A ​nagy aranyrablás (Doktor Proktor Pukipora 4.) 85% 37 csillagozás

Bulle és társai visszatérnek! A tét nem kicsi, Norvégia aranykészlete, annak visszaszerzése…
A nyelv mint mindig játékos, őrülten vicces, meglepő metaforákkal fűszerezve. Nesbo tényleg nagyon tud valamit. A focis múltja is visszaköszön ebben történetben. Ahol a nagy döntőben, a világ legdrágább labdarúgója – Ibranaldovez – ellen kell játszaniuk. A küldetés egyre nehezebbé válik, igazi jamesbondos kalandokban lehet részünk.

Összességében: 4,25/5 (az egész sorozat eddig)

Mielőtt kifejteném a teljes sorozatról összességében a véleményem, néhány szó a kötetről. Nagyon nagy volt a tét a 3. után, mert abban a kötetben már annyi jó értelemben vett sületlenség hangzott el, hogy csak na. És igen, itt már nem tud annyira újnak hatni a sok név-vicc, ami amúgy nagyon eredeti, és szellemes. Emiatt talán ez tetszett a legkevésbé, hangsúlyozva a tényt, hogy ez is nagyon kalandos, lendületes, izgalmas volt. Talán eddig egyik kötet sem hasonlított a felnőtt alkotásaira Nesbo-nek. James Bondos, VB-s hangulat a sok-sok-sok-sok spoiler aranyért. Most Bulle volt az est főszereplője, ő csillogtathatta komolytalanságát, de itt komolyabb volt, mint korábban (na jó, nem annyira).

És a teljes sorozatról: kezdetben egyszeri esti mese igazi abszurd kaland paródiává nőtte ki magát. Főhőseink, csakúgy mint a poénok eredetiek, érdekesek, izgalmasak. Nekem a második marad a kedvencem, ám mindegyik megüti a mércét a maga nemében. Ahogy haladtunk egyre kevesebb volt a puki, egyre több az agyelborulás, szóval jó volt ez így. Érdemes elolvasni, jót derülni, kikapcsolni. Skandihoz képest szívet melengető! :)

Ez egy kicsit olyan, mintha két történet lenne, egyrészt az aranyrablás és a nyomozás (ami lehetőséget teremt Nesbo-nek, hogy szétcincálja Angliát a poénjaival), másrészt pedig a focimeccs, aminek persze nagy a tétje. Összefügg a kettő, de közben annyit cikázunk ide-oda, mintha csak az lett volna a cél, hogy legyen még egy és még egy izgalmas jelenet. Mozaik, ami hanyagul állt össze nekem képpé. De azért ide a következőt.

Mint a címlapról is látható, a focié a kulcsszerep, pontosabban a nemzeti aranytartalékokkal is felérő sztárfocisták. (Minden név: csapat és személynév mögött gyönyörűen felsejlenek az elmúlt évek sporthíreiben visszhangzó celebek).

A címlappal csak annyi a bibi, a jó szándékú bibi, hogy bár a lányok is képesek átmenni fingonautába – magyarul egy csillagközit fingani (ezt még maga Bülle is, ha nehezen is, de elismerte egy korábbi részben), de az itt bemutatott aranylövést bizony Lise mutatja be a döntő fontosságú mérkőzés végén. Úgy látszik, a hazai borítókra még nem fér rá egy pukizó kislány. Mondjuk ezt a norvég kiadás nem is erőltette, ott Bülle sprintel éppen arannyal a zsebében.

A befejező (ugye nem?! spoiler) kötet is sziporkázik, mint egy csillámporral kevert pukirakéta, poénos és kalandos kicsinek és felnőttnek egyaránt – például Bülle kocsmai nyitójelenetén (párbeszédén a kocsmárossal) nyígtam a gyönyörtől.

Az pedig alighanem világirodalmi nóvum, hogy egy író gyerekhősei világába belép felnőttregényeinek hőse, mert itt bizony felbukkan megidéződik az éppen Hongkongban dekkoló hórihorgas, szőke szupernyomozó, aki sajnos stoplámpaként hunyorog ki az őt körbeölelő herioinködből (és ez azért is fura, mert Harry Hole-t már egy évvel korábban kivégezte Nesbø). Ezért is kellett átvenni az ügyet a norvég nemzetbiztonságtól Doktor Proktor csipetcsapatának. (Mely kommandóról többször jutott eszembe Austin Powers, meg az MI-5-féle szuperkütyük, de erről csak én tehetek.)

Ahogy egy másik könyvesblogger fogalmazta e kötet nyomán: írjon Nesbø bármilyen műfajban, akár sci-fit is, örömmel olvassuk az egész életművet.
(2015k)

Az első két kötet izgalma és egyedisége még mindig hanyatlóban van, de a cinikus humor megmentette a történetet.

Igazán vicces kis történet. Tele kalanddal és szerethető karakterekkel. Még a gonosz Crunch fivéreket is megkedveltem.
A gyerekek biztos jókat kacagnak Bulle, Lise és Doktor Proktor leleményes ötletein. A szülők pedig kiválóan szórakozhatnak a való életből vett karakterek mesébe átírt megfelelőin (angol mágnások és celeb focisták).

Még mindig a második rész a kedvencem a sorozatból, mert a hálóruhás repülő Napóleont valahogy még nem sikerült felülmúlni. Azért Norvégia 1 rúdnyi aranytartaléka sem semmi (a többi sajnálatos módon a fogakba vándorolt :) :) ), tehát ebben a részben is voltak emlékezetes momentumok. A londoni kalandok is gyakran csaltak mosolyt az arcunkra. Anna Kondát, az oslói csatornák rémét kicsit hiányoltuk, de remélhetőleg lesz még folytatás, amiben visszatérhet :)

Humoros, vicces történet volt. Nem semmi Norvégia királya. Aranyosak voltak a szereplők, Crunch mama főztjét én biztos nem bírtam volna megenni. Nem semmi kalandba keveredett megint Bulle és Lise. A titkosszolgálaton sokat mosolyogtam.

A széria negyedik kötetét olvasva a krimik, akciómozik, lézerrel-mozgásérzékelővel védett helyre betörős kalandok világába csöppenünk, de felvillannak a vadnyugati történetek és a sportolós-csapatépítős filmek kliséi is.

Nesbø a bűnügyi regények piacán nagy sikernek örvendő Harry Hole-történetek atyjaként természetesen épp elég rutinnal rendelkezik ahhoz, hogy tisztában legyen a műfaj szabályaival és fogásaival. Ebben az ifjúsági regényben azonban azt is bebizonyítja, hogy ha lehetősége van rá, akkor más szemszögből, paródiába hajlóan is meg tudja mutatni a hard-boiled krimik mozzanatait. Zsenialitása abban mutatkozik meg, hogy noha a cselekményben mindig akkor következik be a fordulat, amikor arra számítunk, a történtek ezeken a pontokon mégis rendre meghökkentően abszurd irányt vesznek.

Bővebben a Kultifilteren:
Doktor Negyedik Proktor
http://kultifilter.hu/irodalom/kiadvany/item/155-doktor…

Ez eddig a legbüllésebb történet a sorozatból.