Mások ​között 39 csillagozás

Jo Walton: Mások között

Mori ​menekül az anyja elől. Az anyja elől, aki boszorkány. Aki fekete mágiájával rontást hoz mindenkire, és Mori szerint világ fölötti uralomra tör. Egyszer már megvívtak, mert ő is örökölte anyja képességeit, de sajnos még túl gyenge volt: abban a csatában elvesztette ikernővérét és maga is belerokkant a vereségbe.

Pedig a frontvonalak mindenki más számára láthatatlanok. Mori családja széthullásának traumáját próbálja feldolgozni, azt, hogy szülei bentlakásos középiskolába adták be, mert addig sincs senkinek láb alatt.

Most kétségbeesetten igyekszik beilleszkedni, megtalálni azokat, akik ugyanúgy rajonganak a könyvekért, és főleg a fantasztikus könyvekért, mint ő, megismerni a barátságot és a szerelmet, amíg még lehet. Mert viharfelhők gyülekeznek a walesi táj felett, s a tündérek és más természetfölötti lények már helyüket keresik a közelgő végső összecsapásban.

Az ismert fantasyszerző ezúttal nem hagyja el a mi világunkat, de itt is megtalálja a… (tovább)

Eredeti mű: Jo Walton: Among Others

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508400 · Fordította: Németh Attila
>!
306 oldal · ISBN: 9786155508479 · Fordította: Németh Attila

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Paul Atreides

Helyszínek népszerűség szerint

vonat


Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 57

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Oriente P
Jo Walton: Mások között

A Mások között hommage a fantasztikus irodalom olvasójához. Nem az írókhoz, hanem az olvasókhoz, ez egyértelmű. Valószínűleg ez marad meg majd legmarkánsabb emlékképként a könyvből.
Szerintem nem vagyok egyedül azzal az élménnyel, hogy egy eseményt néha úgy tudok elhelyezni az életemben, hogy mit olvastam éppen előtte/közben/alatta. Mori életét pedig valami egészen végletes módon a könyvek szakaszolják, rendszerezik, keretezik.

Magának a történetnek erősen ifjúsági íze van, hiszen egyértelműen egy felnövés- és fejlődésregény. Mégis úgy éreztem, sokkal átfogóbb változási problémákat dolgoz fel, amolyan korfüggetleneket: keresés, önazonosság, lehatárolódás… elengedés és kötés, nyitás és beilleszkedés… hiú ábránd hogy ezeknek a problémáknak a dinamikus ismétlődése a kamaszkorral véget ér – legfeljebb nem olyan ijesztő, mert már nagyon is ismerős. (És hát Mori feje tele van ilyen gyönyörű, elrévedő élet-metaforákkal: https://moly.hu/idezetek/957513)

Leginkább az fogott meg egyébként, ahogy Jo Walton felhasználta a mágikus elemeket bizonyos fontos dilemmák ábrázolására. Elsősorban a varázslat-mint-beavatkozás dilemmára gondolok, mert ez remekül parafrazálja azt az általános emberi vágyat, hogy érzelmi kontrollt gyakoroljunk a környezetünk felett, párhuzamosan azzal a zavarba ejtő kérdéssel, hogy vajon milyen értéket képvisel, ha egy vágyott helyzet manipuláltan áll elő, nem tőlünk függetlenül, nem értünk jön létre. De hasonlóan szép megoldás az egész regényen végighúzódó ki-látja-a-tündéreket problematika: ki látja a dolgokat pont úgy ahogy én, ha vége a gyermekkornak, ha az éntudat megerősödött és lehatárolódott. Lehetséges egyáltalán bármit ugyanúgy látni ezután, mint mások? Lehet valós gondolati közösséget alkotni bárkivel, vagy látásmódunkban végérvényesen elszigetelődünk?
Szerintem tele van ez a könyv ilyen fantasy elemekbe burkolt filozofálgatásokkal, legalábbis én ezzel szórakoztattam magam – a magyarul meg nem jelent többtucatnyi SF könyv kikeresése mellett! –, mert ezt leszámítva Morival valójában nem igazán történik semmi. Élete meghatározó, tragikus fordulatán már túl van a regény kezdete előtt, magában a regényben pont hogy hétköznapjait próbálja ép ésszel felépíteni. Úgyhogy ez egy nyugodt könyv, lassú és kicsit melankolikus, de egyáltalán nem sötét hangvételű.

És hát ott az a sci-fi olvasókör.
Most mit mondjak: ki ne akarna ilyenbe járni?? :)

1 hozzászólás
>!
pat P
Jo Walton: Mások között

Mit is lehet kezdeni egy olyan könyvvel, ami egyrészt egy tökéletes, a műfaj legnemesebb hagyományait követő lányos ifjúsági regény, másrészt egyértelműen megcélzott célcsoportja a 40+ fehér, férfi science fiction rajongók tábora? És közben még (kis jóindulattal, egye fene) fantasy is?
Például lehet neki adni egy Hugo-díjat, mert a nosztalgia egy igen komoly dolog ám. Meg persze igazán imponáló Mori az írónő tudása az 1979 előtti SFF irodalomról.
Aztán azok a 40+ fehér, férfi SF rajongók (miután titokban elolvasták, elérzékenyültek, sóhajtoztak, és hiányolták a lábjegyzeteket minden említett könyvhöz) odaajándékozhatják vonatkozó életkorú gyermekeiknek.
Az ifjak pedig elolvashatják, talán még tetszeni is fog nekik (van benne szerelmi szál, kaland, tündérek), és még az is elképzelhető, hogy a sci-fi iránti érdeklődésük is feltámad, ami külön öröm, ugyebár.

Én pedig komolyan gondolkoztam rajta, hogy mit is akart itt az írónő? Mi a valódi koncepciója ennek a könyvnek? Mitől is jó ez tulajdonképpen? Miért is hasonlít ennyire a nagyon klasszikus ifjúsági regényekre (mint pl. A titkos kert, vagy a Mostohatestvérek), amiket az írónő / Mori egyébként boldogan ekéz, mint nyálas-didaktikus irományokat? Most akkor ez egy tündéres fantasy, vagy csak Mori nem egészen van rendben odafönt? Van-e valami értelme annak, hogy én itt főállásban csodálom a főhős olvasási sebességét és olvasottságát, miközben a falat kaparom a kiadatlan Delany könyvekért?

Aztán rájöttem, hogy nekem ez a könyv leginkább a beágyazottságról szól. Arról, ahogy egy magát kívülállónak, másnak, végtelenül magányosnak érző tizenéves szép lassan megtalálja a helyét az élet szövetében – a családon, a kortárs kapcsolatokon, a szerelmen, a néphagyományokon, az irodalmon, az akármin, illetve mindezek tetszőleges kombinációján keresztül. És ezért érvényes olvasmány lehet serdülőknek is; érettebb idősebb fejjel meg különösen érdekes ismét végigkövetni, tudatosítani ezt az utat.

Szóval tetszett nagyon. Ha cselekmény is lett volna benne, tán még az öt csillagot is megkapta volna…

4 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir 
Jo Walton: Mások között

Leginkább azt imádtam benne, hogy olyan magától értetődő, természetes módon meg- és visszahozza a kedvet az olvasáshoz. Ráadásul régi dolgok olvasásához!
Persze tömény nosztalgia ez a könyv, meg valahol végtelenül vágyteljesítő és olvasókiszolgáló, és tulajdonképpen még kötekednék is azzal, hogy Walton nem maradt meg az allegóriánál, de, nem tagadom, nagyon szerettem olvasni a Mások közöttet. Azért az olvasó-rajongó lelkéért, ami szerintem mindenkiben benne van, aki erre téved; azért a beburkolózós hangulatáért, ahogy annyira jó volt kicsit beköltözni Mori fejébe és újra- vagy legalábbis megélni mindezt. Azért, mert ráébreszt arra, mi is bújik meg az olvasás csodálatos tevékenysége mögött, hogy miért is csináljuk ezt, hogy honnan is eredünk mindannyian. Azért, mert megmutatja, kik is voltunk – és hozzá óhatatlanul is hozzánézzük: kik vagyunk most.
Szóval szerintem tényleg nagyon szerethető könyv.

>!
Spaceman_Spiff IP
Jo Walton: Mások között

Érdekes ez a könyv. Szögezzük le, hogy a díjesőhöz nagyban hozzájárult az SF közösségben tapasztalható nosztalgiafaktor. Hogy mondhatja valaki azt, hogy A fenevad száma nem is olyan rossz?
Ezt a könyvet érdemes több aspektus felől is megvizsgálni.
Ott van mindjárt az, amiért egyáltalán elolvastam kezembe vettem: egy olyan lányról szól, aki falja a sci-fi és fantasy könyveket. Viszont nem csak arról van szó, hogy Mori olvas – Mori gondolkodik a könyvekről, és lelkesedik az olvasás iránt. Eszembe juttatta, milyen is voltam én ennyi idősen. Azt az időszakot, amikor egyszerűen az olvasási élmény maga számított. Nyitott elmével, a világ újdonságaira fogékonyan szinte éheztem az újabb és újabb könyvélményekre, és egy-egy szerző egész életművét hajlamos voltam felhajtani, ha valamiért érdemesnek, érdekesnek találtam. És hogy milyen jó is volt megvitatni az olvasmányokat – és jó érzés most is. (Megj.: kedvet is kaptam sok kölyökkori olvasmányomat újra elővenni.)
De emellett ott van egy felnövéstörténet – de talán nem is ez a jó szó. Mori új közegbe kerül, és lassan beilleszkedik. Megtanulja a világ szabályait, kapcsolatba kerül emberekkel, barátai, sőt, párkapcsolata lesz. Lényegében tipikus kamaszutat jár végig. És nekem ez tetszett igazából a könyvben. Mások között, ez a címe, de kik a mások? Hát mi. Mindannyian. Pontosabban a saját szemünkben a többiek. Mori különbözik a többiektől – mert sánta, mert SF-et olvas, és mert tud varázsolni. De ennyi idősen nem mind azt hisszük, hogy teljesen különbözünk a többiektől? Aztán szépen lassan rájövünk, hogy a többiek sem különböznek olyan nagyon tőlünk. És igazából erről szól a könyv, nagyon is jól ragadja meg, milyen volt kamasznak lenni, függetlenül attól, hogy nem a nyolcvanas évek Angliájában voltunk azok. Az ember eltöpreng azon, ő hogyan látta a világot 14 évesen, és kicsit talán elgondolkodik azon is, most hogyan szemléli azt.
Mi nem látunk tündéreket. De mi is olyanok vagyunk, mint Mori. Mások, mégis alapvetően ugyanolyanok. És ez egyáltalán nem baj.
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-08-30+…

>!
Chöpp 
Jo Walton: Mások között

Édes, bűbájos, mondhatni – szó szerint – varázslatos, de leginkább minden ízében KÖNYVMOLYOS történet, így nem lehet nem szeretni. Minden lapjáról süt a könyvek (főleg a fantasy és science-fiction) szeretete. Ezzel én csakis egyet érteni és érezni tudok. Egy olyan könyv mellett, amiben olyan sok méltató szó esik azokról a szerzőkről és könyvekről, akikért/amikért én is rajongok, tényleg nem lehet fapofával elmenni. Még akkor sem, ha főhőse 15 éves lány, aki páriának érzi magát tudásra és könyvekre szomjazó – számunkra, molyok számára egyáltalán nem ismeretlen – lelkével. Nincs is más hátra, mint szeretetteli ajánlásom azok számára, akik szeretnek elmerülni egy varázslatos és könyvekkel teli világban.

>!
Buzánszky_Vírus_Dávid
Jo Walton: Mások között

Remek könyv. Alapvetően én eszem az ilyen „nosztalgiaflash” meg „easter egg” motívumoktól hemzsegő cuccokat, mint a Ready Player One, Armada, vagy akár a Stranger Things.
Mondjuk a South Parkosokat is respektálom, pont amiért direkt nem hódolnak be ennek a manapság felkapottnak mondható jelenségnek, és csak azért is a saját útjukat járják.
Fogalmazhatnék úgy is, hogy ezt a témakört akárhogy használja ki valaki, engem érdekel.
https://moly.hu/idezetek/971082
https://moly.hu/idezetek/979761

Ez a könyv emiatt vonzott. Hozta is amit vártam tőle, rengeteg SFF könyv kerül benne említésre, hiszen főhősnőnk egy amolyan kockának mondható könyvmoly. Rengeteget olvas, nehezen érti meg a többi embert (másokat), a saját világában él (? ;-) ), és szeret sokat gondolkozni a történetek mellett azok mondandóján is, amit szívesen vet össze saját életével, tapasztalataival. Az SFF rajngók, molyok, kockák amolyan lelki társa a leányzó.
https://moly.hu/idezetek/979454
https://moly.hu/idezetek/979459

A könyv értelmezhető fejlődésregénynek is, már ha van ilyen. Kezelhető YA-nak, amit sem negatív sem pozitív jelzőnek nem érzek jelen esetben. Úgy értem aki alapjáraton megijedne eme címkétől, ne tegye. Talán felesleges is megemlíteni. Főhősünk egy 15 éves leány, aki tündérekkel bandázik a gangon, miközben elmerül a gondolataiba, és megpróbál beilleszkedni egy közössége. Kapunk sok okos, mókás, érett gondolatot is különböző élethelyzetekről, könyvekről, vagy éppen szexualitásról.
https://moly.hu/idezetek/956037
https://moly.hu/idezetek/979258

Úgy gondolom nehéz nem szeretni a könyvet. Nem akar túl sok lenni, nincs túlbonyolítva a történet, csak úgy van, önmagáért. Nincs óriási csattanó, epikus lezárás.
Viszont van egy karakterünk, aki kedvelni fogunk. Főleg azért, mert ennyit olvas.
https://moly.hu/idezetek/999610
https://moly.hu/idezetek/1004757

1 hozzászólás
>!
Gerof
Jo Walton: Mások között

Ez a könyv meglepett, nem számítottam rá, hogy ennyire fog tetszeni. Kihíváshoz olvastam, mint utolsó szükséges darabot, de a fülszöveg és egyéb benyomások alapján úgy voltam vele, hogy valószínűleg nem fog tetszést aratni.
Aztán mégis! Ráadásul rögtön az elejétől magával ragadott, semmi belerázódás az első 50 oldalon vagy hasonló. Ennek elsősorban a nézőpont és szerkesztés az oka. Szórakoztatott egy cserfes (legalábbis a naplója irányában) tizenéves lány naplóját olvasnom. Lehetséges, hogy pont a hasonló nézőpontja miatt tudta nálam Scalzi eladni még egyszer ugyanazt a történetét, amit korábban már megírt. Valamelyik értékelésemben már írtam, hogy nagyon szeretem a bentlakásos iskolákban játszódó történeteket. Talán pont azért, mert én magam sosem szerettem volna ilyen helyre járni. :) Na mindegy, ez is biztos dobott az olvasmányélményemen.

Van egy igencsak érdekes mágia-magyarázata a könyvnek, amin picit töprengtem magamban.. Merthogy vannak boszorkányok, akik tudnak is varázsolni. Ami persze egyszerre bizonyíthatatlan és cáfolhatatlan. Egy egyszerű példánál maradva varázsoljunk magunknak egy jó barátot. Lám másnap a buszon eddig csak látásból ismert személy leszólít, összehaverkodunk stb. a varázslat sikerült. Vagy nem is varázslat volt az oka? Ráadásul a varázslatok valahogy a múltra is visszahatnak. Tehát ha már a múlt héten is rokonszenves voltam, az lehet az egy perccel előbb véghez vitt varázslat oka. Elég nehéz ezt elképzelni. Ráadásul egy bármilyen piciny varázslatnak óriási hatása lehet (kb. pillangó-effektus), úgyhogy nagyjából képtelenség felmérni a következményeket. És ott van mellette, hogy sosem lehet igazából eldönteni, mi ténylegesen varázslat következménye (előzménye) és mi nem. Vagyis nem lehet igazán különbséget tenni egy varázslatot magába foglaló és egy varázslatot nélkülöző valóság között.

Aztán van a regénynek egy aspektusa is, miszerint könyvajánló az SF regényekhez a 1980-ig bezárólag. Ha pl. Morinak ennyire tetszettek Zelazny Amber-könyvei, akkor lehet én is próbát teszek majd velük.

>!
Joshua182
Jo Walton: Mások között

Egyedi könyvön vagyok túl, ami meglepő módon vegyít egy tini-naplót, egy bevezetőt a varázslás rejtelmeibe, és közben a történetbe épít egy terjedelmes, minőségi SFF irodalomjegyzéket, vagy inkább olvasólistát… vagy inkább ajánlott irodalmat a műfaj kedvelőinek… Mit ajánlottat? Ezek inkább egyértelműen kötelezők!
Nyomasztó volt olvasni a történetben felbukkanó rengeteg címet és szerzőt, mert bár jelentős hányaduk ismerősen csengett, elfogott bizonyos fokú szégyenérzet, hogy csak töredékét olvastam a felhasznált korszakalkotó műveknek, egyúttal hasznos is volt a jövőbeli olvasólistám összeállítása szempontjából. Ilyen szempontból a könyv egy őszinte tisztelgés a sci-fi és fantasy előtt. Az teszi kimondottan őszintévé, hogy az író mezítelen önmagát, saját emlékeit és érdeklődését gyúrja össze Mori karakterével, hiszen az utószóból megtudhatjuk, hogy a történet részben önéletrajzi ihletésű. Ennek is köszönhető, hogy sokkal szívhez szólóbb, mint egy „mezei”, a fenti műfajokat tanulmányozó hasonszőrű írás, olvasás közben csalhatatlanul éreztem, hogy a szerző valóban imádja ezeket a műfajokat.
Maga a történet egyébként nem hiszem, hogy áthatolt volna az ingerküszöbömön, annak ellenére sem, hogy eddig általam nem tapasztalt módon definiálja a varázslást. Nem olyasmiként, amivel valaki csak úgy kénye-kedve szerint rendelkezik, hanem olyan rejtélyes, képlékeny jelenségként, amit a delikvensnek élete végéig tanulnia, kutatnia, és tökéletesítenie kell, és még ekkor sem garantált, hogy teljesen átlátja a következményeket, és nem fog rá negatívan visszahatni valamilyen módon. Ez a bizonytalansági faktor nagyon tetszett, sosem kedveltem a csettintésre történő, öncélú mágiát.
Mori élete a bentlakásos iskolában számomra nem volt túl érdekfeszítő, még a naplószerű elbeszélésmód mellett is unalmasnak éreztem. A varázslatok és a tündérek szerepeltetése viszont ravasz és egyúttal kézenfekvő húzás is az írónőtől, másképp nehezen lenne magyarázható például a „könyvmoly-kocka”, bicegő (ennek ellenére szimpatikus) főszereplő kivételes „szerencséje” a magánéletben, ami a való életben például teljesen irreális lenne. A tündérek és a mágia világában tett kalandozásai kellőképpen ellensúlyozták a kissé statikus, nem igazán eseménydús cselekményt, fejlődéstörténet-karaktert kölcsönöznek a könyvnek, és Mori is alapvető, megszívlelendő igazságokra világít rá, ahogy egyre bölcsebb lesz. A walesi tájleírások és „kultúrmorzsák” kimondottan tetszettek, egyszer szívesen megnézném ezt a hegyes-dombos vidéket.
Ajánlom ezt a könyvet minden SFF kedvelő könyvmolynak, de mindenképp készítsetek oda tollat-papírt, és készüljetek fel arra, hogy a várólistátok mérete minimum a duplájára duzzad majd a könyv végére! :)

>!
ppayter
Jo Walton: Mások között

"Kevés az igazán színvonalas ifjúsági regény. Rendkívül könnyed, kizárólag a szórakoztatást célzó, többnyire paranormális-romantikus történetek és már jól bejáratott franchise-okra épülő (vagy annak szánt) kötetek persze vannak rogyásig. Egyik-másik talán még csak nem is annyira kétes minőségű, de az önálló, egyedi történettel és valós mondanivalóval bíró ifjúsági regény egyértelműen ritkaság. A Mások között viszont pontosan ilyen, és ez már önmagában kiemeli a mezőnyből.

Jo Walton kiváló érzékkel nyúl vissza a viktoriánus pre-fantasy történetekhez (akkoriban még inkább rémtörténetnek számítottak) és formátumnak is az akkoriban népszerű naplóregényt választotta. A különbség viszont az a valódi viktoriánus naplóregények és jelen regény között, hogy utóbbi kényelmes másfélszáz év regényírási evolúció eredményeképpen gördülékenyebb és fogyaszthatóbb, illetve magától értetődően a huszonegyedik századi olvasóknak szól. […]

Ugyan soha nem voltam tizenéves lány a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján, de egészen hasonló dolgokat olvastam az elmúlt tizenöt-húsz évben, mint Mori, úgyhogy kellemesen nosztalgikus érzés fogott el minden egyes ismerős cím említésekor. Ilyen téren abszolút megérintett a regény: újraéltem az időszakot, amikor még én is a könyvtárban vadásztam sci-fire és gyakorlatilag mindent elolvastam, ami kicsit is ígéretesnek tűnt (bevallom, olykor még azt is, ami nem) és azokat a nyarakat, amikor én is simán letoltam egy nap két-három könyvet, aztán újraolvastam őket a következő beszerzőkörútig (vagy néhány hónappal később). Ajánlónak is tökéletes a könyv: ha az említett százhetven regénynek (http://www.goodreads.com/list/show/12864.Novels_mention… – angol nyelvű lista, nem mind jelent meg magyarul) csak egy töredékéhez kap kedvet valaki, már megérte fellapozni. […]"


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2016/07/jo-walton-masok-k…

Magyarázat a csillagozáshoz: inkább 4,25 csillagot érne a könyv, de a 4,5 már sok, úgyhogy marad a 4*.

5 hozzászólás
>!
B_Petra
Jo Walton: Mások között

Egy jó értékelés egyben ajánlás olvasásra is, de itt nem tudom meghatározni, kinek is ajánlhatnám, mivel nem tudom belőni a célközönséget. Engem nem talált el, az biztos. Egy tini lány naplóját olvastam, igaz nem sziruposat, és kicsit dark hangulatút is, de mégis csak egy tini lány problémáiról, hely-társ keresés, beilleszkedési problémák, iskola, és komolyabb családi gondok.
Másrészről ez egy fantasy könyv, valahogy. Végig az volt az érzésem, hogy az átélt trauma okán Mori halucinál, vagy igy próbál menekülni a való világból, és kicsit őrülten igy magyarázza, vagy dolgozza fel mindazt ami vele történt. Ha ez volt a cél, sikerült, épp csak a végén hittem el(alig), hogy talán nem igy van.
Nekem túl kevés a fantasy ebben, vagy inkább túl elvont. A naplóregény egyik hibája, hogy csak egy nézőpont van, és ettől sem lett érdekesebb.
Szépen megirt könyv, végül elfogytak az oldalak, és nem is untam annyira, de nem erre számitottam.
A felsorolt irók, könyvek, Mori olvasmányai (sokat nem olvastam), érdekes lehetett volna, ha nem túlozza el mennyiségileg. Tudom, hogy nem szép tőlem de én dicsekvésnek éreztem, milyen sok könyvet is olvastam mint iró, és bár nem épp mai sci-fi, hanem inkább klasszikus, mert persze az eseményeknek,( ’80 években járunk) megfelelően válogattam, nekem elment tőle a kedvem.

Ha már az egész könyv erre a misztikus, majdnem érinthtetlen fantasyra épül, én biztosan nem igy fejeztem volna be, spoilerA vége kifejezetten nem tetszett.


Népszerű idézetek

>!
csartak MP

– Bibliotrópia – vágta rá Hugh. – Mint a napraforgóknál a heliotrópia, amitől ösztönösen a nap felé fordulnak. Mi természetszerűleg a könyvesbolt felé.

158. oldal

2 hozzászólás
>!
theodora

– Ezen a héten olvastad ki mind az öt könyvet? – hitetlenkedett, és rándított egyet a fején, hogy a haja kirázódjon a szeméből. – Akkor rengeteg szabadidőd lehet.
– Van – válaszoltam meglehetősen ridegen.
– Ne haragudj! – mondta – Én is utálom, amikor mások úgy beszélnek, mintha olvasni csak akkor lehetne, ha nincs semmi jobb dolgunk, erre tessék, én is ezt csinálom.

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
2 hozzászólás
>!
Lobo P

A könyvtárközi kölcsönzés a világ egyik csodája, és civilizációnk dicsősége.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
>!
Oriente P

Mire jó egy olyan könyvtár, ami szombatonként délben zár?

39. oldal

1 hozzászólás
>!
Oriente P

Imádom a vonatot. Itt ülök, és érzem a kapcsolatot azzal az énemmel, aki legutóbb itt ült, vagy akkor, amikor London felé utaztam. Köztes állapot, felfüggesztett; egyszerre van gyors mozgásban valahonnan valahová, és lebeg egy helyben két pont között.

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vonat
8 hozzászólás
>!
chibizso

Vannak könyveim, új könyveim, és amíg azok vannak, addig bármit elviselek.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
>!
Lobo P

A könyvtárak maguk is csodálatosak. Még a könyvesboltoknál is jobbak. Úgy értem, a könyvesboltok keresnek azon, ha eladnak neked egy könyvet, a könyvtárak azonban önzetlenül kölcsönzik őket számolatlan.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
>!
Oriente P

Márpedig a táj formált minket, az tett bennünket felnőve azzá, amik vagyunk, az határozott meg mindent. Azt hittük, fantasy-világban élünk, holott valójában science fiction volt.

31. oldal

>!
Joshua182

Jobban érdekelnek a könyvek szereplői, mint azok, akikkel naponta találkozom.

61 .f.

>!
Joshua182

Anyám szerint az SF gyerekes, és a fiúknak való, de szerintem nagyon téved.

75. f.

1 hozzászólás

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Neil Gaiman: Amerikai istenek
Lois McMaster Bujold: Lelkek lovagja
Naomi Novik: Rengeteg
N. K. Jemisin: A megkövült égbolt
Ursula K. Le Guin: Tehanu
Susanna Clarke: A hollókirály
J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
China Miéville: A város és a város között
Neil Gaiman: A temető könyve
Neil Gaiman: Coraline