Farthing 12 csillagozás

Jo Walton: Farthing

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1949 ​– de nem a mi 1949-ünk – egy nyári hétvégéjén a felső tízezerbe tartozó „Farthingi Kör” tagjai, akik nyolc évvel korábban megbuktatták Churchillt és kialkudták a békét Hitlerrel, egy vidéki nyaralóban gyűlnek össze. Lucy a csoport két tagjának lánya; családi kapcsolatai megsínylették, hogy egy londoni zsidóhoz ment feleségül. Ezért igencsak meglepődik, amikor ő és férje, David is meghívást kap. Egy éjjel megölik a kör egyik tagját, és amikor a hatóságok megindítják a nyomozást, Lucy számára nyilvánvalóvá válik: csak azért kaptak meghívást, hogy a gyilkosságot Davidre kenhessék. Ám akárkinek a fejében is született meg a konspiráció gondolata, nem számíthatott rá, hogy a Scotland Yard olyan nyomozót küld az eset kivizsgálására, akinek jó oka van szimpatizálni a számkivetettekkel… Miközben a csapda bezárul Lucy és David körül, lassan meglátják a kiutat – egy veszedelmekkel teli ösvényt az elsötétülő világban. A Farthing több alternatív történelmi regénynél, és több… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2006

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A képzelet mesterei Delta Vision

>!
Delta Vision, Budapest, 2008
306 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639890008 · Fordította: Novák Gábor

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Jo Walton: Farthing

Az alternatív történelmi regények gyakori kiinduló pontja, hogy a II. világháború másként alakult, és ez milyen hatással van a társadalom egészére.
Ebbe a sorba állt be Jo Walton is, akinek regényében a britek ’41 környékén kiegyeznek Hitlerrel, és így az, miután bekebelezte Európa kontinentális részeit, a Szovjetunió ellen vív egyfrontos háborút, míg a derék angolok békésen teázgatnak, és már csak fájdalmas emlékként tekintenek a korábbi bombázások során meghalt honfitársaikra.

A regény első felében egy közepesen érdekes szalonkrimiként felvezetett társadalmi metszetet kapunk arról, hogy ezt a „dicső békét” hogyan is éli meg a brit felső tízezer és az elszórt információkból az olvasó is megtudja, hogy milyen kompromisszumokat kellett ahhoz kötni, ezért a látszólagos nyugalomért.
Megjegyzem, hogy a valós történelem során is volt esély rá, hogy a Hitleri Németország és Nagy Britannia szövetséget kössön – Hitler maga nagyon is hajlott rá, és a brit gyarmatbirodalom roskatagsága miatt a konzervatív brit politikusok is annak megtámogatására csoportosították volna át a haderejüket, és nem pedig egy számukra érdektelen európai háborúba. (Megjegyzem, hogy a regényben utalás is van arra, hogy Hitler a béke fejében a volt francia gyarmatok felügyeletét is felajánlotta Angliának, szóval lett volna olyan csont, amire az Angol Buldog lecsapott volna.)

Maga regény, ahogy említettem, két szálon elmesélt szalonkrimiként indul. Az egyik történetszálon a felső tízezer egyik ultrakonzervatív családjából származó, de azt egy zsidó származású férfival kötött házasságával megbotránkoztató lány naplójából ismerhetjük meg az arisztokrácia életét. A másik szálon a gyilkosság kinyomozására kirendelt felügyelőt követve alulnézetből is megismerhetjük a társadalmat.

Az írónőnek meglehetősen lesújtó véleménye van a hatalomról és azokról, akik a hatalmat birtokolják – nyilván elsősorban a saját országának politikusairól – de nem csak róluk, hanem az őket támogató tömegekről is, akik kényelmességből, és a korántsem rejtett idegengyűlölet* miatt örömmel állnak mögéjük.
A regény felétől az addigi szalonkrimi hangulat egyre inkább átcsúszik először a noir krimik aztán a politikai thrillerek stílusába. És ez egy csöppet sem gond.
Ebben a könyvben korántsem az a lényeg, hogy ki a gyilkos, sokkal inkább az, hogy milyen érdekek vették rá a gyilkosságra.
Ezek közül az érdekek közül a demokrácia látszatát még megtartó, de azt szisztematikusan felszámoló populista, diktátorokhoz törleszkedő, azok módszereit gátlástalanul másoló, a választókat szükségtelen, így előbb-utóbb felesleges rosszá degradáló politikai elit indokai a legundorítóbbak.

Aki szerint ez csak a múlt század fordulóján élő brit elitre volt jellemző, annak ajánlom, hogy nézzen egy kicsit körül a jelenkori magyar politika háza táján.

* Nyilván a konkrét esetben az antiszemitizmus a fő összekötő kapocs, de a megvetés tárgya bárki lehet, aki nem elég brit. Lásd még a Brexitet megszavazó konzervatív 50+-os réteg indokait az EU-ból való kilépésre.

Dominik_Blasir>!
Jo Walton: Farthing

Az elmúlt hónapokban nem annyira találtam az összhangot egy csomó, amúgy jónak tűnő regénnyel, úgyhogy furcsaságokat kerestem, amik illeszkedhetnének a hangulatomhoz – és valahogy így találtam rá a Farthingra, amitől igazából nem is tudom, hogy mit vártam, de az biztos, hogy nagy élmény lett.
Egyrészt mert szeretem a jó stílusú szalonkrimiket – filmes téren mostanság kihagyhatatlan a zsáner rajongóinak a Knives Out –, és Walton egészen szenzációs atmoszférát teremt (remek magyar szöveggel). Legnagyobbrészt persze annak köszönhetően, hogy csodásan szörnyű véleménye van az angol arisztokráciáról – tényleg, mintha csak egy St. Aubyn regényből ugrottak volna át teázni a résztvevők. Ugyanakkor maga a rejtély is érdekes, Carmichael felügyelő jó tempóban talál rá a kirakós újabb és újabb darabjaira, miközben a másik szálon Lucy egyre kellemetlenebb helyzetben találja magát. A whodunnit szerintem sosem valójában a személytől érdekes, akire a végén rábökünk, hanem hogy milyen az a közeg, ahol valaki megtehette, milyen kapcsolatok, titkok, rejtett és nem annyira rejtett szörnyűségek bújnak meg a szőnyeg alatt – ilyen tekintetben Walton példásan felsorakoztat tucatnyi olyan szereplőt, akikkel nem szívesen fogyasztatnánk el az ötórai teánkat.
Másrészt viszont a végére ejtjük a szalonkrimit, hogy teljes pompájában (vagyis: borzalmában) bontakozhasson ki ez az alternatív Nagy-Britannia, ami sokkolóan fájdalmas és szomorú a maga nyilvánvalóságában. Élveztem ezt az éppen csak megcsavart világot, ahol a piciny változásból nagyon izgalmas dolgok következnek, de még jobban azt, hogy Walton mire használja ezt fel. Egészen egyértelmű, hogy mit akar mondani, de talán pont ettől a leplezetlen haragtól és csalódottságtól lesz a Farthing annyira lenyűgöző olvasmány. Walton nincs túl nagy hittel az emberiségről – és hát az az igazság, hogy meg tudom érteni.

Ps. Amúgy döbbenet, mennyit foglalkoznak a teával a szereplők; közben folyamatosan ceyloni és indiai és kínai teát kívántam.

Noro >!
Jo Walton: Farthing

Elsőre úgy tűnik, mintha egy nagyon óvatos, alig-alternatív világban járnánk, ahol egy teljesen hétköznapi gyilkosság történik. Mint a szalonkrimikben általában, itt is van sok unalmas mellékszereplő és piszmogás a nyomok között. A könyv első felét leginkább csak az dobja fel, hogy mindkét narrátor lesújtó véleménnyel van a brit arisztokráciáról (ami már egyáltalán nem tipikus vonása a zsánernek :). De ahogy egyre nagyobb szerepet kap a bűnügy mögötti politika, a regény is sokkal tartalmasabbá válik: arról kezd mesélni, ahogy egy, a fasizmus bűneivel szemben közönyös kultúra lassan átalakul valami még rosszabbá. Kár a lagymatag kezdetekért, mert a könyv második fele egészen remek.

Inmelius_Mudri_Jolcsi>!
Jo Walton: Farthing

Nem az a fajta krimi – fantasy – akármi, ami után két kézzel kapnék – ugyanakkor kifejezetten örülök, hogy elolvastam. Ha újdonságot nem jelentett, de megerősített abban, amit eddig is tudtam hatalomról, koholt vádakról, jogszolgáltatásról.


Népszerű idézetek

Jerico>!

– Csakhogy ez itt Anglia – mutatott rá David. – Biztonságban él itt tíz éve. Harcoltunk Hitler ellen, és harcolni fogunk újra, ha ide akar jönni.
– Európában nem harcoltak ellene – szólt keserűen Mrs. Smollett. – És úgy látom, azt is képtelen felfogni, hogy nem Hitler törte be az ablakaimat. Nem egy őrült német tette, hanem a gyűlölet, melyet mindenki táplál magában a zsidókkal szemben. Régen én is úgy gondolkodtam, mint maga. Egészen negyvenéves koromig. Magának eddig egyszerűen csak szerencséje volt, ennyi az egész.

222. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Philip Roth: Összeesküvés Amerika ellen
Mary Balogh: Az útitárs
Sinclair Lewis: Ez nálunk lehetetlen
Vlagyimir Szorokin: A jég
Kovai Lőrinc: Igazság
Alan Furst: Az éjszaka katonái
Stefan Heym: Keresztesvitézek
Berkesi András: Küszöbök
James Aldridge: Tengeri sas
Kertész Imre: Sorstalanság