The ​Just City (Thessaly 1.) 4 csillagozás

Jo Walton: The Just City Jo Walton: The Just City

„Here ​in the Just City you will become your best selves. You will learn and grow and strive to be excellent.”

Created as an experiment by the time-traveling goddess Pallas Athene, the Just City is a planned community, populated by over ten thousand children and a few hundred adult teachers from all eras of history, along with some handy robots from the far human future--all set down together on a Mediterranean island in the distant past.

The student Simmea, born an Egyptian farmer's daughter sometime between 500 and 1000 A.D, is a brilliant child, eager for knowledge, ready to strive to be her best self. The teacher Maia was once Ethel, a young Victorian lady of much learning and few prospects, who prayed to Pallas Athene in an unguarded moment during a trip to Rome--and, in an instant, found herself in the Just City with grey-eyed Athene standing unmistakably before her.

Meanwhile, Apollo--stunned by the realization that there are things mortals… (tovább)

>!
Tor Books, New York, 2015
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 0765332663
>!
Tor Books, New York, 2015
368 oldal · ISBN: 1466800828
>!
Corsair, London, 2015
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 1472150767

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 3

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

PannaNyúl>!
Jo Walton: The Just City

(Sorozatértékelés itt: https://moly.hu/ertekelesek/2504945)

Ez a könyv gonosz. Egyrészt a leg-YA-bb YA, a maga letehetetlen sodrásával és szerelmi szálával (mert ugyan mi is lehetne vágybeteljesítőbb, mint egy lelkes könyvmoly kiscsaj és a megtestesült görög isten szerelmi története egy utópisztikus államban?*), de közben úgy elkezd viszketni az embernek a Platón-olvashatnékja meg a Szókratész-megismerhetnékje, hogy muszáj megvakarni**. :)
Közben pedig legalább annyira bájos, amit az ember elvár az írótól pl. a Mások között után (és majdnem annyi az utalás is, csak itt történelmi személyekre). És persze itt még inkább bővelkedünk szenvedélyesen gondolatokra szomjazó karakterekben, ami már önmagában üdítő. spoiler

A történet szerint Pallasz Athéné elhatározza, hogy egy csomó, különböző történelmi korokból származó Platón-rajongó segítségével megkísérli létrehozni (Platón gondolatkísérlete alapján) az „ideális államot”: itt mindenki azon dolgozik, hogy a legkiválóbbat hozza ki önmagából, és a vezetőnek és a harcosnak képzett emberek speciálisan élnek: nincsenek sem családok, sem házasságok, a gyerekeket közösen nemzik és nevelik, és teljes a nemi egyenjogúság, a végcél pedig az, hogy ötvenéves korukra filozófusokká és jó vezetőkké váljanak.
Persze a dolog messze nem nyilvánvaló: ezekről a buktatókról és sikerekről szól a történet, többféle nézőpontból.

Az egész könyv arra a gondolatra van felfűzve, hogy ha anélkül csinálsz valakivel valamit, hogy a beleegyezne, az vissza fog ütni, még akkor is, ha kifejezetten jó szándékkal tetted. (Igen, a nemi erőszakról is szó esik, de ez csak az egyik.) E téren ugyan kicsit szájbarágós néhol, de szerintem ez elnézhető, mert az legelejétől világos, hogy erről fog szólni a könyv.
Ehhez jól illik az a mellbevágó feminizmus, ami árad az egészből. Engem ez először zavarba ejtett, de elég sok érdekes női szempontból megvizsgálja a dolgokat ahhoz, hogy kifejezetten jót tegyen a könyvnek ez az íz.

Ami nem annyira tetszik, az a befejezés: kicsit talán túl hirtelen lett vége, szerintem még nem kristályosodtak ki eléggé a problémák, spoiler (azon kívül, hogy spoiler). (Még nem olvastam a folytatásokat, de ezt már nehéz lenne ott bepótolni.)

Összességében: lehengerlően cuki mítikus sci-fi, és (egyelőre csekély ismereteim alapján) szerintem a lehető legméltóbb feldolgozása Platón és Szókratész munkásságának**, a leghozzáillőbb formában: ifjú lelkeket gondolkodásra és olvasásra ösztönző spekulatív fikció.

*: Valójában ennél még sokkal vágybeteljesítőbb, legalábbis a szereplők számára, csak intellektuális módon…

**: Ezzel nem felvágni akarok: ha még nem tetted, akkor olvass Platónt, mert nem holmi száraz és poros filozófiai szövegeket generált, mint gondolná az ember, hanem pofátlanul szórakoztató és szenvedélyes tud ám lenni! (Én műveletlen tuskó vagyok, úgyhogy csak most szembesültem ezzel a ténnyel.)

AOD>!
Jo Walton: The Just City

Bár nincs rajta a címke, szerintem YA.
A szereplők, némelyek önszántukból, némelyek nem önszántukból, a Platón által megálmodott ideális államot próbálják létrehozni a Köztársaság alapján. Ez hellyel-közzel sikerül is, de Szókratész színre lépésével kezdődnek a bonyodalmak, egyrészt a kísérletben résztvevő gyerekek felnőnek és lesz önálló véleményük, másrészt kibuknak a rendszer hibái spoiler.
Bizonyos részeket élvezet volt olvasni, pl a nők egyenjogúságáról, vagy ahogy Simmea okossá és erőssé válik és (a YA regényekre nem jellemző módon) nem őrlődik a két fiú között. Szerettem a robotos részeket, illetve mikor problémákba ütköztek, amiket a Köztársaság nem fejtett ki és szavazással döntöttek.
Furcsa volt, hogy csendes elégedetlenségen kívül semmi kihágás nem történt, pl ott volt 1000+ tini de nem volt pl verekedés, vagy később féltékenységből elkövetett dolgok, vagy erőszak.
A vége, Szókratész és Athéné vitája nekem nem tetszett, összecsapott és erőltetett érzetet keltett, a csattanó helyett.
Összességében nem volt rossz, de sajnos a vége miatt nem teljes az élmény.


Népszerű idézetek

PannaNyúl>!

I hate those Socratic dialogues where everything gets drawn out at a pace of an excessively logical snail.

1. fejezet, Apollo

1 hozzászólás
AOD>!

“There isn’t an end point to excellence where you have it and you can stop. Being your best self means keeping on trying.”

AOD>!

You cannot know which of your actions is the lever that will move worlds.

AOD>!

How many women had led stupid wasted unnecessary lives because nobody listened to Plato?

AOD>!

“It’s not that I want to die, but not being allowed to offer to die for my country means that my country doesn’t consider me a true citizen.”

AOD>!

“Until today I wasn’t sure whether the gods truly concerned themselves with us, and I only knew that they existed as part of a set of logical inferences which turn out to be based on a false assumption,” Sokrates said. “What false assumption?” I asked, curious. “That they were good,” he said, looking directly at me unsmilingly for a long moment. I don’t know what he saw in my eyes. The knife-edge had cut through me and it was very sharp. “Good and well-meaning are different matters,” I said, after a moment.

AOD>!

Children need guidance; adults can learn to guide themselves.

AOD>!

“Plato didn’t have as much experience of humanity as he needed to write a book like the Republic,” Sokrates said. “Perhaps nobody does.”

AOD>!

“Some people say men are stronger.”“They often are, but women tend to have more endurance,” Laodike panted. “Running in armor is at least as much endurance as strength.”

PannaNyúl>!

Like everyone who reads Plato, I longed to stop Socrates and put in my own arguments.


A sorozat következő kötete

Thessaly sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Deborah Harkness: Shadow of Night
Amal El-Mohtar – Max Gladstone: This Is How You Lose the Time War
Dianne Duvall: Rendezvous With Yesterday
Jasper Fforde: Lost in a Good Book
Gareth Roberts – Douglas Adams: Shada (angol)
Sangu Mandanna: A House of Rage and Sorrow
Ian McDonald: Desolation Road
Julian May: The Golden Torc
Anne McCaffrey: Dragonsong
Nick Jones: And Then She Vanished