Szőröstül-bőröstül 9 csillagozás

Azoknak, akik jót akarnak enni és közben a világot is szeretnék megmenteni
Joacim Lund: Szőröstül-bőröstül

Joacim ​Lund riportkönyvében arra keresi a választ, hogyan tudnánk kitörni az élelmiszer-üzletláncok olcsó, ezért rossz minőségű és szűk választékú áruinak fogságából. Hogyan változtassunk az utóbbi évtizedekben teljesen megváltozott étkezési szokásainkon, hogy visszatérhessünk a tudatos táplálkozáshoz, egészséges főzéshez. Vajon akkor is megennénk az előre feldolgozott készételeket, ha tudnánk, miből és hogyan készülnek? A legnagyobb gond, hogy a döntésre esélyünk sincs, ami a kereskedelmi hálózatok felelősségét veti fel.
Lund meglátogatta a norvég Coop és Rema üzletláncok vezetőségét, akik hibáikat elismerve óvatos biotermék-kínálattal kísérleteznek, de ehhez tájékozott vásárlókra van szükség. Az élelmiszer-iparág hátterében kiterjedt környezeti és állatjóléti problémák húzódnak, húsalapú étkezésünk a takarmány nagyipari termelése miatt tönkreteszi a Földet, a brazil esőerdők négyötödét így tarolták le. Ellenpéldákat keresve koppenhágai és londoni díjnyertes éttermekben… (tovább)

>!
Typotex, Budapest, 2017
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632799438 · Fordította: Vaskó Ildikó
>!
Typotex, Budapest, 2017
272 oldal · ISBN: 9789632799438 · Fordította: Vaskó Ildikó

Most olvassa 3

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bori_L P>!
Joacim Lund: Szőröstül-bőröstül

Joacim Lund: Szőröstül-bőröstül Azoknak, akik jót akarnak enni és közben a világot is szeretnék megmenteni

Röviden: ennek a könyvnek mindenki polcán (vagy legalábbis olvasmánylistáján) ott a helye, akit egy icipicit is érdekel, hogy mit eszik. Joacim Lund az új hősöm.

Hosszabban: megpróbálom egységesen összefoglalni, de azt hiszem lehetetlen elkerülni, hogy a lelkesedésem kiüsse az objektív értékelést (amit azért nagyjából sikerült ide megírnom: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-11-07+…). Az értékelés bizonyos részei erősen provokatívak lesznek, de állok elébe a megkövezésnek, mostanában úgyis van belőle részem bőven.
Szóval, az történt, hogy Joacim Lund (norvég újságíró) egyik bevásárlás közben megállt a norvég Tesco közepén és feltette magának azt a kérdést, ami szerintem vészesen kevés emberben fogalmazódik meg manapság: mit is eszem?!

Ebben benne van minden: honnan jön a kaja, mi van benne, hogy dolgozzák fel… és még több is: milyen hatása van az élelmiszer-vásárlás közben hozott döntéseinknek? Milyen hatása van a környezetre, a társadalomra, a gazdaságra, és nem utolsó sorban, az egészségünkre (előkerült régi jó barátom a cukorzsírsó-trió is)? Elvégre már jó régen megmondta egy bölcs: az vagy, amit megeszel (bizonyára Voldemort is ismerte ezt a szólást, de ebbe most ne menjünk bele), és én egészen biztos vagyok benne, hogy a nyugati emberek többségének manapság nem sok fogalma van róla, hogy mit eszik.

Látni vélem a felcsillanó szemeket, és ébredő reményeket, hogy majd ez a könyv is jól felhívja a figyelmet a húsfogyasztás veszélyeire környezeti és etikai szempontból, és világ vegánjai egyesüljetek!* Nos, hát van egy jó meg egy rossz hírem. A jó hír az, hogy Lund valóban előveszi ezeket a témákat és felhívja rá a figyelmet, hogy a szakértők szerint (előkereshető kutatásokkal alátámasztva) érdemes lenne kevesebb húst fogyasztani, mint amennyit egy átlagos ember szokott, és felhívja a figyelmet a nagyüzemi húsipar veszélyeire is. A „rossz” hír pedig az, hogy nem áll meg itt, ahogyan az éppen divatos vega/vegán-mozgalmak teszik, hanem megvizsgálja szépen az érme másik oldalát is. Nyilván nem érvel az ipari állattartás mellett (nehezen tudok elképzelni bármilyen épkézláb érvet is amellett), de emlékeztet minket arra, hogy nem csak a nagyüzem van.***

Meg beszél egy csomó minden másról is, akit érdekel az olvassa el vagy kérdezzen meg (szívesen beszélek róla), de nem az a lényeg, hogy miről is, még csak nem is az a lényeg, hogy mi a véleménye (voltak kérdések, amikben pl. én személyesen nem értettem egyet vele), hanem az, hogy egész egyszerűen gondolkodásra serkent. Szerintem ez lenne a legfontosabb. Hogy az emberek ne azt biflázzák vissza, amit egy-egy figyelemfelhívó (vagy bulvárcikkből) olvastak az esőerdők irtásáról meg a csirkegyárakról, hanem gondolkozzanak és értsék, hogy miről beszélnek. Legalább egy kicsit. Félreértés ne essék, én se támogatom az esőerdők irtását meg a csirkegyárakat, de attól még nem szeretem, ha az ismerőseim kényelmesen hátradőlve féligazságokkal érvelnek, hogy aztán az én érveimet egyetlen mozdulattal félretolják. Ha valaki érvel, akkor legalább viselkedjen következetesen.**** Na mindegy. Ez már kicsit messzire vezetne. A lényeg az, hogy ez egy remek könyv, a legjobb a maga nemében, amit eddig olvastam (csak azt érdemes végig szem előtt tartani, amikor Lund esetleg elfelejti leírni – egyébként kb. kétszer fordul elő az egész könyvben –, hogy ez az összefoglaló elsősorban és mindenestül norvégoknak szól), és tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek, aki nem akar leragadni a Facebookra posztolt, körülbelül bulvár-minőségű cikkeknél.

*elnézést az ironizálásért, csak kezd kissé elegem lenni azokból a szűk látókörű, nagyjából agymosott egyénekből, akiknek NEKEM kell magyarázni, hogy nem a húsevés fenntarthatatlan környezeti szempontból, hanem az ipari mezőgazdaság miután majdnem 8 éve vegetáriánus vagyok, eldobom az agyam, de tényleg**
**mármint tőlem mindenki azt eszik, amit akar, csak ne akarjon meggyőzni mindenféle hülyeségről, mert az olyan érvektől, hogy de ezt olvastam az interneten elég könnyen elszáll az agyam
***jó, engem nem kell nagyon emlékeztetni rá, emlékeztetnek az egyetemen kb. hetente háromszor
****pl. ha környezetbarátság miatt nem akar húst enni, akkor ne dobja ki a vacsoramaradékot, amikor a teremben még x ember éhesen morog, hogy nem lehet repetát kapni

12 hozzászólás
tetsuo>!
Joacim Lund: Szőröstül-bőröstül

Joacim Lund: Szőröstül-bőröstül Azoknak, akik jót akarnak enni és közben a világot is szeretnék megmenteni

Jól megszívattam magam ezzel a könyvvel. Valamiért arra készültem, hogy kapnak majd a fejükre a vegetáriánusok is rendesen, de annak ellenére, hogy ilyesmiről szó sincs a kötetben, mégis nagyon élveztem és lankadatlanul fárasztottam a környezetemet a benne olvasottakkal.
A szerző egy nap vásárlás közben elgondokodott valamin, amin bizony nekünk is gyakrabban kellene: vajon mit is eszik, az hogyan és miből készül és hogyan kerül a boltba? Ebből született ez a nagyszerű kis könyv, ami bár alapvetően a norvég viszonyokat mutatja be, azt gondolom, hogy mi magyarok is rengeteget tanulhatunk belőle.
Nagyon tetszik, hogy reális képet fest, körültekintően, informatívan és szórakoztatóan vezet minket végig az élelmiszeripar útvesztőiben, de közben senkit nem próbál meggyőzni, hogy vega vagy akármi legyen, hiszen kiderül, hogy alapvetően nem a húsfogyasztással vagy a növényevéssel van a gond, hanem a hosszú távon egyre kevésbé fenntartható ipari mezőgazdasággal.
Van benne SF is (pl. mesterséges hús és tej kilátások), félelmetesebb horror mint sok minden, amit mostanában olvastam (hadd ne menjek bele most, sokszor milyen körülmények között tartják az állatokat); de alapvetően azért a valóság rögös talaján maradunk, és sok olyan tévhitet lebont a könyv, amikkel egy-egy vita során az emberek szeretnek dobálózni, pl. a légkört szétcincáló metánt eregető szarvasmarhák képét néha kénytelenek vagyunk elengedni, hiszen ez legeltetés esetén nem hogy nem veszélyes, de környezetbarát is, ellentétben pl. a valóban ózónbarátságtalan gázokat felszabadító szántással, amit ugye a hiperegészséges növényfogyasztáshoz szoktunk kötni (tegyük hozzá a korrektség kedvéért, hogy a nagyüzemi állattartás általában viszont valóban marha környezetszennyező).
Érdekes olvasni azt is, hogy évi 20 kg hús fogyasztását ajánlja a norvég élelmiszerügyi hivatal, miközben mi magyarok a Carnivore Jack Daniel's and Pizzáját fütyörészve fogyasztjuk naponta pörköltünket (van ismerősöm, akinek egy vacsihoz sikerült fél kilót önállóan elfogyasztania).
Ráadásul nem merülünk el a különböző e és egyéb mesterséges ételalapanyagok mocsarába, hiszen mindennapi koporsószögünket olyan alapvető anyagokkal is biztosítjuk magunknak (igen, a vegák is), mint a só, cukor és a zsír (utóbból létezik növényi változat is).
Mindezt rövid, érthető, mindenki által követhető alapvető szabályokban foglalja össze a könyv, mint pl. hogy lehetőség szerint együnk kevesebb húst, azt is próbáljuk meg olyan termék formájában, aminek az előállítója hallott már az állatjólétről vagy hogy ne pazaroljunk, tervezzünk és ne vegyünk olyan terméket, aminek ötnél több összetevője van, amiknek ráadásul nem tudjuk kiejteni a nevét, vagy hogy ne vegyünk olyan kaját, aminek a dobozán rajzfilmfigura van és azt bizonygatják a csomagoláson, milyen egészséges (helló, szülőtársak!).
Egyszóval szemléletformáló.

brácsa_lant>!
Joacim Lund: Szőröstül-bőröstül

Joacim Lund: Szőröstül-bőröstül Azoknak, akik jót akarnak enni és közben a világot is szeretnék megmenteni

A következtetései rendben vannak (bár a három elv, ami az utolsó oldalra tisztázódik le, nem nagy varázslat), megint a körítéssel volt bajom. Csak a felétől kezdtek feltűnni azok a beharangozott témák, amikért elkezdtem olvasni, de végig voltak felesleges hangulatkeltő újságírótrükkök, engem meg nem érdekel, hogy hova mivel utazott a szerző és mennyi ideig, hogy hányszor járt kaszinóban, hogy az interjú után mit evett, de még a gyerekkórusa sem.

Szóval az elvek rendben vannak, a konkrét információk és a gyakorlati tippek pedig eléggé specifikusan Norvégiára vonatkoznak, kevés hasznosat lehet belőlük leszűrni.

De legalább egész héten, amíg olvastam, visszarángatott a lelkiismeretem a felelőtlen táplálkozási döntésektől.

bodr>!
Joacim Lund: Szőröstül-bőröstül

Joacim Lund: Szőröstül-bőröstül Azoknak, akik jót akarnak enni és közben a világot is szeretnék megmenteni

Azért nem tetszett különösebben, mert az általános tanulságai számomra eléggé lerágott csontok (kacsint), ami érdekes lett volna, az meg annyira Norvégia-specifikus ismeret, hogy semmi közömet nem éreztem hozzá. Ha egy ugyanilyen kiadvány (őszintén, számokkal, cég- és márkanevekkel) magyar szerzőtől megjelenne, az érdekelne.


Népszerű idézetek

shadowhunter1975 P>!

Kerüljük az olyan terméket, melynek
– ötnél több összetevője van;
– összetevőit nem tudjuk kiejteni;
– mesterséges összetevői vannak;
– rajzfilmfigura van a dobozán;
– csomagolásán a tartalom egészséges hatását bizonygató kijelentések állnak

252. oldal, ... Pénz pedig végképp nem dobunk ki (Typotex, 2017)

Joacim Lund: Szőröstül-bőröstül Azoknak, akik jót akarnak enni és közben a világot is szeretnék megmenteni

2 hozzászólás
shadowhunter1975 P>!

Nagyapa mindent hasznosított. Nem dobott ki semmit. A takarékosság nyilvánvaló oka az akkori szűkös viszonyokban keresendő. Az étel kidobása azt jelentette volna, hogy utána az ujjunkat szophatjuk. de volt emögött egy erkölcsi megfontolás is. Tisztelni kell az életet. Ha el kell vennünk egy állat életét azért, hogy megegyük, nem hagyhatjuk ott a felét megrohadni.

15. oldal, Hová lett a józan paraszti ész? (Typotex, 2017)

Joacim Lund: Szőröstül-bőröstül Azoknak, akik jót akarnak enni és közben a világot is szeretnék megmenteni

shadowhunter1975 P>!

Ha kétféle húsdarab közül kell választanom az üzletben, megeshet, hogy tulajdonképpen a dél-amerikai esőerdők elpusztítása vagy a norvég mezőgazdasági tájkép fenntartása között kell döntenem. A boldog állatok, már ha létezik ilyesmi, és az állatkínzás között. Hogy hetven- vagy nyolcvanéves koromig éljek-e. A választások, melyeket a boltban hozunk, életünk legfontosabb választásai. Mégis alig fordítunk időt arra, hogy ezeket végiggondoljuk. Merthogy nem tudunk eleget a helyes döntéshez.

9. oldal, Előszó (Typotex, 2017)

Joacim Lund: Szőröstül-bőröstül Azoknak, akik jót akarnak enni és közben a világot is szeretnék megmenteni


Hasonló könyvek címkék alapján

David Michie: A Dalai Láma macskája
Oravecz Nóra: Találd meg magad
Jonathan Safran Foer: Állatok a tányéromon
Varga Éva (szerk.): Hétköznapi kalauz
Giulia Enders: Bélügyek
Linda Gamlin: Az allergia
Gary Taubes: Miért hízunk el?
Deák Sándor: Lúgosítás oxigénnel: igyunk oxigént
Simon Dezső: A betegségek megelőzése és természetes gyógymódjai
David Kessler: Muszáj annyit enni?