Denevérember (Harry Hole 1.) 545 csillagozás

Jo Nesbø: Denevérember

Az ausztrál tengerparton holtan találnak egy fiatal norvég nőt. Megerőszakolták és megfojtották. Harry Hole, az oslói rendőr-főkapitányság nyomozója Sydneybe utazik, hogy segítségére legyen ottani kollégáinak. Bár a vendéglátók csak jelképes szerepet szánnak az idegen nyomozónak, Harry alaposan belekeveredik az ügybe. S miközben az őslakos legendák halált hozó denevérembere után kutat, megismeri a többmilliós város sötétebb oldalát, a prostik, stricik, drogdílerek világát. És találkozik a megölt lány kollégájával, a gyönyörű, vörös hajú Birgittával, aki Harry számára hamarosan többet kezd jelenteni, mint egy egyszerű tanú…
Az első Harry Hole-sztori!

Eredeti mű: Jo Nesbø: Flaggermusmannen

Eredeti megjelenés éve: 1997

Tartalomjegyzék

>!
Animus, Budapest, 2015
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633243589 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Animus, Budapest, 2012
384 oldal · ISBN: 9789633243879 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Animus, Budapest, 2012
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240687 · Fordította: Petrikovics Edit

Kapcsolódó zóna

!

Jo Nesbø

146 tag · 79 karc · Utolsó karc: 2018. július 12., 21:01 · Bővebben


Enciklopédia 11

Szereplők népszerűség szerint

Harry Hole


Kedvencelte 18

Most olvassa 43

Várólistára tette 201

Kívánságlistára tette 135

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Jo Nesbø: Denevérember

Olyan sok vevőnek dicsértem már Nesbo-t, hogy gondoltam, épp ideje elolvasni valamit tőle. Annyit mindenesetre elmondhatok, hogy nincs bűntudatom, amiért megvetettem velük.

A Denevérember Harry Hole első kalandja, ami rögvest a világ túlsó felére repít minket (és őt) – Ausztráliába. Ennek a történet szempontjából számos előnye van: egyfelől Nesbo-nek módja nyílik egzotikus környezetben játszatni hősét, másfelől meg elkerüli, hogy a feltétlenül szükségesnél több honfitársát kelljen kinyírnia. Hiába, ilyen szemérmes a szerző – ekkor még. Egy darabig komolyan úgy véltem, hogy a „Skandináv krimik” részleg helyett véletlenül az „Útirajzok” polcról emeltem le valamit, mert a bűnügyi vonal az ausztrál társadalom- és kultúrtörténet, valamint a romantikus szál mögött lecsúszott a dobogóról, és csak a tisztes negyedik helyen árválkodott. Mondjuk én ezt korlátozottan bántam, mert amúgy sincs szoros kapcsolat köztem és a krimizsáner között, másfelől meg Nesbo valóban remekül ír – logikus, gördülékeny, szórakoztató, kellemesen fanyar, és ami külön bravúr: képes kevés leírással, dialógusokon keresztül izgalmas, szerethető figurákat teremteni, köztük is elsősorban magát Harry Hole-t, akinek legalább annyit kell birkóznia saját különbejáratú démonaival, mint az éppen aktuális sorozatgyilkossal. Aztán úgy a 200. oldalon elindul a hullámvasút: az író röhögve letaszít minket a pincébe, mi meg egyre gyorsabban gurulunk lefelé a lépcsőn. És itt lett számomra nyilvánvaló, milyen tudatos volt Nesbo részéről, hogy annyit cseverészett velünk mindenféle marginális kérdésről: nem csak arról van szó, hogy elaltatott minket, hanem meg kellett teremtenie a kulisszákat, időt kellett hagynia, hogy szereplő és szereplő, szereplő és olvasó megkedvelje egymást, és létrejöjjön az a térélmény, amikor az olvasó már nem ragaszkodik ahhoz a téveszméhez, hogy a könyv és a valóság két teljesen különböző dolog. Mert így van tétje az egésznek. Így fáj az olvasónak igazán, ha az író egyszer csak elkezdi lerombolni a törékeny harmóniát, amit addig fáradságos munkával felépít – azzal, hogy elveszi tőlünk azt, amit és akit megszerettünk. És ezt Nesbo pazarul csinálja.

spoiler

37 hozzászólás
>!
Nikolett0907 P
Jo Nesbø: Denevérember

„Ti nők, miért nem vagytok képesek egyszerűen csak közölni, hogy mit akartok? Túlértékelitek a férfiak értelmezési képességeit.”

Ajánlották többen, gondoltam ha már ismerősök és olyanok akik ritkábban olvasnak…teszek egy próbát….
Nos nem az én világom az egyszer biztos és a legnagyobb gondom az volt, hogy szó szerint végig untam az egészet…
Mikor megláttam, hogy ez egy sorozat első része még reménykedtem, de nem hiszem áldozok időt a folytatásra…túl sok jó könyv vár még olvasásra…

7 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai 
Jo Nesbø: Denevérember

Ez volt az első Harry Hole könyvem, de semmi esetre sem az utolsó.
Egészen fura, h egy időben kezdtem el olvasni két könyvet is, amiben az ausztrál őslakosok az egyik fő vonalat képviselik, és az egyik jobban tetszik, mint a másik. /Vadvirágok lányai a másik/
Amibe soha a büdös életbe nem gondoltam bele, az az ausztrálok teremtéstörténete, mert nekünk annyira nyilvánvaló a Biblia, h eszembe se jutott soha, h vajon Ausztráliába hogy juthatott volna ez el…
Harry azon felvetése, h ő még nem látott olyan alkoholistát, aki mindent ivott volna, nem volt kedvence, csak annyit tudok mondani, h Harry nem ismerte az anyámat.
Brigitta odadobását nem értettem, miért kellett, de nem Toowoomba miatt, hanem Nesbo részéről nem értem.

6 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Jo Nesbø: Denevérember

A százalékból sejthettem volna, hogy ez a könyv nem lesz egy nagy durranás. Még csak nem is az elejével volt bajom. A történet első fele a’90-es évek Ausztráliájából nyújt kulturális és társadalmi ízelítőt. Ismerkedés az őslakos kultúrával és Sydney városával. Miközben egy szőke lányokra specializálódott elmebeteg gyilkost próbálnak a helyi zsaruk lefülelni norvég kollégájuk segítségével. Aztán félresiklik minden. A gyilkos mindenkit az orránál fogva vezet, Harry barátunk pedig alkohollal vigasztalódik. Nem lopta be magát a szívembe a nyomozó, sok ostoba döntést hozott, amelyek miatt spoiler. Ha folytatom is a sorozatot, az nem mostanában lesz.

>!
gabiica P
Jo Nesbø: Denevérember

Nos, sajnos az első találkozásom Nesbo munkásságával nem lett épp túl pozitív.
Számomra eléggé kiszámítható és unalmas volt, alig vártam, hogy befejezzem, mert egyáltalán nem kötött le.
Alapvetően jó volt a történet, érdekes, de valahogy engem nem fogott meg. Nagyon nehezen indult be a történet, sokáig azt sem tudtam igazán, hogy mi történik, annyira nem állt össze a kép.
Harry Hole karaktere számomra is egy kicsit kettős, pont azért, mert nem tudtam igazán értékelni őt, és nem tudtam igazán kiismerni a karakterét. Tény, hogy ő nem egy szokványos nyomozó, aminek igazán örültem. Talán ő az, aki miatt nem adom fel.
Mindenképp sorban akartam haladni a könyvekkel, számomra ez így az igazi, de a százalékok alapján sejtettem előre, hogy nem az első lesz a legjobb, és ez lehet, hogy nem hozza meg a kedvem a többihez. Majdnem sikerült, de nem fogom feladni, hiszen ahogy láttam, a többi már egyre jobb és jobb lesz.

2 hozzászólás
>!
Bla IP
Jo Nesbø: Denevérember

Nesbø a hetvenes évek skandináv politikai krimijének felfutásában jött rá másokkal együtt arra, hogy a krimi keretein belül is lehet irodalmilag maradandót alkotni. Így gyorsan emelkedett is a presztízse. A társadalombírálatot is egyfajta skandináv tradícióként használja Nesbo, akinek egyébként regényeiben gyakran feltűnnek tulképp marginális figurák: drogosok, hajléktalanok, vagy valamilyen módon kirekesztettek. A Denevéremberben kirándulása Ausztráliába is hasonló célokat szolgál. Így teszi teljesebbé Hole karakterét, bemutatva sanyarú gyermekkorát, szüleivel kapcsolatos konfliktusait, drogos vonzódását, s egyúttal – ha már ott van – s tán nem véletlenül szövi bele regényébe a sziget mondavilágát. A fordulatokkal teli történet az írás második felében gyorsul fel. Vegyes olvasói vélemények vannak és valszeg nem ez a legjobb Harry Hole eset, bár nekem tetszett – de az olvasó – már ha a teljességre törekszik – nem válogathat. Ajánlom!

2 hozzászólás
>!
Lorenza_Pellegrini
Jo Nesbø: Denevérember

Annak idején a kiadáshoz képest elég nagy lemaradással kezdtem az ismerkedést Harry Hole nyomozásaival. Ez az első kötet nem bűvölt el maradéktalanul de utólag már örülök hogy adtam egy esélyt a sorozatnak, a későbbi részek csillagozását tekintve. Sokkal jobb is lesz ennél.

>!
vIVIv
Jo Nesbø: Denevérember

Első olvasásom az írótól, és próbálom nem ez alapján megítélni, hiszen mki azt mondja ezek után csak jobb lesz ez a sorozat. :) Nagyon remélem, mert majdhogynem a könyv feléig kezdtem azt hinni, hogy a krimi címke tévedésként van felrakva…. -.-
Harry első benyomása sem túl jó számomra, eléggé aggasztó az alkoholhoz fűződő viszonya.
És a sok ausztrál mende monda ….bevallom a hátam közepére sem kívántam őket. Untam, de nagyon…:/ Andrew-t párszor megráztam volna, hogy ne szórakozz kanyarodj csak vissza a gyilkossághoz ne járkáljunk már enni annyit…igen..szerintem az egy kezem kevés hozzá hányszor mentek enni Harry és ő ..komolyan már az én gyomromat feküdte meg a nem létező étel :D Viszont Andrew „időhúzása” a könyv végére érthető lesz, de attól még nem tudom elfogadni.
Hiányzott a jó kis skandi krimi hangulat, de bízom benne, hogy jobb lesz a viszonyom majd a sorozattal a későbbiek folyamán. :)

>!
csgabi MP
Jo Nesbø: Denevérember

Sokan mondják, hogy a leggyengébb Hole-regény a sorozatban. Egyelőre kapott három csillagot, aztán – ha olvastam a többit is – átgondolom, megfelelő volt-e ez a szám.
Nem az a klasszikus krimi, amit így nevezünk, inkább egyfajta bevezető történet pár gyilkossággal körítve, hogy megismerhessük Harry Hole múltjának egy fontos részét, ami meghatározta jelenlegi életét.
Ami még jó volt, az az ausztrál őslakos vonal bevonása; a szerző nem tett úgy, mintha nem léteznének őslakosok Ausztráliában, vagy, ha igen, akkor csak a peremén a társadalomnak. Láttatta, hogy dolgoznak igenis fontos pozíciókban is, mint például a rendőrségen. És tetszett az is, ahogyan a párbeszédekből kibontakozik ennek a hatalmas országnak a társadalma, a különböző rétegek egymáshoz való viszonya, stb.

Sajnáltam spoiler, viszont izgalmas megoldás volt Hole és a gyilkos végső „összecsapása”.

>!
ppeva P
Jo Nesbø: Denevérember

Nagyon régóta tervben volt már Nesbø valamelyik könyvének az olvasása. A hangsúly a valamelyiken van, mert sosem tudtam eldönteni, melyikkel is kezdjem. Ahányszor nézegettem a könyvtárban az épp benn lévő könyveket a sorozatból, sose tudtam, hogy most az elsőt keressem, vagy mindegy, milyen sorrendben olvasom – ki ezt ajánlotta, ki azt. De most végre összefutottam valakivel, aki elég határozottan válaszolt ahhoz, hogy megfogadjam a tanácsát. :)
http://moly.hu/eszlelesek/37513
Elsőnek lehetett volna jobb is ez a kötet, de szinte mindenkitől azt hallom/olvasom, hogy nem ez a sorozat legjobb darabja (szerencsére). Furcsa volt, hogy rögtön felütésnek áthelyezte a cselekményt és a nyomozóját a világ túlsó felére. Így viszont hatványozhatta az elborultsági mutatót: elborult skandinávok, elborult (mindenféle származású) ausztrálok, elborult bennszülöttek… Ennyi részegest, kábítószerest, perverz gyilkost és így-úgy nyomorultat egy könyvben, te jó ég, Nesbø helyében én félnék magamtól otthon egyedül, amiket vetíteni bírhat a fejében…
(Mikor szép lassan bukkantak fel a norvég, svéd, dán mellékszereplők, hiányolni kezdtem a finneket. Nem ért azonban véget a könyv anélkül, hogy egy finn hótrészeg alkesz is ne aludt volna a parkban. Skandináv találkozó tehát kipipálva.)
Nagyon eldurvult a végére a könyv, tiszta szerencse, hogy nem vagyok húszéves, karcsú, fehérszőke skandináv szépség, különben az utcára se merném többet kitenni a lábamat.
Ez az, amit filmben még úgy se bírnék eltűrni, ha csak a szomszéd szobából hallatszana át belőle valami… De könyvben más a helyzet, és már a következő kötet is itt várakozik a polcomon. :)

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
egy_ember

Azt szokták mondani, hogy aki emlékszik az Aquarius fesztiválra, az biztosan nem járt ott.

46. oldal

3 hozzászólás
>!
Manni

– Az ember mindentől fél, amit nem ért. Amitől pedig fél, azt gyűlöli.

141. oldal (Animus, 2012)

6 hozzászólás
>!
Rits

Ti nők, miért nem vagytok képesek egyszerűen csak közölni, hogy mit akartok? Túlértékelitek a férfiak értelmezési képességeit.

Kapcsolódó szócikkek: nők
1 hozzászólás
>!
Emerencia

… az emberi természet egy nagy és sötét erdő, és senki nem képes rá, hogy egy kurta emberöltő alatt kiismerje.

105. oldal

9 hozzászólás
>!
Manni

Az erőszak pont olyan, mint a Coca-Cola és a Biblia. Klasszikus.

200. oldal

>!
Manni

– Olyanok itt a pincérek, mint a Plútó – morogta kissé paprikás hangulatban Andrew. – Folyton a periférián keringenek, csak húszévente bukkannak elő és olyankor sem láthatóak szabad szemmel.

21. oldal

1 hozzászólás
>!
Goofry P

– Hozhatok még valamit, uram?
– Látom, hogy van egy Black Snake nevű ital…
– Jim Beam és kóla.

– Remek. Hozzon nekem egy dupla Black Snake-et kóla nélkül.

241. oldal

11 hozzászólás
>!
Manni

– Hogy van a barátnőd?
– Birgitta? – Harry habozott. – Fogalmam sincs. Nem hajlandó szóba állni velem. De remélem, szarul.
– Miért szeretnéd, hogy rosszul érezze magát?
– Mert az azt jelentené, hogy szeret.

293. oldal

3 hozzászólás
>!
Manni

– A klasszikus krimikben minden valamire való nyomozó csalhatatlan szimattal kiszúrja, ha valaki hazudik. Baromság! Az emberi természet egy hatalmas és átláthatatlan rengeteg, ahol senki sem ismeri ki magát igazán. Még egy anya sem ismeri a gyermeke legrejtettebb titkait.

88. oldal

>!
psn

Az emberek változnak. Az a személy, aki után vágyódik az ember, talán már nem is létezik. És a fenébe is, maga az ember is változik. Amikor legelőször átélsz valamit, utána már késő, soha többé nem élheted át pontosan ugyanazt az érzést, mint a legelső alkalommal. Szomorú, de ez már csak így működik.


A sorozat következő kötete

Harry Hole sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Vavyan Fable: Galandregény
Helena Silence: Ezüsthíd
Angela Marsons: Elfojtott sikoly
Vavyan Fable: Vis Major
Nemere István: Halj meg helyettem!
Kristen Ashley: A nyomozó
Albert Levente: A hasznos idióta
Sophie Hannah: A zárt koporsó