41. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Szomjúság (Harry Hole 11.) 189 csillagozás

Jo Nesbø: Szomjúság

Harry Hole három éve visszavonult a nyomozói munkától, a rendőrtiszti főiskolán tanít, kiegyensúlyozott életet él. Ám a boldogság vékony jég, amely bármikor beszakadhat az ember lába alatt…

Amikor egy fiatal nőt brutálisan meggyilkolnak a fővárosban, Mikael Bellman rendőrfőkapitány személyes okokból Harry segítségét kéri. Hamarosan újabb hasonló gyilkosság történik, Harry pedig – sutba dobva élete szerelmének és önmagának tett ígéretét – beleveti magát a munkába. Mindössze két nyom van, amelyen elindulhatnak: az első áldozat nyakán lévő sebekben talált rozsda- és festékmaradványok, valamint a tény, hogy mindkét nő társkereső oldalak rendszeres látogatója volt.

Harry azonban valami mást is lát. Valamit, ami megragadja a figyelmét, és arra ösztökéli, hogy mit sem törődve a kockázattal újra a nyomába eredjen a gyilkosnak, aki egyszer már túljárt az eszén…

Eredeti cím: Tørst

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Animus, Budapest, 2017
496 oldal · ISBN: 9789633245378 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Animus, Budapest, 2017
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245361 · Fordította: Petrikovics Edit

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Harry Hole


Kedvencelte 13

Most olvassa 20

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Jo Nesbø: Szomjúság

Nesbø Szomjúsága már a címében is több értelmű, és mégis pofátlanul egyértelmű. Ez a regény valószínűleg inkább csak a Harry Hole életét, kétes hírű karrierjét eddig is percről percre nyomon követő rajongó tábornak jön majd be kritika nélkül. De a célját maradéktalanul eléri. Szórakoztat, bizonyos mértékig lebilincsel, és még a dörzsölt Nesbø olvasók számára is dob alkalmanként egy-egy finom, meglepetés-csontot.
Mindenesetre egy másodpercig sem hagy kétséget afelől, hogy Harry igazi nagy szerelmei a becsvágy mellett, továbbra is az addiktív erejű alkohol és a vér spoiler. Bátran állítható róla, hogy nemcsak hűséges alkat, de konzekvens személyiség is. Viszont sajnos kissé már uncsi.

Végül is jó volt ez egynek, klassz kis visszatérés, a szerző semmit nem veszített profizmusából. De gyanítom, hogy erről a rókáról már nemigen lehet sokkal több bőrt lehúzni. Ideje lenne már Jo mesternek Oslo ködös fjordja és a Frognerpark között jártában-keltében, ráérő idejében ráakadni végre egy másik érdekes alkeszra, akinek még nem ismerjük unásig minden vállvonását és ajakbiggyesztését.

Persze ettől még az életmű fontos darabja, Harry Hole története ettől is teljesebb lesz. Olvassátok!

>!
robinson P
Jo Nesbø: Szomjúság

Ha új vagy Nesbo és Harry Hole univerzumában, akkor azt gondolom, hogy nem fogod a Szomjúságot igazán élvezni, ha néhány háttér információd hiányzik. A könyv tele van fordulatokkal. Borotvaéles és mesterien ábrázolt a Szomjúság története, sok tudományos kriminalisztikai ténnyel.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/11/szomjusag.html

21 hozzászólás
>!
mate55
Jo Nesbø: Szomjúság

Norvégia „vérzik”. Jo Nesbo „Harry Hole” – sorozatának tízedik kötete után kevés olyan könyv volt, aminek megjelenését annyira vártam volna, mint a „Szomjúság” című tizenegyedik részt. A zseniálisan megírt tízedik rész, a szinte sokkoló, de azért kellőképpen nyitva hagyott végkifejletével arra engedett következtetni, hogy Nesbo „valamikor” valami nagy dobásra készül. És most megdobta. Megdobta? Nesbo dühös és kissé titokzatos. Észak – noir uralkodó királya visszatért: torzult, fecsegő, erőszakos, vagy egyszerűen csak addiktív. Igen, Harry hibái dramatizálódtak, de alapvetően humánusak, és ez teszi őt egy könyörtelenül kedves karakterré. A történet (ahogy az írótól ekkora már szinte elvárható) nagyon nyomasztó, borús, brutális (már-már horror) és a végletekig átgondolt. A könyv címe sokrétű, nemcsak a bűncselekményekre utal, hanem a szereplők motivációira, a vér szomjúságára, a tudás szomjúságára, az alkohollal szembeni szomjúság szomjúságára:) és persze nem utolsó sorban Harry szomjúságérzése a gonosz leleplezésére. Egy többrétegű pszichológiai tanulmány, amely nemcsak Harryről szól, hanem számos más elvi karakterről. Brutálisan erőszakos, mesterien ábrázolt, egy kis melankóliával fűszerezve. A sorozat könyveihez hasonlóan a pszichológiai témák is középpontból állnak, amiben a legérdekesebb esettanulmány maga Harry Hole, aki a „bűnözés” egyik legbonyolultabb alakja marad. A zsáner társadalomkritikai sajátosságain is már rég túlléptünk, még akkor is, ha teljes mértékben a „Szomjúság” sem szakított ezzel az írói hagyománnyal. A háttérben pedig mégiscsak kirajzolódik a jóléti burok alatti ambivalens és átalakulások után álló Norvégia fantomképe. Ami igazán okos ebben a történetben is, hogy amíg azon agyalunk, ki is az, aki foglalkoztatja Harry tudatát, észre sem vesszük, hogy velünk milyen játszmát is űz az író. A végső felismerés pedig igencsak megrázó: Nesbo jóval tudatosabban építkezik, mint azt hinnénk. Másik nagy erénye: úgy ír krimit, ahogy más szépirodalmat. És nagyjából ez magyarázza meg azt is, hogy miért emelkedik ki minden vitán felül az egész skandináv krimikatyvaszból, és miért van helye egyértelműen a legnagyobbak között. spoiler Ez a rendkívül félelmetes utazás az emberi természet sötétebb mélyedéseibe, (úgy gondolom) kivételes örömet szerez majd a Nesbo rajongóinak.

7 hozzászólás
>!
Csabi P
Jo Nesbø: Szomjúság

Harry Hole visszatért, hát ez kábé olyan, mintha a Guns ’n’ Roses állna össze újra, és olyan jó lenne, mint az Appetite for destruction idején. Persze az is jó lett volna, ha H.H. is olyan jó, mint a Vörösbegy idején.
A történetben egy újabb sorozatgyilkos miatt reaktiválják Harryt, aki immár a rendőrképzőben tanít. Már megint egy sorozatgyilkos. Oké, imádjuk a sorozatgyilkosokat, mert ellátják bőven hullával az olvasót, de ha már Nesbo előkaparta Harryt, akkor igazán kitalálhatott volna valami újdonságot, amiért érdemes a vén alkeszt újra kitenni az életveszélynek. De nem, Nesbo a jól megszokott patronjait puffogtatja, fordulatait forgatja, ezzel mintegy kényelmes, puha érzést biztosít a sorozat régi olvasóinak, igen, végre, az a régi jó, otthonos érzés. Nem tagadom, annyira beépült popkulturális identitásomba H. H., hogy nem tudok haragudni még ezért sem. Persze azért a józan eszem észreveszi a hibákat, a már sokszor elsütött fordulatokat, a manírokat, de úgy van vele az ember, mint mikor az élete párja süti el a házi poént, megmosolyogja, megpaskolja bátorítóan a fenekét, jól is esik egy kicsit ez az ismerős érzés.
Ami azért mégis fájt, hogy a rutinos krimiolvasó, és főleg az, aki elolvasta az előző tíz részt is, az kb. a vége előtt 150 oldallal biztosan tudja, hogy ki is itt a főbűnös, és a megtévesztést szolgáló fordulatok csak megerősítik ezt a tudatot. Ezzel aztán oda a végkifejlet izgalma, mintha a bűvész kabátujjából kilógna a galamb farka.

>!
smetalin 
Jo Nesbø: Szomjúság

Az érzés amit átéltem olvasás közben: egy dombra tekerek fel egy biciklivel, lassan megy, néha lecsúszik a lábam a pedálról, erőlködöm de felszeretnék jutni arra a dombra akkor is. Felértem. Lassan elkezdek gurulni lefelé, már nem kell tekernem sem, hisz visz a lendület, a szél az arcomba fúj, az izzadtságot felszárítja, kacagok, a lábamat eltartom a pedáltól és élvezem a száguldást.
Hát így éltem meg ezt a történetet, az eleje nehézkes volt de utána……….visszatért az érzés amit máskor is éreztem H.H. sztorijainál.
Azt hiszed kiszámítható ki a gyilkos, tudsz mindent, de hisz akkor ezt nem Nesbo írta volna! Tartogat meglepetést, jól összezavar a végére. Mondjuk ha már a végét emlegetem, akkor az egy kicsit nekem túlírtra sikerült lett, de semmi baj, ennyi belefér.

5 hozzászólás
>!
PRicsmond
Jo Nesbø: Szomjúság

4 év után Nesbo és Harry Hole visszatért!:D. Én is nagyon vártam ezt a könyvet ahogy sokan másan és nem okozott csalódást, sőt nekem jobban is tetszett, mint a Police. Csak nem hagyott Nesbo cserben bennünket és folytatta tovább nagyszerű sorozatát, viszonylag rövid idő alatt fel is oldotta a Police nyitottan hagyott történet szálát, majd ismét egy brutálisan dúrva, az utolsó oldalakig feszült, csavaros történettel örvendezteti meg az olvasót, egyes helyeken szépirodalmi stílusban – ezt muszáj volt nekem is leírnom. Igazság szerint nagyon nehéz spoiler nélkül írni a könyvről, Nesbo írói kvalitásairól meg még nehezebb új dolgokat írni, amiket már nem soroltak fel.
Olvastam olyan értékelést, ahol azt írták, hogy ez a sorozat már nem olyan, mint régen és a színvonal sem a régi, mert gyengült. Én ezzel nem értek egyet inkább csak beállt egy szintre, mert előtte magasra tette a lécet, legutoljára szerintem a Kísértettel, én már a Police-t sem éreztem annyira erősnek, viszont a Szomjúság jobban sikerült, mint a 10. kötet.
Tény, hogy Harry sem a régi már nincs minden második fejezetben alkohol problémája, de szerintem nincs ezzel baj, megházasodott, kicsit megszelídült, de azért a pohár fenekére nézett most is, ami miatt lehetnek még problémái a következő részben.
Nem rosszak az új karakterek sem, bár megkedvelni nem nagyon igyekszem őket, mert Nesbo-ből kiindulva nem tudni meddig maradnak életben. Viszont Katrine-t én itt nagyon súlytalannak éreztem, holott ő a nyomozás vezetője, de Harry árnyékába fullad a karaktere. Annak viszont örülök, hogy Oleget rendbe szedte Nesbo a Kísértethez képest, az ő karakteréből még sokat ki lehetne hozni.
Nagyon örülök az új résznek, hozta a színvonalat, és az elvárásaimnak is teljesen megfelelt és már most várom a következő részt, mert biztos, hogy lesz, hasonlóan zárta le, mint az előző részt, meglebegtette a régi-új ellenség felbukkanását aki ugyancsak szomjazik és valószínűleg el is kezdi a szomját oltani, ameddig Harry fel nem veszi vele a harcot.

3 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Jo Nesbø: Szomjúság

Ezt is felfaltam két nap alatt, de kitaláltam, hogy ki a gyilkos, és láttam a sablonjait. A korábbi részek sokkal jobban tetszettek.

3 hozzászólás
>!
bokrichard
Jo Nesbø: Szomjúság

Semmi olyan újat nem tudok elmondani, amit már kedves molyos ismerőseim, akik rajongói az író munkásságának, ne írtak volna le tüzetesen, legalábbis korábbi értékelés olvasásokból erre emlékszem. Igen, erre a könyvre, az idei 150.-re megérte közel 2 hónapig a könyvtári várólistára várnom, hogy aztán egy jól irányzott fél éjszakába nyúló maratoni olvasásba torkollva olvashassam el HH legújabb történetét, szám szerint a 11.-et. Nagyon féltem, hogy a nívó megmarad-e, hogy van-e új a nap alatt, és látom, hogy igen. Amellett, hogy a hangulat adott, az egészet a véres kulcsszóval tudom illetni. Igen, ez a vámpíros dolog teljesen új, bár azért nem a kedvenc témám, de annyira beteg, annyira gyomorforgató részletességgel lett maga a tökély, hogy csak néztem. Igazi sakkjátszma, rengeteg gyalogáldozattal, vagy másképp macska-egér harc néhány túl közelről is bevont „hulla jó” nézővel. Hole nyomozó olyan, mint rég, bár a kapcsolat jót tett neki, mégse tudott teljesen kivetkőzni önmagából. Hiába az ember gyarló példány. Ami a társadalmi hatásokat, a bürokráciát, és a hivatali politikát illeti, itt is jöttek a plusz problémák, amik fűszerezték ezt a modern kori Drakula-sztorit. És igen, tény, hogy az epilógus nyúlik, mint a rágó, de azért a vége…??

És el is érkeztem a legnagyobb kérdéshez: van-e még benne? Sok példa van az irodalomban, hogy amikor már két kézen sem lehet számolni, annyi a kötet, akkor már nem olyan a leányzó fekvése, ahogy mi faluhelyen mondjuk, mint kötetekkel korábban. A probléma itt nem áll fenn. Tény, hogy nem a legjobb számomra,(az még mindig a Hóember-Police tengelyben van), de az első kötetekhez képest a kiforrottság érzékelhető, és a színvonal még mindig nagyobb néhány skandi „kollégá”-hoz képest (most egy sem jut eszembe, de biztos van ilyen). Szóval nagy örömre eljutottam idáig, és a folytatásig izgulok, hogy ne találkozzak egyetlen „olyan” mellkas tetkóval sem. :)

>!
Biedermann_Izabella P
Jo Nesbø: Szomjúság

Szép. Nem hibátlan, sőt, mégis nagy élvezettel olvastam.
A végén azon gondolkodtam, hogy hogy van az, hogy nem zavar egy ilyen szarvashiba, de nyilván azért nem, mert nem kizárólag krimiként olvasom Nesbo regényeit.
A Szomjúság sem egyszerűen bűnügyi regény, bármennyire is lebilincselő és fordulatos a történet. A norvég szerző ebben a kötetben sokat elmélkedik a jóról és a rosszról, az élet értelméről, az emberi cselekvés mozgatórugóiról, és arról, miféle kapcsolatok segítik és akadályozzák az embert abban, hogy a társadalom és a társak szempontjából hasznos és jó legyen az élete.
Azt hiszem, Nesbo egyáltalán nem optimista, és ezt nem a bűn megjelenítésének végletes formái miatt mondom. A brutalitás a regényeiben csak eszköz, csak arra való, hogy a rossz: az kegyetlenség, a korrupció, a másik megalázása és kihasználása ne legyen elbagatellizálható.
A hétköznapokban hajlunk arra, hogy nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget a nem látványos rossznak, az apró gonoszságoknak. Hajlunk azt gondolni, hogy az empátia hiánya, a saját privilegizált helyzetünk evidenciaként való megélése, a másik lealacsonyítása nem nagy gonoszság, mert az igazi gonoszság ennél grandiózusabb, betegebb, véresebb. De ez nem is olyan biztos.
Nekem ez a regény két dolgot is mondott. Az egyik, hogy harcolni kell. Megalkuvást nem ismerve, örökké. A másik, hogy bár egy látványos gonosz (egy vámpirista) ellen a harc is látványos, sokkal komolyabb és nehezebb feladat a mögöttes problémák megoldása: a manipuláció, a korrupció és az érzelmi megnyomorítás elleni küzdelem.
Nesbo krimit ír, de a krimi, a jó krimi, mindig társadalomkritika, Harry Holle újabb ügye pedig megint a nyugati világ: a mohó, a szomjas, a mások vérét szívó, a másokon élősködő, csak saját problémáival foglalkozó, kényelmes és korrupt világ kritikája.
Hogy Nesbonek sikerült Harry figurájában egy mindig lázadó, mindig a pokol legmélyebb bugyraiba hanyatló, de onnan mindig feltámadó hőst teremtenie, az külön szerencse.
Hősre váróknak, Holle rajongóinak és a világ erkölcsi romlásán borongóknak meleg szívvel ajánlom ezt a kötetet is. Krimirajongóknak csak akkor, ha a kiváló stílus és a nagyszerű, fordulatos cselekmény mellé számukra belefér mondjuk egy nagyobbacska logikai baki is.

1 hozzászólás
>!
Niko_oka
Jo Nesbø: Szomjúság

Zseniális és túlbonyolított – vagy zseniálisan túlbonyolított? Minden erőmmel azon vagyok, hogy objektív maradjak, és sikerüljön megragadnom azt a benyomást, mitől is volt ez más, mint a többi Hole-sztori, de -mint mindig- nagyon nehéz a dolgom. Hogy is lehetne másként? Nesbo több, mint író – egyre inkább egy fantasztikus művésznek látom, aki mindenkor kiemelkedik a krimiírók sorából. Mi több, a krimi műfaját szépirodalmi magasságokba emeli. Míg más regényeknél sejthető, mely részek nem kapcsolódnak szorosan a a főszál sodrához, nála sosem lehetek teljesen biztos a dolgomban. Minden apró, jelentéktelennek tűnő szó és esemény többletjelentéssel bír vagy fontos előzménymomentum lehet, épp ezért minden szava értékes – és így válik felejthetetlenné.
Mégis le kellett vonnom azt a fél csillagot spoiler… Volt itt egy apró (?) bökkenő Harry személyiségében, ami véleményem szerint nem sajátja. Szeretném azt hinni, hogy tíz kötet alatt sikerült annyira megismernem a karakterét, hogy releváns véleménnyel bírjak e témában. Amennyiben így van, ezt a mellékvágányt betudom egyfajta vontatókötélnek, ami átsegíti a folytatásig spoiler, és hajlandó vagyok eltekinteni tőle, mert még én sem vagyok kész a búcsúra…
!!! spoiler !!!

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
robinson P

A boldogság olyan, mintha vékony jégen járna az ember.

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
1 hozzászólás
>!
robinson P

Harry futott. Pedig nem szeretett futni. Néhányan állítólag azért csinálják, mert szeretik. Murakami Haruki például. Harry szerette Murakami könyveit, kivéve azt, amelyik a futásról szólt, azt félbehagyta. Harry azért futott, mert szeretett megállni. Szerette, amikor véget ér.

111. oldal

>!
PRicsmond

Fogadni mertem volna – nevetett Oleg, és Jesushoz fordult. – Tudod, Harry nem szereti az embereket.
– Én szeretem az embereket – mondta Harry. – Csak nem szeretek együtt lenni velük. Különösen, amikor egyszerre sokan vannak egy helyen.

5 hozzászólás
>!
PRicsmond

Szeptember Oslóban. Végre visszatért a sötétség, maguk mögött tudhatták a hosszú, bosszantóan világos nyári éjszakákat és velük együtt a nyár hisztérikus, ostoba magamutogatását. Szeptemberben Oslo visszaváltozik önmagává: egy melankolikus, tartózkodó, racionális várossá. Szilárd homlokzat, de sötét helyekkel és titkokkal terhes.

4 hozzászólás
>!
robinson P

– Az erkölcs azonban nem egyetemes és nem örök, leginkább a korszellemtől függ, Hole.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: erkölcs
>!
PRicsmond

Másfelől Harry arra is letette a nagyesküt, hogy Øystein Eikeland a tökéletes helyettes a Jealousy Barban. A pasas úgy festett, mint egy kivénhedt madárijesztő, amikor belépett az ajtón. Kopott farmeröltözékéből a régi, vidám hippi életstílus szaga áradt. És amikor Mehmet megkérdezte, állt-e már bárpultban, egy kézzel sodort cigarettát dugott a szájába, és felsóhajtott:
– Éveket töltöttem különböző bárokban, öregem. Állva, térdelve, fekve. De soha sem a pult mögött.

>!
Csabi P

– Megleszek. Mostantól csak szódavíz. Esetleg egy kevés Coldplay.

339. oldal

1 hozzászólás
>!
robinson P

Most itt volt az idő. Itt volt az idő, hogy újra kortyoljon az életből.
Itt volt az idő, hogy visszatérjen.

6. oldal

1 hozzászólás
>!
PRicsmond

– Harry, ide több ember kell. Harry a helyiséget megtöltő embertömeg felé hunyorgott.
– Szerintem már így is túl sokan vannak.
– Úgy értem, hogy a pultnak erre az oldalára, te szerencsétlen!
– A szerencsétlen csak viccelt. Ismersz valakit, akinek jó a zenei ízlése?
– Facipőt.
– Olyat, aki nem autista.
– Nem. – Øystein újabb korsó sört csapolt, és intett Harrynak, hogy vegye el a pénzt.

>!
PRicsmond

– Tök mindegy, mennyire hangosítod fel! – kiabálta Øystein, és felemelte a daiquirijét.
Ez volt az ötödik pohár. Úgy vélte, mivel ő maga keverte őket, a szakmai képzésével kapcsolatos mintavételezésről van szó, ezért a kiadásokat nyugodtan tekintheti a jövőbe való befektetésnek, amelyek ily módon adócsökkentő tényezőnek minősülnek. És bár jogosult volt alkalmazotti kedvezményre, a teljes ár után szándékozott adókedvezményt igényelni, így voltaképpen nyereséget termelt azzal, hogy ivott.
– Bár abbahagyhatnám, de kevernem kell még egyet, hogy kitermeljem a bérleti díjat – dünnyögte.
– Jobb vendég vagy, mint csapos – mondta Mehmet. – Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz csapos vagy, csak azt, hogy te vagy a valaha volt legjobb vendégem…


Hasonló könyvek címkék alapján

Ingar Johnsrud: Kalüpszó
Samuel Bjørk: Magányos utazó
Karin Fossum: Elszabadul a pokol
Sigurd Christiansen: Két élő, egy halott
Thomas Enger: Hegek
Jussi Adler-Olsen: Palackposta
Lars Kepler: A bosszúálló
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!