Macbeth 99 csillagozás

Jo Nesbø: Macbeth

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​züllött rendőrfőkapitány, aki a drogkereskedelem és a korrupció mocsarába süllyesztette az egykor virágzó iparvárost, végre meghalt. A város lakói és rendőrei egy tisztességes és szebb jövőben reménykednek, a háttérben azonban hamar kezdetét veszi a hatalmi harc.
    A fiatal és tehetséges nyomozó, Macbeth, a város drogbandájának felszámolására teszi fel életét, ám amikor sikerei nyomán magasabb pozícióba kerül, őt is megkísérti a hatalom csábítása. Az ambiciózus Duff rendőrtiszt – aki együtt nevelkedett Macbethtel az árvaházban, és ott a legjobb barátok lettek – szintén kiveszi részét a drogbandák elleni küzdelemből, és szinte bármire képes lenne, hogy vezető pozícióba kerüljön. Lady, a befolyásos kaszinótulajdonos-nő folyamatosan terveket sző maga és szerelme, Macbeth előbbre jutására.
    A vetélkedést gyilkosságok sorozata kíséri.
     A Macbethet Shakespeare azonos című tragédiája ihlette – Nesbø szemében a darab a hatalomért vívott harc… (tovább)

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Shakespeare újra

>!
Kossuth, Budapest, 2018
478 oldal · ISBN: 9789630992251 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Kossuth, Budapest, 2018
534 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630991964 · Fordította: Petrikovics Edit

Enciklopédia 1


Kedvencelte 5

Most olvassa 38

Várólistára tette 81

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Csabi P
Jo Nesbø: Macbeth

Az első Nesbo regényem, amiben nem szerepel Harry Hole. Amire elsősorban kíváncsi voltam, hogy hogyan tudja összehozni Nesbo a krimit a szépirodalommal. Amikor krimit ír, akkor, zsáner szinten, színvonalasnak szoktam találni a szövegeit. De ez mégis más, ráadásul Shakespeare-rel kellett felvennie a versenyt. Az avoni hattyú azért még mindig magasabban száll, mint a norvég vadliba. Habár Nesbo sok filozofálgatós részt szúrt be a cselekménybe, ettől még nem kerekedett ki belőle szépirodalom, sőt, néha igazán kínos részek is feltűnnek az erőlködésben. Jócskán lehetett volna húzni ebből a szövegből, ami csak nyúlik, mint a rétestészta.
No persze ezt már megszokhattuk a szerzőtől, nem ír rövid könyveket, itt viszont egy meglévő sztorit kellett feldolgoznia, és ehhez ragaszkodott is. Lecsupaszította az eredetit, hogy aztán újra öltöztesse. Egy darabig gondolkoztam rajta, hogy miért 1970-be helyezte a cselekményt, miért nem a mába? De aztán nyilvánvaló lett, hogy ez a történet, ha már így ragaszkodott az eredetihez, nehezen állná meg a helyét a mai technikai színvonalon. Igaz, 1970-be is nehezen passzírozható bele. Egy dráma időablaka általában csak pár óra, vagy nap, egy regénybe ugyanezt belezsúfolni nem könnyű. Nem is hihető, amilyen gyorsasággal hullanak Macbeth ellenfelei, hogy ez ne tűnne fel felsőbb szinten. Duncan meggyilkolását pl. egy az egyben az eredetihez hasonlóan oldotta meg, de ma már nincs az a rendőr, akinek ne lógott volna ki a lóláb.
És akkor felmerül a helyszín kérdése is, ami egyértelműen Skócia, de ez a Nagy-Britannia nem az, ami a valóságban volt abban az időben. A város túl nagy önállósággal rendelkezik, mintha valami USA-hoz hasonló szövetségi rendszerben működne, önálló törvények vonatkoznak rá. Szóval gyakorlatilag egy alternatív történelmi regényként is olvasható.

De ezeknél nagyobb problémának látom a főszereplők motivációját. A regény elején feltűnik Macbeth, fiatal, becsületes rendőr, aki szereti a munkáját, és persze Lady, aki teljesen elégedettnek tűnik a kaszinójával. Aztán egyszer csak Macbeth fülébe súgja, hogy öld meg Duncant, ő meg annyit se kérdez, hogy előtte megborotválkozhat-e. Nincs meg az íve ennek a változásnak, nagyon furcsán hat, ahogy ez a két szimpatikus ember minden további nélkül átmegy vérnősző baromba. Később is csak annyi a magyarázat, hogy annyira odavan a nőért, hogy mindent megtesz neki. Ez egy krimiben is kevés lenne gyilkos indítéknak.
Apropó krimi. Ha már nem szépirodalom, akkor megállja a helyét, mint krimi? Valójában ez egy bűntörténet, amire Nesbo megpróbálja alkalmazni a megszokott fordulatait. Sajnos a suspense úgy nem működik, ha az olvasó előre tudja, hogy ki fog meghalni, vagy mi fog történni.
A fentiek dacára azért Nesbo fantáziája itt is nagyot alkotott, hisz a lecsupaszított csontvázra egy cselekményében jól működő sztorit épített fel, és a korrupció működését is jól ábrázolja. Sajnos az, hogy ennyire nem tudott elrugaszkodni az eredetitől, számomra hiteltelenné tette a történet egészét.
A fordítás és a korrektori munka pocsék.

1 hozzászólás
>!
mate55
Jo Nesbø: Macbeth

Macbeth kínos kísérlete. Dicsérni akartam Macbethet és nem temetni. Nem sikerült. Az istennek se. Macbeth mindig is az őrület szimbóluma volt, igaz Alice Cooper? (A. Cooper egyszer Lady Macbeth nevű kígyó volt.) Hogy miért ilyen népszerű Shakespeare skótja? Mert ő a bárd legsötétebb teremtménye. Egy hatalomvágytól elvakított gyilkológép, amely tetteitől egyre frusztráltabbá, egyre gyanakvóbbá válik, hogy még szörnyűbb, még kegyetlenebb dolgokat műveljen, és eme véres spirál mentén szép lassan a komplett őrületbe merüljön. Nem jár neki megváltás. Úgy, ahogy Neked sem Jo Nesbo. Pedig becsülettel teszi a dolgát, szereplői szinte izzanak az oldalakon, de mindez hiábavalónak bizonyul, mert az író belefullad a nagy akarásba. Mint egy Tarantino film. Vérrel, gúnnyal, forró csajokkal, „erős” dudákkal, vágyakkal, bosszúval, korrupcióval. Életre keltett „őrületszimfónia”, amely minden kimunkáltsága ellenére nem figyel eléggé oda arra, hogy nem csupán egy klasszikus darab adaptációja, hanem önálló médium is egyben. Folyamatosan látjuk magunk előtt az ismert történet sarokpontjait, amiben alig van erő, kiszámíthatóság viszont annál inkább. Nem vagyok biztos benne, hogy ezt akartam Macbeth újraértelmezéséről. Shakespeare oly sok drámát írt, amelyeket régi történetekből, legendákból vagy történelmi alakokból adaptált vagy azok inspirálták – tehát mi lehetne természetesebb, mint az írók egy másik generációja, ugyanazt a zászlót lobogtatják. Például a Michael Dobbs: Kártyavár c. krimijében. Jo Nesbo is bepróbálkozott. De, úgy érzem, most ez nem sikerült. Mint Shakespeare egyik legismertebb drámáját, a legtöbb embernek nem kell bemutatni: tehát úgy éreztem, mintha két madarat öltek volna meg egy kővel. Egyesek ajnározni fogják, míg mások (jóval kevesebben), üresnek és semmitmondónak találják majd. Az utóbbiak táborát erősítvén sem tudok elmenni Jo Nesbo írói munkásságának tisztelete mellett. Egy vízparti olvasáskor élmény lehet, de a mestermunka modern adaptációjának kevés!

9 hozzászólás
>!
robinson P
Jo Nesbø: Macbeth

Ez egy izgalmas kísérlet az eredeti Shakespeare verzió mai környezetbe helyezésére. Nesbo sokat hozzáadott. Nehéz és sűrű a téma, veretes megoldásokkal. Lehet ez akár megosztó is, de egy jó történet kerekedett ki szerintem.
https://gaboolvas.blogspot.com/2018/06/macbeth.html

3 hozzászólás
>!
sophie P
Jo Nesbø: Macbeth

Az ötödik kötet a Hogarth Shakespeare sorozatban, és ez megint egy új fajta játék. Most kell igazán aláhúzni, hogy ezek a könyvek nem átiratok, hanem az eredeti Shakespeare-darab ihlette alkotások.

Jo Nesbø a Macbethet kapta, teljesen kézenfekvő páros. Egy nagyon röviden összefoglalható történetről van szó, jóformán egy monodráma, úgyhogy Jo Nesbø fogta a szereplőket, az események alapvonalát, és addig turbózta az egészet, amíg kitöltötte azt a mai (vagy legalábbis nem túl régi) városi/rendőrséges/polgármesteres/bűnözős teret, amit köré rajzolt. Vagyis látszólag nem merészkedett túl messzire, viszont a hangsúlyok így nagyon máshová kerültek, de mindenképp sokkal kevéssé Macbeth elméjébe. Nekem különben ez így alapvetően tetszett, izgalmasnak találtam, néhol még megindítónak is, de volt olyan is, hogy csak néztem, hogy mi van, talán a műfaj meg is követeli ezeket részeket is spoiler .

Jó messziről és lassacskán indít, jó sok szereplővel, mindenkinek külön (elő)története van, folyton kiderül, hogy nem mindenki az, aminek látszik, és hogy az utolsó mellékszereplő is valamilyen játszmában nagyon is főszereplő, legalább egy percre. Tetszett például, ahogyan a vészbanyák nem egyszerűen csak jelenések, nem tetszett viszont Lady Macbeth. Nekem ő szokott lenni a kulcsfigura, most ez nem sikerült olyan erősre, amennyire szerintem lennie kellett volna.

Igazán letehetetlenné számomra a második jóslat – pontosabban ígéret – után vált. Egyrészt kíváncsi voltam, hogyan lesz ez majd megoldva, másrészt egyre sodróbban közeledtünk az utolsó nagy ütközet felé, aminek hiába tudtam a végét ugye, mindig adódott valami meglepő csavar, sőt a legeslegvége folytatást kíván, vagy inkább úgy mondom: …és így tovább.

>!
bokrichard
Jo Nesbø: Macbeth

Nekem teljesen új információ volt nemrégiben a tény, miszerint modernizáción mennek keresztül Shakespeare írásai. Igazán kedvem támadt (újra)olvasni 1-2-t, és amikor megláttam Nesbo- Macbeth kombinációt, már tervbe is vettem a vérnősző dráma kézbevételét. Ám a tervem nem sikerült kivitelezni, így egyszerű halandó irodalmár véna mentes fejjel esem neki e könyv értékelésének.

Nagyon tetszik a kivitelezés, bár tény, hogy megosztó a könyv maga. Nagyon skandináv lett e skót földi kaland. Igazi lelkileg kietlen, sivár, sötét, nagyon sok drámával. Amin bukhat a dolog, hogy hű próbál maradni a shakespeare-i vonalhoz. Olykor kimódoltan sok a szépirodalmian fennkölt, számomra, és sokak számára tolakodóan más stíluselem a cselekménybe. ami amúgy rendesen hemzseg a bűntől, és vértől tocsogó gyilkosságban. Én szerettem összességében, csak egyes elemekben kicsit sokat éreztem, erőlködőnek, és nem odavalónak találtam néhány pillanatban. Nesbo „saját” kalandjaiban írt már jobbat, de szerintem messze nem olyan rossz ez sem.

>!
AniTiger MP
Jo Nesbø: Macbeth

Bevallom, hogy kíváncsi lettem volna arra, hogy mit kezd az író egy Shakespeare komédiával, de be kell látnom, hogy ez a történet abszolút passzolt hozzá – Jo Nesbø művészi szintre fejlesztette a vérontást ebben a regényben! :D :D Azt hittem, hogy a Hóember című regénye beteg, pedig ehhez képest semmi volt.
(OFF: Ezt is megnézném filmen!)

Összezavart, elbizonytalanított, megdöbbentett, meglepett – ráadásul micsoda szereplőkkel. Angus miatt egy kicsit haragszom a világra és úgy gondolom, hogy jó lett volna többet megtudni Lady-ről, de amúgy lehengerlő volt az egész. Akadtak zavaró és zavaros üresjáratok, de tetszett a klasszikus retelling koncepciója, rá fogok nézni a sorozat többi elemére is! (Érdemes megjegyeznem, hogy az eredeti mű ismerete nélkül is abszolút élvezhető a történet! Sőt, úgy érnek csak igazán nagy meglepetések.)

Bővebben a blogon…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/07/jo-nesbo-…

>!
Kossuth, Budapest, 2018
534 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630991964 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
PRicsmond 
Jo Nesbø: Macbeth

Nesbo már többször bizonyította, hogy tud a Harry Hole sorozaton kívül is krimit, írni a Macbeth-tel pedig ismét tanúbizonyságot adott erről. Nagyon érdekes történet a Macbeth, én úgy gondolom biztos megosztó lesz az olvasók között. Az eddig Nesbo könyvekben mindig volt egy pozitív karakter akinek drukkolhattunk a történet alatt, hogy bár veszteségekkel is, de a pozitív karakter győzedelmeskedjen. Na hát ebben a könyvben is számtalan szereplővel ismerkedhetünk meg, ismét nagyon sokszínűek, de igazából senkit sem tudunk igazán kedvelni, mert Macbeth-et idővel megfertőzi a hatalom iránti vágy, aki pedig kedvelhető karakter lenne azt rövid időn belül el teszik láb alól.
Miután a korrupt rendőrfőkapitány negyed évszázadnyi zsarnokoskodás után meghal, megindul a harc a poszt betöltéséért. Duncan lesz az új kapitány akinek feltett szándéka, hogy leszámoljon a várost uraló rejtélyesen a kezeiben tartó kábítószer királlyal Hekatéval. A nagy ambíciókat dédelgető, de bosszútól fűtött Duff rendőr is város megmentését tűzte ki céljául aki a város másik fő bűnözőjével a motoros banda vezetőjét Swenot üldözi, és titokban ő is a rendőrfőkapitányi szék felé kacsingat. És itt van Macbeth a nép gyermeke, aki Duff-fal nőt fel egy árvaházban, majd miután megszökött a Hekate által előállított drog a főzet rabszolgája lesz, amíg Banquo meg nem menti. Banquo nevelésének eredményeképpen Macbeth rendőr lesz a Gárda vezetője, sikerei azonban idővel elhiteti vele, hogy legyőzhetetlen és érinthetetlen. Ezt a tévképzetet csak tovább erősíti szerelme Lady, aki az egyik helyi kaszinó tulajdonosa. Kettejük kapcsolatában Lady az ész és Macbeth az erő.
Lady az aki el ülteti Macbethben a gyökerét annak, hogy a neki kell a város vezetőjének lenni, és aki ezzel nem ért egyet azt el kell távolítani az útjukból. Innentől kezdődik az őrült, véres küzdelem amely nem kímél senkit sem. Macbeth ismét a drog rabja lesz, egyre bizalmatlanabb az emberekben, míg csak nagyon kevés embert magához közel. Míg a város vezetése ismét egy diktátor kezébe kerül, egy maréknyi túlélő megpróbálja felvenni a harcot a város megmentéséért, amelyet egy végső csata dönt el.
Nem ez a norvég krimi király legjobb könyve, de szerintem még is kiemelkedő alkotás a mestertől, drámából és akcióból sincs hiány benne, ahogy a csavarokból sem, a végletekig kiélezett, olvastatja magát, míg egyszer csak azt veszi észre az olvasó, hogy vége van.

>!
Arcturus
Jo Nesbø: Macbeth

Minden megvan, ami az eredetiben: Macbeth, a nehéz sorból jövő, de ambiciózus, erős és tehetséges nyomozó, a Gárda vezetője, aki egy sikeres akciót követően feljebb lép a ranglétrán. A három boszorkány, akik megjövendölik Macbeth „uralkodását”, mint rendőrfőkapitány. Duncan, a rendőrfőkapitány, egy idealista férfi, aki mindenre hajlandó, hogy szeretett városát kirángassa a drog és a bűn mocsarából, Duff, a régi barát és mostani ellenfél, aki hatalomra pályázik, és aki a legjobban ismeri Macbethet, Lady, az idősebb kaszinótulajdonos, Macbeth szerelme. Macbeth társa és jobbkeze, Banquo, és a fia, akiket végül elárul… jól látta Nesbø, ez a darab nem más, mint a hatalomért folytatott harc. Érdekesség, hogy színházi berkekben egy babona szerint szerencsétlenséget jelent kimondani a címszereplő nevét, így sokszor csak a Skót darabként hivatkoznak rá.

Ez az a darab, amit elolvastam néhány éve, és arra emlékszem, hogy nem volt rossz, de nagyjából ennyi. Láttam belőle a 2015-ös, Michael Fassbenderrel készült filmet is, méghozzá moziban, de abból is arra emlékszem, hogy nem volt rossz, illetve tetszettek a képi megoldások. Magából a sztoriból nem sok maradt meg, ami nem csoda, a hatalom meg a hatalomért folytatott harc sosem vonzott túlságosan. De Nesbø könyve után gyorsan előkerestem az eredeti Shakespeare-darabot – döbbenetes a hasonlóság egyébként, és ahol változtatott, az csak jót tett a történetnek, tökéletesen kitöltötte a réseket, elmagyarázott és elmesélt mindent. Úgy tartotta meg teljesen az eredeti, 11. századi történetet, hogy azt mégis tökéletesen és maradéktalanul átültette a 20. századi világba, egy szinte „hermetikusan” lezárt városba. Míg Shakespeare az eredeti darabot kétségtelenül zárt téri színpadra szánta, addig Nesbø egy egész városnyi színteret adott szereplőinek, akik jól ki is használták ezt.

A végeredmény egy nem hibátlan, de egy nagyon szerethető (bármennyire furcsán is hat e közegben a szó) mű lett, viszont amiben kiemelkedő, az a hangulata. Egy fekete, komor, sötét világ, ahonnan a jóérzésű emberek csak menekülnének, egy város, amit maga alá gyűrt a korrupció és a drog, ahol folyton zuhog az eső, ami nem tisztára mos, inkább csak még mocskosabbá és keserűbbé teszi az egészet. Fekete-fehér, szemcsés filmként forgott a fejemben a történet, egyetlen dolog vöröslött csak ki: a vér. A gyilkosságok kegyetlenek, brutálisak, de a lassan paranoiássá váló Macbeth szemén keresztül: szükségesek. Tökéletesen olvasható mű akkor is, ha nem ismered az eredetit, sőt: akkor csak még inkább meglep.

https://kulturpara.blog.hu/2018/08/01/macbeth_ujra

>!
nola P
Jo Nesbø: Macbeth

Általános iskolás kisgyerekkorom óta rajongok Shakespeare-ért. Végigkísérte az életem és ő az, akinek a művei nélkül ma nem ugyanaz az ember lennék.
Nesbø pedig új, felnőttkori „szerelem”. De annyi bizonyos, hogy nem vártam még könyvet ilyen félelemmel és izgalommal. Shakespeare és Nesbø találkozása lehetett volna életem legnagyobb csalódása is, de nem így lett.
Ebben a regényben mindketten egyenlő arányban benne vannak, és Nesbø olyan tisztelettel nyúlt az eredeti történethez, amit nem is reméltem.
Bár tény, hogy a sok szereplő, és bizonyos megoldások következtében itt nem csupán Macbeth és Lady áll a középpontban, de ezt egy pillanatig sem bántam, mert minden tiszteletadás ellenére Nesbø mert önmaga lenni, és egy önmagában is élvezetes, izgalmas, mondanivalót sem nélkülöző új művet alkotni.

(Duplán boldog vagyok, hogy azt láthatom, van élet Harry Hole után is…)

>!
Esmeralda P
Jo Nesbø: Macbeth

Ez mekkora! Nem szájbarágós, nem izzadtságszagúan modern. Nem tiszteli a mestert, hanem továbbéli. Egyszerűen csak megtörténik, ma,újra. Pontos, tökéletes, kedvenc.


Népszerű idézetek

>!
PRicsmond

Az élet egy játék, amelyben az ember vagy játszik a kártyáival, vagy bedobja őket.

1 hozzászólás
>!
PRicsmond

– A korrupció olyan, mint a poloska. Néha az egész házat le kell bontanunk, hogy megszabaduljunk a kellemetlenségtől. És újra kell építenünk nem fertőzött anyagokból.

>!
robinson P

– Az egyik halála a másik vacsorája – mondta Strega. – Ez a dzsungel törvénye

>!
PRicsmond

Ahhoz, hogy megkapd, amit akarsz, nem várhatsz arra, hogy valaki megadja neked. Keménynek kell lenned, igen talán kíméletlennek, de a tiszta vágás jobb.

>!
PRicsmond

– Kétféle módon lehet kezelni egy problémát, Lennox. Vagy megoldjuk, vagy figyelmen kívül hagyjuk.

>!
asosevoltnyar

Mert az örökké tartó hűség nem emberi tulajdonság, az árulás viszont az.

>!
PRicsmond

Csak akkor lehetsz igazán szabad, ha tartozol valahová, ha megismered a valódi összetartozást.

>!
mate55

Az égből lehulló, fényesen csillogó esőcsepp a kikötőváros remegő fényei felé tartott a sötétben.

(első mondat)

>!
PRicsmond

Keményen dolgozik, minden megvan benne ahhoz, hogy elérjen a csúcsig.
– Igen. Afelé tart.
– De, mint tudjuk, ez nem mindig elég ahhoz, hogy feljussunk a csúcsra, hiszen sokan vannak a hely lábnál. Így ez sokkal inkább lehetőség kérdése. És hogy megvan-e az emberben a képesség és a bátorság, hogy lecsapjon a kínálkozó alkalomra.

>!
robinson P

– A legtöbb exdrogos egy utolsó lövésről álmodik.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Molnár Anna Lujza: Betli
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Robert Harris: Führer-nap
Vavyan Fable: Galandregény
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Tim Robert – Kevin Lyon: A 10-es körzet
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Nemere István: Halj meg helyettem!
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a nyársat nyelt rendőr