Leopárd (Harry Hole 8.) 92% 525 csillagozás

A Leopárddal Nesbo megírta a Harry Hole sorozat eddigi legütősebb részét. Nem fukarkodott az oldalszámokkal, meg is lepődtem, ennél vaskosabb skandináv krimit nem vettem még a kezembe. Ennek kimondottan örültem, ugyanis nagy rajongója vagyok ennek az önpusztító, de éles eszű, független és jellemes nyomozónak.
Nagyon tetszett a történet, csavaros volt és összetett. Annyi különböző szál fonódott mesteri módon össze, hogy csak kapkodtam a fejem. Itt most nagyon oda kell figyelni, az biztos. Jó volt bepillantást nyerni, hogyan mennek a dolgok egy harmadik világbeli országban.

Ó, ó,ó! Hongkong, Kongó, Osló. E három helyszínen játszódik Jo Nesbø mesterien megkomponált 10 részes krimifolyamának ez a része, 10 fejezetben, 96 címmel ellátott alfejezetben, 550 oldalon. Nem sajnálta a munkát belőle, nem összecsapott, az biztos!
És persze letehetetlenül izgalmas. Fordulatos, igényesen megírt remek skandináv krimi, amely az előzmények nélkül is érthető, de igazi helyét a többi kötettel együtt nyeri el.
Harry Hole, az alkoholizmusával és kábítószer függőségével küzdő norvég rendőrnyomozó – hála páratlan memóriájának, félelmetes logikájának, csodálatos intuíciónak és minden fájdalomküszöböt átlépő vasakaratának – ezúttal is megtalálja a sorozatgyilkost. Közben szerelmes lesz, haldokló apja mellett virraszt, átverik, megalázzák, az ellenfelei elvetemült, kegyetlen gonosztevők és gátlástalanul korrupt rendőrök – még szerencse, hogy a régi barátai segítik, ha bajba kerül – noha a legnagyobb bajból persze egyedül kell kimásznia. Igen, mese, néha hihetetlen fordulatokkal, de a motívumok olyan szépen vannak megszőve, olyan mesteri a kompozíció, annyira izgalmas, hogy az olvasó nem tud mást mondani: Ó, ó, ó! :)
Én összevissza olvasom a sorozatot, most talán a Hóember fog következni, mert szerencsére azt még nem olvastam. Állítólag az a legjobb rész.

Tipikus Harry Hole történet. Körömrágós, lezser, s olykor még humoros is. Senkinek egy rossz szava sem lehet rá. Mégis, érződik, hogy ez egy sorozat része. Egy sikeres sorozat, sokadik része. Lehet, hogy az olvasó beérné olyan kalandokkal, mint a korábbi részekben, csak a tálalás legyen friss. A szerző azonban ilyenkor már kényszerpályán mozog. Úgy érzi, hogy minden alkalommal fokoznia kell az izgalmakat, s egyre betegebb elkövetőket kell csatasorba állítania. A norvég zseninek ez mindeddig sikerült. Mégis, annak ellenére, hogy körömpiszoknyi panaszom sem lehet erre a művére sem, kezd Harry Hole csömöröm lenni. De azért szívesen adnék neki munkát. Kinyomozhatná, hogy ki lopta el a rezsicsökkentést, vagy kik akarnak folyton majomhimlőből, hülyeségből, és inflációból kevert covid koktéllal itatni szakadatlanul. Ezek is vannak olyan veszélyesek, mint Lipót almája…

Azt hiszem a Hóemberrel Jo Nesbø igen magasra tette a lécet, kíváncsi voltam, hogy a soron következő kötettel tudja-e tartani a színvonalat.
Okos megoldást választott, hiszen a Leopárdban rengeteg visszacsatolást kapunk a Hóember-ügyhöz, de nem csupán ez adja meg a regény egyedüli pozitívumát.
Ismét egy igazán borzalmas és izgalmas gyilkossági ügy kerül a középpontba, aminek a felgöngyölítéséhez Harry-nek és az olvasónak is alaposan meg kell dolgoztatnia az agytekervényeit.
A hosszú terjedelem ellenére egy elképesztően csavaros történetet kapunk, ami végig fenntartja a figyelmet és az adrenaliszintet. Emellett pedig olyan kifinomult és beteg kínzási módokat és eszközöket ismerhetünk meg, amik teljesen letaglózzák az embert.
Jo Nesbø kötetről-kötetre durvul mind a cselekményszálakat, mind pedig a főszereplőjét tekintve.

Harry Hole karakterét most már kifejezetten sajnálom, hiszen minden egyes résszel egyre lejjebb csúszik a saját megtört lelke és a függőségei mocsarában. Vajon meddig süllyedhet még, mikor jön el az a pont, amikor már nem lehet semmilyen szinten se összekaparni?
Az ő magánéleti vonala, illetve a hozzá kapcsolódó mellékszálak nagyon tetszettek. Az édesapjához fűződő kapcsolatán keresztül kicsit beleláthattam Harry múltjába, jellemének mélységeibe is. Sötét és sokszorosan sérült, akit egyre kevesebb dolog/személy tud a felszínen tartani, mégis várja, hogy valaki végre őt is megmentse. Remélem az elkövetkező részek valamelyikében elkezd jobbra fordulni a sorsa.

Összességében véve úgy látom, hogy egyre jobb, izgalmasabb és színvonalasabb a sorozat, úgyhogy egészen biztosan folytatni fogom, és jó szívvel ajánlom minden skandináv krimit kedvelő olvasónak, hogy vágjon bele, mert egy igazi csemege a műfaján belül.

Ebben a részben nem lettem volna Hole szerepében, elég durva helyzetekbe került, és úgy hogy csak lélekben voltam ott vele, engem is eléggé megviselt a dolog. A gyilkos fegyver pedig embertelen.. :O Komolyan, szinte én is éreztem a számban, pedig na XD De kitaláltam ki a gyilkos :D Megint volt sikerélmény :D Igaz, nem volt könnyű, de Nesbo most nem tudott teljesen félrevezetni ;)
Amit sajnáltam picit az a spoiler

Egy percig se unatkoztam, megint teljes lendülettel vetettem bele magamat az olvasásba, le vagyok még mindig nyűgöződve Lényegesen mozgalmasabb, és izgalmasabb volt ez a része Harry Hole történeteinek, hiszen rögtön Hongkongban indul el az író könyve, illetve Kongóban lesz jelentősebb szerepe, ahol is megismerkedhet az olvasó Lipót almájával, melynek jelentősége lesz majd a történetben. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire komoly harci eszköz nevét takarja ez a II. Lipót almája.
spoiler
Egy szerelmi vonal is elindul Harry életében, egy új szerelem, ami viszont nem tetszett, hogy még mindig Rachelt szereti, várja vissza a főhős, holott a szépséges Kaja mellett is megtalálhatná számításait. Szó szerint minden hidat feléget maga mögött mind karrierileg, és mind szívügyileg.
Aztán felbukkan a Hóember is, aki súlyos bőrbetegségben szenved, és bűnhődik vétkeiért Harry jóvoltából, aki nem engedte kilépni a súlyos élete béklyójából.
A végére felpörögnek az események, és én is alig bírtam már az izgalmakat, de túléltem, és alig várom Harry Hole következő esetét, ami sajnos a befejező része lesz a könyvsorozatnak. De örömmel konstatálom, mert nekem úgy jött össze az olvasás, hogy fordított időrendben tudom csak követni az eseményeket, mivel így jutottam hozzá a részekhez.

Azért kíváncsi vagyok, hogy ennek a könyvnek az elolvasása után ki meddig bírná krimik nélkül. :) Én mondjuk sokat, négy napot is kibírtam. Most én a Harry Hole-sorozatot olvasom, utána majd bajban leszek, mert bár van egy halom skandináv, a többi biztos nem fog annyira tetszeni, mert ez a leghíresebb, a legjobbat, a Wallandert pedig már amúgy is olvastam. Fura dolog ilyet kijelenteni egy válogatott kínzásokkal teli krimiről, de úgy tűnik, nekem ez már teljesen komfortolvasmánynak számít, idén ez a negyedik kötet a sorozatból, úgyhogy már nagyon jól tudom, hogy mire lehet és mire nem lehet számítani Harrytól. Nesbot nem a realizmusért szeretjük, és most már el is várjuk, hogy ne adja alább és minél durvább finálét találjon ki, szerintem ez sikerült spoiler. Mivel az előző részben kitaláltam a gyilkost, erre most nem törekedtem annyira, de ezt most teljes egészében nem is lehetett volna kitalálni, mert elég bonyolult volt, és minden kellőképpen csavaros, egy igazán jó rész a sorozatból.

Harry durván elcsesződött élete nagyon negatív hangulatúvá tette a kezdést. Ez eddig is érződött többször is, de azt hiszem, most én sem voltam túl jó passzban ehhez. Aztán ismét felcsillant a remény, ahogy Harry belevetette magát a nyomozásba, és én is elkezdtem élvezni az olvasást.

Először azt hittem a Gavallér személyében sikerült a Hóemberhez hasonló zseniális sorozatgyilkost alkotni. Aztán meg azt, hogy ez a fickó minden, csak rohadtul nem zseniális, és a gyilkosságsorozat meg az indíték is röhejes. De neem, mert ez sokkal összetettebb dolog! Csak a végén derül ki, hogy micsoda zsarolások, személyes érdekek és félreértések halmozódásából alakult ki ez az egész. Már az lenyűgöző, hogy Nesbø ezt kigondolta, hát még amilyen tökéletesen le is vezette, és szépen a helyére tett mindent.
Az új szereplőket is fantasztikusan alkotta meg. Főleg Mikael Bellman karaktere tetszett. Akármilyen furcsa, arrogáns, sunyi off, nem tudtam nem megszeretni egy kicsit, miközben ment az erőfitogtatás közte és Harry között, illetve a Kripos és a gyilkossági osztály között.
off

A végső leszámolásnál pedig előkerül egy Märklin puska is. :) Micsoda öröm!
Sőt, még a Hóemberrel is találkozhattunk egy kicsit.

Most meg persze aggódok, hogy mi lesz Harryvel a következő részben. Hova még lejjebb???
De kíváncsi is vagyok, mit tud még Nesbø mutatni.

Folytatódik Harry Hole története. Kész csoda, hogy még él.
Most éppen a gyilkossági nyomozás közben a rendőri testületek közötti harc is megjelenik. És sok minden más. Annak ellenére, hogy mennyire nyomasztóak ezek a történetek, várom a következőt.

Hát ez nagyon borzalmas volt. Rettegve faltam az oldalakat.