Miután oslói élete darabokra hullik, Harry Hole Los Angelesbe utazik, hogy halálra igya magát. Majdnem sikerrel is jár, ám ekkor a sors összehozza egy idősebb színésznővel, Lucille-lel, aki a segítségét kéri, ugyanis hatalmas összeggel tartozik egy drogkartellnek… Eközben Oslóban holtan találnak két eltűnt lányt, és a gyilkosságokkal egy ismert ingatlanmágnást gyanúsít a rendőrség. Katrine Bratt be szeretné vonni a nyomozásba Harryt – mint az ország első számú sorozatgyilkosság-szakértőjét –, de a rendőrfőnök erről hallani sem akar. A gyanúba keveredett ingatlanmágnás ugyancsak Harryhoz fordul: fel akarja bérelni magánnyomozónak, hogy tisztázhassa magát a vádak alól. Harry először visszautasítja a felkérést, ám amikor Lucille-t túszul ejti a drogkartell, belátja, hogy ezt a helyzetet csak pénzzel lehet megoldani, és igent mond. Oslóba utazik, és hevenyészett csapatával, amely egy kokainnal seftelő gyerekkori barátból, egy korrupt rendőrből és egy rákbeteg pszichológusból áll,… (tovább)
Vérhold (Harry Hole 13.) 301 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2022
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik Animus
Enciklopédia 73
Szereplők népszerűség szerint
Harry Hole · Mikael Bellman · Truls Berntsen
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 14
Most olvassa 35
Várólistára tette 71
Kívánságlistára tette 66
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Amikor a „beteges” horror bekúszik az agyba. Harry Hole újra belevág a „játékba”, hogy megpróbálja orvosolni nagy érzelmi sebeit, mert a Nobel-díjas William Faulknert idézve: „A múlt sosem kerül feledésbe, ezért nem is múlt.” Nesbo vitathatatlan bajnoka annak, aki képes megdönteni a detektív műfaj szabályait és olyan ikonikus karaktert (nyomozót) alkotni, akit az igazságkeresés éltet, de állandó harcot folytat démona ellen, engedve a palack önpusztító hívásának. Tökéletesen bemutatott emberi kapcsolatokat éppúgy megfigyelhetünk könyvében, mint a személyiségtorzító folyamatok kiválóan kibontott ábrázolását. Lehetővé teszi számunkra, hogy olyan karakterek helyébe lépjünk, akik hasonlóak hozzánk, és teljesen mások, így kibővíthetjük gondolkodásunkat, ezáltal új nézőpontokat vehetünk fel. Különböző vágányokra vezet minket, a maximumra csavarja történetét, miközben kirángatja alólunk a szőnyeget, amikor már-már azt hisszük, hogy „biztonságos talajon állunk”. Igaz, a szörnyű bűncselekmények a hihetőség határain, vagy akár kissé túl is történnek, de Nesbo olyan magabiztosan írja le a figyelemre méltó eseménysorozatot, hogy szívesen tettem egy ugrást a hitemben. Ahogy az már lenni szokott, a szöveg sok utalást tartalmaz a zenére és más popkultúrára. Az érzelmek, a feszültségek lebilincselő szövevényében mesterien vitorlázik a műfajok között, zökkenőmentesen vegyítve a thriller, a dráma, és a horror elemeit. (olyan tempója, energiája és magabiztossága van, a fenébe is, hogy piszkosul hatékony) Nesbo jóval okosabb író ahhoz, minthogy csak a megszokott formulákat alkalmazza, de ismét megvillantja védjegyeit: a történetmesélésre való zsigeri tehetségét, a jól kidolgozott személyi vonalakat, és hogy nagy hangsúlyt fektessen karaktereinek lelki világának bemutatására. A keserű és nyilvánvalóan függőben lévő befejezés reményt kelt bennem, hogy Harry Hole számára ez még nem a vég.
A krimi jól megírt bosszútörténet, sok emberi érzéssel. Többet erről nem is mesélek, olvassátok el, érdemes. A rajongók egy kidolgozott, izgalmas történetet kapnak a Mestertől.
https://gaboolvas.blogspot.com/2023/06/verhold-harry-ho…
Bő három éve daráltam le Nesbø Harry Hole sorozatát, és egyúttal menthetetlen rajongója is lettem sokak kedvenc alkesz nyomozójának.
Iszonyúan vártam a sorozat új részét, és amikor pár napja kézhez kaptam, úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek karácsonykor. :))
Csalódnom természetesen nem kellett a Vérholdban sem, ismét egy igazi, hamisítatlan Hole féle nyomozást és történetet kaptam, és nagyon remélem, hogy nem az utolsót. ♥
A prológus egészen bravúros. Kár, hogy ami utána jön, az már sokkal inkább a megszokott. Megszokotton értsd, hogy korunk egyik legjobb krimiírója megint megcsinálta, létrehozott egy meglehetősen bonyolult sztorit, telerakta hihető figurákkal, és a végén megint elhitette veled, hogy tudod, ki a gyilkos, aztán mégsem az lett. Persze erről szól a zsáner, megbízható alapokra felépíteni valamit, ami egyszerre sablonos, és, ha az író érti a dolgát, akkor egyszerre szemfényvesztő és szórakoztató is.
Mondjuk a cím kicsit giccses, a Paraziták jobb lett volna.
Most tudatosult bennem igazán, hogy miért nem tud ez a sorozat filmes karriert befutni (egy film, a Hóember, kétes sikerrel, na jó, óriási bukta, nem tudom, milyen, nem láttam). Nesbø túl sokszor alkalmazza azt a trükköt, ami írásban működik, hogy nem látjuk a szereplőket, így nem ismerjük fel, hogy X és Y ugyanaz. Filmben ezt nem lehet megcsinálni, vagy nagyon nehezen, így a könyvben felépített suspense és fordulatok a filmen nem tudnak működni. De ezt inkább köszönjük meg neki, hogy nem kezdett el Hollywoodnak írni.
Jöhet a következő, láncfűrészes gyilkos pappal.
Négy év hallgatás után végre megjelent Jo Nesbo Harry Hole sorozatának 13. kötete, melyben egy sötét, hátborzongató nyomozásba kezd, hevenyészett kis csapatával, melynek tagjai: egy kórházban fekvő rákbeteg pszichológus, egy felfüggesztett rendőr és egy taxisofőr, aki drogokat árul. A KÉS eseményei után minden sarkon szellemek várják, küzd démonaival, miközben versenyt fut az idővel, hogy segítsen megtalálni egy sorozatgyilkost, aki fiatal nőket gyilkol Oslóban. Jo Nesbo tudja, hogy kell játszani az olvasóval, jó párszor félrevezet bennünket, ráadásul kitalált egy gyomorforgató elkövetési módot, mely rendesen megnehezíti a nyomozást.
Jó volt veled újra Harry!
Harry Holetól nem lehet szabadulni, belátta ezt a szerző is, egy kis szünet után;)
Biztosan nagyon elfogult vagyok, de nekem tetszett, nem tudom megunni. Egyet kivéve mindet olvastam a sorozatból, nem volt mindegyik 5 csillagos, bár a szerző hamar kedvencemmé vált.
Tetszett a Fejvadászok c. krimije is, plusz az egyik novelláskötete, ami nemrég jelent meg.
spoiler
A karakterek ábrázolása, a város részeinek leírása, most mind-mind érdekes volt, nekem Jo Nesbø „A SKANDINÁV”.
Ezt most nehezebb volt értékelnem őszintén, mivel megint megakadtam olvasásilag, bármennyire is szerettem volna folytatni az eddigi lendületemmel. Részben a könyv az oka, kimondom. A krimi irodalom ikonikus alakja lett Harry Hole, és mostanában 2-3 évet is kell várni, hogy jöjjön egy újabb kaland, és amennyire vártam ezt a kötetet, nekem itt egyes pontokon hiányom volt. Mert hozta azt a feszültséget a csavarok gyártásával, mint eddig oly sok másik részben, de nekem üresjárat érzetem is volt ebben, ráadásul több, mint az elmúlt 1-2 kötetben. Az indíték most is klasszikusan üt, nem fukarkodik undorító részletekkel, de az egész mikrobiológiai aspektusa nekem nem ideillő, kilógott az egészből, túl hihetetlen volt. Furcsa, bizarr, és nem teljesen a jó értelemben. Cliffhanger a vége, így talán van tovább, de remélem akkor jobban rá leszek hangolva, és a sok várakozás után ha olvasom majd, nem kell annyiszor vakargatnom a fejem, mint most. Nem ezt vártam.
Mint oly sokan mások én is nagyon vártam az új Harry Hole kötetet, bár bennem volt egy kis félsz is. Nesbo utóbbi időben megjelent novellás köteteit én egy az egyben kihagytam a Birodalom pedig egy jól megírt történet, de egyáltalán nem skandináv krimi. Harry újabb kalandja viszont szerintem az egyik legjobb nyomozása volt. Harry elveszettebb, mint valaha, de egy hozzá közel álló személy életének megmentése érdekében ismét visszavedlik azzá a nyomozóvá akit az előző részek alatt megszerettek az olvasók. Ellenfele ismételten egy bestiális sorozatgyilkos, aki méltó ellenfélnek bizonyul Harry számára.
Harry még mindig remek nyomozó, különc segítői pedig sok színt visznek a történetbe, Nesbo-höz méltó módon most is búcsút kell venni egy szerethető karaktertől. Bár mostanában a krimitől eltérő műfajú könyveket ír, de ezzel a történettel úgy érzem Nesbo ismételten megmutatta, hogy még mindig ő a norvég krimikirály.
Harry Hole az egyik kedvenc nyomozóm. Dől-borul a piától, aztán közben meg lángész és ember. Szeret, aggódik, testi-lelki fájdalmakkal küzd és fáradhatatlan, ha igazán értelmét látja a munkájának. A dolog felére rájöttem spoiler, igazából az emberi oldala miatt volt nehezen letehető a könyv.
Vannak fordulatok, szép percek, csúnya hullák, dráma és önfeláldozás, valamint egy róka is, ismét egy remek skandináv krimit olvashattam.
Népszerű idézetek
[…] Nyilván vadul élt. Vadul ivott. Vadul zuhant. És talán vadul szeretett is, mert az elmúlt hónapban, amelynek során bekerült a Creatures törzsvendégei közé, Lucille többször észrevette, hogy a pillantásában fájdalom villan. Mindig egyedül ült a bárpultnál, mint egy kivert kutya.
7. oldal
– Egy reggel láttam egy egeret, amint egyenesen odasétált egy macskához, az meg kinyírta. Szerinted az mi lehetett?
– Hát, mi is lehetett? Az önfenntartó ösztön hiánya?
– Az tuti, hogy valamilyen ösztön. Az embert – legalábbis néhányunkat – vonzza valami a szakadék széle felé. Állítólag mert a halál közelsége miatt erősebben érezzük, hogy élünk.
102. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Søren Sveistrup: A gesztenyeember 91% ·
Összehasonlítás - Ludányi Bettina: Kisujjeskü 88% ·
Összehasonlítás - Chris Carter: Halállista 95% ·
Összehasonlítás - Steve Cavanagh: Tizenhárom 93% ·
Összehasonlítás - Réti László: Kaméleon 93% ·
Összehasonlítás - J.D. Barker: Szíve helyén sötétség 91% ·
Összehasonlítás - Lee Child: A baj nem jár egyedül 91% ·
Összehasonlítás - Karin Slaughter: Elnémítva 88% ·
Összehasonlítás - J. D. Robb: Meztelenül a halálba 87% ·
Összehasonlítás - James Patterson – J.D. Barker: A madártollas gyilkosságok 85% ·
Összehasonlítás