(Sorozatértékelés itt: https://moly.hu/ertekelesek/2504945)
Ez a könyv gonosz. Egyrészt a leg-YA-bb YA, a maga letehetetlen sodrásával és szerelmi szálával (mert ugyan mi is lehetne vágybeteljesítőbb, mint egy lelkes könyvmoly kiscsaj és a megtestesült görög isten szerelmi története egy utópisztikus államban?*), de közben úgy elkezd viszketni az embernek a Platón-olvashatnékja meg a Szókratész-megismerhetnékje, hogy muszáj megvakarni**. :)
Közben pedig legalább annyira bájos, amit az ember elvár az írótól pl. a Mások között után (és majdnem annyi az utalás is, csak itt történelmi személyekre). És persze itt még inkább bővelkedünk szenvedélyesen gondolatokra szomjazó karakterekben, ami már önmagában üdítő. spoiler
A történet szerint Pallasz Athéné elhatározza, hogy egy csomó, különböző történelmi korokból származó Platón-rajongó segítségével megkísérli létrehozni (Platón gondolatkísérlete alapján) az „ideális államot”: itt mindenki azon dolgozik, hogy a legkiválóbbat hozza ki önmagából, és a vezetőnek és a harcosnak képzett emberek speciálisan élnek: nincsenek sem családok, sem házasságok, a gyerekeket közösen nemzik és nevelik, és teljes a nemi egyenjogúság, a végcél pedig az, hogy ötvenéves korukra filozófusokká és jó vezetőkké váljanak.
Persze a dolog messze nem nyilvánvaló: ezekről a buktatókról és sikerekről szól a történet, többféle nézőpontból.
Az egész könyv arra a gondolatra van felfűzve, hogy ha anélkül csinálsz valakivel valamit, hogy a beleegyezne, az vissza fog ütni, még akkor is, ha kifejezetten jó szándékkal tetted. (Igen, a nemi erőszakról is szó esik, de ez csak az egyik.) E téren ugyan kicsit szájbarágós néhol, de szerintem ez elnézhető, mert az legelejétől világos, hogy erről fog szólni a könyv.
Ehhez jól illik az a mellbevágó feminizmus, ami árad az egészből. Engem ez először zavarba ejtett, de elég sok érdekes női szempontból megvizsgálja a dolgokat ahhoz, hogy kifejezetten jót tegyen a könyvnek ez az íz.
Ami nem annyira tetszik, az a befejezés: kicsit talán túl hirtelen lett vége, szerintem még nem kristályosodtak ki eléggé a problémák, spoiler (azon kívül, hogy spoiler). (Még nem olvastam a folytatásokat, de ezt már nehéz lenne ott bepótolni.)
Összességében: lehengerlően cuki mítikus sci-fi, és (egyelőre csekély ismereteim alapján) szerintem a lehető legméltóbb feldolgozása Platón és Szókratész munkásságának**, a leghozzáillőbb formában: ifjú lelkeket gondolkodásra és olvasásra ösztönző spekulatív fikció.
*: Valójában ennél még sokkal vágybeteljesítőbb, legalábbis a szereplők számára, csak intellektuális módon…
**: Ezzel nem felvágni akarok: ha még nem tetted, akkor olvass Platónt, mert nem holmi száraz és poros filozófiai szövegeket generált, mint gondolná az ember, hanem pofátlanul szórakoztató és szenvedélyes tud ám lenni! (Én műveletlen tuskó vagyok, úgyhogy csak most szembesültem ezzel a ténnyel.)