46. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

A ​megváltó (Harry Hole 6.) 302 csillagozás

Jo Nesbø: A megváltó

Egy héttel karácsony előtt, Oslo legforgalmasabb bevásárló utcáján agyonlövik a norvég Üdvhadsereg egyik munkatársát. Az eset előtt mindenki értetlenül áll. A nyomozást vezető Harry Holénak és csapatának szinte semmi kiindulópontja nincs: sem használható bűnjel, sem indíték, de még egy valamirevaló személyleírás sem. Mindössze annyit tudnak meg, hogy a tettes piros kendőt viselt a nyakán. Megindul hát a hajsza az ismeretlen, hidegvérű gyilkos után, aki közben tovább vadászik a norvég főváros fagyos utcáin, mert még nem végzett a feladatával…

Eredeti cím: Frelseren

Eredeti megjelenés éve: 2005

>!
Animus, Budapest, 2015
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633243596 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Animus, Budapest, 2014
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633242704 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
Animus, Budapest, 2014
464 oldal · ISBN: 9789633243930 · Fordította: Petrikovics Edit

2 további kiadás


Kedvencelte 26

Most olvassa 17

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 68

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Timcsibaba77
Jo Nesbø: A megváltó

Egy megint csak mozgalmas és izgalmas krimihez volt szerencsém Jo Nesbotól, de meg kell, hogy valljam töredelmesen, annyira mégse vagyok lenyűgözve. Valahogy ez a rész nem tetszett annyira, mint az előtte, utána lévőek.
spoilerBepillantást nyertem az Üdvhadsereg mozgalmas, kultikus, és egyben bonyolult világába, ahol nem is annyira az erkölcs, és a hit a domináns, mint az inkább megszokott pénz világa, a gyarlóság. A szigor ellenére, és a nézetek, tézisek, amiket vallanak, mi más is sülhetne ki belőle, mint egy jókora botrány, a háttérben megbújó politikai indíttatások, a hatalmi játszmák, ellen-érdekek, és a bűnök vétke.
spoilerVégig izgultam, de már a legelején azért sejtettem, hogy az iker testvérpáros egyike lesz a hunyó. Viszont Hole mondásai nagyot szóltak, mint mindig, örök igazságot adtak az olvasó szájába, engem is beoltott. Vallásos emberként kicsit kétkedve, és nehezen olvassa az ember a kiábrándult, ám igaz, szinte már ateista nézeteket, de ha jobban belegondolunk, a vallás csak támasz, és a hit nem sokat segít önmagában, mélyrehatóbb emberi cselekedetre, tettekre van szükség, mert pusztán a bölcselkedés, szavak, és Istenben való hitünk vajmi kevés, hogy felebarátaink is boldogok lehessenek.
spoilerNagyot szólt ez a krimi is, nekem olyan volt, mint egy puska lövés, imádtam az elejétől a végéig. Kíváncsi leszek még a kieső, kimaradt részekre, amiket nem volt még alkalmam olvasni.

2 hozzászólás
>!
eme P
Jo Nesbø: A megváltó

Régen megérett már az idő egy kis skandináv krimire. E téren a teljes tájékozatlanság állapotában, molyos százalékokra és értékelésekre támaszkodva választottam még advent elején A megváltót.
AC-hez szokott krimiolvasó énemnek picit le kellett lassulni, főként az elején, meg kellett szokni, hogy itt nem csak „az esetről” van szó, hanem másról, picit többről is. Érdekes volt bepillantani a norvég fővárosba, társadalomba – az Üdvhadsereg számomra csöppet sem szimpatikus intézményébe vagy a lecsúszott egzisztenciák világába. Közben meg, nem tagadom, nagyon elvesztem az összekuszált szálak közt, bár egy halvány sejtés mindvégig nyomon követett, és végül be is igazolódott. Ettől függetlenül jó kis csavarok voltak a történetben, Harry Holét is azonnal megszerettem, a szezonhoz illő keresztény motívumhálót pedig egyre nagyobb örömmel göngyölítettem fel (már amennyire tőlem tellett). Bár a cselekmény a megváltó születésére váró napokban játszódik, valójában egy furcsa passió tanúi lehetünk, ahol egyszerre több (ha jól számoltam, három) megváltó is akcióba lendül, egyik vadászik a másikra, van Mária, kakaskukorékolás, péteri tagadás, vannak álmegváltók és erkölcsi ingadozások meg minden, ami kell. Mondjuk még nem sikerült tisztáznom magamban, hogy végül sikerült-e azonosítanom az igazi megváltót, de azt hiszem, nem lep meg senkit, ha azt mondom: nyomozok tovább.

P.S. Szeretem, mikor Hole ilyeneket mond:
„Én az újabb ígérteben hiszek (…) Abban, hogy az ember betarthatja az ígéretét, még ha az előzőt meg is szegte. Hiszek az újrakezdésben.”

>!
Emmi_Lotta IMP
Jo Nesbø: A megváltó

Vajon azért voltam képben a gyilkos személyét és indítékait illetően, mert már kezdem kitanulni Nesbø furfangjait, szerkesztési módját? Vagy pedig csak jobban figyeltem? Mindenesetre már az első elolvasott regénye után tudtam, hogy csak akkor érdemes belekezdeni egy könyvébe, ha viszonylag megszakítás nélkül lehet vele foglalkozni, különben nehéz arra figyelni, hogy egyes apró fejezetrészekben voltaképpen mi is történik, és főként kivel. Ezt a hatodikként sorra kerülő művét pedig nem volt könnyű egyhuzamban olvasni, és nem csak azért, mert 460 oldalas. Néhány esetben a brutális részletek rakatták le velem a könyvet egy pár percre, hogy aztán nagy levegőt véve továbbolvassam.
Így vagy úgy, az mindenesetre tény, hogy Nesbø nem hagyományos krimiket ír. A megváltóban már a könyv elején nyilvánvalóvá teszi a gyilkos személyét, a gyakorlott Nesbø-olvasó azonban sejti, hogy később akadnak még csavarok a történetben. Nem hagyományosak ezek a regények azért sem, mert az író nagy hangsúlyt fektet bennük a lélektanra. Látjuk, hogy mi játszódik le a szereplők lelkében és agyában. Nemcsak a bűnelkövetőkében, hanem az többi szereplőében is.
Nesbønél nincsenek felesleges mondatok, minden kis részletnek megvan az értelme és oka, még ha nem is látjuk meg azonnal. Az apró mozaikokból végül összeáll a kép, és az olvasó nem képes másra, mint letaglózottan nézni maga elé, és várni, mikor lesz ismét alkalma e zseniális szerző újabb művét kézbe venni.


Csak a piszoártablettákat tudnám feledni!

>!
Animus, Budapest, 2010
460 oldal · ISBN: 9789633240151 · Fordította: Petrikovics Edit
>!
just_aGirl
Jo Nesbø: A megváltó

A hatodik Harry Hole történet után kezdett kirajzolódni elmémben az a gondolat, hogy ha a skandináv kriminek lenne mértékegysége, mint például ahogy a tömeget kilogrammban, a hőmérsékletet pedig fokokban mérjük, akkor a skandináv krimik mértékegységét Nesbo-nak nevezném el. Ha a víz forráspontja 100 Celsius, akkor A megváltó lenne az a mű, aminél magasabb Nesbo értéket képviselő regény már egy következő szintre lépne, mint ahogy a víz is halmazállapotot vált, cseppfolyósból gőz keletkezik. A megváltó Nesbo-értékét azonban véleményem szerint nem könnyű túlszárnyalni!
Azt mondják, hogy a szerző könyveiben dupla csavarok találhatóak. Nos, ez nem igaz, ugyanis három-négyszeres csavarokon megy keresztül néha a cselekmény főszála. Olykor azt hinnénk, hogy egy mellékszálon futó esemény csak színezi, dúsítja a művet és szó szerint leesik az állunk, amikor kiderül, hogy milyen jelentősége van minden egyes mozzanatnak, szereplőnek, mondatnak, néha egy-egy szónak.
Krimi kedvelőknek kötelező olvasmányként ajánlanám.

2 hozzászólás
>!
egy_ember
Jo Nesbø: A megváltó

Örömmel tudatom, hogy kedvenc rendőreim toplistája változatlan:

1. Jules Maigret főfelügyelő, Párizs, Bűnügyi Rendőrség
2. Harry Hole főtiszt, Oslo, Bűnügyi Rendőrség
3. Salvo Montalbano felügyelő, Vigata (Szicília), Arma dei Carabinieri
4.. Hieronymus „Harry” Bosch gyilkossági nyomozó, Los Angeles Police Department
5. Guido Brunetti felügyelő, Velence, Bűnügyi Rendőrség

15 hozzászólás
>!
Kókuszka
Jo Nesbø: A megváltó

Nagy odafigyelést igényel, hogy tudjuk tartani Nesboval a ritmust. Rendesen összekuszálja a szálakat, a karakterek is párhuzamosan jelen vannak a történetben. Sok mindent lehet előre sejteni, de azért van bőven min agyalni. Van benne minden: bérgyilkosság, délszláv vérengzésre visszatekintés, ingatlan panama, lelki terror, szexuális perverzitás, hatalmi játszmák. az Üdvhadsereg belső élete, a pénz hatalma. Nekem már néha túl sok is volt, főleg a gyilkosságok fő mozgatórugója viselte meg a lelkivilágom.

>!
Arcturus
Jo Nesbø: A megváltó

4 és 4,5 között hezitáltam. Az eleje tényleg nem tetszett, sem az álszent Üdvhadsereg, sem délszláv háborús időszak nem nagyon érdekelt. De ez a könyv egy kissé szokatlanul nyúlt a feloldandó rejtélyhez, nagyon tetszett, hogy rögtön az elején tudjuk, ki a gyilkos (csak azt nem, ki bérelte fel), és az is, ahogy egyre inkább szorult a hurok a nyaka körül a fagyos, hideg, havas Norvégiában.

Ez a negyedik Nesbø könyv amit olvastam, sikerült a Harry Hole-sorozatot szépen sorban megtalálni: Hóember (7.), Boszorkányszög (5.), Szomjúság (11.) és most A megváltó (6.). Az első száz oldal alapján azt mondtam, hogy az eddigiek közül ez a leggyengébb (talán a Boszorkányszög és a Szomjúság tetszett a legjobban, nagyjából fej-fej mellett, aztán a Hóember).
Aztán az első száz oldal nyögvenyelése után végre aktívan nyomoztunk. Szeretem Nesbø stílusát, szeretem, hogy sokféléről ír, hogy a könyveiben több szervezettel, pszichológiával, kriminalisztikával is megismerkedhetünk, szeretem, hogy reagál társadalmi problémákra, hogy felvonultat rengeteg egészen különböző felfogású szereplőt.

Bővebben: http://kulturpara.blog.hu/2018/04/20/a_megvalto_karacso…

4 hozzászólás
>!
cseri P
Jo Nesbø: A megváltó

Igen, megmondtam, hogy hamarosan elolvasom, igen, természetesen nagyon könnyen ki lehet találni a gyilkost, alig egy picit kell hozzá logikusan gondolkodni, nem természetesen fogalmam sem volt, ki az.
Nem, nem vigasztal, hogy más dolgot meg egyből kitaláltam, amit Harry nem, de azért kösz, hogy nekem is nyújtottál valamit, kedves Jo. spoiler
spoiler
Még mindig nem derült ki, hogy miért kellettek a piszoártabletták.

>!
bokrichard 
Jo Nesbø: A megváltó

Röviden: hibátlan! Mai jelmondat: tartsd a szemedet a porszívón! spoiler A harmadik Nesbo könyvem, és már azt mondhatom, hogy rabja lettem. Ez szerintem mindent elmond!

3 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
Jo Nesbø: A megváltó

Igyekszem majd úgy időzíteni a Norvégiai látogatásomat – ha lesz egyszer ilyen –, hogy egyszerre legyen Skam találkozó és Jo Nesbo dedikálás!

7 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Manni P

(…) csupán egy dolog van, ami üresebb, mint szerelem nélkül élni, mégpedig az, ha az ember fájdalom nélkül él.

449. oldal

2 hozzászólás
>!
egy_ember

– Az egyik faluban Josef és az asszisztense épp penicillint adott be egy ikerpárnak, akik tüdőgyulladásban szenvedtek. Eközben hirtelen hazaérkezett a gyerekek apja, akit percekkel azelőtt mart meg egy Russel vipera a rizsföldön. Josef Karlsennek csupán egy adag szérumja maradt, amit odaadott az ápolónak azzal, hogy szívja fel egy fecskendőbe és adja be a férfinak. Neki közben ki kellett mennie, hogy könnyítsen magán, mivel mint szinte mindannyian ott, ő is erős hasmenéssel és gyomorgörcsökkel küszködött. Ám miközben a vízben guggolt, egy vipera a heréjébe mart. Hanyatt zuhant és olyan hangosan ordított a fájdalomtól, hogy mindenki azonnal tudta, mi történt. Amikor visszavánszorgott a házba, az ápoló azt mondta neki, hogy a pogány kínai megtagadta, hogy beadja neki az injekciót. A férfi ugyanis azt akarta, hogy Josef kapja meg a szérumot. Hiszen ha Josef életben marad, akkor rengeteg gyermeket megmenthet, ő viszont csak egy nincstelen földműves, akinek még csak saját parcellája sincs.
Eckhoff mélyet lélegzett.
– Josef azt mesélte, hogy annyira meg volt rémülve, hogy azt sem tudta átgondolni, vajon visszautasíthatja-e az ajánlatot, és hagyta, hogy az ápoló beadja neki az injekciót. Azután pedig zokogni kezdett, miközben a kínai földműves vigasztalni próbálta. És mire Josef összeszedte magát és megkérte az ápolót, hogy kérdezze meg a pogány kínaitól, hogy hallott-e már Jézusról, addigra késő volt, mert a férfi nadrágját egyik pillanatról a másikra elöntötte a vér. Másodpercek alatt meghalt.
Eckhoff rájuk nézett és azt méregette, hogy a történet maga alá gyűrte-e a két nyomozót. A gyakorlott prédikátorok hatásszünete, gondolta Harry.
– Ezek szerint ez az ember most a pokol tüzében ég?
– Josef értelmezése szerint igen. Azaz, Josef mostanra már megtagadta az írást.
– Tehát ez volt az oka annak, hogy elvesztette a hitét és elköltözött az országból?
– Nekem ezt mondta.
Harry bólintott, majd tovább beszélt, miközben kinyitotta a jegyzetfüzetét:
– És ezek szerint maga Josef Karlsen is a pokolra kerül majd, amiért nem volt képes elfogadni ezt a… hm, hitbéli paradoxont. Vagy rosszul értettem?
– Épp egy teológiailag problematikus területre tévedt, Hole. Maga keresztény?
– Nem, nyomozó vagyok. Én a bizonyítékokban hiszek.
– Azaz?
Harry az órájára pislogott, kicsit habozott, majd gyorsan, kissé színtelenül válaszolt:
– Gondjaim vannak az olyan típusú vallásokkal, amelyek szerint a hit önmagában elegendő ahhoz, hogy az ember a mennybe jusson. Vagyis aminek az az eszményképe, hogy az ember olyan mértékben manipulálja a saját józan ítélőképességét, hogy végül elfogad olyan dolgokat, amiket az értelme egyébként képtelen akceptálni. Merthogy az intellektuális leigázásnak ugyanaz a modellje, mint amit a diktatúrák követtek mindig is: egy magasabb értelem ideája, ami nem szorul semmiféle bizonyításra.
A parancsnok bólintott.
– Alaposan átgondolt ellenérv, főtiszt. Persze, nem maga az első, aki ezzel hozakodik elő. Ennek ellenére rengeteg magától és tőlem intelligensebb ember van a földön, aki hisz. Ez szintén egy paradoxon nem?
– Nem – felelte Harry. – Sok olyan emberrel találkozom, akik jóval intelligensebbek, mint én. Közülük jó néhányan olyan okokból oltják ki mások életét, amit ők maguk és én sem értek.

130-131. oldal

29 hozzászólás
>!
csillagka P

A kételkedés a hit árnyéka. Ha nem kételkedne, nem lenne képes hinni sem. Ugyanez a helyzet a bátorsággal is, főtiszt. Ha nem lenne képes félni, nem tudna bátor sem lenni.

>!
egy_ember

– Ez egy kravátlicsomó – pillantott újra a képre Hagen. – Mi ezen olyan különleges?
– Mit mondott főnök, mi ez?
– Kravátli.
– Mármint nyakkendőcsomó?
– Horvát csomó, ember. Tudja, á la croate.
– Aha…
– Azért ez eléggé elemi ismeretanyag. Történelem.
– Az lehet. Mindenesetre hálás lennék, ha felvilágosítana, főnök.
Hagen összekulcsolta a kezét a háta mögött.
– Mit tud a harmincéves háborúról?
– Nos, ezek szerint nem eleget.
– Amikor a harmincéves háború idején Gusztáv Adolf bevonult Németországba, fegyelmezett, ám kicsiny seregét azokkal a férfiakkal egészítette ki, akik akkoriban Európa legjobb zsoldosainak számítottak. Úgy hírlett egyszerűen rettenthetetlenek. Ők voltak a horvát zsoldosok. Tudta, hogy a kravátli szó – németül Krawatte, svédül kravatt, franciául cravate és még sorolhatnám – eredetileg a francia „croate”, vagyis „horvát” szóra vezethető visssza? Vagyis a rettenthetetlen harcosokra utal.
Harry csak a fejét rázta.
– Jóllehet a horvátok idegen ország oldalán harcoltak és Gusztáv Adolf seregének egyenruháját kellett viselniük, egy apró engedményt mégiscsak kaptak, ami megkülönböztette őket másoktól: ez pedig a lovassági kendő volt, amit a horvátok egészen speciális módon csomóztak meg. Ezt a ruhadarabot vették át, majd fejlesztették tovább a franciák, akik ugyan a horvátok után nevezték el…

140-141. oldal

8 hozzászólás
>!
Manni P

– Jó estét, drága barátom – köszönt Ståle Aune. – Ez volna az állandó sarkod?
– Ez nem sarok – közölte Harry bármiféle nyelvakadozás nélkül. – Hanem egy zug. Egy szöglet. A sarok, az kívül van. Megkerülheted, de nem ülhetsz bele.
– Aha. Akkor a sarokkanapéval elő se hozakodjak?
– Semmiképp. És ha lehet, a sarokkádat is hanyagoljuk.

356. oldal

3 hozzászólás
>!
Maya

Néha minden rendbejön, de a legtöbbször nem.

100. oldal

>!
Maya

(…) a halottak lakásában mindig valami egészen furcsa csend van.

82. oldal

>!
Goofry P

Az ember nagyon magára marad, ha a saját agyára szorítkozva akarja megtalálni a válaszokat.

282. oldal, Harmadik rész: Keresztre feszítés – 20. fejezet: A templom

>!
Kacsamadár

Idefelé jövet láttam egy hullócsillagot – mondta Harry. – Nem furcsa, hogy egy bolygó lezuhanását látni szerencsét jelent?

Kapcsolódó zóna

!

Jo Nesbø

142 tag · 80 karc · Utolsó karc: 2018. május 18., 15:11 · Bővebben


A sorozat következő kötete

Harry Hole sorozat · Összehasonlítás

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Harry Hole · Bette Davis


Hasonló könyvek címkék alapján

Karin Fossum: Elszabadul a pokol
Sven Elvestadt: Krag felügyelő bravúros nyomozásai
Arnaldur Indriðason: Kihantolt bűnök
Thomas Enger: Hegek
Samuel Bjørk: Magányos utazó
Ingar Johnsrud: Kalüpszó
Sigurd Christiansen: Két élő, egy halott
Jørn Lier Horst – Hans Jørgen Sandnes: Zivatarfelhő akció
Tore Renberg: Mégis van apám