Mikor ​lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt 25 csillagozás

Jelenetek egy pszichiátriáról
Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Az észak-német kisvárosban élő Joachim egy pszichiátrián nőtt fel. No nem azért, mert ő maga is ápolt lenne, hanem azért, mert az édesapja a helyi ifjúsági pszichiátria igazgatója, házuk pedig az intézet területén áll, körülvéve síkagyúakkal, debilekkel, trotlikkal, agyrokikkal – ahogy a fiúk, a három testvér, nevezi őket. Különös élet az övék: hétköznapjaikat egyszerre élik a normális világban, iskolában, családi körben, ugyanakkor jelen van az életükben egy egész más, szürreális, abnormális világ is. De vajon ki mondja meg, mi a normális és mi az abnormális? Vajon mekkora esélye van a gyerekeknek, hogy egészséges felnőtteké váljanak?
Az önéletrajzi ihletésű könyvben az író saját életéből mesél el történeteket, melyek egyszerre felkavarók, humorosak, olykor pedig végtelenül groteszkek vagy épp megindítóak, mindezt egy nem átlagos család és egy gyermekpszichiátria mindennapjaiba ágyazva.

Eredeti mű: Joachim Meyerhoff: Wann wird es endlich wieder so, wie es nie war

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Tea, Budapest, 2015
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638991768 · Fordította: Fodor Zsuzsa

Enciklopédia 3


Kedvencelte 4

Most olvassa 6

Várólistára tette 83

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Bea_Könyvutca P
Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Nagyon boldog vagyok, hogy egy olyan könyvre akadtam, ami teljesen meglepett, jó értelemben, és már az első oldalakon éreztem, hogy ez nagy kedvencem lesz. Így is lett, mert egy olyan szeretetteli és humoros történet volt ez, amilyet már régen olvastam. Olyanfajta könyv ez, ami végigmegy az egész családon, mert biztos vagyok benne, hogy mindannyiunknak tetszeni fog.

Lehet, hogy közrejátszik ebben az, hogy egy éppolyan dilis és őrült család vagyunk mi is, mint a könyvben szereplő, nagyon sok rokon vonást fedeztem fel magunk között. Ők még rendelkeznek azzal a plusszal is, hogy egy pszichiátria kellős közepén laknak, ahol az apa az igazgató.
Folytatás:http://konyvutca.blogspot.nl/2016/03/joachim-meyerhoff-…

4 hozzászólás
>!
Ms_thebetty P
Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Zse-ni-á-lis!

No, drága barátaim, be kell vallanom, hogy könyvön ennyit még nem nevettem, de ezt a lehető legjobb értelemben. :)
A történet mély, néhol egészen nyomasztó és elgondolkodtató, de mindvégig szerethető és mulattató köntösbe bújtatva. Sokszor olyan nevetőgörcsöt kaptam, hogy megszólalni sem bírtam hosszú percekig :D
Olyan ez a könyv, mint mikor leülsz egy tíz éve nem látott barátoddal egy tea mellé, és meséltek egymásnak, kivel mi történt. Én végig azt éreztem, hogy Joachim nekem mesél, hozzám szól. :))

Imádtam minden egyes mondatát. Úgyhogy csak azért öt csillag, mert többet nem lehet, pedig adnék még százszor ennyit is. :)

>!
beasechoes P
Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Hát nem egy hétköznapi regény…az egyszer biztos. Nem teljesen azt kaptam, amire gondoltam, de nem bántam meg. Rövid kis történetek egy kis fiú szemszögéből, aki elmeséli nekünk, milyen is volt felnőnk egy pszichiátrián… Nem lehet egyszerre letudni. Minden nap 1 max 2. fejezet.. Néhol nagyon lekötött, néhol halál unalmas volt, de mindent egybevetve azt kell mondanom, hogy… érdekes volt. Jó volt.

>!
Miamona
Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Mindig meghatódom, ha valaki képes ennyire finoman, minden rezdülésre érzékenyen odafigyelve ábrázolni bárkit, hát még ha a (kitalált, irodalmi érdekekből megmásított vagy valódi) szüleit. Ilyenkor nem igazán érdekel mennyi az igaz belőle, a részletek mögött megsimuló szándék csodálattal tölt el.
Bevallom, sokkal többet kaptam a könyvtől, mint a cím (főleg az alcím) és leírás alapján vártam volna. Könnyed, kedves, néhol abszurd humorral fűszerezve, máskor ólmosan, rámtelepedően, mégis egyenletesen vegyítve drámaibb, tragikusabb, meghatóbb, elkeserítőbb részekkel. Semmire nem próbál jobban rájátszani a kelleténél. A lapokról árad az érzékenység, és a nem elnagyolt, túlmisztifikált, nem szirupos szeretet.

Néhány éjszakai sikollyal bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2016/01/joachim-m…

>!
anni_olvas
Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Milyen lehet egy észak-német kisvárosban, egy majd 1500 betegágyas gyermek-és ifjúságpszichiátrián felnőni? Joachim, a kórházigazgató legkisebb fia sajátosan látja a világot, egy egészen más szűrőn keresztül nézi, hiszen az iskolába vezető út minden nap a pszichiátria területén vezet át. Számára természetesek a „fura” fazonok, a különc fiatalok, a mentális betegségek. Magyarországi viszonylatban a kórházat inkább pszichiátriai betegek számára kialakított otthonnak mondanám. Utánanéztem az író életének és egy különc színész figurája rajzolódott ki előttem, aki gyermekkorát meséli el a könyvben.

A könyv sajátságos humora többször is megnevettetett, a kötet feléig azt hittem, hogy újabb letehetetlen kedvencet avattam. Szépen lassan körülrajzolódik Joachim családja, édesapja különös figurája, édesanyja szomorú élete és testvérei különcségei is. A könyv vége azonban annyira életszerűen szomorú, hogy mégsem tudtam kedvencemnek kikiáltani – de helye van az erősen ajánlott könyvek között!

>!
dianna76 P
Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Az első hatvan oldalnál volt egy kis félre kéne talán tennem érzésem, de aztán elmúlt, és olyannyira magába szippantott a történet, hogy sajnáltam, amikor le kellett tennem.
Az alcíme alapján teljes mértékben pszichiátriai kalandokat vártam, és egy komolyabb betekintést egy pszichiátriai intézet négy fala közé. Ennek ellenére vajmi kevés volt benne ebből, és inkább egy családtörténetet kaptam, egy kisfiú szemével láttatva aki aztán persze felnőtt menet közben. De talán nem is bánom, mert szeretem ezeket a gyermekkori emlékeket olvasni, betekintést nyerni egy család mindennapjaiba, örömökkel, bánatokkal együtt. Ráadásul ezek a történetek a pszichiátriai intézet kapuján belül játszódtak, s ez különlegessé tette ezeket a hétköznapokat. A történet, amíg a főhős kisebb volt, humorban bővelkedett, melyet a gyermekkori csínyek adtak javarészt. Aztán ahogy teltek az évek, komolyabb vizekre eveztünk. Itt már szomorú, és megrendítő dolgok is előtérbe kerültek, amiktől fájdalmassá vált a történet. Mindkét stílust – humorosat, fájdalmasat – szerettem.
A szereplők közül természetesen a főhős állt legközelebb a szívemhez, de kedveltem az anyát, valamint az apát is. Utóbbi szülővel kapcsolatban kettős érzésem volt. Egyrészt láttam benne a jó apát, aki szívesen tölt időt a gyermekével, megbocsájtásra hajlamos, másrészt valamiért éreztem egyfajta távolságtartást benne. A két fiútestvért nem tudtam megkedvelni, melyben nagy szerepe volt az öccsükkel szembeni undok, ugrató viselkedésüknek.
Megint egy könyv, amely kapcsán megállapíthatom, hogy jó kitartónak lenni. Örülök, hogy nem tettem félre a hatvanadik oldalnál.

>!
Tea, Budapest, 2015
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789638991768 · Fordította: Fodor Zsuzsa
>!
Gabye
Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Igazán tetszett még ha nem is volt végig könnyű olvasmány. Szép nyelvezettel mesél a szerző, és igazán érdekes ahogy saját maga elé is kegyetlenül odatartja azt a bizonyos görbe tükröt.

>!
Adrienn57 P
Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

A könyv majdnem harmadáig, csak kínlódtam vele. Nem igen tudtam belefolyni a történetbe és felvenni a szálat. Utána már érdekeltek az események, amik számomra egyszer sem tűntek kacagtatónak, de gyakran elgondolkodtam. Életszerűnek tűntek az események, annak ellenére, hogy milyen helyszínen folyt a történet. Leginkább az gondolkodtatott el, hogy egy boldog család, ahol mindenki élheti hivatását, szenvedélyét, ahol gyakran csipkelődésekkel, de komolyabb beszélgetésekkel telnek a napok, hogyan hullik darabokra, tragédiák, eltávolodások során.

>!
Near
Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Úgy voltam ezzel a könyvvel, hogy van nagyon fog tetszeni, vagy nagyon nem. Nincs köztes opció. De végül lett. A keret tetszett. Az eleje, meg a vége. A közepénél volt, ami tetszett, volt, ami kevésbé vagy inkább untam.
Az egész, mint ahogy mondja az alcím jelenetek. Nem lehet egyszerre, egybefüggőként olvasni. Tipikusan az a könyv, amit a kezedbe veszel, elolvasol pár történetet a nap lezárásaként, majd félreteszed és másnap megint előveszed egy kis időre. Majd megint félre.
Valahogy nem hagyott bennem akkora nyomot, mint reméltem… mégis bánnám, ha nem került volna a kezembe.

>!
macsek513
Joachim Meyerhoff: Mikor lesz végre megint olyan, amilyen sosem volt

Nem igazán olyan, mint amire számítottam vagy inkább, mint amit vártam. Talán egyszer folytatom, de az nem most lesz…


Népszerű idézetek

>!
Bea_Könyvutca P

Én nagyon lassan olvastam, hetekig tartott, amíg átrágtam magam egy köteten. Szóval nem állíthatnám magamról, hogy faltam volna a könyveket. Kisebbik bátyám könyörtelenül kihasználta, hogy lassan olvasok. Lenyúlta a könyvemet, elovasta az utolsó oldalt és megzsarolt: – Ha nem csinálsz most rögtön rendet a szobámban, megmondom, ki a gyilkos. – Ha nem voltam hajlandó, elkiáltotta magát, mint egy Oscar-díjátadáson: – A gyilkos neve…….! – Rohantam a szobájába rendet csinálni. Komolyan vettem a fenyegetést. Már a puszta gondolat is, hogy esetleg potyára olvastam el ötven oldalt, engedelmessé tett.

122. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

Amikor együtt nyaraltunk a Keleti-tengernél, apám a hátán feküdt a napon és azt csinálta, amit mindig, amikor éppen nem evett: olvasott.

35. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

Imádtam a kutyánkat. Ha szomorú voltam, sírva a hasára feküdtem és a fülébe hüppögtem: – Engem senki sem ért meg, csak te! – Mindig a kutya közelében akartam lenni. Még azt is megengedtem neki, hogy az ágyamban aludjon. A falhoz lapítva feküdtem álmában nyitott szája mellett, melynek olyan szaga volt, mint egy leolvadt jégszekrénynek. A kutya a szövetségesem volt.

>!
Ms_thebetty P

A betlehemes játék sokszor katasztrófába torkollt. Megesett, hogy Mária rohamot kapott az izgalomtól és rángatózva belezuhant a jászolba, vagy a szamár belökte az ökröt a dekorációba.

107. oldal

>!
Ms_thebetty P

Az első sorban közepén az apám állt, rohamszerű diétájával kicselezett, immár lötyögős öltönyében, anyám, frissen fodrászolt fejjel, magas sarkú cipőben, vagyis fölfelé és lefelé is meghosszabítva, két bátyám és én.

88. oldal

>!
Ms_thebetty P

Számomra hihetetlenül felszabaditó felismerés volt: kitalálni annyi, mint emlékezni.

16. oldal

>!
Ms_thebetty P

A kos kasztrációjával kapcsolatos tudásomat egy iskolai dolgozatban használtam fel. (…) A témával megint mellélőttem! – Joachim, mi köze a koskasztrálásnak az árapályhoz?

151. oldal

>!
Ms_thebetty P

Így nőttem fel. Ezerötszáz pszichésen beteg, testi és lelki fogyatékos között.

18. oldal

>!
Ms_thebetty P

Az én teraszajtóm mögött, az én gyerekszobámban valaki ült a földön, és az ablaküveget lehelgette. Átmásztam a kerítésen és közelebb mentem. Olyan ismerősnek, mégis tiltottnak éreztem a talajt, amelyen jártam.

264. oldal

>!
Ms_thebetty P

Attól fogva a schleswigi vitorlázók között szájról szájra járt a professzor úr története, aki teljes szélcsendben a vízbe pofozta a fiát, vészhelyzetbe került és ki kellett menteni. És mindezt jogosítvány nélkül!

137. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Fekete István: Tojáshéjdarabkák
Mircea Cărtărescu: Vakvilág – A bal szárny
Dragomán György: Máglya
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Margaux Fragoso: Csak ha te is akarod
R. J. Palacio: Az igazi csoda
R. J. Palacio: Csodácska
Berg Judit – Polgár Judit: Alma
Mészöly Ágnes: Ez egy ilyen nap
Michael Ende: A Végtelen Történet