48. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Kés (Harry Hole 12.) 300 csillagozás

Jo Nesbø: Kés

"Harry Hole nincs jó bőrben. Élete minden szempontból kudarcba fulladt, ismét iszik, a főiskolai állásából is szélnek eresztették. Ugyan esélyt kapott az újrakezdésre az oslói rendőrség döglött aktákkal foglalkozó osztályán, de másra sem vágyik, mint hogy azokban az ügyekben nyomozzon, amelyek gyanúja szerint Svein Finnéhez, a sorozatos erőszaktevőhöz és gyilkoshoz köthetők, akit ő juttatott rács mögé.
Amikor Harry egy részeg éjszakán bekövetkezett filmszakadás után reggel felébred, a keze és a ruhája csupa vér. Ez jelenti a kezdetét annak a rémálomnak, ami még rá vár, és amihez foghatót elképzelni sem tudott volna. "

Jo Nesbø: Kniv

Eredeti mű

Eredeti megjelenés éve: 2019

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik

>!
Animus, Budapest, 2019
480 oldal · ISBN: 9789633246726 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Animus, Budapest, 2019
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633246719 · Fordította: Petrikovics Edit

Enciklopédia 4


Kedvencelte 17

Most olvassa 29

Várólistára tette 103

Kívánságlistára tette 95

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Jo Nesbø: Kés

Mit mondhatnék? Számomra Nesbo a király, erről ismét meggyőzőtt!
Az év krimije – ennyi.
https://gaboolvas.blogspot.com/2019/11/kes.html

15 hozzászólás
gesztenye63 P>!
Jo Nesbø: Kés

Az érzés, amikor…
…egy olyan igazán búskomor, taknyos-ködös őszi péntek estén, az Oslofjordra néző apró tetőtéri apartmanodban váratlan kopogás állítja meg tétova lépteid a hálószoba felé, kezedben a távirányítóval. Vajon ki zavarja meg kies magányodat, mikor épp a kedvenc sorozatgyilkosaidról forgatott dokumentumfilmre függnél rá újra – immáron száztizenhetedik alkalommal. De hát tudjuk, megunhatatlan…
Ajtót nyitsz, és a látvány elemi erővel foszt meg mindentől, ami a realitás talajához kötne. Bár pontosan tudod, hogy kié az a forradásos arc, az a keserű, cinikus vigyor, a vesédbe látó, éles szempár a felhúzott szemöldök alatt, valahogy mégsem vagy benne biztos, ki is az, aki az ajtóban áll. Egy rég nem látott távoli rokon, esetleg egy ivócimbora a messzi távolból, vagy talán az évek óta halottnak hitt, eltűnt bátyád. Egy dologban vagy biztos, amikor hárihúle belép az ajtón. Abban, hogy nem egy békés kérődző érkezett, hanem valami, vagy valaki, akiben mindétig ott feszül a gyilkos ösztön, aki ha nem is könnyedén, de minden különösebb hezitálás nélkül mártja bele a kést, vagy ereszti bele a golyót egy nagy emlős meleg testébe. S erre a gondolatra, valahol az atavisztikus, állati ösztöneid mélyéről egy kéjes borzongás tör fel.

Ahogy régen mindig, úgy most is percek alatt oszlik a zavar és egymás vállát lapogatva kíséred be a nappaliba, ahol mintegy varázsütésre, azonnal előkerül a malaclopó kabát belső zsebéből egy üveg jóféle, régi barátságokra emlékeztető, karcos nedű. Jim Beam, hát mi más…
S akkor belekezd a mesébe, ami ugyanúgy beránt az emlékek közé, mint ahogy a még meg nem élt, de valahonnan mégis annyira ismerős események sűrű szemű láncolatába. Már megint ott jársz a Holmenkollveien fái alatt, a Frognerparkban és a Vigeland szobrai között. Keresel valamit és végig érzed, hogy karnyújtásnyira van tőled, de mégsem éred el. Hiányzik az a bizonyos apró mozaik. …és nem tudod, hogy a rendszeres időközönként alkoholmámorba vesző tudatod rejtett zugaiban, vagy a képzeleted alkotta démonok között kell-e keresned. Csak azt érzed, hogy az idő múlásával egyre többet veszítesz, egyre kevesebb eséllyel indulsz a következő ütközetbe, és amikor a képernyőn megjelenik a GAME OVER felirat, akkor a hangszórókból felharsan majd az a bizonyos, átkozottul ismerős sátáni kacaj. Ami lehet, hogy azért olyan ismerős, mert a tiéd…
És csak telik az idő, valahonnan kerülnek még bontatlan üveg tömények, amik rohamos sebességgel fogynak. Érzed-tudod, hogy hárihúle újra megpróbál megmajmolni, pedig a feladvány megfejtése már régen a kezedben van. Nem tud már átverni, de mégis iszol tovább, ahogy iszod a szavait és tisztában vagy vele, hogy másnapra egy csúnya nagy „katzenjammer” boldogtalan tulajdonosa leszel. S ezzel a tudással csúszol át apránként a jól ismert öntudatlanság otthonos fészkébe. Az utolsó, még távolból hozzád érő mondatok pedig valami dedukciót emlegetnek, valamiféle törvényszerűen ismétlődő magatartásformákra utalnak, meg hogy mindig keresd a miértet, de kerüld a csapdákat…
Aztán snitt, csak elektromos zaj a belső képernyőn, hiányos emlékképek töredékes villódzása.

Másnap pedig, ébredést követően, hárihúle hűlt helyére bambulva és keresve (de nem találva) az üres üvegeket, mégsem tudsz haragudni a jó öreg tréfacsinálóra.
Csak azon jár az eszed, hogy vajon mikor jön el újra hozzád, vagy talán ez volt a könnyes-részeg búcsú…

Nem a sorozat legjobb darabja, de természetesen kihagyhatatlan.

3 hozzászólás
mate55 P>!
Jo Nesbø: Kés

Óda a magányos férfihoz. Nesbo írói és irodalmi csúcsteljesítménye, mely jócskán átlépte a Nordic Noar határait. Mintha valódi fájdalom állna mögötte. Mintha önmarcangoló melankóliája, elégikus prózája nem csupán Harry Hole karakteréből és a krimiirodalom stílustanából jött volna. Egy haláltáncot járó lovag összeroppant páncélban, az ördögi démon szorításában (alkoholizmus), egy borotvaéles prózában. Egy irányát elveszítő cinikus nyomozó, aki már maga sem tudja, miért létezik ebben a kifordult világban. Az emberi viselkedések pszichológiája, olyan mélységet és hitelességet ad, olyan érzelmi csomót kölcsönöz, amely (számomra) messze meghaladja az eddig Harry Hole történetek érzelmi világát.

6 hozzászólás
Kókuszka>!
Jo Nesbø: Kés

Harry Hole ebben a részben megjárja a poklot. Nem bánik kesztyűs kézzel vele az író, kegyetlenül rázúdít mindent, ami csak tovább fokozza önpusztító életmódját. A történet gondosan átgondolt, minden részlet illeszkedik egymásba, a karakterek a helyükön vannak. A gonosz, sötét, beteg elmék mellett mély érzelmeket is kapunk. Ez már a sorozat 12. része, de aki még nem olvasta az előzőeket az is viszonylag sok visszautalást kap, kerek egész, feszített, izgalmas, jól megkomponált krimi.

2 hozzászólás
Bla I>!
Jo Nesbø: Kés

Egy-két kivétellel minden Harry Hole történetet olvastam. 1997 és 2019 között Jo Nesbø már tizenkét regényt írt a norvég nyomozóról, amelyek nagy hatást gyakoroltak rám, mind tetszett. A karaktert sokféleképpen jellemzik. Karizmatikus, ragyogó, ötletgazdag, alkoholista és mindenféle egyéb szuperlatívuszokban. De e könyvben ezt bizonyos mértékben a szerző megszünteti, s elveszi tőle élete legnagyobb ajándékát. Helyébe képzeltem magam olvasás közben, s együtt érezve nagyon sajnáltam Harryt. Ez talán a „Mester”, Jo Nesbø legszemélyesebb, legérzelmesebb regénye hőséről, aki végül annyira törékenynek, sérülékenynek bizonyul. Egyszerűen zseniálisan fantasztikus írás és valószínűleg a sorozat fináléja, amelyet már többször gyanítottak – vagy talán nem. Csak a szerző tudja ma megmondani, hogy Harry Hole történetét már megismertük-e a végéig.

1 hozzászólás
pável >!
Jo Nesbø: Kés

Krimiírónak vegyes, de egyre jobb írónak tartom Neszbő bácsit. Pl. a depresszóról, meg a pasik lélektanáról kevesen tudnak így beszélni (meg a gyerekekről és a pukiról, de az egy másik hosszú történet), és még kevesebben hitelesen – mert az állandó piálás és önpusztítás talán (nem tudhatom) csak tünet kedvenc nyomozónknál.
A Harihúle-történetek már jó ideje nem krimiként fognak meg: most talán megbotránkoztató leszek, de ahogy kezdek a végére jutni/járni az életműnek, visszatekintve rájövök: bár nagyon derekas iparosmunkák (ez pl. annyira direkten csavaros, hogy még idejében megsejtettem, ki a hunyó), rabul ejtenek mindig, amíg olvasom, de hogy újraolvassak vaskos köteteket olyan ramaty jelenetekért, ahol hősünk pl. üres piásüvegből nyer a víz alatt annyi levegőt, hogy kiúszik valami elárasztott alagútból…? Szóval mestere a lektűrnek (mert ez bizony az), az erőssége inkább a nyomokban el(r)ejtett, ám aranytelérként felvillanó, erős mondatokban van – ezeket élvezettel gyűjtögetem mindig. Most ebből a krimiben pl. három erős bekezdést találtam, már magában ezekért megérte – és az elég jó krimi már csak ráadás volt. Nem kiemelkedő, de nem is elrontott krimi: az életműben volt már példa mindegyikre – szerintem, ez most egy tisztes iparosmunka ismét. (Ezt hetekkel később róttam ide, egy plecsni miatt, talán ezért is tűnhet könyv- helyett alkotóértékelésnek…)

1 hozzászólás
Csabi P>!
Jo Nesbø: Kés

Megnéztem, még sosem adtam Harry Hole kötetre 4 csillagnál rosszabbat. Itt azért elgondolkoztam. Persze, ha nem ez lett volna a 12., akkor talán jobban elámulok Nesbo trükkjein, de sokadszorra már túl kiszámítható. Ráadásul ebben a regényben csúcsra járatja a szemfényvesztést, ha olvasunk valamit, akkor biztos, hogy nemsokára kiderül, megtévesztés volt az egész, így aztán ennek tudatában eléggé fásultan olvastam ezeket a részeket, tudva, hogy manipulálnak. A jó krimi meg arról ismerszik meg, hogy meg tud lepni. Ebben az esetben elég nyilvánvaló volt, hogy manipuláltak az alibivel, és az is, hogy hogyan. Bár van egy enyhe gyanúm, hogy egy boncolóorvos körberöhögné Nesbonek ezt a húzását, no de hány százaléka lehet a népességnek boncolóorvos? spoiler
A gyilkos személye azért meglepő volt, bár itt is megvolt az érzésem, hogy kisebb változtatásokkal bárkiből gyilkost tudott volna faragni ebben a sztoriban. Ami viszont nagyon nem tetszett, az az, ahogy Harry lezárta az ügyet, ez egyáltalán nem jellemző rá, egyenesen ellentmond az eddig megismert személyiségének.
Ez a regény a legtöbb krimiírótól elég jó lenne, de Nesbøtől nem elég jó.

6 hozzászólás
Kawaii_vIVIv>!
Jo Nesbø: Kés

"Fáj, mint a kés hegye a szívben,
Amikor teszel rá nagy ívben
Nem irthatod ki, nem hagyja
Ez a lelkiismeret hangja" (Depresszió zenekar)

Valamiért amikor megláttam a Kést, mint címet ez a dal jutott eszembe :) Nos, Nesbo ezt a részt is alapjában véve jól megírta, de az előző két részhez képest nekem kevesebbet nyújtott. Kiakadtam azon, amit most megtett holott azt hittem nem fog ezzel próbálkozni megint és de…csak most „sikerrel” spoiler Harry megint a mélyben van, és ez a sorozat szempontjából nem túl jó én szeretem azt amikor viszonylag józan és teszi a dolgát és megoldja az eseteket, mondjuk itt is megoldotta persze csak nem volt túl jó ezzel a Harry-el nyomozni. Igyekeztem minden apró jelre odafigyelni, de a végén mégis nagyon meglepődtem…:O Kattogott az agyam hogy ki a fene lehetett és miért…stb és a sokk, hogy na neeee ő nem lehet ez csak egy rossz vicc, de sajnos tényleg nem az volt. Nem mondom, hogy nem értem meg a motivációt, csak az az ember spoiler Tényleg a sorozat kötetei közül van jobb ennél, de túl kell esni ezen is, és a végén ott az elvarratlan szál nekünk, hogy most akkor melyik út lesz tovább..hmmm kíváncsi leszek ezek után mivel tudja fenntartani az érdeklődésemet, mert most úgy érzem minden lapot kijátszott…na jó mivel Nesbo amúgy egy rohadt zseni tuti elővarázsol megint valamit az ingujjából és Harry Hole kalandjainak újabb izgalmas részeit követhetjük nyomon. :)

bokrichard>!
Jo Nesbø: Kés

Minden Nesbo-t úgy várok, mint a Messiást, mert tudom, hogy igazi minőséget kapok. Mert az író elhagyta a klasszikus krimik világát, és nagyvilági módon a klasszikus szépirodalmi vonulat felé kezdett el mozogni. Tény és való, hogy a bűnügy önmagában nem elég, az alkohol, meg a nyomorúság meg már a Doktor House-ban is bejött. De ebben a kötetben valahogy ez az, ami miatt a fél csillagot le kell vonjam. A közepén volt nekem egy olyan érzésem, hogy nem haladunk a megoldás felé, természetesen csak nem abban az őrült tempóban, amit megszoktam. Volt már sokkal jobb is, talán ezért az összehasonlító pontozás,de a faszi még mindig zseniálisan ír, és alig várom a következőket.

PRicsmond>!
Jo Nesbø: Kés

Nesbo visszatért ahogy Harry Hole is immár a 12. kalanddal, általában amikor egy sorozat ennyi részt megér akkor tapasztalható minőségbeli romlás, de nem itt, igaz ebben a sorozatban is vannak nagyon erős és erős részek, de hoz egy olyan szintet amit sok író megirigyelne.
És hogy tud-e Nesbo megújulni ennyi könyv után is hát a válasz persze, a norvég krimikirály ismét kitett magáért, összerakott egy nagyon kompakt krimit szinte már szépirodalmi stílusban.

Nehéz a történetről spoiler nélkül beszélni, a fülszöveg olvasása után viszont sejthető, hogy ez sem egy vidám történet lesz, de nem is ezért várják a rajongók a Nesbo könyvek megjelenését.
Miről is szól általában egy Harry történet, akad egy gyilkosság, amibe hősünk belecsöppen, hol együtt vannak Rakel-lel hol nem, hol jobb passzban van Harry hol rosszabban. Hát ha eddig azt hittük, hogy Harry már elérte a lejtő alját tévedtünk, kedvenc hősünk már rég nem a szakadék szélén táncol, hanem egyenesen zuhan a mélybe és Nesbo még belerúg egy hatalmasat, hogy a elérje főhőse a legmélyét is. Biztos meg fognak oszlani a vélemények, hogy ez a legjobb történet a 12 közül, nálam a Vörösbegy, Kísérte és Hóember ha kevéssel is, de a Kés előtt van viszont az biztos, hogy lélektanilag ez a legerősebb. Végig követhetjük Harry utazását ahogy álomba zuhan, majd csak álmodik a felébredésig ahol a halál várja tárt karokkal, miközben keresi elveszett emlékeit és próbálja összeilleszteni rejtélyes gyilkosság mozaikdarabjait. Aki már olvasott Hole kötetet az tudja, hogy Nesbo nem bánik kesztyűs kézzel a szereplőivel, de erre a részre ez hatványozottan igaz.
Kíváncsi leszek, hogy mit dobott a kocka Harrynek a végén, hogy lesz ezután a folytatás, mindenesetre elképzelhetetlennek tartom, hogy ennyi lett volna, biztos lesz új rész lennie kell, annyi minden történt ebben a kötetben ami alapjaiban változtatja meg a szereplők életét. Remélem nem kell sokat várni a folytatásra, de jó munkához idő kell, úgyhogy Jo Nesbo mindent bele én pedig már nagyon várom a jövő április könyvfesztivált, ahol ismét hazánkba látogatsz.


Népszerű idézetek

mate55 P>!

A boldogság azonban olyan, mint a heroin, ha egyszer belekóstoltál, megtapasztaltad a létezését, soha nem leszel képes beletörődni az átlagos, boldogság nélküli életbe.

49. oldal

mate55 P>!

Az emberek együtt élnek, megosztják az ágyukat, meg mindent, de ez még nem jelenti azt, hogy a titkaikat is.

100. oldal

mate55 P>!

– Abban a pillanatban leszel felnőtt, amikor megpillantod a gyerekedet, és rájössz, hogy baromi nagy bajban van.

174. oldal

robinson P>!

Újra feltámadt benne az az idióta, kínzó, állhatatos remény.

Kapcsolódó szócikkek: remény
robinson P>!

– Az emberek a kőkorszak óta kést mártanak egymásba, Hole. A félelem a génjeinkbe van kódolva.

Kapcsolódó szócikkek: félelem
lilaköd P>!

– Ha alkut kötsz az ördöggel, érdemes feltenned magadnak a kérdést, miért találja ezt az ördög jó üzletnek.

177. oldal

3 hozzászólás
PRicsmond>!

Harry valaha boldog volt. A boldogság azonban olyan, mint a heroin, ha egyszer belekóstoltál, megtapasztaltad a létezését, soha nem leszel képes beletörődni az átlagos, boldogság nélküli életbe. Mert a boldogság nem más, mint elégedettség. A boldogság nem természetes. A boldogság vibráló, rendkívüli állapot, másodpercek, percek, napok – és idővel rájössz, hogy nem tart örökké. A hiány pedig nem utána jön, hanem a boldogsággal egyidejűleg. Mert vele együtt megérkezik a fájdalmas felismerés, hogy már semmi sem lehet ugyanaz, és máris hiányzik az, ami megvan, rettegsz az absztinenciától, a veszteség miatt érzett gyásztól, átkozod, hogy megtudtad, mit vagy képes érezni.

robinson P>!

Nem mondtak semmit. Nem kellett. Nem bírtak. Néma sírásuk fülsiketítő volt.

robinson P>!

Egyesek valószínűleg úgy gondolták, van valami reményteli abban, ha egy temetésen felsír egy gyermek, mert arra emlékezteti őket, hogy az élet megy tovább.

PRicsmond>!

Oslo egy őszi város. Ilyenkor tavasszal úgy festett, mint egy bal lábbal kelt nő, akinek egy porcikája sem akar kimászni az ágyból, és teljesen jogosan gondolja, hogy szüksége lesz egy kis sminkre.

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Chris Carter: Kivégzés
Tom Rob Smith: A 44. gyermek
Anthony E. Zuiker – Duane Swierczynski: 26 – sötét kezdetek
Samuel Bjørk: Magányos utazó
Karin Fossum: Az Ördög tartja a gyertyát
Erik Axl Sund: Bomlás
Kristina Ohlsson: Lotus blues
Mari Jungstedt: Észrevétlen
Stephen King: Joyland
Dan Wells: Nem akarlak megölni