Szomjúság (Harry Hole 11.) 82 csillagozás

Jo Nesbø: Szomjúság

Harry Hole három éve visszavonult a nyomozói munkától, a rendőrtiszti főiskolán tanít, kiegyensúlyozott életet él. Ám a boldogság vékony jég, amely bármikor beszakadhat az ember lába alatt…

Amikor egy fiatal nőt brutálisan meggyilkolnak a fővárosban, Mikael Bellman rendőrfőkapitány személyes okokból Harry segítségét kéri. Hamarosan újabb hasonló gyilkosság történik, Harry pedig – sutba dobva élete szerelmének és önmagának tett ígéretét – beleveti magát a munkába. Mindössze két nyom van, amelyen elindulhatnak: az első áldozat nyakán lévő sebekben talált rozsda- és festékmaradványok, valamint a tény, hogy mindkét nő társkereső oldalak rendszeres látogatója volt.

Harry azonban valami mást is lát. Valamit, ami megragadja a figyelmét, és arra ösztökéli, hogy mit sem törődve a kockázattal újra a nyomába eredjen a gyilkosnak, aki egyszer már túljárt az eszén…

Eredeti cím: Tørst

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Animus, Budapest, 2017
496 oldal · ISBN: 9789633245378 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Animus, Budapest, 2017
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245361 · Fordította: Petrikovics Edit

Enciklopédia 4


Kedvencelte 5

Most olvassa 36

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 70

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mate55
Jo Nesbø: Szomjúság

Norvégia „vérzik”. Jo Nesbo „Harry Hole” – sorozatának tízedik kötete után kevés olyan könyv volt, aminek megjelenését annyira vártam volna, mint a „Szomjúság” című tizenegyedik részt. A zseniálisan megírt tízedik rész, a szinte sokkoló, de azért kellőképpen nyitva hagyott végkifejletével arra engedett következtetni, hogy Nesbo „valamikor” valami nagy dobásra készül. És most megdobta. Megdobta? Nesbo dühös és kissé titokzatos. Észak – noir uralkodó királya visszatért: torzult, fecsegő, erőszakos, vagy egyszerűen csak addiktív. Igen, Harry hibái dramatizálódtak, de alapvetően humánusak, és ez teszi őt egy könyörtelenül kedves karakterré. A történet (ahogy az írótól ekkora már szinte elvárható) nagyon nyomasztó, borús, brutális (már-már horror) és a végletekig átgondolt. A könyv címe sokrétű, nemcsak a bűncselekményekre utal, hanem a szereplők motivációira, a vér szomjúságára, a tudás szomjúságára, az alkohollal szembeni szomjúság szomjúságára:) és persze nem utolsó sorban Harry szomjúságérzése a gonosz leleplezésére. Egy többrétegű pszichológiai tanulmány, amely nemcsak Harryről szól, hanem számos más elvi karakterről. Brutálisan erőszakos, mesterien ábrázolt, egy kis melankóliával fűszerezve. A sorozat könyveihez hasonlóan a pszichológiai témák is középpontból állnak, amiben a legérdekesebb esettanulmány maga Harry Hole, aki a „bűnözés” egyik legbonyolultabb alakja marad. A zsáner társadalomkritikai sajátosságain is már rég túlléptünk, még akkor is, ha teljes mértékben a „Szomjúság” sem szakított ezzel az írói hagyománnyal. A háttérben pedig mégiscsak kirajzolódik a jóléti burok alatti ambivalens és átalakulások után álló Norvégia fantomképe. Ami igazán okos ebben a történetben is, hogy amíg azon agyalunk, ki is az, aki foglalkoztatja Harry tudatát, észre sem vesszük, hogy velünk milyen játszmát is űz az író. A végső felismerés pedig igencsak megrázó: Nesbo jóval tudatosabban építkezik, mint azt hinnénk. Másik nagy erénye: úgy ír krimit, ahogy más szépirodalmat. És nagyjából ez magyarázza meg azt is, hogy miért emelkedik ki minden vitán felül az egész skandináv krimikatyvaszból, és miért van helye egyértelműen a legnagyobbak között. spoiler Ez a rendkívül félelmetes utazás az emberi természet sötétebb mélyedéseibe, (úgy gondolom) kivételes örömet szerez majd a Nesbo rajongóinak.

7 hozzászólás
>!
robinson MP
Jo Nesbø: Szomjúság

Ha új vagy Nesbo és Harry Hole univerzumában, akkor azt gondolom, hogy nem fogod a Szomjúságot igazán élvezni, ha néhány háttér információd hiányzik. A könyv tele van fordulatokkal. Borotvaéles és mesterien ábrázolt a Szomjúság története, sok tudományos kriminalisztikai ténnyel.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/11/szomjusag.html

14 hozzászólás
>!
PRicsmond
Jo Nesbø: Szomjúság

4 év után Nesbo és Harry Hole visszatért!:D. Én is nagyon vártam ezt a könyvet ahogy sokan másan és nem okozott csalódást, sőt nekem jobban is tetszett, mint a Police. Csak nem hagyott Nesbo cserben bennünket és folytatta tovább nagyszerű sorozatát, viszonylag rövid idő alatt fel is oldotta a Police nyitottan hagyott történet szálát, majd ismét egy brutálisan dúrva, az utolsó oldalakig feszült, csavaros történettel örvendezteti meg az olvasót, egyes helyeken szépirodalmi stílusban – ezt muszáj volt nekem is leírnom. Igazság szerint nagyon nehéz spoiler nélkül írni a könyvről, Nesbo írói kvalitásairól meg még nehezebb új dolgokat írni, amiket már nem soroltak fel.
Olvastam olyan értékelést, ahol azt írták, hogy ez a sorozat már nem olyan, mint régen és a színvonal sem a régi, mert gyengült. Én ezzel nem értek egyet inkább csak beállt egy szintre, mert előtte magasra tette a lécet, legutoljára szerintem a Kísértettel, én már a Police-t sem éreztem annyira erősnek, viszont a Szomjúság jobban sikerült, mint a 10. kötet.
Tény, hogy Harry sem a régi már nincs minden második fejezetben alkohol problémája, de szerintem nincs ezzel baj, megházasodott, kicsit megszelídült, de azért a pohár fenekére nézett most is, ami miatt lehetnek még problémái a következő részben.
Nem rosszak az új karakterek sem, bár megkedvelni nem nagyon igyekszem őket, mert Nesbo-ből kiindulva nem tudni meddig maradnak életben. Viszont Katrine-t én itt nagyon súlytalannak éreztem, holott ő a nyomozás vezetője, de Harry árnyékába fullad a karaktere. Annak viszont örülök, hogy Oleget rendbe szedte Nesbo a Kísértethez képest, az ő karakteréből még sokat ki lehetne hozni.
Nagyon örülök az új résznek, hozta a színvonalat, és az elvárásaimnak is teljesen megfelelt és már most várom a következő részt, mert biztos, hogy lesz, hasonlóan zárta le, mint az előző részt, meglebegtette a régi-új ellenség felbukkanását aki ugyancsak szomjazik és valószínűleg el is kezdi a szomját oltani, ameddig Harry fel nem veszi vele a harcot.

3 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella
Jo Nesbø: Szomjúság

Szép. Nem hibátlan, sőt, mégis nagy élvezettel olvastam.
A végén azon gondolkodtam, hogy hogy van az, hogy nem zavar egy ilyen szarvashiba, de nyilván azért nem, mert nem kizárólag krimiként olvasom Nesbo regényeit.
A Szomjúság sem egyszerűen bűnügyi regény, bármennyire is lebilincselő és fordulatos a történet. A norvég szerző ebben a kötetben sokat elmélkedik a jóról és a rosszról, az élet értelméről, az emberi cselekvés mozgatórugóiról, és arról, miféle kapcsolatok segítik és akadályozzák az embert abban, hogy a társadalom és a társak szempontjából hasznos és jó legyen az élete.
Azt hiszem, Nesbo egyáltalán nem optimista, és ezt nem a bűn megjelenítésének végletes formái miatt mondom. A brutalitás a regényeiben csak eszköz, csak arra való, hogy a rossz: az kegyetlenség, a korrupció, a másik megalázása és kihasználása ne legyen elbagatellizálható.
A hétköznapokban hajlunk arra, hogy nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget a nem látványos rossznak, az apró gonoszságoknak. Hajlunk azt gondolni, hogy az empátia hiánya, a saját privilegizált helyzetünk evidenciaként való megélése, a másik lealacsonyítása nem nagy gonoszság, mert az igazi gonoszság ennél grandiózusabb, betegebb, véresebb. De ez nem is olyan biztos.
Nekem ez a regény két dolgot is mondott. Az egyik, hogy harcolni kell. Megalkuvást nem ismerve, örökké. A másik, hogy bár egy látványos gonosz (egy vámpirista) ellen a harc is látványos, sokkal komolyabb és nehezebb feladat a mögöttes problémák megoldása: a manipuláció, a korrupció és az érzelmi megnyomorítás elleni küzdelem.
Nesbo krimit ír, de a krimi, a jó krimi, mindig társadalomkritika, Harry Holle újabb ügye pedig megint a nyugati világ: a mohó, a szomjas, a mások vérét szívó, a másokon élősködő, csak saját problémáival foglalkozó, kényelmes és korrupt világ kritikája.
Hogy Nesbonek sikerült Harry figurájában egy mindig lázadó, mindig a pokol legmélyebb bugyraiba hanyatló, de onnan mindig feltámadó hőst teremtenie, az külön szerencse.
Hősre váróknak, Holle rajongóinak és a világ erkölcsi romlásán borongóknak meleg szívvel ajánlom ezt a kötetet is. Krimirajongóknak csak akkor, ha a kiváló stílus és a nagyszerű, fordulatos cselekmény mellé számukra belefér mondjuk egy nagyobbacska logikai baki is.

1 hozzászólás
>!
Niko_oka P
Jo Nesbø: Szomjúság

Zseniális és túlbonyolított – vagy zseniálisan túlbonyolított? Minden erőmmel azon vagyok, hogy objektív maradjak, és sikerüljön megragadnom azt a benyomást, mitől is volt ez más, mint a többi Hole-sztori, de -mint mindig- nagyon nehéz a dolgom. Hogy is lehetne másként? Nesbo több, mint író – egyre inkább egy fantasztikus művésznek látom, aki mindenkor kiemelkedik a krimiírók sorából. Mi több, a krimi műfaját szépirodalmi magasságokba emeli. Míg más regényeknél sejthető, mely részek nem kapcsolódnak szorosan a a főszál sodrához, nála sosem lehetek teljesen biztos a dolgomban. Minden apró, jelentéktelennek tűnő szó és esemény többletjelentéssel bír vagy fontos előzménymomentum lehet, épp ezért minden szava értékes – és így válik felejthetetlenné.
Mégis le kellett vonnom azt a fél csillagot spoiler… Volt itt egy apró (?) bökkenő Harry személyiségében, ami véleményem szerint nem sajátja. Szeretném azt hinni, hogy tíz kötet alatt sikerült annyira megismernem a karakterét, hogy releváns véleménnyel bírjak e témában. Amennyiben így van, ezt a mellékvágányt betudom egyfajta vontatókötélnek, ami átsegíti a folytatásig spoiler, és hajlandó vagyok eltekinteni tőle, mert még én sem vagyok kész a búcsúra…
!!! spoiler !!!

3 hozzászólás
>!
tunczo P
Jo Nesbø: Szomjúság

Ugyanaz a város, ugyanaz az ember, ugyanaz a versenyfutás az idővel. És valahogy mégis más volt, távoli félhomály. Jól összeillesztett darabkák egy monumentális kompozíciót hívtak életre, de én kívülálló maradtam. Ismerem Nesbo-t, kezdem érteni a gondolatmenetét, ugyanakkor sokat töprengtem azon, miért kell neki klisékhez nyúlnia. Folyamatosan emeli a tétet, akár egy szerencsejáték-függő és jelentősen csökkenti Oslo lakosainak számát.
Ahogyan a gyilkos vérre, Harry a gyilkosra, addig Nesbo pedig Harry-ra szomjazik. Folytatja a Police-ban félbehagyott szálat, olyan mesterien fonogatja, ahogyan arra más nem képes. Átver, félrevezet. Mintha valami nagy dobásra készülne, egy újabbra, csakhogy az idegeinken táncoljon. Úgy érzem jelen pillanatban magam, mint Harry: nem hiszem, hogy kibírnék egy újabb csapást. Aztán összeszedem minden erőmet és bátorságomat, mert tudom, hogy nem fogok tudni ellenállni. Mindenki szomjazik valamire és mindenki egy kicsit Harry Hole.

2 hozzászólás
>!
lilaköd P
Jo Nesbø: Szomjúság

Nesbo ismét nagyot alkotott. Az első oldaltól kezdve az utolsóig feszített a tempó. Izgalom, rengeteg fordulat, nem várt esemény.Már-már a horror határait súrolja, annyi brutális jelenet szerepel benne. Sosem lehet tudni, hogy egy-egy mondat, jelenet milyen jelentőséggel fog bírni a későbbekben. És így felülni a vámpíros divatirányzatnak, hogy egy tökéletes krimi kerekedjen belőle, erre csak Nesbo képes. Csodálom az agyát, az észjárását.

>!
nero
Jo Nesbø: Szomjúság

Sokan vártuk vissza Harry Hole-t. A várakozás a magyar kiadásra pedig valahogy hosszabbnak tűnt a szokásosnál. Nem teljesen világos, hogy mire vártunk ennyire sokáig, miért volt bizonytalan a megjelenés ideje, mert a szokottnál bizony több hibát tartalmaz a fordítás. Ez persze nyilván nem a kiváló fordító hibája, a korábbi kötetek talán inkább a korábbi kiadó gondos szerkesztőjének/korrektúrájának köszönhették, hogy tökéletesebbek lettek. Ez a magyarázata annak, hogy nem kapott a könyv öt csillagot tőlem.

Sokan vártuk vissza Harry Hole-t, de nyilván sokan tartottunk is attól, sikerül-e újra Nesbo-nek, amit ebben a sorozatban oly mesterien művelt a korábbi 10 részen keresztül. Tartottunk tőle már csak azért is, mert a közben megjelent nem-Harry-Hole kötetek bizony nem feltétlenül voltak zseniálisak. De nem volt mitől tartani, Nesbo megcsinálta. Már csak azt kellene tisztázni, hogy mit is. Mindezt spoilermentesen. Megpróbálom. Ehhez azonban érdemes tisztázni, mit is vártam tőle, miért olvasom a könyveit. Töredelmesen bevallom, nem a gyilkosság és annak kinyomozása miatt. Nesbo számomra abban mesteri, hogy a krimi, mint sokakat érdeklő ponyvaműfaj okán társadalmi és emberi kérdésekről beszél. Aki olvassa a Hole-sorozatot, rengeteget megtudhat a kirakatüveg mögötti vagy inkább hó alatti norvég társadalomról, az elmúlt évtizedek gyors változásaiból adódó konfliktusokról, a szokásokról, a ’néplélekről’. Naná, hogy érdekel, ki volt a gyilkos, de azokban, a krimikben, amik igazán megfognak, általában nem ez a szál vonz, ahogy Nesboben sem. (Épp ezért nem készülök egyelőre megnézni a Hóemberből készült filmet, de hátha valamelyik barátom meggyőz, hogy tegyem meg.)

És kötetről kötetre egyre többet tudunk meg magáról Harryról, akinek, lássuk be, kevés szerethető tulajdonsága van. Inkább elfogadjuk, hogy a zseni már csak ilyen, és érdeklődve olvassunk egy olyan zseniről, akit a saját életünktől biztosan távol szeretnénk tartani. Ebben a kötetben viszont végre találtam valamit, amivel tökéletesen azonosulni tudok, és aminek a megosztása talán nem számít spoilernek, mert a történet szempontjából semmi jelentősége nincs. Harry is imádja Murakami Harukit, de nem érti, mi a fene vonzza őt vagy bárki mást a futásban.

Azokat, akik már otthonosan mozognak Harry Hole világában, csak bíztatni és megnyugtatni tudom, vágjanak bele ennek a kötetnek az olvasásába. Viszont azoknak, akik még nem ismerkedtek meg antiszociális alkoholista hősünkkel, biztosan nem ezzel a kötettel kell kezdenie az ismerkedést, túl sok a visszautalás, ahogy a legutóbbi kötet az elvarratlan szálát sem árt ismerni olvasás előtt.

2 hozzászólás
>!
Hajdu_Ildikó
Jo Nesbø: Szomjúság

Verhetetlen. Zseniális.
Letehetetlenül izgalmas, egyhúzóban olvastam végig egy csendes szombaton.
Minden pont annyira magyarázódik meg, amennyire szükséges, hogy elhiggyem, hogy ez pontosan így van.
Hihetetlenül jól megmutatkoznak az emberek, a szereplők -igen, nem csak a „gonosz” tudlajdonságai. Jók és rosszak is.
Imádom, hogy Nesbø karakterei nem fehérek és feketék. Mindenki szürke, senki se hibátlan.

>!
nyolcadikutas
Jo Nesbø: Szomjúság

Az a helyzet, volt bennem egy megingás a könyv háromnegyedénél a maximális értékelés tekintetében, de a történet vége fuvallatként zavarta el a napfényt beárnyékoló fátyolfelhőket.
Nesbo nem csak a történet kitalálásában, de mesélésben is első osztályú. A karakterek adottak, elég csak bábuként tologatni őket a sakktáblán, amit az író mesteri módon meg is tesz. A regény azon túl, hogy kerek, tisztességesen megágyaz a következő résznek, az pedig nem kérdés, hogy szaladunk majd újra begyűjteni és magunkévá tenni a következő Harry Hole sztorit.
Csak ne kelljen rá újra négy évet várni!


Népszerű idézetek

>!
robinson MP

A boldogság olyan, mintha vékony jégen járna az ember.

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
1 hozzászólás
>!
PRicsmond

Szeptember Oslóban. Végre visszatért a sötétség, maguk mögött tudhatták a hosszú, bosszantóan világos nyári éjszakákat és velük együtt a nyár hisztérikus, ostoba magamutogatását. Szeptemberben Oslo visszaváltozik önmagává: egy melankolikus, tartózkodó, racionális várossá. Szilárd homlokzat, de sötét helyekkel és titkokkal terhes.

4 hozzászólás
>!
PRicsmond

Fogadni mertem volna – nevetett Oleg, és Jesushoz fordult. – Tudod, Harry nem szereti az embereket.
– Én szeretem az embereket – mondta Harry. – Csak nem szeretek együtt lenni velük. Különösen, amikor egyszerre sokan vannak egy helyen.

5 hozzászólás
>!
robinson MP

Harry futott. Pedig nem szeretett futni. Néhányan állítólag azért csinálják, mert szeretik. Murakami Haruki például. Harry szerette Murakami könyveit, kivéve azt, amelyik a futásról szólt, azt félbehagyta. Harry azért futott, mert szeretett megállni. Szerette, amikor véget ér.

111. oldal

>!
robinson MP

– Az erkölcs azonban nem egyetemes és nem örök, leginkább a korszellemtől függ, Hole.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: erkölcs
>!
robinson MP

Most itt volt az idő. Itt volt az idő, hogy újra kortyoljon az életből.
Itt volt az idő, hogy visszatérjen.

6. oldal

1 hozzászólás
>!
PRicsmond

Másfelől Harry arra is letette a nagyesküt, hogy Øystein Eikeland a tökéletes helyettes a Jealousy Barban. A pasas úgy festett, mint egy kivénhedt madárijesztő, amikor belépett az ajtón. Kopott farmeröltözékéből a régi, vidám hippi életstílus szaga áradt. És amikor Mehmet megkérdezte, állt-e már bárpultban, egy kézzel sodort cigarettát dugott a szájába, és felsóhajtott:
– Éveket töltöttem különböző bárokban, öregem. Állva, térdelve, fekve. De soha sem a pult mögött.

>!
PRicsmond

– Tök mindegy, mennyire hangosítod fel! – kiabálta Øystein, és felemelte a daiquirijét.
Ez volt az ötödik pohár. Úgy vélte, mivel ő maga keverte őket, a szakmai képzésével kapcsolatos mintavételezésről van szó, ezért a kiadásokat nyugodtan tekintheti a jövőbe való befektetésnek, amelyek ily módon adócsökkentő tényezőnek minősülnek. És bár jogosult volt alkalmazotti kedvezményre, a teljes ár után szándékozott adókedvezményt igényelni, így voltaképpen nyereséget termelt azzal, hogy ivott.
– Bár abbahagyhatnám, de kevernem kell még egyet, hogy kitermeljem a bérleti díjat – dünnyögte.
– Jobb vendég vagy, mint csapos – mondta Mehmet. – Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz csapos vagy, csak azt, hogy te vagy a valaha volt legjobb vendégem…

>!
robinson MP

Az ötödik típus teljesen új volt Harry Hole életében. Az elégedett ébredés. Kezdetben meglepte, hogy boldogan is lehet ébredni.

65. oldal

>!
robinson MP

Mona Daa-t nehéz volt kibillenteni az egyensúlyából. Az illata olyan volt, mint egy férfié. Az a szóbeszéd járta, hogy Old Spice borotválkozás utáni arcszeszt használ.

39. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ingar Johnsrud: Kalüpszó
Samuel Bjørk: Magányos utazó
Karin Fossum: Elszabadul a pokol
Sigurd Christiansen: Két élő, egy halott
Thomas Enger: Hegek
Jussi Adler-Olsen: Palackposta
Lars Kepler: A bosszúálló
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!