Génszimfónia (Elízium 3.) 57 csillagozás

Joan Slonczewski: Génszimfónia

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​hely- és táplálékszűkébe került emberiség szétrajzott a világűrbe, és kolóniákat hozott létre valamennyi olyan bolygón, ami csak kicsit is lakhatónak tűnt. A Prokarion ebből a szempontból nem volt éppen ideális, hiszen mérgező volt a légköre csakúgy, mint a teljes élővilága. A szükség azonban nagy úr, és a szorongatott helyzetben segítségül hívták a modern genetikát. Csak néhány apróbb módosítás kellett, és az ember alkalmassá vált a prokarioni viszonyok elviselésére. Azóta két külön telep is létesült a bolygón, árvákat gondozó szerzeteseké, valamint a bolygó páratlan ökológiáját vizsgáló tudósoké.

A mesterséges intelligenciák hathatós közreműködésével dolgozó kutatók valami titok nyomára bukkantak, egy mitikus, magasabb rendű értelem keze munkájára a különös helyi élővilág kialakulásában, de elméleteik bizonyítására talán már nem marad idejük. Döntés született a kolonizáció felgyorsításáról, ami a Prokarion földiesítését jelenti. Pótolhatatlan kincsek vesznek el, ha nem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1998

A következő kiadói sorozatban jelent meg: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek

>!
Metropolis Media, Budapest, 2006
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638693614 · Fordította: Kollárik Péter

Kedvencelte 6

Most olvassa 2

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 21


Kiemelt értékelések

>!
Noro 
Joan Slonczewski: Génszimfónia

Slonczewskitől meglepő módon ez egy rövid, feszes, lényegretörő regény minimális vargabetűkkel. Eleinte egy kicsit nehéz volt elhelyezni időben a cselekményt, hiszen a technológia fejlettebb, mint az Ajtó és az Elízium történetében, viszont a szereplők gondolkodásmódja sokkal közelebb áll a miénkhez (kvázi úgy is mondhatnám, sokkal kevésbé űroperás :) Ennek egyébként nincs valódi jelentősége, a probléma felmerülése inkább rólam tanúskodik, mint a könyvről, bár akad egy-két apró utalás a ciklus korábbi (de magyarul később kiadott) részeire.

Bár a biokémiai eszmefuttatások helyenként kissé tömények, a könyvben egyáltalán nem az a lényeg, hogy megértjük-e a triploid DNS furmányait. A hangsúly a felfedezések emberi következményein van. Mit jelent számunkra egy idegen ökoszisztéma, ha egy másik – túlnépesedett – bolygón emberi életek vannak veszélyben? És hogyan módosul a képlet, ha egy másik intelligencia is megjelenik, amely azonban nem csak roppant idegen, de olyan képzettársításokat hoz elő belőlünk (spoiler), amelyekkel kapcsolatban az ember mindig is drasztikusan reagált? Egy ritkán méltatott eleme még a könyvnek a szabadgépek kérdése: az érző számítógépek itt nem csak egyenjogúak, mint pl. Banks Kultúrájában, de olyan tőlük idegen emberi jellemvonásokat is átvettek, mint a vallásos hit. De az is nagyon tetszetős, hogy a Prokarion bolygó lakóit nem egységes civlizációnak ábrázolja, hanem – az emberekhez hasonlóan – számtalan különböző világnézet jelenik meg a köreikben. Egyszóval ez egy meglehetősen összetett, jó kérdéseket felvető hard sci-fi.

>!
Bori_L MP
Joan Slonczewski: Génszimfónia

Az a helyzet, hogy több okból is tartottam ettől a könyvtől. Egyrészt személyes okokból, sajnos nem is alaptalanul, a tudatalattim nem könnyíti meg az életemet. Másrészt meg azért, mert mindenki azt mondja/írja, hogy ez a sorozat legkevésbé fogyasztható része (azóta se értem, miért ezzel kezdték a kiadást). Én is így emlékeztem. Ebből a szempontból viszont kellemes csalódásban volt részem, ugyanis a cselekmény sokkal pörgősebb, mint az Elízium lányában, és a karakterek is kevésbé idegesítettek. A fordítás hagy némi kívánnivalót maga után, és a könyv végében szereplő utószót sem ajánlom senkinek, de hát semmi sem lehet tökéletes ,főleg ha a Galaktikáról van szó.

A könyv eredeti címe The Children Star, a magyar fordításban Gyermekek Csillaga. Miután befejeztem a könyvet, elkezdtem gondolkozni azon, hogy vajon meg a találóbb cím, hiszen mindkettő a történet egy-egy fontos elemét emeli ki, ráadásul mindkettő olyan, ami nekem is tetszett. Egyelőre a Génszimfónia felé billen a mérleg, mert a Prokarion élővilágának bemutatása, a mienktől annyira különböző, háromszálú DNS-en és arzénen alapuló életformák nagyon tetszettek. Ugyanitt: tudom, hogy Slonczewski „mellékállásban” egyetemi mikrobiológia-professzor, éppen ezért rettenetesen érdekelne, hogy hogyan gondolta a háromszálú DNS kialakulását és kémiai kötéseit. Na de ennyit a biológus énem előretöréséről.

A kedvenc szereplőm egyértelműen 'jum volt, a kislány, aki megszámolja a világot. Ami elég érdekes, tekintve, hogy én eléggé hadilábon állok a számokkal. Annak is örültem, hogy happy end van, és a gonosz elnyeri méltó büntetését, stb., már szükségem volt egy ilyen „vidám” könyvre.

Az Elízium lányával ellentétben itt nem arra megy ki a játék, hogy egymástól a lehető legjobban eltérő kultúrák összeütközéséről olvassunk, és a feminizmus is csak mérsékeltebben jelenik meg. Így könnyebb a történetben felmerülő igazi, elgondolkodtató kérdésekre koncentrálni: mi van, ha olyan intelligenciával találjuk szembe magunkat, amit nem ismerünk fel? És mi van, ha ez az intelligencia egyben kórokozó is? A Prokarion mikrozooidjai valószínűleg az űrutazás elterjedése után is hipotetikusak fognak maradni, de ha léteznek rajtunk kívül intelligens lények valahol, akkor könnyen előfordulhat, hogy annyira eltérőek tőlünk, hogy fel sem ismerjük őket…

>!
Zsola
Joan Slonczewski: Génszimfónia

Újra rácsodálkozhattam, hogy milyen is az, amikor egy biológus professzornő sci-fi-t ír. Nekem nagyon bejön. Bár nem hibátlan regény mégis annyira érdekes világot épít fel olyan előre mutató kérdéseket és problémákat felvetve, amin érdemes elgondolkodni. Számomra a legérdekesebb kérdés a terraformálás versus élet-formálás kérdése. Mégpedig, hogy egy az életet már tartalmazó bolygót alakítsunk-e át az ember szükségleteihez, vagy mi magunk alkalmazkodjunk-e a bolygó környezeti és élettani viszonyaihoz. Megteheti-e az ember, hogy egy egész bolygónyi életet kiirtson csak azért, hogy a saját szükségleteit kielégítse, illetve ha magát igazítja az adott bolygó feltételeihez továbbra is ember marad?

Zseniálisan építette fel az írónő az ember számára minden szempontból mérgező Prokarion bolygót annak minden zoodjával, fikoidjával és fikozooidjával együtt. :) Érdekes volt a bolygón kialakult élővilág azok kapcsolatrendszere, de még érdekesebb volt az intelligens élet utáni kutatás folyamata. Szereplőkben viszont egy picit lehetett volna erősebb is a regény. Valahogy, nem is tudom lehettek volna a főbb karakterek még hangsúlyosabbak. Ezen kívül örültem volna, ha néhol egy kicsit még részletesebbek a leírások.

A fentiek miatt kicsit bizonytalan voltam a csillagozásnál, mivel 4 csillagnál jobbnak éreztem a regényt viszont az első részhez (amire 4,5 csillagot adtam) képest viszont gyengébbnek. Aztán „hála a Léleknek” a végén Antal József írása eldöntötte a kérdést. Maga a könyv 4,5 csillag (a regény 4,3 (: )

>!
Sai_home
Joan Slonczewski: Génszimfónia

Ismét egy jó könyv, a lényeg érthető a korábbi részek olvasása nélkül is, de azok ismerete sokat hozzáad az élményhez. Egy új bolygó belakása a téma, gyakorlatilag a terraformálás/életformálás vonalon haladva. A kérdés persze akkor válik érdekessé, amikor a kinézett bolygón van (esetleg) intelligens élet, ami teljesen ismeretlen és más, mint amihez hozzászoktunk – és akár veszélyes is lehet.
Hard sci-firől van szó, de nem megy bele a tudományos leírásokba, így azoknak is élvezhető, akiket ez untat, néhány mondatban lerendezi az idegen lények felépítését. Ettől nekem kicsit hiányérzetem van, mert hozzáértő embertől többre vágytam volna.
A háttérben folyó politikia/pénzügyi csatákat is elrejti az író a szemünk elől, így egyáltalán nem lett űropera-érzete a könyvnek, főleg a főszereplő (aki most egy átlagember) szemén keresztül látjuk a világot, ami így nem lett olyan szépen felépített, mint a korábbi két részben, viszon sokkal több cselekmény fért a könyvbe.
Nem egy akciódús történet, inkább elgondolkodtató, lassabb folyású, érdekes kérdéseket felvető mű.

>!
B_Petra
Joan Slonczewski: Génszimfónia

Az agypestis előzményeit, valamint a mikroemberek szülőbolygóját ismerhetjük meg ebben a regényben.Önállóan is élvezhető, főleg mert rövidebb, és eseménydúsabb, kevesebb a politikai, filozófiai értekezés, még a biológiai magyarázatok sem tartanak hosszú oldalakon keresztül.
Sloanczewski univerzumából, minden faj képviselteti magát a regényben, egy remete csere, emberek, eliziumiak, valedoniak, Lélekhivók, egy kis vallásosság miatt, szabadgépek, hibridek, úgy általában az egyszerűbb emberek mindennapjai közepette, megtörténik a kapcsolatfelvétel egy új intelligens fajjal, mely igencsak eltér a megszokottól. Kezdetét veszi egy új korszak, a Prokarion bolygón, a békés együttélés ideje.
Ami megrázó, a gyeremki sorsok, és a járvány pusztitott bolygók, milliárdok halála, amivel szöges ellentétben áll az eliziumi dekadencia, az örök élet sötét oldala.

>!
csartak MP
Joan Slonczewski: Génszimfónia

A könyv eredeti címe Children's Star, azaz Gyermekek csillaga. Nekem mégis jobban tetszik a magyar cím, a Génszimfónia, mert maga a történet is olyan, mint egy szépen felépített lassan hömpölygő sci-fi műalkotás. Hard sci-fi-ről lévén szó, az írónő (aki egyébként főállásban biológia professzor, biofizika és a biokémia a szakterülete) természettudományos szemszögből közelíti meg a történetet, és a logikát szem előtt tartva vezeti le következtetéseit.
Gyönyörűek az idegen bolygó tájleírásai, és szívesen adtam alá magam az Slonczewski fantáziájának és képzeletem el a 3 szálból sodort spirál alakú kromoszómájú sejtekből kialakult kerek, „fánk” formájú állatokat és növényeket. (zooidok és fikoidok)
A fordítás hibáitól eltekintve (egyszer konkrétan fordítva írták le két gyerek életkorát, mint előzőleg) majdnem tökéletes. :) Na meg az, hogy a Elízium-univerzum harmadik kötetével sikerült kezdenem, de szerencsére a történet nem függ össze szorosan az előző kettővel.

13 hozzászólás
>!
Hiranneth
Joan Slonczewski: Génszimfónia

Rég volt, hogy az írónőtől olvastam, de rá kellett jönnöm, hogy ez hiba volt.
Gyerekkoromtól kezdve elbűvöltek azok a filmek/sorozatok/történetek, amik arról szóltak, hogy a világűr más pontjain, más bolygóin értelmes lények élnek, és az emberek velük kerülnek kapcsolatba. Joan is ezt a kérdéskört járja körbe.
Sok kérdést felvet, onnantól kezdve, hogy van-e jogunk egy teljes bolygót megváltoztatni a kedvünkre, odáig, hogy lenézhetünk-e értelmes lényeket, ha azok csupán mikróba méretűek.
Lévén biológus (valahogy a leírásokból sejtettem, hogy mikrobiológia vagy a biokémia élete szerves része lehet…és igen, mindkettőt űzi :D), elég hitelesen vannak leírva a dolgok. Én élveztem olvasni a könyvet, de ha valaki nincs annyira oda a természettudományokért, akkor vontatottnak fogja érezni a történetet.

>!
Balázs_Erőss 
Joan Slonczewski: Génszimfónia

Csak miután belekezdtem, tudatosult bennem, hogy ez bizony hard-sf lesz. Szerencsére érthető, szórakoztató és érdekes könyvbe akadtam bele. Néhány szálat én tovább fűztem volna, másokat pedig el sem indítok, de még így is messze többet kaptam, mint amit reméltem. Picit nehéz, de élvezhető olvasmány.

>!
ddroid
Joan Slonczewski: Génszimfónia

Rettentően tetszett :D Végre egy sci-fi amiben mikrobiológiával foglalkoznak. Mivel szeretem a mikrobiológiát így nagyon élveztem a történetet. Közben pedig folyamatosan jegyzeteltem magamnak.
Tetszett, hogy más fajta értelmes lény jelenik meg a könyvben, mint általában szokott. A kommunikáció egész hamar meg lett oldva (legalább is mi szempontunkból). Miután ez megtörtént, jött a szokásos kérdés, hogy ők vagy mi és hogyan lehetne együtt élni, hiszen veszélyt jelentenek ránk. Az Írónő jól megoldotta és szerintem mindenre rámutatott amire kellett.
Én biztos életformálnám magam, de kicsit ijesztő lenne hordozónak lenni.

>!
Panni777 P
Joan Slonczewski: Génszimfónia

Az eleje kicsit döcögősen indult… nehéz volt a beilleszkedés az új világba (ez valószínűleg rajtam múlt), nem értettem a szereplők motivációját… miután azonban felfedezték a bolygó „rejtett urait”, felgyorsultak az események és onnantól kezdve nehéz volt letenni a könyvet. Egyre jobban megszerettem ezt a vad világot, amit leírt a szerző. A kedvencem azért még mindig Shora marad és az Ivadékok, utána jön Elízium, majd a Prokarion és végül a Valedon. A legjobban az tetszett az Elízium-univerzumban, hogy kerek volt: megvoltak a politikai, gazdasági, lakhatósági problémák, a mindennapi élet gondjai. Nem csak a történethez szükséges információkat tudtuk meg. Úgy éreztem, kicsit el van kapkodva a vége, talán jobban is kifejthették volna a bolygó és a szereplők további sorsát, de a lényege így is benne van. Egy fél csillagot azonban le kell, hogy vonjak, egy picit az eleje miatt, egy picit pedig azért, mert jobban is kifejthették volna a számos rendszert, amivel a mikrozooidok kommunikálnak, engem kifejezetten érdekelt volna.


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

Végül is mi az élet? Nem más, mint a leghitványabb szemét egy világ felszínén.

103. oldal

4 hozzászólás
>!
szangi P

– A repülőhalak ürüléke hulljon magára bőségesen!

154. oldal

>!
szangi P

Minden napot úgy kell megélnünk itt, mintha az lenne az utolsó, és mintha lenne még ezer újabb.

162. oldal

>!
csartak MP

Magasan fenn, az örökké kék égen a Prokarion napja, az Ióta Pavonis keringett büszkén, mint egy albínó páva. A vékony ózonréteg keveset szűrt ki a nap ultraibolya sugaraiból, nem úgy mint más világokon. Ez lehetett egyik oka, hogy itt három szálból sodort kromoszómák fejlődtek ki, így védték a DNS-t a mutációtól. A Prokarion időjárása, akárcsak tájképe, előre megjósolható mintát követett: napsütés minden nap, este enyhe eső.

27. oldal

>!
papda

Milyen fura, azért nő fel valaki, hogy újra gyerek lehessen.

301. oldal

>!
csartak MP

Kitartóan emelkedett a nap a haldokló város mögött.

(első mondat)

>!
csartak MP

Az egy mindig előbb jön, mint a kettő, és bármely hárommal osztható szám számjegyeinek összege osztható hárommal. Ahogy a családja egyre fogyatkozott, 'jum összeadott és szorzott, szorzótényezőkből álló családokat teremtett a fejében. A hatszázkilencvenhárom például egy négytagú család volt: egy hetes, egy tizenegyes és egy ikerhármas… 'jum beleharapott a patkányba, és tiszta erőből marcangolni kezdte a döghúst.

8. oldal

2 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Elízium sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Marrs: The One – A tökéletes pár
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Stephen Donaldson: A Kárhozat Urának átka
Dan Simmons: Hyperion
Andy Weir: A marsi
Tom Sweterlitsch: Letűnt világok
Buzz Aldrin – John Barnes: A csillagok fiai I-II.
Kim Stanley Robinson: Aurora
Mur Lafferty: Hat ébredés
Orson Scott Card: Ender árnyéka