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 43

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

ppeva P>!
Joanna Bator: Szinte éjsötét

Az elején félbe akartam hagyni. Aztán a feléig nagyon fintorogtam, de már találtam benne sok jót is. A végére egészen jó lett.
Amit nem szerettem benne, az a számomra túl sok mágikus realizmus, szuperhősnő meg a csodálatos elemek. Ezekből csak egy csipetnyit tudok elviselni, mint a jó fűszerből.
Amit nagyon szerettem benne, az a lengyel rögvalóság gyilkos szatírája.

Amilgade>!
Joanna Bator: Szinte éjsötét

Alicjával az olvasó visszarepül a második világháborúba, a németek világába. A háborúban talán a gyerekek szenvednek a legjobban, az agresszió elől nehéz elmenekülniük, és a borzalmakat nem biztos, hogy fel tudják dolgozni. De a gyerekek nemcsak a háborúban sebezhetők, hanem napjainkban is. Alicja is sérült felnőtt, aki a gyerekkorában átélt traumákat képtelen kibogozni. Édesanyja és nővére halála mai napig bűntudattal tölti el.
A könyv központi eleme a kisváros vára, a macskanénék és a macskafalók. A sötét, misztikummal teli Wałbrzych városa szinte ráül az olvasó mellkasára. Néha beleborzongtam az eseményekbe, de Joanna Bator biztos kézzel vezetett ki ebből a poshadt, titkos, ódon porfészekből.

Kovaxka P>!
Joanna Bator: Szinte éjsötét

A Homokhegyhez és a Homokfelhőhöz képest súlyosabb, komorabb olvasmány volt. Nehezen indult, aztán alig tudtam letenni. Apránként rakódtak össze Alicja múltjának darabkái, ahogy az eltűnt gyermekeké és a hozzájuk kapcsolódó személyeké is. Nem gondoltam, hogy a lengyelek ennyire hasonlítanak a magyarokhoz (talán az erős vallásosságtól eltekintve), de Sofi Oksanen regényei is eszembe jutottak. Másság, kirekesztés, elnyomás, erőszak, gyűlölet… Nem könnyű olvasmány. A mágikus realista szereplők, a macskanénék segítettek, hogy megszeressem.

Kyrana P>!
Joanna Bator: Szinte éjsötét

Ahogy az értékeléseket olvasom, szinte mindenki azt írja, olyan, mint a címe: ködös, sötét. És ez igaz is, de emellett a lengyel valóságot is tükrözi, ami számomra kicsit rokon a magyar falusi valósággal, és ez szimpatikussá tette a kötetet.

Rettenetes dolgokat ír meg a könyv, középpontban az állatkínzások és a gyermekek elleni erőszakos cselekedetek, így mindenképpen csak olyanoknak ajánlom, akikben meg van a kellő lelki erő ezekhez a dolgokhoz. Személy szerint – főként mióta anya lettem – nagyon rosszul viselem a gyerekek elleni erőszakot, így engem rendesen lepadlózott a történet. Az írónő nagyon jól megfogott egy olyan hangulatot, ami csak még borzasztóbbá tette a leírásokat. Döbbenetes, dühítő, lélekbe maró regény, és az a legelkeserítőbb, hogy nem feltétlen fikció, hisz ilyen dolgok bizony megtörténnek. Számomra kicsit nehezen emészthető lesz, még biztosan be-bevillanak majd jelenetek a történetből a jövőben.

A cselekmény sok-sok szálon fut, sok-sok személyt és életutat ismerhetünk meg, és az elején nem feltétlenül fedezhetőek fel az összefüggések, de a könyv végére minden a helyére kerül.

A szereplőket kedveltem, a főszereplő újságírónő teljesen rendben volt. Az egész könyvet belengi a rajongó szeretet, ami a nővérével összekötötte, és az elvesztése miatti fájdalom. Gyönyörű volt a kapcsolatuk, a kötődésük, a ragaszkodásuk. Nagyon tetszettek a visszaemlékezesek, melyek során a testvérével töltött gyermekkorát idézte fel. A többi szereplővel sem volt gondom, a legtöbbjük sérült ember, mindegyiküknek vannak problémáik. Ahogy megismerjük a történeteiket, megtudjuk a tetteik mögött megbújó előzményeket, okokat is.

Egyetlen dolog volt, ami miatt a fél pontot levontam: az internetes fórumos 3 fejezet. Számomra borzasztó idegesítő volt több okból is. Egyrészt érdemi információt nem kaptam belőle, másrészt – nyilván nem véletlenül, hanem a valósághűség miatt – tele volt elgépesléssel, ismétlésekkel, idiótákkal. Simán kimaradhattak volna ezek a részek, a könyvön semmit nem csorbítottak volna.

Összességében nagyon szerettem ezt a regényt olvasni, függetlenül a szörnyű dolgoktól, amelyek benne vannak. Az író stílusa nagyon jó, csodálatos, sejtelmes, kicsit misztikus hangulatot teremtett.

patakizs>!
Joanna Bator: Szinte éjsötét

Többet pedofília címkés könyvet nem olvasok, ez biztos.
Ami nem tetszett: az indokolatlanul hosszú fórumrészletek, illetve az, hogy kicsit túlzottnak érzem, hogy egy történetben mindenki ilyen vagy olyan módon beteg. Walbrzych olyan, mintha gócpontja lenne a pedofiloknak, transzneműeknek, melegeknek, hibbantaknak, gátlástalanoknak, perverzeknek. Nekem néhol az volt az érzésem, hogy az írónő túlerőltette a sokkolást. Nem tudom ennél jobban megfogalmazni. Amúgy értékes könyv, nagyon sok gondolatot ébresztett bennem, de ettől még nem szerettem meg.

Manni>!
Joanna Bator: Szinte éjsötét

A felénél elfogyott a lendületem, pedig már a walbrzych-i kirándulást tervezgettem*. Túl sokat akar mondani, de végül sehova nem fut ki a sztori. Van egy különös bája a véletlenül összefutó szálaknak és a nem átlagos szereplőknek, kellőképpen, de nem ok nélkül brutális, misztikus és szomorú. Egynek jó, de nem rohanok megvenni az írónő könyveit.

*Beleszerettem abba a várba, de tényleg, hogy lehet valami ennyire szép?

Jucusss>!
Joanna Bator: Szinte éjsötét

Nagyon tetszik történelem (a német megszállás) és mágikus realizmus ilyen összevegyítése. Viszont nagyon nehéz kezdetben belelendülni. Nagyon vontatottan indul, ez nem tetszett benne.

1 hozzászólás
Molu P>!
Joanna Bator: Szinte éjsötét

Mágikus realizmus cimke miatt vettem a kezembe, ezért nem számítottam ekkora drámára. Kegyetlenség, szörnyűség, embertelenség, gyalázat – ezek jellemzik a történet magját. A háborúkban olyan dolgok történtek meg, melyekről a tanuk nem mesélnek, mert túl szörnyűek ahhoz, hogy az ember elővegye az emlékeit és azzal tudatosítsa mennyire kegyetlen és értelmetlen a világ.

E könyv a gyerek pornográfiát, a bántalmazást, az elferdült emberi lelket veszi nagyító alá. És azt, hogy képes vagy nem képes az ember átlépni egy traumán. Mennyire embertelen tud lenni az ember. Empátia, felelőségérzet, szeretet nélküli. Nem a háborúban. A hétköznapokban. S azért annyira nehéz olvasni, mert bár itt regény formában van megírva a történet, sajnos a világunkban is jelen van ez a gyalázat.

Kooczka>!
Joanna Bator: Szinte éjsötét

Nem bánom, hogy olvastam, de ha előre tudom, hogy miről szól, biztosan nem kezdtem volna bele.
Egy pillanat alatt körém folyt a történet; a nyomasztóan ködös-nyálkás hangulata megülte a szobát – és engem is –, úgyhogy most napokig szellőztethetek utána.
Minden sötétsége ellenére tetszett benne többek között a környezet és a társadalom ábrázolása, a cselekményben az egyéni sorsok és történelmi események egymásba szövése, a mesélés hangneme, a hangulatteremtés, a fel-felbukkanó csodás elemek – de talán a kelleténél kicsit több volt mindenből: a nyomorúságból – és nyomorultságból –, a tragédiákból, a hasonlatokból, a misztikumból.

Tünde_Fekete>!
Joanna Bator: Szinte éjsötét

Nekem tetszett, olyan mint a cime: nehéz, tragikus, néha megüli az ember gyomrát, egy csipetnyi misztikum is van benne, de mindenek elött éjsötét. Lehet hogy kell több nekifutás is, meg megfelelö hangulat, de a végén megéri. Súlya van az egész történetnek, de lassan-lassan minden lendületbe jön. Most hagyom leülepedni, de hogy újraolvasom az biztos.


Népszerű idézetek

Citrompor>!

– Már nem jár el hazulról, azt mondja, nem akar meghalni, inkább halálra akarja magát olvasni.
– Szép módszer az elmúlásra – ismertem el.

311. oldal

ppeva P>!

Hatalmas lett a tömeg hangja, úgy fúródott az égbe, mint villa a krumplipürébe.

359. oldal

2 hozzászólás
ppeva P>!

Évekkel ezelőtt hagytam magam után azokat a nyomokat, amelyeken most elindultam, csodálkoztam is, hogy a lábam még mindig passzol beléjük.

(első mondat)

ppeva P>!

Barnás-vérszínű mintás, síkos, testhezálló kosztümje zizegett. Ki talál ki ilyen anyagot, ami olyan, mint egy disznókkal telezsúfolt teherautó meg egy fával megrakott vontató frontális ütközéséről készült fénykép?

190. oldal

2 hozzászólás
ppeva P>!

Barátok maradtunk. Van a barátságnak egy fajtája, amikor csak két-három dolgot csinál közösen a két fél, és egyikük sem akar ennél többet vagy kevesebbet, mert tudják, hogy szükség esetén számíthatnak egymásra.

402. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barátság
ppeva P>!

– És maga tulajdonképpen miért van itt?
– Én? Egy könyvért.
– Csak olvasnak és olvasnak – rekedten felnevetett. – Sokan jönnek ide olvasnivalóért.
– Biztosan azért, mert ez egy könyvtár – segítettem ki.
– Maga is biztosan csak olvas és olvas.
– Előfordul – ismertem be.
– Persze! – örvendezett a Kék Nő. – Olvasgat, az élet meg megy tovább.
– Maga nem szeret olvasni?
– Egy cseppet sem – vetette oda –, időpocsékolás.

126. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · könyvtár · olvasás
ppeva P>!

Egy csapatnyi kopasz ment el mellettünk, úgy röhögtek, mint valami leszúrt kontratenor.

156. oldal

1 hozzászólás
ppeva P>!

Tizenkilenc éves koromig laktam Ludmiła mamával. Utána, hiába sírdogált, elmentem, hogy megtaláljam önmagam. Mellette ez lehetetlen lett volna, mert mind a ketten egészen másvalakit akartunk bennem megtalálni.

290. oldal

Manni>!

A szekrény méretű garzonlakás minden falát polcok borították, százával álltak itt a könyvek meg az utazásokról hozott csecsebecsék, könyvek voltak a konyhában és a fürdőszobában is, dugig teltek velük a felső szekrények. Amikor Celestyna kinyitotta a hűtőt, észrevettem, hogy az alsó polcokon Proust-kötetek hevernek. Talán a hűtőben próbálta megőrizni az eltűnt időt? Se asztala, se széke nem volt még, így hát lexikonokra és lengyel-német szótárakra ültünk, egy sivatagszínű marokkói takaróval leterített kartondobozon ettük az áfonyás derelyét.

168. oldal

ppeva P>!

Mielőtt még megláttam volna, már éreztem az autó lehúzott ablakán keresztül a vízi növények és a só szagát. Soha nem szoktam hozzá a klímához, jobban szeretem egyszerűen lehúzni az ablakot, hogy beengedjem a világot. Nyáron rendszerint nagy a hőség, télen túl hideg van, és ez így megfelel nekem.

409-410. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Gillian Flynn: Éles tárgyak
Taylor Jenkins Reid: Evelyn Hugo hét férje
Colleen Hoover: Verity
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Lucy Foley: Lakás Párizsban
Han Kang: Növényevő
Ruby Saw: Lucy
Charlotte McConaghy: Egykor farkasok éltek ezen a tájon