Mások ​között 74 csillagozás

Jo Walton: Mások között

Mori ​menekül az anyja elől. Az anyja elől, aki boszorkány. Aki fekete mágiájával rontást hoz mindenkire, és Mori szerint világ fölötti uralomra tör. Egyszer már megvívtak, mert ő is örökölte anyja képességeit, de sajnos még túl gyenge volt: abban a csatában elvesztette ikernővérét és maga is belerokkant a vereségbe.

Pedig a frontvonalak mindenki más számára láthatatlanok. Mori családja széthullásának traumáját próbálja feldolgozni, azt, hogy szülei bentlakásos középiskolába adták be, mert addig sincs senkinek láb alatt.

Most kétségbeesetten igyekszik beilleszkedni, megtalálni azokat, akik ugyanúgy rajonganak a könyvekért, és főleg a fantasztikus könyvekért, mint ő, megismerni a barátságot és a szerelmet, amíg még lehet. Mert viharfelhők gyülekeznek a walesi táj felett, s a tündérek és más természetfölötti lények már helyüket keresik a közelgő végső összecsapásban.

Az ismert fantasyszerző ezúttal nem hagyja el a mi világunkat, de itt is megtalálja a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
340 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155508400 · Fordította: Németh Attila
>!
306 oldal · ISBN: 9786155508479 · Fordította: Németh Attila

Enciklopédia 24


Kedvencelte 6

Most olvassa 4

Várólistára tette 106

Kívánságlistára tette 74

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Noro >!
Jo Walton: Mások között

Bár egy tizenöt éves lány naplójának álcázza magát, ez a könyv kortól és nemtől függetlenül mindenkihez szól, aki képes elmerülni a kitalált világokban, és aki szerint egy jó fantasztikus regény mandínerből többet tud mondani a való világról, mint a realizmus direktből. Hőse nem csak menekül e könyvekbe – amire van is oka –, de tanul is belőlük, elgondolkozik rajtuk, és segítségükkel messzebbre lát, mint közhelyekbe és hagyományokba burkolózó környezete. Na persze pozitív előítélet azért van benne rendesen, de ezúttal helyénvaló, ha elővesszük rajongói énünket és lubickolunk benne.

A fülszöveg erősen túloz, nincs ebben a könyvben semmiféle nagy összecsapás. Az már megvolt, még a regény eseményei előtt. Ez tulajdonképpen az utószó: a túlélő története, aki nagy áldozatot hozott a győzelemért. (Amelyről nem tudhatjuk biztosan, hogy megtörtént-e, vagy Mori csak utólag alkotta meg a fejében, hogy értelmet adjon a tragédiának.) A történet pedig pontosan az, amit a cím ígér: küzdelem a beilleszkedésért. Ennek pedig az a szépsége, hogy egyaránt vonatkozhat egy csatából hazatérő fantasy hősre vagy egy okos, de visszahúzódó gyerekre. Az egész csupán kontextus kérdése.

A hétköznapi értelmezésen túl nagyon érdekes, ahogy a könyv a mágiát megközelíti, lényegében a káoszelmélet etikai továbbfejlesztésével. Ha egy apró varázslat is átírja a valóságot, akkor emberek sorsát változtatja meg, akár visszamenőleg is az időben, aminek felfoghatatlan erkölcsi vonzatai lehetnek. És ezzel tulajdonképpen kilyukadunk a regényt látszólag átható eszképizmus totális ellentétéhez. Mert lehet, hogy varázslat nem is létezik (vagy legalábbis nem bizonyítható), de ha mégis, akkor a gyakorlásával, a világ önkényes megváltoztatásával hatalmas terhet veszünk magunkra.

Bár a legfontosabb persze az, hogy átérezzük Morinak a világról alkotott képét, a könyv teljes körű megértéséhez elég komoly lexikális műveltségre is szükség van. Sokat formálja a főhős gondolkodását például Tiptree, le Guin és Delany munkássága, de hogy ez pontosan mit is jelent, azt a regény nem részletezi. Helyenként szinte ijesztő, hogy Mori milyen racionálisan gondolkodik olyan kérdésekről, amelyek az SF világán kívül még tabukkal vannak körülbástyázva. (Szexuális önfelvilágosítás Delany műveiből: ez sokkal durvább, mint ahogy azt önmagában Mori előadásából gondolhatnánk, az írónál ugyanis kevés ellentmondásosabb szerző van az SF berkeiben.)

Oriente>!
Jo Walton: Mások között

A Mások között hommage a fantasztikus irodalom olvasójához. Nem az írókhoz, hanem az olvasókhoz, ez egyértelmű. Valószínűleg ez marad meg majd legmarkánsabb emlékképként a könyvből.
Szerintem nem vagyok egyedül azzal az élménnyel, hogy egy eseményt néha úgy tudok elhelyezni az életemben, hogy mit olvastam éppen előtte/közben/alatta. Mori életét pedig valami egészen végletes módon a könyvek szakaszolják, rendszerezik, keretezik.

Magának a történetnek erősen ifjúsági íze van, hiszen egyértelműen egy felnövés- és fejlődésregény. Mégis úgy éreztem, sokkal átfogóbb változási problémákat dolgoz fel, amolyan korfüggetleneket: keresés, önazonosság, lehatárolódás… elengedés és kötés, nyitás és beilleszkedés… hiú ábránd hogy ezeknek a problémáknak a dinamikus ismétlődése a kamaszkorral véget ér – legfeljebb nem olyan ijesztő, mert már nagyon is ismerős. (És hát Mori feje tele van ilyen gyönyörű, elrévedő élet-metaforákkal: https://moly.hu/idezetek/957513)

Leginkább az fogott meg egyébként, ahogy Jo Walton felhasználta a mágikus elemeket bizonyos fontos dilemmák ábrázolására. Elsősorban a varázslat-mint-beavatkozás dilemmára gondolok, mert ez remekül parafrazálja azt az általános emberi vágyat, hogy érzelmi kontrollt gyakoroljunk a környezetünk felett, párhuzamosan azzal a zavarba ejtő kérdéssel, hogy vajon milyen értéket képvisel, ha egy vágyott helyzet manipuláltan áll elő, nem tőlünk függetlenül, nem értünk jön létre. De hasonlóan szép megoldás az egész regényen végighúzódó ki-látja-a-tündéreket problematika: ki látja a dolgokat pont úgy ahogy én, ha vége a gyermekkornak, ha az éntudat megerősödött és lehatárolódott. Lehetséges egyáltalán bármit ugyanúgy látni ezután, mint mások? Lehet valós gondolati közösséget alkotni bárkivel, vagy látásmódunkban végérvényesen elszigetelődünk?
Szerintem tele van ez a könyv ilyen fantasy elemekbe burkolt filozofálgatásokkal, legalábbis én ezzel szórakoztattam magam – a magyarul meg nem jelent többtucatnyi SF könyv kikeresése mellett! –, mert ezt leszámítva Morival valójában nem igazán történik semmi. Élete meghatározó, tragikus fordulatán már túl van a regény kezdete előtt, magában a regényben pont hogy hétköznapjait próbálja ép ésszel felépíteni. Úgyhogy ez egy nyugodt könyv, lassú és kicsit melankolikus, de egyáltalán nem sötét hangvételű.

És hát ott az a sci-fi olvasókör.
Most mit mondjak: ki ne akarna ilyenbe járni?? :)

1 hozzászólás
pat P>!
Jo Walton: Mások között

Mit is lehet kezdeni egy olyan könyvvel, ami egyrészt egy tökéletes, a műfaj legnemesebb hagyományait követő lányos ifjúsági regény, másrészt egyértelműen megcélzott célcsoportja a 40+ fehér, férfi science fiction rajongók tábora? És közben még (kis jóindulattal, egye fene) fantasy is?
Például lehet neki adni egy Hugo-díjat, mert a nosztalgia egy igen komoly dolog ám. Meg persze igazán imponáló Mori az írónő tudása az 1979 előtti SFF irodalomról.
Aztán azok a 40+ fehér, férfi SF rajongók (miután titokban elolvasták, elérzékenyültek, sóhajtoztak, és hiányolták a lábjegyzeteket minden említett könyvhöz) odaajándékozhatják vonatkozó életkorú gyermekeiknek.
Az ifjak pedig elolvashatják, talán még tetszeni is fog nekik (van benne szerelmi szál, kaland, tündérek), és még az is elképzelhető, hogy a sci-fi iránti érdeklődésük is feltámad, ami külön öröm, ugyebár.

Én pedig komolyan gondolkoztam rajta, hogy mit is akart itt az írónő? Mi a valódi koncepciója ennek a könyvnek? Mitől is jó ez tulajdonképpen? Miért is hasonlít ennyire a nagyon klasszikus ifjúsági regényekre (mint pl. A titkos kert, vagy a Mostohatestvérek), amiket az írónő / Mori egyébként boldogan ekéz, mint nyálas-didaktikus irományokat? Most akkor ez egy tündéres fantasy, vagy csak Mori nem egészen van rendben odafönt? Van-e valami értelme annak, hogy én itt főállásban csodálom a főhős olvasási sebességét és olvasottságát, miközben a falat kaparom a kiadatlan Delany könyvekért?

Aztán rájöttem, hogy nekem ez a könyv leginkább a beágyazottságról szól. Arról, ahogy egy magát kívülállónak, másnak, végtelenül magányosnak érző tizenéves szép lassan megtalálja a helyét az élet szövetében – a családon, a kortárs kapcsolatokon, a szerelmen, a néphagyományokon, az irodalmon, az akármin, illetve mindezek tetszőleges kombinációján keresztül. És ezért érvényes olvasmány lehet serdülőknek is; érettebb idősebb fejjel meg különösen érdekes ismét végigkövetni, tudatosítani ezt az utat.

Szóval tetszett nagyon. Ha cselekmény is lett volna benne, tán még az öt csillagot is megkapta volna…

4 hozzászólás
Morpheus>!
Jo Walton: Mások között

Attól függetlenül, hogy a célközönség egyértelműen a kamaszodó lányok, én is jól szórakoztam. Valamint a sok sci-fi utalás is jó érzést keltett bennem, bár tudom, hogy azzal a szándékkal, hogy azok az ifjú hölgyek, akik ezt a könyvet elolvassák, talán rákeresnek néhány könyvre, kedvet kapnak hozzá és elolvassák. Mivel a felsoroltak között sok mai és korábbi kedvencem is van, remélhetőleg nem fognak csalódni. Egy könyvet én is találtam, amit nagyon elolvastam volna, sajnos nem fordították le magyarra, legnagyobb bánatomra, és szerintem már nem is fogják, pedig állítólag Le Guin Kisemmizettek-jének másfajta anarchista ellenpólusa: Samuel R. Delany: Triton
Ezen kívül rájöttem, hogy szeretnék tagja lenni egy sci-fi olvasóklubnak, könyvklubnak. Aki tud ilyenről, ne felejtsen el szólni róla!

2 hozzászólás
Dominik_Blasir>!
Jo Walton: Mások között

Leginkább azt imádtam benne, hogy olyan magától értetődő, természetes módon meg- és visszahozza a kedvet az olvasáshoz. Ráadásul régi dolgok olvasásához!
Persze tömény nosztalgia ez a könyv, meg valahol végtelenül vágyteljesítő és olvasókiszolgáló, és tulajdonképpen még kötekednék is azzal, hogy Walton nem maradt meg az allegóriánál, de, nem tagadom, nagyon szerettem olvasni a Mások közöttet. Azért az olvasó-rajongó lelkéért, ami szerintem mindenkiben benne van, aki erre téved; azért a beburkolózós hangulatáért, ahogy annyira jó volt kicsit beköltözni Mori fejébe és újra- vagy legalábbis megélni mindezt. Azért, mert ráébreszt arra, mi is bújik meg az olvasás csodálatos tevékenysége mögött, hogy miért is csináljuk ezt, hogy honnan is eredünk mindannyian. Azért, mert megmutatja, kik is voltunk – és hozzá óhatatlanul is hozzánézzük: kik vagyunk most.
Szóval szerintem tényleg nagyon szerethető könyv.

Spaceman_Spiff IP>!
Jo Walton: Mások között

Érdekes ez a könyv. Szögezzük le, hogy a díjesőhöz nagyban hozzájárult az SF közösségben tapasztalható nosztalgiafaktor. Hogy mondhatja valaki azt, hogy A fenevad száma nem is olyan rossz?
Ezt a könyvet érdemes több aspektus felől is megvizsgálni.
Ott van mindjárt az, amiért egyáltalán elolvastam kezembe vettem: egy olyan lányról szól, aki falja a sci-fi és fantasy könyveket. Viszont nem csak arról van szó, hogy Mori olvas – Mori gondolkodik a könyvekről, és lelkesedik az olvasás iránt. Eszembe juttatta, milyen is voltam én ennyi idősen. Azt az időszakot, amikor egyszerűen az olvasási élmény maga számított. Nyitott elmével, a világ újdonságaira fogékonyan szinte éheztem az újabb és újabb könyvélményekre, és egy-egy szerző egész életművét hajlamos voltam felhajtani, ha valamiért érdemesnek, érdekesnek találtam. És hogy milyen jó is volt megvitatni az olvasmányokat – és jó érzés most is. (Megj.: kedvet is kaptam sok kölyökkori olvasmányomat újra elővenni.)
De emellett ott van egy felnövéstörténet – de talán nem is ez a jó szó. Mori új közegbe kerül, és lassan beilleszkedik. Megtanulja a világ szabályait, kapcsolatba kerül emberekkel, barátai, sőt, párkapcsolata lesz. Lényegében tipikus kamaszutat jár végig. És nekem ez tetszett igazából a könyvben. Mások között, ez a címe, de kik a mások? Hát mi. Mindannyian. Pontosabban a saját szemünkben a többiek. Mori különbözik a többiektől – mert sánta, mert SF-et olvas, és mert tud varázsolni. De ennyi idősen nem mind azt hisszük, hogy teljesen különbözünk a többiektől? Aztán szépen lassan rájövünk, hogy a többiek sem különböznek olyan nagyon tőlünk. És igazából erről szól a könyv, nagyon is jól ragadja meg, milyen volt kamasznak lenni, függetlenül attól, hogy nem a nyolcvanas évek Angliájában voltunk azok. Az ember eltöpreng azon, ő hogyan látta a világot 14 évesen, és kicsit talán elgondolkodik azon is, most hogyan szemléli azt.
Mi nem látunk tündéreket. De mi is olyanok vagyunk, mint Mori. Mások, mégis alapvetően ugyanolyanok. És ez egyáltalán nem baj.
http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2016-08-30+…

Chöpp P>!
Jo Walton: Mások között

Édes, bűbájos, mondhatni – szó szerint – varázslatos, de leginkább minden ízében KÖNYVMOLYOS történet, így nem lehet nem szeretni. Minden lapjáról süt a könyvek (főleg a fantasy és science-fiction) szeretete. Ezzel én csakis egyet érteni és érezni tudok. Egy olyan könyv mellett, amiben olyan sok méltató szó esik azokról a szerzőkről és könyvekről, akikért/amikért én is rajongok, tényleg nem lehet fapofával elmenni. Még akkor sem, ha főhőse 15 éves lány, aki páriának érzi magát tudásra és könyvekre szomjazó – számunkra, molyok számára egyáltalán nem ismeretlen – lelkével. Nincs is más hátra, mint szeretetteli ajánlásom azok számára, akik szeretnek elmerülni egy varázslatos és könyvekkel teli világban.

FélszipókásŐsmoly >!
Jo Walton: Mások között

Molylélektani leánydráma. off

A főszereplő egy 15 éves lány, Mori spoiler, aki olvas. Tudományos fantasztikumot, fantasyt és egyéb spekulatív fikciót. Vagy épp klasszikus műveket, történelmi regényeket, ismeretterjesztő irodalmat. Elmerül a képzelet világában, mélyen átéli az olvasmányait. Majd naplójában ír is róluk (nagyjából ezt olvashatjuk mi e kötetben). Értékelőnek is beillő gondolatokat, értékes meglátásokat, figyelemfelkeltő felvetéseket közöl. Igazán jó könyveket szerez be. Kedvet hoz a megismerésükhöz.

Másrészről ír az iskolás élményeiről, másokról alkotott gondolatairól, saját érzéseiről. Egyfajta – de korántsem megszokott ívű, emberi kapcsolatok helyett könyvélményekre fókuszáló – felnövéstörténet is kirajzolódik, amit Jo Walton félig-meddig önéletrajzi ihletésűnek mond. link

Első olvasásom a szerzőtől. Talán még mint első walesi szerzőtől is.
Ez a szerző kilencedik kiadott könyve, számos rangos díjat nyert. Prózája valóban megkapó, és a neves könyvek említésén, méltatásán keresztül sokak emlékeit, érzéseit képes megérinteni. Walton bevallása szerint 36 nap alatt írta meg, címét egy barátjának köszönheti, aki miután túl sok szerző életrajzát tekintette át, csak úgy fogalmazott, „ezek az emberek számos művet írtak többek között” – vagyis „among others”, ami értelmezhető a magyar címfordítás szerint is.

A kötetben említett műveket egy könyvtáros gondosan kigyűjtötte, rendszerezte, de sajnos azok az oldalak már nem elérhetőek. Helyette íme egy Goodreads lista: link

Többször éreztem, hogy nem én vagyok a célközönség (hanem az iskolás korú, önmagukat kereső lányok), és inkább fantázia ez, mint fantasy – de határozottan nem mese! Biztos vagyok benne, hogy még több réteg feltárulhat az újraolvasásokkal, főleg miután megismertem a hivatkozott műveket. Illetve érdemes figyelni a mellékszereplők szavait spoiler. Továbbá a gyerekszereplők és kamasztéma ellenére egyáltalán nem olyan értelemben youngadult, mint amikkel teleszórták a mozikínálatot, inkább Le Guin szellemiségét őrzi. Ám a pompásan megírt és fordított szövegével, az ábrázolt lélektani mélységekkel (ikertestvér elvesztése, anyával való kapcsolat, szemléletkülönbségek ütköztetése és hasonló látásmódok/érdeklődések találkozása, benső megélések érzékletes és részletes kifejtése), komoly mondanivalójával (link s link), és a könyvek imádata mentén való megközelítéssel célt ért nálam is.

Buzánszky_Vírus_Dávid>!
Jo Walton: Mások között

Remek könyv. Alapvetően én eszem az ilyen „nosztalgiaflash” meg „easter egg” motívumoktól hemzsegő cuccokat, mint a Ready Player One, Armada, vagy akár a Stranger Things.
Mondjuk a South Parkosokat is respektálom, pont amiért direkt nem hódolnak be ennek a manapság felkapottnak mondható jelenségnek, és csak azért is a saját útjukat járják.
Fogalmazhatnék úgy is, hogy ezt a témakört akárhogy használja ki valaki, engem érdekel.
https://moly.hu/idezetek/971082
https://moly.hu/idezetek/979761

Ez a könyv emiatt vonzott. Hozta is amit vártam tőle, rengeteg SFF könyv kerül benne említésre, hiszen főhősnőnk egy amolyan kockának mondható könyvmoly. Rengeteget olvas, nehezen érti meg a többi embert (másokat), a saját világában él (? ;-) ), és szeret sokat gondolkozni a történetek mellett azok mondandóján is, amit szívesen vet össze saját életével, tapasztalataival. Az SFF rajngók, molyok, kockák amolyan lelki társa a leányzó.
https://moly.hu/idezetek/979454
https://moly.hu/idezetek/979459

A könyv értelmezhető fejlődésregénynek is, már ha van ilyen. Kezelhető YA-nak, amit sem negatív sem pozitív jelzőnek nem érzek jelen esetben. Úgy értem aki alapjáraton megijedne eme címkétől, ne tegye. Talán felesleges is megemlíteni. Főhősünk egy 15 éves leány, aki tündérekkel bandázik a gangon, miközben elmerül a gondolataiba, és megpróbál beilleszkedni egy közössége. Kapunk sok okos, mókás, érett gondolatot is különböző élethelyzetekről, könyvekről, vagy éppen szexualitásról.
https://moly.hu/idezetek/956037
https://moly.hu/idezetek/979258

Úgy gondolom nehéz nem szeretni a könyvet. Nem akar túl sok lenni, nincs túlbonyolítva a történet, csak úgy van, önmagáért. Nincs óriási csattanó, epikus lezárás.
Viszont van egy karakterünk, aki kedvelni fogunk. Főleg azért, mert ennyit olvas.
https://moly.hu/idezetek/999610
https://moly.hu/idezetek/1004757

1 hozzászólás
kriszet_Paulinusz P>!
Jo Walton: Mások között

„Imádom a vonatot. Itt ülök, és érzem a kapcsolatot azzal az énemmel, aki legutóbb itt ült, vagy akkor, amikor London felé utaztam. Köztes állapot, felfüggesztett; egyszerre van gyors mozgásban valahonnan valahová, és lebeg egy helyben két pont között.”

Eddigi életemben nem olvastam ehhez fogható könyvet, főleg nem olyat, amiben ennyi másik könyv szerepel! Főleg SF, ami számomra egyáltalán nem baj.
Mor egy tizenéves kislány, aki nem nagyon találja a helyét a világban, mert hol ide, hol oda „tartozik”, de az igazság az, hogy nincs otthona. Amit az otthonának gondol vagy hisz oda nem mehet mert kiskorú még. A ragaszkodása és a szeretete megtartja a valóság talaján, de közben olyan varázslatos a láthatatlan világ, ami körül veszi, ahogy el sem tudjuk képzelni, de a lapokról árad felénk.

„Olyan dolgok történnek majd velem, amiket ma még el sem tudok képzelni. Változni fogok, és belenövök egy jövőbe, amely a legkevésbé sem hasonlít a múltra. És élni fogok benne. Én leszek magam. Olvasni fogok. … Tanulok, amíg csak élek. Végül elérek a halálomig, meghalok, és új életre születek, vagy a mennybe jutok, egyszóval megtörténik velem az az ismeretlen dolog, ami az emberekkel mindig a haláluk után.”

Bevallom az első harmada vagy inkább fele a könyvnek kicsit unalmasnak tűnt, majd később alig vártam, hogy felvegyem és olvassam. Vágytam vissza Mor egyszerű világába, ahol a könyvek a minden, és egy könyvklub, amit Mor „bevonz” magának. Mor ráadásul nem csak olvas, hanem gondolkozik is róluk és saját véleménye van. Egy éteri világban vagyunk, és minden olyan természetes mint a levegővétel. Mor karaktere nem hétköznapi. Nem kenyere a szócséplés, csendes, gyűlöli a teát és a kávét és a rossz kaját. Ellenben rajong a könyvekért, a tanulásért, a tündérekért, a Gyűrűk Uráért. Bottal él és a lábában folyton erősödő fájdalommal. Ezernyi csoda veszi körül és ő mindet érzi és látja. Az emberek akik körbeveszik lassan formálódnak azzá akik. Nagyon szépen teljesedik ki a történet, megérdemli az öt csillagot. Főleg, hogy még hetekig fogom a könyveket keresni a Molyon, és remélem meg is találom magyar fordításban is.

„A könyvtárközi kölcsönzés a világ egyik csodája, és civilizációnk dicsősége.”
Ezzel a megállapítással teljes mértékben egyetértek. Isten áldja a könyvtárközi kölcsönzést! :D

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

csartak P>!

– Bibliotrópia – vágta rá Hugh. – Mint a napraforgóknál a heliotrópia, amitől ösztönösen a nap felé fordulnak. Mi természetszerűleg a könyvesbolt felé.

158. oldal

2 hozzászólás
Lobo P>!

A könyvtárközi kölcsönzés a világ egyik csodája, és civilizációnk dicsősége.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
Oriente>!

Imádom a vonatot. Itt ülök, és érzem a kapcsolatot azzal az énemmel, aki legutóbb itt ült, vagy akkor, amikor London felé utaztam. Köztes állapot, felfüggesztett; egyszerre van gyors mozgásban valahonnan valahová, és lebeg egy helyben két pont között.

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vonat
8 hozzászólás
theodora P>!

– Ezen a héten olvastad ki mind az öt könyvet? – hitetlenkedett, és rándított egyet a fején, hogy a haja kirázódjon a szeméből. – Akkor rengeteg szabadidőd lehet.
– Van – válaszoltam meglehetősen ridegen.
– Ne haragudj! – mondta – Én is utálom, amikor mások úgy beszélnek, mintha olvasni csak akkor lehetne, ha nincs semmi jobb dolgunk, erre tessék, én is ezt csinálom.

168. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
2 hozzászólás
Lobo P>!

A könyvtárak maguk is csodálatosak. Még a könyvesboltoknál is jobbak. Úgy értem, a könyvesboltok keresnek azon, ha eladnak neked egy könyvet, a könyvtárak azonban önzetlenül kölcsönzik őket számolatlan.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtár
Oriente>!

Mire jó egy olyan könyvtár, ami szombatonként délben zár?

39. oldal

1 hozzászólás
chibizso>!

Vannak könyveim, új könyveim, és amíg azok vannak, addig bármit elviselek.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Oriente>!

Márpedig a táj formált minket, az tett bennünket felnőve azzá, amik vagyunk, az határozott meg mindent. Azt hittük, fantasy-világban élünk, holott valójában science fiction volt.

31. oldal

csartak P>!

Ha eléggé szereted a könyveket, azok is viszontszeretnek.

303. oldal

Joshua182>!

A társadalmi besorolás kicsit olyan, mint a varázslat. Nem lehet egyszerűen rámutatni, szétfoszlik, ha az ember elemezni akarja, de azért valóságos, és befolyásolja, hogyan viselkednek mások veled szemben, és úgy általában az eseményeket.

26. f


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Marie Moning: Álom és valóság
Holly Black: The Queen of Nothing – A semmi királynője
Cassandra Clare: Árnyak ura
Hercz Júlia: Arany és Ónix
Joss Stirling: Misty
Neil Gaiman: Amerikai istenek
A. M. Aranth: Cleadur – Dobszó a ködben
Holly Black – Cassandra Clare: The Iron Trial – A vaspróba
Melissa Marr: Veszélyes játék
Kleinheincz Csilla: Üveghegy