Fehér ​éjszaka (Vér a havon 2.) 168 csillagozás

Jo Nesbø: Fehér éjszaka

Vajon akkor kezdődött ez a történet, amikor rájöttem, hogy csak a negyedik legjobb focista vagyok az osztályban? – teszi fel magának a kérdést Jon, aki szerény drogüzletét feladva kénytelen elszegődni a Halászhoz, az oslói drogbáróhoz. Sikeres is behajtóként, hiszen elegendő, ha csak kiejti az alvilág nagy hatalmú urának nevét, és az adósok azonnal fizetnek. Egy napon azonban a Halász olyasvalamit kér, amit Jon már nem teljesít, sőt átveri és meglopja megbízóját. A megtorlás elől egészen egy isten háta mögötti kis lappföldi faluig menekül, ahol nyáron nem nyugszik le a nap. Egy elhagyatott vadászkunyhóban húzza meg magát, ahol a kínzó emlékek, a magány és a fehér éjszakák lassan az őrületbe kergetik. És a Halász emberei közelednek. A bujdosó jól tudja: ha nem akarja, hogy elkapják, olyan kiszámíthatatlannak kell lennie, hogy maga se tudja, mi lesz a következő lépése.

Eredeti cím: Mere blod

Eredeti megjelenés éve: 2015

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik

>!
Animus, Budapest, 2015
224 oldal · ISBN: 9789633243497 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Animus, Budapest, 2015
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633243480 · Fordította: Petrikovics Edit

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 5

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 50


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Jo Nesbø: Fehér éjszaka

A becsületes és érzőszívű, alkoholista drogdíler romantikus kalandjai ott fenn, a messzi északon.
Az igazi Nesbot csak egyetlen jelenet idézi, amikor a főhős egészen közvetlen és bizalmas kapcsolatba kerül egy rénszarvassal* spoiler, viszont megismerkedhetünk Nesbo vallásfilozófiai nézeteivel, amelyek ugyan számomra szimpatikusak, de olvastam a témáról már színvonalasabb változatot is.

Igazából rémes, hogy senki nem mer szólni Nesbonak, hogy hagyja ezt abba, és hozza vissza Harry Hole-t, vagy találjon ki egy hozzá hasonló figurát, és maradjon a szimpla krimiknél, mert ő ahhoz ért.

* Szegény rénszarvas, róla egy sokkal barátságosabb jelenet jutott az eszembe Erlend Loe: Doppleréből, igaz az ott szereplő Bongó egy egyszerű és tanulatlan jávorszarvas:
spoiler

4 hozzászólás
>!
robinson P
Jo Nesbø: Fehér éjszaka

Nos, nem HH , még csak nem is hasonlít. Egy szerelmi történet, krimielemekkel felspécizve, bár az inkább csak háttér. Érdekességnek belefűzve a számi hagyományok, életvitel és a vallási közösség, mivel ide tűnik el a rossz fiú, aki nem is annyira rossz, csak a körülmények. Ha nem Nesbo lenne a szerző, asszem nem sokakat hozna lázba. Érdekes, hogy tud ilyet is, de nem az igazi, nem krimi.

8 hozzászólás
>!
SteelCurtain 
Jo Nesbø: Fehér éjszaka

Nem tudom az állatok tudnak e vajon valamihez relatívan viszonyulni, de a homo sapiens e téren nyilvánvalóan teljesen rendhagyó viselkedési formát valósít meg. Győztes focicsapatok szurkolói lógó orral kullognak haza, mert mit ér a győzelem, ha kedvenceik így is kiestek? Jó ízlésű borászok látható élvezettel nyakalják a savanyú lőrét, mert az legalább nem a konkurensük birtokán termett. A becsület bajnokainak tolunk föl visszaeső zsebtolvajokat, mert legalább nincs parlamenti mandátumuk. Én sem vonhatom ki magam a relativizálás szokása alól. Jó ez a bűnügyi sztori, de mit ér mindez Harry Hole nélkül?
Ne szórakozz velünk Nesbo, követeljük vissza a mindennapi betevő alkoholista nyomozónkat!

1 hozzászólás
>!
bokrichard
Jo Nesbø: Fehér éjszaka

Minden furcsa avagy Nesbo és a romantika rovatunkat látják. Az is furcsa, hogy a Vér a havon megszületett, de a „folytatása”?? (Erős idézőjelekbe téve.) Halász ide vagy oda, ez is furcsa, ahogy az korábban volt. Inkább Ulf és Lea romantikus szenvelgése, és keringője. A fehér éjszakában az északi csillagok alatt, némi érdekes természeti képekkel, és droggal. Ja, meg krimivel. (?) A szereplők furák, kivéve Knut-ot, aki laza, mint a rigalánc. (Miért is a jegesmedve jut ilyenkor eszembe? Ez is furcsa…) Gyorsan, könnyen élvezhető, de bizarrul más. (Na jó, végre nem a furcsa! ) Nem Nesbo, éreztetve a váltást ez olyan lenne, mint ha Margaret Mitchell krimit írt volna. Scarlett O'Hara a maffia ellen, kézi gépfegyverrel, vagy hasonló. Szóval mindez furcsa, ahogy az értékelésem is. (Bocsi a sok szóismétlést, csak hát furcsa…)

>!
Trudiz
Jo Nesbø: Fehér éjszaka

Eső könyvem volt a skandináv krimi királyától. Nem is tudom… nem egy őrült krimi, ezért nekem pont megfelelő volt. Nem idegtépő, és nem vértől fröcsögő, mi több inkább az érzelmek irányították: Lea és „Ulf” között kialakult kapcsolatra gondolok.
Oké, jöhet még egy, kettő…

>!
Tigrincs P
Jo Nesbø: Fehér éjszaka

Ez szerintem nem is annyira krimi. Inkább egy akciófilm, na jó, akcióregény, viszonylag kevés akcióval. Tetszett, igazán jó kis írás, drámaiságért sem kellett a szomszédba mennünk. Kedvelem az ilyen férfikaraktereket: jó szándék megbocsátható és régen megbánt tökéletlenséggel, alapvetően fejlődőképes és akár akarja, akár nem, benne van a hőspotenciál.
Kellemes volt olvasni, minden a helyén volt, csak szegény spoiler sajnáltam.

>!
gybarbii
Jo Nesbø: Fehér éjszaka

Ez is eléggé más volt, mint amit Jo Nesbø-től megszokhattunk, de most sem bántam. Nem mondanám igazán kriminek, de mindenképpen érdekes volt. Nagyon megkedveltem a főszereplőt, aki elvileg a rosszt fiút testesítette meg, de aztán kiderült, hogy csak a körülmények áldozata volt…
Ez a könyv kiszámíthatóbb volt, mint a Vér a havon, nem voltak annyira meglepő fordulatok. De a lezárás különösen tetszett, ez plusz pont Nesbø-nek. Mármint nem a történet végéért jár a plusz pont, hanem azért, hogy olyan hirtelen elvágja a sztorit…

4 hozzászólás
>!
ViraMors P
Jo Nesbø: Fehér éjszaka

Azt hiszem, ez volt eddigi pályafutásom legunalmasabb Nesbø regénye. Fél tucatnyi karakter elfuserált élettel, leszámolás drogmaffia-módra, felibe-harmadába felépített kapcsolatok, már-már mesébe illő, de mindenképp valószerűtlen romantikus szál… Az egész olyan semmilyenre sikerült, mintha az író felskiccelt volna pár ötletet, aztán véletlenül a vázlatfüzetét küldte a nyomdába. A nagydumás kis srácot bírtam, Knut igazi gyöngyszem volt a könyvben, de egyedül sajnos nem viszi el a hátán.

>!
Emerencia
Jo Nesbø: Fehér éjszaka

Ez a kötet is hasonló hangvételű volt az előzőhöz. Egy kicsit más , mint , amit megszoktunk az írótól. Helyenként már irányvonalát tekintve hasonlított egy romantikus regényben használatos eszköztár felvonultatásához, ami ehhez a műfajhoz kevésbé illik. Egy másik kultúra megismerése viszont emelte a történet kedvelhetőségét.

>!
Gyöngyi69
Jo Nesbø: Fehér éjszaka

Könnyen, gyorsan olvasható könyv, jól megírva, de minden különösebb izgalom nélkül. Van benne szó a „rossz fiú” korszakról, gyerekszereplő, szerelmi szál, igazi rossz fiúk – meg olyanok, akik csak annak látszanak, gondolkodás az élet értelméről, küzdelem a gonosszal, szép táj és megnyugtató befejezés. Nehezebb olvasmányok között egy kis kikapcsolódásnak egészen jó.
Azt viszont nem igazán értem, hogy került rá a „Skandináv krimik” felirat, mert nem igazán van köze semmiféle krimihez. Talán a könyvet nem, csak az író nevét olvasta el az, aki a borítót szerkesztette?


Népszerű idézetek

>!
gybarbii

– A józan ész a fejben lakozik, a hit pedig a szívben. Sosem voltak jó szomszédok.

158. oldal

>!
Emerencia

Itt vagyok , és szeretlek. Hajíts ki az ajtón, ha akarsz , és ha képes vagy rá. De itt állok , feléd nyújtom a kezemet , és benne hever a zakatoló szívem.

179. oldal

>!
gybarbii

– Igen, világnyelv. Nagyapa is mindig ezt mondja. Mindig azt mondogatja, hogy a norvég a józan ész nyelve. A számi viszont a szívé. A finn pedig a szent nyelv.

31. oldal

1 hozzászólás
>!
robinson P

– Nem volna egy ágya, amelyet birtokba vehetnék éjszakára?
– Májusban eltüzeltem az ágyamat. Hideg tavaszunk volt.

9. oldal

>!
_natalie_ I

Óvóhely, így nevezte a templomokat. Óvóhely a halálfélelem ellen. Óvóhely az ember örök életbe vetett rendíthetetlen reményének.

185. oldal

Kapcsolódó szócikkek: templom
>!
Trudiz

Az agy különös, csodálatos szerkezet.

61. oldal

>!
vercsa

Mattis először az istenbe, majd a jogállamba vetett hitét veszítette el. Mindig azt mondja, hogy ma már csupán az alkoholtartalomban hisz.

>!
gybarbii

Nevettem magamon. Nem tehettem mást. Mert itt feküdtem én, a halálra ítélt, részeg és elcseszett bérgyilkos, és hosszú, boldog életet tervezgettem egy nővel, aki az utolsó beszélgetésünk alkalmával világosan és egyértelműen kijelentette, hogy én vagyok az utolsó, akivel újból találkozni akar.

178. oldal

>!
robinson P

– Ha az ember minden áldott este egy salvadori bárban ülve azzal henceg, hogy vágta át Norvégia drogkirályát, akkor az előbb-utóbb Norvégia drogkirályának a fülébe jut.

75. oldal

>!
SteelCurtain 

Templomokat tervezett. Azt mondta, azért, mert jó benne, és nem azért, mert hisz bármiféle isten létezésében. Ezzel kereste a kenyerét. És hogy bárcsak hinne azok istenében, akik azért fizetik, hogy templomokat építsen. Mert akkor talán úgy érezte volna, hogy több értelme van a munkájának.
– Kórházat kellett volna terveznem Ugandában – mondta. – Öt percig tartott volna, megépíteni pedig tíz napig, és életeket mentene. Ehelyett itt ülök hónapokon keresztül, és emlékműveket tervezek egy babonának, amely nem ment meg senkit.
Óvóhely, így nevezte a templomokat. Óvóhely a halálfélelem ellen. Óvóhely az ember örök életbe vetett rendíthetetlen reményének.
– Olcsóbb volna cumit és plüssmackót adni az embereknek, hogy megvigasztalódjanak – mondta.

185. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Borsa Brown: A maffia gyermekei
J. M. Darhower: Sempre – Mindörökké
Leylah Attar: The Paper Swan – Papírhattyú
Borsa Brown: A maffia szívében
Anne L. Green: A sötétség fogságában
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Susan Kay: A fantom
Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Carrie Cooper: Ügynök tűsarkúban
Ilona Andrews: Magic Burns – Perzselő mágia