32. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Szomjúság (Harry Hole 11.) 171 csillagozás

Jo Nesbø: Szomjúság

Harry Hole három éve visszavonult a nyomozói munkától, a rendőrtiszti főiskolán tanít, kiegyensúlyozott életet él. Ám a boldogság vékony jég, amely bármikor beszakadhat az ember lába alatt…

Amikor egy fiatal nőt brutálisan meggyilkolnak a fővárosban, Mikael Bellman rendőrfőkapitány személyes okokból Harry segítségét kéri. Hamarosan újabb hasonló gyilkosság történik, Harry pedig – sutba dobva élete szerelmének és önmagának tett ígéretét – beleveti magát a munkába. Mindössze két nyom van, amelyen elindulhatnak: az első áldozat nyakán lévő sebekben talált rozsda- és festékmaradványok, valamint a tény, hogy mindkét nő társkereső oldalak rendszeres látogatója volt.

Harry azonban valami mást is lát. Valamit, ami megragadja a figyelmét, és arra ösztökéli, hogy mit sem törődve a kockázattal újra a nyomába eredjen a gyilkosnak, aki egyszer már túljárt az eszén…

Eredeti cím: Tørst

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Animus, Budapest, 2017
496 oldal · ISBN: 9789633245378 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Animus, Budapest, 2017
492 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245361 · Fordította: Petrikovics Edit

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Harry Hole


Kedvencelte 12

Most olvassa 20

Várólistára tette 65

Kívánságlistára tette 78

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
robinson P
Jo Nesbø: Szomjúság

Ha új vagy Nesbo és Harry Hole univerzumában, akkor azt gondolom, hogy nem fogod a Szomjúságot igazán élvezni, ha néhány háttér információd hiányzik. A könyv tele van fordulatokkal. Borotvaéles és mesterien ábrázolt a Szomjúság története, sok tudományos kriminalisztikai ténnyel.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2017/11/szomjusag.html

21 hozzászólás
>!
mate55 
Jo Nesbø: Szomjúság

Norvégia „vérzik”. Jo Nesbo „Harry Hole” – sorozatának tízedik kötete után kevés olyan könyv volt, aminek megjelenését annyira vártam volna, mint a „Szomjúság” című tizenegyedik részt. A zseniálisan megírt tízedik rész, a szinte sokkoló, de azért kellőképpen nyitva hagyott végkifejletével arra engedett következtetni, hogy Nesbo „valamikor” valami nagy dobásra készül. És most megdobta. Megdobta? Nesbo dühös és kissé titokzatos. Észak – noir uralkodó királya visszatért: torzult, fecsegő, erőszakos, vagy egyszerűen csak addiktív. Igen, Harry hibái dramatizálódtak, de alapvetően humánusak, és ez teszi őt egy könyörtelenül kedves karakterré. A történet (ahogy az írótól ekkora már szinte elvárható) nagyon nyomasztó, borús, brutális (már-már horror) és a végletekig átgondolt. A könyv címe sokrétű, nemcsak a bűncselekményekre utal, hanem a szereplők motivációira, a vér szomjúságára, a tudás szomjúságára, az alkohollal szembeni szomjúság szomjúságára:) és persze nem utolsó sorban Harry szomjúságérzése a gonosz leleplezésére. Egy többrétegű pszichológiai tanulmány, amely nemcsak Harryről szól, hanem számos más elvi karakterről. Brutálisan erőszakos, mesterien ábrázolt, egy kis melankóliával fűszerezve. A sorozat könyveihez hasonlóan a pszichológiai témák is középpontból állnak, amiben a legérdekesebb esettanulmány maga Harry Hole, aki a „bűnözés” egyik legbonyolultabb alakja marad. A zsáner társadalomkritikai sajátosságain is már rég túlléptünk, még akkor is, ha teljes mértékben a „Szomjúság” sem szakított ezzel az írói hagyománnyal. A háttérben pedig mégiscsak kirajzolódik a jóléti burok alatti ambivalens és átalakulások után álló Norvégia fantomképe. Ami igazán okos ebben a történetben is, hogy amíg azon agyalunk, ki is az, aki foglalkoztatja Harry tudatát, észre sem vesszük, hogy velünk milyen játszmát is űz az író. A végső felismerés pedig igencsak megrázó: Nesbo jóval tudatosabban építkezik, mint azt hinnénk. Másik nagy erénye: úgy ír krimit, ahogy más szépirodalmat. És nagyjából ez magyarázza meg azt is, hogy miért emelkedik ki minden vitán felül az egész skandináv krimikatyvaszból, és miért van helye egyértelműen a legnagyobbak között. spoiler Ez a rendkívül félelmetes utazás az emberi természet sötétebb mélyedéseibe, (úgy gondolom) kivételes örömet szerez majd a Nesbo rajongóinak.

7 hozzászólás
>!
Csabi P
Jo Nesbø: Szomjúság

Harry Hole visszatért, hát ez kábé olyan, mintha a Guns ’n’ Roses állna össze újra, és olyan jó lenne, mint az Appetite for destruction idején. Persze az is jó lett volna, ha H.H. is olyan jó, mint a Vörösbegy idején.
A történetben egy újabb sorozatgyilkos miatt reaktiválják Harryt, aki immár a rendőrképzőben tanít. Már megint egy sorozatgyilkos. Oké, imádjuk a sorozatgyilkosokat, mert ellátják bőven hullával az olvasót, de ha már Nesbo előkaparta Harryt, akkor igazán kitalálhatott volna valami újdonságot, amiért érdemes a vén alkeszt újra kitenni az életveszélynek. De nem, Nesbo a jól megszokott patronjait puffogtatja, fordulatait forgatja, ezzel mintegy kényelmes, puha érzést biztosít a sorozat régi olvasóinak, igen, végre, az a régi jó, otthonos érzés. Nem tagadom, annyira beépült popkulturális identitásomba H. H., hogy nem tudok haragudni még ezért sem. Persze azért a józan eszem észreveszi a hibákat, a már sokszor elsütött fordulatokat, a manírokat, de úgy van vele az ember, mint mikor az élete párja süti el a házi poént, megmosolyogja, megpaskolja bátorítóan a fenekét, jól is esik egy kicsit ez az ismerős érzés.
Ami azért mégis fájt, hogy a rutinos krimiolvasó, és főleg az, aki elolvasta az előző tíz részt is, az kb. a vége előtt 150 oldallal biztosan tudja, hogy ki is itt a főbűnös, és a megtévesztést szolgáló fordulatok csak megerősítik ezt a tudatot. Ezzel aztán oda a végkifejlet izgalma, mintha a bűvész kabátujjából kilógna a galamb farka.

>!
smetalin
Jo Nesbø: Szomjúság

Az érzés amit átéltem olvasás közben: egy dombra tekerek fel egy biciklivel, lassan megy, néha lecsúszik a lábam a pedálról, erőlködöm de felszeretnék jutni arra a dombra akkor is. Felértem. Lassan elkezdek gurulni lefelé, már nem kell tekernem sem, hisz visz a lendület, a szél az arcomba fúj, az izzadtságot felszárítja, kacagok, a lábamat eltartom a pedáltól és élvezem a száguldást.
Hát így éltem meg ezt a történetet, az eleje nehézkes volt de utána……….visszatért az érzés amit máskor is éreztem H.H. sztorijainál.
Azt hiszed kiszámítható ki a gyilkos, tudsz mindent, de hisz akkor ezt nem Nesbo írta volna! Tartogat meglepetést, jól összezavar a végére. Mondjuk ha már a végét emlegetem, akkor az egy kicsit nekem túlírtra sikerült lett, de semmi baj, ennyi belefér.

5 hozzászólás
>!
vargarockzsolt P
Jo Nesbø: Szomjúság

Ezt is felfaltam két nap alatt, de kitaláltam, hogy ki a gyilkos, és láttam a sablonjait. A korábbi részek sokkal jobban tetszettek.

3 hozzászólás
>!
PRicsmond
Jo Nesbø: Szomjúság

4 év után Nesbo és Harry Hole visszatért!:D. Én is nagyon vártam ezt a könyvet ahogy sokan másan és nem okozott csalódást, sőt nekem jobban is tetszett, mint a Police. Csak nem hagyott Nesbo cserben bennünket és folytatta tovább nagyszerű sorozatát, viszonylag rövid idő alatt fel is oldotta a Police nyitottan hagyott történet szálát, majd ismét egy brutálisan dúrva, az utolsó oldalakig feszült, csavaros történettel örvendezteti meg az olvasót, egyes helyeken szépirodalmi stílusban – ezt muszáj volt nekem is leírnom. Igazság szerint nagyon nehéz spoiler nélkül írni a könyvről, Nesbo írói kvalitásairól meg még nehezebb új dolgokat írni, amiket már nem soroltak fel.
Olvastam olyan értékelést, ahol azt írták, hogy ez a sorozat már nem olyan, mint régen és a színvonal sem a régi, mert gyengült. Én ezzel nem értek egyet inkább csak beállt egy szintre, mert előtte magasra tette a lécet, legutoljára szerintem a Kísértettel, én már a Police-t sem éreztem annyira erősnek, viszont a Szomjúság jobban sikerült, mint a 10. kötet.
Tény, hogy Harry sem a régi már nincs minden második fejezetben alkohol problémája, de szerintem nincs ezzel baj, megházasodott, kicsit megszelídült, de azért a pohár fenekére nézett most is, ami miatt lehetnek még problémái a következő részben.
Nem rosszak az új karakterek sem, bár megkedvelni nem nagyon igyekszem őket, mert Nesbo-ből kiindulva nem tudni meddig maradnak életben. Viszont Katrine-t én itt nagyon súlytalannak éreztem, holott ő a nyomozás vezetője, de Harry árnyékába fullad a karaktere. Annak viszont örülök, hogy Oleget rendbe szedte Nesbo a Kísértethez képest, az ő karakteréből még sokat ki lehetne hozni.
Nagyon örülök az új résznek, hozta a színvonalat, és az elvárásaimnak is teljesen megfelelt és már most várom a következő részt, mert biztos, hogy lesz, hasonlóan zárta le, mint az előző részt, meglebegtette a régi-új ellenség felbukkanását aki ugyancsak szomjazik és valószínűleg el is kezdi a szomját oltani, ameddig Harry fel nem veszi vele a harcot.

3 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella
Jo Nesbø: Szomjúság

Szép. Nem hibátlan, sőt, mégis nagy élvezettel olvastam.
A végén azon gondolkodtam, hogy hogy van az, hogy nem zavar egy ilyen szarvashiba, de nyilván azért nem, mert nem kizárólag krimiként olvasom Nesbo regényeit.
A Szomjúság sem egyszerűen bűnügyi regény, bármennyire is lebilincselő és fordulatos a történet. A norvég szerző ebben a kötetben sokat elmélkedik a jóról és a rosszról, az élet értelméről, az emberi cselekvés mozgatórugóiról, és arról, miféle kapcsolatok segítik és akadályozzák az embert abban, hogy a társadalom és a társak szempontjából hasznos és jó legyen az élete.
Azt hiszem, Nesbo egyáltalán nem optimista, és ezt nem a bűn megjelenítésének végletes formái miatt mondom. A brutalitás a regényeiben csak eszköz, csak arra való, hogy a rossz: az kegyetlenség, a korrupció, a másik megalázása és kihasználása ne legyen elbagatellizálható.
A hétköznapokban hajlunk arra, hogy nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget a nem látványos rossznak, az apró gonoszságoknak. Hajlunk azt gondolni, hogy az empátia hiánya, a saját privilegizált helyzetünk evidenciaként való megélése, a másik lealacsonyítása nem nagy gonoszság, mert az igazi gonoszság ennél grandiózusabb, betegebb, véresebb. De ez nem is olyan biztos.
Nekem ez a regény két dolgot is mondott. Az egyik, hogy harcolni kell. Megalkuvást nem ismerve, örökké. A másik, hogy bár egy látványos gonosz (egy vámpirista) ellen a harc is látványos, sokkal komolyabb és nehezebb feladat a mögöttes problémák megoldása: a manipuláció, a korrupció és az érzelmi megnyomorítás elleni küzdelem.
Nesbo krimit ír, de a krimi, a jó krimi, mindig társadalomkritika, Harry Holle újabb ügye pedig megint a nyugati világ: a mohó, a szomjas, a mások vérét szívó, a másokon élősködő, csak saját problémáival foglalkozó, kényelmes és korrupt világ kritikája.
Hogy Nesbonek sikerült Harry figurájában egy mindig lázadó, mindig a pokol legmélyebb bugyraiba hanyatló, de onnan mindig feltámadó hőst teremtenie, az külön szerencse.
Hősre váróknak, Holle rajongóinak és a világ erkölcsi romlásán borongóknak meleg szívvel ajánlom ezt a kötetet is. Krimirajongóknak csak akkor, ha a kiváló stílus és a nagyszerű, fordulatos cselekmény mellé számukra belefér mondjuk egy nagyobbacska logikai baki is.

1 hozzászólás
>!
bokrichard
Jo Nesbø: Szomjúság

Semmi olyan újat nem tudok elmondani, amit már kedves molyos ismerőseim, akik rajongói az író munkásságának, ne írtak volna le tüzetesen, legalábbis korábbi értékelés olvasásokból erre emlékszem. Igen, erre a könyvre, az idei 150.-re megérte közel 2 hónapig a könyvtári várólistára várnom, hogy aztán egy jól irányzott fél éjszakába nyúló maratoni olvasásba torkollva olvashassam el HH legújabb történetét, szám szerint a 11.-et. Nagyon féltem, hogy a nívó megmarad-e, hogy van-e új a nap alatt, és látom, hogy igen. Amellett, hogy a hangulat adott, az egészet a véres kulcsszóval tudom illetni. Igen, ez a vámpíros dolog teljesen új, bár azért nem a kedvenc témám, de annyira beteg, annyira gyomorforgató részletességgel lett maga a tökély, hogy csak néztem. Igazi sakkjátszma, rengeteg gyalogáldozattal, vagy másképp macska-egér harc néhány túl közelről is bevont „hulla jó” nézővel. Hole nyomozó olyan, mint rég, bár a kapcsolat jót tett neki, mégse tudott teljesen kivetkőzni önmagából. Hiába az ember gyarló példány. Ami a társadalmi hatásokat, a bürokráciát, és a hivatali politikát illeti, itt is jöttek a plusz problémák, amik fűszerezték ezt a modern kori Drakula-sztorit. És igen, tény, hogy az epilógus nyúlik, mint a rágó, de azért a vége…??

És el is érkeztem a legnagyobb kérdéshez: van-e még benne? Sok példa van az irodalomban, hogy amikor már két kézen sem lehet számolni, annyi a kötet, akkor már nem olyan a leányzó fekvése, ahogy mi faluhelyen mondjuk, mint kötetekkel korábban. A probléma itt nem áll fenn. Tény, hogy nem a legjobb számomra,(az még mindig a Hóember-Police tengelyben van), de az első kötetekhez képest a kiforrottság érzékelhető, és a színvonal még mindig nagyobb néhány skandi „kollégá”-hoz képest (most egy sem jut eszembe, de biztos van ilyen). Szóval nagy örömre eljutottam idáig, és a folytatásig izgulok, hogy ne találkozzak egyetlen „olyan” mellkas tetkóval sem. :)

>!
Niko_oka
Jo Nesbø: Szomjúság

Zseniális és túlbonyolított – vagy zseniálisan túlbonyolított? Minden erőmmel azon vagyok, hogy objektív maradjak, és sikerüljön megragadnom azt a benyomást, mitől is volt ez más, mint a többi Hole-sztori, de -mint mindig- nagyon nehéz a dolgom. Hogy is lehetne másként? Nesbo több, mint író – egyre inkább egy fantasztikus művésznek látom, aki mindenkor kiemelkedik a krimiírók sorából. Mi több, a krimi műfaját szépirodalmi magasságokba emeli. Míg más regényeknél sejthető, mely részek nem kapcsolódnak szorosan a a főszál sodrához, nála sosem lehetek teljesen biztos a dolgomban. Minden apró, jelentéktelennek tűnő szó és esemény többletjelentéssel bír vagy fontos előzménymomentum lehet, épp ezért minden szava értékes – és így válik felejthetetlenné.
Mégis le kellett vonnom azt a fél csillagot spoiler… Volt itt egy apró (?) bökkenő Harry személyiségében, ami véleményem szerint nem sajátja. Szeretném azt hinni, hogy tíz kötet alatt sikerült annyira megismernem a karakterét, hogy releváns véleménnyel bírjak e témában. Amennyiben így van, ezt a mellékvágányt betudom egyfajta vontatókötélnek, ami átsegíti a folytatásig spoiler, és hajlandó vagyok eltekinteni tőle, mert még én sem vagyok kész a búcsúra…
!!! spoiler !!!

3 hozzászólás
>!
Kókuszka
Jo Nesbø: Szomjúság

Számomra benne volt mindaz, amit Jo Nesbo és az ő szeretett nyomozója, Harry Hole történeteiben szeretek. Feszült, brutális, de ugyanakkor érzelmes. A szomjúság más vérére, az alkoholra, a szeretetre. a társra, a hatalomra, különböző cselekvésformákat hoz ki az emberből. A sorozatgyilkos utáni hajsza egyszer sem fordul unalomba. A régi és új karakterek beillesztése újabb és újabb lendületet adnak hozzá. Amikor már azt hisszük minden a helyére került, még mindig tud csavarni rajta.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

A boldogság olyan, mintha vékony jégen járna az ember.

66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság
1 hozzászólás
>!
robinson P

Harry futott. Pedig nem szeretett futni. Néhányan állítólag azért csinálják, mert szeretik. Murakami Haruki például. Harry szerette Murakami könyveit, kivéve azt, amelyik a futásról szólt, azt félbehagyta. Harry azért futott, mert szeretett megállni. Szerette, amikor véget ér.

111. oldal

>!
PRicsmond

Fogadni mertem volna – nevetett Oleg, és Jesushoz fordult. – Tudod, Harry nem szereti az embereket.
– Én szeretem az embereket – mondta Harry. – Csak nem szeretek együtt lenni velük. Különösen, amikor egyszerre sokan vannak egy helyen.

5 hozzászólás
>!
PRicsmond

Szeptember Oslóban. Végre visszatért a sötétség, maguk mögött tudhatták a hosszú, bosszantóan világos nyári éjszakákat és velük együtt a nyár hisztérikus, ostoba magamutogatását. Szeptemberben Oslo visszaváltozik önmagává: egy melankolikus, tartózkodó, racionális várossá. Szilárd homlokzat, de sötét helyekkel és titkokkal terhes.

4 hozzászólás
>!
robinson P

– Az erkölcs azonban nem egyetemes és nem örök, leginkább a korszellemtől függ, Hole.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: erkölcs
>!
Csabi P

– Megleszek. Mostantól csak szódavíz. Esetleg egy kevés Coldplay.

339. oldal

1 hozzászólás
>!
robinson P

Most itt volt az idő. Itt volt az idő, hogy újra kortyoljon az életből.
Itt volt az idő, hogy visszatérjen.

6. oldal

1 hozzászólás
>!
PRicsmond

– Arra gondoltam, hogy én is építtetek egy saját edzőtermet – mondta Syvertsen asszony. – Mi lenne, ha a jövő héten valamelyik délelőtt átugrana, és adna néhány tanácsot?
– Egy szőnyeg, néhány súly és egy nyújtó – felelte Harry. – Ez a tanácsom.

>!
PRicsmond

Másfelől Harry arra is letette a nagyesküt, hogy Øystein Eikeland a tökéletes helyettes a Jealousy Barban. A pasas úgy festett, mint egy kivénhedt madárijesztő, amikor belépett az ajtón. Kopott farmeröltözékéből a régi, vidám hippi életstílus szaga áradt. És amikor Mehmet megkérdezte, állt-e már bárpultban, egy kézzel sodort cigarettát dugott a szájába, és felsóhajtott:
– Éveket töltöttem különböző bárokban, öregem. Állva, térdelve, fekve. De soha sem a pult mögött.

>!
PRicsmond

– Tök mindegy, mennyire hangosítod fel! – kiabálta Øystein, és felemelte a daiquirijét.
Ez volt az ötödik pohár. Úgy vélte, mivel ő maga keverte őket, a szakmai képzésével kapcsolatos mintavételezésről van szó, ezért a kiadásokat nyugodtan tekintheti a jövőbe való befektetésnek, amelyek ily módon adócsökkentő tényezőnek minősülnek. És bár jogosult volt alkalmazotti kedvezményre, a teljes ár után szándékozott adókedvezményt igényelni, így voltaképpen nyereséget termelt azzal, hogy ivott.
– Bár abbahagyhatnám, de kevernem kell még egyet, hogy kitermeljem a bérleti díjat – dünnyögte.
– Jobb vendég vagy, mint csapos – mondta Mehmet. – Ezzel nem azt akarom mondani, hogy rossz csapos vagy, csak azt, hogy te vagy a valaha volt legjobb vendégem…


Hasonló könyvek címkék alapján

Ingar Johnsrud: Kalüpszó
Samuel Bjørk: Magányos utazó
Karin Fossum: Elszabadul a pokol
Sigurd Christiansen: Két élő, egy halott
Thomas Enger: Hegek
Jussi Adler-Olsen: Palackposta
Lars Kepler: A bosszúálló
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!