A ​birodalom 215 csillagozás

Jo Nesbø: A birodalom

Az ​autószerelő Roy békés, egyszerű életet él tanyáján, és egy benzinkutat üzemeltet a közeli faluban. Amikor öccse, Carl hosszú idő után hazatér külföldről, nemcsak barbadosi feleségét, Shannont hozza magával, hanem egy magashegyi wellnesshotel terveit is, amely reményei szerint majd felpezsdíti a környék életét. Roy birodalmának nyugalmát felkavarják a vendégek, és a testvérek gyerekkorából sötét titkok törnek a felszínre. Ráadásul a helyi rendőr szimatolni kezd saját apja évekkel ezelőtti eltűnése után, amely valószínűleg összefügg a fiúk szüleinek tragikus halálával. Roy mindig védelmezte öccsét, de egymás iránti lojalitásukat ezúttal próbára teszi a pénzsóvárság és a gyanakvás. A férfinak el kell döntenie, meddig hajlandó elmenni azért, hogy továbbra is megóvja Carlt, és azzal is szembe kell néznie, hogy Shannonhoz talán nem csupán rokoni érzések fűzik. Vajon a lassan feltáruló titkok elszakítják a testvérek közötti köteléket? A birodalom sötét és magával ragadó thriller a… (tovább)

>!
Animus, Budapest, 2020
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247938 · Fordította: Sulyok Viktória
>!
Animus, Budapest, 2020
480 oldal · ISBN: 9789633247945 · Fordította: Sulyok Viktória

Kedvencelte 8

Most olvassa 23

Várólistára tette 104

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

robinson P>!
Jo Nesbø: A birodalom

A birodalom aljas, sötét és összetett thriller, egy pusztító családi hagyatékról. Nekem izgalmas, komor hangulatú, jól felépített történet volt, amit ajánlok mindenkinek. Nesbø lenyűgöző mesemondó.
https://gaboolvas.blogspot.com/2020/10/a-birodalom.html

7 hozzászólás
Kókuszka>!
Jo Nesbø: A birodalom

Két testvér titkokkal, démonokkal teli, sötét, brutális családi drámája. Nesbo jól ír, de valahogy nem éreztem azt a nagy katarzist, nem tudott úgy magával ragadni, lassú tempójú, mindig vártam valami plusz csavart. Nagyon hiányzott Harry Hole minden nyűgével együtt.

3 hozzászólás
mate55 P>!
Jo Nesbø: A birodalom

Újra felbukkannak a múlt hegei. Nesbo nem tagadja meg önmagát mesemondóként sem. Könyvében egy színes közösséget fest le, amelyet minden elképzelhető archetípust képvisel. Sok szempontból klasszikus sorsdráma, egy intenzív és klausztrofób családi tragédia, amely kezdettől fogva a halál és a szerencsétlenség ellen irányul. Rétegenként építi fel az intrikákat, utalva a múltat fenyegető dolgokra, amelyek fenyegetik a jelent. De amint a jelen valóban „beáll”, amikor az összes szereplő a helyére kerül, akkor a szerző felpörgeti az egészet, s eközben apránként kezdi leleplezni az igazságot, amíg azok a testvérek múltjának teljes igazságát fel nem fedik. Olyan történet, amely nagyrészt a sorsdöntő dolgokról szól, ahol a motívumok és a minták újra és újra megismétlődnek, amíg a kényszer egyik olyan formájává nem válnak, amelyből lehetetlen kitörni. Thrillerként sok hasonlóságot mutat előző könyveivel, de a díszlet és a személyes dráma, messze túlmutat Harry Hole oslói buborékjain. Egyértelmű, hogy Nesbo még mindig kiváló narrátor, de a sok jó rész ellenére ez a történet nem tartalmaz elegendő anyagot ahhoz, hogy kitöltse önmagát. Nekem a könyv hosszú volt.Túl hosszú.

4 hozzászólás
n P>!
Jo Nesbø: A birodalom

Nesbo regényt is tud írni. Családregényt, sok szekrénnyel, szépen lassan kinyíló ajtókkal és kizuhanó csontvázakkal. Rendkívül olvasmányos, sodró lendületű, az olvasó éppencsakhogy megáll a szakadék szélén, és jól teszi, ha vigyáz az egyensúlyára, mert nagyon csúsznak arrafelé az utak. Dicsérem Nesbo meseszövését, már az első mondatokkal megteremti a kellő feszültséget, felkelti az érdeklődést, a hangulatkeltése abszolút adott, ahogy azt egy kriminél kell. De, és most jön az, hogy volt néhány számomra hihetetlen rész benne, ezekre most nem térnék ki. Még megemlítem, hogy az érzelmi kötődésekkel is voltak problémáim, és hát nagyon hosszú. Viszont érdemes az olvasásra, mert ahogy mondtam, Nesbo regényt is tud írni.

bokrichard>!
Jo Nesbø: A birodalom

Leszögezem, én nem tudok se hosszasan, se rövidebben egy könyvről igazán jól írni, elég ha csak a csillagozás mondja el milyen is az, amit a kezembe veszek (utólag zárójelezve ezzel most magamra rácáfoltam). Nesbo hosszú idők óta a kedvenc íróim között van, nem véletlenül. Azok a kötetek, melyek nem Harry Hole-hoz kötődnek, nekem mindig is érdekes kihívásnak tűntek. Összehasonlítom azzal, amit stabilan tud hozni a sorozatában, és mindig félek a könyv végéig, hogy ne kelljen csalódnom. És íme a Nesbo-birodalom egyik éke, a birodalom! A birodalom egy rendkívülien összetett, szövevényes igazi thriller, egy mocsár, mely magába ránt, és belefullaszt az utolsó oldalakig. Alapja, mint mindennek a család, és ami mögötte van… Titkokból, a döntésekből, és azok következményeiből nincs hiány. Jo itt mindent beleadott: a terjedelem miatt féltem is, de már az első oldalakkal megjövő sötétség egész egyszerűen magával rántott, és nem eresztett. Ahogy olvastam, nem gondolkodtam, csak megdöbbentem újra és újra, amíg a vég el nem jött. Azt kell hogy mondjam, az önálló kötetei közül nekem ez tetszett a legjobban eddig. Remélem mindezek után is élmény marad olvasni a következőket, mert ilyen marad a színvonal.

2 hozzászólás
PRicsmond>!
Jo Nesbø: A birodalom

Hát elég sokat agyaltam hány csillagot is ér ez a könyv, aztán mivel most járt a Mikulás én még jobb szívűbben csillagoztam, mint általában szoktam:D. Viccet félre téve, Nesbo tényleg nagyon tud írni, ezt nem lehet tőle elvitatni, talán kicsit már más dimenzióban is jár, mintha kilépett volna az utóbbi időben a krimi írók táborából és egy magasabb szinten lenne.
Harry Hole-n kívül is tud írni, erre már volt példa nem is egy, de talán ez az egyik legdrámaibb története. Két testvér útja ez a gyerekkortól egészen a felnőtt korig, amely megmutatja mi mindenre képesek egymásért. Talán lassan indul, de mégis olvasmányos és vannak benne bőven csavarok, de nekem a végén elmaradt a nagy katarzis, még vártam volna még valami nagy csavart.
A másik problémám nekem ezzel a könyvvel és most lehet, hogy a Nesbo fanok keresztre feszítenek, hogy ez szerintem nem krimi, inkább családi dráma, de a jobb fajtából. Tény, hogy van benne rendőr, meg a múlt vájkálása és kicsi nyomozás, de ez nem krimi. A Harry Hole történetek azok krimik voltak.
Mindenesetre nem bántam meg, hogy elolvastam, és felül tudtam kerekedni az E/1. történetvezetésen, pedig én azt nagyon nem szeretem, de Nesbo-nak megbocsátom, mert nagyon jól ír, habár kicsit lehetett volna rövidebb és lehetett volna kicsit több bunyú Roy-tól.

14 hozzászólás
B_Tünde P>!
Jo Nesbø: A birodalom

Nem olyan, mint a Harry Hole történetek. Eleinte vártam, hogy felbukkan Harry, vagy valaki hozzá hasonló figura, de hamar ráébredtem, hogy nem fog, és nincs is helye ebben a regényben.
Mert ez a regény más.
Másképpen beteg, és másképpen súlyos. A jól kidolgozott jellemábrázolásokkal elérte a szerző, hogy szinte létező személynek tűntek a szereplők, ami nem mindig öröm, elég nyomasztóvá tud válni, de olvastatja magát a könyv, így is.
Most nem az volt a cél, hogy az orránál fogva vezesse az olvasót, nem volt a végén a krimik többségére jellemző csattanó, elmaradt a meglepetés, hogy Ó, hát persze, ő a gyilkos, miért is nem gondoltam rá?.
A nyugodt, lassú történetmesélés, a hó és a hideg, és az az alapelv, hogy ami egy családban történik, az ott is marad, másra helyezte a hangsúlyt. Az elszigeteltségre, a bezártságra, a családtagokkal együtt élő társas magányra. És ez az igazi magány, amikor a bűn súlyát nincs kivel megosztani, a szereplő magára marad, de nem roppanhat össze.
A végén kezdett egy kicsit meseszerűvé válni a történet, túl simán ment, és túl jól sikerült minden spoiler – de ez így volt jó, megszűnt a nagyon valóságos érzés, könnyebb volt elengedni a szereplőket, és az egész sztorit, könnyebb volt olvasóként kiszállni a buliból. :)
Nekem tetszett, jöhet a következő Nesbo kötet. :)

smetalin>!
Jo Nesbø: A birodalom

Hol vagy Harry, gyere vissza!!!!!!
Olyan ez a könyv, mintha Nesbo egy dráma tagozatra beiratkozott volna, és ez a vizsga munkája. Kellően hosszú, megvan minden összetevő is hozzá, csak éppen ez nem Ő. Nekem legalábbis, ha nem látom hogy ő írta, ki sem találtam volna.
Lehetett volna rövidebb is szerintem, a szereplők szépen be lettek mutatva, oda-vissza olvashattuk, ki mit tett, mikor és miért. Ugrált az időben, néha Roy elrévedt a jelenben, hogy mi is történt a múltban, majd a köv. fejezetben már a múltban is voltunk és megint elolvashattuk mi történt, csak most részletesebben. Ez elég sűrűn előfordult.
A fő cselekmény a testvéri szeretet volt, na de ilyen mély szeretet tényleg van? Erről nem tudok nyilatkozni, de arról igen, hogy szépen írt de nekem néha túl hosszúnak bizonyult.

Kovaxka P>!
Jo Nesbø: A birodalom

Jó régen olvastam és még mindig velem van a hangulata. Nem lepett meg a stílus, mert nem csak Hole-történetet olvastam a szerzőtől, eddig is világos volt, hogy bármit meg tud írni, ráadásul remekül. Teljesen magával ragadott az atmoszférája, súlyos volt és elgondolkodtató. Lehet, hogy hülyeség, de Stephen King történetmesélésére is emlékeztetett, ráadásul simán lehetne a helyszín Amerikában is. Tuti, hogy filmre írta, és ha igen, bizonyára meg is nézem.

3 hozzászólás
kriszet_Paulinusz P>!
Jo Nesbø: A birodalom

Camilla Läckberg után újabb kellemes csalódás ért, megint egy kiváló krimi/thrillert olvashattam.
„Szinte semmi sem lehetetlen. Csak idő kérdése, és minden meg fog történni.”

Egy pusztító, bénító családtörténet ez olyan izgalmasan tálalva, hogy én nem tudtam letenni. Ahogy volt egy kis időm máris ültem le olvasni. Nesbø kiválóan ért a történetmeséléshez. A szituáció nagyon egyszerű. Van apa, anya, gyerekek, két fiú testvér. Ők négyen éldegélnek egy tanyán, de a nyitó történet már eléggé megfacsarta a szívem. Nem akarok ilyeneket olvasni és mégis hajt valami előre, hogy muszáj.
Tulajdonképpen az az erőssége a történetnek, hogy majdnem mindig mindent tudunk, kivéve egy valamit azt egy ideig csak sejtjük, nem akarjuk elhinni, és bizony feldolgozni is nehéz. Mindig ólomsúly nehezedik rám, ha erőszakról olvasok. Olyan nehéz lesz a lelkem, hogy a gyomrom alján érzem a köveket. Mindenhol azt tanuljuk, azt tanítják, hogy a család az egyetlen, ami sérthetetlen, ami szent, amire mindig számíthatunk, ami esetleg kivet magából egy időre, de mindig tártkarokkal fogad vissza. Az összetartás jelképe.

„ Egy aranylile. A hegy magányos madara, vézna és komoly. Követi az embert, amikor kint jár, vigyáz rá, de mindig tisztes távolból. Mintha félne, hogy lesz egy barátja, de azért szüksége van valakire, aki meghallgatja, amikor a magányról dalol.”

Nesbønak nagyon szép leírásai vannak, bár ez az első könyve, amit olvasok, így nem tudom, hogy a többiben is ilyen szépen ír-e. Gyönyörűen adagolja a történetet, mindig csak annyit hozzátéve, ami feltétlenül szükséges. Örültem, hogy ebben a történetben sem tocsogtunk a vérben, csak szolídan szemléljük az eseményeket.
Az egész könyvet végigkíséri J.J. Cale, Naturally albuma, meg is hallgattam. Legjobban a Call The Doctor tetszett. Ettől a könyvnek is lett egyfajta plusz hangulata, jól kiegészítette a történetet.

„-Mindannyian azt hisszük, hogy holnap jobb emberek leszünk […]”

A történetben bekövetkezik egy lejtmenet, miközben a múlt is feltárul előttünk nagyon szépen tálalva, és szinte éreztem a csontjaimban, hogy ebből már nem lehet jól kijönni. Tényleg nagyon jó a történet semmi poént nem akarok lelőni. Olyat is megtett Nesbø, amit nem akartam elhinni.
„- Ha az ember mindent elveszít, annak megvan az az előnye, hogy már semmit sem veszíthet […]”
Számomra az volt végig a nagy kérdés, hogy meddig mehet el valaki a családért, a szeretetért és mikortól számít pusztító döntésnek a féltés, a gyűlölet. Két testvér a sivatagban.
Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet minden fájdalma ellenére, mert valójában sosem tudjuk meg, hogy kik is vagyunk valójában, amíg valami rá nem kényszerít minket arra, hogy megmutassuk az igazi arcunkat.


Népszerű idézetek

mate55 P>!

A nők a kinézetükre vonatkozó elvárásoktól szenvednek, a férfiak meg a státuszukkal szemben támasztott elvárásoktól.

194. oldal

1 hozzászólás
mate55 P>!

Ha egy házban jó lakni, akkor szép. Ilyen egyszerű.

197. oldal

Kókuszka>!

Az ember azt hiszi, hogy úgy ismer valakit, mint a tenyerét, aztán hirtelen előbukkannak olyan vonásai is, amikről fogalma sem volt.

279. oldal

mate55 P>!

Ha az ember olyasmit hall, ami felettébb valószínűtlen, de legbelül vágyik rá, akkor elgyengül, és hinni kezd benne.

186. oldal

mate55 P>!

– Valahol hallottam – kezdte –, hogy az ember csak kétszer lehet igazán szerelmes az élete során. Az első akció, a második reakció. De ez a kettő olyan, mint a földrengés. A többi csak apró érzelmi rázkódás.

311. oldal

mate55 P>!

A regényekben állandóan reménytelen szerelemről lehet olvasni, de a valóságban tízből kilencen olyanba szeretnek bele, akiről tudják, hogy megkaphatják.

103. oldal

mate55 P>!

Leckét írt, és újra meg újra elolvasta azt a két regényt angolul, amit apa hozott magával Amerikából, az Amerikai tragédiát és A nagy Gatsbyt.

136. oldal

B_Tünde P>!

Az teszi a történeteket kerekké, amit nem tudunk.

robinson P>!

– Hazudsz.
– Mindannyian hazudunk – felelte. – Még akkor is, amikor azt hisszük, hogy igazat mondunk. Amit igazságnak nevezünk, az csak a céljainknak legjobban megfelelő hazugság. És a szükséges hazugságokban bármikor képesek vagyunk hinni.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Maja Lunde: Hónővér
Anne Karin Elstad: Mert a napok gonoszok
Linn Skaber: A szívem egy bezárt bódé
Margit Sandemo: Halálos bűn
Arne Svingen: Magas Cé és jobbhorog
Karl Ove Knausgård: Játék
Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon
Roy Jacobsen: Fehér tenger
Klaus Hagerup: A kislány, aki meg akarta menteni a könyveket
Tor Åge Bringsværd: Locspocs, a kis tengeri szörny úszni tanul