Csótányok (Harry Hole 2.) 452 csillagozás

Jo Nesbø: Csótányok

A masszív alkoholista időszakát élő Harry Hole nyomozót Thaiföldre küldik, hogy végére járjon egy kínos gyilkossági ügynek. Norvégia nagykövetét ölték meg egy motelben, még mielőtt megérkezett volna a prostituált, akit a szobájába rendelt. Ráadásul fiatal meztelen fiúk képét is megtalálják a holmija között. A megölt férfi nem egyszerű diplomata, jó barátja Norvégia miniszterelnökének is. Nem meglepő tehát, hogy Harrytől és kollégáitól gyors és diszkrét munkát várnak. Szerencsejáték adósságok, korrupció, helyi gengszterek és kigyúrt csatlósaik, szexuális perverziók, ráadásul a trópusi hőség és a kultúrsokk, no meg az örökös harc az alkohol ellen adják azt a méregerős koktélt, amelyet Harrynek fenékig kell ürítenie.

Eredeti megjelenés éve: 1998

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Skandináv krimik

>!
Animus, Budapest, 2019
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245224 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Animus, Budapest, 2017
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245224 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Animus, Budapest, 2012
416 oldal · ISBN: 9789633243893 · Fordította: Petrikovics Edit

1 további kiadás

Kapcsolódó zóna

!

Jo Nesbø

160 tag · 84 karc · Utolsó karc: 2020. március 6., 13:11 · Bővebben


Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Harry Hole


Kedvencelte 12

Most olvassa 25

Várólistára tette 91

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Jo Nesbø: Csótányok

"– (…) Hány éves maga tulajdonképpen?
– Az ember mindig annyi idős, amennyinek érzi magát – válaszolta Harry. – Pillanatnyilag úgy hatvan körül lehetek."

Igazán kellemeset csalódtam.
Megvagyok lepődve, mert az első kötetet nem igazán szerettem, szabályosan végig untam.
Az elején kicsit feszült voltam, mert lassan indult be a történet, de így utólag el kell ismerjem, pont jó volt így, mert volt időm megszokni és belerázódni.
Most már jobban tudtam azonosulni a fő karakterrel, minden negatívumával együtt úgy éreztem jó olvasni a történetet.
Izgalmas volt, elég mélyen bevitt a „ mocsokba” és nem is nagyon akart elereszteni, csak mikor már azt hittem „megfulladok”.
Ez négy csillagot ér nálam és most már sokkal bátrabban fogok a következő részhez nyúlni.
Egy élmény volt.

>!
Animus, Budapest, 2012
416 oldal · ISBN: 9789633243893 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
MissFortune
Jo Nesbø: Csótányok

Kicsit bizonytalanul álltam neki, ugyanis a sorozat első része nem igazán tetszett. Ez a rész viszont nagyon jó volt.
Kezdem megkedvelni Harry Holet. Jó nyomozó, jó emberismerő, élmény végigkövetni, ahogy rájön ki a gyilkos. Remélem, az alkoholproblémái is megoldódnak, ebben a kötetben már egészen jól kezeli.
Izgalmas, fordulatos. Visszanyertem a bizalmam.:)
Tetszett, hogy Thaiföldön játszódik, gyönyörű hely, rajta van a bakancslistámon.

>!
csgabi MP
Jo Nesbø: Csótányok

Egészen mozgalmas krimi volt ez a Nesbo-regény, és egy olyan témát dolgozott fel a szerző, amiről elég nehéz beszélni, de kell. Külön tetszett, hogy az elején összezavart azzal, hogy egyszerre volt jelent a spoiler témája, és a spoiler, és nem tudtam, melyik az „elterelés”. Aztán egyik sem volt elterelés, mindegyikről volt szó, de a spoiler.

Kemény történet volt, de jól megírva, és gyorsan tudtam haladni vele. Még mindig nem éreztem valódi kriminek, de több volt benne, mint az első kötetben. Liz figurája nagyon tetszett, igaz, kicsit aggódtam érte végig, nehogy meghaljon már itt nekem. :-) Nho is szimpatikus jófej zsaru volt.
Tetszettek a szituációk, jó volt a történet, bár talán pár oldallal rövidebb sem lett volna baj. Az mondjuk zavart, hogy Klipra olyan sokáig csak szóbeszéd tárgya volt, és bosszantott, ami Lokennel történt.

Skandináv krimi sorozatban jelent meg, de cseppet sem hasonlít az általam elolvasott Denevérember és Csótányok egy Arnaldur Indridason-, vagy akár egy Yrsa Sigurdardottir-regényhez. Kíváncsi vagyok, mit lesz a sorozat többi részében.

5 hozzászólás
>!
Zsuzsanna_Makai
Jo Nesbø: Csótányok

Hátháthát…
Még évekkel ezelőtt az egyik akkori munkatársam volt megőrülve Harry Holéért, gyakorlatilag remegve várta a folytatásokat. Akkor elkönyveltem, h majd olvasok én is Hole könyvet, de mindig jött valami más. Elolvastam az első részt, megértettem, mit bírt rajta. Aztán most, hogy elolvastam a másodikat is, előjött Harry humora is, amit én pl az elsőből ennyire nem vettem le, és máris imádom a tagot.
A könyv nagyon tetszett, nagyon izgalmas volt, viszont mint ők a farangokkal, én úgy vagyok a norvég nevekkel, néha nem tudtam, h ki kivel van..

>!
vIVIv
Jo Nesbø: Csótányok

Kezd alakulni Nesbø-vel a viszonyom. :) Ennél még mindig olvastam jobbat, de az első részhez képest látni a fejlődést. Itt legalább a bűnesetre koncentrált az író és Harry is belevetette magát a munkába. Izgalmas volt a nyomozás, ahogy szépen kibontakozott előttünk mint egy nyíló virág. :) Jöhet a folytatás. :)

>!
Balázs_Erőss
Jo Nesbø: Csótányok

A fülszöveggel ellentétben, Harry ebben a részben szinte egyáltalán nem iszik, csak a könyv elején, de utána tartja magát. Letolja a sztorit, majd belezuhan egy még nyomasztóbb, még pokolibb közegbe.
Mondjuk azok után, amiken ebben a sztoriban végigmegy, nem vagyok nagyon meglepődve. Ilyenkor a pia már nem elég.
Kissé meglepett a gyilkos személye, de a magyarázatot elfogadom.
És most már tuti, nem szeretném Harry Hole-t a barátomnak mondani. Valahogy nincs túl sok szerencséjük.
Több ez, mint 83%, kedves kartársak! Teszteljétek nyugodt szívvel!

>!
marcipáncica P
Jo Nesbø: Csótányok

Érdekes, de nekem a Denevérember lassabb, szeszmámorosabb, rémálomképekkel teli hangulata jobban bejött, Ausztrália valahogy közelebb állt hozzám, mint most a folyamatos pörgésben lévő Thaiföld. Persze Bangkok sokkal több izgalmat rejteget, a mélyen gyökerező és szerteágazó bűnszövetkezetek, a korrupció, a (gyermek) prostitúció tökéletes táptalajai egy kellően sötét kriminek, az egzotikus helyszín atmoszférája pedig kellően feldobja a bejáratott skandináv krimis eszköztárból építkező történetet.
Nesbø cselekményvezetése itt már sokkal következetesebb, és valahogy a történet dinamikája is jobb, kevesebb az üresjárat, Hole belső vívódásai is jobban háttérbe szorultak, a 400 oldalt bőségesen megtöltötte a nyomozás és az abból kibontakozó akció, sokkal profibban összerakott a történet. A könyv eleje még így is bőségesen építkezéssel telik, nem csak a város körvonalait vázolja fel Nesbø, de alaposan körbejárja a nyomozás során felbukkanó összes lehetőséget, feltárva Bangok mocskos bugyrait. Szerencsére ezek a részek is kifejezetten olvastatják magukat, és nem veszik el túlságosan a részletekben, a regény utolsó fele pedig már igazi akciódús thrillerbe csap át.
Nekem talán pont az első kötet kezdetleges különcsége hiányzott egy picit, de már nagyon várom, hogy Hole végre hazatérjen a hidegbe (igen, tudom, az jön), úgyhogy jöhet a folytatás.

>!
pável 
Jo Nesbø: Csótányok

[3 és fél pár evőpálcika mint nyárs]

„A felelősségérzet csak bűntudathoz vezet, és nem jár érte elismerés.”

Orbán miniszterelnök egykori Bibó-kollégiumbeli szobatársa, a párt második számú embere gyilkosság áldozata lesz messzi állomáshelyén, Bangkokban, ahol, az igazat megvallva, politikai száműzetését töltötte. A külügy és rendőrség igyekszik hírzárlatot biztosítani, amíg kiküldött sztárzsarunk, Doszpot Péter (vagy Bordás Attila ezredes) 'körbe nem rajzolja' a tettest.

Persze mindezt tegyük át gyorsan, mielőtt bekopog a TEK, norvég környezetbe. A nagykövetként elbújtatott kereszténydemokrata politikus ráadásul a pletykák szerint meleg, ezt kb. úgy tudjuk elképzelni mintha itthon Semjént dugnák el a távol keleten, ahol miután kilőtte az utolsó nagyvadat is, egy ópiumbarlangban találnának rá szétszedálva (és egy bu**barlang rongyos tagsági igazolványával a zsebében). Na valahogy így indul a sztori – egy norvég olvasó számára.

„A burgundi vörösbe hajló napot narancsszínű csíkok szelték keresztbe. Bangkok szürke horizontjának legtetején egyensúlyozott, mint valami új bolygó, amely váratlanul bukkant fel az égbolton.”

Csakhogy Jo kezd – sőt sikerült is neki – lesüllyedni a tucatnyi skandi ponyvaíró közé. A leggagyibb skandi krimik vagy a tévékből böfögésszerűen feltörő CSI-"krimik" szintjét még nem érte el (kötetünk epizódja a CSI Bangkok néven futhatna), még van hová zuhannia, és most ezzel le is tudtam a legtöbb dicséretet.

Csupa olyan helyszín és karakter, amit maga is sablonosnak érez, de nem sikerül őket kiemelnie mocsárból, még Harry is csak önmaga paneljeiből van összerakva, az önpusztításban jeleskedik leginkább, persze aztán még mindig egyedül számol le a Gonosszal, akit csak ő képes felismerni és legyűrni…

"– Meséljen valamit az itteni prostitúcióról – kérte Harry.
– Nagyjából olyan elterjedt itt, mint a robogók."

Nesbø Thaiföld ürügyén behoz egy újabb rakás gusztustalanságot (ebben jó szokott lenni), a pedofíliától a csótánytelepként üzemelő, oszló hullákig. (Ezt a témát nem boncolgatja nagyon, biztos rászóltak a kiadóból, hogy elég lesz címnek, ne ijesszék el a finnyás vásárlókat a részletekkel.)

'Harrihóle' társa ezúttal is egy különc, egy a thaiok számára is félig idegen (viet-amcsi) nagydarab (szintén hórihorgas), kopasz, lábszagú (nem csoda, még az aszfalt is olvadozik a hőségben), az olvasónak mégis szimpatikus, ám összességében egy eléggé üres karakterű nyomozónő.

Hogy be ne kopogtasson hozzám 'Harri' egy jobb horoggal, ha (újra) kijózanodna (mert a regény fele terjedelmére leszokik), mondok szépeket is: annyira azért mestere az iparnak Nesbø, hogy egyvégtében el akarod olvasni, csak a végén teszed le úgy a könyvet, hogy rápakolsz egy nehezéket, el ne fújja a huzat, olyan súlytalanak érzed majd (pedig a szokásos féltégla).

„A mosdókagyló fölötti félhomályban valami mozgást látott, egy pár, előre-hátra imbolygó csápot. Egy csótány. Hüvelykujj méretű, a hátán narancssárga csíkkal. Soha nem látott ilyen jószágot ezelőtt, ami nem is csoda, mivel valahol azt olvasta, hogy több mint háromezer csótányfajta létezik.”

Ez a második könyve az ausztráloknál játszódó Denevérember után, 1998-ból, de nekünk, magyar olvasóknak ugye már fel van „építve”, magyarul ez a 9. Nesbø-krimi. A Denevérember krimitörténete is túl sok egy kicsit, de ott annyira beletrafált Ausztrália és főleg az ausztrálok (és az őslakosok) leírásába, főleg: saját humorába, hogy remek könyvvé teszi – itt ez most nem sikerült.

A gyilkost nagyon gyorsan kitalálod (Jo túlontúl csavaros akar lenni), a környezetrajz olyan, amiért a thaiok szerintem már egy ideje ölni tudnának (csak annyit kapunk belőle, amennyit a közhelyek is visszhangoznak: ez az ország kizárólag a prostitúció, a pedofilia és a korrupció hazája), Hole karaktere pedig épp olyan semmilyen, mint amilyen a töményről – leszokásképpen – a sörre váltó 'Harri' szájíze. Képzelhetjük.

(2013 k.)

1 hozzászólás
>!
Gyöngyi69
Jo Nesbø: Csótányok

Nem éppen adventi időszakra való olvasmány, de mire ez megfogalmazódott bennem, addigra már benne voltam a kellős-közepében, és eszem ágában sem volt abbahagyni. Nincs még túl nagy tapasztalatom skandináv, sőt, úgy általában a krimik terén, azok között, amiket eddig olvastam, volt jobb is, rosszabb is. Nesbo könyvét olvasva nem rágtam tövig a körmöm, de figyelemelterelés volt a mindennapi drámából, ami körülvesz. Igaz, ebben is volt tragikus esemény, nem is kevés, de nem az a fajta, ami egy átlag pszichiátriai rendelésen, vagy a kórházban elhangzik. Egy kis kikapcsolódásra volt szükségem, és ezt megkaptam a könyvtől.


Népszerű idézetek

>!
Manni

– (…) Hány éves maga tulajdonképpen?
– Az ember mindig annyi idős, amennyinek érzi magát – válaszolta Harry. – Pillanatnyilag úgy hatvan körül lehetek.

167. oldal

23 hozzászólás
>!
Manni

A videolejátszó zümmögni kezdett, Harry pedig rágyújtott. Volt egy elmélete, amely szerint a nikotin bizonyos helyzetekben serkenti a gondolkodást. Például olyan esetekben, amikor kedve támad rágyújtani.

231. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Harry Hole
4 hozzászólás
>!
csgabi MP

– Gyerekkoromban lakott a közelünkben egy meleg pasas – mesélte Harry. – Olyan negyven körüli lehetett, egyedül élt, és a szomszédságában mindenki tisztában volt vele, hogy a férfiakat preferálja. Télen hógolyóval dobáltuk, utánakiabáltunk, hogy „seggdugó”, azután, mint az őrültek, elrohantunk. Meg voltunk győződve róla, hogy ha elkapna minket, ellátná a baját a hátsónknak. De soha nem futott utánunk, csak mélyebben a homlokába húzta a sapkáját és hazament. Egy nap aztán elköltözött. Soha nem tett nekem semmi rosszat, én pedig folyton azon töprengtem, hogy miért is utálom ennyire.
– Az ember mindentől fél, amit nem ért. Amitől pedig fél, azt gyűlöli.

141. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyűlölet · homofóbia
1 hozzászólás
>!
marizsold

Loken épp egy üveg Jim Beamet bontogatott.
– Miért fintorog, Hole? Nem bírja a szagát?
– Semmi baj nincs a szagával.
– Akkor az ízét?
– Az ízével sincs gond, Jim és én régi cimborák vagyunk.
– Értem. – Loken töltött magának. – De ha jól értem, mostanában nem állnak szóba egymással?
– Állítólag rossz hatással van rám.

304. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Harry Hole
>!
Manni

A felelősségérzet csak bűntudathoz vezet, és nem jár érte elismerés.

199. oldal

>!
Goofry P

Én egy szerény, visszafogott, gondoskodó lányt keresek, aki olyan szép, hogy még senki sem merte megmondani neki.

272. oldal

>!
robinson P

A nő nevetése olyan volt,mint a varjúkárogás a hajnali erdőben.

194. oldal

5 hozzászólás
>!
pribrgre P

Harry visszahanyatlott az ülésbe és felpillantott az égre. Pontosabban arra a páraburára pillantott fel, ami az ég és a nap helyén volt. Bangkok, avagy thai nyelven „Az Angyalok Városa”. Az angyalok itt bizonyára szájmaszkot viselnek, késsel hasítják a levegőt és megpróbálják az emlékezetükben tartani, milyen színe volt az égnek azelőtt.

Kapcsolódó szócikkek: szájmaszk
>!
mazsolafa

Az ing úgy tapadt a testére, mint egy halálra rémült nő…

>!
veronica_mars

A pasas azon a véleményen volt, hogy a norvégok elbűvölően naiv emberek és hogy minden dán magától értetődő kötelessége, hogy megóvja őket a szélhámosoktól.

41. oldal


A sorozat következő kötete

Harry Hole sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: A titkos ellenfél
Carlos Ruiz Zafón: Lelkek labirintusa
Erik Axl Sund: Bomlás
Ingar Johnsrud: Követők
Peter Høeg: Smilla kisasszony hóra vágyik
Samuel Bjørk: Magányos utazó
Pill Pillgrin: Halálvirág
Stephen King: Aki kapja, marja
Jeffery Deaver: Az acél csók
Camilla Läckberg: A boszorkány