Nemeszisz (Harry Hole 4.) 415 csillagozás

Jo Nesbø: Nemeszisz

A biztonsági kamera rögzíti a bankba belépő alakot, aki a pénztároshoz siet, s azonnal pisztolyt szegez rá. A nő huszonöt másodpercet kap, hogy átadja a pénzt. Időben át is adja, ám támadója hidegvérrel lelövi. A Vörösbegy című regényből már ismert Harry Hole nyomozó kapja meg az ügyet, amelyhez azonban váratlanul egy másik is társul. Miközben barátnője Moszkvában tartózkodik, Harry összejön egy régi szerelmével. Nála vacsorázik, ám reggel már a saját lakásában ébred, s az eltelt húsz órából semmire nem emlékszik. Ez pedig több, mint kellemetlen, mivel a nőt ugyanazon a reggelen agyonlőve találják az ágyában. A kíméletlen erőszakkal végrehajtott bankrablások folytatódnak, Harry pedig fenyegető e-maileket kap. Valaki gyilkost akar kreálni belőle…
Minden benne van, ami egy krimitől elvárható: hamis nyomok, váratlan fordulatok, összetett cselekmény. Mindannyiszor, amikor már úgy hiszed nyomon vagy, Nesbo, a norvég krimikirály gondoskodik valami váratlanról.

Eredeti megjelenés éve: 2002

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik

>!
Animus, Budapest, 2019
454 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633242698 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Animus, Budapest, 2017
454 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633242698 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Animus, Budapest, 2014
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633242698 · Fordította: Petrikovics Edit

3 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Jo Nesbø

170 tag · 89 karc · Utolsó karc: 2020. szeptember 4., 12:26 · Bővebben


Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Harry Hole · Benjamin Franklin · Nick Cave · Ståle Aune

Helyszínek népszerűség szerint

Oslo


Kedvencelte 21

Most olvassa 21

Várólistára tette 107

Kívánságlistára tette 95

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Nikolett0907 P>!
Jo Nesbø: Nemeszisz

„Nem az a legrosszabb, amit egy ember ellen elkövetethetsz,hogy elveszed az életét, hanem ha elveszed tőle azt, amiért él.”

Az előző részekről elmondható, hogy nagyon hullámzóan hatottak rám.
A legtöbb esetben nem zavar, de a mostani kötet rávilágított arra, hogy mennyire jó is lehetne.
Az eddigiek alapján nem volt nagy elvárásom, de nem szeretek sorozatokat félbehagyni.
Ezért, ha már volt lehetőségem, gondoltam egy olvasásnak jó lesz.
És milyen jól gondoltam.
Nem csak lekötött, de izgultam, jól szórakoztam, és végre többször is felkacagtam.
Persze ez a humor inkább fekete, mégis értettem és kellően hatott rám.
Az események energiával teltek, sokkalta jobban élveztem az olvasást,
Persze a hangulata sötét és elég feszes a tempó, de erre volt most szükségem.
Nagyon örülök, hogy egy ilyen javulást tapasztaltam.
Remélem a következő rész is hasonló lesz.
Egy olvasásnak tökéletesen megfelelt.

Ákos_Tóth IP>!
Jo Nesbø: Nemeszisz

Az eddigi legérdekesebb Hole-történet, ami nem okvetlen jelent jót a teljes megítélése szempontjából. Sötét, kapaszkodók nélküli, néhány üdítő kitekintéstől eltekintve végig befordult előadásmódja és történetszövése igényel az olvasótól némi kitartást, főleg mivel jutott bele üresjárat is gazdagon. És ezúttal mindezért még Harry karakterének szerethetősége sem kárpótol minket egy jó darabig…

Kedvelem Nesbø-ben, hogy minden(?) HH-regénye eltérő dramaturgia mentén épül fel, nagyon okosan operál a Harryn kívülálló információk adagolásával, illetve a főhősre irányított fókusszal. Ezúttal nagyon kevés olyan fejezet és betoldás van a regényben, amikor nem Harryt követhetjük nyomon, ebből fakadóan az olvasásban van egy furcsa klausztrofób élmény, néha mintha Hole nyomozó koponyájából próbálnánk kitörni a fejében forgolódó rengeteg gondolattal, félelemmel és stresszel együtt. Amikor néha kizökkenünk, akkor egyúttal fel is lélegzünk, mivel Harry ezúttal nagyon mélyen van – mélyebben, mint azt sejtettem volna.
A Nemeszisz meglepően depresszív szöveg, és Nesbø gyorsan, talán kissé otrombán is akar ennek megalapozni: Harry viselkedése már az első oldalaktól minimum kérdéses, saját magához képest gyorsan, látszólag kitartás nélkül bukik el, később pedig csapdába esett vadként vergődik a köré szőtt hálóban, egymás után hozva a megkérdőjelezhető, sokszor logikátlan, pánikszerű döntéseket. Amellett tehát, hogy ő maga éppen hullámvölgyben van, a konfliktus is kőkeményen személyes vonalakon halad előre, és az olvasó vele együtt gyakorlatilag még a kötet kétharmadánál is tehetetlenül kapkodja a fejét az események láncolatát követve – inkább sodródás ez, mintsem nyomozás. Érdekes a felismerés, hogy miközben az egész eseménysorban fontos és hangsúlyos elem a főhősön elhatalmasodó alkoholizmus, a szövegen belül talán itt fordul elő legkevesebbszer, hogy Harry inna, vagy közvetetten az ivással összefüggő dolgokat csinálna, még a Schroederben is talán csak egyszer bukkan fel. De ez a részlet talán más, a többi kötetben szintén hangsúlyosabb apróságok elmaradásával függ össze: a Nemeszisz sűrű regény, lassan hömpölyög előre, terjedelme első kétharmadában nincs benne hely és idő foglalkozni például a jó öreg Ford Escorttal, a zenékkel, az Ellen Gjelten és spoiler történetszállal. Nincsenek benne igazán személyes, periférikus, de a hangulatot építő beszélgetések kollégákkal, barátokkal, még Halvorsen is kiesik a pikszisből.
Mindezt alapvetően tudatos írói döntésnek érzem, de mégis ingadozok kicsit két gondolat között: Nesbø vagy direkt vágta ennyire örvényszerűen zavarosra és kérdőjelekkel tarkítottra a sztoriját, vagy egy idő után maga is elkezdett fuldokolni a szövevényesre tervezett, de elburjánzó regénye súlya alatt. Tulajdonképpen mindkét esetben dicséret illeti, mert Harry természetesen itt is eljut A-ból B-be, a szálak elvarrásra kerülnek, még ha nem is olyan ügyesen, mint a hasonlóan bonyolult, messziről indított és bonyolított Hóemberben.
Ami a fentiek ellenére küszködve ugyan, de megmentette a regényt, az az utolsó harmad: itt azért relatíve fürgén összeáll a kép mindkét (három) kritikus történetszál esetében, bár mivel ezek rémesen túlgondoltak voltak, így is rengeteg időre és térre van szükség, hogy Harry mindent összelapátoljon. Emellett is furcsa, hogy minden egyes végső megvilágosodásra jut egy utolsó utáni, majd még egy ráadás fordulat – hogy aztán bizonyos szálak egyszerűen a semmibe fussanak ki, igaz, legalább csendben és nem zavaróan.
És akkor a kötet legjobb húzása: spoiler Ez hozott a végelszámolásban egy elég izmos plusz fél csillagot.

Az érzéseim vegyesek. Súlyos, és néha bizony nehéz regénynek éltem meg a Nemesziszt, de ezt tudtam tolerálni annak ismeretében, hogy a tónusok és a hangsúlyok gyakran váltakoznak a sorozatban, néha szükség van efféle mély, az olvasót jobban meggyötrő darabokra is. Ráadásul a Nemeszisz olykor filozófiai húrokat is próbál megpendíteni, ami kézenfekvő a Vörösbegy után, de nem megy neki olyan ügyesen és egyenesen, mint az előzményben. Sokat vaciláltam a csillagok számán, de végül azért húzom le azt a felet (igazából csoda, hogy nem többet), mert az író szellemes alapötlete szerintem működhetett volna jobban is a gyakorlatban – talán annak a szerkesztőnek kellett volna éberebbnek lennie, aki a Boszorkányszög átolvasásakor is elbóbiskolt…

>!
Animus, Budapest, 2019
454 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633242698 · Fordította: Petrikovics Edit
Bla I>!
Jo Nesbø: Nemeszisz

Nesbo sikerének egyik titka, hogy fordulatos bűnügyi regényeiben társadalmi jellemzőket, mondanivalókat is taglal. A Nemeszisz például az Észak-Európában élő cigányok gondolkodásába, moráljába enged betekintést. A másik oka a szimpatikus, saját emberi hibáival is küzdő nyomozó alakja, akit Harry Holéban alkotott meg a szerző, s akinek szerepléseit a Nesbo könyveiből akár csak egyet is ismerő olvasó újra és újra várja.
Itt egy egyszerűnek és simának induló bankrablás tettesének váratlan gyilkossá válása és kiléte az egyik megoldandó feladvány, amely mellé társul a nyomozó-főtiszt egy régi barátnőjének halála, amit az ismeretlen elkövető fondorlatos módon Harry Hole nyakába kíván varrni. S hogy ne legyen elég, a néhány hónapja elvesztett volt társának halála ügyében is nyomasztja a kinyomozatlanság, azaz a tisztázatlanság. E három rejtély megoldási mozzanataiból mixelt cselekmény varázsolja az olvasót e könyvben a messzi északi Oslo világába, ahol az esendő, alkoholproblémával is küzdő nyomozó a rejtélyek lépésről-lépésre való feltárása mellett családját is igyekszik megtalálni. Szerencsére, vannak , akik hisznek neki és segítenek…
Nagyon tetszett!

1 hozzászólás
SteelCurtain>!
Jo Nesbø: Nemeszisz

A korábbiaknál mintha többször kaptam volna a jó Jo Nesbøt logikátlanságon. De juszt se fogok fanyalogni, mert a norvég grafomán rém ravasz módon változtatott receptjén: változatlan izgalom, csökkenő logika, növekvő humor. Politikusok például tanulhatnának tőle egy kis konyhaművészetet, mert amit ők általában előadnak, abban nincs sem logika, sem izgalom, humor meg főként nincs. Nem csoda, hogy közepes képességű krimiírók is lekörözik őket, nemhogy Nesbø. Harry Hole mára már egyébként is olyan önálló márkanévvé nemesült, amivel felcímkézve még hosszú ideig el lehetne adni bármilyen vackot. Tévedés ne essék, ez a könyv nem ebbe a kategóriába tartozik, pusztán az orrom alatt dörmögöm itt, hogy több humor, kevesebb logika. De a humort én egyébként is végtelen mennyiségben képes vagyok fogyasztani. Az egyetlen igazán fájó pont nekem a következő mondatból adódott:
„Josef mesélte, hogy Magyarországon egy cigány robbantómester családja a megmaradt dinamitot a koporsóba dugta, és a levegőbe röpítették az egész krematóriumot.”
Még mielőtt valaki a cigány robbantómestert kifogásolná, elárulom, hogy 1989-90ben ipari robbantási munkákon dolgoztam, s az egyik nagyobb munkánkban a hadsereg két műszaki tiszthelyettese segített be. Az egyik őrmester egy huszas éveiben járó cigány fiú volt. Ennyit a cigány robbantómesterről. Amin valójában elhűltem, hogy Nesbø milyen lazának képzeli a magyar szabályokat a robbanóanyagokra vonatkozóan. Én viszont biztosíthatok róla mindenkit, hogy az erre vonatkozó szabályok máig sem puhultak fel annyira, hogy ez megtörténhessen. Sőt, szerintem sehol Európában nem történhetne ez. A cigány szokások ábrázolásával is szkeptikus vagyok, bár erre vonatkozóan semmi konkrétumot nem tudok felhozni. Noha gyerekkorom óta számtalan cigány barátom van, ezen a téren ők sem tudtak nekem érdemben segíteni, mert mi mindannyian egy olyan szerencsés város szülöttei vagyunk, ahol sohasem alakult ki egy gettó, minek folyományaként valamennyien sikeresen asszimilálódtak . De ez nem Nesbø érdeme!
A regényért viszont őt illeti a köszönet.

Navi P>!
Jo Nesbø: Nemeszisz

Ez a második Hole-könyv, ami a kezembe került. Az első rész kifogott rajtam, nem bírtam elolvasni.
Na de ez … Izgalmas, fordulatos, csavar csavar hátán, már mindenki gyanús, még az is, aki nem lehetne. Megmondom őszintén, én mind a két ügy megoldásán meglepődtem. A harmadik gyorsan le lett zárva, hatékonyan.
De szívesen bemostam volna egyet-kettőt a Hercegnek. Remélem, a következő részben már pont kerül az ügy végére.
Most még a történelmi ismertető sem zavart, pont annyi volt, hogy érdekesebbé tegye a történetet. Mennyi különböző és mégis hasonló sors, testvérpárok, bosszú, önzés, látszat.
Raskol hatalmas figura, remélem, a későbbiekben is találkozunk még vele.
Biztos, hogy folytatom kapcsolatomat Hole főtiszttel :)

5 hozzászólás
pável >!
Jo Nesbø: Nemeszisz

[négy és fél hibás neon]

„A mosoly úgy vibrált, mint egy hibás neoncső.”

Bosszú – ez a vezérfonala a norvég krimikirály Hóember-t követő krimijének, és persze nem hagyja ki az konyhafilozófiai szintű fejtegetéseket sem, miszerint az állam is erre az érvrendszerre épül, csak épp mederbe terelte a hetedizigleni bosszú elvét, egészen a – Nesbonál szintén szokásos – lélektani extremitásokig (senki nem normális, csak egyesek ebben is kilógnak a sorból).

Az itt soron következő Harry Hole-történet ismét egy sokfonatú krimiszál, jól elhelyezett csavarokkal, Harrynk ismét iszik, de helyén van az esze, a múltkor azt írtam, nem igazán „okos” (az a lelőtt kolleginője volt), úgy értettem, nem egy tanult ember, de megvan a magához való józan esze – és nem bízik senkiben.

Két érdekes mellékszál van még, egyrészt a rossz zsaru története a befejezéséhez látszik közeledni, a másik, sokkal látványosabb pedig a cigányságé, a cigánymaffiáé, nem érdektelen, még ha kissé fantasztikus történet kerekedett is ki belőle.
Azért a fél pont levonás, mert kissé sűrű, túl körmönfont, és… hogy ne bízza el magát a jó öreg Jo.
(2011 k.)

1 hozzászólás
cicus61 P>!
Jo Nesbø: Nemeszisz

Sokadik könyv az írótól, egyszer fenn, egyszer lenn. Ez most középtájon. Megint a sok üresjárat, néha unatkoztam, néha meg szétrágtam a körmöm. Jó kis történet volt, az jó az íróban, hogy soha nem olvasok mástól hasonló könyvet. Harry szokás szerint az agyamra ment, nagyon nem kedvelem, de nem is kell. A történetet megint jól összehozta, csak néztem, hogy mi van. Nem sejtem soha, hogy ki a gyilkos, csak azt hiszem párszor, de aztán hopp, csavar egyet és már teljesen más a sztori. A sok unalmas rész miatt adtam csak négy csillagot.

wolfsteps>!
Jo Nesbø: Nemeszisz

A 2018-at úgy kezdtem, hogy totális olvasói válság, semmihez nem volt kedvem, semmi nem érdekelt. Mit teszünk ilyenkor? Fogunk egy könyvet, ami ígéretesnek néz ki, szeretjük az írót, egyszerre idegesít és zártuk a szívünkbe a főhőst, és elkezdjük olvasni hajnalban, amikor nem jön álom a szemünkre. Mondanom se kell, hogy a moly hangulat egyből berántott és újra visszatértem az olvasók körébe :D

Ebben a részben az olvasó egyből két esetet is kap a kezébe. Egyik egy bankrablás egy olyan tettessel a középpontban, aki nem vét egy hibát se és soha nem hagy maga után nyomokat, a másik pedig egy gyilkosság amibe Harry személyesen is belekeveredik, hiszen nincs emléke arról, mi történt vele azon a bizonyos estén és mindemellett még valaki egy gyilkosságot is rá szeretne kenni.
A két párhuzamosan kibontakozó történetnek hála a regény végig izgalmas, lapról lapra új információk birtokába kerülünk (bár ezek sokszor hamisak, mint utóbb kiderült) és már megint azt éreztem, hogy basszus, már minden gyanusítottamat kizártam szépen lassan, akkor mégis ki a tettes? De Nesbo ezért tudta megszerettetni magát velem, mert soha de soha nem tudom, mit tartogat a következő oldal.

Amit nagyon szeretek Nesbo könyveiben az az, hogy az adott gyilkossági ügyek mellett, amik már önmagukban is levennének a lábamról valószínüleg, milyen szépen szövi bele a lélektant mindig a regényeibe és Hole pszichológus barátjának köszönhetően sokszor szó is esik erről, hogyan épülnek fel az emberek, mi hajtja őket, miért tesznek meg bizonyos dolgokat amire semmi magyarázat nincsen.

Zsuzsanna_Makai>!
Jo Nesbø: Nemeszisz

Megint kulcsos keverès…
Hallod? Azt hittem tarthatok egy kis szünetet, de behozta ezt a Herceges dolgot az utolsò fejezetben, most folytatnom kell!
Nagyon tetszett mind a kèt vonal /az Annàs is, meg a bankrablòs is/ tök jòl össze volt rakva. Raskol szerintem jò karakter, szìvesen làtnàm a kèsőbbiekben is, ahogy Beatèt is.
Amiken jòkat mosolyogtam azok Oleg ès Harry vèrremenő Tetrisz-csatài voltak…

Szösszenet P>!
Jo Nesbø: Nemeszisz

Egyre jobban szeretem Nesbot, ez a regénye is arra sarkall, hogy a sorozat minden részét elolvassam.
Most a szerző 2 párhuzamos esemény bonyolultságába vonja be az olvasót, egy bankrablásba, és egy gyilkosságba. És most “ akasztják a hóhért “ esete áll fennt, hogy Harry az áldozattal , volt szerelmével töltötte az ominózus estét. Hogy mászik ki ebből kedvenc nyomozónk?
A bankrablás vonala is tetszetős, alkudozni, játszmázni egy agyafurt elitélttel, számomra az egyik legnagyobb izgalmas vonalt testesíti meg.
Ami egy kis plussz, hogy a roma kultúrába is ad egy kis betekintést.
Ebben a kötetben Harry magánélete, alkoholproblémája is megvan a színfalak mögött, ezáltal így Harry lélektani fejlődését is nyomonkövethetjük.


Népszerű idézetek

Manni>!

(…) nem az a legrosszabb dolog, ami megtörténhet az emberrel, hogy elveszti az életét. (…) Hanem amikor azt veszti el, amiért él.

151. oldal

tamii>!

A mosoly úgy vibrált, mint egy hibás neoncső.

402. oldal

2 hozzászólás
koncsika>!

– Apám mindig azt mondta, hogy sose bízz meg olyan emberben, aki nem iszik sört.

177. oldal

8 hozzászólás
egy_ember>!

Nem elvből nem kedvelte a kollégáit, csupán ösztönösen.

204. oldal

egy_ember>!

Kezdek mogorva vénember lenni, régebben csak mogorva voltam.

B_Tünde P>!

Az agy temporális lebenyében található, egyetlen funkciója van: az arcfelismerés. Semmi egyebet nem csinál. Ez az agynak az a része, aminek a segítségével különbséget tudunk tenni az emberi arcok százezrei között, de mindössze csak egy tucat orrszarvú között.

52. oldal, 6. fejezet - Chili (Animus, 2008)

just_aGirl>!

– Sose kérjen elnézést olyasmiért, amit megkérdezett, csak azért, amit nem.

154. oldal

Olympia_Chavez P>!

– Igazából nem is ildomos cigarettát kínálgatni, mivel abból kell kiindulni, hogy egy gentleman vesz magának sajátot. Ezt Benjamin Franklin mondta.

70. oldal, Kilencedik fejezet - Köd (Animus, 2012)

Kapcsolódó szócikkek: Benjamin Franklin · cigaretta · dohány · dohányzás
Biedermann_Izabella>!

Egy utolsó gondolat. Mindenki azt akarja tudni, mi az élet értelme, de azt senki nem firtatja, hogy mi értelme van a halálnak.

5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál
1 hozzászólás
robinson P>!

– Cigány vagyok. Könnyen lehet, hogy az én világom egy feje tetejére állított világ. Tudja, hogy mondják cigányul Isten nevét?
– Nem.
Devel. Vagyis ugyan úgy mondják, mint az ördögöt norvégul. Különös, nem? Amikor az ember eladja a lelkét, nem árt, ha tudja, kinek is adja el, Spiuni.

232. oldal


A sorozat következő kötete

Harry Hole sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stephen King: Aki kapja, marja
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Robert Galbraith: Halálos fehér
Ingar Johnsrud: Követők
Karin Fossum: Az Ördög tartja a gyertyát
Mons Kallentoft: Véres tél
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Lee Child: A baj nem jár egyedül
Karin Slaughter: Sebek
Karen M. McManus: Tartsd meg a titkot